HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2012.10.16. 14:48 ( Tóth Gyula )

Arthur király

Ahogy azt A Nagy ciklus c. fejezetben láttuk, Antonio Bonfini még tudott olyan évkönyvekről, amelyek Attila galliai hadjáratát és Szent Orsolya mártíromságát Anterus pápasága és Maximinus császársága idejére tették. Mivel Anterus néven csak egyetlen pápa élt, és ő is csak mindössze másfél hónapig volt hivatalban, így viszonylag pontosan meg tudtuk határozni a hunok galliai hadjáratának évét. Annak a 236-os esztendőben kellett történnie. Észrevettük továbbá, hogy a korábban Aladárral azonosított Nagy Károly trónra lépésének 768-as dátuma éppen egy nagy húsvétciklusnyi távolságra van Anterus pápaságának 236-os évétől. Mindezek alapján azt a feltételezést fogalmaztam meg, hogy 532 fiktív évmennyiséggel kell számolnunk az időszalagon.

Miután a fenti gondolatokat publikáltam, a honlapom hozzászólói a következő kritikát fogalmazták meg:

„Egy kicsit önkényesnek tűnik a III. századi galliai hadjárat és Nagy Károly trónra lépésének a dátumát egyeztetni. Nem ugyanaz az esemény.”

Továbbá:

„Én azért nem vennék mérget rá, hogy a galliai hadjárat után olyan gyorsan meghalt volna Attila.”

Végül:

„A kivonás sajnos önkényes. Nem következetes kezdőpontról indul, s ugyanez a helyzet a végponttal is.”

A kritika tehát elsősorban arra irányult, hogy Attila galliai hadjárata és Aladár trónra lépésének éve nem lehetett ugyanaz az esztendő. A hozzászólók mentségére legyen mondva, A nagy ciklus c. fejezet írásakor még én magam is így gondoltam. Tisztában voltam vele, hogy ezek nem teljesen összetartozó események, úgy láttam azonban, hogy Attila galliai hadjárata és Aladár trónra lépésének éve között olyan túlságosan sok idő nem telhetett el. Tehát ha nem is pontosan, de azért nagyjából mégis kijön az 532 esztendő.

A kritikákat olvasva azonban elgondolkodtam. Vajon valóban tévedés lenne e két eseményt párhuzamba állítani? Vajon valóban nem összetartozó eseményekről van szó? Vizsgáljuk meg még egyszer, miket tudunk Attila nyugati hadjáratáról! Tudjuk, hogy a galliai hadjárat hivatalos dátuma 451. A korábbi fejezetekben azonban észrevettük, hogy egy 44 évvel korábbi idősíkon egyszer már lezajlanak ugyanezek az események, mégpedig hunok helyett alánokkal, vandálokkal és szvévekkel. Észrevettük, hogy ez a 406-407 fordulóján lezajló vandál hadjárat a lefolyását tekintve még közelebb is áll Attila hadjáratának krónikáinkban megörökített verziójához, hiszen tartalmazza azt a hispániai leágazást, ami a hivatalos változatból időrendi okok miatt (!) kimaradt.

Ezt a galliai vandál dúlást vizsgálva azonban azt is észrevettük, hogy ezzel a hadjárattal éppen egy időben Britanniában különös dolgok történtek:

„De ez csak előjátéka volt annak a rettentő pusztításnak, melyet a szövetséges germánok Galliában nemsokára véghezvittek. Midőn a Rajna befagyott, a vandalok, svébek, alánok és burgundok több ponton átkeltek a folyamon, azzal a határozott czéllal, hogy új hazát teremtenek itt maguknak. Galliát ettőlfogva a birodalom elveszettnek tekinthette. Nem lévén a tartományban elegendő helyőrség s a jó módhoz szokott lakosság sem értvén a fegyverforgatáshoz, a barbárokra nézve játék volt a hódítás.

Galliát még ennyire sohasem látogatta meg a pusztulás réme; vérözön borított mindent a Rajnától az óczeánig, az Alpoktól a Pyrenaeekig. És Stilicho Galliát sorsára hagyta, csakhogy Itáliát megmenthesse. A tűzbe-vérbe fojtott tartomány sehonnan sem számíthatott segítségre.

De mégis feltünt a szabadító. A ravennai udvar közönyössége, Gallia jajkiáltása és az elhagyatottság érzete a zendülő természetű brit hadsereget lázadásra sarkalta. Valami Marcus nevű katonát császárnak kiáltottak ki, de ezt csakhamar megölték s Gratianust tették helyébe, kivel négy hónap mulva szintén így bántak el. Ekkor megujult a katonák lelkében a Nagy Constantinus emlékezete. A közemberek közt találtak egy Constantinus nevűt s ezt, a nélkül, hogy meggyőződtek volna, vajon alkalmas-e az uralkodásra, feldíszítették a biborral. Mindazáltal Constantinus nem volt épen tehetségtelen ember s első pillanatra észrevette, hogy ha a hatalom birtokában meg akar maradni, katonáit foglalkoztatnia kell. Galliába vezette tehát a sereget s a lakosság nem mint lázadót, hanem mint szabadítót üdvözölte.”

Ezt a Nagy Képes Világtörténetből származó részletet többször is idéztük már. Korábban észrevettük, hogy az a Constantinus nevű közember, akit a vandálok galliai hadjáratával egy időben a Britanniában szolgáló római katonák „bíborral díszítettek fel”, valójában nem más, mint maga Nagy Konstantin. Észrevettük, hogy Nagy Konstantin egy kerek évszázaddal korábban kínosan hasonló körülmények között lett császár, mégpedig úgyszintén Britanniában. A két történet közötti egyezés olyan egyértelmű, hogy az még a Nagy Képes Világtörténet írójának is feltűnt: „Ekkor megujult a katonák lelkében a Nagy Constantinus emlékezete. A közemberek közt találtak egy Constantinus nevűt s ezt, a nélkül, hogy meggyőződtek volna, vajon alkalmas-e az uralkodásra, feldíszítették a biborral.”. Teljesen egyértelmű tehát, hogy az a Constantinus, aki a vandál hadjárat idején Britanniában uralkodni kezd, valójában azonos Nagy Konstantinnal.

Igen ám, de mi Nagy Konstantint korábban Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítottuk. Kiderítettük, hogy a nyugaton felbukkanó és keleti uralkodótársait legyőző Nagy Konstantint Attila idősebbik fiából alkották meg. (Az előző fejezetben ezt az állításunkat némileg árnyaltuk. Feltételeztük ugyanis, hogy Konstantin személyének megalkotásakor a keleti Cyrillus-Konstantint is alapul vették.) Ha tehát a fenti idézetben szereplő Constantinus azonos Nagy Konstantinnal, Nagy Konstantin pedig azonos Aladárral, a vandálok 407-es galliai hadjárata pedig azonos Attila nyugati hadjáratával, akkor mindezekből logikusan jön a következő felismerés: Aladár valójában nem Attila halála után, hanem a galliai hadjárat évében kezdett uralkodni a nyugati tájak fölött, mégpedig éppen Britanniában!

Ugyanez az első hallásra meglepőnek tűnő eredmény egy másik gondolatmenet alapján is logikusan kikövetkezhető. Kézai Simon krónikája ugyanis világosan közli, hogy a magyarok Attila idején történt első bejövetele kereken hétszázban történt:

„Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában laktokban mint a fövény ugy megszaporodván, az Úr hétszázadik esztendejében egybe gyülekezve magok között kapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket állítának (...), hogy együtt egy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat.”

A Képes Krónikából azt is megtudhatjuk, hogy Attila halála a magyarok bejövetelének hetvenkettedik évében történt:

„Attila negyvennégy évig királykodott, öt esztendeig vezérkedett, százhuszonnégy évig élt. Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében...”

Ha tehát Attila halála évének dátumát szeretnénk megtalálni Kézai Simon koordináta-rendszerében, egyetlen összeadást kell csupán elvégeznünk: a hétszázhoz hozzá kell adnunk a hetvenkettőt. Eredményként a 772-es esztendőt kapjuk. Ezen az idősíkon tehát ekkor hal meg Attila. Nagy Károly azonban, akit Aladárral azonosítottunk, már 768-ban uralkodni kezd! Tehát apja még életben van, de ő már uralkodik a nyugati tájak fölött! Nem ellentmondás ez? Mint majd látni fogjuk, egyáltalán nem az.

Úgy tűnik ugyanis, hogy Aladárt – egyfajta alkirály gyanánt – éppen Attila nevezte ki a meghódított nyugati tájak fölé. Hogy ez a dolog nem állt tőle messze, az abból is látható, hogy megkoronázása után a Tiszától a Don folyóig terjedő keleti területeket testvérére, Budára bízta:

„Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott; ő pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza folyótól a Donig...”

Attila bölcs uralkodó volt. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy egy Brit-szigetektől egészen a Donig terjedő kontinentális méretű birodalmat képtelenség egy kézben összefogni. Teljesen természetes, szinte magától értetődő tehát, hogy a hatalmát megosztotta, és az általa meghódított roppant területek peremvidékeit neki alávetett fejedelmekre, alkirályokra bízta. És hát kiben is bízhatott volna meg jobban, mint tulajdon édestestvérében, és a saját fiában? Én tehát a magam részéről semmi ellentmondást vagy kivetnivalót nem látok abban, hogy Attila még életében rábízta a nyugati részeket idősebbik fiára. Sőt, kifejezetten logikusnak tartom azt!

Ezen a ponton is saját megszokásaink és előítéleteink rabjai vagyunk. Mi egész egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy Aladár csak atyja halála után kezdett uralkodni. Ráadásul a későbbi események ismeretében már negatív szereplőként tekintünk rá és ez rossz irányba befolyásolja a történelmi eseményekkel kapcsolatos tiszta és logikus gondolkodásunkat. Hogy Attila éppen erre a semmirevaló Aladárra bízta volna a nyugati területeket? Ez teljes képtelenség! Ezt mondatják az Aladárral kapcsolatos beidegződéseink. De ha jobban meggondoljuk, ez egyáltalán nem ilyen magától értetődő. Hiszen ekkor még Csaba és Aladár harca nem zajlott le, ekkor Aladár még nem állt a pápaság befolyása alatt, és ebben az időben még a római birodalmi eszme sem fertőzte meg a gondolkodását. Attilának tehát semmi oka nem volt arra, hogy bizalmatlan legyen tulajdon fiával szemben. Sőt tudva, hogy Aladár tulajdonképpen Krimhilda német fejedelemasszonytól származott, tehát anyai ágon még kötődése is volt ezekhez az újonnan meghódított nyugati területekhez, Attila választása kifejezetten jó döntésnek tűnik!

Ha jobban meggondoljuk, még az időzítés és a helyszín is tökéletes! Csak a Római Birodalom legszélső, legnyugatibb szegletének meghódítása után kerülhetett napirendre annak a kérdése, hogy ki legyen az újonnan meghódított nyugati részek fejedelme. Ez a legszélső, legnyugatibb szeglet pedig éppen Britannia volt. Amíg a harcok még folynak, amíg a nyugati területek státusza bizonytalan, addig ilyen kérdésnek nincs helye. Amikor azonban a Római Birodalom legnyugatibb provinciája is elbukott, a kérdés időszerűvé vált.

Úgy tűnik tehát, hogy Aladárt maga Attila nevezte ki az újonnan meghódított területek élére, s Aladár még Attila életében uralkodni kezdett nyugaton. Ez azonban egy másik korábbi ellentmondást is megmagyaráz. Amikor a Klodvig és a keresztvíz c. fejezetben Aladár különféle elnevezéseit vetettük górcső alá, akkor észrevettük, hogy a Childerik név Aladár Attilához való viszonyát fejezi ki. A Childerik szó ugyanis a CHILD és a RIK szavakra bontható fel. A child szó a mai angolban változatlan formában és változatlan jelentéssel maradt fent. Azt jelenti: gyermek. A -rik végződésről korábban már láttuk, hogy jeletése: király. Childerik tehát gyermekkirály volt, s így világossá válik, hogy ez a név valóban az Attilához való viszonyának kifejezője. Engem azonban a fenti levezetés során nem hagyott nyugodni egy gondolat. Ennyi erővel ugyanis a világtörténelem összes valaha élt uralkodóját Childeriknek lehetne hívni, hiszen mindegyik gyermeke volt valakinek! Dinasztikus uralkodócsaládoknál, ahol a trón már sokadik nemzedék óta öröklődik apáról fiúra, akár minden uralkodó Childerik lehetne! Úgy éreztem tehát, hogy ennek a megnevezésnek ebben a formában semmi értelme sincs. Kivéve egyetlen esetet! Ha az apa még él, és uralmát megosztja a fiával! Abban az esetben ez az elnevezés nem egyszerűen csak indokolt, de szükségszerű is! Hiszen éppen Aladár gyermek-királyi titulusa különböztette meg őt atyjának főkirályi címétől! Amíg Attila élt, addig ezt a gyermek-királyi titulust a félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozni kellett.

Ha most visszagondolunk Nagy Konstantin történetére, akkor tovább erősödik az a gyanúnk, hogy Aladár már Attila életében elkezdett uralkodni. Hiszen tudjuk jól, hogy Konstantin már rég birtokolta az augustusi címet, amikor a pannóniai Carnuntumban tartott császárkonferencián Licinius neve lehetséges augustusként egyáltalán felmerült. Liciniust akkor Csabával azonosítottuk. Láttuk, hogy Galerius (vagyis Honorius) teljesen váratlanul rukkolt elő Licinius (azaz Csaba) személyével, amellyel jókora meglepetést okozott a birodalom többi tetrarkhája számára. Az augustusi címet már korábban birtokló Konstantin nem is tudott belenyugodni abba, hogy Licinius lesz az augustus, neki pedig be kell érnie a caesari címmel. Jól jegyezzük meg ezeket a részleteket, ugyanis – mint a későbbiekben látni fogjuk – ezek vizsgálata sok egyebet is megmagyaráz! Lakatos Pál az Atilla fiai, Csaba és Aladár c. írásának következő részletét a Klodvig és a keresztvíz c. fejezetben már idéztük:

„Priskosz rhétor hiteles írásából tudjuk, hogy Atilla igen nagy szeretettel csüngött legkisebb fián - ERNÁK -on - (kinek nevét többféleképpen írják: BERNÁK, IRNIK, IRNÁK, IRMAK stb.), azért, mert a táltosok azt jövendölték neki, hogy e fiúban él tovább családja. Belőle hajt további magot majd az Atilla dinasztia. Priskosz úgy írja, hogy ezt ő személyesen hallotta Atilla udvarában. (...) Érdekes itt megállapítani azt, hogy a mai szófejtő szótárak az ÍR, gyököt „ÍR" és „ÉR" jelentéssel azonosítják. IR-NAK, vagy IR-MAK hangtani módosulása ÍR-MAG. (...) talán innen ered az a közmondás is, hogy „írmagja sem maradt". A bölcs Padányival kell egyetértenünk, amikor CSABA nevét, mint becenevet ismeri fel Atilla legkisebb és kedvenc fiánál ÍR-MAG, ÍR-NÁK, ER-NÁK neve kísérőjeként, hiszen az ősi nyelvben „SABA" a „legkisebb fiút" jelenti. Természetes történelmi folyamat az, hogy IRNAK - akit az érthetőség kedvéért most már csak CSABA néven fogunk említeni - nem volt képes a Hun Birodalomban azt a teljhatalmat képviselni és gyakorolni, amivel apja - ATILLA - rendelkezett.”

Csaba volt tehát Attila írmagja. A legtöbb kutató – aki egyáltalán hajlandó magyar értelmet tulajdonítani e névnek – ezt az „írmag” magyarázatot hozza a Priskosz által említett IRNIK, IRNÁK, IRMAK névre. Nincs is ezzel a magyarázattal semmi gond, mindez teljesen logikus, értelmes és elfogadható. Én azonban elgondolkodtam: ez az IR-MAG fordított szóösszetétel szerint már MAG-IR vagy MAG-ÚR. Ekkor kezdtem érezni, hogy több is rejlik e névben, mint eddig gondoltuk. Emlékezzünk vissza mindarra, amit Pap Gábor a héjról és a magról tanított nekünk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a fajta megközelítés nem egy utólagos értelmezés csupán, hanem az akkori hun szemléletmód szerves részét képezte. Láttuk, hogy e szemléletmód jegyében nevezték a nyugati területeket balágnak, a keleti területeket pedig jobbágnak. A Tóth atyafiak c. fejezetben még arra is rájöttünk, hogy a központi területeknek is külön megnevezése volt. Az volt ugyanis a magág, amelyből a szkítákra sokszor alkalmazott Magóg kifejezés is származik.

Most gondoljunk vissza Csaba IR-MAG nevére, amely megfordítva MAG-IR vagy MAG-ÚR! Teljesen egyértelművé válik, hogy ő volt az a gyermek, akire Attila a központi területek, vagyis a Kárpát-medence fölötti uralmat akarta bízni. Vagyis őt szánta főkirálynak! Attila eredeti szándékai szerint neki kellett volna uralkodnia a birodalom központja, vagyis a MAG felett. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy a mag feletti uralmat nem vehette át addig, amíg atyja, Attila élt. Vagyis Csabának várnia kellett. Uralmát nem kezdhette el addig, amíg maga Attila volt a mag királya. Vegyük észre, hogy sem Budának, sem pedig Aladárnak nem kellett várni! Buda elkezdhette uralmát a keleti peremvidékek fölött rögtön Attila koronázását követően. Aladárnak is csak addig kellett várnia a nyugati peremvidékek fölötti uralomra, amíg Attila azokat meg nem hódította. Csabának viszont mindenképp meg kellett várnia atyja halálát.

Amikor azonban Attila halála elkövetkezett, egy váratlan fordulat húzta keresztül Csaba várakozásait. A már korábban trónra lépő és az uralkodáshoz egyre inkább hozzászokó Aladár immár nem elégedett meg a nyugati peremvidékek fölötti uralommal, hanem a centrum fölötti hatalomra is igényt formált! Ezen a ponton tört meg tehát Attila eredeti terve, itt siklott félre nemzetünk történelme! Aladár – Veronai Detre bíztatására – rátámadott tulajdon öccsére, és megakadályozta, hogy uralmát a mag fölött megkezdhesse.

Most gondoljunk vissza Nagy Konstantin és Licinius történetére! Pontosan ugyanezeket az elemeket találjuk ott is! Konstantin már rég uralkodik és magát már rég augustusnak tekinti, amikor a pannóniai Carnuntumban váratlanul felbukkan Licinius személye. (Úgy tűnik ezen az idősíkon ekkor halt meg Attila, ekkor merült fel a mag fölötti trónutódlás kérdése.) Konstantinnak bele kellett volna nyugodnia abba, hogy augustusi rangját a szerényebb caesari titulusra cserélje azért, hogy Licinius lehessen az augustus. Vagyis magyarra lefordítva: Aladárnak bele kellett volna nyugodnia abba, hogy öccsének alávetve alkirályként uralkodjon tovább, míg Csaba kapja azt a főkirályi rangot, amit korábban Attila viselt. Ez volt az, amit Aladár nem volt hajlandó elfogadni! Ez volt az, ami a két testvér összetűzéséhez vezetett! Döbbenetes látni, hogy Nagy Konstantin és Licinius háromszázas évekbe visszatolt konfliktusa milyen híven adja vissza Aladár és Csaba konfliktusának egyes motivációit!

Ezen a ponton hirtelen – mintegy villámfényben – az is teljesen új értelmet nyer, hogy a Csaba bíztatására Attila halála után 104 évvel a Kárpát-medencébe visszatérő hunok miért nem hunnak nevezték magukat, és miért hívták magukat inkább magyarnak! Ugyanis ez a MAGYAR szó nagyon is sokatmondó kifejezés volt, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy mindazok, akinek füle volt a hallásra, értették a név mögöttes tartalmát! Árpád honfoglalóiban ugyanis a mag jogos urának, vagyis Csabának az utódai tértek vissza, hogy Attila birodalmának központja fölött – Attila eredeti szándékainak megfelelően – átvegyék a hatalmat! Ők voltak a mag urak, vagyis a magyarok! Vegyük észre: nincs ebben a mag, illetve mag-úr kifejezésben semmi elvont, semmi nehezen érthető vagy misztikus tartalom. Egyszerűen a birodalom központi területeire utalt a régi hun szemléletmód szerint, amely különbséget tett a keleti peremvidékek, a nyugati peremvidékek és a központi területek között.

Most gondoljunk vissza mindarra, amit az Angolok és saxonok c. fejezetben feltártunk! Ott azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az anglo-saxon hódítás nem egy Attila nyugati hadjáratától független eseménysorozat volt, hanem éppen annak részét képezte. Ezek az angolok és saxonok éppen Attila utasítására hódították meg a haldokló Róma eme távoli tartományát. Az angol népnévben saját ungár – hungár nevünk R–L hangváltozáson átesett változatát ismertük fel, a saxon névben pedig – Sharon Turner nyomán – a sakai-suna, vagyis a „szakák fiai” megnevezést találtuk meg. Még Varga Csaba Az angol szókincs magyar szemmel c. munkájára is hivatkoztunk, melyben az angol és magyar nyelvek mélyreható kapcsolatát tanulmányozva a szerző világosan megfogalmazta, hogy hajdan egy nép volt az angol és a magyar.

A fent elmondottak fényében teljesen egyértelmű tehát, hogy Attila nyugati hadjáratát az anglo-saxon hódítás tette teljessé. Az anglo-saxon hódítók Attila hungár és szkíta katonái voltak, akiket Attila küldött a szigetek elfoglalására. Az összefüggésekből immár az is egyértelmű, hogy ezeket az anglo-saxon hódítókat éppen Attila idősebbik fia, Aladár vezette, aki seregeivel át is kelt a Brit-szigetekre. Mivel a szigetek elfoglalásával a nyugati hódítás teljessé vált, napirendre került az újonnan meghódított területek felügyeletének kérdése. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Aladár éppen itt, a Brit-szigeteken lett királlyá! Ennek az eseménynek a történelmi lenyomatát őrizte meg Nagy Konstantin britanniai trónra lépése és ugyanez az esemény köszön vissza a vandál hadjárattal azonos esztendőben Britanniában bíborba öltöztetett Constantinus nevű közember felbukkanásában is!

De még valami érthetővé válik a fenti gondolatmenet nyomán. Megértjük ugyanis, hogy ki volt a legendás Arthur király! Arthur neve teljesen problémamentesen, szabályos hangváltozásokon keresztül vezethető le Aladár nevéből. Az ALADÁR név ugyanis az R–L hangváltozáson és a mássalhangzó-torlódás jól ismert jelenségén átesve már ARTUR formában jelenik meg. Nézzük meg tehát mit ír a Wikipédia az Artúr király címszó alatt:

„Artúr király (angolosan Arthur, más néven Arthus vagy Artus, jelentése „medve”) legendás briton király, aki – amennyiben létező személy volt – az i. sz. 5. század végén, illetve a 6. század elején uralkodott (kb. 496 - 537). Ma ismert alakját Galfredus de Monmouth Historia Raegum Britanniae c. művéből ismerjük, Galfredus korábbi mondákat gyűjtött össze és kikerekítette őket. A britek régi krónikásai, mint az 512-ben meghalt Gildas és a 735 előtt alkotó Beda Venerabilis nevét sem ismeri. A 10-11. századiak már tudnak róla, de Galfredus az első, aki a teljes mondakört az utókorra hagyja. Történelmi kutatások megállapították, hogy Artus abban az időben tevékenykedett, mikor a római légiók kivonultak Britanniából Itália és a többi provincia védelmére. Nagy valószínűséggel etnikailag szarmata volt. Mivel a rómaiak szarmata származású nehézlovasságot is alkalmaztak csatáikban kisebb létszámban, a pendragon vörös sárkánya eredetileg szarmata jelkép volt.[forrás?] A briteket ekkor a piktek és skótok tartották rettegésben, a britek erre behívták az Elba torkolatánál tanyázó angolszászokat. A segítőkből azonban elnyomók lettek, és a britek kivonultak a mai Bretagne-félszigetre. Ezek a harcok 500 körül folytak, John Rhys pedig megállapította, hogy ekkor valóban létezett egy Artus vagy Arthur nevű brit vezér, aki 520-ban az angolszászokkal vívott csatában hősiesen küzdve esett el. Artus alakja e mondák alapján úgy szerepel, mint a várva várt uralkodó, aki a kelták elnyomatását megszünteti, s egész Britanniát kelta uralom alá hajtja. A mondák olyan széles körben terjedtek el, hogy Artusból időközben a lovagok előképe vált, a férfias hűség, a vezér megtestesítője. A fejedelmi ideál megtestesítőjévé csak később vált.”

A fenti idézetből tehát megtudhatjuk, hogy Arthur éppen „abban az időben tevékenykedett, mikor a római légiók kivonultak Britanniából Itália és a többi provincia védelmére”. Vajon melyik volt ez az idő? Az eddigi ismereteink alapján nem lehet kérdéses, hogy ez az idő Attila hadjáratainak kora, vagyis a hun korszak volt! De ebből a fenti idézetből azt is megtudhatjuk, hogy Arthur „etnikailag szarmata volt”. A szarmata nép azonban – mint azt korábban már láttuk – az Attila szkíta-hun népébe új törzsként betagozódó méd nemzetet jelentette. Tudjuk, hogy a szarmata származás tudata éppen lengyel testvérnépünknél élt a legtovább. Az ő „szarmatizmusukról” korábban már szóltunk. Most jusson eszünkbe Kézai krónikájának azon közlése, mely szerint Attila:

„A viselet módjában és alakjában mind maga mind nemzete a médok módját tartja vala.”

Tehát figyeljük meg: Attila is és a nemzete is a „médok módját tartja vala”. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha Attila fia, Aladár úgyszintén a „médok módját” tartotta. A méd viszont ugyanaz, mint a szarmata. Arthur királyról pedig épp azt olvastuk, hogy „etnikailag szarmata volt”. Látható, hogy hogyan érnek össze a sokáig egymástól elkülönülő kis információtöredékek és hogyan rajzolják ki történelmünk nagy mozaikját!

Úgy olvastuk, hogy az Arthurral kapcsolatos legendák „olyan széles körben terjedtek el”, hogy belőle „a lovagok előképe vált, a férfias hűség, a vezér megtestesítője”. Pontosan azokat az értékeket mutatta tehát fel, amelyek a rómaiak züllött dekadenciáját a hunok megérkezésekor felváltották.

Persze a szemfüles olvasó nyilván észrevette, hogy a Wikipédiáról vett idézet némileg ellentmond az általam felvázolt gondolatoknak. A hivatalos verzió szerint ugyanis Arthur éppen a Britanniában élő kelta őslakosság védelmében lépett fel és éppen az anglo-saxon hódítók ellen harcolt. Én azonban épp ezt a magyarázatot tartom ellentmondásosnak. Ha Arthur valóban szarmata volt, az szükségszerűen azt jelentette, hogy etnikailag az újonnan érkezett hódítók közé tartozott. Ez azonban csak látszólag zárja ki, hogy a kelta őslakosság mellett harcolt volna, hiszen épp az újonnan érkezett hódítók voltak azok, akik a kelta őslakosság felszabadítása érdekében harcoltak a rómaiak ellen! Sőt a magam részéről azt sem zárom ki, hogy a római elnyomást megelégelő kelta őslakosság az anglo-saxon felszabadítók érkezésének hírét hallva csatlakozott Arthur (vagyis Aladár) seregeihez és együttes erővel űzték ki a rómaiakat a szigetről! Látható tehát, hogy a római érdekű történetírás hogyan próbálta utólag elmaszatolni a valós tényeket.

Úgy tűnik Attila éppen idősebbik fiára bízta az újonnan meghódított területek felügyeletét. Aladár egyfajta alkirályi, illetve gyermek-királyi rangot kapott, amelynek halvány emlékezete a Childerik névben maradt fenn. A Britanniai trónra lépés motívuma Nagy Konstantin történetében is és a száz évvel később, a vandál hadjárattal azonos esztendőben felbukkanó „Constantinus nevű közember” történetében is megőrződött. Láttuk, hogy mind Nagy Konstantinnak, mind pedig a „Constantinus nevű közember”-nek ugyanaz volt az első cselekedete:

„Mindazáltal Constantinus nem volt épen tehetségtelen ember s első pillanatra észrevette, hogy ha a hatalom birtokában meg akar maradni, katonáit foglalkoztatnia kell. Galliába vezette tehát a sereget s a lakosság nem mint lázadót, hanem mint szabadítót üdvözölte.”

 Vagyis Britanniai trónra lépése után azonnal Galliába ment, ahol felszabadítóként üdvözölték. Ekkortól váltott át a személye britanniai Arthurból frank Childerikbe, egy szeleukidányi szöktetéssel (azaz 311 évvel) később pedig Nagy Károlyba.

Ezen a ponton emlékezzünk vissza Heribert Illig Kitalált középkor c. könyvének eredeti, német nyelven megjelent kiadására! A könyv borítóján Friedrich Kaulbach német festő Nagy Károly megkoronázása c. festménye volt látható. A magyar nyelvű olvasóközönség mély megdöbbenéssel eszmélt rá, hogy a festményen ábrázolt korona éppen a mi Szent Koronánk! Ez a festmény a bajor parlament alsóházának, a Landtagnak az előcsarnokában ma is látható. Akkor még rejtély volt számunkra, hogy mit keresett a mi koronánk a frankok uralkodójának a fején. Amikor azonban a Nagy Károly c. fejezetben rámutattunk, hogy Károly valójában Attila idősebbik fia volt, egy csapásra érthetővé vált minden.

Igen ám, de nem Nagy Károly volt az egyetlen nyugati uralkodó, akit a magyar Szent Koronával ábrázoltak! Egy XIX. századi angol festő, név szerint Edward Burne-Jones ugyanis az Artúr király végső elalvása c. festményén úgy ábrázolta a halottas ágyán fekvő Arthurt, hogy az ágy mellett jól kivehető módon éppen a mi Szent Koronánk látható! Vegyük észre: mintha valami rejtett tudás lapult volna meg a mélyben hosszú-hosszú évszázadokon keresztül, ami Arthur és Nagy Károly személyét éppen a mi Szent Koronánkon, vagyis Attila koronáján keresztül kapcsolta össze! Ha mi nem értjük meg, hogy Arthur is és Nagy Károly is Attila idősebbik fiának, Aladárnak a történelmi emlékét őrizte meg, akkor saját eltagadott történelmünk rejtett összefüggései örökre homályban maradnak!

Attila idősebbik fia tehát a hunok galliai hadjáratával egy időben kezdett uralkodni, mégpedig éppen Britanniában. Ha következtetéseim helytállóak, az azt jelenti, hogy nem volt következetlenség összevetni Attila galliai hadjáratának Antonio Bonfini által említett 236-os dátumát Nagy Károly trónra lépésének 768-as dátumával, mivel – mint láttuk – ezek szorosan összetartozó események, amelyek ugyanazon esztendőben zajlottak le. A nagy ciklus c. fejezetben kimutatott 532 év távolság tehát továbbra is megáll.

Mindezeket tudva azonban krónikáink egy újabb rejtélyét is megérthetjük. A Képes Krónika ugyanis az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt idő kapcsán szemlátomást zavarban van. Az egyik bekezdésben száz évet ír, majd néhány mondattal később már száznégy évet említ:

„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból ..." (Képes Krónika)

Majd:

„Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába.” (Képes Krónika)

Tehát száz vagy száznégy év. Vajon mi az eredete ennek a zavarnak? A fent kifejtett gondolatok fényében a megoldás szinte adja magát! Krónikásaink ugyanis már nem látták világosan, hogy Attila halála és fiának trónra lépése nem ugyanaz az esztendő volt. Mivel ők (hozzánk hasonlóan) ezt a két eseményt egyidejűnek gondolták, ezért ellentmondásba keveredtek saját magukkal. Korábban észrevettük, hogy Attila halálának 772-ben kellett bekövetkeznie (legalábbis Kézai idősíkján). Az Aladárból kreált Nagy Károly azonban már 768-ban elkezdett uralkodni. Kézai a magyar honfoglalást a 872-es esztendőre datálta. Vegyük észre, hogy ha 772-höz viszonyítom a magyar honfoglalás dátumát, akkor a távolság kereken száz év. Ha azonban a 768-as esztendővel vetem össze, akkor a különbség már száznégy évet ad ki! A magyar krónikásokat tehát ugyanaz kavarta össze, ami minket is félrevezetett mindeddig: Aladár trónra lépésének évét és Attila halálának dátumát azonosnak gondolták. E két esemény azonban nem ugyanazon esztendőben történt. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a galliai hadjárat éve és Nagy Károly trónra lépésének esztendeje valóban azonos volt.

33 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr374852019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

es akkor hogy lesz a 'nagy karoly' 768as koronzazasa es robert karoly 1301-ese?D

ez is 532 ev.XD
@Hun77:
Róbert-Károlyt kissé később koronázták.

Volt előtte egy Ottó meg egy Vencel.
Kedves Tóth Gyula!

Ismét nagyszerűt írt, öröm olvasni és kifejezett öröm, hogy a Szent Koronához kapcsolódó két különös királyábrázolás (koronázás és halál) összefüggésére ennyire logikus képet adott.

Az alábbi érdekes kérdések merültek fel bennem (feltételezve, hogy a Szent Korona már volt Attila fején):
- Atilla vajon Damaszkusz-Balbeki kitérője (Arianus-Mohamed kérdéskör) után kaphatta meg elsőként(?) a Szent Koronát?
- Atilla befejezvén a rendcsinálást gyermekkirállyá/társkirállyá épp Róma új(?) püspökével koronáztatta meg a fiát?
- Csaba utódai épp az eltűnt koronázási ékszerek miatt folytatták le a büntető hadjáratokat (kalandozásokat)?
- Lehet, hogy mégiscsak a pápa küldte (vissza?) a koronát (lehetett-e más választása?)? Valami különös zálogként nála bújt...
-
Többször elmerengtem azon, hogy hogyan tudta Róma meghódítani a Brit-szigetek egy részét. Lehet, hogy csak én vagyok a figyelmetlen, de nem találtam arra nézve sehol sem leírást, hogy megjelent volna egy inváziós flotta (ahogy pl. II. Fülöp tervezte), és kialakított volna egy harcálláspontot, majd onnan nyomult volna fel egészen a saját határukig, azaz a Hadrianus falig. Ha lett volna, biztos orrba-szájba kaptuk volna a közoktatásban...

Ebből számomra fennmarad az a kérdés, hogy valóban jártak-e ott a rómaiak? Ez természetesen ugyanolyan eréjű megkérdőjelezés, ahogy ez a blog sok más téren cselekszik, így talán nem az ördögtől való.

A másik komoly kérdéskör az egészhez kapcsolódóan és tegnap este jutott eszembe.
Tán úgy két éve valamelyik áltudományos csatornán (NatGeo, VisatHistory vagy tudomisénmi) láttam egy érdekes filmet, amely arról szólt, hogy úgy két-háromezer éve a Dogger Bank (ez egy homokpad az Északi-tengeren) déli oldala egy vetődés mentén leszakadt, és onnan dél felé végigfutott egy cunami, amely a természetes homok alapú összeköttetést (emberekkel, településekkel, stb) amely a mai La Manche csatornát elzárta, és amely az utolsó jégkorszak alatt a lecsökkent tengerszint idején felhalmozódott, nos ezt egy mozdulattal elseperte.

Mindez azért izgalmas, mert egyfelől magyarázatot ad(hat) egyes populációk, népcsoportok mozgására és elzáródására, másfelől megjelenhet sok ősi eposzban özönvízként, eltűnt szigetként, stb. (forráskritikai elemzés), harmadrészt magyarázatot adhat a hajózás nélküli elfoglalásra is.

A neten ezzel kapcsolatosan találtam két bejegyzést (www.ng.hu/Civilizacio/2004/08/Irorszag_volt_Atlantisz és www.mult-kor.hu/cikk.php?id=6441), talán adhat némi kapaszkodót a kérdéskör tisztázásához, egyes népmesei fordulatok feldolgozásához.
@gigabursch: es nagyon nagy a kulonbseg mi?? 1 ev!

meg mikor ilyen 1 evig tarto vagy addig sem 'uralkodasok' vannak ,ott van valami erossen elhazudva!
@Hun77:
Mielőtt hangosan szövegelsz és állandóan szétrombolsz okoskodásaiddal mindent, annak nézz utána, hogy mikor KORONÁZTÁK meg Szent István koronájával Róbert Károlyt.

(...arról nem beszélve, hogy elnézve a hozzászólásaidat mindig és mindenkinél okosabb vagy...)
Kedves Tóth Gyula!

Épp a minap akadtam kifestőket keresgélve a lányom számára a neten egy érdekes kifestőre.

www.federatio.org/tkte/Kiralylanyok.pdf

Külön felhívom a figyelmét a 7. oldalon szereplő ábrázolásokra.

Miután nem rendelkezek kiterjedt ismeretekkel arról, hogy hol milyen koronák voltak, a Manuel császáros kép felettébb elgondolkodtatott...
Lehet, hogy kelet felé is érdemes szétnézni ebben az ügyben, talán van egy két művészettörténész az ismeretségében, aki tudna ebben segíteni.
@gigabursch: te be vagy ragadva azokba a dolgokba amiket ugy tudunk hogy '' biztos''.

roviden annyit mondok hogy ;

valaki emlegette hogy 'itt egy 1000 eves kiralysag volt'.
na akkor mesze 1000 ev-

Jezus nem volt 'isten fia' mivel egy szkita[hun magyar ahogy akarod] pap vagy kiraly volt.

'isten fia' volt maximum a nemszkita azaz perzsa,gorog,latin stb nepeknek mint altalaban azelott a szkitak is 'mesebeliek' voltak nekik ; amolyan '' a szkitak nekem hihetetlen dolgokrol beszelnek'-ahogy mondja Herodotus,peldaul.

es erre a Jezus nevezetu gyerekre felepitettek a hazug 'zsido-keresztenyseget' a 'hozzavalokkal' egyutt-lasd 'biblia,vulgata' stb sz@rt.

akkor felepitettek az egyik kiralyunkra akit 'Atillanak' neveztek a 'hun bejovetelt keletrol'.

akkor felepitettek egy 'Szent Istvan' nevu kiralyunkra azt hogy 'felvette a keresztenyseget'

es meg kozbe beszurtak 2 bejovetelt [avar,magyar] hogy szebb legyen.
nagy valoszinuseggel Matyas volt az utolso akiben meg volt kiralyi szkita ver.

es ez ugy hogy nem volt keveredve 'mas',mint mar akkor Europa szinten szinte biztos vagyok keveredve lehetett minden dinasztiaban.

azt le se merem irni hogy mi lehetett az a 'mas'.
kitalalod.
* mesze=nesze-szekelyul XD
Nekem mégis lenne ellenvetésem az V. század eleji történésekkel kapcsolatban.

Szerintem a történelemhamisítást több lépcsőben vitték véghez. Az egyik fogás az volt, hogy a különböző időszámítások adatait elegyítették egymással, így össze nem tartozó események kerültek egy időbe. Aztán ezt a vegyes cselekményt el lehetett csúsztatni akár több évszázaddal is. Arra akarok kilyukadni, hogyha egy eseménysorozat többször is előfordul, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy maguk az elemek is összetartoznak benne.

Tehát a nagyon sűrű és kusza történések valószínűleg ilyen összekevert részek. Az V.század eleje pont ilyen. Ha jobban megnézzük, akkor több, egymástól független szél van összegubancolódva.

Az egyik a Rajnán áttörő alán-vandál-burgund-szvév népvándorlás, akik haladnak Hispánia felé.

Tőlük függetlenül zajlik Galliában egy római torzsalkodás, ahol Constantinus-Constans-Constantius (ahogy korábban Nagy Konstantin fiai) harcol egymással. Végeredményben mindegyik császár. Ráadásul Constantinus egyik vezére Hispániában pártot üt, és Maximust kiáltja ki császárnak. A legmeglepőbb, hogy egyikük sem foglalkozik a sikeresen hódító "barbárokkal".

Végül Alarik és Stilicho története, illetve aki az egészt összekapcsolja Honorius. Honorius az, aki egyfelől árnyékcsászár, mintha nem is ő uralkodna, és nem a germánok ellen küldi Constantiust, hanem Constantius ellen.
Alarik ebből a szempontból azért érdekes, mert meghal, és ekkor a gótok Galliába vándorolnak Atawulf vezetésével.

Már túl sokan vannak egy helyen, de az is lehet, hogy nincsen ezzel semmi gond.

Végül a 100-104 évhez egy kis adalék:
Ha az V.századi Julián Érás csúsztatásokat összevetjük, akkor az jön ki, hogy Alarik közvetlen Róma elfoglalása után, Attila meg két évvel előtte hal meg. Viszont ez a halálozási dátum megegyezik Constantinus trónra lépésével.
www.youtube.com/watch?v=FGOXN7FK4uA

aki meg tudta hogy kik vajunk.

amugy Ar-turi-vadek is az volt XD

az araboknal az 'AL' az asz' jelenti hogy 'a fia vkinek'

al muhamad al lallalala

a 'L' ES 'R' hasonlo hangzo szoval az 'Ar' jelentheti hogy 'valakitol ered'

Artur = Tur eredet a gyerek Tur-ivadek XD
A Nagy Képes Világtörténet könyvre, mint forrásra hivatkozni lehet, csak érthetetlen. 100 évvel ezelőtt Marczali Henrik jóval kevesebbet tudott a római és középkori történelemről és az akkori tudásszintet írta bele munkájába.
@igazicartwright:

Tisztelt igazicartwright,

Éppen azért hivatkozok sok esetben olyan forrásokra, amelyek a XIX. század végén illetve a XX. század elején születtek, mert azok tükrözik leghívebben azt a történelemképet, amely a hamisítás következtében előállt. Éppen a Nagy Képes Világtörténet keletkezésének kora az az időszak, amikor az indogermán kultúrprioritást hangsúlyozó nyugati történelemszemlélet kiteljesedett és a maga nyers valóságában mutatta meg önmagát. Ez volt az indogermán vágyálmok kiteljesedésének kora. Ez pedig az akkoriban készült magyar történelmi összefoglaló munkákra is rányomta a bélyegét. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy minket nem elsősorban az érdekel, hogy ezen a nyers, XIX. század végi történelemképen a XX. században mennyit finomítotak, hogyan árnyalták a képet és hogyan próbálták az árulkodó részleteket tompítani, elmaszatolni, hanem hogy milyen volt ez a hazug történelemkép a maga eredeti és nyers mivoltában!

Ezek a gondolatok már egészen korán megfogalmazódtak bennem, egészen hamar rájöttem, hogy a hamisítások leleplezéséhez a XIX. század végi történelemképből kell kiindulnunk. Ezért az elmúlt években tudatosan használok olyan történelmi összefoglaló munkákat, amik ebben a korban születtek. Vegye észre, a Nagy Képes Világtörténet éppen azért bír forrásértékkel, mert a benne felvázolt ismeretek egy olyan kornak a történelemmel kapcsolatos felfogását tükrözik, amelyben a későbbi maszatolások és tompítások még nem nehezítették meg a történelmi párhuzamosságok felismerését. Vagyis a Nagy Képes Világtörténetet nem abban az értelemben bír forrásértékkel, ahogy mondjuk egy középkori bizánci történetíró munkája, hanem abban az értelemben, hogy ez adja vissza leghívebben a hamisítás végeredményét.

Remélem kielégítő választ adtam a felvetésére. Ha mégsem, ne kíméljen!

Tóth Gyula
Kedves Tóth Gyula!

Atilla birodalma a Brit szigetektől a Donig terjedt. Azonban a sztyeppe övezet Keleten a Turáni alfölddel kezdődik. A magyarság őstörténetében a Turáni alföldnek is szerepe van. Ennek a területnek a hatalmi viszonyai nagyon érdekesek lehetnek a magyar történelem szempontjából annak fényében, hogy a Dontól nyugatra eső részek felett hatalma volt Atillának, de keleti szomszédságának hatalmi viszonyairól, hunokkal való kapcsolatáról keveset és ellentmondásosat tudunk.
Az ön által feltárt történelemkép megerősítette (bennem) az Atilla által vállalt feladat küldetés jellegét és felmentette az öncélú, hatalmi érdekből történő hódítás lehetséges vádja alól. Azonban történelmünk ismertetésében vannak olyan vélemények, amelyek a keleti nyomás elméletével magyarázzák az Árpádi bejövetelt. (Besenyők és kazárok) Ha Atilla küldetését immáron sikerült hitelt érdemlően igazolni, akkor nem ártana az ellendrukkerek vitorláiból is kifogni a szelet azzal, hogy megmutatjuk, miszerint nem külső nyomás irányította Atillát nyugat felé, amint Árpád népét sem külső nyomás űzte a Kárpát-medencébe, hanem Atilla örökségének elfoglalása és végakaratának (amit Csaba királysága képviselt) teljesítése, küldetésének továbbvitele. Ennek a szándéknak, amelyről én meg vagyok győződve, azonban lehettek olyan motívációi - Atilla és Árpád esetében is -, amelyeket még nem ismerünk, de feltárásuk, illetve kizárásuk mindkét lehetséges esetben minket erősíthet.
Motíváció-térkép? Nyugatról vonzás, keletről taszítás?
Kívánok békés és eredményes fejtörést!
További kérdésem/javaslatom Buda állítólagos meggyilkoltatásának vádjára, illetve ennek cáfolatára vonatkozik. Aladár és Csaba szerepe és kilétük tisztázódott. Buda, aki testvére volt Atillának és a keleti részek alkirálya, semmiképpen nem lehetett útjában Atillának, ezt csak az őt lejáratni szándékozó történelemhamisítás koholhatta. Azonban tényeken alapuló cáfolat idáig nincs. (nem tudok róla)
@gigabursch:

I. László király Piroska nevű lánya Komnénosz II. János bizánci császár felesége lett. László király után testvérének, Gézának a fia, Könyves Kálmán került a trónra, akinek öccse Álmos herceg igényt formált az utódlásra. Azonban Könyves Kálmán a fiát, a későbbi II. Istvánt jelölte a trónra. Álmos herceget egy lázadása után megvakíttatta és kolostorba záratta. Álmos herceg 1125-ben Bizáncba menekült, ahol 1129-ben meghalt. Menekülése után István hadat üzent Bizáncnak, mivel nem adták ki Álmos herceget. A háborúnak Álmos herceg halála vetett véget 1130-ban.
A vak Álmos tehát unokatestvéréhez, apja (Géza) testvérének (Szent Lászlónak) leányához, Piroskához, s annak férjéhez, Komnénosz János bizánci császárhoz menekült, mégpedig saját unokaöccse, II. István magyar király elől. Valószínűleg nem üres kézzel érkezett meg Bizáncba, a legnagyobb valószínűség szerint magával vitte az uralom szimbólumát, a Szent Koronát is. Komnénosz János a Szent László leányával, Piroskával kötött házassága révén vélhetően amúgyis a magyar korona várományosának tekintette magát.
Mármost ha fellapozzuk a Művészeti Lexikont a bizánci művészet címszónál, vagy bármely más kiadványt, amely közli a konstantinápolyi Hagia Sophia mozaikjainak képét, döbbenten fogjuk meglátni a Komnénosz Jánost és Piroska (Eiréné- Irén) császárnét ábrázoló mozaikon, hogy a császár fején egy olyan - elnagyoltan ábrázolt korona látható, melyet több jellemzője a Szent Korona szakasztott másává avat. E korona abroncs részéből ugyanúgy, mint a Szent Koronánál függők lógnak alá. A félgömb-szerű zárt koronát felül kereszt ékesíti, akárcsak a magyar királyi ékszert. Itt is négy keresztpánt alkotja a kupolahatást, ám a keresztpántok ehelyütt a magyar koronához képest 45 fokkal el vannak forgatva. Ez a különbség azonban adódhat abból is, hogy a legnagyobb felület ábrázolási elvének megfelelően a mozaik alkotója meglehetősen szabadon kezelte témáját, s a keresztpántokat olyan szögben ábrázolta, amelyben a pántokból a lehető legtöbb látható. A homlok feletti félköríves a zománc számára készült foglalat is jól látható, ám a legjellemzőbb elem melletti kisebb oromdíszeket már nem örökítette meg a művész. A Komnénosz Jánoson látható korona vizuális összképe azonban feltétlenül a magyar Szent Korona formáit és arányait idézi fel.

a legvalószínűbben az következik, hogy nem a magyar Szent Koronának volt a mintája a bizánci kamelaukion, hanem éppenséggel a vak Álmos herceg által unokatestvérének, Piroskának és férjének, Komnénosz Jánosnak bizánci udvarába menekített és Komnénosz János fején a Hagia Sophiában megörökített Szent Korona lett a mintája a bizánci zárt koronának.

Alátámasztja e feltevést az is, hogy ha a bizánci korona lett volna a mintája a magyarnak, úgy ez azt is jelenti, hogy a bizánci korona súlya, szimbolikus ereje nagyobb a magyarénál. Hiszen a példakép mindig értékesebb az utánzatnál. Ez esetben azonban Michael Anchialosz pátriárka 1166-ban miért buzdította volna I. Manuel Komnénosz bizánci császárt arra, hogy csak azért foglalja el Székesfehérvárt, hogy a másolatszámba menő magyar királyi ékszert megszerezze? (ld. Kovács-Lovag i.m. 8. oldal) A monográfia által is hivatkozott eme dokumentum is bizonyítja, hogy Bizáncból a Szent Koronára nem mint másolatra, hanem mint mintául szolgáló szakrális tárgyra tekintettek.

Hát ennyit lehet tudni a korona bizánci kalandjáról Gregor Kristóf és Móricz Leó munkájából.

Forrás: magyarmegmaradasert.hu/erdekkorok/mult-jelen-jovo/kitalalt-kozepkor/item/3389-ha-illignek-igaza-van/3389-ha-illignek-igaza-van?start=8

üdvözlettel: ködszurkálógaluska
'''1166-ban'''...Gyula XD
@ködszurkálógaluska:
A történeti részt +- ismertem, de köszönöm a frissítést.

Igazában engem maga a rajz lepett meg, és miután az ábrázolás fiatalabb a mi Szent Koronánknál - ahogy az írásban is szereplő két festmény -, így adódott bennem a kérdés: Vajon hol és hányféleképp jelenik meg a Korona, hol lehet még rábukkanni, és legfőképp az, hogy az ábrázolót mi mozgathatta arra, hogy a Magyar Szent Koronával ábrázolja együtt a képének főszereplőjét.
Kósza gondolat és nem is a fejezethez kötődik,de leírom,mielőtt feledésbe merül. Árpád vezér, aki örökét jött birtokba venni egyenesen Attila várába, nekem valahogy mintha történetileg illetve nevében is rímelne valakire. Lehetett-e Irmak személyének történelmileg leválasztott, de valójában egyenes folytatása? Csak ráérzés. Lehet tévedek.
Kedves Tóth Gyula!

Nagyon érdekes, egyszerű és találó feltételezést olvastam a http://magyarmegmaradasert.hu/erdekkorok/mult-jelen-jovo/kitalalt-kozepkor/item/2530-a-kitalált-középkor-magyar-vonatkozásai oldalon Kovács József írásában. Ezt írja:

"14. Feltételeznünk kell, hogy vezéreinket törzseink a saját nyelvükön is megnevezhették, eszerint egy ember több néven is szerepelhet a forrásokban. Attila fiai közül Dengezik lehet azonos Aladárral, Irnik Csabával, a besenyő Tonuz-Aba a bolgár-avar Kuberrel. Sőt! Ismét közismert mongol példát hozva mindenki tudja, hogy Dzsingisz kán és Temüdzsin egy és ugyanazon személy. A felövezéskor történő férfi-név adás széleskörű pusztai gyakorlat lehetett.[8] Vagy korban közelebbi példával élve: J. V. Dzsugasvilit egyesek Koba, mások Sztálin néven ismerték."

Ha a krónikamásoló szerzetesek ezeket a különböző megnevezéseket alkalmazták, máris elérték a történelemkép megzavarását, akár tudatlanságból is.
A férfivé éréssel járó névadással természetesen megváltozott az addigi neve az ifjúnak, mint ahogy a régi keresztényeknél a keresztelés által adott névvel is. Ez így volt régebben majdnem minden földrészen és van ma is pl. az észak- vagy dél-amerikai indiánoknál, a szaharai beduinoknál, és még sok más törzsi jellegű társadalomnál (Ausztrália).
Sőt, a legtöbbször valami jelző volt a névadás, lásd Caligula római császár nevét, a caliga (katonai csizma) után, caligula – csizmácska szóban, vagy Levágottorrú Jusztinián bizánci császár, stb.
De nem lehet összevonni Dengiziket Aladárral, és Csabát Irnikkel, akármilyen egyszerűnek látszik. Ugyanis arra régebben még jobban odafigyeltek, hogy ki kinek a gyereke, és a Priszkosz rétor által említett Ellák, Dengizik, Irnik fiak, Attila Kreka nevű feleségétől vannak, Aladár a német Krimhilde-től (Ildikó?), míg Csaba állítólag Honorius császár leányától.
Plusz még azt is tudjuk, Attilának voltak még fiai különböző asszonyoktól, akikről semmilyen információ nem maradt fenn.
ez a Formenko is bajolt a kozepkorral de ugy nez ki massal is 7 reszes konyve van ha jol latom

books.google.ro/books?id=fSvlaZYbcwUC&pg=PA43&dq=Attila+hun&hl=hu&sa=X&ei=mYqjUKfvA4rTsgbPz4CICA&ved=0CEQQ6AEwCDge#v=onepage&q=Attila%20hun&f=false

2 resz

books.google.ro/books?id=YcjFAV4WZ9MC&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false

1resz

a tobbi nem jelenitheto meg

a google booksüon jobbrol a fogaskerekre kattintva letolthetok altalaban komyvek pdf-be de ez nem[ es ha nem letoltheto altalaban akkor hianyoznak az oldalak is]

viszont ennek mind megvan az egesz!

csak kell a google books downloader es azzal le lehet lopni

www.gbooksdownloader.com/

ezzel.
Tisztelt Toth Gyula!
Minden elismerésem a munkájával kapcsolatban.Ez utobbi videoból
nem tünik ki egyértelmüen hogy hány évet toldottak be a történelembe.
Nekem az a gyanum hogy ez két nagyciklus vagyis 1o64 év.
Az a meggyözödésem hogy a fiktiv évek betoldása a történelmi skálába
a 16-17. században történt épp a Scaloger-Petaviusi kronologia
felállitásakor.Mivel a kronologia megalkotásába a csillagászok is be
lettek vonva, ezért a történelem formálói elött nagyon is ismeretes volt
az 532 éves ciklus(amit Husvétciklusnak nevezutek) fontossága.
Csakis ezt figyelembe véve toldottak be fiktiv éveket.Induljunk ki
az Ön(Toth Gyula) által felvetett 768. évböl ami egy forduló pontot
jelentett az europai történelemben.Vonjuk ki az 1o64-böl
(két ciklus) a 768-at ez egyenlö 296-al.Nem furcsa hogy milyen közel
áll az Illig féle 297 fiktiv évhez?Tudjuk hogy a Jézus születésétöl
számiotott idöszámitást csak késöbb vezették be,ezért feltételezhetjük,
hogy a 768-as év(mai kronologia szerint)megfelelt egy uj idöszámitás
kezdetének.Ha betoldottuk a 768 évet, akkor ahhoz hogy a nagyciklus
ne sérüljön be kell toldani az idöszámitás elötti skálába 296 évet.
Hogy még jobban össze zavarják a történelmet,ezt megcsinálták forditva:
betoldottak az idöszámitás elötti skálába 768 évet,ami érdekes modon
szinte egybe esik Roma alapitásával,és betoldottak 296 évet idöszámitás
utánra.Igy részben Illignek is igaza van.Innen az következik hogy a
betoldás elött a zérodik év megegyezik Roma alapitásával,de ugyan ez
idö körül történik Attila halála és az Attila fiak közti belháboru.
Arthur kiraly apja Uther!

en.wikipedia.org/wiki/Uther

Ez Etel, Atil. Azt hiszem van olyan valtozat is hogy Athir(a).

Az Arthur mondakorben a sarkany is mar ott van, ahogy az apjanal is. A Merovingoknal Merovik egy vizi lennybol/szornybol szarmazik, illetve nemzi.

en.wikipedia.org/wiki/Quinotaur

Nem ertek ugy az asztrologikus dolgokhoz, de nem lehet egy osszefugges? Nem lehet hogy egy vizi sarakanyrol van szo?
S szamba veve azt hogy a Bathoryaknal is megjelenik a sarkany, nem futnak itt ossze a szalak? Mondjuk pont a Gut-Keled vonalon?

Vegezetul, tisztelettel megkerdeznem, ha Magóg az magág, akkor a Góg az mi???
@Vágtázó Csiga:
éGáG? iGe Ág, éGi iGe áG?

Amúgy a Báthoryak szösszenése a sárkánnyal vajon mi mindenre serkenthet minket (több is van belőle)?
Sajnos kevés a valamire is használható legendeleírás (pl. www.nyirbator.hu/a_bathoryak_sarkanyos_cimere) a neten, viszont a végén még eljutunk oda, hogy Szent György személyében egy megújult egyént tisztelhetünk.
Persze ezen a blogon nem kell félni valaminek a megkérdőjelezésétől vagy az átértékelésétől, de nem veszélytelen.
Felvetődik a kérdés, hogy ha Attila halála előtt négy évvel a nyugati tartományok uralkodójává teszi meg idősebbik fiát, Aladárt, akkor a Magyar Szent Koronát Attila kölcsönadta erre római koronázásra ahogy a festett képen látszik Nagy Károly koronázásánál?
Az is lehet, hogy félreértem, és Aladár Nagy Károlyként való megkoronázása már Attila halála után történik? Ebben az esetben a nyugati seregek hadizsákmányként vitték el nyugatra a koronát is, amivel aztán Nagy Károlyként megkoronázták?
Itt végig olvastam ezt az egész históriát és megmondom őszintén, hogy tetszik, de most már mondjátok meg valaki, hogy Atilla mikor halt meg, mert én 453-t tudok, ki ölte meg, mert állítólag felesége Ildikó, egyáltalán megölték?
Hány éves volt Atilla mert itt 12egy néhány van írva. Ha ez igaz, akkor kurvára be vagyunk csapva.
Kedves Z.Ákos.
Pár napja olvastam a kommentjét, de időközben elfelejtettem, hogy melyik cikkhez is tartozott. Mivel az Excaliburt említette benne, ezért itt az Arthur gondolatkörnél csatlakoznék a gondolataihoz.
Az Excalibur története az Arthur mondovilág egyik legismertebb története, a benne szereplők szkíta kapcsolatára joggal lehet hivatkozni. Azonban lényegében ugyanez a történet megjelenik az ókori odüsszeia történetében is.
Kadmosz lánya, a széplábú Ínó odanézett, ... Ez könyörült meg a kínban hányódó Odüszeuszon;
mint a madár bukkant föl azonnal a tengeri habból, és sokeresztékes tutajára fölülve ekép szólt:
"... vesd le ruháidat itt, tutajod meg bízd a szelekre, hordják el; s igyekezz hazatérni, csak ússz a kezeddel phaiák földre, ahol sorsod, hogy megmeneküljél.
Vedd csak ez isteni fátylat, a melled alá kifeszítve kössed föl, s nem kell félned kíntól, se haláltól.
És miután kezeiddel a szárazföldet eléred, vesd le magadról újra, s a borszinü vízbe hajítsd be,
messzire, és közben fordítsad másfele arcod."
Látszólag teljesen más történet, de jobban megvizsgálva az Excalibur és a Odüsszeia Ínó fátyla közötti átfedéseket ugyanazon a motívumok fedezhetjük fel: A víz női tündére/istene akitől érkezik az isteni segédeszköz, majd mindkét esetben oda is kell visszahajítani. És mindkettőnél köztes állapotként jelen van a szikla (az amin Odüsszeusz majdnem összezúzza magát és az amiben éveken át, királyra várva pihen az csodakard). Túl sok az egyezőség ez nem lehet véletlen.

Ahogy Tóth Gyula vadászterületén az állítólagos gót Alarik és Attila története megfelel egymásnak, úgy az Inó fátyla és az Excalibur történetében is „csak” a használati tárgyak neve különbözik! Ezt az egyezőséget megerősíti, hogy a szikla (Bak jegy attributuma) és a víz (a Halak jegy jelképe) ilyen szoros kapcsolata évezredek óta a HALAK – BAK kapcsolatra utal. Továbbá ha az időmenetben is „zavar” támad akkor ez már egyértelműen a vízöntő-paradoxon jelenlétét jelzi. És az idő-anomália szintén mindkét mitológiában megtalálható. Arthur mondakörben Merlin varázsló személyéhez kapcsolódik az időzavar, ki az időben fordított menetben él, kinek az élete a jövőből indul és a múlt felé tart. Odüsszeusz időanomáliáját viszont a www.naput.hupont.hu/27/odusszeia-naput-elemzese-i bejegyzés vége felé találja meg.
Ön angolszász nevek érdekességére is felhívja a figyelmünket a kommnetjében. Ugyanugy az Iliász és Odüsszeia több neve csak magyarul érthető. Pl: Tündarosz, azaz Tündér-osz Spártai király esetében ez egyértelműen kimutatható. Ugyanezen weboldal Miért pont Spártába kell Telemakhosznak elindulni? Bekezdése foglalkozik e gondolattal.
Ezek után nem haszontalan megemlíteni azt a tényt, hogy az Iliászt manicheista zodiákus rendszerben szerkesztették! Arról a manicheista 5+1-es rendszerről van szó, melynek központi rendező elve a SZER-ELEM... és mely a magyar és szkíta szerves műveltség sajátja. De ez hogy lehet?
Talán mert Homérosz sem tejesen görög, ahogy nekünk tanították.
Homérosz (görögül „Oμηρος” (ejtsd: omirosz), azaz a névelővel ellátot emberi testrészt „o μηροs”, mely az emberi COMB-ot jelent. Az emberi mikrozodiákban az emberi comb a Nyilas jegy megfelelője. Mivel a Homérosz név, tudatosan felvett név, akkor ennek nagyon fontos szerepe van, Miért lehetett oly fontos Homérosznak pont a Nyilas jegy? Melyik népnél van kiemelkedő szerepe a fehér lónak? – Hát nem a görögségnek!
Manicheista (szkíta) eposz napútszerkesztés, TÜNDER-osz és Homérosz neve... És ezt még lehetne folytatni.
Bizton kijelenthető, hogy a szkíta szellemiség nemcsak Észak Eu-ra hatott serkentőleg, hanem Dél-Eu-ra is. Erről bővebben a www.naput.hupont.hu/15/iliasz-naput-elemzes-iv-manicheista-szerkesztes oldalon...
Kedves Csanád! Megtisztelő, hogy külön figyelemmel van irányomban és fontosnak tartja épülésemet valós múltunk megismerése terén. Ugyanezt köszönöm lacibernek is! Mindkettőjüknek gratulálok eredményeikhez és további sikereket kívánok munkájukhoz! Elhivatottságuk minden elismerést megérdemel!

Az az igazság, hogy Gyula írásai nélkül, azok a gondolatok amiket megosztottam, nem születtek volna meg. Sok mindent még ízlelgetni kell, hogy jelentőségüket egyáltalán felfogjuk, s ha így gyűlnek a bizonyítékok és tárulnak fel az összefüggések, ezt a folyamatot már nem lehet megállítani. Előbb-utóbb a hivatalos tudománynak is szembesülnie kell a feltáruló igazsággal és a társadalmunkat mérgező hazugságokat ki kell törölni a köztudatból, hogy a világ változni tudjon. Ehhez azonban egyre több tudatosodó és gondolkodó emberre van szüség. Az egyik legfontosabb része ennek a munkának, hogy egyre szélesebb körökbe juthasson el ez az ismeret. Ehhez és a további kutatásokhoz adjon a Jóisten mindnyájunknak erőt és egészséget!
@gigabursch:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0a/Komnenos_mosaic_in_Hagia_Sophia.jpg

Egy érdekesség: Az Ön által említett kép eredetije... Árpádházi Piroska férjének a fejére célszerű fokuszálni.

Ami rögtön látszik: az arc ki van cserélve! Ahogy a nyugat római részen a császárszobrokon lecserélhető volt a fej, úgy itt az ikonokon
oldották meg így az "aktualizálás" lehetőségét...
Childerik szó ugyanis a CHILD és a RIK szavakra bontható fel. A child szó a mai angolban változatlan formában és változatlan jelentéssel maradt fent. Azt jelenti: gyermek

Hát ez milyen baromság. A VIII. szazadban nem letezett angol, meg óangol se. A szerzo nem tudja, hogy az angol a nemetbol fejlodott ki?? Angol szászok? Innentol az egesz cikk hiteltelen. Kinder Bakker.
süti beállítások módosítása