HTML

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2013.03.19. 19:04 ( Tóth Gyula )

Szekiz-Munduz I.

Amikor a Nagy Konstantinról szóló fejezetet közzétettem, még magam sem gondoltam, hogy a téma, amelyet gyanútlanul megbolygattam, ilyen hatalmas. Eredetileg csak egyfajta mellékszálként akartam foglalkozni ezzel a kérdéssel, megemlítve, hogy e dicső keresztény uralkodó valójában nem más, mint a háromszázas évek koordinátarendszerének Aladárja. Később azonban, ahogy a témával kapcsolatos felismerések sokasodni kezdtek, úgy lett a Konstantin-kérdés egyre nagyobb és szerteágazóbb. Egyre világosabbá vált előttem, hogy nem egy jelentéktelen mellékszállal van dolgom, hanem az időrendi problémák eredendő okával, a hamisítások gyökerével.

A Kedves Olvasó talán még emlékszik, hogy Németh Zsolt kiváló kérdései hogyan terelgették a Konstantinnal kapcsolatos gondolatainkat újabb és újabb felismerések felé. E kérdések segítettek hozzá annak megértéséhez, hogy nem csupán Attila nyugaton uralkodó idősebbik fia, de a Görögországba menekülő kisebbik fia is Konstantin volt. Németh Zsolt szlávokkal kapcsolatos kérdései nyomán vettük észre, hogy a Honoriusnál tartózkodó Csaba személyéből annak a Konstantin-Cirillnek a figuráját építették föl, akit ma a szlávok apostolának szokás nevezni. Megértettük, hogy Nagy Konstantinban e két hun királyfi alakja olvadt össze egyetlen dicső előképpé. Konstantin életének bizonyos elemei a nyugaton uralkodó Carolus-Konstantinra, más elemei pedig a keleti Cyrillus-Konstantinra emlékeztetnek.

Az előző fejezetben az is világossá vált, hogy e két hun királyfi nem véletlenül viselte ugyanazt a nevet. Észrevettük ugyanis, hogy a tetrarchia korában felbukkanó Konstantin név valójában nem más, mint a Hun Birodalom nevének „isztános” alakváltozata. Mivel atyjuk halála után mind Aladár, mind pedig Csaba uralkodni kezdett, és mivel mindketten a Hun Birodalom teljes jogú urainak tekintették magukat, ezért mindketten Kunsztán fejedelmei, vagyis Konstantinok lettek. Feltételeztük továbbá, hogy a Constantinus feliratú pénzérméket – amely érmék feltűnően gyakran kerülnek elő a tévesen avarként azonosított hun sírokból – valójában Kunsztán első hatalmas királya, a hun Attila verette.

Érthető, ha ezek a meglepő és szokatlan eredmények sokak számára nehezen emészthetők. Már azzal a gondolattal sem volt könnyű megbarátkoznunk, hogy a székelyek legendás Csaba királyfiának köze lehetett a szlávokat megtérítő Cirillhez. Amikor tehát az előző fejezetben fölvetettem azt a gondolatot, hogy a Constantinus feliratú latin pénzérmék valójában Attilához köthetők, akkor a kételkedő hangok felerősödtek. Hogy a hun Attila latin érméket veretett volna? … Képtelenség! Én ezeket a reakciókat teljesen érthetőnek tartom, hiszen pontosan ezt mondatják velünk a korszakkal kapcsolatos beidegződéseink. Ezért nagy örömömre szolgált, amikor a honlapom egyik hozzászólója Attila latin feliratú pénzérméi kapcsán felhívta a figyelmet arra a fontos tényre, amelyre később én magam is rá szerettem volna mutatni. Mégpedig, hogy a Szent Koronánkon olvasható feliratok is latin, illetve görög nyelvűek.

Igen valószínű, hogy Szent Koronánk eredetileg Attila koronája volt. Az a tény, hogy latin és görög feliratok olvashatók rajta azt az előző fejezetben felvázolt gondolatot erősíti, hogy Attila koronázása elsősorban nem is hunok felé, hanem sokkal inkább a rómaiak felé hordozott súlyos üzenetet. Attila csak úgy tudta a Római Birodalom latin és görög felének keresztényüldöző tetrarkháit trónfosztottá tenni, ha latin és görög nyelvű koronával koronázta meg magát. A részben latin, részben pedig görög feliratok nem csupán a hatalom és a bölcsesség egyensúlyának fontosságát hangsúlyozzák, de azt a hatalmas és egyben páratlan tényt is, hogy a világhódító Attila Róma mindkét felét alávetette. A latin részeket éppúgy behódoltatta, mint a görög területeket. Pontosan ebbe a gondolatiságba illeszkednek szervesen a latin feliratú pénzérmék is. Ezek az érmék ugyanis elsősorban nem a hunok, hanem a birodalom népei számára készültek. Ha Attila komolyan vette azt, hogy mostantól önmagát tekinti a rómaiak uralkodójának, akkor e hatalmas tényt azzal is meg kellett erősítenie, hogy a behódoltatott birodalom lakossága számára pénzt vert.

A huszadik század derekán Attila hadjárataival erkölcsiségében éppen ellentétes előjelű események zajlottak Európában. A második világháború során felbukkant kelet felől egy hatalmas hadsereg, amely végigpusztítva a fél kontinenst a vörös-terror évtizedeit zúdította ránk. Mielőtt a Kedves Olvasó felhorkanna, hogy hogyan merészelem Attila dicsőséges hadjáratait egy lapon említeni a Vörös Hadsereg rémtetteivel, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy én ellentétpárokról beszélek! Míg Attila serege a kereszténység védelmében lépett fel, addig Vörös Hadsereg az ateizmus mérgező ideológiáját kényszerítette ránk. Semmilyen lényeges szempontból nem lehet tehát e két eseménysorozatot párhuzamba állítani. Van azonban egyetlen apró részlet, amely mindkét eseménysorozatban azonos, és amely most a mi számunkra is érthetőbbé teheti Attila latin érméinek rejtélyét.

Ugyanis 1944-ben, amikor a „felszabadító” hadsereg megvetette a lábát szerencsétlen országunkban, amikor még jóformán el sem ültek a harcok és a nyugati országrészben még javában dörögtek a fegyverek, a szovjet hadsereg a megszállt területek lakossága számára pénzt adott ki! De milyen pénz volt ez? ... Talán cirill betűkkel feliratozott rubel volt? ... Szó sincs róla! Magyar nyelvű pengőt nyomtattak, amely nagy betűkkel hirdette, hogy a pénz kiadója a Vörös Hadsereg Parancsnoksága! Nyilvánvaló, hogy nem adhattak ki cirill betűs rubelt, hiszen a magyar lakosság idegenkedve tekintett volna rá. Vegyük észre, hogy sok-sok évszázaddal korábban Attila ugyanebből a meggondolásból veretett latin feliratú érméket. Ezek az érmék elsősorban nem a hunok számára készültek, hanem a Római Birodalom tetrarkhák uralma alól felszabadított lakossága számára. Ezek a pénzérmék pedig a Constantinus felirattal éppúgy hirdették a felszabadító hatalom nevét, mint évszázadokkal később a Vörös Hadsereg pengője.

Az utóbbi időben egyre erőteljesebben fogalmazódik meg bennem egy gondolat. A hun korszak teljesebb és tökéletesebb megértéséhez talán másképp kell megfogalmaznunk mindazt, amit Attila koráról tudunk. Máshová kell helyeznünk a hangsúlyokat, másképp kell megközelítenünk az események mögött húzódó motivációkat. Úgy látom ugyanis, hogy az a száznyolc nemzetség amely Szkítiából kijött, valójában nem akart itt Európában egy új birodalmat alapítani a már meglévő Római Birodalom mellé. Attila kapitányainak eszük ágában sem volt egy Rómától független Hun Birodalmat létrehozni. Az ő céljuk egyértelműen Róma volt! Persze nem azt állítom, hogy a Hun Birodalom úgy, abban a formában, amelyben ismerjük sohasem létezett volna. Teljesen nyilvánvaló, hogy létezett, és teljesen nyilvánvaló, hogy éles különbség volt a hunok és a nekik behódoló rómaiak között. De világosan kell látnunk, hogy ezek a Szkítiából kijött kapitányok elsősorban nem egy európai Hun Birodalom megalapítására koncentráltak, hanem Róma behódoltatására! Rómát szerették volna a saját uralmuk alá vonni, kulturálisan felemelni és erkölcsileg megnemesíteni. A vallásszabadság eszmeiségét zászlajukra tűzve véget akartak vetni az itt folyó üldözéseknek, és Róma elnyomógépezetére lesújtva fel akarták szabadítani a kontinens népeit. Ez a gondolat segíthet megértenünk a latin és görög feliratokat tartalmazó koronánk rejtélyét és a Constantinus feliratú érmék titkát. Attilát ugyanis elsősorban nem hun királlyá, sokkal inkább római uralkodóvá koronázták. A koronázása nem csupán a rómaiak szokása szerint zajlott, de kifejezetten római koronázás volt! A célja az volt, hogy Róma számára adjon új uralkodót a méltatlanná vált tetrarkhák helyett.

Ezen a ponton kell megemlítenem, hogy néhány nappal ezelőtt, honlapom egyik hozzászólója egy nagyon is idevágó és rendkívül értékes hozzászólással örvendeztetett meg. Olvassuk csak:

„Pár hónappal ezelőtt jelent meg egy nagyon hiánypótló könyv Dr. Aradi Éva tollából. Az ókori India történelmének szálait próbálja kibogozni már jó rég óta és a mostani harmadik könyvében találtam egy érdekes bekezdést. A szerző India szkíta vonatkozásait tárja fel és éppen a leghíresebb indoszkíta uralkodóról, I. Rudradamánról írja, hogy szaka származása ellenére ő volt az első indiai uralkodó, aki a kor vallási nyelvét, a mesterségesen Pánini által »gyártott« klasszikus szanszkritot felemelte, részben hivatalos nyelvvé tette és az első összefüggő klasszikus szanszkrit nyelvű kőbe vésett felirat is az ő nevéhez fűződik (dzsunagáhi kút).”

Majd így összegezte az ezzel kapcsolatos gondolatait:

„Tehát a mindenkori szkíta uralkodók ezek szerint az adott országot próbálták fölemelni, az adott ország nyelvén (...) ha így nézzük, akkor Attila »római módon« való tettei nem is annyira különlegesek.”

Úgy gondolom, ezek a gondolatok minden szempontból telitalálatnak bizonyulnak. Pontosan erről van szó ugyanis. Az ókori népek történetét vizsgálva korábban már nekem is feltűnt, hogy a szkíták mindig mindenütt éppen ezt tették. Ha egy birodalom vagy egy ország megromlott, ha erkölcsiségét tekintve züllésnek indult, vagy gőgös despoták elnyomó igája alá került, akkor ott szinte menetrendszerűen jelentek meg a szkíták, lesújtottak, azt a népet erkölcsileg felemelték, züllött vezetőiktől megszabadították. Nem új birodalmakat alapítottak tehát, hanem a már meglévőeket regulázták meg. Vegyük észre: pontosan ez történt Attila idején is.

Miután mindezeket magamban megfogalmaztam, egy nyugtalanító gondolat kezdett foglalkoztatni, ami az előző fejezet írásakor elkerülte a figyelmemet. Akkor ugyanis azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a Constantinus név valójában nem egyéb, mint a Hun Birodalom nevének „isztános” alakváltozata. Igen ám, de az akkor levezetett név csupán Kunsztán, azaz Constan volt, nem pedig Constantinus! Elkezdett tehát foglalkoztatni a szó végén található rejtélyes „-tinus” végződés. Minél többet törtem a fejem ezen a végződésen, annál zavaróbbá vált a jelenléte. Valahogy sehogy sem illett az előző fejezetben felvázolt képbe. Miközben továbbra is úgy gondoltam, hogy a tetrarchia korában felbukkanó Constantinus nevek egyértelműen a hunokkal hozhatók összefüggésbe, nem tudtam mit kezdeni a szó végén található „-tinus” végződéssel. Ugyanis ez a név így, ebben a Constantinus formában leírva már valóban inkább személynévnek tűnt, semmint egy birodalom nevének. Talán rossz nyomon járnék? Talán elhamarkodott lett volna mindaz, amit A Kőszikla c. fejezetben feltártam? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek. Elhatároztam tehát, hogy egyszer s mindenkorra végére járok ennek a Constantinus névnek, és kiderítem, hogy mi lehet ez a rejtélyes „-tinus”.

Elsőként megnéztem, hogy római császárok nevében felbukkant-e korábban ez a -tinus végződés. Kiderült, hogy nem! Sok-sok különféle latinos végződés található a római császárnevek végén, de a -tinus egyszer sem fordult elő korábban. A következő gondolatom a dákokkal volt kapcsolatos. A késő római kor tanulmányozása során feltűnt ugyanis, hogy a római császárok zöme éppen azokról a pannóniai, dáciai illetve észak-balkáni területekről származott, amely területeken az általam korábban az eftalita hunokkal azonosított dákok éltek. Diocletianus császár például dalmáciai születésű volt és Salona városából származott. Társcsászára, a nyugati részek fölött uralkodó és szintén augustusi rangban lévő Maximianus Sirmium közelében, Pannonia provinciában született. Galerius, akit korábban krónikáink Honoriusával azonosítottunk, Serdica közelében született, ami ebben az időben Dacia Aureliana fővárosa volt. Tudjuk jól, hogy Kézai szerint az a Macrinus nevű tetrarkha, aki Pannonia, Pamfília, Frígia, Macedónia és Dalmácia fölött uralkodott a hunok első bejövetelének idején, sabariai, azaz pannóniai származású volt. És a sort hosszasan lehetne folytatni. A dákokat azonban korábban a dánokkal azonosítottuk. Már A dánok királya c. fejezetben is idéztük Zajti Ferencet, aki a Zsidó volt-e Jézus c. könyvében a következőket írta:

„A transkaspi területen, a már említett régi daitya-központban, de az egész Oxus-Yaxartes folyamközön a legrégibb idők óta jelentős szerepet játszó dák, danu, daha, szanszkrit kiejtésben dana, kínaiul tahia nép szkíta (turáni) törzseket jelölt mindig.”

Tehát a dák népnév a szanszkrit nyelvben már úgy hangzik: dana. Fontos elmondanom, hogy A dánok királya c. fejezet publikálása után több olyan kritikus hang is eljutott hozzám, amely a dánok és a dákok azonosítását megalapozatlannak és kissé erőltetettnek vélte. Még a nemrég megjelent könyvem lektorálásakor is lezajlott egy kisebb vita azzal kapcsolatban, hogy nem lehetne-e a dánokkal kapcsolatban felvázolt gondolatokat feltételes módban megfogalmazni. Ezért örültem nagyon, amikor néhány napja honlapom egyik látogatója egy rendkívül érdekes forrásra hívta fel a figyelmemet! Mária királynő titkára, Oláh Miklós, 1536. május 16-án Brüsszelben befejezte fő művét, Magyarország leírását. Munkájának címe: Hungária. Ebben a következő izgalmas mondatokat olvashatjuk:

„Egy régi krónikánk írja, hogy ennek a magyarországi Dáciának vidékét valaha a dánok lakták, és hogy ezek a hunok jövetelétől megrémülve később költöztek azokra az északi-tengeri vidékekre, ahol most Dánia és Norvégia van. Ezt, ha nem is bizonyított eléggé, kétségbe vonni sincs szándékomban. Mert magának Dáciának és Dániának a [...]-ja nem csekély bizonyíték arra, hogy Dánia, mely most északon van, nevét a magyar Dáciáról kapta, melyet talán egykor laktak a dánok. A dánok egy krónikája viszont azt mondja, hogy ők a gótoktól származnak, és dánoknak első királyukról, Danról nevezik őket.”

A fenti idézet hatalmas megerősítést jelentett számomra, hiszen teljesen világosan fogalmazta meg, hogy bizony voltak olyan régi krónikáink, amelyek még tudtak a dákok és a dánok azonosságáról! Korábban már idéztük Robert Gordon Latham 1851-ben megjelent The Germania of Tacitus with ethnological dissertations and notes c. munkájának egy részletét, amelyben a szerző Tacitus művét elemezve észrevette, hogy míg délen a Duna mentén a dák és a géta népnevek bukkannak fel, addig északon a Baltikumban a dán és a gót nevek jelentkeznek. Ami tehát délen még dák az északon már dán. Ami délen géta, az északon gót. Igen ám, de Oláh Miklós a fenti idézetben mindehhez még azt is hozzátette, hogy

„A dánok egy krónikája viszont azt mondja, hogy ők a gótoktól származnak...”

Ezen a ponton kezd izgalmassá válni a dolog! A régi dán krónikák népüket a gótoktól eredeztették! Vagyis a dán ugyanaz, mint a gót! Mindebből pedig logikusan kellene következnie, hogy a dák és a géta is ugyanaz. Hogy a Kedves Olvasó is világosan lássa, hogy ez mennyire nem csupán az én könnyelmű spekulációm, olvassuk el mit írt Mátyás királyunk udvari történetírója, Antonio Bonfini ugyanerről a kérdésről:

„Azt mondják, hogy a gótok és a géták ugyanazok, Strabo azt állítja, hogy a dákok és a géták is azonosak, mert ugyanazt a nyelvet használják. Trogus a dákokat a géták ivadékainak nevezi, és azt írja, hogy mindkét fajta dák a daáktól, vagyis a dávoktól vette az eredetét, akik a Kaspi-tenger lakói voltak. Ha ezek tekintélyét követjük, amint kell, nem származhattak ki Skandináviából, mint történetírójuk, Jordanis állítja. De a gót történelemben engedjünk valamit a gót írónak. Mégsem szűnök csodálkozni Jordanison, aki az övéi iránti túlzott elfogultságból mindent, amit a hátrább lakó szkítáknak szokás tulajdonítani, az európai gótok javára ír, (...) világos, hogy elbeszélése, tisztesség ne essék szólván, semmiképpen sem állhat meg.”

Tehát figyeljük meg mit ír Bonfini: „...a gótok és a géták ugyanazok,...”. Majd így folytatja: „...a dákok és a géták is azonosak,...”. Vagyis világosan kimondja azt, amit Robert Gordon Latham és Oláh Miklós írásait olvasva mi magunk is feltételeztünk. De Bonfini további szemfelnyitogató adalékokat is közöl:

„A dákok ugyanazok, mint a dávok, a géták rokonai, mivel mindkettőnek azonos a nyelve, sőt, ugyanazon helyről származnak, de egyesek, mint Jordanis és sok író, úgy vélekednek, hogy Skandináviából erednek a gátakkal együtt, akiket gótoknak mondunk, többen úgy, hogy a daáktól, akik az ázsiai Szkítiában élnek.”

Vagyis a dák ugyanaz, mint a dáv, és mindkettő a géták rokona. A nyelvük is és a származásuk is azonos. De a fenti idézet beszámol a „gátok” népéről is, akik Bonfini szerint a gótokkal azonosak. Vagyis a gót másképpen gát. De olvassuk tovább:

„A gétákat a rómaiak, mint Plinius mondja, dákoknak nevezték, róluk alább bővebben szólunk. Dáciát Gotiának, majd – mivel később elfoglalták a gepidák, a gótok rokonai – Gepidiának nevezhetjük.”

Vagyis a gétákat, akikről korábban megállapítottuk, hogy valójában dákok, főleg a rómaiak nevezték dákoknak. Majd így folytatja:

„A görögök, mint Strabo írja, a gétákat trákoknak gondolták...”

A géta tehát trák is egyben. De Bonfini még ennél is tovább megy:

„Mármost, ha a nagy tekintélyű görögöknek hihetünk, és a géták, akiket gótoknak tartunk, a trákok közül származtak, hogyan eredhettek volna Scandiából vagyis Scanciából?”

Vagyis nem csak a géták, de a gótok is a trákok közül származnak. Mivel a géták és a gótok azonosságát már a korábbi idézetek is sejteni engedték, így ez az információ már meg sem lep bennünket. Bonfini azonban a fríg népet is bevonja a körbe:

„Továbbá a fríg nép is a trákoktól származik”

Figyeljük meg tehát: a dán ugyanaz, mint a dák. A géták azonosak a gótokkal. De a géták azonosak a dákokkal is és láttuk, hogy a dánok Oláh Miklós szerint a gótoktól származtak! E népek pedig mind-mind a trákoktól származtak, beleértve még a frígeket is. A Tót atyafiak c. fejezetben még azt is észrevettük, hogy Michael rhetor a Manuel császárhoz intézett beszédében következetesen dákoknak nevezte a szerbeket. Vagyis nála a dák ugyanaz, mint a szerb! Az R-L hangváltozáson keresztül azonban szerb ugyanaz, mint a szláv. Ez a szerb vagy szláv azonban nem más, mint szár-áb vagy szál-áv, vagyis eftalita hun. Pontosan úgy, mint ahogy a dák népet is az eftaliták közé sorolja a kutatás! Végső soron tehát mindenki azonos mindenkivel! A gótoktól a gétákon keresztül a gátakig, a dákoktól a dánokon keresztül a dávokig, a trákoktól a frígeken keresztül a szerbekig és a szlávokig ugyanarról a népről beszélünk. Ez a nép pedig nem más, mint a hatalmas szkíta-hun nemzet nyugati, azaz fehér ága.

Ezen a ponton világosan tetten érhetjük azt a jelenséget, amelyre már a Klodvig és a keresztvíz c. fejezet írásakor is igyekeztünk rámutatni. Már ott is idéztük Szőcs István Szent vagy szörnyeteg? című írását, amelyben Horvát István 1825-ben Pesten kiadott Rajzolatok - A’ magyar nemzet legrégiebb történetiből című könyvére reflektált. Szőcs a következőket írta Horvátról:

„...mit is mondott; mi a tanítása lényege? Az, hogy az ókor és a középkor közt nincs szakadék, történelmi folytonossághiány. Mindazokat a népeket, akiket az ókorból ismerünk, nem nyelte el a föld, mint ahogy a középkorban megismert népek sem az égből pottyantak. Vagyis a középkorban továbbéltek az ókor népei. Mindezzel kapcsolatban az alaptétele: nincs, vagyis nem létezett annyi nép, ahány népnevet ismerünk...”

Tehát nincs, vagyis nem létezett annyi nép, ahány népnevet számon tartunk. Egész koraközépkori történelmünk ezzel a sok-sok népnévvel olyan, mint egy végtelenségig túlbonyolított egyenletrendszer, amelyet nekünk sokkal, de sokkal egyszerűbb formára kell hoznunk. Ehhez nyújt számunkra nagy segítséget Antonio Bonfini e fenti idézetekkel. Fölmerül azonban a jogos kérdés: hogyan lett a dákból gót, illetve hogyan lett a gétából vagy gátból dák? Nos, pontosan úgy, ahogy király szavunkból is Alarik lett. Vagyis a fonákírás következtében! Bizonyára emlékszünk még Práczki István kitűnő felvetésére, mely szerint abban az időben, amikor a jobbról balra haladó szkíta írás találkozott a balról jobbra haladó latin és görög írásrendszerrel, bizonyos népneveket össze-vissza forgattak. Hol jobbról balra, hol pedig balról jobbra haladva rögzítették. Így lett tehát a dákból megfordítva gát, majd géta és gót. Szó sincs tehát arról, hogy lettek volna külön dákok, külön gótok, megint külön géták, gátok és dánok! Mindezen nevek alatt ugyanazt a szkíta fajú ős-európai etnikumot kell felfedeznünk, amely Attila hadjáratait megelőzően szinte egyetlen egységes homogén tömbben népesítette be az észak-balkáni, pannóniai és dáciai vidékeket. Vagyis pontosan azokat a területeket, amely a késő római korban a római császárok zömét adta.

Amikor az Isten ostora és a tetrarkhák c. írásomon dolgoztam és épp a tetrachia korának császárait próbáltam azonosítani a hun történet krónikáinkból ismert szereplőivel, találkoztam egy rendkívül érdekes adattal. Rögtön érezni lehetett, hogy ennek az adatnak jelentősége lesz a későbbiekben, de akkor még nem láttam világosan, hogy hogyan fog illeszkedni az általunk felvázolt képbe. Bizonyára emlékszünk, hogy a keresztényüldöző Diocletianus keleti társcsászára Galerius volt, akit mi akkor a krónikáinkban emlegetett Honorius császárral azonosítottunk. Ez a császár volt az, akinek a lányát Attila feleségül vette, és aki Attila kisebbik fiának, Csabának az anyai nagyatyja lett. Galerius történetének tanulmányozásakor bukkantam tehát rá a következő rendkívül érdekes adatra. A Wikipédia a Caius Galerius Valerius Maximianus római császár címszó alatt a következőket írja:

„Lactantius (240–320 k.) szerint Galerius igazi daciai identitástudatról tett tanúbizonyságot, amikor azt javasolta, hogy a birodalmat nem rómainak, hanem inkább daciainak kellene nevezni...”

Vagyis mit olvashattunk itt? Nem kevesebbet, mint hogy az a Galerius, akit krónikáink Honorius császárával azonosítottunk érzékelve, hogy ez az általa vezetett birodalom már csak a nevében római, fölvetette, hogy talán nem is Római Birodalomnak kellene nevezni, hanem inkább Dáciai Birodalomnak! Jellegét tekintve ilyen volt tehát az a Római Birodalom, amelyet Attila a hunok első bejövetelének idején itt talált. Sokkal inkább volt ez Dácia, semmint Róma. Ahogy korábban is kifejtettem a Birodalom kései korszakában csupa olyan császárok uralkodtak, akik ezekről a dák vidékekről származtak. A pannóniai, dalmáciai és dáciai császárok kora volt ez. A dák népnév azonban – ahogy azt az imént kifejtettük – azonos a dán népnévvel. Ekkor jutott eszembe Attila Képes Krónikából ismert királyi titulusa! Ha Attila valóban behódoltatta Róma mindkét felét, akkor hogyan lehetséges, hogy erre a hatalmas tényre királyi titulusában egyáltalán nem utalt? Hogy is hangzott ez a titulus?

„Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora.”

Gyanakodni kezdtem tehát, hogy Attila épp azáltal lett a dánok királya, hogy Rómát behódoltatta. Azt a Rómát, amelyet még a saját tulajdon császárai is inkább tekintettek dáknak (vagy másképp dánnak), semmint rómainak! Mivel a célja éppen az volt, hogy ezt a nyugati területeken élő eftalita hun etnikumot felszabadítsa a rómaiak elnyomása alól, ezért győztes hadjáratait követően ő lett a felszabadított eftalita hunok, vagyis a dánok királya.

Most jusson eszünkbe mindaz, amit a fejezet elején fejtegettünk! A hunok valójában nem akartak itt Európában egy Rómától különálló Hun Birodalmat alapítani. Ők magát Rómát akarták behódoltatni. Azt a Rómát, amely ekkor már sokkal inkább Dácia vagy Dánia volt, semmint Róma. Attila diadalmas hadjáratait követően létrejött a két hatalom fúziója. Mivel Rómát magának teljesen alávetette, ezért onnantól kezdve már nem létezett külön hun „Kunsztán” és nem létezett külön rómaiaknak alávetett „Dánia”, csak egyetlen hatalom létezett, amely egyszerre volt „Kunsztan” és egyszerre volt „Dán”. Lehetséges volna, hogy éppen ezt a Kunsztánnak alávetett „Dán” birodalmat illethették a Konstan-Tin névvel?

Mielőtt a Kedves Olvasó a fenti levezetést elkönyvelné magában, szeretném világossá tenni, hogy ezek egyelőre csak gondolatok! Csupán egyetlen lehetséges magyarázatot jelentenek a sok közül. Szó sincs róla, hogy én mindezeket állítanám, vagy akár csak valószínűsíteném! Amikor kutatásaim során erre a pontra érkeztem én magam is éreztem, hogy ez a magyarázat eléggé erőltetett. Azért tettem mégis közzé, hátha valaki továbbfűzi ezeket a gondolatokat, esetleg további adalékokkal egészíti ki azokat, vagy olyan új információkat hoz, amelyek eldönthetik, hogy érdemes-e ezt a vonalat folytatni. Tudniillik léteznek más magyarázatok is a Constantinus név -tinus végződésére.

A másik gondolatszál, amelyet a -tinus végződés rejtélyének kutatásakor követtem éppen a Constantinus feliratú pénzérmék kapcsán került elém. Eltűnődtem ugyanis: ezek a pénzérmék főleg bronzérmék voltak. Tudott dolog, hogy az ötvözetlen réz nem kifejezetten alkalmas pénzérmék készítésére, hiszen gyorsan kopik. Ahhoz, hogy a rézből időtálló érméket lehessen készíteni, a rezet mindenképpen ötvözni kellett valamivel. A bronzérmék készítésekor pontosan így jártak el. A rezet ónnal ötvözték, hogy az így készült pénzérmék keményebbek és maradandóbbak legyenek. Ezen a ponton villant be, hogy az ón neve angolul úgy hangzik: TIN.

Láttuk korábban, hogy az angol nyelv milyen sokszor volt már segítségünkre. Amikor Childerik nevének jelentését kutattuk már akkor is az angol child szó segített megértenünk, hogy ez a meroving uralkodó valójában Attila gyermeke volt. Később az angol stone szó kapcsán derült fény az -isztán országok nevének jelentésére és Isten szavunk eredeti értelmére is. (Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ez a kőszikla jelentésű ősi szó a csángók nyelvében „sztenka” illetve „esztenka” formában a mai napig is jelen van, és a jelentése is éppen kőszikla!) Tudva, hogy az angol és saxon hódítók valójában Attila kapitányai voltak, ezek a nyelvi érdekességek teljesen érthetővé válnak. Egyáltalán nincs tehát semmi „ördögtől való” dolog abban, ha bizonyos összefüggésekre éppen az angol nyelv szavai világítanak rá.

Azt az anyagot tehát, amely a bronz pénzérmék készítéséhez elengedhetetlen volt, angolul tin-nek nevezik. Elgondolkodtam tehát: lehetséges, hogy a Constantinus feliratú pénzérméken ez a -tinus végződés éppen erre utalna? Esetleg valami olyan jelentéstartalmat hordozott volna, hogy „ónnal ötvözött”? Vagyis maradandó, időtálló? Esetleg átvitt értelemben mindezen tulajdonságai miatt egyszerűen „pénz” jelentéstartalmat hordozott volna s így a Constantinus felirat jelentése egyszerűen „kunsztáni bronz” azaz „kunsztáni pénz” lenne? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben. Mivel azonban semmi konkrét bizonyítékkal nem tudtam megerősíteni ezt a felvetést, így levettem a napirendről és elvetettem azt. Éreztem, hogy ez a gondolat meglehetősen gyenge lábakon áll és inkább nem erőltettem tovább ezt a vonalat.

Amint ezeken a gondolatokon tűnődtem hirtelen egy balsejtelem lett rajtam úrrá. Ködös gyermekkori emlékeim váratlanul előtörtek és az egész problémát teljesen új megvilágításba helyezték. Gyermekkoromban ugyanis alapvetően két szenvedélynek hódoltam. Az egyik a csillagászat volt, a másik pedig éppen a régi pénzérmék gyűjtése, vagyis a numizmatika. Gyermekéveim alatt elég tekintélyes éremgyűjteményre sikerült szert tennem, egy-egy ritkább darabra gyakorta elköltöttem akár több havi zsebpénzemet is. Talán nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor a testvérem – ismerve a hóbortomat – születésnapomra egy olyan könyvvel lepett meg, amely éppen a pénzverés történetét ismertette. Ez a könyv egy Móra Ferenc Könyvkiadó által kifejezetten gyermekek számára írt ismeretterjesztő kiadvány volt. Amikor tehát a Constantinus feliratú pénzérmék rejtélyén tűnődtem ködös emlékeimből ennek a könyvnek a címe ugrott be teljesen váratlanul. Ez pedig a következő volt:

Tinó helyett ezüstpénz

Tinó helyett ezüstpénz? ... Mi is volt akkor annak a könyvnek a fő gondolata? Gyorsan keresni kezdtem tehát a könyvet, miközben magam sem számítottam rá, hogy megtalálom. Legnagyobb meglepetésemre nemhogy nem kallódott el a hosszú évek alatt, de kifejezetten ott volt az orrom előtt a könyvespolcomon, mint ami csak arra vár, hogy végre újra felfedezzem! Fellapoztam hát és rögtön a könyv elején a következőket olvastam:

„»Ha valaki a rabszolgák közül lopást követ el, első esetben adja vissza a lopott dolgot, és orrát, ha tudja, váltsa meg öt tinóval, ha pedig nem tudja, vágják le azt. Ha orra levágása után ismét lopást követ el, füleit váltsa meg öt tinóval, ha tudja, ha pedig nem, vágják le azokat.« Így törvénykezett első királyunk, István. Lopásért levágták az ember orrát, fülét, vagy fizethetett helyette. Fizetett? De hiszen fizetni csak pénzzel lehet, itt pedig tinóval, növendék marhával fizettetnek! Bizony így volt. Nagyon régen nem pénzt használtak, hanem különböző tárgyakban, állatokban, bőrökben fejezték ki valaminek az értékét. A magyarok tinóban. Még ezer évvel ezelőtt is, de éppen István király törvényeiben utoljára. Ő, István volt az első, aki magyar pénzt veretett.”

Ahogy ezeket a szavakat olvastam, gyanúm egyre erősebbé vált. Utánajártam tehát, hogy mit kell tudnunk a magyar pénzverés történetének kezdeteiről. Hóman Bálint Magyar Középkor c. munkájának A magyar pénzverés Szent István korában c. fejezetében a következőket írja:

„Gardezi a magyarok házassági szokásait írván le, említi, hogy a magyaroknál »a vagyon marhákban áll«.”

Jól jegyezzük meg ezt a fenti gondolatot! A magyaroknál a vagyon marhákban áll. Majd így folytatja Hóman:

„XI. századi törvényeinkben egy – az egykorú nyugati népekétől teljesen elütő – magyar vérdíj (Wergeld) és büntetésdíj-rendszer áll előttünk. A magyar vérdíj-rendszer az ötös számrendszeren alapszik. Alapszámai: 5, 10 és 100. Pénzegysége a tinó (iuvencus) és az ezzel azonos értékben számított »pensa auri«.”

Vagyis mi volt a magyar vérdíj-rendszer pénzegysége Hóman szerint? ... A tinó! De olvassuk tovább:

„A vérdíjaknak és büntetéseknek összegét Szent István törvényei – egy-két pensa auri-ban kifejezett összeget nem számítva – mindig tinókban (iuvencus) fejezik ki. A »tinó« tehát a magyaroknál állandó értékmérő eszköz, valódi pénz, állatpénz volt, amelyet törvényeink a »pensa auri«-nak nevezett pénzegységgel azonosítanak.”

Figyeljük csak: „A »tinó« tehát a magyaroknál állandó értékmérő eszköz, valódi pénz, állatpénz volt”! Szent István törvényei a büntetések összegét mindig tinókban fejezték ki. Erről így ír Hóman:

„A meggyilkolt szabad emberért járó vérdíj 110 tinó, illetve »pensa auri« volt. Ez összegből 10 tinó a közbenjárókat és bírákat illette meg s így a tulajdonképpeni vérdíj 100 tinó, azaz »pensa auri« volt, amiből 50 a megölt rokonainak, 50 a királyi kincstárnak jutott.”

De Hóman Bálint azt is világossá teszi, hogy a tinó, mint pénzegység, mint a vagyon állandó mértékegysége egy rendkívül ősi, keletről magunkkal hozott örökség volt. Erről így ír:

„Az igavonó marha, mint fizetési eszköz ismeretes volt a legtöbb kezdetleges népnél s a vérdíjak is kezdetben mindenütt marhaértékben állapíttattak meg. Nevezetes már most, hogy a vérdíj a keleti népeknél rendesen 100 igavonó állatban volt megállapítva. Éppen mint a magyaroknál a XI. században. A hindu vérdíj 100 tehén, az arab 100 teve, a görög – Homeros szerint – 100 ökör, a magyar 100 tinó volt. Ez a találkozás nem lehet véletlen, hanem azt bizonyítja, hogy vérdíjrendszerünk az ötös számrendszerrel egyetemben a magyaroknak ősi, keletről hozott hagyományain alapszik. Vajon eredeti-e avagy arab-perzsa, vagy más hatások alatt alakult-e ki, a jövő kutatások vannak hivatva kideríteni.”

Fölmerül azonban a kérdés: hogyan történt az átállás a tinóról az ércpénzre? Hóman Bálint természetesen erre a kérdésre is választ ad:

„Az ércpénz használatának kezdetével a marhapénzegység értékben rendszerint a forgalmi aranypénzegységgel azonosíttatott.”

Vagyis amikor eleink ércpénzt kezdtek használni a tinó helyett, akkor annak az ércpénznek kezdetben mindig a tinó értékét kellett reprezentálnia! Az ércpénz értéke a tinó értékével kellett, hogy megegyezzen. Úgy olvastuk, hogy a marhapénzegység értékben a forgalmi aranypénzegységgel azonosíttatott. Persze ez a tinó árával ekvivalens aranypénzegység további kisebb pénzegységekre – kvázi váltópénzekre – volt felosztható. Hóman erről is beszámol. Például leírja, hogy 16 tinó 40 ezüst solidusnak felelt meg. De az alap mértékegység, az állandó viszonyítási alap továbbra is a valódi értéket képviselő tinó maradt!

Hogy világosan lássuk, hogy ezek a gondolatok nem csupán Hóman Bálint gondolatai, idézzünk most hivatalos történelemtudományunk emblematikus alakjától, Kristó Gyulától, aki a História c. folyóirat 1999-es évfolyamának egyik számában a következőket írta:

„István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. Feleséggyilkosság esetén az ispánnak ötven, a vitéznek tíz, a közrendűnek öt tinót kellett fizetnie a feleség rokonai számára. A hamisan esküvőt a törvény keze levágására ítélte, ezt a tehetős 50 tinóval, a közrendű 12 tinóval válthatta meg. István törvényei szerint minden szabad vérdíja, amit megöléséért a gyilkosnak fizetni kellett, 110 tinóra rúgott. Ezek a büntetési tételek érzékeltetik, hogy az átlagos tinószám még a szegényebbek esetében is magas lehetett, a gazdagok esetében pedig több százra rúgott. A leghatalmasabb előkelők, a törzsfők ökörállománya mérhetetlenül nagy volt. Ajtonyról, Szent István ellenfeléről a nagyobbik Gellért-legenda azt jegyezte fel, hogy »barmokkal is végtelen számban rendelkezett, minden csordát egy-egy gulyás keze alá adott«. E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt. Nem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben a barom és a jószág szavak jelentették az anyagi javakat, a vagyont.”

Ezek igen-igen lényeges gondolatok, jól jegyezzük meg őket, mert még fontosak lesznek a későbbiekben! Mindezek után gondoljuk meg: ha a kárpát-medencei magyarság számára még István királyunk idején is a legfőbb értékmérő a három évesnél nem idősebb herélt bikaborjú, vagyis a tinó volt, akkor mennyivel inkább így lehetett ez Attila királyunk idején! Ha István idején az ércpénzeknek a tinó valódi értékét kellett reprezentálnia, akkor mennyivel inkább így lehetett ez Attila korában! Ha akárcsak szemernyi igazság is van abban a gondolatban, hogy a Constantinus feliratú pénzérméket Kunsztán ura, a hun Attila verette, akkor vajon mire utalhat ez a rejtélyes -tinus végződés, amelynek e fejezetben a nyomába eredtünk? Létezne, hogy ezek a pénzérmék nem egy Constantinus nevű hatalmas uralkodó érméi voltak, hanem Kunsztánnak a Tinós érméi? A rajtuk olvasható felirat talán nem is egy császár neve volna, hanem az országnak és a pénzegységnek a megnevezése? Figyeljük csak: Magyar Forint, Német Márka, Svájci Frank, Angol Font és ... Constan Tinus! Ugyanaz a logika!

Mielőtt a Kedves Olvasó azt gondolná, hogy mindezen gondolatok mellett lehorgonyoztam és elköteleztem magamat, ki kell ábrándítanom: szó sincs róla! A fenti levezetést – bármilyen logikusnak tűnik is – végül elvetettem. Legalább annyi érv szól ugyanis ellene, mint ahány mellette. A legfőbb érv, ami e fenti gondolatmenetet megkérdőjelezi az, hogy e pénzérméken a CONSTANTINUS név után világosan olvasható az AUG felirat is, ami egyértelművé teszi, hogy itt valóban egy császárról, vagyis egy augustusról van szó.

Most persze joggal vethetik a szememre: mi a csudáért fárasztom olvasóimat olyan gondolatokkal, amelyekben még én magam sem hiszek? Azért, mert érzékeltetni szeretném, hogy mennyi elvetélt gondolatkísérlet előzi meg egy-egy olyan felvetésemet, amelyet végül Önök elé tárok! Engem sokszor ér az a vád, hogy megalapozatlanul és könnyelműen teszek sommás megállapításokat. Vegyék észre: néha ennyi mindent, vagy még ennél is sokkal többet kell elvetni, mire a valódi megoldásig eljutok! Hihetetlen sok zsákutcának bizonyuló lehajtóról kell visszafordulnunk, mielőtt célhoz érnénk. Tízévnyi kutatómunka után megtanultam, hogy attól, hogy valami logikusnak és kézenfekvőnek tűnik, még egyáltalán nem biztos, hogy igaz is! Mivel azonban e fenti gondolatok ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő rész logikáját követni tudjuk, úgy döntöttem, hogy e zsákutcának bizonyuló gondolatokat is megosztom Önökkel.

114 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr75148750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

"Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ez a kőszikla jelentésű ősi szó a csángók nyelvében „sztenka” illetve „esztenka” formában a mai napig is jelen van, és a jelentése is éppen kőszikla!"

Ezek a zárójelek kincset érnek! Oláhul a kőszikla pedig így szol: STÂNCĂ.
S mivel rég mocorog a fejemben hogy vajon mit jelent az angol STAND szó, a világhalon található értelmező szótárban ez található:

www.etymonline.com/index.php?term=stand&allowed_in_frame=0

amely elküld a "stet" szójegyzékhez:

www.etymonline.com/index.php?term=stet&allowed_in_frame=0

ahol ez is áll: "Persian -stan "country," literally "where one stands;"

Nagyon terjedelmes ez a szógyök, úgy tűnik egyik leghasználtabb volt a régi időktől kezdve. S majd mindenhol megtalálható a "static" szón keresztül a "standard" szóig. Vagy mondjuk "könyv stand". S mind mind állandóságot fejez ki.
Kulonben a csángó eszten/ka az egybevág az Isten-vel ugyebár :)

CzF szótárból:
ESZTENA (1)
fn. tt. esztenát. A székelyeknél am. juhálló hely, juhfejő szín; akol, hol a juhokat fejik. Máskép: isztina, (a románoknál is sztena v. sztina). V. ö. ISTÁLÓ.
Szanszkritül sthânan, am. állás, tanya; ide tartozik a hellén sthnai; a szláv nyelvekben eléfordulnak: stena, sztina, sztjena kőfal jelentéssel, de ezek inkább a német Stein-val látszanak rokonoknak.

ESZTENDŐ - Elemezve: ezten-idő, t. i. az időnek folyása egész addiglan, míg ismét ezen mostani idő kerül elé; teljesen hasonló öszvetétel ehez: eztennap v. ezten(eszten) ez nap;
www.youtube.com/watch?v=P_k3qva6H3k&list=PLE7A418EF37ADFC77&index=9

ez is errol beszel Fomenkot emlegeti meg a 'dark aget'

2006ban mar fel volt toltve en is most latom eloszor
www.youtube.com/watch?v=69CJa22vPIA&list=PLE7A418EF37ADFC77&index=1

hahha tesok!

le vagyunk maradva!

itt mar Fomenko aszonta ahogy nem volt tatarjaras!

1 perc 45-nel
www.youtube.com/watch?v=PZ-vqiBvMo8&list=PLE7A418EF37ADFC77&index=8

pofad leszakad

ebben azt irja amit mi is feltetelezunk hogy helyneveket is atirhattak stb stb
az istenbe be hujjek vajunk!

Tunder Ilonka meg Erdely viszont Zrinyi Ilonka horvat???

nemnem D

vagy horvat de akkor horvat=karpat

es Bathory Erzsebetet is BEZARJAK!!!

mese nincs Munkacsnal ha vot valami az Bathory Erzsebet vot!

felig nem koolyan mondom de inkabb ugy

thumbs app!XD
na csak nem kell eldobjam a kedvenc familiamot hahahah

akkor most a tino/dino--szaur-usz---szal vajon mi a hezag

Jasdi Imre ba varialja ezt

roviden azt izeli hogy a dinozaurok idejeben valami megnevezes ami magayrul van [ mar nemtom mi] az akkor kellett letezzen -ergo magyarok votak itt

ez nekem is 'meredek' de nemtom...

a saurus az savar [ v-ua/au]

a Bathoryak sarkanya meg hasonlit a dinohoz vagy hogy van ,olyan fajta allat volt nem?

meg a Kornisok unikornisa [ Ctetias irja asszem hogy voltak egyszarvuak]

ez nekem is mese kategoria de lehettek ezek itt meg mashol?
esszeszedtem ezt az meg

Kitalalt kozepkor dolgok 2.

www.mediafire.com/?ycrxtdsj59jsp9o
ebben azt irja a a 18ik oldal aljan hogy Bonfi aszonta hogy Matyas a 33ik kiraly

books.google.ro/books?id=haYAAAAAcAAJ&printsec=frontcover&dq=lisznyai&hl=hu&sa=X&ei=AQeFUZPQCYOStQaUy4CwCw&ved=0CDMQ6AEwAA

Nagy Sanyi 33 eves Matyi meg 33ik?

valaki szmolja meg telleg 33ik e? XD
ja a Jezus nevezetu is 33
valaki szoljon Szantainak mert o ert ezekhez D
@Hun77: a sar/saur-val kapcsolatban, a szarmatanak van egy ilyen alakja is SAURomata :) Allitolag hogy a Saurus az hüllőt jelent es ok ilyen pikkeleys verteket hordoztak. (hivatalos duma) S van ennek egy Saulos alakja is ami hullamzot jelent. "twisting, wavering."
Nem reg tunodtem el azon hogy a Saur visszaolvasva lehet RUS is :D. Az is egy vitatott nev hogy a ruszkiknak honnet ered a nevuk.
@Vágtázó Csiga: hol irja hogy hullo?

ezt kaptam csak
english.stackexchange.com/questions/26215/what-does-the-suffix-saurus-mean

the-saurus [ tezaur romanul is kincs]

itt irja a tiranno-saurust es
tyrannosaurus az turanno-savarus-akar XD

transilva-ourus XD
@Vágtázó Csiga: na eccerre vajunk itt

eszmeb jutott ma hazajovet hogy a T-K betut is hasznaljuk ugyanannal a szonal mi is

szekelyul mocsokul a köpni helyett van amikor töpni-t mondunk
D

thunni-chunni

tigan/cigan
osszeraktam azt a Troja a Karpat medenceben iras reszletet amit az a cseh irt

www.mediafire.com/?xuf5vsfcup5me8q
Dragon

d-t

g-k

Trak-on

Sarkany-Trak-Dak-Bathory - the last dacians XD
@Hun77: en.wikipedia.org/wiki/New_Chronology_%28Fomenko%29

Itt van az osszefoglaloja Fomenko munkassaganak. Azert vannak parhuzamok :)

Meg voltak masok is regebben akik mar sejtettek valamit, ugyhogy nem mondhatja senki komoly hogy ez mind csak halandzsa.

en.wikipedia.org/wiki/Immanuel_Velikovsky#Revised_chronology
en.wikipedia.org/wiki/David_Rohl

HAHAHA meg Newton is foglalkozott ezzel :))
na

csak az van hogy Zsigmond nikapolyi veresege hamisitas!

van egy adat arra hogy 1419-ben megveri a torokot de ezt tagadjak mar a 20ik szazad elejen

1419-23 ev=1496

Banlakynal igy irja

Annak a Hammer-Purgstall (Geschichte des Osmanischen Reiches I., 291.) által is említett adatnak a hitelességét, hogy Zsigmond 1419 október 4-én Nissa (Nis) és Nikápoly között a törökök 80.000 főnyi seregét szétverte volna, Huber Geschichte Oesterreichs II., 259. alaposan megcáfolta.

mek.oszk.hu/09400/09477/html/0009/684.html

ki lehet X-elni ezt a 'vereseget' is

meg ugyebar Nagy Lajos 1365 vagy 66-ban is megveri

1366+23+7 ev=1396

ugyanaz a sztori szetszedve s kozbe megcsinaltak a 'vereseget'
1419-23=1396 elirtam az elobb
vlad-is-laus

vlad-belod-Bela

Varad-Velod

l-r

szent laci a Varadi Ős Lovas XD

van meg egy lovasunk

a masik Lajos

amugy mikor mondjak hogy Nagy Lajos Nagyvaradra zarandokol Sz Laszlo sirjahoz az lehet omaga volt s a sir mondjuk egy regibb kiralye ...D
amugy Nagy Lajos is ostromolja Krakkot nemcsak Laci

Az események 1094. László királyt Lengyelországba szólították. Wladiszlav lengyel király ellen lázadás ütött ki egyik főemberének kegyetlenkedései miatt. Wladiszlav nem tudta elfojtani a lázadást és szent Lászlót hivta segítségül. Ez meg is jelent Lengyelországban, hogy a zavargásokat megszüntesse és a békét helyreállítsa. Kényszerült e czélből Krakkó várát ostrom alá venni

mek.oszk.hu/11200/11210/11210.htm

mek.oszk.hu/09400/09477/html/0008/562.html

a kulonbseg 251 ev de valami nem tiszta a Sz Laszlo ideji s utanni dolgokkal sem

habar lehet ha 251-7=244 kb ott akkor a 100+100+45 ev
@Vágtázó Csiga: nezem a wiki Fomenkot

amugy Fomenko sokkal kemenyebb mint Illig ba D

eloszor csak azt hittem hogy a kozepkorra mongya hogy nem vot 'sotet' de ez mindent szetszed valszeg XD

amugy valszeg nem irt olyant hogy 'valameik magyar kiraly mittom ki volt .peldaul Jezus'--vagyis azert irogathat

marpeddig az vot sztem, mindenfele misztifikalas hokuszpok [ hogy Jasdi Imre ba mongya XD] nelkul
@Vágtázó Csiga: ja es kitudja hany volt, csak azoknak a nevet is toroltek kesobb [ meg sajat magat is]-akik eszrevettek esetleg vmit
The Almagest of Claudius Ptolemy, traditionally dated to around AD 150 and considered to be the cornerstone of classical history, was compiled in 16th and 17th centuries

XD
@Vágtázó Csiga: Different accounts of the same historical events are often 'assigned' different dates and locations by historians and translators, creating multiple "phantom copies" of these events.

ezekrol dumalunk mi is ha jol ertem

ja es azt is eltom kepzelni magyar is volt aki eszrevehetett ezt azt [ meg a 19ik szazadban is] de azokot valszeg helyben kiiktattak

mikor olyan leirasokat latsz hogy '' a megeroltetett munka miatt meghalt'' [ s kozben oklevelekkel bajilt ,vagy egy masikra hasonlora rafogjak hogy okleveleket hamisitott ]]

ezek a 19ik sz-ba lattam kettot

akkor csaladfakkal asszem geneologiaval bajoloknal is irjak hogy 'koholt csaladfakat tartalmaz az irasa' [lasd asszem Hevenesi Gabor 17ik sz,Rajcsanyi Adam asszem, es meg lattam, asszem Szecsenyi Ferenc is]
Moscow was founded as late as the mid 14th century. The battle of Kulikovo took place in Moscow.

ilyenekre en is gyanakodok mar

nekunk is asszem legtobb telepules mind 'csak' a 14ik szazadra megy vissza ;'karoly robi'

szoval ez kemeny ez a Formenko tavaris! XD

es meg ir 1 csomot
@Hun77: Hat nekem, laikuskent, kedveloket az vilagos hogy az egeszet a Reneszanszba talaltak ki. S aztan fedeztek nyomaikat a "sotet korral". Az angol vagy olasz etimologiai szotart bongeszve feltunik hogy nem nagyon vannak, mondjuk angol szavak, amelyek regebbiek kb. a 11-ik szazadnal. Felmerul a kerdes hogy akkor az adott szo helyett mit hasznaltak, s akkor nem tudtak az adott targyat, fogalmat addig? Ami elkepeszto. S azelott milyen szot hasznaltak s milyen nyelven beszeltek?

A poen az hogy az ertelmezo szotarakban egymasra hivatkoznak. Az angol a germanra, a german a latinra, az olasz a germanra. Korbe karikaba :))

S akkor milyen nyelv volt azelott?
Nem veletlenul GER-MA(n) az MA-GER ??? :))
@Vágtázó Csiga: a germanra hallottam olyant es hogy ger<-> reg-i ,s aki mondta azt izelte hogy ok is magyarok csak reg valtak le D

ene bbe nem latok sokat ,habar nekem minden johet,mert ha vilagoss hogy amit 'hivatalbol' nyomnak az modszeres hazugsag azt jelenti hogy SZABAD A PALYA - NEKUNK ,azaz barkinek annak is aki most jon ki a bokorbol mongyuk

az oldalt gyujtsatok man be !D

vagy csinald erre az index izere habar nekem nem teccik az 'index'-es dolgok
@Hun77: Az oldal mar van: maghon.blog.hu
Az indexes dolgon en nem birtam eligazodni. s elegge benanak is nez ki.Szerintem igy jobb megoldas.
ger->reg -> regi. ez jo =)). Ez olyan mint a Mars, hogy az eredetileg Magyaros volt csak kiesett a gy-e. :D
www.youtube.com/watch?v=dOCIESLEv60

voktoriusz batelsz

ha man hamisittanak akkor adtak ket gyoztes csatat XD [ 1366+1419]

amugy egy csoomo agyalagyult leiras van ekkrobol

szegeny bosnyakok ellen 60 ezren megyunk

meg valahol azt is lattam hogy a szerbek ellen 80000en[ de erre forradt nem talaltam nemtom honnat szedik--valahol valamik vannak csak nem teszik az orrunk ele,es persze mas-mas adatok ,azert]

viszont a torokok ellen csak annyi hogy 20 ezren

amugy meg emlegetik a 200 ezren litvanok ellen[ ami valszeg nem ugy volt hanem az ujabb 'kijovetel a szkitiabol'-azer olyan nagy a szam [ asszem meg 300 ezret is irnak,1350 korul]

ugy hogy szepen visszahamitottam a sztorit [ mert ha szabad mindent ellenunk csavarni,akkor en visszacsavarom ahogy akarom,sot meg arra is vigyazok ne tulozzak-csak kozben 1 kicsitt XD]

es igy megcsinaltam hogy 60 ezer magyar 200 ezer torok ellen Lajos idejebe

amikor 100 ezerrel megyunk 'nem erunk el semmit' vagy nem latszik a 100 ezer kihasznaltsaga a leirt csatakbol de a tork ellen csak 20 ezren?[ ennyit irnak Lajosnal]

ennyi XD
1365-nel a 'francia Savoyai'-ra mondjak hogy elfoglalta azokot a varakot a toroktol

en atpakoltam Lajosra XD - a Lovas-ra

savoyai=szapolyai

amugy ezek Atilla csataji voltak a velencei s napolyi menetek is

vagy egy masik Atillae [ valameik Szkittyiabol kijovetel' XD
@Hun77: Pilostorgius a hunokot neurikkal azonositja akik Herodotus szerint a Fekete tg-nel eltek,szkita szokassal

de ezt a nevet Poli ugy irta hogy nebroi[lattam egy konyvbe]

az avarokat Calanus asszem navares-nek nevezi [ amelyik mongya hogy az avarok kik hunok voltak ezelott most magyarok]

b/v

nebroi navares

az az -oi vegzodes az is mi?

nebro-navar

s-avar
n-avar

szapoly -ai

napoly -i
na csak nem vok 1edul bolond

itt azt irja hogya Koran aszongya hogy Jezust nem feszitettek keresztre hanem 'menybement'D

mennyé má

menny

szittya vot a csoro XD

http://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_view_of_Jesus'_death
hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1szl%C3%B3_n%C3%A1polyi_kir%C3%A1ly

s-avar
n-avar

szapoly -ai

napoly -i

ha meg szerintem Nagy Lajos Szapolyai es meglehet hogy nagy Lajos= Sz Laszlo akkor

ez a Napolyi Laszlo?
en.wikipedia.org/wiki/Marcus_Nonius_Macrinus

hu.wikipedia.org/wiki/Marcus_Nonius_Macrinus

7 ev [ habar az egyik enm a halala]

Kezai szerint 700-ba jonnek 'ki' elore a hunok

700-532=168

-7 ev = 161

habar irja hogy ekkor elt kb

Kezai a tarnokvolgyi csataba emlegeti ezt a Macrinust

a masik Macrinus

en.wikipedia.org/wiki/Macrinus

ha az elso az 161-ben ' flourished' vagyes akor elt legjavaban akkor

218-45= kb ott van kb 173 korul ha meghalt esetleg
mondtam volt ezelott hogy az Andras kiraly es Nagy Sanyi dologban , az apja Fulop meg a masiknak Bela[us-os]

most nezem hogy latinul a 'volt'-ra ugy irja hogy fuerunt

romanul fost

de romanul a ' sunt' is azt jelenti volt

a regi konyvekbe soxor az 's' helyett 'f' van nyomtatva

itt egy konyvebn lattam a hunni fuerunt s aszittem hogy suerunt

de nezem s telleg fuerunt

en.wiktionary.org/wiki/fuerunt

voltak azt jelenti

szoval van valami abba hogy az S betu az cserelodik valemiert F -re

s akkor Belos s Fulop ott van

Pulof

b/p

Bulos azaz mar Belos vagy Belus
a sunt romanul van azt jelenti nem jol irtam
regina-

regi an[y]a

asszony-

ős-an[y]a
Gyula nemtom tudod e hogy soldat romanul katona

meg valami penz meg fizetni dolog is

meglehet mikor irjak hogy 'solidus' a penzt,akkor katonat irnak

met lattam valahol hogy 60000 avar seregrol irtak itt meg 80ezer penz

en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Sirmium
nezzet leirast XD

24 ezer bizanci kette osztva megver 60ezer perzsat es 80000 avart XD

historyplanet.wordpress.com/2012/11/

alolrol 4 centire

The now desperate Persian King made one last Gambit to save his Empire. Calling every remaining force he had in left to converge into one great army. He then paid every barbarian tribe in the Balkans to attack Constantinople and soon the mighty siege engines of the Avars were at the city walls. Heraclius now had the dilemma abandon the campaign and defend Constantinople or stay and fight and risk the troopless city falling. What he did defied every military convention, he split army into three. 12,000 cavalry rushed to defend Constantinople, another 12,000 went of to fight the huge Persian army almost 60,000 strong and a third smaller force under himself began ravaging a Persia left defenceless by Khosrau II’s rallying of every troop left in the country.

Everything went wrong for the Persians, the 12,000 Romans under his brother Theodore ambushed the 60,000 Persians in a hailstorm and annihilated the huge Persian field army. The Persian commander Shahin committed suicide, when Persian king Khosrau II heard of this he had the body packed in salt and brought to him where he had it flogged. The Constantinople fleet ambushed the Avar and Persian fleet and destroyed it, the 80,000 Avars breaking off the siege. Heraclius then marched on the kings palace personally aiming to end the war, what was then left of the Persian empire then rallied to make one last stand where Heraclius in an 11 hour battle killed a Persian army that almost died to man rather than see their country fall.
@Hun77: ja hogy 24ezer+ meg nehany
Kedves Hun77
Nagyon tetszik az elszántságod, ahogy a zavart próbálod tisztázni.
Érdekelnének azok a források, ahol a hunokat Neuri / Nor stb neveken azonosítják.
Bemutatkozásul péllants beke:

osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=kitekinto-51a1b439dd4c5
Bocs a hibákért, elég sötét helyen írok
Beth-sa-ida

bethsaida-i csataja II Andrasnak valahol Sziriaba vagy arrafele mind1

a leanya meg El-isa-beth XD
@Hun77: ja

eli eli ''shabaktani' xdxd

'Isa' az meg Jezusnak a masik neve vagy hogy ?

El-Isa--beth
@Hun77: ja s akkor a eli shabaktani

az eli-shab--aktani

elisab-aktani xd
az Ida hegy hol es van?

meg van valami hogy II Andrasnak voltak valami dolgai valami hegyi remetekkel vagy hasonlo [ kereszteny rend volt asszem]

en.wikipedia.org/wiki/Mount_Ida
azt nemtom mondtam e vagy vkinek jutott e eszibe

Dentu Magyaria[ dentu=fog ] - Fog-aras - Erdely

igen de a Mara-maros vagy Maros az is idepasszol nem?

a foggal altalaban harapnak vagy marnak

Bathory sarkany-fogak

ennyi

az utolso dakok XD
ja es hol mondjak az erdelyi 'ősi olah' feszkeket?

Maramaros-beszterce es Fogaras [ lattam vot ezelott olyan 13ik szazadi terkepet ahol man az olahokot mutassa Fogarasnal]

lenne meg a Mocvidek

eszembe jutott hogy a MoC

a C betu az az alapjan ahogya Thunni-Chunni [ tigan romanul,magyaru cigany]stb

Moc-Mot

Matyo?

vagy az van hogy telleg ok a dakok vagy valami orbitalis hamisitas stb
amugy ezelott meg olvastam volt hogy a kalotaszegiekre azt irtak hogy ' nem eredeti magyar lakosok hanem betelepitett nemetek' [ igen mert hasonlit a viseletuk a szkita [kaukazusi] viselethez , ahogy latom legalabbes

na szoval lehet kicsereltek a nepneveket ,eredetet akkor
Matyas moc vot

moco-don xd
amugy a cigany=kagan=king

a cezar [caesar]=kazar

XD

es nemtom irtam e hogy vannak a chalyb szkitak akik a femmuvesseg..

l-r

kal

kar-d

exkalibur ugymomd Artur kardja

ex nemtom mia de chalyb-ur

es meg van vagy 6 szavunk ami fembol van es k-vel kezdodik

kilincs

kulcs

kard

küllő

s meg van csak nemjut eszembe
kelevéz,kopja [landzsa]

aminek lehet ubar fabol a nyele mondjuk
Mare romanul Nagy

a Nagy az lehet Magy-ar

M-ag-AR -- os
M-ag-AR-a -- mar-os

kihagytak az 'ag'-ot?
----------
amugy nemtom az 'agg' szonk

m-AGAR ugyanazok a massalhangzok mint az Őreg szavunk es a Régi

nemtom... D
amugy mellekesen,van egy szkita kiraly i e 310 ben Agar

s a masik ie 627 Madyas

d-t

Matyas XD
@Vágtázó Csiga: Tsiga mer zartad be a zoldalt??

ezeket mit utoljara irtam oda irtam vona!?
en.wikipedia.org/wiki/Zoltes

nehol van Solt,Zsolt,Zoltan fejedelem vagy prince
na jo tiszta

eli eli shabaktani

el-isa-beth

ha azt nyomtam hogy C az T bizonyos esetben [ lasd utoljara most latom ahogy Csiganak irtam vissza hogy Tsiga,is]

akkor az eli eli shabak [tani] az siman Eli-Isa-Beth

mert a t[h]=K[C]

El-Isa-beth -- Tan-i

Tan - ugyebar Tanais,Tan,Don,Duna,Dan [ olyan nepet is irnak e spont a dakok helyen asszem hogy Dauni]

szoval II Andras,Erzsebet,Jezus
ja es akkor Matyas es Makedon Sanyi [ Alekosz] XD
@Vágtázó Csiga: ezt nezd meg Tsiga!!!D

ha pirossat nem de rozsaszin pontot meger e??D

shalom shabaktani!XD
Shalom -- Álmos ?D
mtdaportal.extra.hu/books/verzo_magyarorszag.pdf

8ik oldal

lehet most 'paranoia' de mind1

az angol alkotmany az 7 evvel korabbi mint a magyar

ha a 'tatarjaras' szkittya joves-menes-rendezes akkor a mondjuk sak-szon dolgok a mienk

a periferian hamarabb lett alkot-many mint itt?
agarenoi vagy ahogy Horvat Istvan irta a 19ik sz. elejen 'agarenusok'

van 1 olyan variacioja is hogy Mhaggráyé

en.wikipedia.org/wiki/Hagarenes

a Sangalleni konyvbe a magyarok agarenok

amugy itt irja hogy az korai arab hoditokat hivtak ilyennek

meglehet az 'arab terjeszkedes' is a szkita lerendezesbol van
http://en.wikipedia.org/wiki/Trajan's_Dacian_Wars

The conclusion of the Dacian Wars marked a triumph for Rome and its armies. Trajan announced 123 days of celebrations throughout the Empire

106+100+23+45=274

274 mikor ' elhagyjak a romaik Daciat'

ez a 123[100+23] nap buli az lehet sohasem volt

csinalnak ha kell evekbol napokat

0[Jezus] + 106+100+100+23+45=374 ' hun bejovetel'

mi vertuk ki a romaiakat [ ha egyaltalan bennt voltak]

Trajan meg valameik kiralyunk
ja a 0+106 az lehet 0+100+7

az az 1 ev Jezusnal aszongyak hogy valami nem tiszta...

vagyis akkor 0+100+100+100+45+23+7=374

voala!D
ja hogy nem jol adtam me 375 mind1 az 1evek jonemennek

375+532=907 pozsonyi akcio

378 adrianoplei csata gotok vs romaiak [ d emlegetnek hunokot is de mind1 me a got='hun']

en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Adrianople

378+532=910 a 907-es sorozat a nemetek ellen

910 augsburgi csata

mek.oszk.hu/09400/09477/html/0002/73.html
910+45=955 augsburgi

az sem volt vesztes [ kette szedtek ]
a romanok azt mondjak [a musorukba ahol nyomjak hogy a romanok nem dako romanok hanem csak dakok]
-hogy Ammianusnal azt irja hogy mikor 'nagy konstantin' bevonult dicsosegesen Romaba' valami draconok[ a dak sarkany-fej] kore gyultek amik landzsakon voltak

Bathoryek voltak D,mint az a szkita farkas-fej ami az utolso kiallitason volt
ja es aszongya az 1ik hogy a pannoniai teruleten nem azok eltek akik most hanem olyan torzs aki trak-illir volt [ vagyis 'olyan mint ok']
--------

itt figyeljetek meg hogyan gyujtik nekuk ossze azt hogy a dak es a geta az ugyanaz [ es mind a 2 trak torzs]

egymas utan rakjak szepen azokat az irokat akik a dakot getanak hivajk es azt is hogy hanyszor az irasukba

de az hogy a hunokot kb 20 iro [ csak a 4-7-ik szazad kozott ]szkitanak irja az '' nem jol tudta , zavaros' stb

en.wikipedia.org/wiki/Dacians

The Dacians were known as Geta (plural Getae) in Ancient Greek writings, and as Dacus (plural Daci) or Getae in Roman documents;[5] also as Dagae and Gaete—see the late Roman map Tabula Peutingeriana. It was Herodotus who first used the ethnonym Getae. In Greek and Latin, in the writings of Caesar, Strabo and Pliny the Elder, the people became known as ‘the Dacians’.[6] Getae and Dacians were interchangeable terms, or used with some confusion by the Greeks.[7][8] Latin poets often used the name Getae.[9] Virgilius called them Getae four times, and Daci once, Lucian Getae three times and Daci twice, Horace[10] named them Getae twice and Daci five times, Juvenal one time Daci and two times Daci etc.[11][9][clarification needed] In AD 113, Hadrian used the poetic term Getae for the Dacians.[

amugy a trak nev a 8ik szazadba a geta Herodotusnal es a dak nev az ugy latom az 1 szazadba jelenik meg

de ezek kozt van folytonmossag es van a dak aki eltunik a 3ik szazadba es a 13ik szazadba megjeleno olah kozt !

a pofad leszakad

nalunk nem lehet a szkita hun avar hungar
books.google.ro/books?id=mU1AAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false

Vajon miert van az hogy Rakoczi a franciakkal izelt?

es franciaul is irt?

a neve Ferenc

Frank
meg nekem az is gyanus hogy miert van az hogy annyi magyar a torokokhoz 'menekul' [ nem turanozni akarok]

tudom hogy hihetetlen ,en sem hiszem el amit leirok - de volt torok foglalas Magyaro-on?
na ezt nem tom megallni hogy ne irjam be D

hu.wikipedia.org/wiki/Marath%C3%B3ni_csata

Dariusnak meg van egy csataja valoban valami szkitakkal 520 korul nemcsak veletlenul irtak ott ahol elore lattam

britishbattles.homestead.com/files/asia/centralasia/Chronology_of_the_Scythians.htm

spiritualcongregation.org/assembly/topic/israel-historically-where-did-they-go/

itt is ott is valami Skhunka szkitat emleget ennel az 520asnal

www.ianm1.plus.com/html/darius_trilogy.html

ez olyan jatek oldal [ de a masok alapjan valodi a csata] az 520

en.wikipedia.org/wiki/Darius_I

itt csak annyit ir hogy a szkitak elleni invazioja elott van valami dolga veluk

During this revolt, Scythian nomads took advantage of the disorder and chaos and invaded Persia. Darius first finished defeating the rebels in Elam, Assyria, and Babylon and then attacked the Scythian invaders. He pursued the invaders, who led him to a marsh; there he found no known enemies but an enigmatic Scythian tribe.[22]

ennyit ir csak a -baylonian revolt- resz utolso mondata

[az invazios az 513][ idantyrsos-vs darius]

szoval 520 ban a szkitak ellen

513 ban a szkitak ellen

es a marathoni csata 490 ! XD

513-490---23 ev

520-490--- 23+7 ev

na ez is megvan

az a 'gorog gyozelem' a mienk

az 'Athen-iak'
amugy ott van valami Indus volgyi csata is

ugyanugy mint 'nagy alex' indiaba megy

Idan-tyrsos

Indica ,Megashtenes aki irja hogy Idantyrsos bevonul Egyiptomba

Alex egyiptomba

India hol volt? a balkan felsziget vagy Egyiptom? XD
en.wikipedia.org/wiki/Darius_I

ro.wikipedia.org/wiki/Calendarul_iulian

Darius I 486-ban hal meg ugymond

532-486=46

a roman wikibe ugy irja hogy a Julian naptart i.e. 46 ban vezettek be es 45ben hasznalatba
Gyula ezt meg beirom habar mar atlepi a 100komentet D

pontossabban

Parizsi kronika isz 200 a magyarok kijonnek Szkitiabul

Kezai a magyarok kijonnek Szkitiabol isz 700

Thomas Bomel [ 16ik szazadi iro] kronikajaban a tatarok 1233ban jonnek be Magyaro-ra

700+532=1232 +- 1 ev

vagy ha 700-532=168

100evekkel is tologattak eszrevettem ; vagyis 100+23+45=168

700-532=168-168=0 Jezus

vagy ha a parizsi kronika isz 200-as szamat vesszuk akkor

i.sz. 200-532= i.e 332

i.e. Nagy Sanyi javaban akciozik i.e. 332-329ben sziriaban,egyiptom fele es perzsiaban

ha i.e. 332-100-100 ev akkor= i.e. 532

i.e. 530 Tomyris szkita kiralyno megsemmisiti Cyrus perzsa sereget

vagyis a 'Tatarjaras' az a Szkitiabol kijovetel volt

'nagy sanyi' a mi kiralyunk volt mese nincs
www.mult-kor.hu/20040720_elszamoltak_a_marathoni_futas_idejet

'tevedes'

amugy emlekszem vkinek az eloadasaban mutattak azt a szkita leletet amin szkita van de megis gorog sisakban ,asszem

s mondta is az eloado [ mar nemtom ki] hogy 'forditva van az abrazolas' [ mar nemtom pont hogy mondta meg mi volt a 'gond' ]

de lehet az hogy akkor a 'gorog viselet' az =szkita
''A marathóni csata általánosan elfogadott időpontja i. e. 490. szeptember. 12-e. Ezt a tizenkilencedik századi történész, August Boeckh állapította meg Hérodotosznak a csata után nem sokkal írt műve alapján'''

sok mindent 'megallapitottak' szerintem a 18-19ik szazadban

lasd peldaul nekunk a Bathory Örzsi legendajat assszem valami Turoczi Laszlo jezsuita
amugy ha 'Boda' az 'viz' szlavul - akkor mi van ha 'Buda' megcsak nem is Pilisben vot?

hanem mondjuk Nandorfeher?
Tinó = tulajdon?

Az angol TIN azt jelenti 'ón'.
És az angol OWN mit is jelent?

Ez sem érdekli, Gyula?
@Diczkó: Dehogynem érdekel! Az ilyen adalékok miatt éri meg felkelni reggelente! :-) Ez is szépen mutatja, hogy ezek a szavak egy bizonyos logika alapján azonos fogalomkörbe tartoznak. Gratulálok, szép találat!
Köszönöm szépen!

Ón után nézzük az ezüstöt!
A SKAT szó az ószász nyelvben ’kincs’, a dánban ’marha’ jelentésű. Az ófríz SKETT egyszerre jelent pénzt és marhát is. A német SCHATZ, SCHÄTZE ami ’kincs, kincsek’ jelentésű, hangátvetéssel szinte egybecseng az EZÜST szavunkkal.
Az angol ASSETS szó, ami ’vagyon, kintlévőség’ jelentésű, ugyancsak némi hangátvetéssel az oszét ÆZVĪST, ÆZVESTÆ szavakkal hangzik egybe, melyek jelentése ’ezüst’.
Az idézett német, angol és magyar szavak eredetére más és más megoldást kínál az etimológia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy alakjuk és jelentésük egymástól függetlenül alakulhatott volna ilyen hasonlóképpen.
en.wiktionary.org/wiki/Schatz
Jó, jó! – mondhatnánk - De elvárásaink szerint a magyar nyelvnek valami fő helyen kéne lennie. - Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy van itt még valami, amit nem vettünk észre.

A vagyon nem más, mint a fennálló javak egésze, úgy is mondhatnám összessége. Ha az ÖSSZES (régen ÖSZVES) szavunk egykor ’vagyon’ jelentéssel is bírt, akkor ez a fentebb vázolt jelentéskapcsolatok fényében közeli kapcsolatot mutat permi finn szavakkal (komi EZĮŚ, udmurt AZVEŚ), melyeknek jelentése ’ezüst’, helyi szófejtés szerint ’fehér fém’.

ÖSZVES szavunk töve uráli nyelvekben kimutatható, képzése a magyarban szabályos. Helyraggal kiegészítve az ÖSZVESEN, vagy ÖSZVEST alakot kapjuk. Utóbbi mintául szolgálhatott az oszét ÆZVĪST, ÆZVESTÆ ’ezüst’ értelmű szavaknak, melyek magyar eredetét egyre többen bizonygatják. (Nyest.hu, Zegernyei: Honnan jön az ezüst?)
A honnan jött az ezüst kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy nem kellett érte messzire menni. Az ÖSZVEST és az EZÜST szó olyannyira egybehangzik, hogy ez feltételezi a megfelelő permi, alán és germán szavak magyar őseredetét.
Nyelvünk a vagyon fogalmát a VAN szóból képezi. Azaz hogy nem is képezi, hanem annak egy régies alakja.
A ’van’ fogalom elé viszont odakívánkozik, hogy ’összesen’, hiszen a VAGYON jelentése nem csak az, ami éppen „kéznél vagyon”, hanem ami "ÖSZVEST" vagyon. Azt amit tehát ma vagyonnak nevezünk, ugyanolyan alapon nevezhették régen öszvestnek is.
Érdekes megemlíteni, hogy a német BESITZ ’vagyon’ jelentésű szó ismeretlen eredetű. Nem vezethető le a latinból az ófrancián keresztül, mint angol megfelelője az ASSETS. Ha hangátvetést alkalmazunk, akkor viszont egy átmeneti *EZBITS, *EZVITS alakon keresztül (nem vicc!) az angol ASSETS-nek megfelelő oszét ÆZVĪST szóalakhoz jutunk, (ez biztos!) amiről előbb már megállapítottuk, hogy EZÜST szavunk folytatása.
Gyanítom, hogy a BECS szavunk, melynek jelentése ’érték’, szintén az EZÜST származéka. Vándorszó lévén valamely visszajövő formából alakulhatott, pl. AZBEST > AZ-BETS.
A mára már kihalt BECSÜ, BÖCSÜ szavak jelentése ’mérték, mérőeszköz’, hasonlóképpen, mint az AS, ami régi római súly, és pénzegység. Mivel az AS a latinban ’egység’ jelentéssel is bír, az eredeti szóra mint összetételre a ’mértékegység’ jelentés adódik. Az ezüst lehetett tehát a mértékegység.

Nem fárasztom, Gyula?
@Diczkó: Egyáltalán nem fáraszt! Sőt, arra kérem, hogy a továbbiakban is ossza meg velünk hasonló észrevételeit! Az eddigieket is mind rendkívül elgondolkodtatónak találtam, ha nem is reagáltam mindegyikre azonnal. Ön ugyanis kitűnően vezeti le, hogy ezek a látszólag különböző szavak, amelyeknek első ránézésre semmi köze sincs egymáshoz, hogyan és milyen logika szerint kapcsolódnak mégis egymáshoz és milyen fejlődési folyamatokon mehettek végig, míg jelenlegi formájukat elnyerték. Szóval semmiképp se hagyja abba!
Köszönöm a bíztató szavakat! Rendben van, folytatom, csak azt kérném, hogy kérdezzen, ha valami nem világos.

A görög nyelvről még nem is beszéltünk, pedig kár lenne megfeledkezni róla. Először is VAGYON szavunkat úgy vették át, mint annak a rendje. [VAGYON>*VODION>VODINÓ] A Βοδινό jelentése ’marha’.
Cserébe tőlük kaptuk a „TULAJDON szót, mivel hogy δούλος [dúlosz] ’rabszolga’, és az ógörög DULO IDION ’rabszolga bírás’ jelentésű. [DULO IDION>TULAJDON]” /Aczél József nyomán/

Az ASZBESZT- szó elvárásaink szerint az EZÜST, ÆZVESTÆ folytatása kellene legyen, ezzel szemben ασβέστης [aszbésztész] jelentése ’gipsz’. Nem ezüst, még csak nem is fém. Hogy lehet ez? Nézzük meg a szó görög értelmezését, hátha melléfogtunk!
Az ASZBESZT eredeti jelentése szó szerint ’olthatatlan, kiolthatatlan’: ἀ- [A-] ’nem’ + σβέννυμι [sbénnumi] ’oltani, elfojtani’. Ez épp úgy nem illik a gipszre, mint ahogy az ezüstre sem. A „kiolthatatlan” lehet a csillagfény, vagy az örök mécses jelzője. Nézzük az utóbbit!
A világító alkalmatosságok fontos tartozéka a tükör, amit ha a fényforrás mögé tesznek, jelentősen megnöveli annak fényerejét. Tudjuk, hogy a legjobb tükrök ezüstből készülnek mert a fényvisszaverő képessége ennek a fémnek a legnagyobb. Lehetséges, hogy jelentés eltolódás történt, és az ’ezüst’-öt felváltotta a ’tükör’ jelentés? De mi köze a gipsznek a tükörhöz?
A tükör a latinban SPECULUM, a németben SPIEGEL. A szótő SPIG-, hangátvetéssel GIPS. SPIG x GIPS, és nem csak a betűk tükröződnek (!) A gipszet általában úgy képzeljük el, mint egy porózus fehér anyagot, de mint ásványnak van egy olyan megjelenési formája is, ami átlátszó, és finom lemezekre hasad. Ezt úgy nevezik, hogy lapis specularis, azaz „tükör kő”, más néven „Mária-üveg”.
Megfigyelhettük, hogy a népetimológia hogyan változtatja meg egy szónak a jelentését. Új fogalmak merültek föl, amik új irányt adhatnak a kutatásnak, de az itt már nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz.
Adalék a tinó~pénz értelmezéshez és a géta~szkíta gyökerekhez (részben írtam már korábban - bocs!).

Tehát egy tinó ára ~ pensas AURI

Nekem ez gyanús. Nem Pensa sauri valaha? Bár így is, úgy is a latin Taurus~Auri összecseng, nem beszélve arról, hogy mi a marha latinul. Capitale! S a capitale az vagyon. Ma a pénzről szól?!

Szkítia székita lakói a géták voltak mindig?
A szaka-szkíta nép- és uralkodónevek mind a mondákban, mind pedig a krónikákban egy tőről fakadnak figyelembe véve az egyszerű hangváltásokat: a H-K-G-GY-J hangkört és az erős H helyettesítésére, kifejezésére szolgáló TH-T használatot (görögben).
‘S GÉTA volt-e MassaGETA, TharGETAos, HarGITA, SCHITES, ArszaKIDA?

Szkíta volt-e a géta? – Erre határozott igen a válasz. És a Massageta? – ókori történészek szerint igen. És Thargetaos, a szkíták első királya? – Herodotos szerint igen (s, mi is látjuk a nevében TH~SZ átmenettel – kérdés joggal, van-e erre nyelvi példa - lásd a JuT-JáSZ példát a német-angol ß-szel írt ősszavak váltásában! És a Hargita, a székelyek paradicsomkerti mondájában? – szumír~szanszkrit~pártus párhuzam: GAR~HAR~SZÁR jelentése fenséges, magasságos, dicsőséges, hatalmas, égi koronás~keresztes ~királyi~kör~kar~kórus! És a Schites – hogyne, vita sincs róla! És az Arszakida? – csak aki nem akarja, az nem látja, hogy a szkíták ura (nevében is benne van).
Több, mint sejtés, ha megerősíti valami történelmi múlt, monda, hagyomány, rege, szokás, máig élő nyelvi emlék vagy fogalom, vagy ezek összessége!

Székely szék turáni nyelveken: szaka; ami szamuráj rendben is szakrális önrendelkezési terület, intézmény

13. sz.-i „Prose Edda, Heimskringla, and sagas” (en.wikipedia.org/wiki/Thor) skandináv Thor legenda: ThoR TRója hercege volt, TRoana (Etiópia) királyának, Memnonnak fia … illetve ThoR TRákiában nevelkedett TRák királlyá. ThoR alapította az ázsiai AsGARd várost, jóllehet TRóját a még Szkítia=Ázsiában. Odin TRója hercegének, ThoRnak 12. leszármazottjaként vezetett Germánián, Dánián és Svéd-földön keresztül Norvég földig hadjáratot. S Odin, a keleti hódító vezér géta pogány papja is ThoR volt, aki a mitológiai Svédországban (ThRúdVANGR !) működött. Nocsak: géta –> vangr és gót!
A HAR~THAR gyök leányági folyománya a HAR-AG isten, avagy TARANIS~THOR-anus-DONER! Hogy mennyire?!
Tacitus HeRkulessel azonosítja ThoR Istent (!)
angolul: thonder (miért is?), mert az angol a jüt-umber-anger-sachson hatás miatt lett kelta-germán, s náluk THOR illetve DONAR volt az, ami nálunk tán "DÖRRENŐ"-"DÖRGETŐS", avagy "HARAGOS" Isten!
Ó-angol nyelven: Dunor, ó-germán: Donar, Saxon: Thunar, friz: Thuner a germán és anglo-saxon mitológiai Thor illetve Donar névből ered a hét 4. napja - nem római Jupiter, azért annyira nem hódoltak sohasem, hanem - Doner's tag/day > Thursday, ami nem szomjazót, hanem a dörrenős-tornádóst jelenti (persze, esővel is járhat - a nyelv már ilyen)
Egy germán legenda: Thor Odin (Isten) fia - Odin legendája honnan is ered? Ki is volt UDIN-ULDIN-...?
Mindeközben a Kárpátok őslakósai közt az AGATHYR név a THOR és az AGAr (föld- és kézműves nép ókori szerzőknél) szópörgetésének tűnik (lásd a medve: ukránul vedmigy, oroszul medvigy!
az AGATHYR~THYRAGA ember tartománya a THYRAGA-TA, s őse: THYRGÆTAOS~THÆRGITAOS

Tehát rakjuk össze az eredetmondát Herodotos alapján! Két legendával írta le, ahogy hallotta és érthette.
1. A később említett ősi legendában Hercules fiai egy az ökreivel őt megzsaroló (kétnemű – ez egy kicsit latinos és görögös) barlanglakó asszonytól származtak. Ők tehát Agathyrs (hargéták), Célon (kelonok) és Schytes (szkíták). Ugyanis Agathyrs (nyugati elhajló nyelvi) hangpörgetéssel lehet Thyrgataos vagy Thargitaos is, aki pedig nem más, mint Hargita (erős H helyetti CH, TH)
2. A korábbi legenda szerint Thargitaos (Hargita) Jupiter (Haragos-, Dörrenős-, Dörgetős-ten, azaz Taranis vagy Thor- avagy Doner-isten) és Borysten folyójának egyik lányától származott. Thargitaos (Hargita), aki nem más, mint Thyrgataos, azaz Agathyrs három fiat nemzett ,akik:
Lipoxais (Liposa? Zabosa?), Apoxais (Oposa? Árpás?) és Kolaxais (Kolosa? Köles?).
Nem alaptalan a Z>L átmenet a szumír és akkád nyelvi keveredésből ismert egyes szám második személyes névmásból: DU és LU helyett ZU.
Egy ősi magyar regében e három: Zab(Lipoxais), Árpa (Apoxais) és Köles (Kolaxais).
Az elhajló nyelvek: váltó hangkörök, hangugratás, hangpörgetés. Lásd: THORDAN is-THONDER is-DONER is-THURAN is-TARANIS!
Így már érthető, hogy miért kell megtagadnia az identitás zavaros ősökkel rendelkező, ám a hunok leszármazottain uralkodni akaróknak a nyilvánvalót, azaz mintha nem volna semmi köze a hun-masszagéta-gétáknak ahhoz, ami gót. Ráadásul a géta, mint minden forrásban a dana-dákok Daciájának avagy Danaeájának lakója magától értetődően vetné fel a gót-dák, avagy a quád-dacha-dán-gót rokonságot, amely végképp az egyöntetű germán gót felfogás ellen szól.
Mert a GERMÁN az GAR-MANN volt valaha, amint a KELTA is a Kárpát-medencében vált néppé, s rajzott nyugatra.