HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2011.02.14. 19:04 ( Tóth Gyula )

A kettős honfoglalásról

A bolgárokról szóló fejezetben már idéztük a „Ha Illignek igaza van…” c. tanulmány egyik rendkívül izgalmas megállapítását:
Igen valószínű, hogy Attila 453-as halálát követően a később bolgárnak nevezett hun néprész nem távozott a Kárpát-medencéből és a Bizánc feletti térségből sehová, hogy majd kb. 230 év után, 680-ban visszatérjenek a Balkánra.


Tudjuk mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azok a bizonyos 670-ben meginduló népmozgások, amelyek a felbomló Kovrát féle meotiszi onogur-bolgár birodalomból indultak ki valójában nem akkor történtek, mint ahogy azt eddig hittük! Az uralkodó tantételek szerint ekkor költözött volna a Balkánra Aszparuch vezetésével a sokak által hunnak tartott bolgár-török nép, és ezzel egyidejűleg érkezett volna a Kárpát-medencébe az az „onogur-bolgár-vanger” hullám, amely állítólag a griffes-indás régészeti leletanyagot hagyományozta ránk, és amely a László Gyula féle „kettős honfoglalás” elmélet híveinek vesszőparipája lett! Egyetlen apró probléma van azonban: az időrend! Tudniillik a Képes Krónika azt állítja, hogy a magyarok első, hun korszakhoz tartozó bejövetele 373-ban volt. Ekkor özönlötték el a hunok a Kárpát-medencét és a Balkán-félszigetet:
Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik évben, Valens császárnak és I. Coelestinusnak, a római egyház pápájának idejében, a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak; egybegyűltek és maguk közül kapitányokat rendeltek: a Zemény nemzetségbeli Csele fiát Bélát, Kevét és Kadocsát, Etelét, Kevét és Budát, a kadar nemzetségbeli Bendegúz fiait, majd elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra.” (Kiemelés tőlem!)Nos, ha ehhez a 373-as dátumhoz hozzáadjuk azt a 297 évet, amit Heribert Illig fiktívnek tekint, akkor éppen 670-be érkezünk, amely esztendő nem más, mint Kovrát halálának éve és a birodalmából kiinduló népmozgások kezdete! Igen valószínű tehát, hogy a Kovrát halála utáni „onogur-bolgár” népvándorlás valójában a hunok 373-as Szkítiából való kijövetelének (és Pannóniába való első bejövetelének) a 297 évvel későbbre csúsztatott és fiktív korszakba datált duplikációja!

A nem hivatalos vonalba tartozó nemzeti történetírás mindig nagy jelentőséget tulajdonított a 670-es évek eseményeinek. Úgy tartották, hogy az ekkor meginduló onogur-bolgár vándorlással együtt érkezhettek a Kárpát-medencébe azok az első „korai magyar” csoportok, akiket Árpád honfoglalói már itt találtak. Ebben az onogur-bolgár bejövetelben vélték megalapozottnak látni a krónikáinkban emlegetett kettős bejövetel tételét. Gyakorlatilag ez László Gyula kettős honfoglalás elméletének lényege.  Minden elismerésem és tiszteletem ellenére azonban ki kell mondanom, hogy László Gyula kettős honfoglalás elméletének kizárólag addig volt létjogosultsága, amíg a koraközépkori időszámítási káosz ténye napfényre nem került! A kettős honfoglalás elmélete – nagyon helyesen - abból az alapvető feltételezésből táplálkozott, hogy a krónikáinkban emlegetett kettős magyar bejövetelnek lehetett valóságalapja! László Gyula ennek jegyében látott hozzá az első bejövetel nyomainak kutatásához. Mindezt azonban úgy tette, hogy közben egy percre sem vonta kétségbe az uralkodó időrendet, s így minden jó szándéka ellenére szükségszerűen mellékvágányra futott. Egy olyan eseménnyel azonosította a magyarok első bejövetelét, amely maga is csupán egy fiktív korszakba datált történelmi duplikáció! Mégpedig egy olyan duplikáció, amelynek eredetije a magyarok tényleges (hun korszakbeli) első bejövetele! Semmi szükség tehát mindenféle köztes „korai-magyar”, „késői-avar”, „onogur-bolgár” bejövetelekkel operálni a jövőben, hiszen élve az Illig féle 297 év korrekcióval az onogur-bolgár bejövetel és a hunok első bejövetele időben egybecsúszik és fedésbe kerül! Mi tehát nyugodtan tehetjük az első magyar bejövetelt oda, ahova krónikáink is teszik: a hun korszakba!

Vegyük észre: a két elmélet nem fér meg egymás mellett! Vagy kettős honfoglalás van, vagy kitalált középkor! Mindkét elmélet ugyanarra a problémára – nevezetesen a kettős magyar bejövetel problémájára keresi a megoldást, de míg az egyik számol a koraközépkori naptárproblémákkal és felismeri a duplán datált eseményeket, addig a másik még csak meg sem kérdőjelezi az uralkodó időrendet! Persze László Gyula még jóval a kitalált középkor elmélet ismertté válása előtt dolgozta ki tételét, amikor még senki sem sejtette, hogy ilyen mértékű problémák lehetnek a koraközépkor időrendjével!

A 670-680 körüli első magyar bejövetel gondolata azonban nem csak az állítólagos Kovrat féle onogur-bolgár birodalom felbomlása utáni népmozgások tételéből táplálkozott. Volt még egy olyan érv is, amely éppen a Képes Krónikából merítette támaszát. A Képes Krónika ugyanis második bejövetelünk évének a 677-es évet adja meg, noha közli, hogy ez szerinte 104 évvel Attila 445-ös halála után történt. (Megjegyzem, már önmagában ez a bődületes önellentmondás is fel kéne, hogy vesse a súlyos koraközépkori időrendi problémák kérdését! A hivatalos történelemtudomány azonban ahelyett, hogy az ilyen jellegű problémák kapcsán elgondolkodna a naptártévesztés lehetőségén inkább sutba dobja nemzeti krónikáinkat, és hiteltelennek tekinti minden közlésüket!) A kettős honfoglalás hívei tehát elméletük hatalmas megerősítését látták a Képes Krónika ezen 677-es adatában. Igen ám, csakhogy a krónika nem a magyarok első bejövetelét datálta a 670-es évekbe, hanem a másodikat, vagyis Árpád honfoglalását! E fölött az apróság fölött azonban László Gyula követői nagyvonalúan elsiklottak! Ők ugyanis mindenképpen az első magyar bejövetelt próbálták ráerőszakolni a 670-es eseményekre!

Többször kifejtettem már, hogy a Képes Krónika 677-es adatát kizárólag a meghamisított nyugati időrendhez való szinkronizációs kényszer szülte! Kálti Márk, a krónika írója pontosan tudta, hogy a magyarok második bejövetele idején ki volt a bizánci császár és ki volt a római pápa. Azonban ezek a személyek a folyamatban lévő nyugati hamisítás következtében lassan elcsúsztak eredeti időbeli helyükről, illetve sorszámokkal többszörözték magukat, hogy ezáltal is kitöltsék a naptártévesztés miatt előállt háromszáz éves űrt. Krónikásunknak nem volt más választása, mint követni őket az időben, és honfoglalásunk évének egy olyan dátumot keresni, amely egyezik az ő meghamisított uralkodási idejükkel! A koraközépkori uralkodók sorszámokkal való osztódásának jellemző példája, hogy Kálti, miközben egyértelműen III. Konstantinhoz szerette volna rögzíteni a második bejövetelt, végül egy olyan dátumot adott meg, ami nem III. hanem már IV. Konstantin idejére esik! A krónika írásának idején tehát nagy valószínűség szerint még nem vált ketté élesen III. és IV. Konstantin személye, átsorszámozásukra vélhetőleg csak később került sor.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr262661234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.