HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2011.05.03. 17:51 ( Tóth Gyula )

Nagy Károly

A „Besenyőfutás 558-ban” c. fejezetben arra a következtetésre jutottunk, hogy középkori krónikáink közlését, mely szerint Attila halála és a magyarok második bejövetele között valóban csupán 104 év telt el, sokkal komolyabban kell vennünk, mint gondoltuk. Ezen a ponton nem „félművelt” krónikásaink minden valóságalapot nélkülöző „tudálékos” közlésével állunk szemben, nem egy olyan adattal, melyet egyetlen vállrándítással elintézhetünk. Hiszen - mint láttuk - 104 esztendővel Attila király 454-ben bekövetkezett halála után megtaláljuk a magyar honfoglalás történelmi lenyomatát, mégpedig egy az egyben. Zabergán fejedelem kutrigur népének 558-as bejövetele - amikor is sor került az utigurok támadására és Kinialkh balkáni hadjáratára - maradéktalanul megfeleltethető a 895-ös viszonyoknak. Rendkívül érdekes azonban, hogy ez a 104 évnyi távolság időszalagunk egy másik pontján is felfedezhető!

Tudjuk, hogy a hivatalos történelemkutatás a magyar honfoglalást a 895-ös esztendőre datálja. Ha a magyar krónikák adata az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 évnyi távolságról valóban helytálló, akkor ennek a 104 évnek valamilyen formában a 895-ös koordináta-rendszerben is fel kell bukkannia! Nézzük meg mi történik 104 évvel a magyar honfoglalás hivatalosan elfogadott 895-ös dátuma előtt! A kivonás egyszerű matematikai műveletét elvégezve a 791-es esztendőbe érkezünk. Ekkor kellene tehát kezdődnie valami olyan eseménysorozatnak, ami az Attila halála utáni nagy összeomlásra, Csaba és Aladár harcára emlékeztet. Mi történik 791-ben? Vajon történik-e bármi olyan, ami a mi gondolatmenetünk szempontjából fontos lehet? Nos, azt kell mondanom: Igen, történik! Ez az esztendő ugyanis nem más, mint a pannóniai avarok ellen indított frank háború kezdőéve! A Pallas nagy lexikona az „Avarok” címszó alatt a következőt írja erről:
„Taszilo bukása után a frank-avar határkérdés szabályozása napirendre került és e kérdés idézte elő a következett nagy háborút is, ámbár Nagy Károly már régebben tervezte volt a rakoncátlan, pogány nép leigázását és megterítését. 791-ben két frank sereg lépte át az Enns határfolyót; az egyiket, mely a Duna jobb partján haladt Károly maga vezényelte; a másik a bal parton nyomult előre, az élelmezésről pedig a Dunán haladó bajor hajóhad gondoskodott. 52 nap alatt Károly Győrig nyomult, s nagy zsákmányt ejtve tért haza. 795-ben folytatta a háborút, megint kettős támadást intézve az avarok ellen. Ez alkalommal az avarok, vezéreik, a khagán és a jugur meghasonlása miatt még rosszabbul jártak, úgyhogy Károly jóformán egész Pannóniát meghódította, sőt a Tiszáig vitte győztes fegyvereit.”Figyeljük meg az évszámokat! Nagy Károly első támadásának éve 791. Ez az esztendő pontosan 104 évvel előzi meg a magyar honfoglalás általánosan elfogadott 895-ös dátumát! A második támadásra 795-ben kerül sor. Ez pedig éppen 100 évvel korábban történik, mint a 895-ös honfoglalásunk. Mit is ír ezzel kapcsolatban a Képes Krónika?
„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból ..." (Képes Krónika)Néhány bekezdéssel lejjebb pedig:
„Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába.” (Képes Krónika)Tehát száz vagy száznégy év. Akármelyiket is vesszük alapul és akármelyiket is vonjuk le honfoglalásunk 895-ös dátumából, mindenképpen egy pusztító erejű frank támadást találunk! Hát nem különös? Ennek fényében joggal merül fel a kérdés: Mi ez a frank háború valójában?

Látva ezt a pontos 104 éves differenciát, már évekkel ezelőtt felmerült bennem annak lehetősége, hogy Nagy Károly avarok ellen indított háborúja valójában nem egyéb, mint az Attila halála után kitört trónutódlási harcnak, Csaba és Aladár harcának történelmi lenyomata. Sebestyén László a Kézai Simon védelmében írt őstörténeti vitairatában szintén észreveszi a két eseménysorozat közötti hasonlóságokat:
"A történelmi köztudat Attila halálával ugyan éppúgy eltünteti a hunokat, mint Nagy Károly hadjárata után az avarokat...""Kézainak az avarok és frankok pannóniai és ausztriai csatáit hun ütközetekként megírt fejezetei is a hun-avar hagyomány fennmaradásáról tanúskodnak.""Ditrik neve sem, történelmi előzmény nélküli, Nagy Károly e hadjárat egyik vezére a Theodoricus (Ditricus) nevet viseli."Sebestyén Lászlónak az sem kerüli el a figyelmét, hogy mind a frankok elől menekülő avarok, mind pedig a „nyugati nemzetség” elől menekülő székely hunok egyaránt a Tiszán túli területeken találnak menedéket:
„Ha már most azt nézzük, van-e hiteles tudósításunk az avaroknak a Tiszától keletre való tartózkodásáról, akkor két ilyen forrásunk is van. Az egyik a VII. századi Ravellnai Névtelen, aki dáciai avaroktól beszél, a másik Nagy Károly életrajzírója, Einhard (Eginhardus). Nekünk ezúttal ez a híradás a fontos. Tartalmilag az a lényege, hogy Pipin, az északi frank sereg vezére a Tiszán is átkergette a még harcoló avarokat. Kézai szavai: "félvén a nyugati nemzetektől” s ennek bizonysága is, "s ott magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték", inkább vonatkozhat a frank-avar háború nyolcesztendős küzdelmeire, mint az Attila-fiak krimhildi csatájára.”Ahogy Sebestyén László szavai is mutatják, régóta él a magyar történelemkutatók között egy olyan vélekedés, mely szerint középkori krónikáink a hun történet elbeszélésekor valós történelmi eseményeket örökítettek ugyan meg, melyeket aztán valami rejtélyes és érthetetlen okból rossz időbeli keretbe helyeztek. A kutatók többsége – beleértve Sebestyén Lászlót is - úgy vélte, hogy a krónikáinkban leírt hun történet valóságalapját az avar korszak eseményei között kell keresnünk. Ezen logika szerint tehát az avar korszak eseményei lennének a valós történelmi tények, amelyeket krónikásaink csak tévedésből datáltak a hun korszakba. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a fonák gondolkodásmód, mint amit már a „Csaba vagy Kuber” c. fejezetben is tetten érhettünk. Ott is azt láttuk, hogy kutatóink inkább a honfoglaláshoz időben közelebb lévő Kubert tartották hiteles történelmi személynek és úgy vélték, hogy krónikásaink belőle kreálták Csaba királyfit, akit aztán a hun korszakba visszatolva Attila fiává tettek. Már ott is azt tapasztaltuk, hogy a párhuzamosan futó időszámítási rendszerek tévesztéséről és a duplikált korszakokról szóló elmélet ezt a fonák-fordított logikát helyrebillenti és krónikáink történelmi hitelét erősíti meg. Nem Kuberből gyártottak Csabát, hanem épp fordítva! Természetesen nincs ez másképp a frank-avar háború vonatkozásában sem. Mivel a meghamisított időrend miatt az Attila halála utáni események évszázadokkal későbbre csúsztatva frank-avar harcokként ismétlődtek meg, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy Csaba és Aladár harcát valójában a frank-avar háború történetéből kreálták krónikásaink. Akárcsak a Csaba – Kuber kérdés kapcsán, úgy most is joggal feltételezhetjük, hogy krónikáink őrizték meg a helyes időbeli keretet, a Nagy Károly féle avar-írtó hadjárat pedig nem több egyszerű történelmi duplikációnál. Ha azonban ez így van, akkor logikusan vetődik fel a kérdés: Ki volt valójában Nagy Károly?

Nagy Károly személyének kiléte kulcsfontosságú a Kitalált Középkor néven ismertté vált elmélet szempontjából. Heribert Illig ugyanis, aki a múlt század kilencvenes éveinek elején előrukkolt a fantomkorszakról szóló teóriájával, nem kevesebbet állított, mint hogy Nagy Károly egy fiktív személy volt, aki a valóságban sohasem létezett. Természetesen ez a szándékosan provokatívra sikeredett állítása óriási vihart kavart nyugaton. Nagy Károly elvesztése feldolgozhatatlan trauma a nyugatiak számára. Olyan, mintha valaki Szent István, Árpád vezér vagy éppen Attila király történelmi hiteltelenségének békáját akarná lenyomni a mi torkunkon. De amilyen provokatív volt Heribert Illig Nagy Károllyal kapcsolatos állítása, legalább annyira nem is volt igaz. Mert Nagy Károly történetesen létezett. Csak nem úgy, nem olyan formában és nem akkor.

Ezen a ponton tegyünk egy kis kitérőt és vessünk egy pillantást a francia történelem kezdeteire! A frankok országában először a meroving királyok kezdtek uralkodni. Alaposabban megvizsgálva a merovingok történetét mindjárt az elején szembetűnik első királyuk, Childerik uralkodásának kezdő dátuma: 457. Ez az esztendő mindössze három évvel követi Attila király halálának 454-es dátumát. Európa ekkor még jóformán fel sem ocsúdott a hun áradat okozta traumából, máris megjelenik az első nyugati államalakulat Childerik vezetésével! De ki lehetett maga Childerik? Közelebb visz a megoldáshoz, ha megnézzük mit ír a Wikipédia az „I. Childerich frank király” címszó alatt:
„Childeric sírjának leletei meglepően szoros analógiákat mutatnak az első apahidai (erdélyi) gepida királysírral.”Nocsak! A „Titokzatos Gepidák” c. fejezetben azzal a megállapítással éltünk, hogy ez az Erdélybe behúzódó gepida népcsoport az általános vélekedéssel ellentétben nem egy germán népcsoport volt, hanem az Aladár seregei által legyőzött székely-hun nép maradéka! Így az apahidai gepida királysír is az Erdélybe behúzódó székelyek egyik vezetőjének (talán Attila valamelyik fiának) a sírja lehetett! Ha tehát a gepidák valójában székelyek voltak, és Childerik sírjának leletei „meglepően szoros analógiákat” mutatnak az apahidai „gepida” királysírral, akkor teljes joggal feltételezhetjük, hogy az Attila halála után mindössze három évvel nyugaton felbukkanó meroving dinasztia első uralkodója is egy hun kapitány volt, talán Attila egyik fia, aki a hun birodalom összeomlása után összefogta és állammá szervezte a birodalom nyugati szegletében élő népeket!

Itt hívnám fel a figyelmet történelemkutatásunk egy sajátos jelenségére. Tudjuk jól, hogy az Attila halála után lezajlott trónutódlási küzdelmekből Aladár került ki győztesen, míg a vesztes Csabának menekülnie kellett. Természetesen a későbbi magyar történelem szempontjából Csaba volt a fontosabb. Kitüntetett szereplője lett nemzeti tudatunknak és krónikáink is részletesen foglalkoznak vele. Ez nem csoda, hiszen első dinasztikus uralkodóházunk éppen Csaba személyén keresztül vezette vissza eredetét (és ezzel uralkodásának jogosságát) Attilához.  Tudjuk, hogy Aladárral folytatott sikertelen küzdelmei után Csaba Görögországba menekült. Tudjuk ki volt az anyai nagyapja, tudjuk hány évet időzött nála, tudjuk meddig tartott a visszaútja Szkítiába és tudjuk, hogy hazatérése után mire bíztatta az ott talált szkítákat. Tudjuk, hogy horezmi feleséget vett magának és ismerjük gyermekei nevét is. Szinte mindent tudunk róla. Hát nem különös, hogy voltaképpen ő volt a trónutódlási harcok VESZTESE? És nem különös, hogy a trónutódlási harcok GYŐZTESÉNEK, Attila másik fiának, Aladárnak a további sorsáról semmit de semmit nem tudunk? Alarik győz, majd eltűnik. Megveri Csaba seregeit, majd felszívódik. Krónikáink azt írják, hogy a Csaba oldalán küzdő és később Erdélybe menekülő hun kapitányok annyira féltek Aladár csapataitól, hogy még csak hunnak sem merték magukat nevezni többé, ezért kezdték használni a székely elnevezést! Hogyan lehetséges akkor, hogy az az Aladár, aki ilyen fényes győzelmet tudott aratni ellenfelei fölött, teljesen eltűnik? Nem kezd uralkodni, nem alapít birodalmat, nem hallunk róla többé. Vagy mégis?

Úgy gondolom a fent elmondottak fényében nem teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy az a Childerik, aki mindössze három évvel Attila halála után a semmiből felbukkanva állammá szervezi a hunok által korábban meghódított területek nyugati részén élő népeket, valójában azonos Attila fiával, Aladárral! Hiszen tudjuk jól, hogy Aladárt – krónikáink leírása szerint – éppen a „nyugati” nemzetség támogatta (kevés számú hunnal), míg Csabával a hunok többsége, „józanabb része” tartott. Hát nem természetes és nem magától értetődő dolog lenne, ha fölényes győzelmét követően Aladár lett volna eme „nyugati nemzetség” királya?

Persze most azt mondhatná bárki, hogy Childerik-et nem Aladárnak hívták, mint ahogy Aladár neve sem volt Childerik. Igen ám, csakhogy az Aladár név még a hivatalos magyarázat szerint sem volt egy valóságos személynév, hanem egy török-germán-iráni eredetű katonai rangfokozat, melynek jelentése testőrhadnagy! Persze nekünk nem kell beérnünk a hivatalos magyarázattal. Padányi Viktor a „Dentu-Magyaria” c. munkájában például a következőket írja Csaba nevéről:
„Ezeknek a feltűnő találkozásoknak az alapján már évek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy Gyula, Béla, Zsolt szavaink módjára, vajon nem valami különleges fogalmat jelölő szó volt-e eredetileg a Csaba, tehát nem "csaba" volt-e ennek a névnek is az őse, mint ahogyan a "gyula", a "béla", a "zsolt" pl. azok voltak.

Mikor aztán szumirban megtaláltam a "kál" szót, amely "ver" és "erős" fogalomcsoporton kívül "elöljárót", "elsőt", "elsőszülöttet" jelent - (vagyis Kál helységneveinknek a valószínű magyarázata az, hogy azokat egy bizonyos nemzetség elsőszülöttje házasodáskor alapította) továbbá ugyancsak szumirban megtaláltam az "ucc" (öccs) és az "aba" (hiány, kevés, rövid, kicsi, elfogy, apad) szavakat is, felvetődött a lehetőség, hogy a "csaba" családtag-név, olyan, mint az "öccs", "báty", "húg", "nén" és társaik, és "legkisebb fiút", "legkisebb fiútestvért" jelent, vagyis azt a fiút, akivel lezárul a gyermekáldás, aki az utolsó a gyermekek között, vagyis "ucc-aba", "öccscsaba" ugyanúgy, mint ahogy a "kál" az első a fiúk között (13). A "Csaba" helységnevek magyarázata eszerint az volna, hogy azok bizonyos családok legkisebb fiainak alapításai.

A "Csaba" az utolsó fiúgyermek és talán csak akkor és olyan családokban van csak, ahol éppen három fiú van, és ahol fiú az utolsó gyermek. Ennek éppen ezért, talán valamilyen különös képességet, valami babonás erőt tulajdoníthattak, hiszen harmadik volt és az utolsó a családban. Az ilyen, a gyermekek sorát lezáró "harmadik fiú" lehetett az ősi nomenklatúrában a- Csaba, az "örökös"”
Ha tehát Csaba neve az akkori felfogás szerint „utolsó fiúgyermek” jelentéstartalommal rendelkezett, akkor mit jelenthetett Aladár neve? Vajon nem ismerjük-e fel benne az „elder”, azaz „idősebb” szót? Könnyen elképzelhető tehát, hogy Aladár neve egyszerűen idősebb, azaz „elder”, míg Csaba neve „fiatalabb”, azaz „öccs” jelentéssel bírt! Vagyis semmit nem árult el e nevek viselőjének valódi tulajdonnevéről, pusztán csak a családon belüli helyzetüket azonosította be. Aladár volt a legidősebb fiú, Csaba pedig a legfiatalabb. Ezen a ponton figyeljünk fel Padányi Viktor imént idézett mondatainak egy apró, látszólag jelentéktelen részletére:
„Mikor aztán szumirban megtaláltam a "kál" szót, amely "ver" és "erős" fogalomcsoporton kívül "elöljárót", "elsőt", "elsőszülöttet" jelent…”Tehát míg az UCC ABA = CSABA jelentette egy családon belül a legkisebb fiúgyermeket, akivel lezárul a gyermekáldás, addig a KÁL szó jelentette az elsőszülött fiúgyermeket! Azt, akivel a gyermekáldások sorozata elkezdődött!
„…az utolsó a gyermekek között, vagyis "ucc-aba", "öccscsaba" ugyanúgy, mint ahogy a "kál" az első a fiúk között…”Mindezt tudva vegyük észre, hogy Childerik neve maradéktalanul beleilleszthető ebbe a gondolatmenetbe! Mint azt már jól tudjuk, a név végén lévő „RIK” egy „király” jelentéstartalommal rendelkező gyakorta felbukkanó végződés. Ami minket ennél sokkal jobban érdekel, az a név első fele: CHILD – KILD – KÁLD. Vagyis első, elsőszülött, idősebb, ELDER azaz ALADÁR! Ez a két kifejezés - Aladár és Child - valójában azonos értelműek, jelentésük megegyezik. Joggal merül fel a kérdés: Miért nem a valódi tulajdonnevükön kerültek be a történelemkönyvekbe ezek a történelmi szereplők? E nevek használatával miért akarták annyira kihangsúlyozni a családon belül betöltött pozíciójukat ahelyett, hogy inkább a saját tulajdonnevüket használták volna?

Csaba és Aladár konfliktusának volt egy olyan aspektusa, amelyre mindeddig nem fordítottunk kellő figyelmet. Aladár ugyanis, mint elsőszülött fiú, apjának, Attilának a halála után teljes joggal léphetett fel trónkövetelőként, míg Csaba trónigénye ilyen szempontból érthetetlen és értelmezhetetlen volt. Csaba és Aladár küzdelme végső soron azt döntötte el, hogy a születőben lévő feudális Európában a későbbiek során mi legyen az irányadó trónutódlási rend! A legidősebb, avagy a legfiatalabb fiúgyermek örökölje-e apja trónját? Aladár győzelme végleg eldöntötte ezt a kérdést és éppen azért, hogy ez a tény kellő hangsúlyt kapjon Aladár és utódai előszeretettel használtak olyan megnevezéseket, amely kifejezésre juttatta az ő elsőszülöttségi jogukat. A merovingok történetét tanulmányozva valóban azt tapasztaljuk, hogy valósággal hemzsegnek a KÁLD azaz „KÁLODik” különféle variációi: CHILDerik, CLODvig, CHILperik, CLOTár, stb. A KÁL szó pedig annál is inkább ráillett Aladárra, mert – mint Padányinál olvastuk – ennek a szónak nem csak „első” és „elsőszülött” jelentése volt, hanem „ver” és „erős” jelentéstartalommal is rendelkezett! Aladár volt tehát az, aki mint elsőszülött ERŐSebbnek bizonyult öccsénél és megVERte őt a trónutódlási harcok során.

Itt jegyezném meg, hogy a KÁL – KÁLodik – KÁLD, mint első, elsőszülött jelentéstartalommal rendelkező kifejezés további felismeréseket tartogat számunkra. Tudniillik értelmet nyer ezáltal a Káld, Káldeus nép megnevezése és a kelta nép nevének jelentése is. Míg a káld, káldeus nép volt az első a népek sorában, az első, amely a történelem hajnalán megindult a nemzetté válás útján, addig a kelta nép volt az első foglaló Európa nyugati részén. Ez a szó tehát szélesebb értelemben, nemzetekre alkalmazva jelenthet első foglalót, elsőként érkezettet, vagy elsőt a nemzetek sorában.

A meroving királyok tehát nem véletlenül használták olyan előszeretettel ezt a megnevezést. Elsőszülöttségi jogukat és trónkövetelésük jogosságát akarták alátámasztani ezzel. Mert Csaba és Aladár küzdelme végleg eldöntötte, hogy a formálódó középkori Európában a későbbiek során mi legyen a trónutódlás általánosan elfogadott rendje.

A fent elmondottakból tehát logikusan következik, hogy az a Childerik, aki mindössze három évvel Attila halála után uralkodni kezdett a nyugati tájak fölött, valójában nem más, mint Aladár, Attila idősebbik fia, aki legyőzve öccsét az őt támogató nyugati nemzetség királya és egyben a meroving dinasztia alapítója lett. Persze most a szememre vethetnék, hogy Childerik apját jól ismerjük, Merovech-nek hívták és ő volt a meroving dinasztia névadója is egyben. Hogyan lehetett volna tehát Childerik Attila fia? Igen ám, csakhogy Merovech-kel kapcsolatban van egy súlyos probléma! Mégpedig az, hogy sok kutató nem fogadja el őt hiteles, valóban létező történelmi személynek, sokkal inkább mondai, legendabeli alaknak tarja! A lexikonok Merovech-kel kapcsolatban megjegyzik, hogy róla kizárólag csak Tours-i Gergely tudósít, ami már önmagában is elegendő lenne a hitelességének a megkérdőjelezésére. A Wikipédia azonban tovább megy és még azt is hozzáteszi, hogy:
„Egyes kutatók megjegyzik, hogy Merovech egy isten vagy félisten neve is lehetett: egy ember, bika és valamilyen tengeri lény keverékéből alkotott alaké, akit a frankok a kereszténység felvétele előtt tiszteltek.”Látható tehát, hogy Childerik eredetével kapcsolatosan mekkora a bizonytalanság. Állítólagos apját, Merovech-et egyetlen forrás említi csupán, de még róla is kiderül, hogy nem valóságos történelmi személy volt, hanem egy bika és egy tengeri lény keverékéből alkotott félisten. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: Miért kellett Childerik apjának kilétét elmaszatolni? Miért kellett a frankok első uralkodó dinasztiájának eredetét egy mitikus lényhez kötni? Csak nem azért, mert Attila nevének túlzottan negatív csengése volt nyugaton? Csak nem azért, hogy elleplezzék, hogy a frankok dicső dinasztiája éppen Attila legidősebb fiától vette eredetét?

No de mi köze van mindezeknek Nagy Károlyhoz? Korábban láttuk, hogy Nagy Károly avarok ellen indított 791-es és 795-ös háborúja valójában Aladár és Csaba küzdelmének időben későbbre datált duplikációja. A két eseménysorozat közötti hasonlóságot nem én vettem észre elsőként, hiszen már Sebestyén László is feltételezte, hogy e két háború valójában azonos. Gyanús volt továbbá a frank-avar háborúk és a magyar honfoglalás között eltelt 100 vagy 104 évnyi időtartam is. Ha tehát mind Childerik kora, mind pedig Nagy Károly kora kísérteties módon idézi fel az Attila halála utáni eseményeket, logikus a következtetés, hogy Childeriknek és Nagy Károlynak valami köze lehetett egymáshoz. Vajon valóban van-e kapcsolat e két nagy frank uralkodó között? Hívjuk segítségül most is az évszámokat:

Tudjuk, hogy Childerik 457-ben, mindössze három évvel Attila halála után kezdett uralkodni. Nagy Károly trónra lépésének időpontja 768. Van-e bármi összefüggés, bármi eddig még fel nem tárt kapcsolat e két dátum között? Elég megnézni, hogy mennyi a különbség a két dátum között és a megoldás máris adja magát! Ha 768-ból levonunk 457-et eredményként 311-et kapunk. Mi ez a 311? Nos akik az ókorból örökölt és egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek témájában jártasak, azok rögtön a homlokukhoz csapnak: Pontosan 311 év a különbség a Szeleukida időszámítás dátumai és a Krisztus szerinti időszámítás dátumai között! Nem elképzelhetetlen tehát, hogy azzal a Childerikkel, akiről épp az imént mutattuk ki, hogy Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítható, egy szeleukidányi, azaz 311 évnyi csúsztatással élve már Nagy Károlyként találkozhatunk!

Láttuk tehát, hogy a Childerik név nem tulajdonnév, mert a jelentése KÁLOD, KÁLoDik, azaz „elsőszülött”. Azt is észrevettük, hogy az Aladár név sem tulajdonnév, hanem egyszerűen ELDER, azaz „idősebb” jelentéstartalommal rendelkezik. Na de mit jelenthet akkor Nagy Károly neve? Vajon az sem tekinthető egy szimpla tulajdonnévnek? … De nem ám! Érdemes megfigyelni, hogy a meroving korszakra jellemző „KÁL-KÁLOD” típusú nevekhez kísértetiesen hasonló módon három fiktív évszázaddal később hogyan kezdenek hemzsegni a „KÁROLY” típusú uralkodónevek nyugaton. Martell Károly, Karlmann, Nagy Károly, Kopasz Károly, stb. Mit jelenthet tehát ez a titokzatos KÁROLY név? Nos, ez valójában nem más, mint az általunk jól ismert uralkodói titulus, a KIRÁLY! Nagy Károly neve voltaképpen azt jelenti, hogy viselője Nagy Király volt! Ezek a nevek semmit nem árulnak el tulajdonosuk valódi nevéről, egyszerűen annyit közölnek, hogy viselőjük birtokolta a hatalmat, ő volt az uralkodó! Ez a megnevezés egyértelműen Attila krónikáinkból is ismert királyi titulusát idézi fel. Természetesen a hivatalos magyarázat a fordított logika hamis talapzatán állva kijelenti, hogy nem a Károly név származik a magyar király szóból, hanem épp megfordítva! A mi király szavunk származik Nagy Károly tulajdonnevéből! Hogy ez mennyire nem így van, és hogy a Károly elnevezés eredetileg valóban Attila uralkodói titulusából alakult ki, azt jól jelzi, hogy ez az elnevezés már Nagy Károlyt megelőzően is felbukkan. Mégpedig pontosan azzal a dicső gót fejedelemmel kapcsolatban bukkan fel, akiről már oly sokszor kimutattuk, hogy élete pontról pontra, a legapróbb részletekig Attila történetéből lett lemásolva! Igen, a nyugati gótok hős fejedelméről, a folyómederbe temetett Alarikról beszélek!

Tudjuk, hogy Alarik és Attila valójában egyugyanazon személy volt. Mivel azonban életének eseményeit egyaránt följegyezték a Julián naptár bevezetésétől induló időszámítási rendszer szerint is és a Krisztus születésétől induló időszámítási rendszer szerint is, így ez a személy kettévált és életének története, dicső tettei, győztes csatái duplán kerültek rá az időszalagra egymástól 44 év távolságban. Ha tehát tudjuk, hogy Alarik valójában Attila volt, akkor vajon mit jelenthet maga az ALARIK megnevezés?

Práczki István a „Dácia és Erdély” c. munkájában egy külön fejezetet szentelt az ún. fonákírás jelenségének. A korai középkorban ugyanis nem csupán az ókorból örökölt és egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszereket tévesztették össze. Nem csupán az évek számlálásának rendjére nézve nem létezett általánosan elfogadott és mindenki által egységesen alkalmazott metódus, de összekeveredtek a különféle írásrendszerek is! Jól tudjuk, hogy a Római birodalom latin írásrendszere balról jobbra haladó írást és olvasást feltételez. A népvándorlások során Európába érkező népek írása - amelynek máig létező maradványa a székely rovás – ezzel szemben jobbról balra halad! Práczki István tehát azzal a teljesen logikus feltételezéssel élt, hogy mindaddig, amíg a latin betűs írásrendszerre történő áttérés végleg le nem zajlott, addig a kérdéses korban találkozhatunk olyan tulajdonnevekkel, földrajzi elnevezésekkel, amelyek helytelen betűrendben rögzültek! Vagyis az eredeti rovásírásos szövegekben felbukkanó neveket olykor elfelejtették megfordítani, amikor latin betűsre írták át! Práczki a „Fonák-írás és Dácia” c. fejezetben példákat is említ:
„Annak a kornak a jellemzője az volt, hogy a nép és ország neveket össze-vissza írták, ami azért történt, mert a rovás-írt neveket, hol jobbról- balra, hol balról- jobbra (mint most) olvasták el és írták le. (Az ősi jobbról- balra irány helyett, a balról- jobbra rovásolás is meghonosodott. Ezt hívják ma is székely rovásírásnak.) Ebből következik a szavak oda- visszaforgatása. Így lett a Rum-ország nevéből Muria< Mória, vagy a dák< daq-ból< quád.”Ha tehát a kérdéses korban a naptártévesztésen túlmenően még a fonákírás jelenségével is számolhatunk, akkor vajon mit jelenthet ALARIK fejedelem neve? Ha ezt a nevet megfordítjuk és visszafelé olvassuk el, akkor rögvest világossá válik, hogy ez valójában nem más, mint Attila királyi titulusa: KIRALa! Vagyis egy újabb „Károly”!

Láttuk tehát, hogy az Attila halála után mindössze három évvel nyugaton felbukkanó Childerik nevében a KÁLOD, azaz „elsőszülött” szót ismerhetjük fel, amely kísérteties egyezést mutat Aladár nevének „elder”, azaz „idősebb” jelentésével. Láttuk továbbá, hogy Nagy Károly pannóniai avarok ellen indított háborúja rendkívüli hasonlóságokat mutat Csaba és Aladár krónikáinkból ismert küzdelmével. Azt is észrevettük, hogy a „Nagy Károly” név eredeti jelentése a hun Attila által használt királyi titulusra vezethető vissza, amelyet természetesen utódai is előszeretettel használtak a későbbiek során. Végül felfigyeltünk arra is, hogy Childerik trónra lépésének dátuma és Nagy Károly uralkodásának kezdete között éppen 311 év távolság van, ami pontosan megfelel a szeleukida időszámítás dátumai és a Krisztus szerinti időszámítás dátumai között meglévő különbségnek! Úgy gondolom a fentiek alapján már bátran élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a meroving Childerik és a karoling Nagy Károly valójában egy és ugyanaz a személy volt, Attila király idősebbik fia, akit nemzeti krónikáink Aladár néven ismernek!

A szemfüles olvasó talán ezen a ponton megjegyzi, hogy a fent felvázolt logika némileg sántít, ugyanis Nagy Károly 768-as trónra lépése és az avarok ellen indított háború 791-es kezdőéve nem esik egybe! Aladárról pontosan tudjuk, hogy uralkodása a Csaba ellen intézett harccal vette a kezdetét. Hogyan lehetne akkor Aladár azonos személy azzal a Nagy Károllyal, aki csak 23 évvel a trónra lépését követően indította meg a pannóniai avarok elleni háborúját? Az észrevétel jogos, a megoldás pedig éppen ebben a 23 év eltérésben keresendő. Már korábban feltűnt nekem, hogy a Kézai Simon krónikájában említett 872-es honfoglalás dátum és a ma általánosan elfogadott 895-ös honfoglalás dátum között van egy 23 éves eltérés. Egyelőre nem tudok magyarázattal szolgálni ennek a 23 év eltérésnek az okára és eredetére, mindenesetre tény, hogy Kézai a honfoglalásunkra 23-mal kisebb évszámot közöl, mint ami a ma érvényben lévő hivatalos kronológiából következik. Vegyük észre: ha a hivatalos 895-ös dátumból vonom le az Attila halála és a magyarok második bejövetele között krónikáink szerint eltelt 104 évet, akkor 791-be érkezek. Ekkor indult Nagy Károly háborúja az avarok ellen. Ha azonban a Kézai által közölt 872-es honfoglalás dátumból vonom le a 104 évet, akkor pontosan 768-ba, vagyis Nagy Károly trónra lépésének esztendejébe érkezek! Itt tehát világosan tetten érhetünk egy 23 éves csúsztatást. Nagyon valószínű tehát, hogy Nagy Károly uralkodásának kezdete és az avarok ellen indított háborújának kezdőéve között valójában nem telt el 23 év, s a két esemény egyszerre, egyidejűleg következett be, pontosan úgy, ahogy azt Csaba és Aladár történetéből ismerjük. Gyanúnk tovább erősödik, ha Childerik korát is alaposabban megnézzük. Feltűnt ugyanis, hogy noha Childerik volt az első valóságos meroving uralkodó, valami rejtélyes okból hagyományosan mégsem őt tartják a Frank birodalom alapítójának és az első nagy frank uralkodónak, hanem utódját, Klodvig-ot. Látva a Klodvig nevében is felbukkanó KLD (Kálod - Kálodik) hangcsoportot, valamint figyelembe véve, hogy Klodvig trónra lépése éppen 23 évvel követi Childerik uralkodásának kezdetét, megfogalmazódott bennem, hogy Childerik és Klodvig valójában azonosak, és a köztük lévő 23 évnyi eltérés valójában a Kézai honfoglalás dátuma és a hivatalos honfoglalás dátum közötti különbségből adódik.

Ha Childerik és Nagy Károly korát még jobban összevetjük, további érdekes egyezéseket találhatunk. Tudjuk, hogy Childeriket fia, Klodvig követte a trónon. Klodvig halála után azonban négy fia - Theuderic, Chlodomer, Chidebert és Chlotar - felosztották egymás között atyjuk birodalmát. Ha három évszázadot előreugrunk az időben, akkor az elénk táruló kép döbbenetesen hasonló! Tudjuk, hogy Nagy Károlyt fia, Lajos követte a trónon. Lajos halála után fiai a verduni szerződés során felosztották egymás között atyjuk birodalmát és lerakták a későbbi Franciaország és Németország alapjait. Tehát a meroving korszakban éppúgy felosztják a Frank birodalmat, akárcsak három évszázaddal később a Karoling korszakban! Mindkét esetben azt látjuk, hogy a „nagy uralkodó” fia (a meroving korszakban Klodvig, a Karoling korszakban Lajos) még egyben tudja tartani atyja birodalmát, a rákövetkező generáció azonban már felosztja. Mindezt látva egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem volt külön egy meroving korszak és nem létezett külön egy karoling korszak! A frank történelem e két meghatározó időszaka csak a 300 év betoldás következtében különült el egymástól! Ez a korszak pedig nem egyéb, mint az Attila halálát és Aladár győzelmét követő időszak, amikor a győztes Aladár állammá szervezi az őt hatalomra segítő nyugati nemzetségeket és királyukká válik! Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal.


 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr982874979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gratulálok e befejező cikkhez. Tökéletesen összegezi a "Kitalált középkor " fórum mondanivalóját. Én magam is résztvettem a vitában az elmúlt 7 évben. Csillagászati érveket próbáltam behozni Herribert Illig kb 300 éves időugratási elmélete bizonyítására. Én is a Képes krónika érdekes adatain akadtam fel és akkor még 300 éves tévedésre gondoltam, s nem összeesküvésre. Hevesen támadtam a papság elképzelését, melyet leginkább Teres Ágoston "Biblia és asztronómioa" c. könyve képviselt az időszámítás védelmében.
Most már el tudom fogadni, hogy nem egy bizonyos időtartam van beszúrva az időskálába.
Több időszámítás keveredett a történelemírásba, amit a történészek eddig nem tudtak kibogozni. Ehhez kellett egy nagy nyilvánossággal lefolytatott vita, amelyben kikerekedett az Ön elképzelése.
Én az akadémiai csoportok ügyködésének tudom be Hunnivári 190 éves időugratási elméletet és a Szekeres féle arszakida időszámítás tévedésen alapuló alkalmazását.
Majd a jövőben el fog dőlni, hogy a magyar krónikák őrizték-e meg egyedül az igazságot !!
Szia!

Találtam egy, sajna orosz nyelvű, hasonló tematikájú fórumot:
vivatfomenko.narod.ru/index.html
Google fordítóval sztem so-so érthető lehet: goo.gl/RI8nC
Nem egy szerzője van a cikkeknek, elsőre kicsit kószának tűnhet.

Üdv,
S.
"Most már el tudom fogadni, hogy nem egy bizonyos időtartam van beszúrva az időskálába."

Én is valami hasonlót gondolok. Mindegyik elméletben van igazság, csak rosszul van értelmezve. Több betoldás is van. Nem bővebben kifejtve, a karpok III. századi betelepülésétől kezdve én kb. 600 éves csúszást gyanítok, több részletben. Sőt azt is el tudom képzelni, hogy a Caesar által bevezettetett Róma alapításától számolt időrendszer meg sem lett változtatva, csak átnevezve. Minden esetre 329 évet biztos, hogy betoldottak.
@lazsak.a:
Nagyon érdekes az elmélet. Megkérhetném, hogy a csillagászati érveket röviden leírja? Pont ez jutott eszembe nekem is, valamelyik krónikában esetleg fel van jegyezve valamilyen konstelláció, napfogyatkozás, stb. amiből az azóta eltelt idő kiszámítható.
Az Index-fórum "Kitalált középkor" rovatában [6693]-as hozzászólásomban fejtettem ki a Képes Krónika Szt. Istvánnal kapcsolatos dátumok 300 éves korrekciójának csillagászati magyarázatát. Itt a címe: forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=503559&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9072466
Üdv : lazsak.a
Kedves Tóth Gyula!

Vegyük elő a magyar krónikák félreértelmezhető szövegeit.
Két nagyon fontos dolog van a krónikáinkban, egyik a hunok bejövetele a Kárpát-medencébe és Attila cselekedetei, a másik természetesen a magyarok bejövetele (honfoglalása) és egy harmadik, ami ebből a kettőből következik, a kettő között nem volt avar korszak. Krónikáink egyik erősen vitatott tényközlése, hogy Attila halála után, egyik leszármazottja ÁLMOS lett a magyarok vezére, akinek Árpád nevű fia, a honfoglalás vezére. A kettő között ötgenerációnyi idő telik el (aki Előd, ez Ögyek, ez Ed, ez Csaba, ez ETELE, ez Bendeguz, stb), tehát a két eseménynek időben közel kell esni egymáshoz. Azonban már itt ellentmondást találunk Anonymus és Kézai között abban, hogy Álmos Előd fia volt-e, vagy Ügyeké.
Folytatva, a másik fontos időjelzés a hunok bejövetelétől Attila haláláig eltelt évek száma, amely pedig 72 évnek felel meg, és Attila halála után 100 vagy 104 évvel a magyarok bejövetele. Hogyan néz ki ez most?
A hunok kiindulása mostani tudásunk szerint a 373-as évhez lett kötve, a magyarok bejövetelének pedig a 895-ös dátum az egyik legismertebb száma. A kettő között 522 év feszül, ami miatt a krónikáink adatait hiteltelennek tartják.
Ezek az ismert számok és tények, de csak részben igazak szerintem.

A korai középkor idejében többféle időszámítást volt érvényben, a Római Birodalom a Julian naptárt, keleten a Perzsa Birodalom a Szelekuida erát, Alexandria-Bizánc-Konstantinapoly-Isztambul pedig a saját világéráját használta (kérdés persze, hogy mikortól). Ez a kettős-hármasság igen fontos lesz később, ha tudjuk, hogy a Római Birodalom kettészakadása előtt (kb. 395) Diocletianus már kettéosztja a birodalmat, és a kereszténység vallási, politikai terjeszkedése megkezdődik Nagy Konstantin uralkodása alatt. Diocletianus (tyrannus) uralkodásához kötött évszámlálás is létezett, legalább is az alábbi idézet szerint.
(Dionysius Exiguus római apát „Meg is állapította, hogy a Diocletianus szerinti éra 248. éve azonos a Krisztus születésétől számított 532. évvel. Ezek szerint: 532-ből kivonva 248-at, megkapjuk Diocletianus uralkodásának Jézus születéséhez viszonyított l. évét. A diocletianusi éra 1. éve = a Krisztus születésének évétől számított 284. évvel”. Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás)
Így a más időszámítások évszámait átszámolják Kr. sz. szerintire, valószínűleg a VI. sz-tól és a VIII. sz-tól terjedő időszakban (Beda Venerabilis) elkezd elfogadottá válni. Közben felmerül, hogy rosszul lett meghatározva Krisztus születési éve, ezért 7 évvel korrigálják az évszámokat.
Akkor nézzük meg a problémát közelebbről a krónikákból vett évszámokkal:
373 (a hunok bejövetele)
445 (72 év Attila haláláig)
545 (100 évvel Attila halála után)
568 (Pannónia elfoglalása, a longobárdok kivonulása)
Az 545 hét év korrekcióval (hivatalos dátum 453 Attila halálára) 553-ra is módosulhat, és mi történik ez időben, megjelennek Bizáncban az avar követek, és történik egy nagyobb tömegű népmozgás. Ezekről az avarokról a Fulda-i krónikák (IX. sz.) helyesen állapítják meg, az avarok, akiket már magyaroknak hívunk, és 545 + 23 = 568 hivatalosan az avarok honfoglalása.
Nézzük meg a másik számokat is. A magyarok indulására nem használhatjuk a 895-ös számot, mert az egy hozzávetőlegesen becsült szám és a honfoglalás végére vonatkozik (Anonymus például nem említi dátumként, csak a 884-et).Próbáljuk meg az előbbi számokhoz viszonyítani azzal, hogy levonjuk azt 23-at, amit az előbb hozzáadtunk.
895 (honfoglalás)
872 (100 évvel Attila halála után)
772 (72 év Attila haláláig)
700 (a hunok bejövetele)
Ezek a számok pedig mit adnak ki? Kézai Simon gestájának évszámait.
Mit is irt Einhard Nagy Károlyról? Hogy 790 körül 7 éven keresztül harcolt a hunokkal, és majdnem megsemmisítette őket. Mit tanultunk erről? Hogy hunok már nem voltak a Kárpát-medencében, ezért Nagy Károly az avarokkal harcolt. Pedig, valószínűleg Attila halála után (772), a fiainak egymás közötti csatáit követően, a hunok maradékával harcolt és Károly seregei győztek.
Mit is irt Bíborbanszületett Konstantin a DAI-ban Mohamedről, illetve az iszlám terjedéséről?
A világ teremtésétől számított 6288 évben meghal Harún az arabok uralkodója, Nagy Károly kortársa, ami a 779-es vagy a 795-ös évnek felel meg Kr. sz. szerint.
Tehát, arról van szó szerintem, hogy egy esemény (Attila halála) két ’egymástól eltérő’ időszámítás adatai szerint, rosszul (illetve nem rosszul, hanem csak egyszer) került fel a Kr. sz. szerinti időszámításra, mert a krisztusi időszámítás a perzsa időszámítással keveredett a bizánci világéra hibás átszámolása folytán. Így egyfelől a hunokat helyesen tették a Kr. sz. szerint 373-ra (római feljegyzések), de ekkor a magyarokat avarként azonosították be (kb. 550, bizánci krónikák). Közben Bizáncban a perzsa háborúk alatt vagy miatt a Szelekuida évszámokat is használták (ezek a Kr. sz. szerintinél 312-vel nagyobbak), így a magyarok történései ezeken lettek feljegyezve, viszont a hunok ott maradtak az IV. században (Kr. sz. szerint 373. római feljegyzések), holott a Szelekuida időszámítás szerint a VII. század végén indultak (700-ban).
Tehát, a helyes sorrend először a hunok, utánuk 172 évvel később a magyarok (373-545), visszafelé nézve a magyarok és előttük 172 évvel a hunok (872-700), egyszerűen nem vették észre, hogy történt egy téves átszámítás, és nem Kr. sz. szerinti időre számoltak, hanem a perzsa Szelekuida időszámításra és az ezekhez tartozó évszámokat utána nem korrigálták.
Illetve, először a magyarokat tartották avaroknak, később viszont a hunokat írták le avarként, attól függően melyik időszámításból nézték.
Nem tudom elég érhetően írtam-e?
Mármost ezen események (elszámolás) már igen korán, az arabok (Mohamed) feltűnésével egy időben bekövetkezhettek vagy akár előbb is, mert onnantól az arab időszámítással ellenőrizhető.. Az alexandriai időszámítás átszámításával a Kr. szerintire, hogy hol tévedtek Rómában avagy Bizáncban és főleg mikor, ezek lennének a fontos kérdések, de ezekre sajnos nincs magyarázatom.
Bíborbanszületett Konstantin idején (a X. század közepe) viszont már nem volt lehetséges ennek hibának észrevétele, hiszen már a VI. századtól, ezeken a magasabb (Szelekuida) évszámokon lett beállítva a kereszténység időszámítása.
Tehát, csak az felejtődött el, hogy Mohamed a Julianusi időszámítás szerint 354 körül már élt, egyidejűleg a Szelekuida 622-es évszámmal, ami Kr. sz. 310 szerinti dátummal azonos (310 + 15 = 325 niceai zsinat).
Itt meg kell jegyeznem, van 15 évnyi különbség a két időszámítás között, aminek megfejtése valószínűleg az alexandriai és a bizánci éra közötti 15-16 év különbség (kezdő éveik 5509, 5493, Kr. sz. előtt), sőt a 23-as számot (amit fentebb használtam) is fel lehet bontani 16+7 re, és így a két éra közötti különbség meg a Krisztus születési ideje körüli helyesbítés kiadhatja a pontos időpontokat.
373 + 312 = 685 + 15 = 700
568 + 312 = 880 + 15 = 895
Ha elfogadjuk a kettős számokat, akkor az látszik, hogy a megkérdőjelezett kor Kr. sz. u. 200 és 700 között van, de pontosan látszik, hogy az avarok kora nem létezett, mert a két időszámítás helyes összeillesztésével eltűnik.
Végül pedig még egy „új” esemény zavarja meg az időszámítást, a gótok 240 körüli támadása Pannoniára, amit, ha a Szeleukida éra szerint nézünk pont 552-re esik, tehát az avarok idejére. Szintén itt kell még megjegyezni, amit Ön is észrevett már, hogy a gót Alarich és a hun Attila hasonló cselekedetei között is csak a Kr. sz. szerinti és a Julianus era közötti időkülönbség van, tehát lehetséges, hogy itt is csak kettős időrögzítéssel állunk szemben.

Tisztelettel:
cartwright
Tisztelt Fórum!
Életünk során nap mint nap halljuk: bizony a történelem megismétli önmagát! Biztos, hogy csak az egyszerű ember felszínes történelmi ismeretei mondatják ezt évszázadok óta? Nem lehetséges, hogy a kitalált évszázadok megtervezői a hibák miatt(nyilvánvalóan ismétlődő események), mintegy szándékosan programozott népiesítést is beépítették ezzel a mondással.
(Látszólag egész más: évtizedek (19. sz.) óta nincs olyan hét (nap) a médiában, hogy ne csempésznék be azt a történelmi, látványbeli abszurd hírt, mely szerint az europeér" átlagnak fogalma sincs, hogy Budapest - vagy Bukarest. Előbb utóbb az elme megzavarodik, elbizonytalanodik.)
Az EU haldoklása óta különos erővel ismételten előkerül a nagy Úniós eszme, Nagy Károly féle frank-german egység által megteremtett egységes Európa. Nem létező kor, kitalált évszázadok, kitalált nép (avarok - nomen est omen)mind-mind kárpát-medencei folytonoságunk tagadása.
N.K.-hoz csak áttételesen tartozik, dehát most vettem észre (számomra minden új) Kálti Márk Honfoglalásunknak két évszámot is megad -a két szám között 128 év különbség van. Gergely előtt már lehet, hogy volt egy nap kiigazítás?
cartwright!

Azt írod, hogy Nagy Károly a hunok maradékaival harcolt. Még nem néztem jobban utána, de én egy picit máshogy látom.

Tóth Gyula írta, hogy szerinte Kubrat és Kuber története valójában Csaba szétszeletelt és össze-vissza fordított élete. Azt hiszem, hogy a frank királyokkal kapcsolatosan is lehetséges hasonló, hogy egy-egy uralkodó egy-két másikból van összeszerkesztve.
Szóval egyenlőre még nagy a káosz, mivel Nagy Károly Attila gyanús is, de szerintem ő nem más, mint az Attila-fiak egyike Alarik. Az avar hadjárata pedig a Csaba elleni harca, csak az általad említett kb. 23 évvel el van csúsztatva.
Egyébkénén nekem is feltűnt egy 23-25 éves csúszás. Pl:

383 Gratianust megöli Maximus Galliában
407 Gratianus rövid császársága Galliában, Constantius követi

386 Maximus bevonul Rómába
411 Constantius főparancsnoka Maximust választja ellencsászárnak

387 Theodosius feleségül veszi Valentinianus nővérét, Galla Placidiát
412 Atawulf felesége lesz Honorius huga, Placidia

388 Theodosius Maximust
413 Atawulf megöleti a trónbitroló Iovinust
Wikipédián éppen a kazárokról olvastam és ezt olvastam:
739-ben egy gandharai török uralkodó lemondott fia javára, akinek neve From Keszar volt, ahol From Róma nevének iráni alakja. A tibetiek Phrom Ge-szar alakban vették át, de náluk 'türk', azaz dru-gu Ge-szarként is szerepelt és egy tibeti eposz hőse lett. Ezt az eposzt a mongolok is átvették, mint Geszer-eposzt.
Római kaiser Belső-Ázsiában? Az évszám a karoling korszakolás szerint Attila kora. Érdemes lenne megnézni ezt a Geszer eposzt.
ITT a koronazasi festmeny,az egy dolog , hogy a magyar koronaval koronaznak epp, de megfigyelheto a ket harcos a kurttel az oldalukon.... netan Lehel az epp az egyik ?
www.welt.de/img/history/crop100701564/8730718780-ci3x2l-w580-aoriginal-h386-l0/Karl-der-Grosse-DW-Kultur-Magdeburg.jpg

www.heritage-history.com/books/horne/germany/zpage542.gif
"Nagy Karoly" Harun bagdadi fejesnel jar,erdekes fejdisszel a fejen, nekem szkita fejfedonek,sisaknak nez ki. + feher lo, a koveto kutyarol nem tudom megmondani milyen faj.

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d9/Harun-Charlemagne.jpg
@Levente Béla: olyan sisakja van Kinizsinek is a Matyas szobornal es egy Atilla kepen is
Makkay János Avar Attila könyvét olvastam. Már a címe is jó! Nézete szerint a krónikák Attila korszakát és a hétszázas évek végi avar-frank háborúk összekeverését hagyományozta ránk, ami már a Niebelung mondakör kapcsán is felfedezhető, ahol többször avaroknak hívják a hunokat. Vagy például Bíborbanszületett Konstantin is megemlít Attilát, az avarok királyát és szintén ebbe a korszakba helyezni. Visszafogottan hipotetikus Attilának nevezi azt az ismeretlen nevű avar kagánt, aki 791-795 körül halt meg.
Nekem van egy fixa ideám, miszerint a hét vezér az első bejövetel szereplői, míg a 8 törzs a másodiké, csak az időcsúsztatások miatt a IX. században összekerültek ezek az események. Erre is találtam nála egy megfontolandó részt. Makkay ellentmondást talál, hogy egy óbudai forrásnál temették el Árpádot, ahol később Fehéregyházát emelték, viszont erről a helyről úgy is tudták, hogy az avarokat legyőző Nagy Károly alapított templomot. Tehát Árpád hamarabb lett eltemetve, mint ahogy Károly-Aladár templomot építetett volna!
@zipar: A csúsztatások legalább biztosak. Valahol már írtam erről, most megpróbálom újra összehozni. Bíborbanszületett Konstantin szerint a longobárdok Itáliába vonulása az ő kora előtt kb. 200 évvel történt, 764-ben, az oka pedig, hogy 'a zavarok' elfoglalják Pannoniát. Ha a történészek ezt 568-ra teszik, akkor Konstantint is le kellene csúsztatni 760 körülre, a mostani 950-es dátumról.
Az 'avarokról' szól Theopülaktosz Világtörténelem című könyve is, ebből viszont kiderül, hogy 'a zavarok' azonosak a hunokkal, csak a bizánci uralkodó a Justianusok után Mauricius.
Végül is két csúsztatás történt, egy 200 év körüli és egy 300 év körüli. Ezeket a keresztény szerzetesek és krónikaírók hajtották végre, miszerint Krisztus születését a világidőben eltolták 5500-ról először 5200-ra, majd 5000-re. Az összes dátum eltérés ezekből származik.
Kérdésem lenne: amikor Csaba elmenekült Délre (vesztes volt, ezt értem), akkor Aladár miért nem a Kárpát Medencéből irányította birodalmát, miért ment ő Nyugatra teljesen új birodalmat építeni? Ő, mint győztes miért szaladt 1000 km-t Nyugatra? Vagyis miért maradt "lyuk" a Kárpát Medencében?
@Montvai György:
Talán mert a győzelmét nem értékelte annyira átütőnek és biztonságosabban érezte magát a nyugati hívei körében, mint a számára ellenségesebb kárpát-medencei környezetben.
Einhard és krónikáját, valamint a hozzájuk vonatkozó épületeket-leleteket hogyan magyarázza? És a többi középkori forrást?