HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2014.05.04. 13:37 ( Tóth Gyula )

A nagy ciklus IV. - Mártír kor

Amikor logikai okfejtéseim során eddig a pontig eljutottam, gondolatban újra hátraléptem néhány lépést és vetettem egy pillantást az egyre inkább kitisztuló képre. Amint eltagadott történelmünk lassan kirajzolódó mozaikját szemléltem, különös gondolatok indultak meg bennem. Vajon mi az esély arra, hogy két igen jelentős ókori időszámítás dátumai között éppen egy nagy húsvétciklusnyi különbség legyen? Hát lehetnek ekkora véletlenek? Valóban tálcán kínálta volna magát az arszakida és a diocletianusi időszámítások 532 éves különbsége? ... Vagy esetleg már önmagában ez a jelenség is mesterségesen lett előidézve, s a két időszámítás közötti egzakt húsvétciklusnyi távolság is a csalás következménye lenne?

Ekkor ráébredtem, hogy erre a kérdésre már meg is adtuk a választ korábban. Hiszen amikor észrevettük a különös áthallást Marcus Aurelius és Diocletianus császár története között, akkor ezzel kvázi ki is mondtuk, hogy Diocletianus nem akkor élt, mint ahogy eddig gondoltuk. Ha figyelembe vesszük a korábban kimutatott párhuzamokat e két uralkodó története között, akkor abból logikusan következik, hogy e két császár egy és ugyanaz a személy volt. Sőt, Marcus Aureliustól elkezdve a Knivával harcoló Decius császáron keresztül egészen Diocletianusig a késő római kor összes keresztényüldöző császára egyetlen történelmi személy lehetett.

Mit jelent mindez? Bizony nem kevesebbet, mint hogy Diocletianus császárt szándékosan csúsztatták későbbre az időszalagon. A trónra lépésének dátumát 161-ről (ekkor lépett trónra Marcus Aurelius) mesterségesen tolták a 284-es évre. A Kedves Olvasó már bizonyára ki is találta, hogy mi volt ennek a műveletnek az oka. Kellett egy olyan időszámítási rendszer, amely éppen egy nagy húsvétciklussal tartalmazott kisebb dátumokat, mint a hunok által használt arszakida időszámítás! Egy olyan időszámítás, amelynek dátumait már észrevétlenül keverhették össze az arszakida dátumokkal! Észrevétlenül pedig csak akkor lehetett összekeverni, ha azok dátumai között éppen 532 év távolság feszül. Ez volt ugyanis a csalás előfeltétele.

Így került tehát Diocletianus trónra lépése a 284. évbe. Akik ugyanis az időrend összezavarásában voltak érdekeltek, azok világosan látták, hogy pontosan a 284-es esztendőre kell eltolni e keresztényüldöző császár uralmának kezdetét ahhoz, hogy az onnan induló időszámítás dátumai 532-vel legyenek kisebbek az arszakida dátumoknál. Meggyőződésem szerint tehát a diocletianusi időszámítás egy olyan mesterséges időszámítás, amelyet kifejezetten a csalás miatt hoztak létre. Ilyen időszámítás a valóságban sohasem létezett, széles körben ilyet soha sem használtak. A diocletianusi éra minden ízében fiktív és manipulatív. Természetesen létezett olyan időszámítás, amely a kérdéses korban valóban ismert és széles körben használt volt. De az nem a diocletianusi éra volt, hanem az azzal összekevert arszakida éra, amelynek használata éppen a pártus-hunok expanziója következtében terjedt el nyugaton.

Amikor mindezt magamban levezettem, újra nyugtalanító gondolatok leptek meg. Ha ugyanis azt állítom, hogy diocletianusi időszámítás igazából sohasem létezett, akkor valami magyarázatot kellene adnom az egyiptomi kopt keresztények által használt mártír korra is! Hiszen tudjuk jól, hogy a kopt keresztények a mai napig is egy olyan időszámítást használnak, amelynek a dátumai 284-gyel kisebbek az általunk használt dátumoknál! Miközben mi már 2014-et írunk, addig ők még csak az 1730. esztendőben járnak. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs igazam akkor, amikor azt állítom, hogy a diocletianusi időszámítás sohasem létezett, hiszen itt van az orrunk előtt a kétségbevonhatatlan bizonyíték: az egyiptomi kopt keresztények által használt mártír kor!

Egyre világosabbá kezdett tehát válni előttem, hogy valami nagyon nagy baj, valami alapvető probléma van a mártír korral. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a mártír kor egy létező időszámítás, amely még manapság is használatban van. De vajon valóban Diocletianus trónra lépésétől indul-e? Gondolkodjunk csak! Diocletianus császár 284-ben lépett hatalomra. A trónra lépését követő első évek teljes nyugalomban teltek a keresztények számára. Aztán 292-ben Diocletianus kettéosztotta a birodalmát és bevezette a tetrarchia rendszerét. Ekkor még mindig nem kezdődtek meg az üldöztetések, a keresztények továbbra is békében gyakorolhatták hitüket. A Wikipédia a Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár címszó alatt így ír erről a korszakról:

„Kaiszareiai Euszebiosz nyolcadik könyve szerint Diocletianus uralkodása elején a keresztények nemcsak azonos elbírálás alá estek a nemkeresztényekkel, de »még több kegyességet mutattak irántuk, mint mások iránt«. A keresztények nyíltan gyakorolhatták vallásukat és hivatalviselésüket sem korlátozta semmi. 260-tól, Valerianus halálától a birodalomban viszonylagos tolerancia uralkodott. Euszebiosz békességes állapotokról és nagy templomok építéséről is beszámol.”

Vagyis nyoma sincs semmiféle üldöztetésnek, teljes a béke és a nyugalom, templomok épülnek, s a keresztények nem csak hogy azonos elbírálás alá esnek a nem keresztényekkel, de – úgy olvastuk: „még több kegyességet mutattak irántuk, mint mások iránt”. Miféle mártír korról beszélünk tehát? Hol vannak itt a mártírok? Persze tudjuk, hogy később, 297-ben már valóban elindultak az üldöztetések. De ekkor még mindig nem a keresztényeket üldözték, hanem a perzsák rút és visszataszító vallását, a manicheizmust! A keresztények üldözésére még ennél is tovább kellett várni: azok csak egészen későn, 303-ban, Diocletianus trónra lépésének 19. esztendejében indultak meg!

Ezen a ponton az ember óhatatlanul elgondolkodik: ha az üldöztetések csak 303-ban indultak, akkor a mártírok időszámítása miért 284-ben veszi kezdetét? Ha ez az időszámítás 303-tól indulna, akkor valóban jogos lenne ez az elnevezés. Mivel azonban 284-től indul, így ez az éra inkább a keresztényüldöző császár emléke előtt tiszteleg, semmint a mártírok előtt. Lehetetlen, hogy ezt az ordító ellentmondást a korai keresztények figyelmen kívül hagyták volna. Hogyan tudták a kopt keresztényeket rávenni arra, hogy legádázabb ellenségük trónra lépésétől számolják az éveket? Ez így sehogy sem logikus és semmiképp sem életszerű. Vajon mi lehet a megoldás?

Ha én azt állítom, hogy a történelmi kronológiát terhelő 532 éves probléma Dionysius Exiguus művelete által került rá az időszalagra, és tudom azt, hogy ennek a problémának a diocletianusi és arszakida időszámítások összekeverése állt a hátterében, akkor ezzel tulajdonképpen már meg is adtam a választ a mártír kor rejtélyére. Ha ugyanis Dionysius Exiguus úgy hozta létre a Krisztus szerinti időszámítást, hogy az arszakida éveket megnövelte 284-gyel, akkor az egyiptomi kopt keresztények időszámítása, ami éppen 284-gyel kisebb a mienknél semmi más nem lehet, mint a pártusok időszámítása! Mindebből pedig teljesen logikusan következik, hogy mi mindmáig Dionysius Exiguus extrém magas dátumait használjuk. Vagyis az általunk jelenleg használt időszámítás Krisztus születésének évéhez képest 532 év többletet tartalmaz.

Ekkor azonban felmerült bennem a teljesen logikus kérdés: ha a kopt keresztények időszámítása tényleg a pártus időszámítás, akkor miért hívják azt mártír kornak? És egyáltalán: hogyan került a pártusok időszámítása Egyiptomba? Mint majd látni fogjuk e kérdések és az azokra adott válaszok egy csapásra érthetővé fogják tenni a korszak teljes történelmét. Minden apró részlet, minden érthetetlen momentum a helyére fog kerülni, az események egy világos és logikus rendbe fejlődnek fel, eltagadott történelmünk hirtelen feltárul és a maga fenséges valóságában megmutatkozik!

Az első kérdés tehát úgy szólt, hogy ha az egyiptomi kopt keresztények a pártusok időszámítását használják, akkor mi indokolja a „mártír kor” elnevezést? Hosszú időn keresztül törtem a fejem ezen a problémán és nem találtam a megoldást. Hiszen a pártusok időszámítása Nagy Arszák trónra lépésével indul. Semmiféle mártír nem élt abban az időben. Akárhogy tanulmányoztam a korszak történelmét, sehogy sem találtam olyan gyanús eseményt, ami indokolta volna az arszakida időszámítás mártír kor néven való említését.

Hogy megérthessük e rejtélyt, ezen a ponton egy kis kitérőt kell tennünk. Néhány évvel ezelőtt a Bárdosok utódai c. fejezetben rendkívül izgalmas és nagy jelentőségű felismerésekre tettünk szert. Abban a fejezetben arra tettünk kísérletet, hogy a Pártus birodalom nevének eredetét megfejtsük. Akkori nyomozásunk részben Bihari Gábor, részben pedig Róna-Tas András nyomán arra az eredményre vezetett, hogy a Pártus birodalom neve az ősi PELEKU – PARATU – PARTA szóra vezethető vissza, melynek eredeti jelentése: megoszt, kettéoszt, kettéhasít. Ennek az ősi szónak a származéka a BALTA és a BÁRD szavunk is. Észrevettük továbbá, hogy a Pártus birodalom utódnépei előszeretettel alkalmaztak magukra olyan neveket, amelyek éppen ebből a PELEKU – PARATU – PARTA szóból vezethetők le. Ez a PARTA név azonban a későbbiek során bizonyos szabályos hangváltozásokon ment keresztül. A Bárdosok utódai c. fejezetben ezzel kapcsolatban a következőket írtuk:

„Természetesen - mint majd látni fogjuk - ennek a két fő hangalaknak számtalan változata létezik, hiszen a »P« hang előszeretettel alakul át »B« hanggá, mint ahogy az a »bárd« vagy »balta« szavakban is megfigyelhető, a »B« pedig nagyon sokszor »M« vagy »W« hangokká módosul.”

Tehát már akkor felhívtuk a figyelmet rá, hogy a Pártus birodalom névadójának számító ősi PARTA szó kezdő mássalhangzója B, illetve akár M hangzóvá is módosulhat. Erre a jelenségre még egy szemléletes példát is felhoztunk:

„Vessük tehát vizsgálat alá a MOLDÁV illetve MOLDOVA elnevezéseket! Ez a szó két részből tevődik össze: »MOLD« és »ÁV« vagy »OVA«. A szó végi »ÁV« vagy »OVA« végződés már jól ismert előttünk. Ezzel találkoztunk a Maghreb, magyaráb, Kurdáb, Cordova, Sakláb, Skandináv és az imént vizsgált Skalowia stb. elnevezések végén is. A jelentése egyszerűen »törzs«. A moldáv elnevezésben tehát »mold törzs« jelentéstartalmat kell felismernünk. De melyik volt ez a titokzatos »MOLD« törzs? Természetesen ez a név is a pártusok harci »BALTA« jelentésű nevére vezethető vissza és gyakorlatilag azonosnak tekinthető a »BALT«-i tenger nevével! Korábban jeleztem, hogy a szó elején lévő »B« hang gyakorta alakul »M« hanggá, a szó végén lévő »T« pedig sokszor »D«-vé lágyul, ahogy azt a bárd szó esetében is megfigyelhettük. A »MOLD - ÁV« elnevezés tehát baltok v. balták törzse jelentéstartalommal rendelkezik és egyértelműen a Pártus (bárdos - baltás) birodalom nevének emlékét őrzi!”

Vizsgálódásaink után ki is mondtuk a végső, és számunkra most óriási jelentőséggel bíró következtetést:

„a »PARAKU« szó elején lévő »P« hang gyakorta változik előbb »B«-vé, majd a »B« változhat »M« hanggá...”

Persze erre a jelenségre további példákat is fel lehetne hozni. E mostani fejezet első részében felfigyeltünk rá, hogy a Pártus birodalom felbomlása és Attila hun népének felbukkanása szinte egyszerre következett be. Az általunk beazonosított legkorábbi hun idősíkot vizsgálva észrevettük, hogy történelmi folytonosság áll fönn a pártusok és a hunok között. Ezek után egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy az Attila idősebbik fiával azonosított Nagy Károly nagyapját MARTELL Károlynak hívták. Ez a MARTELL név ugyanis a P-B-M hangváltozáson keresztül nem más, mint a pártusok neve. Mivel a Károly névről korábban azt mondtuk, hogy az a magyar „király” titulussal azonosítható, így Martell Károly neve egyben azt is jelenti: pártus király. Ez a pártus király maga Attila volt, aki – Martell Károlyhoz hasonlóan – megállította az arabok előretörését Hispániában. A Martell név tehát a Pártus birodalom nevének egy olyan alakváltozatát őrzi, ahol a szó eleji P átesett a P-B-M hangváltozáson.

Már a Zalán futása c. fejezetben is rámutattunk, hogy amikor a magyarok Árpád vezetésével másodszor is bejöttek Pannóniába, akkor itt olyan népeket, illetve olyan fejedelmeket találtak, akiknek a neve szinte kivétel nélkül pártus eredetű eftalita népcsoportok jelenlétére utal. Így mutattuk ki például Szvatoplukról is, hogy a nevének végén lévő PLUK az általunk vizsgált PELEKU – PARATU – PARTA szó egyik alakváltozata. Abban a fejezetben azonban nem szóltunk egy másik híres-neves fejedelemről, akiről Anonymus krónikája számol be. Ez a fejedelem nem más, mint Mén-Marót! A Mén-Marót név elején található Mén a szavak oda-vissza forgatása révén „nem”, illetve „nemzet” jelentéstartalmat hordoz. Ez a szóösszetétel tehát így együtt egy marót nemzethez tartozó fejedelmet állít elénk. De vajon melyik lehet ez a rejtélyes marót nemzet? Tudva, hogy a Pártus birodalom nevének létezett olyan alakváltozata ahol a szó elején lévő P átesett a P-B-M hangváltozáson könnyen belátható, hogy ez a MARÓT népnév a pártusok nevére jellemző PARATU szóból fejlődött ki. Mén-Marót tehát egy Pannóniában élő pártus eredetű népcsoport fejedelme lehetett.

Visszatérve tehát eredeti gondolatmenetünkhöz: amikor belefutottam a problémába, mely szerint az egyiptomi kopt keresztények valójában nem a diocletianusi, hanem az arszakida időszámítást használják, de azt valami rejtélyes és érthetetlen okból MÁRTÍR kornak nevezik, akkor hirtelen eszembe jutottak a Martell Károly nevével kapcsolatos korábbi gondolataim és persze eszembe jutott Mén-Marót különös neve is. A mártír kor nevét latinul így írjuk le: ANNO MARTYRUM. Vajon hogyan írnánk le latinul azt, hogy a pártusok időszámítása? Nos így: ANNO PARTHORUM, vagy még inkább: ANNO PARTHYRUM! Ekkor belém hasított a döbbenetes felismerés: ez a két formula a P-B-M hangváltozáson keresztül egymásnak teljesen és tökéletesen megfeleltethető! A mártír kornak semmi köze sincs sem a mártírokhoz, sem a keresztényüldözésekhez, sem pedig Diocletianus császárhoz. Soha nem is volt köze hozzá! Ez az időszámítás ugyanis nem más, mint az arszakida éra, a pártusok időszámítása, vagyis eredetileg: ANNO PARTHYRUM!

Elérkeztünk tehát a hamisítások gyökeréhez. Ahhoz az alap problémához, amely végérvényesen összezavarta történelmünk kronológiáját. Minden ezzel indult és minden ebből következett. Minden az ANNO MARTYRUM és az ANNO PARTHYRUM összemosásával vette kezdetét. Fogták tehát a pártusok időszámítását és azt Diocletianus császárhoz kötve mártír kort gyártottak belőle. E művelettel pontosan 532 fiktív évet, vagyis éppen egy nagy húsvétciklust csempésztek az időszalagra. Az elkövető – ha ugyan valóban létezett – Dionysius Exiguus volt, aki névleg ugyan a diocletianusi, de a valóságban az arszakida éveket vette alapul különös műveletéhez. A megbízó pedig az a pápai udvar volt, amely a római birodalmi eszme szolgálatába állva semmilyen hamisítástól sem riadt vissza. A cél a Róma becsületén esett szégyenfolt eltüntetése, a hun korszak eseményeinek összezavarása volt egy esetleges későbbi római restauráció érdekében.

Mindezek után már csak egyetlen nyitott kérdésünk maradt. Hogyan került a pártusok időszámítása Egyiptomba? Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, különös módon a hatszázas évek idősíkját kell megvizsgálnunk. Ennek az évszázadnak az elején egy bizonyos Hérakleiosz nevű császár uralkodott a Kelet-római birodalom fölött. Hérakleiosz 610-től 641-ig ült a birodalom trónján. Ő számunkra most elsősorban azért fontos, mert uralkodása idején történelmi jelentőségű változások, hatalmas átrendeződések zajlottak le a világban. Mielőtt azonban e változásokra kitérnénk, tisztázzuk, hogy ki is volt valójában Hérakleiosz. A Tót atyafiak c. fejezetben már idéztük Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio c. munkájának 32. fejezetét, ahol a következő izgalmas sorokat olvashatjuk:

„Miután azonban Szerbia uralmát két fitestvér vette át apjától, az egyik magához vevén a nép felét Heráklioszhoz, a rómaiak császárához menekült, s őt ez a Herákliosz befogadván, letelepülési helyül Thesszaloniké tartományban lévő Szérbliát adta, mely attól kezdve kapta ezt az elnevezést.”

E fenti idézet kapcsán már A Szlávok apostola c. fejezetben is kimondtuk, hogy ez a bizonyos „fitestvér”, aki atyja halála után a testvérbátyjával folytatott trónutódlási harcokban alulmaradva Hérakleiosz császárhoz menekült, valójában nem más volt, mint krónikáink Csaba királyfia. Ha azonban ez igaz, akkor könnyen belátható, hogy Hérakleiosz császár krónikáink Honoriusával azonosítható. Hérakleiosz tehát Csaba királyfi anyai nagyatyja, mégpedig a 600-as évek idősíkjára elcsúsztatva. Különösen érdekes, hogy Hérakleiosz idején a birodalom jellege gyökeresen megváltozik. A Wikipédia a Hérakleiosz bizánci császár címszó alatt a következőket írja:

„Hérakleiosz uralkodása nem csak közigazgatási és katonai szempontból volt fordulópont a történelemben, hanem ekkor vált a Keletrómai Birodalom ténylegesen is Bizánci Birodalommá kulturális értelemben. Eddig ugyanis az államigazgatás és a hadsereg a népesség által egyáltalán nem beszélt, és az egyházi életben sem használt latin nyelvet használta, de a császár végre teljessé tette a hellénizálódást. Jellemző a helyzetre, hogy néhány generáció múlva a latintudás ritkaságszámba ment Bizáncban.”

Mivel Attila ezt a neki behódolt császárt honorbirtokosává, Szekiz-Munduzzá, annak birodalmát pedig Kosztan-Tinijjévé (azaz szkíták tulajdonává) tette, így egy csapásra érthetővé válik, hogy Hérakleiosz idején miért változott meg annyira a keleti birodalom jellege. Attila kardja lesújtott a Római birodalomra és megszüntette azt. Így az egyes birodalomrészek a római elnyomás alól felszabadulva visszanyerhették önálló sajátosságaikat. Ezért hellénizálódott olyan hirtelen Bizánc, ezért lehetett, hogy néhány generáció múlva már ritkaságszámba ment keleten a latintudás, és ezért szűntek meg a latin titulusok is Hérakleiosz idején:

„Hérakleiosz a titulatúrát is lecserélte görögre. Az eddig több elemből összerakott császári cím – imperator, caesar, augustus – helyett hivatalosan is az addig informálisan használt görög baszileusz lett a császár megnevezése. Hérakleiosz két fiát, Konstantint és Héraklonaszt is baszileusszá tette.”

A fenti idézetben érdekes megfigyelni, hogy Hérakleiosz a két fiát is baszileusszá tette. Héraklonasz valószínűleg Hérakleiosz valódi, vér szerinti fia volt. Gyanúm szerint azonban a szintén baszileusszá tett Konstantin nem a fia lehetett Hérakleiosznak, hanem az unokája. Mégpedig az a „fitestvér”, aki a testvérbátyjával folytatott sikertelen küzdelmeit követően Hérakleioszhoz menekült. Ez a Konstantin név rendkívül árulkodó. Mivel A Kőszikla c. fejezetben kimutattuk, hogy e név eredeti jelentése „Hunisztán uralkodója”, így igen valószínűnek tűnik, hogy ez a Hérakleiosz által társuralkodóvá emelt Konstantin valójában nem más, mint Csaba.

Ha jobban megvizsgáljuk Hérakleiosz korát, teljesen egyértelművé válik, hogy magával a hun korszakkal állunk szemben:

„Hérakleiosz trónra lépésekor a Keletrómai Birodalom olyannyira szörnyű helyzetben volt, hogy a császár fontolgatta, hogy áttelepül Karthágóba, tervéről csak a pátriárka és a főváros népe nyomására tett le.

A kincstár kiürült a folyamatos háborúskodásban, így újabb zsoldosokat sem lehetett felfogadni. 602 óta a szlávok nagy számban özönlötték el a Balkánt, szárazföldön Athénig, a tengeren Krétáig nyomulva. Velük ellentétben a Dunától északra megtelepedett avarok tartós hódítás helyett folyamatos rabló, dúló portyákkal gyengítették nyugat felől a Római Birodalom örökösét.

Keleten sem volt jobb a helyzet. Egy ideiglenes kaiszareiai sikert (611) leszámítva az Újperzsa Birodalom nyomasztó fölénye érvényesült a térségben. 613-ban aztán a nagykirály döntő vereséget mért Bizáncra Antiokheia mellett, amit gyors előrenyomulás követett: a perzsák bekebelezték Örményországot, meghódították a szíriai Damaszkuszt és az anatóliai Tarszoszt, 614-ben pedig Jeruzsálem is elesett. Ez óriási morális veszteség volt, főleg hogy a Szent Sír fölé emelt templomot felgyújtották, és II. Huszró megszerezte a Szent Keresztet.

615-től kezdve a perzsák egyre messzebb hatoltak Konstantinápoly felé. Helyőrség vonult be Khalkédónba, a Boszporusz partján, és egy alkalommal még a fővárost is megostromolta a keleti had. Nem így Egyiptom, amely 619-től kezdve került mind nagyobb mértékben perzsa uralom alá, megrendítve ezzel a Bizánci Birodalom gabonaellátásának alapjait. 617-ben maga a császár is majdnem merénylet áldozata lett Hérakleia mellett, amikor találkozott az avarok kagánjával.”

Hérakleiosz tehát nagyon nehéz helyzetbe került. Két irányból is félelmetes ellenséggel kellett szembenéznie. Észak felől az avarok tartották nyomás alatt a birodalmat, kelet felől pedig az előrenyomuló perzsák. Ha tudjuk azt, hogy mindezek az események valójában a hunok bejövetele idején zajlottak le, és tudjuk, hogy az északról támadó „avar kagán” valójában maga Attila volt, akkor lehetőségünk nyílik jobban megérteni és összefüggéseiben is megvizsgálni Attila korát.

Amire most a hangsúlyt tenném, az a Hérakleiosz által vívott kétfrontos háború. Bizánc északon az avarokkal küzd, keleten pedig a perzsákkal. Ha most gondolatban visszarepülünk az általunk beazonosított legkorábbi idősíkra, ahol a hun bejövetel 168-ban történik és a birodalom élén Marcus Aurelius áll, akkor megdöbbentően hasonló kép tárul elénk. A Havas László, Hegyi W. György és Szabó Edit szerzők által írt Római történelem c. munka a Marcus Aurelius és Lucius Verus császársága (161-180) c. fejezetében beszámol arról, hogy mindössze néhány évvel a 168-as dunai események előtt a pártusok háborút indítottak Róma ellen. Ez a pártus háború úgy tűnik fel a történelemkönyvek lapjain, mint a különböző barbár népek (markomannok, quádok, szarmaták, vandálok, jazigok és gótok) nagy Róma elleni háborújának közvetlen előzménye:

„Antoninus Pius halálhírére 161 őszén IV. Vologaeses parthus uralkodó seregével betört Armeniába, majd Elegiánál megsemmisítve Cappadocia legátusának ellenük felvonuló három légióból álló seregét, benyomult a Római Birodalomba, s rövidesen Syria nagy részét is megszerezte. A parthusok elleni hadjárat vezetése Lucius Verus feladata lett, aki a tél folyamán szervezett expedíciós sereggel 162 tavaszán Syriába vonult. A hadviseléshez azonban nem igazán értett, és a háború se igazán érdekelte. Főhadiszállását mélyen a háború helyszíne mögött rendezte be, és a hadvezetést a tapasztalt, syriai származású parancsnokra, Avidius Cassiusra bízta.”

Tehát közvetlenül azelőtt, hogy északon felbukkantak a markomannok, szarmaták és gótok (értsd: hunok), keleten a pártusok részéről támadás érte a birodalmat. Róma harapófogóba került. Évszázadokon keresztül csupán egyfrontos háborút vívott a pártusokkal, most azonban egy teljesen új frontvonal nyílt meg a Balkánon. Meggyőződésem szerint ez okozta Róma vesztét. A pártusok ugyanis ráébredtek, hogy ha csak egyetlen oldalról támadják Rómát, akkor sohasem tudják legyőzni azt. Attila vezetésével tehát egy óriási átkaroló hadműveletbe kezdtek, s a Fekete tengert észak felől megkerülve a dunai tartományokat kezdték pusztítani. Ez volt tehát az a világpolitikai közeg, amelyben Attila grandiózus hadjáratai lezajlottak. A kétfrontos harc a római haderő teljes összeomlását eredményezte. Attila seregei végigsöpörtek a birodalom Földközi tengertől északra fekvő tartományain és mindenütt véget vetettek Róma uralmának. Fontos azonban tudni, hogy Attila hadjárataival nagyjából egyidejűleg a keleti fronton is elkezdődött a pártusok expanziója, akik hamarosan benyomultak Szíriába és súlyos veszteségeket okoztak Rómának. Jelen gondolatmenetünk szempontjából most erre a pártus expanzióra helyezném a hangsúlyt.

Érdekes megfigyelni, hogy a 168-as események idősíkján a pártusok támadása Szíriában elakad. A rómaiak állítólag megállítják a pártusok előretörését és ellentámadásba kezdenek. Ha azonban tudjuk, hogy ezek az események lényegében azonosak a Hérakleiosz császár uralkodása idején történt eseményekkel, akkor világossá válik, hogy szó sincs erről. Hérakleiosz idején ugyanis a perzsák Szíria elfoglalása után tovább nyomultak dél felé és 614-ben elfoglalták Jeruzsálemet is. Tudjuk jól, hogy ekkor vitték magukkal Perzsiába a Szent Keresztet, s Heribert Illig elmélete szerint ekkor vette kezdetét a fiktív korszak. A perzsák azonban nem álltak meg Palesztinában sem, hanem tovább folytatták támadásaikat. 619-ben Egyiptomot is uralmuk alá vetették. A korábban idézett Wikipédia szócikk így ismertette ezeket az eseményeket:

„615-től kezdve a perzsák egyre messzebb hatoltak Konstantinápoly felé. Helyőrség vonult be Khalkédónba, a Boszporusz partján, és egy alkalommal még a fővárost is megostromolta a keleti had. Nem így Egyiptom, amely 619-től kezdve került mind nagyobb mértékben perzsa uralom alá, megrendítve ezzel a Bizánci Birodalom gabonaellátásának alapjait.”

Mint ahogy Attila véget vetett az üldöztetéseknek a Balkán félszigeten, Galliában és Itáliában, úgy ez a pártus-perzsa előrenyomulás volt az, amely felszámolta a keresztényüldözéseket Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban. Nyilvánvaló, hogy ez a tény a térségben élő keresztények (köztük az alexandriai kopt keresztények) számára óriási jelentőséggel bírt. Ekkor azonban egy tragikus fordulat következett be. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor A magyar krónikák és a kitalált középkor c. könyvemet írtam, már említést tettem erről a fordulatról:

„A perzsák hódításaik során Egyiptomban megismerték a Koránt, és vele az iszlámot is, így nyugat felé törve azt is vitték magukkal Spanyolországba.”

Vagyis az a perzsa sereg, amely Attila hadjárataival egy időben (!) Róma ellen indult, majd Szírián és Palesztinán keresztül 619-ben eljutott Egyiptomba is, később már iszlám seregként folytatta tovább nyugat felé vezető útját! Ez az iszlámmá lett perzsa sereg volt az, amely az észak-afrikai tengerpartok mentén haladva eljutott a Gibraltári tengerszorosig és Miramammona szultán vezetésével átkelt Hispániába. Hogy ez a Hispániát elárasztó mohamedán sereg valóban azonos volt a Rómát támadó perzsákkal, azt már Heribert Illig is megfogalmazta a Kitalált középkor c. könyvében:

„Világossá válik a művészettudomány azon rejtélye, hogy Spanyolországban miért található az arabnál jóval több perzsa-szír elem. (…) Már nem kell azon csodálkoznunk, hogy miként sikerülhetett a néhány oázisból származó kisszámú arabnak ilyen eredményesen megtámadnia Spanyolországtól az Indusig koruk valamennyi nagy birodalmát; ez a perzsa seregekről inkább feltételezhető.”

Egy olyan kép kezd tehát kibontakozni előttünk, ahol a hunok és a pártusok (perzsák) egyszerre, egyidejűleg indítottak egy összehangolt kétfrontos támadást Róma ellen. Attila seregei a birodalom Földközi tengertől északra fekvő területeit szabadították fel, míg a pártus-perzsa seregek a Földközi tengertől délre elterülő tartományokat. A perzsák azonban útközben megismerkedtek az ariánus-iszlám tanokkal és onnantól kezdve teljesen más szellemiséget képviseltek és terjesztettek. Egy olyan eszmeiséget, amellyel az Európában harcoló hunok nem tudtak azonosulni. Emlékezzünk vissza, hogy krónikáink leírása szerint Attila a pápával való találkozása után hogyan fordult vissza Ravennába és hogyan távolította el annak ariánus érsekét! Ez lehetett hát az oka annak, hogy a perzsa haderő előrenyomulását éppen az Attila által odaküldött hun csapatok állították meg Hispániában. E két Róma ellen harcoló és kezdetben még szövetséges entitás között egy olyan vallási szakadás keletkezett, amely végül szembefordította és ellenségekké tette őket.

De itt érthetjük meg azt is, hogy Attila élete vége felé miért tervezgette, hogy átkel a tengeren, és meghódítja Egyiptomot, Asszíriát és Afrikát. Azért, mert pontosan tudta, hogy az eredeti terv Egyiptom elfoglalása után félresiklott. Tudta, hogy a kezdetben még vele szövetséges perzsák az iszlám befolyása alá kerülve az antikrisztusi (ariánus, antitrinitárius) eszmeiség agresszív terjesztőjévé váltak. Ezt szerette volna megfordítani, ezt a félresiklást akarta korrigálni:

„Délt, nyugatot, északot és keletet széltében-hosszában uralma alatt tartván, azt forgatta elméjében, hogy átkel a tengeren, és meghódítja Egyiptomot, Asszíriát és Afrikát.”

Idő előtt bekövetkezett halála azonban meggátolta ebben. Egyiptom, Asszíria és Afrika végleg az iszlám martalékává vált. Figyeljük meg: ha mi számolunk a több különböző idősíkra elcsúsztatott, de lényegében mégis azonos eseményekkel és tudjuk, hogy 168-ban ugyanazok az események zajlanak, mint a hatszázas évek elején, akkor egy teljesen konzisztens és koherens történelemképet kapunk, ahol érthetővé válnak a történések, minden szép és logikus rendbe fejlődik fel és nyoma sincs többé annak az érthetetlen és értelmetlen kuszaságnak, ami az akadémikus tudományosság által képviselt hamis történelemképből árad.

Most azonban térjünk vissza eredeti gondolatmenetünkhöz. A kérdés, melynek vizsgálatára jó néhány bekezdéssel korábban vállalkoztunk így szólt: Hogyan került a pártusok időszámítása Egyiptomba? Miért vették azt át a kopt keresztények és miért használják azt a mai napig is? Úgy gondolom az imént kifejtett összefüggések ezekre a kérdésekre már meg is adták a választ. A pártusok időszámítása az Attila hadjárataival nagyjából egyidejűleg kibontakozó pártus-perzsa előrenyomulás során került Egyiptomba. Mivel a pártusok úgy érkeztek meg, mint egyfajta felszabadító hadsereg, amely végre véget vetett a tetrarkhák által indított borzalmas üldöztetéseknek, ezért ez az eseménysorozat érthető módon óriási hatást gyakorolt az itt élő keresztényekre. Ez volt tehát az a történelmi pillanat, amikor a kopt keresztények megismerték az őket felszabadító pártusok időszámítását és adoptálták azt.

Néhány bekezdéssel korábban azzal a feltételezéssel éltem, hogy a pártusok időszámítása azért lett Egyiptomban ANNO MARTYRUM, mert a pártus népnévnek léteztek olyan alakváltozatai is, amelyben a kezdő P hang átesett a P-B-M hangváltozáson. Vegyük azonban észre, hogy még abban az esetben is nevezhették a kopt keresztények mártír kornak a pártusok időszámítását, ha ez a korábbi okfejtésem esetleg elhibázott volt! Hiszen a pártus seregek megérkezése éppen az üldöztetéseknek vetett véget! Így az akkor megismert és adoptált időszámítást teljes joggal nevezhették mártír kornak. Nem azért, mert ez az időszámítás az üldöztetések végétől vagy annak kezdetétől indult volna, hanem mert azok hozták magukkal, akiknek a megérkezésével lezárultak az üldöztetések. Nem tudom, hogy a két magyarázat közül melyik a helytálló. De akármelyikből indulok is ki, a mártír kor így is meg úgy is a pártusokhoz kötődik. Annak semmi köze Diocletianus császár trónra lépésének évéhez.

Tudom, hogy sokak számára nehezen emészthető mindaz, amit e három részes fejezetben feltártunk. Legfőképpen az a módszer tűnhet szokatlannak, amelyet logikai okfejtésünk során követtünk. Sokan most talán úgy vélik, hogy nem volna szabad különböző idősíkokat összemosni egymással. Nem volna szabad párhuzamba állítani Hérakleiosz korát és Marcus Aurelius korát. Különösen furcsa lehet egyesek számára, hogy e két különböző korszak összefésülésével egy harmadik korszak, nevezetesen a hun bejövetel korának eseményeit próbáljuk megfejteni. Vegyük azonban észre, hogy csak ez az egyetlen út járható! Ha a célunk a valós történelmi események rekonstruálása, akkor csak ezt az egyetlen módszert követhetjük.

Ha ugyanis van igazság abban az állításban, hogy 532 fiktív év terheli időszalagunkat, akkor ez azt is jelenti egyben, hogy 168-ban ugyanaz történt, mint Kézainál 700-ban. A kettő között pedig nincs semmi! Amit különböző krónikák e közbülső időszak történelméről elmesélnek, az ugyanannak az egyszeri eseménysorozatnak a száz és ezerféleképp történő újragondolása, más és más szempontok szerinti megközelítése, unalomig ismételgetve a hun történelem szinte felismerhetetlenné tett eseményeit. Mivel a valóságban csak a hun korszak eseményei zajlottak le ebben a problémás hat évszázadban, ezért a történelemhamisítók is csak ennek a korszaknak a valós eseményeit tudták alapul venni műveletükhöz. Mi tehát nem tehetünk mást, mint azt, hogy megvizsgáljuk valamennyi gyanús idősíkot. A hun történetnek ugyanis vannak olyan aspektusai, amelyeket az egyik idősík eseményei világítanak meg jobban, és vannak olyanok, amelyeket a másikéi. Csak az összes idősík eseményeinek együttes vizsgálatával és gondos összehasonlító elemzésével lehetséges a valós történések rekonstruálása.

Mindezek után még néhány gondolatot hadd osszak meg a Kedves Olvasóval. Tizenkét éve kutatom ezt a témát. Tizenkét évvel ezelőtt botlottam bele Heribert Illig különös állításaiba és akkor szembesültem először krónikáink soha senki által meg nem vizsgált időrendi abszurditásaival. A hivatalos tudományosság ezekre az időrendi furcsaságokra semmiféle értelmes és elfogadható magyarázattal nem szolgált. Nem hogy válaszokat nem kaptunk tőlük teljesen jogos kérdéseinkre, de még a probléma létezésének elismeréséig sem jutottak el! Krónikáink időrendjét egyetlen unott vállrándítással intézik el mind a mai napig. Mivel az általuk adott magyarázat (illetve a magyarázat teljes hiánya) nem elégített ki, így informatikus létemre magamnak kellett a dolog végére járnom.

Ez alatt a tizenkét év alatt folyamatosan gyűltek az adatok, egyik történelmi párhuzamosság a másik után mutatta meg magát. Eltagadott történelmünk igazságai szép lassan feltárultak. A kutatás kezdeti szakaszában még nagyon sok volt a bizonytalanság és még több a kérdés. Mennyi fiktív év terheli időszalagunkat? Vannak-e egyáltalán fiktív évek vagy csupán a középkor kronológiája kuszálódott össze? Milyen egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek játszhattak szerepet a probléma előidézésében? Mi volt a hamisítás pontos célja? Kik voltak az elkövetői és kik lettek a kárvallottjai? Hogyan lehetett mindezt észrevétlenül kivitelezni?

Természetesen az eltelt évek alatt akadtak zsákutcának bizonyuló lehajtók, voltak elhibázott, elhamarkodott következtetések, könnyelmű kijelentések. Ezeket idővel igyekeztem korrigálni és pontosítani. Évről évre, fejezetről fejezetre egyre csak tisztult a kép. Mégsem éreztem soha azt az elmúlt tizenkét év alatt, mint amit most, e háromrészes fejezet megírása után érzek: talán megvan a megoldás! Talán sikerült egy logikus és érthető magyarázatot találni az időrendi problémák keletkezésére. Egy olyan magyarázatot, amely szinte minden korábban általunk felállított kritériumnak megfelel. Ami túlságosan is sok dolgot tesz egy csapásra érthetővé. Amiből krónikáink szinte valamennyi furcsa dátuma levezethető. Igen, talán sikerült megfejteni a rejtélyt.

A hangsúly azonban éppen ezen a szón van: talán! Lehet, hogy egyesek számára ez túlzott óvatoskodásnak tűnik, de valahol mélyen legbelül még mindig nem zárom ki, hogy egyáltalán nincsenek fiktív évek az időszalagon. Noha szinte minden általam megértett összefüggés az ellenkezőjét mondja ennek, továbbra is nyitva hagyom a lehetőségét annak, hogy csak a történelmi kronológiával van baj, nem pedig a Krisztus születése óta eltelt évek számával. A kutatás tehát nem ért véget. Mindaddig folytatódik, amíg kételyek gyötörnek, amíg bizonytalanság van bennem, amíg az Igazságot színről színre meg nem látom. Addig azonban gyarló, de igazságkereső emberként én is fenntartom magamnak a tévedés lehetőségét!

 

154 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr946106581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Gyula!

Minden elismerésem.
Ez így többszöri nekifutásra is hosszú. Nem érthetetlen, de hosszú. Következetes és nehéz.
Ebből még sok box lesz, az biztos, de végre talán kihúzható lesz a méregfoga Rómának és a mai napig dúló beteges világképének, életmódjának.

Sok-sok gondolat tört fel bennem olvasás közben, de mindig elfelejtettem felírni, hogy majd úgyis eszembe fog jutni...
... Lesz még rá idő.

Viszont így már érthető, hogy miért nem lehetett elérni a komment felületet.
Legalább nem zavartuk össze.
Kedves Gyula!

Elismerésemmel csatlakozom az előttem "szóló"-hoz.

Örömömre szolgál, hogy Szekeres Sándor kutatásaival sikerült összhangba kerülni!

A 284 éves csúszás, ami Dionysos Exiguus hibájából került az időszámításba, nagyon jó egyezést mutat az Illigék által vélelmezett 297 évvel.

Korábban már találkoztam Berta Tibor: Időkód című elméletével, mely szerint a Magyar Szent Korona egy naptár-korona. Tegnap bővebb ismereteket szereztem a szerző könyv-bemutató előadásából. Ugyan a könyvet még nem olvastam, azonban az előadásból annyi mégis kiderült, hogy Berta Tibor által a MSZK-n felismert időkód megfejtése a jelenlegi naptári helyzetet igazolja, valamint több más dátum-egyezésre is tett utalást.
Mivel az Ön kutatási eredményei és a naptárhamisítás mögött felsejlő indítékokra tett utalásai számomra meggyőzőek, ezért kíváncsian várom, hogy Berta Tibor felismeréseivel mikor és hogyan sikerül összhangba kerülnie, ahogy ez az összhang létrejött Szekeres Sándor felismerésével is!

Sok sikert kívánok a további kutatásaihoz!
Kedves Gyula,

Sok mindenre rávilágít a mostani írása, viszont egy (talán a legfontosabb) kérdést homályba hagy. Engedje meg, hogy most erre kérdezzek rá először, majd további kérdéssel bombázzam:

A fantom időszak alap feltevése volt, hogy az 1582-es Gergely féle naptár módosítás az eltelt 1600 év csillagászati csúszását 15 nap helyett „csak” 10 nappal korrigálta , de ennek ellenére mégis helyre állt a csillagászati rend. Ebből az alap csillagászati és naptár módosítási tényből kelt aztán önálló életre többek között az 532-es nagy ciklus elmélet. Ha elfogadjuk, hogy az 532-es nagy ciklus az arszakida időszámítással hozható kapcsolatba (248+284 év), akkor ez most hogyan egyeztethető azzal, hogy mégis helyre állt a csillagászati rend?
Pontosan mire is gondolok: Jézus születése előtt 44-ben (a Juliánus naptár bevezetésekor) a tavaszi napéj egyenlőség ténylegesen március 21-ére esett, ami Jézus születéséig sem módosult jelentős mértékben. Viszont a szökőévek eltérő gyakorisága miatt a Juliánus és a gregorián naptárak között 128 évente egy-egy nap csúszás lép fel, mely a mozgó ünnepek időpontjában (pl húsvét) okoz elég komoly eltérést. Ezt a hiba tényezőt kellett eredetileg Dionysius Exiguus-nak korrigálni. Ő viszont a 248 évhez hozzácsapott 284-t és 532-nek kiáltotta ki. És a csillagászati rend mégis helyreállt. Ezek szerint a Juliánus naptár is eredetileg a párthus naptárhoz volt igazítva és i.e 44 (Julius Ceasar kora kb 300 évvel Jézus születését megelőzi?).
Említi, hogy „Ha tehát Dionysius Exiguus a diocletianusi évek helyett az arszakida dátumokat vette alapul húsvéttáblázatának szerkesztésekor, akkor szükségszerűen 532 évvel nagyobb dátumokat állított elő a kelleténél.” Ezek szerint ez csak akkor valósulhatott meg, ha a Juliánus naptárat is az arszakida időszámítás alapján kell értelmezni? Ez túl meredeken hangzik…

Mi van ha a Juliánus időszámításnak semmi köze a párthus időszámításhoz és tényleg kb 44 évvel Jézus születése előtt került bevezetésre? De akkor mi van a nagy ciklussal a Juliánus kalendárium szempontjából?

Évekkel ezelőtt olvastam, vagy talán a neten is elérhető egyik előadásban hallottam arról, hogy a már az első niceai zsinat alkalmával (325-ben) megoldásként javasoltak egy naptár reformot, az húsvétszámítás korrigálására. Ez a hír akkoriban elég tiszavirág életű volt, azóta nagy csönd övezi ezt a témát. Mind az Illig elmélet hívei, mind a támadói mintha levették volna a napirendről ezt a kérdést? Mit tud erről? Talán ez lehetne a kulcs ehhez… A kérdésem nagyon is kapcsolódik az a mostani írásához. Ezt a zsinatot I. Konstantin hívta össze, akiről joggal feltételezhetjük, hogy Aladárral azonos. Ebben az esetben 325 +44 év tényleg jogosan felvethetett már akkoriban is egy 3 napos naptár módosítás szükségességét. Mi van ha Dionysius Exiguus is e kor szülötje, és a tevékenysége kapcsolódik esetleg e zsinat eme (létezett, vagy akár nem létezett) napirendi pontjához? Az 532-es év és a 325-ös zsinat időszaka között 207 év telt el, talán ez tényleg fantom időszak lehetett. Érdemes végiggondolni, hogy 325+248 év 44 év visszakorrigálással 529 évnek felel meg, ami eléggé közelít a kérdéses 532 évhez! Mi van, ha már ekkor tényleg végrehajtottak egy húsvét számításhoz kapcsolódó naptár módosíátást 3 nappal (ahogy majd 1582-ben a 10 naposat)?

Ahogy írja „Ha tehát Dionysius Exiguus a diocletianusi évek helyett az arszakida dátumokat vette alapul húsvéttáblázatának szerkesztésekor, akkor szükségszerűen 532 évvel nagyobb dátumokat állított elő a kelleténél. Az arszakida és a diocletianusi évek között ugyanis éppen ennyi a különbség. Az arszakida időszámítás dátumai 248-cal nagyobbak az igazi Krisztus szerinti dátumoknál. Ha Dionysius Exiguus ezeket az arszakida éveket Krisztus szerinti évekké akarta volna alakítani, akkor minden józan számítás szerint 248-at le kellett volna vonnia belőlük. Ő azonban nem hogy nem vont le belőlük, hanem 284 év hozzáadásával még tovább növelte azokat!”

Ezek szerint Dionysius Exiguus nem visszafelé módosított 248 évet, hanem előre szaladt még 284 évvel, de mégis a nagy ciklus csillagászati értelmében ugyanoda jutott!
És ez nagyon is elgondolkoztató. Több naptár rendszerről van szó a mostani írásában is, de mégis az Illig féle fantom korszak elméletnek (ami alapja volt az Ön munkásságának is) a két alapja a Juliánus és a Gregorián naptár váltás mizériája.

A 248+284 év elmélettel tudunk e megnyugtató választ adni a Gergely naptár reform hiányzó 5 napjára is? Sőt: mi alapján van jogunk teljes biztonsággal feltételezni, hogy Jézus születése előtt 44 évvel vezették be a Juliánusz naptárt? Esetleg itt is valami naptár trükkbe, hamisításba, vagy félreértésbe botlunk bele, esetleg a Juliánus naptár is a párthus időszámításhoz kötődik? De akkor hol vannak a történelmi szereplők?
Más:
Említi Orsolya 236, 238-as évszámát a mostani írásában, mint alap dátum (amúgy az „M”-ártír, „M”-ezer egybemosása az egyik kedvenc anekdótám Öntől). Túl nagy távolságban érzem időben ezt az évszámot a 168-as párthus invázió kezdetéhez képest. Mégis hogy hozható össze ez a két évszám egy emberöltőnyi időben?

Említi Marót és Szvatopluk nevét de az Anonymus krónikája kapcsán. Talán érdekes észrevétel lehet Önnek, hogy Marót két időpontban kerül megemlítésre a Képes Krónikában: Attila halála, majd I.András révén. Az utóbbi mondata érdekes lehet Önnek is, számomra az Ön magyarázata segített ennek az értelmezésében:
„András király ebben az időben épített monostort Szent Ányos tiszteletére a Balaton tava mellett, a Tihany nevezetű helyen. Feleséget is vett magának, a rutén fejedelem leányát, ettől nemzette Salamont és Dávidot; Marót falubeli ágyasától pedig nemzette Györgyöt.”
Szvatopluk neve is meglepő változatban fordul elő két különböző korban. Attila halála, majd Árpádék második honfoglalása kapcsán összevontan, majd kb 5-600 évvel később Szent László történetében újra. Szvatopluk neve elég szokatlan ahhoz, hogy csak úgy ismétlődjön... De erről bővebben a www.naput.hupont.hu/52/kitalalt-kepes-kornika-ixkonrad-es-szvatopluk oldalon.

Tisztelettel
Dobos Csanád
A naptárreform kérdéskörét, a hiányzó illigi 3 napot a 284 <-> 297 év könnyen megmagyarázza, ahogy erre @csan2: felhívja a figyelmet.

Azonban továbbra sem tudok elmenni amellett az "apróság" mellett, amit már a Nagy Ciklusban is feszegettem, de sajnos a fórumtársak közül senki sem tudott rá rendes választ adni:
- Ha - egyezményesen - Jézus születésével új világhónapba léptünk, azaz a tavaszi napéjegyenlőségkor a Halak csillagképben kel a nap, és 2160 évenként lépünk át egy másik csillagképbe (következő a vízöntő), most hány fok eltéréssel kel a Nap?
Én - sajnos - csak a kérdést tudom feltenni, nincs sem csillagász ismerősöm, sem csillagászatban jártas ismerősöm.
Valakinek esetleg?
Kedves Gyula minden tiszteltetem az öné,
ez így első nekifutásra ilyen későn kicsit sok volt azonban így is akadna 2 észrevételem.

Az első, még korábbi kutatásai alapján számolgattam mikor is történhetek Attila hadjáratai és ebbe az uralkodóba futottam.
en.wikipedia.org/wiki/Shapur_I
Akkor valamiért az az érzésem támadt, hogy ha nem is ő Attila mindenképpen valami köze van hozzá.Érdekesség, hogy életének az intervallumát 2 év csuszással adják meg.

A második,a korábbiak fényében ön nem tartja hibásnak azon feltételezését miszerint a Diocletianusi keresztényüldözések váltották ki a hun(magyar) támadást?Szerintem sokkal valószínűbb ennek az ellenkezője (a támadás váltotta ki az üldöztetéseket) főleg a korábbi Kaiszareiai Euszebiosz-i idézetet figyelembe véve?

Tisztelettel Váradi Paszkál
@V.P.:

Tisztelt Váradi Úr!

Ön ezt kérdezi:

"a korábbiak fényében ön nem tartja hibásnak azon feltételezését miszerint a Diocletianusi keresztényüldözések váltották ki a hun(magyar) támadást?Szerintem sokkal valószínűbb ennek az ellenkezője (a támadás váltotta ki az üldöztetéseket) főleg a korábbi Kaiszareiai Euszebiosz-i idézetet figyelembe véve?"

Én úgy látom, hogy ez a két tényező, a hunok támadása és a keresztényüldözések, gerjesztőleg hatottak egymásra. Minél nagyobb nyomás alá helyezték a hunok Rómát, annál nagyobbak lettek a birodalomban a bajok, s annál inkább üldözték a bűnbaknak kikiáltott keresztényeket. De ez fordítva is igaz. Minél jobban fellángoltak a birodalomban az üldözések, a hunok annál sürgetőbbnek érezték, hogy bejöjjenek és rendet tegyenek. Nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás. Tény az, hogy ez a két dolog egyidejűleg, egyszerre jelentkezett, s az üldöztetéseknek akkor lett vége, amikor a hun sereg végleg elsöpörte a tetrarkhákat.

Hogy a hunok támadásának valóban volt olyan célja, hogy az üldözéseknek véget vessenek és a kereszténység mellett kiálljanak, az abból is látszik, hogy Attila mégiscsak fontosnak érezte, hogy találkozzon a pápával, mégiscsak megállította az iszlám előretörését Hispániában, mégiscsak eltávolította Ravenna ariánus érsekét és élete vége felé át akart kelni Afrikába. Most már azt is értjük miért. Illetve a kortársak mégiscsak úgy érezték, hogy Attila személyében Isten ostorozta meg a bűnösöket.
Kedves Gyula,
Tetszik a felvetése, miszerint valahol Marcus Aurelius idejében már megjelentek a hunok (és Attila) róma határában. Lenyűgözve olvastam az utolsó fejezetének Mártir kor fejezetben kifejtett elméletét, a hunok kétfrontos támadásáról, valamint a déli szárny időközbeni mohamedán hitre tértéről... Szenzációs!
Tetszik, ahogy Szekeres Eltévedt időszámítás elgondolását, és az arszakida időszámítást beemelte az elméletében. Döbbenetesen tiszta és egyszerű megoldás, bár a csillagászati napéj egyenlőség kérdésében még mindig bizonytalan vagyok...

A Mártir kor kapcsán említi, hogy a pártusok úgy érkeztek meg, mint egyfajta felszabadító hadsereg” a keresztények számára. Továbbá a Hérakleiosz bizánci császár-hoz fűzőtt gondolatai adják azt a kérdést, hogy talán a hunok megjelenése lehetett az 1054-es egyházszakadásnak is a kezdete? Hiszen ha nyelviségben már ekkor megtörténik a szakítás akkor vélhetően a liturgiában, sőt egyéb részeltekben is.

Elkezdtem utána nézni a keresztény egyházszakadás korai eseményeinek. A 325-ös niceai zsinatról, arianus mozgalomról, a muzulmán vallás kapcsolatáról már szó volt, ahogy ennek az istenfiúság részéről is. Ehhez hasonló játszódik le újra az egyházban a v. század közepén. Itt most különféle wiki oldalakról idéznék:

monofizita, miafizitizmus
“Az antikhalkédóni egyházak vagy miafizita egyházak az első három egyetemes zsinatotelismerő egyházak, amelyek önálló identitása 451-től kezdődik.”

„Egyesek monofizita egyházaknak is nevezik őket, ezt a nevet azonban saját maguk nem használják, mert nem tartják magukat monofizitának. A többi keresztény egyháztól eltérő tanításaikat ehelyett helyesebb a miafizitizmus vagy henofizitizmus névvel jelölni.
A miafizitimus álláspontja szerint Krisztus egyetlen személy, melyben az isteni és az emberi jelleg egyetlen természetben van jelen, s az isteni és az emberi egyesülve vannak, különállás és keveredés nélkül.
A miafizitizmus a nesztorianizmus elleni válaszként jött létre. A nesztorianizmus álláspontja szerint ugyanis Krisztusnak két különálló természete van, isteni és emberi.”

nesztorianizmus
“Az asszír keleti egyház (teljes hivatalos neve: Szent apostoli katolikus asszír keleti egyház) a kizárólag az első két egyetemes zsinatot elismerő keresztények csoportja. Magukat a legrégibb keresztényegyháznak tartják. Önálló identitásuk 431-től kezdődik”

Azaz valami hasonló játszódott le alig száz évvel a niceai zsinatot követően. De tényleg a niceai zsinat után? Ha egyszer már olyan határozott volt az egyház az ariánus mozgalommal szemben, akkor most, hogy lehet ennyire gyenge kezű? Hiányzik a következetesség, pedig az erő meg lenne hozzá!

Mi van, ha a 451-es és a 431-es egyházi események megelőzik a 325-ös niceai zsinat határozatát?

Dionysius Exiguus 532 es Jézus szerinti éve 248 évhez hozzáadott 284 évből tevődik össze. Esetleg a 431-es efezusi zsinat évszáma arszakida időszámítás szerint értendő? A 431-es esztendő 248 évvel korigálva 183. évet adja, azaz Marcus Aurélius halálát követő közvetlen időszakot. A római császár halála tényleg adhatott egy hatalmi űrt az egyház berkein belül is!

Érdemes alaposabban megnézni ezen leszakadt egyházak nevét és a hozzá kapcsolódó zsinat eseményét. Antikhalkédóni egyház, de miért így nevezik magukat?
“Magukra az „antikhalkedóni” („nem-khalkedóni”) egyházak nevet alkalmazzák, ezzel kifejezve, hogy a negyedik egyetemes zsinatot – első khalkédóni – nem ismerik el, annak dogmáit az eredeti keresztény tanítással össze nem egyeztethető újításnak tekintik.”

De mi is történt ezen a zsinaton?
„Nagy Szent Leó pápa kérésére amonofizitizmus elítélésére hívta össze 451.május 17-én Marcianus császár”.
Az a Nagy Szent Leó pápa, akivel Attila is találkozik Róma falai alatt...
Tehát időben jó helyen kutakodunk, hiszen újra összeérnek a szálak. Ez már érdekes. De valami más is történt ott:

folyt. köv
„A 28. meghatározta Konstantinápoly pátriárka iszékének rangját: joghatóság tekintetében egyenrangú Rómával, rangban a második helyen áll Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia előtt, amellyel az első konstantinápolyi zsinat 3. kánonját akarták megújítani. A záróülésen a pápa legátusai e 28. kánon ellen kifejezetten, de hiába tiltakoztak. I. Leó pápa a zsinati határozatokat megerősítő leveleiben ezt a kánont nem hagyta jóvá, a nikaiai zsinat 6. kánonjára hivatkozva hagyományellenesnek nevezte, és egy pápai rendelettel törölte a zsinat kánonjaiból. Konstantinápoly püspöke, Anatolius pedig bocsánatkérő levelet írt Leó pápának az újító kísérlet miatt.”

Ez hatalmi harc a javából! Elindult a lavina az addigi egyházon belül. Mi van ha a nagy lavina omlás újabb, kisebb lavinákat is gerjesztett? Szerintem joggal feltételezhetjük, hogy a Konstantinápoly pátriarkájának a hun hátter adott erőt szembeszállni Rómával. De mi a helyezet a wiki idézetben szereplő bocsánatkérő levél valóságtartalmával? Két esélyes. Ha a levél tényleg valós, akkor ez visszalépés, behodolás lenne Római püspök felé a konstantinápoly részéről. Ez kapcsolatba hozható Attila személyes találkozójával Leo pápával? Esetleg ez váltotta ki a szakadár egyházi mozgalmak idő előtti távozását? Esetleg ahogy az ariánus mozgalomnak itáliából menekülni kellett, úgy a keleti részekről ezen egyházi mozgalmaknak?

Érdemes tovább kutakodni a wikin:
“Nesztoriosz, 5. századbeli konstantinápolyi pátriárka, Jézus Krisztus kizárólagosan isteni természetét hirdető eretnekek ellen fellépve különválasztotta egymástól Krisztus isteni és emberi természetét. Azt állította, hogy a második isteni személy úgy lakozott az ember Krisztusban, mint valami szentélyben. Nagy vitákat váltott ki az a kijelentése, hogy Máriát ennélfogva nem nevezhetjük Theotokosznak (Istenanya), hanem csak Krisztotokosznak (Krisztusszülő). Nesztorioszt – a 431-ben megtartott efezusi zsinaton – elítélték, megfosztották pátriárkai hivatalától, majd száműzték.
Követői a Római Birodalomtól keletre eső Perzsiába menekültek, ahol a zoroaszteridualizmustól áthatott mentalitás kedvező talajt biztosított tanaiknak, csatlakoztak az ottani keresztény közösségekhez. A keleti szíreknek vagy káldoknak nevezett perzsiai keresztények közössége 486-ban fogadta el hivatalosan Nesztorioszt, mint a saját eredeti hittételeivel azonos tanok hirdetőjét. Innen az egyház elterjedt nesztoriánus egyház neve. ”

A 325-ös niceai zsinaton hasonló zajlott le, mint a 431-es efezusi zsinaton! És az eredménye is szinte azonos… Ne feledjük el, hogy honnan származik Arius, a mai Libia területéről. Onnan amit a perzsa hadak hódítottak meg a hunok (és Attila) kétirányú hadművelete alkalmával! Ezek az eszmék miért is voltak oly erősek arafelé? Talán, mert az egyházi kalendáriumban későbbre datált 431-es és 451-es események alapozták meg mindezt? Damaszkusz, Alexandria… az ariánus mozgalom fészkei? De milyen területeken találhatóak ezek a leszakadt keresztény egyházak? Lényegében ugyanott…

A két esemény nagyon is hasonlónak tűnik. Jézus isten és emberi mivoltjának szétválasztása, kiátkozás, menekülés keletre a perzsákhoz… majd új egyházak elindulása. Szerintem joggal feltételezhető, hogy esetleg a két zsinat a döntéseivel fordított sorrendben követik egymást az időszalagon.

Lehet, hogy ez csak a véletlen műve, de talán érdemes ezeken elgondolkozni.

Tisztelettel
Érdekes dolog a Turini-lepel kérdésköre is.
(www.magyarkurir.hu/hirek/uj-vizsgalatok-igazoljak-torinoi-lepel-okori-eredetet)
Persze a "data post quem" kérdéskörben nem ad eligazítást, az időbeli közeledés nem zárja ki.
Persze az sem biztos, hogy a lepel épp "friss, ropogós" volt, amikor hozták.

Sokszor merengtem azon, hogyha születéshez jöhettek a Háromkirályok, ugyanezzel az erővel Jézus halálához is ugyanígy megérkezhettek, csak épp nem tömjént, mirhát és aranyat hoztak, hanem egy lepelt.
Kedves Gyula, a pártus-mártír kapcsolathoz elég ha a part-mart változatra gondolunk, egyébként a Czuczor-Fogarasi szótár is hozza a két gyök jelentésbeli összetartozását, igésítve pedig a mar, marcangol szavak is képbe kerülnek. Mindezt Szabó Antónia "Rejtelmek, ha zengenek" című kötetében olvasom, de érdemes megnézni a neten is.osnyelv.hu/czuczor/

Az időszámítás útvesztőjét elnézve nekem is volna egy kérdésem. Tudjuk-e, hogy Jézus születése óta hányadik évben is járunk csillagászatilag? Nagyon érdekesnek találom, hogy immár fiktív római császárokkal is számolnunk kell.(?)Kezd izgalmassá válni az is, hogy mi történt a niceai zsinaton, ezt Csanád hozzászólása alapján gondolom.
@Kollarics Gábor: Elfelejtettem mondani, hogy a párt címszót javasolnám átnézni a Cz-F. szótárban
Kedves Gyula,

Engedje meg, hogy egy kicsit elkalandozzak az írásának közvetlen témájától. De csak látszólag. Az írásában felvetett kétfrontos párthus-perzsa támadás egy csomó kérdés újragondolását is eredményezheti. A korábbi hozzászólásomban már feszengettem az egyházszakadások, zsinatok dátumának, sorrendiségének újragondolását. Most egy kényesebb témát, a manicheizmust szeretném megpiszkálni. Ismerem a határozott véleményét ezzel kapcsolatban, ahogy Bobkó Csaba és Pap Gáborét is. Döbbenetesen eltérőek vélemények. És nyugodtan ide vehetném a homéroszi Iliász eposz napút elemzésénél tett megállapításom is. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy ugyanarról a manicheizmusról van-e szó? Minden manicheizmus, mint ami annak látszik, vagy amit annak neveznek, nevezünk?

Pont az Ön szenzációs észrevétele alapján talán érdemes lenne újra gondolkodni közösen a manicheizmusról alkotott véleményünket. Az eredetéről, a valóságos szimbolikájáról és kapcsolatáról a kopt vagy éppen az árpádkori kereszténységgel. De nem csak ezeket, hanem Attila, a hunok bármiféle kapcsolatát a manicheizmushoz, vagy annak bármiféle formályához!

Kiinduló gondolatként had említsem meg Assisi Szent Ferenc történetét. Ha Franciscus tudta volna, hogy alig pár emberöltővel a halála után, pont az ő szerzetes rendje válik az inkvizició egyik vezérhajójává (erőszak gépezetévé) biztos megalapította volna a rendjét? A megalapításakor vajon az inkvizició vezérhajójának szánta a rendjét, ahogy Jézus is a kereszténységet az ártatlanok gyilkolására? Szerintem nem! A kereszténység és Jézus nevében milliókat gyilkoltak le, küldtek máglya halálra, kínoztak halálra. Milliókat Jézus nevében és ebben nincs különbség a kereszténység egyik ága között sem: akár ortodox, akár nyugati, akár katolikus, akár protestáns, akár gnosztikus... Ez szomorú és szégyenteljes!

De térjünk vissza a manicheizmushoz, mely az utóbbi években egyre inkább beszédtéma jó és rossz szempontból. Azt a manicheizmust, mely Alexandriától állítólag a Kárpát medencéig és más formában a kataroktól a bohumilikig nyúlik. De ténylegesen?

Már az Iliász napút elemzésem megírása óta izgat egy kérdés:

-Mikor és hogyan vált a manicheista szerkesztési mód a homéroszi eposz fő szerkesztési elvévé ? (lásd: www.naput.hupont.hu/15/iliasz-naput-elemzes-iv-manicheista-szerkesztes)

De miről is van szó: az igazolható tény, hogy a ma általánosan ismert Iliász változatban az 5+1-es állatövi gondolkodás az alap szerekeztési elv. Az eposz napi eseményei igazodnak az égi rendhez, a 12 állatövi jegyhez és az azokban otthon, valamint erőben lévő bolygók poziciójához. „Ahogy a mennyben, úgy a földön is” elv alapján lüktet az eposz napi eseményeinek sebessége. Az égi rend határozza meg a földi események napi sebességét a homéroszi eposzban. Ezért is „kiszámíthatatlan” az eposz 52 napjának ritmusa. Ezért is ugrál az idő, a napok múlása. Néhol 9 és 12 napokat ugrik a cselekmény, míg máskor egyesével, sőt csigasebességgel araszolgat.
Az égi rend és a földi napok közti kapcsolat olyan erős, hogy ilyen alapon minden egyes megvásárolt lottószelvénnyel telitalálatot lehetne elérni!

Az Iliász „manicheista” napút szerkezete adta az első kérdést? Az 5+1-es rendszer ténylegesen mely kulturkör sajátossága? Csak a manicheistáké esetleg a szkítáké, vagy esetleg másoké? Ez a zodiákus gondolkodás tényleg a manicheizmus, vagy éppen szkíta sajátosság?
A manicheizmusra vonatkozó kérdéseim az elmúlt évben csak erősödtek. Az Ön legutóbbi írása, valamint a Bobkó Csaba a Kitalált Újkor cikksorozata a manicheizmusról, katarokról... (kitalaltujkor.blogspot.gr/2014/04/vagd-le-ellensegeid-fejet-manicheus.html ) végre megadta az erős indítattást a kérdéseim nyílt megfogalmazásához:

- A manicheizmus tényleg azonos e a szkíta és a magyarok őskeresztény vallásával, ahogy Pap Gábor és Szántai említi az írásában, előadásaiban?

- Ezek függfényében vajon a manicheizmusnak, vagy pedig a szkíta gondolkodásnak része-e az 5+1-es állatövi szemlélet? Honnan eredeztethető ez a gondolkodás? (Erről bővebben a már utalt oldalamon)

-A bölcs Mani párthus hercegről, a manicheizmus állítólagos megalapítójáról ismert eredetmondának mennyire van valós alapja? (lásd: www.deol.hu/main.php?c=11712)

- A manicheista írányzat agresszív, gyilkos vonulata térben és időben hova köthető? Ahogy a kereszténység megnevezés alatt is sokszor teljesen homlokegyenes irányzatokat is egy kalap alá szokás venni, úgy esetleg hasonló állítható a manicheizmusról is? Biztos, hogy a Pap Gábor, vagy éppen a Bobkó Csaba féle manicheizmussal azonosítható az árpádkori Magyarországi kereszténységgel, mégha néhány alap szimbolumban hasonlóság is fedezhető fel?

A gnosztikus (és eretnek) irányzatok közti különbségekre miért nem fokuszol senki? A mérlegnek két oldala van...

folyt. köv.
A kérdések sora még folytatható, de mégis haladjunk tovább a gondolatmenetben:
A manicheizmus magyarországi legismertebb kutatója, Pap Gábor a manicheista hagyományok kapcsán leginkább a KOPT KERESZTÉNYSÉGRE hivatkozik, miszerint onnan maradt ránk a legtöbb ismeret a manicheizmussal kapcsolatban.
És Ön most a legutóbbi tanulmányában, a MÁRTÍR KOR-ban szintén fontos szerepet tulajdonít a kopt kereszténységnek a fantom korszak megértésében. Ideje egybegondolni ezeket. Akár mennyire nem értünk egyet egy-egy irányzattal, mégis sokszor találhatunk benne hasznos gondolatot, mely alapján a saját kutatásainkat tudjuk előrebb vinni. Ilyen meggondolás alapján próbálom e két szemléletmódot összekapcsolni. (Ehhez pár idézetet most Öntől tolmácsolok)

„A pártusok időszámítása az Attila hadjárataival nagyjából egyidejűleg kibontakozó pártus-perzsa előrenyomulás során került Egyiptomba. Mivel a pártusok úgy érkeztek meg, mint egyfajta felszabadító hadsereg, amely végre véget vetett a tetrarkhák által indított borzalmas üldöztetéseknek, ezért ez az eseménysorozat érthető módon óriási hatást gyakorolt az itt élő keresztényekre. Ez volt tehát az a történelmi pillanat, amikor a kopt keresztények megismerték az őket felszabadító pártusok időszámítását és adoptálták azt.”

Csak a párthusok időszámítását, vagy esetleg mást is? Az időszámítás methodusa, mindig valami más kultúrális, hatalmi tényezőhőz is kapcsolódik. De erről Önnek sokkal mélyebek az ismeretei, mint nekünk átlag olvasónak, hisz ezen alapul a kutatása.

„Néhány bekezdéssel korábban azzal a feltételezéssel éltem, hogy a pártusok időszámítása azért lett Egyiptomban ANNO MARTYRUM, mert a pártus népnévnek léteztek olyan alakváltozatai is, amelyben a kezdő P hang átesett a P-B-M hangváltozáson. Vegyük azonban észre, hogy még abban az esetben is nevezhették a kopt keresztények mártír kornak a pártusok időszámítását, ha ez a korábbi okfejtésem esetleg elhibázott volt! Hiszen a pártus seregek megérkezése éppen az üldöztetéseknek vetett véget! Így az akkor megismert és adoptált időszámítást teljes joggal nevezhették mártír kornak. Nem azért, mert ez az időszámítás az üldöztetések végétől vagy annak kezdetétől indult volna, hanem mert azok hozták magukkal, akiknek a megérkezésével lezárultak az üldöztetések. Nem tudom, hogy a két magyarázat közül melyik a helytálló. De akármelyikből indulok is ki, a mártír kor így is meg úgy is a pártusokhoz kötődik.”

Párthusok az időszámításban, Párthusok Róma megdöntésében, Párthusok közel keleten, Pannóniában, Hispániában... Ha ennyire ott vannak, akkor mi a helyzet a vallással, a kereszténységgel? Itt most nem akarok hivatkozni Szántai egyes gondolataira, ahogy a torinói halotti lepel történetére (ennek mindenki maga utána tud nézni), csak a kora kereszténység eseményeire. A korai évszázadok sajátossága, hogy több (időben és térbelileg, ideológiailag is) nehezen elkülöníthető, vizsgálható irányzatai alakultak ki a kereszténységnek. Továbbá, a mai főegyházak amit eretneknek, elfogadhatatlannak minősítettek az könnyen befogadást nyert a keleti részeken, szíriától keletre és délre...

Ha elfogadom Pap állításait, miszerint a kopt kereszténységben ugyanazon gondolkodásmód, szimbolika fedezhető fel, ami a árpádkori magyar kereszténységben (pl templom festészet), akkor joggal vetődik fel a kérdés - Hogy lehet ez? Egyszerre Pannóniában és Egyiptomban? A választ Ön adta meg erre, ahogy arra is, hogy a déli párthus-perzsa támadó szárny időközben találkozott az iszlámmal és mire Hispániába ért, már Mohamedet tekintette elsődlegesnek...

„Egy olyan kép kezd tehát kibontakozni előttünk, ahol a hunok és a pártusok (perzsák) egyszerre, egyidejűleg indítottak egy összehangolt kétfrontos támadást Róma ellen. Attila seregei a birodalom Földközi tengertől északra fekvő területeit szabadították fel, míg a pártus-perzsa seregek a Földközi tengertől délre elterülő tartományokat. A perzsák azonban útközben megismerkedtek az ariánus-iszlám tanokkal és onnantól kezdve teljesen más szellemiséget képviseltek és terjesztettek. Egy olyan eszmeiséget, amellyel az Európában harcoló hunok nem tudtak azonosulni. Emlékezzünk vissza, hogy krónikáink leírása szerint Attila a pápával való találkozása után hogyan fordult vissza Ravennába és hogyan távolította el annak ariánus érsekét! Ez lehetett hát az oka annak, hogy a perzsa haderő előrenyomulását éppen az Attila által odaküldött hun csapatok állították meg Hispániában. E két Róma ellen harcoló és kezdetben még szövetséges entitás között egy olyan vallási szakadás keletkezett, amely végül szembefordította és ellenségekké tette őket.
De itt érthetjük meg azt is, hogy Attila élete vége felé miért tervezgette, hogy átkel a tengeren, és meghódítja Egyiptomot, Asszíriát és Afrikát. Azért, mert pontosan tudta, hogy az eredeti terv Egyiptom elfoglalása után félresiklott.

folyt.köv.
Tudta, hogy a kezdetben még vele szövetséges perzsák az iszlám befolyása alá kerülve az antikrisztusi (ariánus, antitrinitárius) eszmeiség agresszív terjesztőjévé váltak. Ezt szerette volna megfordítani, ezt a félresiklást akarta korrigálni”

Érdemes ugyanezt végiggondolni a manicheizmussal kapcsolatban. Mi van ha Attila azt ismerte fel, hogy az a korábbi keresztény szemléletmód amit magukkal hoztak keletről – ingatag? Mi van ha látva, mi történt a déli támadó szárnnyal úgy dönt, hogy a két rossz közül a kevésbbé kockázatost vállasztja: – azaz Róma elsődlegességét a keresztény egyházon belül? Legyen inkább egy merev, korrupt –de mégis keresztény- Róma, mint egy őszintébb, de ingatagabb eredeti vallási irányzat (amit aztán lehet sok névvel nevezni, amibe még a manicheizmus eredeti eszméje is beleférhet), mely könnyen át tud billeni ariánizmussá, sőt muzulmán vallássá is.

Attila lábai előtt hervert az akkori Európa, mely számára két fő részből állt. Hun terület (a pannóniai központtal), valamint a nem hunok által belakott terület. Nem véletlenül elég éles határvonalat húzott meg határként e két terület közé, kilométereken át húzódó senki földjét. Két külön terület. Két külön elbírálás vallási értelemben is. A külső, nem közvetlenül hun területeken a pápa és a konstantinápolyi patriárka vált vallási vezetővé... a belső területeken viszont már nem ők. Ezért is maradhatott meg a magyar királyok apostoli királyi jogköre évszázadokon át ( elég legyen csak a zsinat összehívás és a püspökválasztás jogára) egészen Ferenc Józsefig, aki köztudottan élt is ezzel a jogával. De ez már más téma...

Hogy jön ide a manicheizmus? Földrajzi szempontokat, a kora középkori zsinati döntéseket és Mani eredetmondáját már említettem. Csak egybe kell gondolni őket, ahogy azt a lehetőséget is, hogy amikor a manicheizmusról beszélünk akkor talán érdemes árnyalni a képet, ahogy ahogy az inkvizició legaktívabb szervezete, a ferences rend esetében is megtesszük. Hiszen az ő esetükben sem szívesen gondolunk bele, hogy ennek a „jámbor”, assisi szerzetes arcával fémjelzett szerzetes rendnek elég gázos a történelmi múltja. Szinte hihetetlen, hogy változott alig pár évtized alatt át a ferences rend, hogy vált a jámbor, kolduló rendből az inkvizició véreskezű szolgálójává... Esetleg hasonló történt a Mani irányzatával is?

Kezdetben kérdéseket fogalmaztam meg, amik tovább fűzhetőek:

- Az árpádkori templomaink kora középkori falfestményei (pl: Velemér, Bögöz, Székelyderzs...) vajon tényleg manicheista szimbolumokat használnak? A fehér oszlop biztos, hogy csak a manicheizmus sajátossága (ha tényleg az), ahogy a életfa hangsúlyozása a zodiákus gondolkodásban?

Csak egy zárógondolat:
A napokban kérdeztem rá egy szerb szerzetes ismerősömnél arra, hogy lehet abban hinni, hogy az ószövetség ártatlanokat gyilkoló Jahvéja azonos a az Újszövetség Atya Istenével. A válasza világos is tiszta volt. Utalt arra, hogy ez a felvetés nem új az egyház berkein belül sem. De mivel az egyház (jelen esetben az ortodox) nem fogadja el ezeket a felvetéseket, ezért a szerzetesi és papi tevékenységének feltétele a két irat és a két isten azonosságának elfogadása – mégha személyesen nem is hisz benne.
Ha szerencséje van, akkor a püspöke nem kényszeríti őt e két istenség összemosására...

Azaz a püspükök, helyi vallási vezetők személyes véleményének hatalmas a súllya. Lényegében a pásztor hozzáállásán múlik mit gondol nyáj. És ha a pásztor a feketéről azt mondja, hogy kék,vagy barna (tudatosan nem fehéret írok) akkor a nyájnak is így kell gondolkodni. Az már rajtunk múlik, hogy követjük-e az engedelmes nyájszelemet. Ezért tartom fontosnak, hogy van Pap Gábor, Bobkó Csaba és természetesen Ön, kik mernek szabadon gondolkozni...
@csan2:"Döbbenetesen eltérőek a vélemények." Máni és a fény vallása - A manicheizmus forrásai címmel 2011-ben jelent meg egy vaskos kötet Simon Róbert összeállításában (Corvina kiadó), amit érdemes tanulmányozni, például éppen e történelmi vallásalakulat színessége, összetettsége okán. A kötet szerzői kísérletet tesznek a manicheizmus keleti és nyugati kapcsolatainak leírására is. Felüdülés kézbe venni ezt a kötetet, amiben a megértés és a források közzétételének szándéka dominál, nem pedig a "jobban tudás gőgje", a mindent elsöprő v(f)élemény, amiből természetes, hogy két ellentétes tesz csak ki egy egészet.

Én érzem, hogy Gyula jó úton jár a történelmi időrend "helyretolásában", de több perdöntő adatra lenne szükség, hogy bizonyos feltételezések stabilabban megálljanak.
Ha most lett meg a "megoldás", több mint negyven tanulmány közzététele után, nagy szerencse, ha nem kell az egészet e szerint teljesen újragondolni. Szerintem a hozzászólók felelőssége is, hogy Tóth Gyula ezt a nagy munkát tényleg ne egyedül végezze. Én azt javaslom, hogy például a hozzám hasonló szurkoló kibicek mellett nyerjen meg az ügynek megfelelő felkészültséggel rendelkező segítőket is, a megjelent kötet(ek) referenciának sem lenne rossz.
Az látszik, hogy ez a vállalkozás túlmutat azon, amit egy személy elbírhat. Nyilván egy egyetemi tanárnak a diákjai gyűjtik össze a neve alatt megjelenő tanulmányok adatait. Ezt falakon kívül nyilván nehezebb megtenni, de talán nem reménytelen. Kár, hogy ezen a blogon olyan fájó kimondani ezt, de arról van szó, hogy ezt a kutatást tudományos alapra kell helyezni, pontosan úgy, ahogy például Lukácsy Kristóf örményül tanult, hogy a magyar történelmet az örmény források tükrében láthassa, ahogy az Oxfordban élő Vermes Géza óhébert tanult, hogy Jézus tevékenységét pl. az ókori rabbinikus hagyomány tükrében vizsgálhassa, de a Szántai által némiképp lesajnált Badiny Jós Feri bácsi is elmondja, hogy mennyit tanult, hogy az ókori keleti forrásokat megértse. És Czuczor Gergely és Fogarasi János magyar szótárát is csak másfél évszázadra tudták eltemetni, mert alapos tudományos munkát végeztek, míg a szörnyű TESZ pont tudományt eláruló mivolta miatt örök feledésre lesz ítélve.
Érdemes tudatában lenni, hogy ez a munka nem mindegy, hogy sikerül, mert nem a mának készül elsősorban, hanem a következő nemzedékeknek.
Kedves Toth Gyula,ugy néz ki hogy Ön nem elvágta ,hanem kibogozta a vatikán által szerkesztett gordéruszi csomót.Minden tisztelet az Öné.
Epheszoszi János az 584. évről: "az esqlawianū átkozott népe kivonulva egész Hellászon ... valamint egész Thrákia helységein száguldott végig, sok várost és várat gázolt le ... immár négy esztendő óta... ott táboroznak és ülnek a rómaiak tartományaiban gond és félelem nélkül, foglyokat ejtve, gyilkolva és gyújtogatva. Meggazdagodtak, aranyra, ezüstre, ménesekre és csikófalkákra és sok fegyverre tettek szert; sőt e barbárok még a rómaiaknál is jobban megtanultak harcolni; ezek, akik erdőkön és rengetegeken kívül még csak mutatkozni sem mertek, és két-három λoγχíδια-n, vagyis dárdán kívül azt sem tudták, mi a fegyver."
David Keys, az angol The Independent című lap archeológus munkatársa szerint:
A szélsőséges időjárást okozó természeti katasztrófa Kr. u. 535 körül következett be, aminek nyomán a Nap fényereje meggyengült. Erről a természeti katasztrófáról több forrás is említést tesz, többek között az Egyház története című munkájáról ismert Epheszoszi János monofizita történész, Epheszosz püspöke: "Jel jött a Napból, amilyen fajtát soha ezelőtt senki sem látott és nem is számolt be ilyenről. A Nap elsötétült és tizennyolc hónapon át tartott a sötétsége. Minden nap úgy négy órát sütött, és még ez a fény is halovány árnyék volt csupán." Erről az eseményről ír Prokopiusz bizánci történész is: "És ebben az évben került sor a legrémisztőbb előjelre. Merthogy a Nap ragyogás nélkül bocsátotta ki fényét, ahogy a Hold ebben az egész esztendőben, és szerfelett olyannak tűnt, mint a fogyatkozásban levő Nap, mivelhogy sugarai nem voltak sem világosak, sem olyanok, amilyennek megszokhattuk.
Keys szerint ez a jelenség a Krakatau tüzhányó kitörésének következménye.Ugyancsak ö állitja hogy a jelenség következtében az avarok ereje meggyengült,és a türkök kerültek fölénybe.Az nyilván való hogy az éghajlat hidegre fordulása az északi népeket sujtotta jobban.Ha az avarok a kárpátmedencei nép volt,akkór a türkök alatt hunokat, pártusokat ,perzsákat kell érteni.Itt csak annak a véleményemnek akarok hangot adni hogy akiket avaroknak hivnak,de aztán össze mosták őket a türkökkel, azok voltak a Kárpát-medence magyar nyelvet beszélő őslakói.Ezzel nem akarom kissebbiteni a honfoglalók politikai jelentőségét.
A fenti idézetek az ön által feltett kérdés kapcsán jutottak eszembe:
„Hogyan lehetséges, hogy Dionysius Exigus épp 532-ben vezette be a Krisztus szerinti időszámítást?”
A fent emlitett 535 -ös év nagyon közel áll az532-es évhez .Nekem ugy tünik hogy a Dionysius Exigus ilyen irányu ténykedése inkább politikai mint vallási inditatásu volt.Egy bizonyos restaurációnak(csorba kiküszöbölésének) az elméleti megalapozása.Amint tudjuk a politika mindig is gátlástalan volt.A piszkos munkát mindig a kicsikkel végeztetik el,nem hiába nevezték Dionisiust exigusnak(kicsinek).Egy kérdés nagyon furja az oldalamot.A "nagyműveltségű"Roma akinek a hangot adói annyira legyalázták a pártusokat ( esqlawianū népe),hogyan vetemedhetett arra hogy ezeknek az időszámitását használja fel?
Az az érzésem hogy a csalás sokkal nagyobb méretű mint ahogy első pillantásra látszik.Kollárics Gábornak részben igaza van hogy jó volna több nyelvet ismerni,de kevés az a nyelv ami a szavak értelmét ugy megadná mint a magyar.Ugy ahogy a magyarokat a világ minden tájáról származtatták ugy az avarokat is.Több nyelvben megjelenik ez a szó de sehól nem derül ki a magyaron kivűl hogy miért hivták az avarokat avaroknak.A magyar nyelvben az avar nem más mint a lehullott megsárgult falevelek.Ha analogiába hozzuk a faleveleket egy néppel,akkor egy nagy népességnek a maradékáról van szó.A blogomban(www.fabsanyo.blog)irtam a szkitákról,akik szerintem az emlitett katasztrofa után behuzodtak a Kárpát-medencébe.Ezek lettek az avarok.Az is meglehet hogy Attila nem azért nem rohanta le Rómát mert a püspök meg az angyalok eltéritették hanem egyszerüen azért mert akkór Róma még nem létezett.Az is lehet hogy a nagy görög és romai birodalmakat a Szent Német-Romai birodalom mintájára irták meg.Történelmet irni és nyelveket kreálni könnyebb mint várakat,városokat és birodalmakat csinálni.Lehet hogy az egész egy nagy felfujt lufi,amit azért fujtak fel hogy eltüntessék a valóságot.
Emlitette a Szvatopluk nevet.Ez német nyelvü kronikákban ugy szerepel mint:Swentapu,Swentopluk,Swentibald.Az apu és apjuk máig is használt magyar szó,a szent szintén.Vagyis egy apostoli uralkodoról van szó.A szláv változatában is meg van a szent(szvat).Persze ami egyszerű és nyilvánvaló az nem igaz.Ami jolössze van gubancólva és értelmetlen az igaz.Hát ennyi.
@sanyája:

Az idézete érdekes gondolatokat indítottak el bennem:

Epheszoszi János az 584. évről: "az esqlawianū átkozott népe kivonulva egész Hellászon ... valamint egész Thrákia helységein száguldott végig, sok várost és várat gázolt le ... immár négy esztendő óta...

Ha az 584. évet korrigáljuk 248-al, és 44-gyel úgy a 292-es esztendőhöz érkezünk, amiről már tudjuk, hogy “Diocletianus a kettőszázas évek végén (konkrétan 292-ben) osztotta ketté a birodalmat egy keleti és egy nyugati részre, de ez a felosztás nem maradt fenn.”
Azaz már évek óta súlyos gondok voltak…

De az Epheszoszi név is figyelemre méltó:

A május 7-i hozzászólásomban már szót említettem a zsinati időrendben tapasztalható érdekességről. A zsinat helyére és a témájára felhívnám a figyelmet:

“Az epheszoszi zsinat vagy efezusi zsinat(Epheszosz, 431. június 22. – szeptember) a kereszténység harmadik egyetemes zsinata, amelyen elsősorban Nesztoriosz,konstantinápolyi pátriárka ellen fogalmazott meg tantételeket... Kiváltó oka azalexandriai iskola és az antiochiai iskola krisztológiai véleménykülönbsége Mária istenanyasága kérdésében... A két szembenálló fölfogást Alexandriai Szent Cirill alexandriai és Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka képviselte. Nesztoriosz két személyt látott Jézusban, Cirill csak egyet.” Wiki

De melyik zsinatról van szó, hiszen volt egy “rabló zsinat” is pont ellentétes eredménnyel:

“Így lett hamarosan az egyházfő egyik bizalmasa, aki részt vett a 449-ben összehívott úgynevezett Rabló zsinaton Epheszoszban. Ezen a zsinaton Leó pápa legnagyobb ellenségei gyűltek össze, és Euthükész tanait akarták elfogadtatni a pápa ellenében. Azepheszoszi zsinat részvevői végül Leónak nem tetsző határozatot hoztak, és ezért Hilárt, mint a pápa követét elfogták.” wiki
Kicsit sűrű zsinatolás zajlott akkoriban, hiszen 449 a rabló zsinat, 451 a már említett khalkédóni zsinatról is írtam… Az akkori közlekedési feltételeket figyelembe véve ez nem rossz teljesítmény ráadásul számomra inkább választások előtti pártgyűlésnek tűnik.

De ugyanez a település név, Epheszosz köszön vissza János névvel együtt az evangélium feltételezett írója Az apostól Szent Jánossal kapcsolatban is:

„Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt az apostolok közül egyedüliként, természetes halállal.

Iréneusz (Polikárp tanítványa) szerint János az evangéliumát epheszoszi tartózkodása alatt írta, hogy hívei körében megerősítse az igaz hitet a tév-tanítókkal szemben.” Wiki

Tehát János apostol nagyon idős korábban épp Epheszoszban írta meg az evangéliumát. Itt újabb elgondolkoztató kérdések vetődhetnek fel? János apostol ennyire mestere volt az írásnak és a filozófiának? Miért várt évtizedeket a Jézussal kapcsolatos események megírására? Nem volt erre igény korábban? Továbbá 80-90 éves apostól szellemileg oly friss maradt , hogy ilyen magasan szárnyaló művet tudott írni… Van esély erre. Az sem mellékes körülmény, hogy ő az egyetlen apostol aki nem szenved mártírhalált. Hogy lehet, hogy megmenekült? Talán mert nem tette be a lábát Róma városába?

Tehát mindkét János, aki Epheszoszhoz kapcsolódik és köztük kb 500 év … érdekes.

De mit is tudhatunk Epheszoszi Jánosról? ( Aida , 505 ? - ?, 585 ) szír író, történész ..., akire ráadásul az említett cikkben, mint monofizita történészre hivatkoznak…

És hogy újra összekössem a korábbi hozzászólásommal a mostanival, ezért csak emlékeztetőül újra idézném a “monofizita” megnevezés lényegét:

“Az antikhalkédóni egyházak vagy miafizita egyházak az első három egyetemes zsinatotelismerő egyházak, amelyek önálló identitása 451-től kezdődik.”
@sanyája:
Az biztos, hogy a legjobb magágy a lehullott avar, ahonnan kikeletkor szárba szökken az új csemete.

Szóval az avarkor ez alapján továbbra is tisztán a hun és a magyar kor között értendő, csak ez egy visszahúzódás.
Az "avar" szó eredetével és jelentésével kapcsolatban azért ne feledkezzünk el teljesen az Umbriától Ungriáig c. fejezetben feltárt összefüggésekről sem!

maghreb.blog.hu/2012/11/26/umbriatol_ungriaig

Szó sincs arról, hogy az itt élő ősnépet nevezték volna avarnak! Sőt, Hérakleiosz korát alaposabban megvizsgálva teljesen egyértelművé válik, hogy Attila hun népét illették a krónikák ezzel a névvel, míg a már korábban is itt élt őshonos eftalitákra a "szláv" névvel hivatkoztak.
Természetesen az "avar" szavunknak, amely a fák ősszel a talajra lehullatott és bomlásnak indult levélzetét jelenti az égvilágon semmi köze sincs az avar népnévhez. Az előbbi ugyanis az "avul" (ó-ul), azaz elbomlik szóra vezethető vissza, az utóbbi pedig az "ember" szavunkra.
Sajnálom de én nem látok sok hasonlóságot az avarok és az ombroi között, még ha kivonjuk belőlük a többes szám ragjait sem.Az angól megteheti magának,hogy leirja szalmakalap és ugy olvassa sótartó, nekik meg van engedve az erösebb jogán.Mi nem engedhetjük meg magunknak. A kárpátmedencei öshonos népet a latin nyelven irott krónikák a sqlav szóval illették,ami egyértelmüen rabszolgát jelentett.Az angolok ezt nehezen tudták kiejteni és igy csináltak a sqlavból slav-et a szláv testvéreink örömére.
@sanyája:

Nem csodálom, hogy nem látja a hasonlóságot, ugyanis nem hasonlóság van a két szó között, hanem szinte teljes egyezés. Már Szádeczky-Kardoss Samu is leírta, hogy ezt a nazális M hangzót a szlávok nem ejtették, így az eredeti OMBR (ember) formula denazalizálódott. Ennek következtében pedig így hangzott: OBR-OBOR. Pontosan ugyanígy írták le az avarok nevét a középkori krónikaírók is. Vagyis mégegyszer: nem a hasonlóságot kell észrevenni, hanem a szinte tökéletes egyezést! Persze tudom, hogy sokkal felemelőbb és nosztalgikusabb volna azt feltételezni, hogy ez a szó ugyanaz, mint a lehulló, megsárgult falevelek által létrehozott termékeny humusz, amelybe a MAG (MAGyar ugyebár) jó talajba hullhat. Így sokkal több ezoterikus butaságot is bele lehetne magyarázni népneveinkbe. Ez azonban nem más, mint un. népetimológia (hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9petimol%C3%B3gia). Az igazság ennél prózaibb, de legalább annyira érdekes is egyben.
@( Tóth Gyula ):
S ha a már korábban vizsgált sógor kifejezéssel egy kicsit messzebb megyek és azt mondom, hogy B-Avaria => Bajorország?
Kedves Gyula,
Még tavaly a könyvének olvasásakor feltűnt egy elvaratlan szál, egy nyitvahagyott kérdés az írásában, ami a mai napig nem került tisztázásra. Akkor úgy gondoltam idővel majd úgyis megtalálja erre a választ én meg addig is tűrelmesen várok. Most a legutóbbi fejezete, Dionysius Exiguus szerepe egy csomó kérdést hozott a felszínre amihez nem árt pontosítani az elvaratlan szálakat, többek között ezt a nyitvahagyott kérdést is.

De miről is van szó? A gondom az avar (hun) sírokban talált római kori pénzérmékkel kapcsolatos. Az Isten ostora és a tetrarkhák I. fejezetben egy érdekes kimutatással szolgált az avar sírokban megtalált érmék száma és a rájuk vert császárok nevének kapcsolatára. A táblázatból kitűnik, hogy I. Constantinus és főleg II. Constantius nevével készült érmék dominálnak a feltárt avar sírokban.

10 Constantinus I (306-337)
2 Licinius (308-324)
1 Constantinus II (317-326)
39 Constantius II (323-361)

A táblázatot összefoglaló gondolataiban csak I. Constantinusról tett említést, míg a 4-szer több érmével győztesként szereplő II. Constantiusról szót sem ejtett, ami meglepő. Ezek szerint ha I. Constantinus Aladár, akkor II. Constantius lenne Attila, csak éppen fordított időrendben? De ennek ellentmond a „hivatalas életrajzuk”- de ennyire azért ne szaladjunk előre.

Tavaly a Szekiz-Munduz II. Fejezetben újra terítékre kerültek az érmék de ekkor már olyan érzésem támadt, mintha össze is mosná (jogosan) a különféle Constantinus, Constatius és egyéb nagyon hasonló hangzatú uralkodókat. Jól érzem?

Gyula, van valami újabb elképzelése, hogy I. Constantinus és főleg II. Constantius kinek feleltethető meg? Miért pont II. Constantius képmása a messze kimagasló a sírleletek alapján?

A többi érme tényleges uralkodókat ábrázol? Eredetiek, vagy hamisítványok? Ez azért is érdekes, mert Attila visszadátumozása már 168-nál, Marcus Auréliusnál tart.

Tisztelettel
Gyula, csak most látom, hogy a részleges válaszával megelőzte a kérdésem:) Most fedeztem fel egy másik oldalon egy hasonló kérdésre adott válaszát, ezért folytatnám a tépelődésem.

A mostani írásában főszereplővé vált Dionysius Exiguus személye és időcsúsztatás MIÉRTje nem hagy nyugodni. Van egy szkíta, hun neveltetésű szerzetes, aki izzig-vérig rómaivá válik. Tévedésből (vagy inkább tudatosan) végrehajt egy 532 éves időcsúsztatást. Ez rendben is lenne, de a MIÉRT hiányzik. Erre rögtön rá lehetne vágni, hogy a római eszme és egyház érdekeinek megfelelően. Némileg várnék is egy ilyen választ Öntől, de ez hiányzik. Az az érzésem Ön is bizonytalan ebben (Ha tévednék kérem javítson ki!). Amennyire a római eszme úgy a szkíta érdeket is meg lehetne itt említeni. És pont itt kapcsolódik be az avar (hun) sírokban talált érmék gyakorisága.

A napokban gondoltam rákeresek az újszövetségi kanonizáslások történetére, az újabb felvetése alapján. Ha már a zsinatoknál kavalkád van, akkor lehet, hogy ott is lehet némi érdekességet találni. Van is. Nagy Szent Atanáz püspök neve és inkább az élete.

A kanonizálás -forrásoktól függően- a háromszázas évek utolsó évtizedeiben lezajlott, ami Attila bejövetele előtti időt jelent... Ha korrigáljuk ezeket az párthus időszámítással, úgy a kanonizálás Jézust halálát és feltámadását követő alig száz évvel zajlanak. Ennek a folyamatnak az egyik kulcsszereplője Atanáz, akinek az élete több, mint mesébe illő, mintha nem is egy élete lett volna. Szinte ciklikusan, pár évente hol ünnepelt hős, hol vallási ellenség szerepkörében tűnik fel, miközben az arianizmus következetes, harcos ellenfele marad végig az élete folyamán. Élete során ötször száműzetésben, és legalább ennyiszer dicsőségben részesül, ráadásul mindig a saját városában...
hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Szent_Atan%C3%A1z , www.katolikus.hu/szentek/index.html

De a mesés életpályán túl néhány érdekes esemény is előkerül ezeken az oldalakon, ami viszont mégis elgondolkoztató lehet Önnek is.

A nikaiai zsinat döntésének feloldása (amiről eddig nem nagyon volt szó),
valamint annak a két római császárnak a neve akikre az előző kérdésemben is rákérdeztem, akiknek a képe virit az avar(hun) sírokban és akiket inkább ariánus barátnak tűntet fel a hivatalos történetírás.

A kérdésem ezek ismeretében továbbra is fennáll az említett érmék főszereplőire vonatkoztatva.
@gigabursch: A német kronikákban a mai bajernnek a neve nem Bavaria hanem Bajuwár.Ez a Bavaria talán a latinos megnevezése.A Bajuvár szerintem a boj vár.A bojokról hallottunk.De magyarul a hangya boj mit jelent?Szerintem közösséget.Tovább nem ragozom mert mindjárt megkapom a délibábos minősitést.
@( Tóth Gyula ): Kedves Gyula ,én nagy tisztelője vagyok és nem szeretném ha kioktatásnak venné a hozzászolásomat.Én matematikát tanultam és tanitottam,ezért inkább a paraszti jozan eszemre hallgatok mint bármilyen tekintélyre.A nyelvészet egy nagyon ingoványos terület.Fomenkóék itt buktak egy nagyot,habár nem magányos farkasok voltak, hanem egy tucat ugynevezett tudós.Én nam raknám a kezemet a tüzbe Szadecki Kardoss Samuért még ha két essel is irja a kardost.Az orosz nyelvben kevés az olyan szó ahól az m a b-t követi.Lehet hogy az őszi honapok nevénél vette észre hogy ez a jelenség fenn áll:szeptember,(szentjábrj),oktober(oktjábrj),november(nojábrj) ,december(dekábrj),habár látszik hogy a latintól eltérően a magyarban is az októberből hiányzik a nazális m.Lehet hogy én tévedek,de nem leszek sem az első sem az utolsó.
Az orosz nyelvben az obráz alakot jelent obrázovánie=ábrázolás,de már a román nyelvben az obráz ábrázatot, arcot jelent.Az oroszban az arc=licó.Az obor szó hiányzik az orosz nyelvből,ez nem csoda mert ök szeretik a mássalhangzó torlódást,miért is alakitották volna át az obr-t oborra.De az obor szerepel a román nyelvben,és a jelentése piac,vásár,akol,udvar.Bukarestben van egy kőrzet aminek a neve Obor.Valamikór ugy hivták hogy obor de vite=marha piac.Ez meg ugye mennyire hasonlit a német markplatz-hoz.Itt jön a képben az a link amit Ön feltett,habár nem tudom ha ennek köze van a népi etimologiához.Szerintem csak áthallásokról van szó különböző nyelvekben.Érdekesség képpen ebben a bukaresti oborban a 17.-18-ik században nyilvános aksztásokat hajtottak végre.Az akasztófát csak 187o-ben szerelték le.Elnézését kérem ha untattam.
@sanyája:
Ez tetszik...

Na az egy délibábos minősítés az ami nem izgat, meg a manapság oly népszerű minősítések a politikai blogokban.
Gyula, mivel nem jelzett vissza így tovább folytatom az eszmefuttatásom:

Dionysius Exiguusnak mi lehetett a célja a naptár csúsztatással? Ha személyére, mint római papra tekintünk, úgy a válasz a római szellem éltetése, Attila emlékének elfedése... De biztos csak így gondolhatunk erre? Mi van, ha mégis szkíta maradt a lelke mélyén, mégha pap is lett?

Egyik ilyen válasz véleményem szerint lehet a következő:
Leginkább a szekták megközelítés szerint a kereszténység lényege a feltámadás de előtte a végítélet várás. Ezért a vallásosságuk sokszor kimerül a várakozásában, a végítélet várásban. Így aztán tényleg örömteli esemény lehet, ha az várakozási idő megrövidül, ahogy Máté evangéliuma is írja:

Mt 24.22 “Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.”

Esetleg Dionysius Exiguus célja az idő megrövidítése volt Máté evangéliumának megfelelően? A vallási fanatízmus sok mindenre képes, és egy ilyen apró időcsúztatás igazán semmiség lehet, csak azért, hogy beteljesedjen az írás ezen sora is.

De nézzük tovább a lehetséges okokat:
Az alábbi oldalon találtam egy érdekes gondolatot az irányzatok és evangéliumok cím alatt
magyarkereszteny.network.hu/blog/egyetemes-magyar-kereszteny-ertekeket-kovetok-kozossege-hirei/mennyire-hitelesek-a-mai-bibliaban-szereplo-evangeliumok

„Már az evangéliumok keletkezésének idejében (!) is több evangélium-változat vált kétségessé. Vagyis, már akkor is gondot okoztak a manipulációk (félreértelmezések, belemagyarázások, betoldások). Az i.sz. I. század körül a zsidókeresztények (ebionita, nazareus és régi egyiptomi közösségek) a Máté-szerinti evangéliumot fogadták el. Ennek ellenére evangélium-változataik versszámban és értelmezésben eltértek egymástól. A kis-ázsiai pogány keresztények Márk szerinti evangéliumban bíztak. A római zsidó-keresztény csoportok Lukács szerintievangéliumra esküdtek, míg az ottani pogány keresztények ennek anti-judaista változatát fogadták el. A gnosztikusok pedig – irányzataiktól függően - többféle János szerinti evangélium-változatokat ismertek el.”

Azaz a gnosztikusok (és esetleg az ariánus hivők?) leginkább a János szerinti evangéliumi változatokat fogadták el!
Vajon Attila és a hunok számára melyik evangélium lehetett a legfontosabb? És Dionysius Exiguus számára?
Ha továbbviszem a napokkal korábbi hozzászólásom gondolatmenetét akkor talán nem tévedek sokat, ha azt gondolom, hogy a János evangélium lehetett. Mind Attila és a hunjai számára, de a déli seregrészt alkotó perzsáknak is!

Mi van ha Dionysius Exiguus ezzel az idő csúsztatással a János-evangélium kanonizált pozicióját biztosította? Tudom, hogy ez így meredeknek tűnhet, de valami alapja mégis lehet, hiszen (tudtommal) több alkalommal is felvetődött a János evangéliumának az esetleges apokrif irattá minősítése...
@csan2:

Mindig csodálatot ébreszt bennem az a kitartás, amellyel a hazai manicheusok megpróbálják a saját világképüket és filozófiájukat alátámasztani és összefüggésbe hozni a kitalált középkor elmélete kapcsán megindult hazai kutatással és annak eredményeivel. Tudva, hogy gőzerővel zajlik egy új gnosztikus világrend kiépítése, igazából azon kellene meglepődnünk, ha ez nem így volna.

Kedves Csanád! Én nagyon tisztelem Önt, rengeteg értékes hozzászólás, temérdek hasznos gondolat született már e honlapon (és természetesen máshol is) az Ön tollából. Ezekért köszönettel tartozom Önnek. Veszteségként élném meg, ha a jövőben nem tisztelne meg gondolataival. Viszont tudnia kell, hogy én nem vagyok sem manicheus, sem gnosztikus, ráadásul még a csillagmítoszi megközelítést is tévútnak tartom. És természetesen vevő sem vagyok hasonló gondolatokra. Ha pontosan definiálnom kellene a viszonyomat ezekhez az irányzatokhoz, akkor azt mondanám: ellenségük vagyok. Homlokegyenest mást gondolok a világról, mint ők.

Azt is bevallom Önnek töredelmesen, hogy minden olyan hozzászólást, amelynek olvasása közben a manicheus ezotéria furcsa, keserédes illata csapja meg az orromat, csak nagy lelki vívódások után tudok átengedni a moderáción. Ezért arra kérem Önt mély tisztelettel, hogy hagyja a Pap Gábortól tanult manicheus, fényvallásos, dualista gondolatokat és szorítkozzon szigorúan csak a történelmi összefüggések tényszerű vizsgálatára! Ne hergeljük egymást olyan kérdésekkel, hogy az Ószövetség Istene vajon azonos-e Jézus Krisztus Atyjával! (Természetesen azonos.) Így akár még egy termékeny együttműködés és kialakulhat köztünk. Együttműködését előre is megköszönöm!
"...az Ószövetség Istene vajon azonos-e Jézus Krisztus Atyjával! (Természetesen azonos.)"
Nem vagyok benne teljesen biztos ezért meg kell kérdezem, ez mondat igazából csak vicc volt ugye?
@V.P.:
Kedves V.P. Én nem szoktam viccelődni. Amit írok, azt mindig halálosan komolyan gondolom. Sajnálom, hogy csalódást okoztam Önnek!
Kedves Gyula,

Sajnos itt félreértettük egymást. Tényleg nem volt szándékomban gnosztikus nézeteket erőltetni Önre, sem az olvasóira. Pont ellentétes folyamat játszódik le bennem. Egyre inkább kezd kialakulni bennem egy érzés, hogy a magyarság őstörténete, keresztény képe (így a hunoké is) nagyon manipulálva van (ahogy a mindennapjaink is) ördögi céloknak megfelelően.
És ebben a gnosztikus jelzőnek fontos szerepe van. Ezt az érzést pont az Ön írásai, gondolatai kezdték kiváltani bennem hajdanán.

Sajnos ahogy a köztudatba és természetesen úgy belém is egy téves „manicheismus” gondolat került beültetésre évekkel ezelőtt. Ezzel tisztában vagyok. Bármi meglepő az Önnek feltett kérdéseim, gondolataim pont ezek tisztázására irányulnak. Szeretnék tisztán látni, szeretném megérteni a múltunkat, kultúránkat.

Engedje meg, hogy példákkal is szolgáljak. Adottak az áprádkori templomi falfestmények, melyek eltérnek a hagyományos templomi festészettől. Ezek valódiságát nagy eséllyel elfogadhatjuk. Ezen falfestmények egyik jellegzetessége a fehér fényoszlop. Ezt Pap manicheista szimbolumnak tekinti, viszont egyetlen egy szakkönyvben sem találtam ennek nyomát. Másik a fénykereszt, ami viszont sokkal több helyen fedezhető fel... Azaz nem manicheista sajátosságok, csak annak vannak beállítva. De ha nem azok, akkor mik? Miért különböznek más keresztény templomok szimbolikájától? Ha különböznek megjelenésben, akkor vélhetően tartalomban is.
Mivel a magyar múlt megkerülhetetlen személye Attila és a hunok (a kereszténység történetében is) úgy talán a különbözőség is innen ered.

Csak két példát hoztam fel Pap Gábor megkérdőjelezhető gondolataival kapcsolatban, de ez csak kétségeim egy cseppje. Ezért is a kérdéseim nem a manicheizmus védelmébe, hanem pont annak elhatárolhatóságával függtek össze!

Kedves Gyula,
Ez a hozzászólás egyáltalán nem tartozik a könyvéhez, ezért ha úgy gondolja szűrje ki a moderáción, ahogy bármelyik más hozzászólásom, melyben úgy érzi, hogy a kutatásait az új gnosztikus világkép kialakítására kívánom felhasználni!

A döntésétől függetlenül köszönettel tarozom Önnek és a gondolatainak.

Tisztelettel
@Tóth Gyula:
Kedves Gyula nem mondanám, hogy csalódtam önben inkább meglepett az előbbi kijelentése.
Amit most kérdezni fogok annak semmi köze a témához és ezért elnézést kérek, valamint szeretném leszögezni, hogy nem támadó jelleggel kérdezem hanem pusztán kíváncsiságból.
Az előbbi kijelentése hogy egyeztethető össze az alábbi idézettel?

"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."
János 8.44
"nyitva hagyom a lehetőségét annak, hogy csak a történelmi kronológiával van baj, nem pedig a Krisztus születése óta eltelt évek számával."

Furcsa, hogy ezt mondja, hiszen a magyar krónikák eseményláncolatából nem lehet kihozni ennyi évre való eseményt. És Illig mások által is idézett csillagászati érve a naptárigazításnál betoldott napokkal, ill. azok hiányával szintén nem hagyja ilyen módon nyitva a kérdést. És ezek a kiindulási pontok voltak. Azt megértem, hogy a plusz évek száma bizonytalan. Ha csillagászatilag x naptári évet nem kell korrigákni és helyreáll a naptár, akkor abból az következne, hogy akkor x év a többlet. Vagy a számolás kezdőpontjának naptári évét nem lehet fixálni? A krónikás hagyomány mekkora hiányérzetet kelt? Az én olvasatomban az Atilla és Álmos közti mintegy háromszázvalahány(Képes krónika) évet ha százra csökkentjük(5 nemzedék), akkor mintegy kétszázvalahány év időtöbblettel lehet reálisan számolni.Hunnivári(Skoda Zoltán) kb. ennyi hiányt észlel. Talán érdemes lenne az ő gondolatmenetén is végigmenni. A kronikáink Atilla-Álmos időszakadékán kívül máshol is vannak esetleg lyukak, vagy ez az egy törés van?
Nem vagyok a számok embere, talán azért ragadtam le az alapkérdéseknél. Azért hiányolom a kozmikus események elemzését az ön tanulmányaiból, (amik ettől még rendkívül érdekesek), mert ezek több földrajzi területen is észlelhetők, és általában dokumentálták is ezeket. Hiányérzetem van azzal kapcsolatban is, hogy Illigék adatait mintha nem tudná vagy akarná hasznosítani a tanulmányaiban. Talán tévedek? Ha mégis jól látom, van-e ennek valami oka, hiszen minimum három könyvük magyarul is megjelent, nem beszélve az "Időugrások" című folyóiratról eredeti nyelven.

Még egy megjegyzést tennék Pap Gáborral kapcsolatban. Nagyon komoly hibának érzem ezt a nem mindennapi művészettörténészt manicheistának, gnosztikusnak beállítani, mert előadásaiban a művek vizsgálatánál bizonyult megkerülhetetlennek az ezzel (is) való foglalkozás. Az ezt a témát alaposabban körüljáró előadásai szigorúan az ismeretterjesztés határain belül maradnak. Akikre hatott valamilyen módon, vagy tanítványának tekinti magát, rendre a magyar hagyományvilág kutatásával, értelmezésével foglalkozik általában nagyon nyitottan, sokrétűen, intuitíven, ahogy Dobos Csanád is teszi. Pap Gábor cikizős stílusa, antiszemita utalásaival nem értek egyet, ahogy Bobkó Csaba lassan ható, bénító mérgét sem veszem be.
@csan2:
Kedves Csanád!

Akkor ez esetben valóban félreértettem Önt, ezért elnézést kérek. Ami a manicheizmust illeti, természetesen nem szeretném megkerülni a témát, de - rám jellemző módon - ennek is a történelmi vetületére közelítenék rá. Ugyanis lehetetlen nem észrevenni, hogy a manicheus jellegű irányzatok éppen azokban a régiókban ütötték fel a fejüket, ahol Attila hun seregei megfordultak és ahol ezekről a seregekről jelentősebb csoportok leszakadtak. Főleg Dél-Franciaország és a Balkán érintett. A dél-francia területeken ez katár eretnekség néven volt ismert, a Balkánon pedig bogumiloknak hívták őket. Igen ám, de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a bogumilok eredeti megnevezése így hangzott: kutuger! Vagyis ami nyugaton katár, az a Balkánon kutuger. Amikor ezekkel a nevekkel szembesültem, lehetetlen volt nem észrevennem azok eredetét és gyökerét. Igazából ezzel a témával egy harmadik Gutkeled fejezetben szerettem volna foglalkozni, de ha már szóba került, akkor elmondom: az egyik annak a nemzetségnek a neve, amelybe maga Attila is tartozott, a másik pedig kutrigur, kuturgur népnevünk szakasztott mása. Ez nyilván nem lehet véletlen. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a legkorábbi hun idősík beazonosításával megteremtődött az időrendi kapcsolat a pártusok kora és Attila kora között. Úgy tűnik tehát, hogy ezt a vallási irányzatot még a Pártus-Perzsa birodalom területéről hozta magával az a roppant népáradat, amely a hunok expanziója során Európába vetődött. (Mondom mindezt úgy, hogy jómagam nem tudok azonosulni a manicheus világképpel.)

Azonban az is teljesen világosan áll előttünk, hogy maga Attila (talán a pápával való találkozásakor?) tudatosan szakított ezzel az irányzattal. A fiai pedig, Csaba és Aladár (Konstantin és Cirill) éppen a kereszténységnek azt az ágát igyekeztek felkarolni és erősíteni, amely a lehető legtávolabb állt a manicheizmusra jellemző dualista felfogástól. Ha megnézzük, hogy a történelemhamisítás milyen fiktív személyeket kreált belőlük, ez teljesen egyértelművé válik. Tehát egyre inkább úgy tűnik, hogy Attila és fiai ideérkezve és szembesülve a sok gombamód szaporodó irányzattal, határozottan letették volna a voksukat a kereszténység mellett. Vagyis a manicheizmussal és az ariánizmussal szemben foglaltak állást, mégpedig egy olyan zűrzavaros korban, amelyben az ő döntésüknek igen nagy jelentősége, messze ható és világformáló következménye volt. A lehető legjobb döntést hozták meg! Gondoljunk csak bele! Ha az ariánizmus mellett teszik le a voksukat, akkor ezer éven keresztül Európában mecsetek épültek volna és nem templomok. Ha azonban a manicheizmust választják, akkor a vakolók új világrendje már rég megvalósult volna. Vagyis egy olyan veszélyes és képlékeny történelmi korban, amelyben Európa sorsa még akármilyen irányba is eldőlhetett volna, Sárkányölő Szent György határozott kiállása tett rendet a zűrzavarban.
Dióhéjban ezt gondolom én arról a korszakról, Attiláról, annak fiairól és a manicheizmusról. Persze lehet, hogy tévedek, ez sajnos mindig benne van a pakliban. De jelenleg így látom.
@( Tóth Gyula ):
Kedves Gyula!

Pap Gábor - ismereteim szerint - nem azért tartja fontosnak a manicheusokat, mert "az övék lenne az igazság", hanem azért mert sok olyan érték örződött meg általuk, amely máshol kicsorbult, elveszejtődött. Ő művészettörténeti szemmel végignézi az egészet és folyamatokat, különbségeket, ok-okozati összefüggéseket tár az ember elé.
Legjobb tudásom szerint Pap Gábor sem akar Mani-hívő lenni, pusztán csak felhívja a figyelmet, hogy egy fontos oldalág, amely távol volt a vallási központoktól, hogyan és mi módon gyakorolta a hitét, vallását, mit őrzött meg, mi maradt belőle hátra hagyatékként, mit lehet tanulni belőle*. De szót se ejt róla, hogy "így kéne csinálni".
Ugyanakkor valóban sokan vannak, akik szerint "így kéne csinálni". S ez tényleg gond.

______
*Erre szoktam mondani, hogy még a legnagyobb istenbarmaitól, gazemberektől is lehet tanulni értéket, mert ők is mondhattak, tehettek olyat, ami tényleg igaz, való és jó; vö: Lenin: Tanulni, tanulni, tanulni.
@gigabursch:
Emberileg semmi problémám Pap Gáborral, időnként beszélünk is egymással, s olyankor sohasem mulasztja el üdvözletét küldeni még a fiamnak is. Igazi úriember! Azokat a Pap Gáborral szembeni kirohanásokat, amelyeket Bobkó Csaba tesz a blogján, én vegyes érzelmekkel olvasom és túlzónak tartom. Az viszont tény, hogy Gábor nem igyekszik világossá tenni, hogy csupán művészettörténészként kutatja-e egy valóban jelentős ókori-középkori vallási irányzat kulturális örökségét, vagy inkább propagálja és népszerűsíti azt. Pedig ez nagyon nem mindegy.
@( Tóth Gyula ):
Na kérem:
Megvan a következő fejezet felvezetése.

Szerintem nem vagyok egyedül:ű
Várjuk a Gút-okat.
@ősmosoly: Tévedés ne essék,nem akarom átvenni a bloggazda szerepét,de hogy a témánál maradjunk,ugy látom hogy van aki rosszul értelmezi a Toth Gyula által kiszámitott időcsusztatást.Itt szerintem nem 284 évről van szó ami szinte egyezik az Illig féle elmélettel hanem kereken 532 évről.
@sanyája:
Így igaz! Az arszakida időszámítás dátumaihoz képest van 284 éves többletünk. Krisztus születésének tényleges évéhez képest azonban 532 év többletről kell beszélnünk! Még kimondani is sok. Ahogy én látom a 168 és 700 közötti időszak a problémás.
Egyébként van egy olyan gondolatom, hogy Illig épp a mi időskálánk és az arszakida időskála között lévő 284 év különbséget érzékelte kb. három évszázados csúszásként. Vagyis az észrevételei akár helytállóak is lehetnek, csak nem pont úgy, ahogy ő gondolta. Az arszakida és a Dionysius Exiguus féle dátumok párhuzamos használata ugyanis valóban kb. három évszázad távolságba vethetett egymástól összetartozó eseményeket. Érdemes lenne Illig könyvét újraolvasni ennek a fényében. Persze ettől a valódi többlet Krisztus születésének évéhez képest továbbra is 532 év, vagyis egy nagy húsvétciklus.
"@Tóth Gyula:Persze ettől a valódi többlet Krisztus születésének évéhez képest továbbra is 532 év, vagyis egy nagy húsvétciklus."

Kedves Gyula!

Ön ebben a nagy ciklus tanulmányban arra a következtetésre jutott, hogy Marcus Aurelius azonos Diocletianus császárral. És hogy az ő személye avval a céllal lett előre csúsztatva az idősíkon, hogy tőle elindított fiktív időszámítást összhangba hozzák az Arszakida időszámítással és így a 2 időszámítás között megteremtődjön az 532 év különbség?

Nem lenne-e logikus azt feltételezni, hogy 532-nél pontosan-e 2 császár élete közötti különbséggel több idő került fel az időszalagra,mert ennyi volt szükség arra, hogy a fiktív Diocletianus era-t a megfelelő helyre mozgassák?

Tehát Diocletianus lemondott 305-ben (azaz meghalt) Aurelius meghalt 180-ban. A kettő különbsége 125 év. Azonban Diocletianus jelenlegi hivatalos évszámai valójában Julián era szerinti dátumok és nem Krisztus szerintiek ezt még 44-el korrigálni kell,tehát a 2 császár közt valójában csak 81 év telt el.

Attilának mindenképpen Diocletianus kortársának kellet lennie tehát ha visszaszámoljuk Attila halálának az évét akkor valahova Marcus Aurelius korához kell jutnunk.

Tehát 895-104=791 Attila jelenlegi időszámítás szerint. Ha ebből levonunk 532-t akkor 259-et kapunk.

(Érdekkéség képen pont ekkoriban játszódik a Római-Alemann háború ami kísérteties hasonlóságot mutat a későbbi hun korszak eseményeivel. en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Mediolanum )

Na már most, ha a logikám helytálló volt akkor ebből a dátumból ha levonunk 81-et akkor Aurelius korába kell jutnunk.

259-81=178 Persze én is látom a hibát, hiszen Attila bár Diocletianus(Aurelius) kortársa volt minden bizonnyal utána halt meg, míg itt Attila már Diocletianus halála előtt 2 évvel meghalt.Azonban nem is ez volt a célom, hanem az hogy ráirányítsam a figyelmet, hogy szerintem nem 532 évnyi többlet van az időszalagon hanem több.

Remélem érthetően sikerült fogalmaznom és hasznosnak találja majd ezeket a gondolatokat.
"Attila (talán a pápával való találkozásakor?) tudatosan szakított ezzel az irányzattal."

Gyula feltételezését mintha a Képes krónika miniálója is alátámasztaná, hiszen Atilla első három miniaturáján királyként jelenik meg országalmával a kezében,de a második és a harmadik országalmán van csak kereszt. Szántai részletes elmezése után a konklúzió: "Lehet beszélni fordulatról, de ez a fordulat nem Szent István idején volt. Az igazi fordulat Atilla korában volt."
Számomra most válik érthetővé, hogy ez a fordulat, Atilla pápai találkozóján nem pusztán diplomáciai döntés, hanem lehet egy belső folyamat eredménye is egyben: a megtérésé. A Bors és Lionel képen is van egy fordulat, ami Borsot lovaggá "üti", Lionellé változtatja. Ehhez nélkülözhetetlen a szembenézés önmagunkkal, egy belső küzdelem, amit az Aquilea ostroma miniatura képvisel, amely közvetlenül előzi meg a Leo pápával való találkozást. Nincs kép a catalanaumi ütközetről, ebből is látszik, hogy a krónika milyen típúsú küzdelmet hangsúlyoz. Olyat, ami a lelki szemeket megnyitja, mert csak azzal ismerhető fel Jézus Üdvtörténeti jelentősége: a világ teremtőjével való egylényegűsége, akiben az ígéretek beteljesedtek, ezért ítélheti a világot igazságos ítélettel. Arius pátriárka látásmódja nem tette lehetővé ennek felismerését. Ezt jelzi szerintem (is)Atilla Ravennai fellépése.

"Diocletianus lemondott 305-ben (azaz meghalt) Aurelius meghalt 180-ban"

Itt érezhető még egy törés, hiszen már az is fura, hogy háromszáz év kell a kereszténységnek, hogy valódi tényezővé váljon? A hivatalos torténelemkönyvek azt a benyomást keltik, mintha Jézus követői háromszáz körül jelennének meg. Érdemes meggondolni, hogy palesztina római fennhatósága és Jeruzsálem elpusztítása között a zsidó ellenállási mozgalmak szinte termelték a történelmi eseményeket. Reza Aslan: A zelóta című friss kötete részletesen taglalja a kor eseményeit és szerencsére összeállított egy kronológiát ie.164-398-ig. Az első 160 évben 6 jelentős fordulópontot sorol fel a zsidó történelemből ,Jézus születésétől Bar-kochbáig, azaz 132-ig 28 eseményt említ meg, 132 és 300 között nem tud megemlíteni egyetlen hitelt érdemlő eseményt sem! És mi történik 300-ban? Összeállítják a Pszeudo-Klementinákat. 313 Constantinus Milánói ediktuma, 323 Niceai zsinat, 398 Hippo-Regius-i zsinat.
Szóval az az érzésem,hogy itt is hiányzik vagy 150 év. Én per pillanat 350-nél járok(az Atilla és Álmos közti "időszakadékkal", mint 200 évvel számolva). Közben ne feldkezzünk meg, hogy a csúsztatások időtartama lehet 532 év, de ebből nem kövekezik, hogy csillagászatilag is annyi hiányzik. Nem tudom Gyula ezt meg tudná-e erősíteni.
"A fiai pedig, Csaba és Aladár (Konstantin és Cirill) éppen a kereszténységnek azt az ágát igyekeztek felkarolni és erősíteni, amely a lehető legtávolabb állt a manicheizmusra jellemző dualista felfogástól."

Atilla döntése után utódainak nem volt választási lehetősége, Atilla dinasztiájának hitvallása rögzült a Szent Korona felépítésében és képi üzenetében, de az is érthetővé válik így, ha a korábbi hitnek bizonyos elemei fellelhetők elsősorban az apostolképek hátterében. A kijevi griffes uralkodói diadém jelzi, hogy Álmos idejében jelen van, illetve később a kunok esetében egy,az Atilla által elfogadott"római" vallástól különböző hagyományvilág vagy vallás van jelen a hun-magyar népeknél az Atilla utáni időkben, ami Szent István idejétől komoly összetűzéseket eredményez. És újra érzékelhetővé válik, hogy a megtérés visszatérő feladat a magyar népek életében, amit például Szent László legendáriuma is jelez. Persze az igazságos ítélő krisztusi szerepéhez egy magyar királynak nem mindig sikerül felnőnie, nyilván ez is sok probléma forrása ezekben az időkben.
@Kollarics Gábor: Felkeltette a figyelmemet az Ön hozzászolásában ez a mondat:
"a Képes krónika miniálója is alátámasztaná, hiszen Atilla első három miniaturáján királyként jelenik meg országalmával a kezében,de a második és a harmadik országalmán van csak kereszt."
A blogomon www.fabsanyo.blog irtam erről és Fomenkóék is megemlitik,azt ugyanis hogy az alma mindig is a tudást jelképezte.Ezért a királyok hiuságból ,vagy politikai megfontolásból,mindig a jogar mellett az almát is a kezükben tartják.De mit is jelent az alma ,és mióta szimbolizálja a tudást.A középkor legnagyobb tudásának számitott annak a megértése hogy a föld gömbőlyű.Időval aztán ez a szimbólum almává vedlett.Az érdekesség a fenti mondatban van.Vagy is a kereszt csak akkor került rá,amikór az egyház áldását adta az elméletre
A témával kapcsolatban ,itt egy nagy paradoxonnal állunk szembe.Nem tudom hogy, hogy nem tünt fel senkinek.Ugyanis ha elfogadjuk hogy a kopt(vagy diokleciánusi) időszámitás megegyezik az arszakida időszámitással és elfogadjuk az532 éves betoldást,amit most kivonunk,a Krisztus szerinti időszámitásból,akkór az derül ki hogy Jézus születése egybevág a 248-as arszaki dátummal.Vagyis Dionysius Exiguus Krisztus elött született.Ezért logikusan az következik hogy ez a Dionysius Exiguus egy fiktiv alak, akit csak később vezettek be a történelembe.
@sanyája:

"A témával kapcsolatban ,itt egy nagy paradoxonnal állunk szembe.Nem tudom hogy, hogy nem tünt fel senkinek."

A harmadik rész utolsó bekezdéseiben épp erről írok:

"Persze mindebből más is következik. Innentől kezdve teljesen egyértelművé válik, hogy valóban csalással állunk szemben, nem pedig ártatlan tévesztéssel. Ha ugyanis Dionysius Exiguus az arszakida időszámításról váltott a Krisztus szerinti évszámlálásra, és nem a diocletianusiról, ahogy ő azt állította, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy húsvéttáblázatát nem előre, hanem utólag írta meg, mégpedig visszamenőleges hatállyal. Miből tudható ez ilyen biztosan? Abból, hogy a 248-as arszakida évnél neki nem Anno Domini 532-őt kellett volna írnia, hanem Anno Domini 1-et. Vagyis az a kilencvenöt évet átfogó időszak, amelynek ő a „húsvéttáblázatát” megalkotta, valójában nem a hatodik században volt, hanem közvetlenül Krisztus születése után.

(...)

Mivel tehát az egész művelet mögött meghúzódó szándék már eleve az időrendi csalás volt, nem pedig a Krisztus szerinti évek bevezetése, így abban sem lehetünk biztosak, hogy Dionysius Exiguus valóban akkor élt-e, amikor számon tartjuk, valóban ő szerkesztette-e ezt a táblázatot, illetve hogy ilyen néven valaha is élt-e Rómában szerzetes. Amit biztosan tudunk az csupán az, hogy valamikor valaki elkészítette ezt a táblázatot, s abban a diocletianusi éveket összekeverte az arszakida évekkel. Így állt elő az a hatalmas időrendi anomália, amely a hun korszak eseményeit 168-tól egészen a 700-as évekig szórta szét."
Elnézést! Ugylátszik nem voltam elég figyelmes az olvasásnál.
@sanyája:
Semmi probléma! Kifejezetten örülök, hogy más is gondolkodik, más is észreveszi ezeket a finomságokat és tőlem függetlenül ugyanazokra a következtetésekre jut, mint én. Ez számomra megerősítést jelent.
@sanyája:
"Fomenkóék is megemlitik,azt ugyanis hogy az alma mindig is a tudást jelképezte.Ezért a királyok hiuságból ,vagy politikai megfontolásból,mindig a jogar mellett az almát is a kezükben tartják."

Ez az egyik lehetőség. A másik meg az, amit a Kőszikla c. fejezetben feltártam. Talán mégsem véletlenül nevezik ORSZÁG-almának. Talán épp azért, mert az országot, a kősziklát, a stone-t, vagyis az isztán-t jelképezte. Persze ezek csak gondolatok. Ki tudja, talán éppen Önnek van igaza ebben a dologban.
"Vagyis az a kilencvenöt évet átfogó időszak, amelynek ő a „húsvéttáblázatát” megalkotta, valójában nem a hatodik században volt, hanem közvetlenül Krisztus születése után."

Gyula, ezzel beletette a bogarat a füllembe!

"közvetlenül Krisztus születése után" -de mennyivel? Eddig úgy értelmeztem, hogy valamikor Marcus Aurelius uralkodását követően, Attila idejében, vagy a halála után lehetett mindez. Ezek szerint még ennél is korábban, "közvetlenül Krisztus születése után"? történt a naptárhamisítás?

Akkor ezek szerint nem is Attila volt az elsődleges célpontja a hamísításnak?
@csan2:
Azt hiszem itt egy kis félreértés van. Én nem azt írtam, hogy Dionysius Exiguus közvetlenül Krisztus születése után élt, hanem azt, hogy azok az évek, amelyeknek ő a húsvéttáblázatát megalkotta, azok vannak közvetlenül Krisztus születése után. Amiből egyenesen következik, hogy nem előre alkotta meg ezt a táblázatot, hanem utólag, visszamenőleges hatállyal. Ő (ha ugyan valóban létezett) ennél lényegesen később kellett, hogy éljen. Egy olyan korban, amikor már Krisztus kora is és Diocletianus kora is régmúltnak számított, s ezért a csalás igazából már senkinek nem szúrt szemet. Mivel tehát visszamenőleges hatállyal számolta ki a húsvéttáblázatában szereplő évek adatait és nem előre, így nyilvánvaló, hogy a célja a hamisítás volt és nem a valódi Krisztusi évek bevezetése. A harmadik rész utolsó néhány bekezdésében éppen ezekről a dolgokról írok.
@sanyája:
Belátom tévedésemet, köszönet a figyelmeztetésért!
@( Tóth Gyula ): Hoops. Ezt félreértettem. Izgatottan várom a folytatást!
@sanyája: Érdekes hogy erről a linkről:"http://www.fabsanyo.blog" innen nem tudom elérni a blogomat.Most megprobálom a www.worldpress.fabsanyo.blog -rol elérni.
@( Tóth Gyula ): Köszönöm az utmutatást.Ugy látszik hogy ahánynak megadtam a linket mind félrevezettem öket.Igy már be jön.
Tisztelt Tóth Gyula!

Szerintem Exiguus jól számolt, mert ha a krisztusi 284-ben indult a diokletianusi időszámítás, akkor a krisztusi 532-ben volt a diokletianusi 248.
Nem jól gondolom?
@iksz ipszilon:
Tisztelt Iksz Ipszilon!

Örülök, hogy ezt a kérdést itt is megismételte, mert így módom van rá válaszolni. Ön azt írja, hogy Exiguus jól számolt, mert ha 284-ben indult a diocletianusi időszámítás, akkor a krisztusi 532-ben volt a diocletiausi 248.

Nos, Önnek teljesen igaza van, Dionysius Exiguus valóban jól számolt. De ez az állítás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha számításának elvégzésekor tényleg a diocletianusi éveket vette alapul, mint ahogy ő azt állította! Ha azonban csak névleg vette alapul a diocletianusi időszámítást, ám a valóságban az arszakida éveket használta fel a műveletéhez, akkor pontosan 532 év hibát vétett!

Vagyis a kérdés úgy szól, hogy milyen időszámítási rendszer dátumait növelte meg Dionysius Exiguus 284 évvel? A diocletianusit vagy az arszakidát? Ha a diocletianusit, akkor nincs probléma az időszámításunkkal. Ha azonban az arszakidát, akkor 532 év probléma van vele. E mostani többrészes tanulmányomban éppen abból a feltételezésből indulok ki, hogy Exiguus összekeverte a két időszámítási rendszert, ezért a Krisztus szerinti évek már rögtön az indulásnál 532 év többlettel rendelkeztek.
@( Tóth Gyula ):
Tisztelt Tóth Gyula!

(A 284-es növelés az utolsó bekezdésben csak véletlen elírás, ugye, és 248-ra gondolt.)
Értem a gondolatmenetet, de szerintem módszertanilag nem helyes és a tudományosság ezt nem fogja elfogadni, mert nincs alátámasztva.

Exiguus leírja, hogy diokletianusi 248 = krisztusi 532. Ezzel mindenki egyetért, aztán jön az az érvelés, hogy ha valóban így értette, akkor jó, de ha valójában a másik időszámítást vette alapul, akkor hamisított. És erre épülnek további elméletek.

Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezt az elméletet jobban alá kell támasztani, illetve nem lehet alapja további elméleteknek. Nem akarom megsérteni, de megjegyzem, hogy a finnugristák módszere az, hogy: "nem lehetett úgy, ahogy le van írva, mert ennek máshogy kellett lennie".

Ha Exiguus valóban hamisított, akkor biztos vagyok benne, hogy erre megfelelő bizonyítékokat fog találni. Egyelőre ez így egy óriási támadási felületet nyújt más kutatóknak.
@iksz ipszilon:

Tisztelt Iksz Ipszilon!

Ön ezt írja:

"A 284-es növelés az utolsó bekezdésben csak véletlen elírás, ugye, és 248-ra gondolt."

Tartok tőle, hogy még mindig nem teljesen érti a dolgot. Dionysius Exiguus ugyanis úgy állította elő a Krisztus szerinti időszámítás 532-es évét, hogy a diocletianusi 248-as esztendő számértékét 284 év hozzáadásával megnövelte. Ez teljesen egyértelműen látszik a húsvéttáblázatból, amit szerkesztett. Vagyis valóban 284 év növelésről van szó, nem pedig 248 év növelésről, ahogy Ön írja. A 248-at növelte 284 év hozzáadásával 532-re. Na most ezek után azt kijelenteni, hogy

"Értem a gondolatmenetet, de szerintem módszertanilag nem helyes"

egy kicsit elhamarkodottnak tűnik.

Egyébiránt mi nem helyes módszertanilag? Azt feltételezni, hogy a középkorban összekeverhettek, vagy akár csak következetlenül használhattak egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszereket? Tisztelt Uram! Erre tömegével lehetne példákat felhozni, mégpedig éppen a magyar krónikás irodalomból!

"aztán jön az az érvelés, hogy ha valóban így értette, akkor jó, de ha valójában a másik időszámítást vette alapul, akkor hamisított. És erre épülnek további elméletek."

Ez valami vicc akar lenni ugye? Tizenkét év kutatás és 44 elkészült fejezet után, amely fejezetekben tömegével mutatom ki a döbbenetesebbnél döbbenetesebb történelmi párhuzamosságokat, csak az utolsó három fejezetben tártam fel, hogy hogyan is keletkezhetett ez az egész időrendi probléma. Erre Ön azt írja, hogy erre építettem fel az egész elméletemet. Nem érzi, hogy amit ír, az már csak időrendileg sem állja meg a helyét? Ha erre építettem volna fel az elméletemet, akkor valószínűleg ez az utolsó három fejezet nem az utolsó három lenne, hanem az első három.

"Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezt az elméletet jobban alá kell támasztani"

Bizonyára azért mondja ezt, mert nem olvasta el az írásaimat az elejétől. Persze hogy megalapozatlannak tűnnek ezek az állítások azoknak, akik csak itt-ott olvasgattak bele az írásaimba! Ha azonban végigkövette volna az általam követett gondolatmenetet az elejétől, megértette és értelmezte volna azokat az összefüggéseket, amiket feltártam, akkor talán Ön is másképp látná a dolgokat.
@( Tóth Gyula ):
Tisztelt Tóth Gyula!

Én nem a 12 éves kutatásával, a 44 fejezetével, az redmenyeivel és általában a módszertanával nem értek egyet. Nagy tisztelője vagyok, minden fejezetet elolvastam és biztos vagyok abban, hogy a hivatalos tudományosság képviselői is rákényszerülnek majd a véleményük újragondolására az Ön eredményei miatt.

A megjegyzésem kizárólag Exiguus-ra vonatkozott. És valóban nem értem, miért baj, hogy Exiguus hozzáadott 284-et a diokletianusi 248-hoz. Ha a diokletianusi időszámítás a krisztusi 284-ben kezdődött, akkor ez egy helyes számítás. Nincs 284 év betoldás. Nekem Exiguus húsvéttáblázatában ezek az évszámok és a két időszámítás közötti átváltás helyesnek tűnik. Nincs benne ellentmondás. Ezután nem értem, hogy mért merül fel, hogy Exiguus mást gondolhatott, mint amit leírt.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy egyetértek az 532 éves és egyéb tévedésekkel, az eredményeivel és általában a kutatási módszereivel. Emellett továbbra sem értem, hogy Exiguus esetében mért merülhet fel, hogy véletlenül, vagy szándékosan tévedhetett. De ha már felmerült, akkor szerintem a húsvéttáblázat nem támasztja alá. Exiguus hamisítására vagy véletlen tévedésére az sem bizonyíték, hogy "sokan hamisítottak". Az én értelmezésemben a Nagy ciklus fejezetek nem azt támasztják alá, hogy Exiguus tévedett, hanem, hogy történt 532 év betoldás.
@iksz ipszilon:

Na még egyetlen gondolatot engedjen meg a végére! A témával foglalkozó hazai és külföldi kutatók között én vagyok az egyetlen, aki éveken keresztül úgy kutattam ezt a területet, hogy nem próbáltam mindenáron megmondani, hogy mennyi fiktív évet csempésztek az időszalagra. Illig konkrétan megmondta, hogy ez az évmennyiség szerinte 297 év. Hunnivári Zoltán 200 évről beszélt. Szekeres Sándor 247 évet valószínűsített. Én ebbe a hangos számháborúba nem kívántam beszállni, ehelyett csendesen elkezdtem gyűjteni azokat a meglepő párhuzamosságokat illetve anakronizmusokat, amelyekkel Dunát lehetne rekeszteni és amelyek mind arra utaltak, hogy valami időrendi probléma valóban lehet koraközépkor történelmével. S nem csak hogy nem horgonyoztam le egyetlen fiktív évmennyiségnél, de azt sem zártam ki, hogy egyáltalán nincsenek is fiktív évek az időszalagon! Ennek természetesen hangot is adtam. A 2003-ban megjelent könyvemben világosan leírtam, hogy az sem kizárt, hogy csak kronológiai problémával állunk szemben, nem pedig fiktív évekkel. Ugyanezt írtam a tavaly megjelent könyvemben is. Sőt, még e mostani fejezet utolsó bekezdésében is így írok:

"Lehet, hogy egyesek számára ez túlzott óvatoskodásnak tűnik, de valahol mélyen legbelül még mindig nem zárom ki, hogy egyáltalán nincsenek fiktív évek az időszalagon. Noha szinte minden általam megértett összefüggés az ellenkezőjét mondja ennek, továbbra is nyitva hagyom a lehetőségét annak, hogy csak a történelmi kronológiával van baj, nem pedig a Krisztus születése óta eltelt évek számával."

Világosan kell tehát látni, hogy az én elméletemnek a fiktív évek egyáltalán nem képezik alapját. Tudniillik a történelmi kronológiát fiktív évek nélkül is össze lehet zavarni. A fiktív évek megléte vagy meg nem léte az én elméletem szempontjából ha nem is irreleváns, de legalábbis nem alapfeltétel. Két dologban azonban mára egészen bizonyos vagyok:

1. A koraközépkor történelmi kronológiája az egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek tévesztése következtében teljesen összezavarodott.

2. Ha mégis vannak fiktív évek, akkor azok Dionysius Exiguus művelete folytán kerültek rá, mégpedig a diocletianusi és az arszakida időszámítások összekeverése által. ... Hangsúlyozom: HA vannak egyáltalán fiktív évek!

Erről szólnak ezek a tanulmányok, nem többről.
@iksz ipszilon:

"És valóban nem értem, miért baj, hogy Exiguus hozzáadott 284-et a diokletianusi 248-hoz. Ha a diokletianusi időszámítás a krisztusi 284-ben kezdődött, akkor ez egy helyes számítás. Nincs 284 év betoldás. Nekem Exiguus húsvéttáblázatában ezek az évszámok és a két időszámítás közötti átváltás helyesnek tűnik. Nincs benne ellentmondás. Ezután nem értem, hogy mért merül fel, hogy Exiguus mást gondolhatott, mint amit leírt."

Nézze! Nem az a baj, hogy Exiguus hozzáadott 284-et a diocletianusi évekhez. Már miért volna ez baj? Hiszen be akart vezetni egy teljesen új időszámítást, amelynek a kezdőpontja eltért az addig használt időszámítás kezdőpontjától. Teljesen nyilvánvaló, hogy hozzá kellett nyúlnia a dátumok számértékéhez, hiszen ezt a műveletet másképp nem is lehetett volna elvégezni! A baj nem itt van.

A baj az, hogy mi egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy műveletének végrehajtásakor valóban a diocletianusi évekből indult-e ki! Ő ugyan ezt állította, és normális körülmények között nem is lenne okunk azt feltételezni róla, hogy hazudott. Csakhogy van néhány apró körülmény, ami Dionysius műveletét legalábbis gyanússá teszi:

1. Mi magunk mutattuk ki korábban, hogy összetartozó események 532 év, vagyis éppen egy nagy húsvétciklus távolságba csúsztak egymástól.

2. A hivatalos tudományosság világosan kimondta, hogy hiba és zavar nélkül csak éppen 532 évet lehet becsempészni az időszalagra.

3. Dionysius Exiguus az általa bevezetett Krisztus szerinti időszámítást valami különös okból épp az 532-es évvel indítja, noha bármikor máskor is indíthatná.

4. Valamiért épp a diocletianusi 248-as évnél érzi szükségét a váltásnak, noha ezt a váltást a diocletianusi időszámítás bármely más événél is elvégezhette volna.

5. A 248-as évnek a diocletianusi időszámításban az égvilágon semmilyen jelentősége nem volt. Az arszakidában azonban éppen ez Krisztus születésének éve.

6. A diocletianusi és arszakida időszámítások kezdőpontja majdnem pontosan 532 év, azaz egy nagy húsvétciklus távolságban van egymástól.

Na most aki mindezen összefüggésekből még mindig nem érzi, hogy itt valami nagyon de nagyon gyanús, azzal én a magam részéről nem tudok mit kezdeni. Különösen akkor, amikor középkori krónikáink szinte minden furcsa és érthetetlen dátuma egycsapásra magyarázatra lelne ha mernénk azt feltételezni, hogy Dionysius Exiguus összekeverte a diocletianusi időszámítást az arszakidával. Tudja az a helyzet, hogy ez így túlságosan is sok dolgot megmagyaráz és túlságosan is sok dolgot a helyére tesz.
@( Tóth Gyula ):
Tisztelt Tóth Gyula!

Köszönöm a kimerítő válaszát, logikus a gondolatmenet. Nem akarom tovább borzolni a kedélyeket, de engedjen meg néhány utolsó megjegyzést.

Exiguust megkérik 532-ben, hogy csinálja meg a húsvéttáblázatát. Nem tudja, hogy 532-ben mikorra kell esni a húsvétnak, ezert ki kell számolnia. Tudja, hogy a diokletianusi időszámítás kezdetén melyik napra esett, ezért abból ki tudja számolni. Kiszámolja diokletianusi 247-ig, ami a tavalyi évet jelenti 532-ben. Eddig csak szamolgatott, de most prezentálnia kell a munkát, amire felkérték. Ekkor tette fel magának a kérdést: miért is írjam meg diokletianusi dátumokkal? Jobb lenne krisztusi évszámokkal. Ez korábban nem merült fel, mert csak számolgatott. A munkának viszont, amit kiad a kezéből, tökéletesnek kell lennie, ezert jobbnak látta krisztusi számokat használni.

Egy ilyen Exiguus teljesen más ember, mint amilyet Ön festett le. Nyilván Ön olvasottabb a kérdésben és joggal feltételezi, hogy Exiguus tévedett, ezt én, elsősorban az Ön írásainak olvasása alapján, nem látom bizonyítottnak. Exiguus számaira hivatkozva szándékosan hamisíthattak, de attól még Exiguus számításai helyesek lehetnek.

Egyetertak azzal, hogy valami gyanús azokkal a számokkal, amiket leírt, illetve azzal is, hogy sok mindent megmagyaráz, ha kimondjuk, hogy Exiguus összekeverte az időszámításokat. Azonban számomra ezek nem bizonyítják, hogy Exiguus tévedett, és azért jeleztem ezt Önnek, mert ez más kutatóknak is feltűnhet, akik tudományosan támadhatják az eredményeit.

Végül azt is hozzáteszem, hogy akármilyen ember is volt Exiguus, az Ön eredményei megállnak és lehet, hogy csak nekem volt rossz érzés, hogy Exiguus rossz színben tűnt fel, miközben a munkájában nem láttam kivetnivalót.
@iksz ipszilon:

Na akkor még egy érdekes gondolatot én is felvetnék. Ez a tanulmányom írásakor több alkalommal is felmerült bennem, noha ezt így direktben nem írtam le:

Még az is lehet, hogy Dionysius Exiguus tényleg jól csinált mindent! Tényleg a diocletianusi időszámításból indult ki, jól számolt és korrektül határozta meg Krisztus születésének 532-ik esztendejét. Viszont a későbbi krónikások, akik még ismerték az akkor még élő és létező arszakida dátumokat, helytelenül azt gondolták, hogy Dionysius Exiguus azokat növelte meg 284 évvel! Azt még tudták, hogy a keresztény dátumok azáltal álltak elő, hogy Exiguus egy létező időszámítás dátumainak számértékét 284 évvel megnövelte, de azt már nem tudták, hogy melyik volt az az időszámítás! Helytelenül azt hitték, hogy a hunok között általánosan elterjedt arszakida időszámítás volt az, amit Dionysius alapul vett. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a csalást vagy tévedést (nevezzük akárhogy) Dionysius Exiguus követte el. Az is elképzelhető, hogy azok a középkori krónikások követték el, akik Dionysius műveletét rosszul értelmezték! Én ezt a forgatókönyvet is majdnem olyan valószínűnek tartom, mint a korábban felvázolt lehetőséget. Ez esetben nincsenek fiktív évek az időszalagon, mégis összekuszálódhattak az események akár egy 532 éves időintervallumban is.
@iksz ipszilon:
Ön ezt írja:

"Exiguust megkérik 532-ben, hogy csinálja meg a húsvéttáblázatát. Nem tudja, hogy 532-ben mikorra kell esni a húsvétnak, ezert ki kell számolnia. Tudja, hogy a diokletianusi időszámítás kezdetén melyik napra esett, ezért abból ki tudja számolni. Kiszámolja diokletianusi 247-ig, ami a tavalyi évet jelenti 532-ben. Eddig csak szamolgatott, de most prezentálnia kell a munkát, amire felkérték."

Ez így nagyon logikusnak tűnik, csak éppen nem igaz. Ez abból a feltevésből indul ki, hogy Dionysius Exiguust 532-ben kérték fel a húsvéttáblázat összeállítására, ezért az általa kiszámítandó első év az 532-ik. Addig csak számolgatott, de 532-ben prezentálnia kellett a munkát, amire felkérték. Ön szerint tehát ez az oka annak, hogy éppen 532-től kezdi Krisztus szerint számolni az éveket, hiszen ettől a dátumtól tud csak önálló kezdeményezésével előrukkolni. Legalábbis az Ön logikájából ez következik.

Na akkor most megmondom, hogy hol sántít ez a fajta logika. Ott, hogy Dionysius Exiguust nem 532-ben kérte fel I. János pápa a húsvéttáblázat összeállítására, hanem 525-ben. Vagyis ha már annyira be akarta vezetni a Krisztus szerinti éveket, ezt már 525-től bármelyik évben megtehette volna. Mégis várt az 532-ik évig. Vagyis addig a "diocletianusi" 248-ik évig, amelynek a diocletianusi időszámításban semmi jelentősége nem volt, csak az arszakidában. Ott azonban hatalmas! Remélem ez már Önt is meggyőzi.
Tul nagy jártasságom nincs az ókori történelemben,és nem is nagyon ásnám magam bele, mivel az a meggyöződésem hogy a legtöbb irás hamisitvány,ezért csak a logikára támaszkodva mondok egy vélerményt.Szerintem Diokleciánusnak semmi köze a diokleciánusi időszámitáshoz.Ezt az időszámitást a kopt keresztények örizték meg,tehát nevezzük kopt időszámitásnak.Ha megvizsgáljuk,látjuk hogy épp egy nagy husvét ciklusra van az arszakida időszámitástól.Ez nagyon gyanus és nem lehet véletlen.A diocletianusi időszámitás 284-től,vagy is Dioclecianus tronra lépésétől kezdődik.A juliánusi időszámitás Julius Cézár halálától.Van egy nagysándori időszámitás is ami ugyancsak Nagy Sándór halálától kezdődik.Nem gyanus hogy a diokleciánusi időszámitás nem a császár halálától,hanem a tronralépésétől kezdődik?Ez akkor lenne hiteles ha valóban Diocleciánus bevezetett volna egy uj időszámitást a juliánusival szembe.Mivel nem vagyok történész ,ennek a létezéséről nem tudok nyilatkozni.De ha csak utólag vezették be,annak is oka kellett legyen.Az hogy ezt az időszámitást a mártir jelzővel látják el ,ennek semmi értelme nincs,mert a mártirok sokkal később szenvedtek mártiromságot.Tehát nagyon valószinű hogy itt az arszakida időszámitásról van szó,amit a nagy husvétciklus betoldásával hátra tóltak kr.e.247-re.A kérdés az hogy Dionysius Exiguus elött,van emlités valahól hitelt érdemlő tőrténelmi dokumentumokban a Krisztus születési dátumáról vagy nincs? És ha van ,milyen időszámitás szerint?
Ezt igy találtam egy blogon:
"A magyar őstörténettel foglalkozók figyelmébe ajánlanám a keresztény érdekek felnagyításában élenjáró Orosius 418-ban írt túlzását: „Kelet és Nyugat templomai hunokkal telnek meg, mivel a hunok Jézus hitűek” ."
Ha a hunok Jézus hitüek voltak,és közük volt a pártusokhoz, akkór valószinű, hogy ök a Jézus születését az arszakida időszámitás szerint tudták és nem a diocleciánusi szerint.
Tehát Toth Gyulával tudok egyetérteni abban hogy Dionysius Exiguus bevezethette volna a Krisztus szerinti időszámitást a diocleciánusi elött vagy után,ha csak nem volt egy nagyon komoly hátsó szándéka ezzel.Éspedig az hogy elszakitsa a kopt időszámitást az arszakida időszámitástól.
@sanyája:
Jézusétől meg születéssel (bár mint időszámítás ez a legfiatalabb), a zsidók meg a termtéssel, a bizánci ugyanez csak másképp számolva.
Akár lehet gyanús is.
Tisztelt Tóth Gyula!

Sajnos nem győzött meg. Utána olvasok a témának, hátha jobban átlátom a dolgokat.
@iksz ipszilon:

Hát, ... ezt őszintén sajnálom. :-)
Üdv!

Egyszer Dániában jártam és megkérdeztem az ottaniakat, hogy mekkora az az üst ami az 500 koronájukon van, és jó nagyra saccolták. Kb. egy méteresnek vagy nagyobbnak.

Azért kérdeztem meg mert engem emlékeztet egy hun áldozati üstre. Mutattam is nekik egy képet hun áldozati üstökről amin ők is meglepődtek, mert mondtam, hogy ilyeneket Magyarországon meg innen keletre szoktak találni tudtommal. Az volt az első kérdésük, hogy tudok-e arról, hogy jártak-e mifelénk vikingek?

Az alábbi url címen elérhető egy kép:

upload.wikimedia.org/wikipedia/en/d/d1/DKK_500_reverse_%282009%29.jpg
Tisztelt Tóth Gyula!

Nézegettem az érveit, játszottam a gondolatokkal és arra jutottam, hogy ha Exiguus hamisított, akkor azt úgy kellett tennie, hogy a számok stimmeljenek. Ehhez meg kellett alkotnia egy időszámítást, aminek 532 év időtávolságban kellett lenni az arszakida időszámítástól azért, hogy működjön a húsvéttáblázat. Az időszámítás kezdetéhez pedig hozzá kellett rendelnie egy nem sokkal korábban élő királyt vagy valami hasonlót. Szóval, ha ő találta ki a diokletianusi időszámítást, akkor stimmelnek a számok, stimmel a húsvét, és az Ön érvei engem is meggyőztek.
@iksz ipszilon:

"Ehhez meg kellett alkotnia egy időszámítást, aminek 532 év időtávolságban kellett lenni az arszakida időszámítástól azért, hogy működjön a húsvéttáblázat. Az időszámítás kezdetéhez pedig hozzá kellett rendelnie egy nem sokkal korábban élő királyt vagy valami hasonlót."

Kedves Iksz Ipszilon! Így van, ahogy leírta! E mostani fejezet harmadik bekezdésében én magam is pontosan erre a következtetésre jutottam.
@gigabursch: Az a gyanus hogy a pápa ad a szolgájának egy feladatot,amit az tul teljesit,vagyis katolikusabb a pápánál,mert hát a pápa nem csak hogy nem kéri meg a krisztusi éra bevezetésére,de nem is nagyon örvend neki.És nem csak ő hanem az utánna következő pápák mind fütyűlnek a kezdeményezésre.Aztán ha keresnénk, hogy mégis melyik az a pápa aki végűl is bevezeti, hát nem találjuk.Olyanokat lehet olvasni ,hogy az angolok bevezették ekkór,a franciák akkór,a németek amakkór.Hát e szerint a pápák nem nagyon tisztelték Krisztust.Akkór vajon a tanitását tiszteletben tartották e?Akkór vajon a mostani zsidó-keresztény tanitás ugyanaz mint a Jézus tanitása?
@sanyája:

Igen, ez egy roppant érdekes gondolat! Miért nem vezették be a pápák Dionysius Exiguus újítását még évszázadokig? Talán valami problémájuk volt vele? Dionysius tálcán kínálta nekik a Krisztus szerinti időszámítást, de ők jobban ragaszkodtak a keresztényüldöző Diocletianus éveihez? Miért kellett várni a hétszázas években élő Beda Venerabilisre, hogy Exiguus ötlete követőre találjon? Érthetetlen! Ezek azok a ellentmondások, amelyekre a kitalált középkor elméletének ellenzői soha sem fogják tudni megadni a korrekt válaszokat. Számomra mindezekből teljesen egyértelmű, hogy Dionysius Exiguus (ha ugyan nem fiktív személy) jóval később élt, maximum egy-két évszázaddal első krónikáink keletkezése előtt. Feladata nem elsősorban a Krisztus szerinti évek bevezetése, hanem az időszalag megmanipulálása volt. A Krisztus szerinti időszámítás csak a mellékterméke volt ennek a műveletnek. Ez volt a fedősztori, ami elleplezte a valódi szándékot.

Az is érdekes továbbá, hogy a Diocletianus trónra lépésétől induló időszámítás még 248 évvel később is használatban lehetett. Miért ragaszkodtak annyira a diocletianusi évekhez? A később élő császároknak egyetlen szavuk sem volt ahhoz, hogy egyesek még mindig Diocletianustól számítják az időt és nem tőlük? Hogy lehet, hogy éppen a keresztény egyház őrizte meg egy keresztényüldöző császár trónra lépésétől induló időszámítást? Ellentmondás ellentmondás hátán...
Tisztelt Tóth Gyula!

Én úgy értettem korábban, hogy Exiguus két már meglévő időszámítást kevert össze, de így már nekem is logikus a magyarázat. Köszönöm a türelmét.
"Dionysius Exiguus (ha ugyan nem fiktív személy) jóval később élt, maximum egy-két évszázaddal első krónikáink keletkezése előtt. Feladata nem elsősorban a Krisztus szerinti évek bevezetése, hanem az időszalag megmanipulálása volt."

Ha hamisítás történt, akkor van időtöbblet is? Korábban kiszámoltam, hogy ez a krónikák nemzetségtáblái alapján akár hatszáz év is lehet(lásd az előző fejezethez írt kommentemet). Ha az ott alapul vett 20 helyett a reálisabb 25 évet számolom egy generációra, akkor Szent István 420 körül született meg Jézushoz viszonyítva. Szent István születésének Képes krónika szerinti évszáma 969. A kettő között 550 év feszül. Ez nagyságrendileg az 532 éves ugratást valószínűsíti. Ennyi évet nem tudtak lefedni krónikásaink ellentmondások nélkül történelmi alakokkal és eseményekkel.
@( Tóth Gyula ): Van egy mondás hogyha valamit nem tudsz legyőzni akkor állj az élére, és valld sajátodnak. Róma mindig is Jupiter és többi istent követte, majd az egész megfordult azzal, hogy a változtatást nem lehetett megállítani. A gond Antiochiával kezdődött, mert magával a várossal Róma sem mert ujjat húzni, mert nagyobb volt lélekszámban mint maga Róma, így sokáig önálló maradhatott. És persze Antiochia történelme a Makedón Nagy Sándor történettel kezdődik, Antigonosz Monophthalmosz nevével(Antigoné neve biztosan ismerős) - wikipedia szerint kre. 306-tól, amit Szeleukosz 301-ben le is győzött... De lássuk mit ír később a wikipédia: "Az egyre nagyobb méreteket öltő kereszténység sok gondot okozott a császároknak is, hiszen a terjedő vallás pogánynak pecsételte azokat az isteneket, amelyektől a császárok származtatták magukat, sőt, amelyek sorába gyakran önmagukat is sorolták. Többször is üldözések törtek ki, és 70-ben Jeruzsálemben is legyilkolták vagy letartóztatták a keresztényeket. Ebben a korban Antiochia független vezetése keresztények ezreit vonzotta a városba, s ekkor vált igazán a keresztény világ központjává a város. A város több nagy hatású gondolkodót és teológust is adott az ókori világnak. Így például Aranyszájú Szent Jánost, Konstantinápoly püspökét, Flaviust, Szent Ignácot, Theophiloszt és Theodorét.

Antiochia tehát a kru. 1. század végére minden téren a keresztény vallás és kultúra fellegvárává változott. Az egész birodalomban itt volt a legnépesebb keresztény közösség, és a teológusok, filozófusok fontos vitákat tartottak itt az új vallásról. Hamarosan átépítették a pogány templomokat a keresztény rítus szerint. Így a Caesar által emelt Jupiter-templom is egy nyolcszögletű katedrálissá változott. A gazdag és nagyszámú kereszténység képes volt bajba jutott testvérein segíteni. A Júdeát sújtó éhínség alkalmával már komoly segítséget tudtak nyújtani a területen élőknek. A római kultúra hanyagolását azonban a császárok nem nézték ölbe tett kézzel. A gondok akkor kezdődtek, amikor Iulianus császár kru. 362-ben Antiochiába érkezett, ahonnan a perzsák elleni hadjáratait irányította. A császárt zavarta a város önállósága, és az is, hogy nagyrészt keresztények lakják. Az antiochiaiak dühét azzal váltotta ki, hogy megemelte a városban az italok és a táncosok árát. A gőgös városlakók bosszúból gúnyt űztek a császárból, és kecskeszakállas törpeként ábrázolták vagy beszéltek róla. A császár bezáratta Antiochia keresztény templomait, és egy újabb szentélyt emelt Apollón tiszteletére a városban. 363-ban pedig itt adta ki keresztényellenes írásait. Az egységes Római Birodalom 395-ben végleg kettészakadt. A nyugati részen Róma, míg a keleti részen Konstantinápoly vált vezető központtá. 387-ben Antiochiában a központi hatalom gyengülését látva felkelés tört ki az adóterhek miatt, és sikerült is egyezségre jutni a megszorult császárral."
További évszámok:
hu.wikipedia.org/wiki/Antiokheia#Zsinatok_v.C3.A1rosa
@( Tóth Gyula ): További adalék, hogy Zeno (474-491) a római katolikus urakoldó egyezséget kötött az Ostrogoth-okkal (487). Ezzel pedig elkezdődik egy genocidum, amit Justinianus hajt végre. A kivégzett népek mindegyike ariánus: Heruli (493 -Itália területe), Ostrogoth-ok (538), és a Vandálok (454)... Egyéb: Számomra pedig érdekes hogy a Szvév név Suevi névvel is megtalálhatóak, akik a mai portugálok. Visitgoth-ok pedig a mai spanyolok.
Nekem lenne még egy érdekes kérdésem, de ez csak technikai jellegű - hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_K%C3%BCrillosz

Ő róla azt írja wikipedia hogy a Kopt egyház az ő egyháza, de a Kyrie Eleison amit Uram irgalmazznak fordítanak, egyezne a nevével?

Továbbá ha az ő húsvéti táblázatát használja fel Exiguus, akkor szerintem nem ő alkotta meg csak felhasználta. DE:
Wikipedia -Exiguusról: Gyűjtő és fordító volt, aki előszeretettel foglalkozott kronológiai kérdésekkel (Liber de paschate, Argumenta paschalia, Epistolae duae de ratione paschae). Ennek részeként Nyugaton is elterjesztette a húsvét kiszámításának alexandriai módszerét. 525-ben kiegészítette Alexandriai Kürillosz húsvéti táblázatát. Először ő számolta az éveket Jézus születésétől. Ehhez Krisztus születését – minimum négy év tévedéssel – Róma alapításának 754. évében határozta meg. Végképp megkavarodtam...
Még egy érdekes dokumentum - talán segít megmagyarázni sok dolgot: A könyv címe Great Calendar Controversy chapter 6 -
www.4angelspublications.com/Books/GCC/Chapter%206.pdf
Nagyon is az az érzésem hogy valaki nagyon egy nagy birodalmat akart de lépésről lépésre cserélt ki mindent, és vont be úgymond a kereszténység neve alá. Ezért kellett egy istenre cserélni mindent, kezdve Constantinussal, majd a többi pogány népek isteneit is keresztényre cserélni, Mithra, és zsidók, és más népek istenei nélkül. Ezért volt szükség arra hogy összemossák Constantinus nevét kelettel és nyugattal is....

A great calendar controversy könyvből: The calendar now in use, named after Pope Gregory XIII, is but a continuation of the old pagan solar calendar implemented by Julius Cæsar in 46 B.C. and adopted into the church by the Council of Nicæa. Ez komoly??
@sanyája:

Egy meredek gondolatmenettel én is beszállnék:

Mi van ha Dionysius Exiguus és Beda Venerabilis ugyanaz a személy?!

Van két dátumunk egy állítólagos 530-as évek és 731, amikor állítólag elkészültek ez említett művek. Ez az időszak a zavaros évszázadok periódusára esnek. És a köztük eltelt idő is figyelmet érdemel. De mennyi év is pontosan?

Dionysius Exiguus működését eddig jóval korábbra tettük. Valahol a harmadik évszázad közepe felé… Ekkor viszont már az idő elég jelentős mértékben szétnyilik az említett két naptár reformer között. Kb 500 évre! Mi van, ha belép a 44 és esetleg 7 éves időszámítási csúszás is… Innentől kezdve már gyerekjáték (megfelelő induló évszámok kiválasztásával) bebizonyítani az 532-es ciklust a kettő személy között….

Tudom ez meredek így, de…

De tovább folytatom a provokatív gondolatmenetet (Gyula ez nem Ön és nem az elmélete ellen szól… inkább csak a lehetőségek határának feszengetését szolgálja) :

Ahogy Dionysius Exiguus valós személyében, úgy Beda Venerabilis személyében sem lehetünk biztosak. Mi van ha mindkettő, csak a naptárhamisítás több lábra állításához használt fantom nevek.

731-532=199. Ez követően kellett végrehajtaniuk... És megint hasonló időszakhoz érkezhetünk: a III. század közepe.
hu.wikipedia.org/wiki/Pszeudo-Dion%C3%BCsziosz

Pierre Abélard, a 12. századi teológus és filozófus a Saint-Denis-székesegyház bencés szerzetese volt. 1120 körül szabelliánus eretnekség tanításával vádolták, és rövid időre kicsapták. 1121-ben, mikor visszatért a rendbe, figyelme a székesegyház névadó szentje felé fordult, és kibogozta a három Dionüszosz személyazonossága körüli rejtélyt. A szerzeteseket ez sértette, és Abélard nem maradt sokáig náluk.

Tovább kattintva az Ibériai Péter wikipédiára kisebbfajta sokkot kaptam, hogy miért?
Mert Ibéria = Grúzia, angolul Georgia, ami akkoriban Lhazica (Cholchris) része volt. Nevelője a neves lazicai filozófus, Mithradatész volt. 12 vagy 14 esztendős volt, amikor II. Theodosziosz bizánci császár követelésére túszként a birodalom fővárosába, Bizáncba kényszerült, ahol Aelia Eudocia császárné, Theodosius felesége nevelte. Végül Mithradatésszel együtt megszökött, hogy Palesztinába zarándokoljon, és szerzetes lett Jeruzsálemben. Ekkor vette fel a Péter nevet. 430-ban saját kolostort alapított Betlehemben (ez lett később a Betlehemi Grúz Kolostor). 445-ben pappá szentelték. Mithradatész kíséretében (akit most Jánosnak hívtak) a Közel-Kelet több országát bejárta, végül Majumában, Gázában telepedett le.

451-ben a kalcedoni zsinat megalkotta az ortodox kereszténység alapvető doktrínáit. Péter a Kalcedon-ellenes mozgalom rendkívül befolyásos tagja lett. A mozgalom Palesztinában nyílt felkelésbe torkollt. 452-ben hat hónapig Majuma püspökeként szolgált, mielőtt minden monofizita vezetőt elbocsátottak. Péter Egyiptomba menekült, de egy évtizeddel később visszatért Palesztinába. Többé-kevésbé titkos monofizita tevékenységekben vett részt, rengeteg tanítványra és követőre tett szert. Középkori források szerint több híres mű szerzője, de egy sem maradt fenn, amit Péter néven írt volna.

Iamnia partmenti városrészben halt meg, 491-ben, és Gáza melletti kolostorában temették el. Vagyis mindez azt jelenti hogy ő lenne Szent Péter???

A dolog azért is érdekes, mert a magyar szent koronán is szerepel Gobazes Lhazica királya (hunnok turkok királya)- akit tévesen Gézának azonosítanak... De ha Péter egy Lhazica-i filozófus tanítványa....
Egy érdekességre bukkantam, ami a diocletianusi és a Marcus Aureliusi idősíkok összefüggésével kapcsolatos.
Marcus Aurelius bronz lovasszobráról két idézet wikipédiáról:

"a keresztény korban azért nem olvasztották be, mert azt I.Constantin szobrának gondolták.a középkorban a római lateráni palotában állt, 1538-ban visszahelyezték a Capitoliumra (Piazza del Campidoglio). Noha Róma kereszténnyé válását követően általános gyakorlat volt, hogy a bronzból készült szobrokat beolvasztották új szobrok öntéséhez, ez a szobor egyedüliként fennmaradt. Ennek az volt az oka, hogy az ókor végén / középkor kezdetén tévesen úgy vélték, hogy a szobor az első keresztény uralkodót, I. Konstantint ábrázolja."

Nem valami életszerű felejtési história ez, szerintem ez nem szorul magyarázatra.

"A lovaszobrot, amely a reneszánsz lovaszobrainak példaképévé vált eredetileg arany borította. A legendák szerint, ha egyszer megint arany borítja majd, megszólal a paripa két füle között magasba emelkedő sörényrész és az utolsó ítélet napjának megérkeztét hirdeti majd. A ló felemelt lábai alatt egy legyőzött barbár szobra feküdt eredetileg, mintegy figyelmeztetve, hogy Róma uralma ellen fellázadni nem érdemes."

Érdekes, hogy a hagyomány Marcus Aurelius szobrával kapcsolatban hogyan keveri a római és a keresztény elemeket. Dunaszekcsőn(Lugio)egy Marcus Aureliust ábrázoló bronzfej került elő 1974-ben, ami megszólalásig hasonlít a lovasszobor fejalakjához, tehát itt is bronzszobor mentődött át. Talán itt is ugyanúgy Constantinnak gondolták?

"Az ifjú Constantinus Diocletianus császár nikomédiai udvarában szolgált" -írja a wiki.

Ha Diocletianust Marcus Aureliusból alkották meg, akkor érthetővé válhat a szobor körüli "memóriazavar"
Ha már Dionysius Exiguusnál tartunk feltétlenül meg kell említeni Illig munkatársának, a már sokszor hivatkozott Uwe Toppernek a véleményét is. Előrebocsátom, Topper későbbi munkáival már nem nagyon tudok azonosulni. Olyan dolgokat is megkérdőjelez, amelyek véleményem szerint megkérdőjelezhetetlenek. Mindenesetre tény, hogy ő volt az, aki először irányította rá a figyelmet a Julián naptár bevezetésétől induló időszámítás és a Krisztus születésétől induló időszámítás közötti 44 év különbségre, amelyet aztán millió helyen találtunk meg és mutattunk ki összetartozó események között. Ugyancsak ő volt az, aki kimondta, hogy a háromszázas években virágzó ariánizmus azonos lehet a hatszázas években induló iszlámmal, s hogy az iszlám születésének évét csak a 666-os szám szimbolikája miatt tolták későbbre az időszalagon. Szintén Toppertől tudjuk, hogy Hispániát a mohamedánok nem a hétszázas évek elején, hanem a négyszázas évek elején foglalták el, azaz éppen Attila korában. Szóval mindenképp érdekes lehet megnézni, hogy Topper mit ír Dinoysius Exiguusról. Lássuk hát:

"Időközben már ismerjük az igazi Dionysius Exiguust (kis növésű), ő Denis Pétau, Dionysius Petavius, 'kis' (petit) Dionys, aki a naptárreform után az időszámítást általánosan érvényessé tette." (Uwe Topper: Kitalált történelem - Naptárunk titkai)

Csak hogy érthető legyen a fenti idézet: Dionysius Petavius (vagy másképp Denis Pétau) 1583. augusztus 21-én született Párizsban és 1652. december 11-én halt meg. Teológus volt, aki sok egyéb mellett csillagászattal és kronológiával is foglalkozott. Mivel közvetlenül XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja után született, ezért éppen abban a korban szolgálta az egyházat, éppen abban a korban foglalkozott csillagászattal és kronológiával, amely korban az egyház egyik legfontosabb törekvése a naptárreform elfogadtatása volt. Ebben segédkezett Dionysius Petavius (Denis Pétau). A legkülönösebb az egészben az, hogy a nevének a jelentése tökéletesen megegyezik Dionysius Exiguus nevével. Ez így azért már tényleg elég különös. További információk a következő linkeken:

lexikon.katolikus.hu/P/Petavius.html

en.wikipedia.org/wiki/Denis_P%C3%A9tau
@( Tóth Gyula ): Érdekes, többszörös előfordulás - és ez még ez is - hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9nes_p%C3%A1pa

www.britannica.com/EBchecked/topic/245549/Saint-Gregory-I#toc241963

Akit még az a Felix pápa követ akinél felújjítják a keresztényüldözéseket.
hu.wikipedia.org/wiki/I._F%C3%A9lix_p%C3%A1pa
Én marha, nem látok az orromnál tovább - Saint Denis - Szent Dénes, vagyis akkor tényleg Dénes pápa a kulcs?
És emiatt kicsapják Pierre Abélard-ot, de mire jött rá?
Elég durva háború dúl a kereszténység miatt a vezetők közt... www.britannica.com/EBchecked/topic/547138/Saint-Sixtus-II

www.britannica.com/EBchecked/topic/565419/Saint-Stephen-I

Vagyis azért volt mártír kor, mert sorban fejezték le keresztény, félkeresztény, és alternatíváit. Majd a keresztes hadjáratokkal a muszlimokat, ariánusokat is megkergetik... Hm....
Traianus Pannóniai születésű :-o - aki BUDALIA-ban született, vagyis mai szerbia, Martinc. Hm. hu.wikipedia.org/wiki/Decius

Kárpok: hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rpok
272-ben Aureliánusnak sikerült legyőznie a kárpokat, és ennek emlékére kapta a carpicus cognoment a római szenátustól. Pannóniában Pécs környékére telepítette őket. Valamivel később döntött Dacia kiürítéséről, és a kárpok nagy részét oda telepítette át. Diocletianus újra elköltöztette őket, 299-ben megkapta ezért a carpicus maximus cognoment. Egy idő után a kárpok ismét mozgolódtak, ezért I. Constantinus római császár nagy földsáncokat építtetett, hogy elválassza a hegyekbe telepített törzseket a pannon síkságon élő szövetségesektől. Constantinus halála után a gót tervingek vették ellenőrzésük alá a Havasalföldet. Nem ismeretes azonban, hogy legyőzték-e a kárpokat. Zosimos történetíró 500 körül arról számolt be, hogy 379 és 395 között I. Theodosius római császár visszaverte a hunok, szkírek és kárpodákok támadásait. A kb. 340 és 390 között élt Eutropius szerint a kárpokat tömegesen telepítették szövetségesként a határvidékekre. Zosimos tett utoljára említést a kárpodákokról a 4. század végén. Lehetséges, hogy a Kárpátokat róluk nevezték el.
Azt hiszem ez az a pont ami szerintem a kulcsát jelentheti az egésznek: Az ostrogoth-ok. Az ostrogoth-ok szétverésével Róma egyedüli jogot formálhatott arra hogy gyakorolja a kereszténységet ez papíron kru. 538. Az Ostrogoth-ok megostromolják Rómát, Belisarius (thrákiai, bolgár) vezetésével aki karriert fut be Justinius (Justin császár fia) uralkodása alatt. Érdemes elolvasni a wikit róla.
Úgy néz ki Childerik neve is előkerül a vandáloknál és tökéletesen fekszik a történet - de a neve Hilderic. Idézem: "Hilderic was the grandson of king Genseric, founder of the Vandal kingdom in Africa. His father was Genseric's son Huneric, and his mother was Eudocia, the daughter of the Roman Emperor Valentinian III and Licinia Eudoxia.[1] Most of the Vandals were Arians and had persecuted Catholics, but Hilderic favored it as the religion of his mother, making his accession to the throne controversial.Soon after becoming king, Hilderic had his predecessor's widow, Amalafrida, imprisoned; he escaped war with her brother, the Gothic king Theoderic the Great, only by the latter's death in 526."
en.wikipedia.org/wiki/Hilderic
en.wikipedia.org/wiki/Belisarius
www.britannica.com/EBchecked/topic/434454/Ostrogoth
Egy újabb érdekesség.

Ugyebár tudjuk, hogy a Catalunumi csata Attila halála előtt 2 évvel történt és Attila 104-évvel az ún. honfoglalás előtt hal meg.

895-106=789 Tehát ma használatos évszámok szerint ekkor történt a Catalunumi csata.

Ebböl a dátumból levontam 532-t, (789-532=257)
2 év eltérrésel 259-ben egy a Catalunumi csatához kísértetiesen hasonló csata zajlódik le. en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Mediolanum

Ezt már korábban is linkeltem azonban most felfigyeltem valami érdekesre, a Rómaiakkal szemben álló felett Alemannoknak hívják.
Nem lehetséges-e, hogy ez az Alemann szó azonos az Alánnal?
Mártir kor - Saint Denis - és a Golden Legend (elég csak a képre pillantani, már korábban volt róla szó)- en.wikipedia.org/wiki/Denis#Martyrdom
en.wikipedia.org/wiki/Golden_Legend
és
Antiochiai Szent Margaret - en.wikipedia.org/wiki/Saint_Margaret_of_Antioch
akit szintén talán a gyökerét jelenti a sok sárkányölőnek.
További adalék - különféle vandálok: en.wikipedia.org/wiki/Hasdingi
Tökéletes megtaláltam a választ Pierre Abelard kicsapására: n Historia calamitatum, Pierre Abelard gives a short account of the strength of this belief and the monastery's harsh opposition to challenges to their claim. Abelard jokingly pointed out a possibility that the founder of the Abbey could have been another Dionysius, who is mentioned as Dionysius of Corinth by Eusebius. This irritated the community so much that eventually Abelard left in bitterness.
Szerintem a nagy húsvét ciklusra azért volt szükség, mert csak így tehették egésszé a hitszakadást. en.wikipedia.org/wiki/Acacian_schism

De ez csak tipp.
@( Tóth Gyula ):

Érdekes... Esetleg már eljátszott azzal a gondolattal, ha ez igaz, akkor a XVI. században miként lehet volna megetetni a világgal a naptártrükköt, hogy senkinek se tűnjön fel?

Amit viszont továbbra sem értek: A Gergely pápa naptárreformja nem érintette az évszámot, csak a szökőnapok rendszerét. Hogy kerülhetnek akkor össze az amúgy összecsengő nevek?
Uwe Topper mit ír erről?
@csan2:

Kedves Csanád!

Én ezt csak érdekességként írtam. Nem gondolnám, hogy az 1582-es naptárreform során, vagy azt követően toldották volna meg az időszalagot. Ha így volna, hogyan szerepelhetnének Kézai krónikájában Dionysius Exiguus féle dátumok? A véleményem az, hogy ez a hamisítás az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 év alatt történhetett meg Rómában. Azért gondolom így, mert az egész művelet kiváltó oka a hunok által okozott csapás volt, így az nem történhetett hamarabb Attila halálánál. Ráadásul miután a magyarok másodszor bejöttek, olyan krónikákat írtak, amelyekben már megjelenik ez az 532 év többlet. Ez a 104 éves periódus volt az, amelyben a hunok ereje Csaba és Aladár harca miatt olyan mértékben meggyengült, hogy ez a csalás Rómában kivitelezhetővé vált.

Ettől függetlenül még lehetséges, hogy az 1582-es naptárreformot követően tanult, csillagászattal és kronológiával foglalkozó jezsuiták egy csoportja (Köztük Dionysius Petáviusszal) kiszínezte ezt a koraközépkori műveletet és (önmagáról elnevezve) nevesítette is annak végrehajtóját. De hogy a csalás ennél jóval korábban történt, abban biztos vagyok.
@( Tóth Gyula ):

Ezzel egyetértek! Viszont érdekes lehet, hogy egy olyan kutató, mint Uwe Topper milyen logikai lépések alapján jutott erre a szokatlan elképzelésre. Lehet, hogy a nála "tévesen és rosszkor" alkalmazott logikai lépések kapcsolata hasznos segítség lehet az ezer évvel korábbi események megértésében.

Megpróbáltam utána nézni, hogy Dionysius Exiguus és Beda Venerabilis neve és munkáira mely évszázadokban kezdenek hivatkozni. Mikor "találják meg, fedezik fel" az írásaikat. Azaz, ha hamisítványok, akkor mely évszázadban kerül be a személyük a "köztudatba".
Van erre vonatkozó infoja?

Hogy érthető legyen, mire is gondolok. A Homérosz Iliászával az egyik gondom, hogy az a szövegváltozat, amit ma ismerünk és az iskolában tanulunk egy állítólagos X. századi kézíratból maradt ránk. De mégis több neves kutató a nyelvezete alapján középkori hamisítványnak tekinti ezt az íratot (és ezzel az Iliászt), mivel jóval későbbi iratnak tekintik.

Érdekes időcsúszás található itt is, ahogy esetleg Dionysius Petavius esetében.

Amúgy Beda Venerabilis 60 könyve elképesztő figyelemre méltó teljesítmény, vetekszik Jókai és Lenin munkásságával... Bár az utóbbinál mégis tudható, hogy a piros kötéses könyveihez csak a nevét adta, de nem az ő szellemi termékei.
Esetleg hasonló mondható el Beda Venerabilisről is?
@csan2: Nagy a valószinüsége annak hogy az ókori és középkori történelmet a reneszánsz korában fércelték össze a Scaligeri által felálitott kronologia szerint.Az eseményeket és a szereplőket aztán ugy toldozták foltozták hogy valahogy minden stimmeljen.Csak hogy mégsem sikerült tökéletesre az opus.
@csan2: Majd amikór rájöttek hogy az opus nem tökéletes,megprobálták ugy összegubancólni az egésszet hogy ne lehessen kibogozni.Ez már majdnem sikerült is nekik.
@sanyája:

Néhány évvel ezelőtt volt egy rövid pengeváltásom a honlapom egyik hozzászólójával. Ő akkor az Arthur király c. tanulmány alatt azon értetlenkedett, hogy miért a XIX. századi történelmi munkákat (például a Nagy Képes Világtörténetet) veszem alapul, amikor a naptárhamisítás logikáját próbálom feltárni. Hiszen a XX.századi történelmi munkák írói már jóval többet tudtak az adott korszakról, sokban pontosították a képet, rengeteg új kutatási eredménnyel egészítették ki az adott korszakról rendelkezésre álló ismereteinket, stb. Az Ön az iménti hozzászólásában ott is van a válasz erre:

"Az eseményeket és a szereplőket aztán ugy toldozták foltozták hogy valahogy minden stimmeljen.Csak hogy mégsem sikerült tökéletesre az opus. (...) Majd amikór rájöttek hogy az opus nem tökéletes,megprobálták ugy összegubancólni az egésszet hogy ne lehessen kibogozni."

Teljesen egyetértek Önnel! A korábbi történelmi munkák még a maga nyers és kiforratlan valóságában tárták elénk a hamisítás következtében előállt képet. Mivel ez a kép (vagy ahogy Ön fogalmazott: opus) nem volt tökéletes, ezért a későbbi történelmi munkákban (pláne a XX. században keletkezett művekben) igyekeztek olyan szinten összemaszatolni, összegubancolni a képet, hogy lehetetlen legyen kibogozni. Ezért érdemes tehát minél korábbi történelmi munkákat alapul vennünk, mert azokban még túlságosan is sok árulkodó részlet maradt, amelyek segíthetnek nekünk az események felgöngyölítésében és a szálak kibogozásában.
@( Tóth Gyula ): Hát igen ezért van ez a nagy infláció a történelmi irások terén,hogy egy emberélet ne legyen elég átolvasni mindet.
@( Tóth Gyula ): Kedves Gyula!És ha már igy szolitom meg önt,akkór ugy tartom illendőnek hogy bemutatkozzam. Tisztességes nevem Fábián Sándor.Szolithat Sándornak vagy Sanyinak.Én be kell valljam hogy nem igen hittem a nagy népvándorlásokban és most is az a meggyöződésem,hogy a vándorlók sosem jöttek hogy ugy mondjam ökröstől tököstől.Ebben csak is egészséges mindenre felkészült kalandvágyó fiatalok vettek részt.Magukkal vitték a harci és vallási kulturájukat.Ezért kétkedve fogadtam az Ön azon állitását,hogy a hunok a pártusok leszármazottai lennének.Most hogy rábukkantam Orosius azon állitására hogy a hunok Jézus hitüek,és miután elolvastam a következő linket:aranylaci.freeweb.hu/jezus/jezus-evangelium.htm,kezdem elhinni hogy ez valóban megtörténhetett a Keys által emlitett katasztrofa után.Itt megfogott az ujgur szónak olyan értelmezése hogy ujfordulat.Hát a gur valóban forgást jelent.Eddig azt hittem hogy az ugor szóból származik,ami a kárpát-medencei magyarok neve,és ugy okoskodtam hogy az ujgurok a kárpát-medencei magyarok kirajzása.Mind e mellett most is azt vallom hogy a magyar nyelv a Kárpát-medence öslakosság nyelve.A pártusok, a harci és vallási kulturát hozhatták magukkal.
Volna egy olyan megérzésem ami nem hagy nyugodni. Az írásai közt sokszor fordult elő, hogy mi magyarok tanúkőként ott állunk mindig a történelemben akik csak tanítanak és örzik a régi tudást. A Mag népe - mag
Mindig is rengeteg öttlettel és találmánnyal tudunk az idő kerekén forgatni, alkotni és akik vállalják a mi keresztségünket olyanná válnak mint mi. Mi van ha ez az egész történelmi kavarás Jézus második eljövetele miatt van?

Más. Illetve bocsánat hogy elütök/visszatérek másik bejegyzéshez. Anno a turul/griff kapcsán kértem egy sor írást az egyik török barátomtól és ezt most megkaptam ma. Eléggé érdekes dolgokat mond a legenda a főnixről. A főnix név eredetileg görög átvétel, de annál érdekesebb az arab Anka vagy Ankha elnevezés (igen, az Ankh kereszt a madarat is jelképezi). A magyar turul elnevezés pedig nem idegen, hanem türk átvétel. A Tuğrul a spec. g betű H-ként ejtendő helyesen. A mondából kiderül hogy a madár mindig egy fáról, a tudás fájáról - rajz a alapján - datolyapálmáról (latin neve is sokatmondó - Phoenix dactylifera, de mintha a pálosoknál is datolyapálma lenne) kérleli és dícséri a napot, amiért mindig életben tartja, és a madár is hogy énekelhet a napnak. Magáról a madárról a narancs és sárga tollazatot ír (értsd: nap), és 5 különböző színű faroktollat (lila kék zöld arany vörös). A színei azért érdekesek, mert egyeznek a bibliában leírt színekkel, amit a zsidóknak hagy meg Isten parancsolatként hogy milyen öltözéket viseljenek a papjaik, továbbá megegyezik a szívárvány színeivel (Itt török barátom megjegyzi hogy eredetileg 9 vagy 12 színről volt szó az arab verzióban, ami harmonizál a bolygókkal, és ezért is viseltek köveket az emberek.)
A monda többi része 500 éves rövid ciklusról és egy nagy ciklusról beszél, hogy a madár 500 évenként elégeti magát majd újjászületik (Volt koronaőrünk is 500 éves ciklusokról beszélt). Az érdekes része az amikor előkészül a halálára - a tojást mirhával keni amit tömjénnel fed le, majd amikor elégeti magát, a tömjénnel füst száll fel, és a tojás aranyszínűvé válik, a hamvaiból újjászületik a madár. (Mit is vittek a három királyok ajándékba Jézusnak?) Bizonyos alverziókban itt Heliopolis-t (régi neve Baalbeck) emlegetik hogy a hamvak maradványait oda rejti el. (Egyébként Heliopolis amit mára széthordtak, pontosan keletre van tőle Jeruzsálem ahová a 3 király tartott.)
Az élőhelyét a Kaf hegyei jelentették, ahol az emberek éltek vele együtt a völgyekben. A 7 völgynek nevei voltak: Vágy, Szerelem, Jártasság, Kivételesség, Egység, Meglepetés, Önmegtartóztatás. Történet megjegyzi hogy a madár már háromszor látta a világot összeomlani. Mivel sokáig él, elég nagy tudással rendelkezik a világban, és ennek kapcsán jegyzi meg hogy a madár könnyei gyógyítóak (értsd: eső), és a tollai (értsd: napsugarak) szintén. Leírja azt is, hogy sosem telepedett le egész élete során egy földrészre sem, és a lábai sem érintettek földet sosem.

Még egyszer elnézést a külön témáért.
@( Tóth Gyula ):
A.D.

Csak halkan jegyzem meg és kérdezem, hogy az A.D. mindig anno dominit-t jelentett?

Pl. ma mit is használunk erre felé:
Kr. e.; Kr. u vagy épp angol nyelvterületen B.C., stb..

A.D.:
Lehet-e ez Anno Diocletianus? Lehetséges-e?
Persze ehehz ismerni kéne más számításokat és kapcsolódó rövidítéseket is
Volt-e pl. A.Tr. (Anno Traianus), A. IC (Anno Iulius Ceasar)

Tipp, ötlet, ismeret?
@gigabursch:

Ez nagyon jó! AD Anno Domini esetleg Anno Diocletianus...

"The Anno Domini dating system was devised in 525 by Dionysius Exiguus to enumerate the years in his Easter table. His system was to replace the Diocletian era that had been used in an old Easter table because he did not wish to continue the memory of a tyrant who persecuted Christians." wiki Anno Domini

hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89vsz%C3%A1zad
De az is hagy némi kivetni valót, hogy "Krisztus után" (lásd a mellékelt táblázatot), hiszen Jézus Krisztussá csak a megkeresztelkedése után vált! AZaz két külön időpont egybemosása ez a kifejezés is. Jézus születése és megkeresztelkedése között kb 30 év telt el...
Most már tudom Diocletianus teljes nevét: Gaius Aurelius Valerius Diocletianus Jovius. Az első része a nevének Dioclea Horvátország területét jelenti, és Slpitnél állandóan ünneplik római légiósokkal a palotája maradékánál. A területen szobor van állítva en.wikipedia.org/wiki/Gregory_of_Nyssa - számára, aki szintén ott volt az üldöztetések körül. Továbbá említ egy mártírságot 320 körül, en.wikipedia.org/wiki/Forty_Martyrs_of_Sebaste, és egy másikat en.wikipedia.org/wiki/20,000_Martyrs_of_Nicomedia (és említik hogy karácsonykor rágyújtották a katolikusokra a templomot) - ami szerintem talán ez az amit keresünk. És idézet wikipédiából: The main Christian church of Nicomedia was destroyed on February 23, 303, and the First Edict was published on the following day. The massacres transpired in the Christian communities of Bithynia after altars were set up in the marketplaces, in which no transactions were permitted until a token sacrifice to the gods and the daemon of the Augustus had been performed.
Találtam egy egész informatív oldalt, ami Eusebius Egyháztörténet c. írását vesézi ki. Mind a tíz nagyobb keresztényüldözéssel. Lejjebb egy kis táblázatban lehet a fejezetekre kattintva olvasni bővebben.
aisz.oromhirek.hu/Akik_Istent_Szeretik/kiki/keruld-tart.htm
Hm. Érdekes - I.Constantius: Általában palei Chlorusként emlegetik a források, ezt az állandó jelzőt a bizánci történetíróktól kapta. És Constantinus - tényleg a tinije: Nagy Konstantin. De a másik neve Galerius.
@csan2:
Sőt mi több.
HA szigorúan néznénk a magyar nyelv szabályait:

- Krisztus előtt: Mielőtt felkenték
- Krisztus után: A halála után.
@csan2: Ez az anno domini wiki rész jó ötlet volt, de támadt egy őrült ötletem. Mi van akkor ha a napfogyatkozás mint isteni jel is közrejátszott?
Egy jó csomó dátum, és utalás: www.termeszetvilaga.hu/tv99/tv9908/napfogy.html
Kedves Gyula,

Feltettem egy újabb tanulmányt a honnlapomra "Phaisztoszi korong, mint tökéletes naptár?" címmel. Szerintem találhat benne néhány érdekes gondolatot :)

www.naput.hupont.hu/54/phaisztoszi-korong
@sanyája: Az elején említette - hogy nem látja az obor - avar közti összefüggést, amiben úgy érzem igaza lehet. Vámbéry elég jól körüljárja a könyveiben az avarok történetét - ahol az UAR-HUNNI ugyanazt a türk gyökerű, de végül teljesen "elolvadt" - elnyugatiasodott - népet jelöli, amit mi magyarok avarnak mondunk. A régi nevek Xiungnu időben - UAR-HUNNI, bolgárokkal a 6. AD már pedig AVGAR néven is meg lehet találni őket - mindig attól függően hogy kitől olvassuk a beszámolót.

Ha szlavonizálódásról beszélünk tehát az avarok Moráviai végnapjaiban, akkor tudnunk kell hogy hogy millió darabokra hullott: szolvákok, csehek, réziaiak (olaszország), stb. és ez alapján lehet talán visszagöngyölíteni.

Egyébiránt érdekesek a mi elődeink/akikkel együtt éltünk népek elnevezései: Magi, Maghar, Naghar, Nagar (pl. devanagari - ami egy szanszkrít írásmód), Madjar, Madai...
@( Tóth Gyula ): Nem tudom mennyire használható, de mindenesetre érdekes Eusebius Chronicon-ja - www.attalus.org/translate/eusebius.html
Κεδωεσ Gyula,

Feltettem a tanulmányom folytatását is, a Phaisztoszi korong és a Metón-,Kalliposz-ciklus kapcsolatáról.

www.naput.hupont.hu/55/phaisztoszi-korong-iiresz
[i]"Emlékezzünk vissza, hogy krónikáink leírása szerint Attila a pápával való találkozása után hogyan fordult vissza Ravennába és hogyan távolította el annak ariánus érsekét!"[/i]

Ismét bevillant a jó öreg regényírónk, Passuth László könyve, a Ravennában temették Rómát. Ami elvben Atilla után játszódik.
Ravenna a jelen történelmi rend szerint többszörös ariánusi fészek volt. Viszont ez az ariánusság a későbbi muszlim építészettel és képzőművészettel nem összeegyeztethető, viszont sok szempontból - számomra, laikusnak - hasonlatos a hispániai, granadai alkotásokhoz.
Szóval van egy olyan érzés bennem, hogy maga Arius püspök tevékenysége egy érési folyamatként megrekedt a két félszigeten, majd jött a "nagytakarítás" és utána átesés egy "pálforduláson", amiből már a Hidzsra eseményei következtek és megteremtődtek egy új világvallás alapító eseményei.
Tisztelt Tóth Gyula

Úgy tűnik, hogy a korai dél amerikai birodalmak az Inkák elött, pld: Huari és más népek idő számításában is a 4-5 száz év eltűnése kimutatható, ez is érdekes lehet? üdvözlettel kp
NAGYON VÁROM A FOLYTATÁST!!! :)
FEL NE ADJA!
Kedves Tóth Gyula!
Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, és ezt is kivesézte már valahol: A Hispaniában maradt hunoknak a későbbi Katalánoknak (Catalaunoknak) nyelvészetileg nincs közük véletlenül a Catalaunumi ütközettel, amiről lemaradtak? További jó munkát!
A magyar verziót olvasva úgy emlékszem én is, hogy erre az összefüggésre magamtól jöttem rá.
Viszont a "The Trap of False History The Dark Pages of the Middle Ages"-ben Gyula kitér erre a problémára.
Kedves Gyula.
Amikor felkerült cikk már akkor felmerült bennem egy kérdés amit fel is tettem, név szerint ha a Diocletianusi időszámítás mesterségesen lett létrehozva időbetoldás segítségével azért, hogy legyen egy időszámítás ami az Arszakida időszámítástól nézve pontosan 532 évre van, akkor nem 532 évet toldottak be az időszámításunkba, hanem 532+annyi évet amennyi a Diocletianusi időszámítás létrehozásához szükséges volt?
Erre a kérdésre azóta sem kaptam választ azonban nagyon kíváncsi vagyok rá.

Üdvözlettel V.P.
Tisztelt Gyula és Mindenki
Elfogadva és magamévá téve a történelem hamisítás tényét, egy gondolat azért felvetődik. Az a Szentkorona. Ha a koronát már Attila korában alkották, akkor az egyetlen biztos dokumentum abból a korból, ezért is folyhatott a két testvér háborúja. ill. Attila kincseiért, viszont a koronán lévő szentek abban a korban már mind léteztek? vagy már annyira ismertek voltak, hogy felkerüljenek a koronára? Tudom ez nem kívánság műsor, és a korona kérdése nagyon kényes, de lehet hogy sok kérdést tisztázni lehetne vele. Bocs csak egy kibic a lelátóról....üdvözlettel és tisztelettel kp
Megtaláltam Marcus Aurelius korában is a szükséges Keledet. Clodius Albinus - micsoda meglepetés - Brittanniából.
Nem lehetséges,hogy mégis a magyar krónikáknak volt igazuk? Az egyik császár akit Atilla legyőzött Macrinus volt.

Macrinus = Marcus
Bizonyára nem én találom ki először, de az Albinus név FEHÉR jelentéstartalommal bír, amit kényelmesen az ellenőrizhetetlen albínóságával magyaráznak.
@gigabursch: "Jézus születésével új világhónapba léptünk ... most hány fok eltéréssel kel a Nap?"

A naprendszer "jegyeit" a tavaszponttól egyenletesen osztják fel. Ehhez képest a csillagképek hol rövidebbek, hol hosszabbak ezeknél. A Kos csillagkép a naprsz. Bikája közepén van, de jóval rövidebb a jegynél. Ezzel ellentétben a Halak csillagkép hosszabb egy jegynél, nagyjából kitölti a naprsz-beli Kos jegyet, de a "feje" még átlóg a naprsz-beli Halakba. Némi átfedéssel majd követi a Vízöntő csillagkép (aminek a nyúlványa még a Halak fejénél is hosszabban lóg vissza a Vízöntő jegybe).

Gyakorlatibb megfogalmazása is van a dolognak. A Halak korszak háborúit vallási indíttatásból/ürüggyel/ kezdeményezték. A Vízöntő korban ezt "emberiességi" szempontok alapján teszik, "humanitárius katasztrófa veszélye" miatt. Talán ismerős (pl. Koszovó)? Bár úgy látszik, visszatér még a vallási szempont is, ami vagy az átfedés miatt van, vagy mesterségesen erőltetett.

Nem vagyok biztos benne, hogy kötelező a korszak pontos kezdetén megszületnie Jézusnak.

@Kollarics Gábor: "Tudjuk-e, hogy Jézus születése óta hányadik évben is járunk csillagászatilag?"

Ezt csak hozzávetőlegesen, ennek a blognak az adataiból következtetem. Elnézést, hogy most nem emlékszem minden adatára, s hogy melyik részben szerepelt, de volt hír oroszországi leletekről, ahol szkíta-hunoknak megfeleltethető népcsoport tűnt fel a VIII. század végén, és nyomtalanul eltűnt a IX. század végén. Őket lehetett nagy valószinüséggel megfeleltetni Atilla halála utáni, és Álmos-Árpád bejövetele előtti hunoknak (104 év), mindezt a mostani időszámításunk szerint. Ha ebből visszaszámoljuk az Arthúr király történet 8-9 nemzedéknyi idejét Jézusig: a hétszázas évek végéből kivonni 235 vagy kicsit több évet, a mostani időszámításunk szerinti ötszázas évek elején-közepén vagyunk. Ez egybevág Tóth Gyula eredményével, miszerint Jézus születéséig visszamenőleg 532 év lenne betoldva. Kb. másfél ezer évvel ezelőtt környékén kéne megfelelőnek tűnő születési bolygóállást keresni Jézusnak. (Ha van, aki tudja, milyen felelhetett meg neki.)
KlausMatefi honlapján kéne érdeklődni, neki van régre visszaszámítani képes bolygóállás-programja.

Viszont ez a kb. 1500 év ellentmondani látszik a kb. 2000 évesnek kihozott torinói lepellel (hacsak nem volt a lepel régi, vagy a vizsgálatok valamelyike nem volt pontos, mert igen nagy a szórásuk).

Elnézést, hogy közbeszóltam, további eredményes együtt-gondolkodást!
@zoltanh721: Kedves Zoltán,amint már emlitettem a hozzászolásaimban,nem hiszek a nagy népvándorlásokban és meggyöződésem hogy a történelmi irások nagyon kevés igazságot tartalmaznak.A magyarokat legalább tiz helyről származtatják.De miért?Azért mert vagy tiz különböző földrajzi helyen találtak magyarokhoz köthező leleteket.Lehetséges az,hogy egy nép amelyiknek a nyelve már másfél évezrede teljesen kiforrott vagy tiz különböző földrajzi helyről származzon?Nem logikusabb az, hogy a mostani élettérből rajzottak ki vagy tiz irányba?A krónikáink meg sem emlitik az avarokat.Ezt csak az 532 betoldott év tőltelékének találták ki.Az avar név szerintem inkább a vár szavunkhoz kapcsolódik.Magyarország területén valamikór nagyon sok vár volt.A nyugati sógorok már évezredek ota szisztématikusan rombólták le a magyar várakat.Vajon az avarok hól tárólták azt a sok szekérnyi avar kincset amit Nagy Károlyék elrabóltak.Nem hiszem hogy sátrakban.
Az Ön által feltett linkben ez található:
"It is not for you to know the hours and seasons which the Father has set under his own authority." He, as our Lord and God, uttered this saying not only about the end of the world, but also, in my opinion, about all dates, to dissuade men from such pointless investigations.
Ez már egy komoly figyelmeztetés.Valakiknek nem tetszik a kronológia piszkálása.A kérdés még mindig az hogy mikór manipulálták meg a kronológiát?Az bebizonyosodott hogy Dionysius Exiguus csak egy fiktiv figura.Ha figyelembe vesszük, hogy a reneszánsz koráig a katolikus egyaház nem fogadta el az ószövetséget,tehát fel sem merült az az igény,hogy valami módon meg kellene erősiteni a Krisztus pozicioját.
Ez a helyzet azonban megváltozott a reformáció korában,amikór az ószövetséget odacsatolták az evangéliumokhoz.Itt már képbe jött a Jehova,akinek a káromlásával vádolták meg és itélték halálra Jézust.A zsidóknak volt időszámitása,és ez benne van az ószövetségben.Miért nem fogadták el ezt is az Ószövetséggel eggyütt?Itt egy kemény vallási hidegháborúval állunk szembe.Igy az is látszik hogy miért kellett vissza datálni a Krisztus szerinti időszámitást.Igy vették elejét annak hogy az ótestamentummal együtt a zsidó időszámitást is szentesitsék.
@madmat:
Köszönöm az észrevételt, egyáltalán nem volt haszontalan.

S ha van mit, folytasd.
@gigabursch:

Bajuvár (Bajorország) és a bajorok neve a bój és az avar törzs nevének összevonásával keletkezett.

A bójok egy kelta törzs volt, a római korban a polgári lakosság nagyrészt belőlük állt Pannóniában és Noricumban, de még Itália északi részén is.

Ezt írja róluk a Wikipédia:
"Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi). Egyes elméletek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik."
@( Tóth Gyula ):
A második bejövetel és a legkorábbi krónikáink keletkezése között is lehetett a hamisítás. Ez több mint 300 év a két bejövetel közötti 100 éven felül. Illig is ekkbbe az időbe, 1000 köré teszi (mai időszámítás szerint).

A Historia Salonae az 1270-es években már gótokat említ Totil vezérrel, mint a horvátok betelepítői, de ma már a horvát honfoglalást a frank korba teszik, ami azt mutatja, hogy a hamisítást addigra már elkezdték, de még nem volt kiforrott. Ha leszámítjuk P. mester (állítólag egy bazini és szentgyörgyi gróf volt) a valóságtól eléggé távol álló, és emiatt már Julianus barát által sem használt művét, akkor a legkorábbi használható krónikánk Kézaié, ami szintén ekkor keletkezett.

A 16. századi Kis Dionysos viszont arról tanúskodik, hogy ekkor még divatban volt.

Később a reformáció, a könyvnyomtatás és az oktatás elterjedésével már nem volt akkora tudásmonopóliumuk, viszont több eszközük lett elterjeszteni az addig létrehozott hazugságokat.
Magamban már éppen megemésztettem és nyugtáztam ezt az 532 évnyi időszakot, amelyet igen jó eséllyel egy valótlan, kitalált történelmi időszaknak tekinthetünk, amikor elém került ez az angol nyelvű cikk:
www.sott.net/article/371939-Halleys-comet-and-the-calendar
Ha jól értettem, a szerző a Halley üstökös visszatérésének feljegyzett időpontjaiból következtet egy kb 700 évnyi fiktív történelmi időszakra, "betoldásra".
Az 532 és a ~700 (695.28) évnyi időtartamok között nyilvánvalóan ellentmondás feszül. Érzésem szerint ennek az ellentmondásnak a feloldása hatalmas, új felismerésekhez vezethet.
A magam eszével csak arra figyeltem fel, hogy a hivatkozott oldalon a "Heinsohn-horizont"-nak nevezett 912-es évszám igen érdekes. No, nem Árpád vezérék hazatérése miatt. Inkább azért, mert nagyon közel áll annak az időszaknak a végéhez, amelyet az európai történet írásban betoldottnak tekinthetünk. Kérem, akinek van lehetősége, vizsgálja meg közelebbről ezt a 700 éves dolgot. Túl sok minden mutat egy irányba, lehetetlen hogy ne álljon össze a kép.
Én Tóth Gyula előadásait a yt-n most hallgattam végig, illetve ujra utánaböngésztem itt..
Ugy értettem az előadások alapján hogy alapjábanvéve a dátumok az időszámitások közötti eltérésekkel vannak eltólva és a történések más neveken ujra füzve fel az időszalagra - ugyan akkor 37-38 év lehet az eltérés Jézus születésétől számitva.

Jól értettem?

Igyekeztem a rosszul adott történelmet (50 évek) elfelejteni ne kelljen ujra :)

Természetesen tudom az adott időből Jézus ie 6-7 táján és Augusztusban születhetett....
Kedves Gyula,
Egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmét, mely közvetve igazolhatja az 532 évnyi fantom korszak feltételezésének helyességét.

hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1desi_csata

“A kádesi csata II. Ramszesz fáraó uralkodásának ötödik évében zajlott le Egyiptom és II. Muvatallisz Hettita Birodalma között, i. e. 1274 májusában. Valószínűleg ez volt a legnagyobb ütközet a történelem során, amelyet a harci szekerekre alapozva vívtak, mintegy 5000 ilyen jármű részvételével. Ebből 2000 darab kétszemélyes egyiptomi volt, 3000 darab pedig háromszemélyes hettita. … A kádesi csata Ramszesz leghíresebb csatája. Erre az összecsapásra már trónra lépése óta készült; emlékezett ugyanis az apja által ugyanitt vívott ütközetre, melyben ő maga is részt vett, és amely az egyiptomiak számára kedvezőtlen eredményt hozott. “

Ugyanakkor a krétai Chania Régészeti Múzeumban található egyik vázán (a váza fotóját lásd a honlapomon: www.naput.hupont.hu/57 ) egy háromszemélyes harci szekér látható. Ha elfogadjuk, hogy a szantorini vulkán kitörés, mely a minószi kultúra hirtelen hanyatlását is okozta, kb. 500 évvel korábban tört ki, ebből nemcsak az következik, hogy a minószi kultúra bárdos a hettita/szkíta kultúrával rokon, hanem, hogy a váza megfestése és a kádeszi csata között nem telhetett el 500 év.
Mivel a minószi kultúrának napi kapcsolata volt Egyiptommal, ezért nem lehetséges, hogy a háromszemélyes harci szekér, mint a kor egyik legfontosabb technikai újítása 500 évig titokban maradjon Egyiptom számára, hogy e könnyen másolható technikai újítás nem érkezett el félezer évig Egyiptomba, ráadásul ahhoz a Ramszesz fáraóhoz nem jutott el, aki egész életében éppen a harci szekerekkel készült legyőzni a hettitákat. Ilyen nem lehetséges!
Véleményem szerint e harci szekerek hettita hadrendbe állítása csak pár évvel előzte meg a kádesi csatát, és vélhetően csak ezt követően került felfestésre a már említett minószi vázára. Azaz nem 500-600 év eltérés van a váza és a kádesi csata között, hanem talán csak egy emberöltőnyi (vagy még annyi sem.)

És pont ez a szantorini vulkánkitörés időszakába esik (mely radiokarbon vizsgálattal elég jól betájolható az időrendbe) az egyiptomi közép és újbirodalom közötti átmeneti kor, azaz a káosz időszaka.

A minószi kultúra és a magyar népművészek közti kapcsolatáról
www.naput.hupont.hu/42 oldalon olvashat bővebben.
Immáron bő másfél éve várjuk a folytatást sokan.

Kedves Gyula!
Adjon életjelt.
Arszakida időszámítás 284 éves betoldása miatt mutatta ki Illig a Gergely pápa féle naptárújítás 3 napos eltérését és az annak megfelelő 300 év időcsúszást. Ő azzal számolt, hogy Krisztus születésétől kell ezt érteni, de a számítás az pártus naptár szerint végezték.
Tegnap írtam, de nem jelent meg.
De hová tűnt Tóth Gyula?
Tisztelt Tóth Úr!

Gondolatébresztő írásait nagy élvezettel olvastam, mégis arra kérem, engedjen meg egy, az Önétől eltérő, jó szándékú gondolatmenetet...

Játék a számokkal:
Dionysius Exiguus, lévén szkíta származású szerzetes, pontosan ismer(het)te az arszakida naptárt.
Exiguus, a mai hivatalos felfogás szerint I.sz. 525-ben végezte el húsvét-táblázatának szerkesztését.
Neki akkor nyilván fogalma sem volt a mai naptárunkról, nem is a naptárújítás volt a célja, tehát nem tudhatta, hogy a mai naptárunk szerint ő éppen 525-ben él.
Azt viszont pontosan tudta, hogy a húsvét-táblázatának készítésének évében, az arszakida naptár szerint 773-at írtak. Úgy vélhették akkoriban, hiszen egészen a mai korig így tudtuk, hogy Jézus az arszakida időszámítás szerint 248-ban született. (ma már tudni véljük, hogy inkább I.e. 6-4 ben, tehát inkább arszakida 242-244-ben.)
Exiguus egyszerűen elvégezte a 773-248= 525 kivonást és ez által megalkotott egy új, arszakidához képest 248 évvel eltolt, később induló időszámítást, amit csak jóval később, fokozatosan vezettek be. Mindenesetre, Exiguus ekkor már tudhatta, hogy az új időszámítása szerint ő éppen 525-ben számolgatta a húsvét-táblázatot.
Ha azonban azt nem tudta volna, hogy Jézus az arszakida időszámítás szerint 248-ban született, akkor más módszerhez is folyamodhatott.
Jól tud(hat)ta azt is, hogy a diocletianusi/kopt időszámítás szerint abban az évben éppen 241-et írtak, és hogy ez az időszámítás Jézus születése után 284-ben kezdődött. Tehát tudta, hogy Jézus születése óta 284+241=525 év telt el.
Ezért, lévén fifikás szkíta-hun-magyar, a 773-ból kivon(hat)ta a 241-es kopt eltolást, aminek az eredménye a 773-241= 532 lett, éppen a nagy ciklus éveinek száma, tehát stimmelt a húsvétszámítás. Ezzel azonban (Ön szerint) kicsit várt és csak 7 évvel később, i.sz. 532-ben vezette be az új idő/húsvét-számítást, ezért a fenti számításunk így alakul: (773+7) - (241+7) =780 – 248 = 532.
Valójában azonban 532-ben nem a kopt időszámítás szerinti, véletlenül éppen 248 kopt évet vonta ki az arszakida 780-ból, hanem a kopt számokból Jézus születési évére kihozott arszakida 248-at vonta ki…. 780-248=532. Stimmel a húsvétszámítás és éppen annak a nagy ciklusnak van a vége, amelynek az elején Jézus született, adatott tehát a Jézus születéséhez rendelt új időszámítás:
„ANNI DOMINI NOSTRI JESU CHRISTI DXXXII”
Röviden: Szerintem Dionysius Exiguus inkább a fenti kivonás(oka)t végezhette el….
Fentiek nem jelentik azt, hogy nem élt volna, jóval későbbtől kezdve, még évszázadokig, párhuzamosan az arszakida és az Exiguus naptár, ami számtalan, hibás történelmi időzítés táptalajaként szolgált….
Amennyiben a fentiek szerint történtek az események, akkor a mai naptárunk valóban Kr.u. 2016-ot jelent, (eltekintve Jézus valódi születési évének néhány éves eltérésétől), tehát csak részben volt Szekeres Sándor szerinti „Eltévedt időszámítás” és nem lehetett Tóth Gyula szerinti, szándékosan betoldott 532-éves nagy ciklus …..

Szíves véleményét várva,
Tisztelettel
Lohonyai Miklós Mihály
nyugdíjas informatikus
Kedves Gyula! Minden elismerésem a tiéd. Értelmes érvelés, és sehol sincs ellentmondás. Annyi forráskutatást végeztél, hogy három történész sem győzte volna. Ezt úgy mondom hogy történelemszakot végeztem a Debreceni Egyetemen! Viszont lenne néhány kérdésem, mert szerintem itt-ott még vannak fehér foltok. Kérhetnék-e tőled egy elérhetőséget, amin esetleg feltehetnék néhány kérdést? Válaszodat előre is köszönöm!
Kedves Gyula és minden hozzászóló!
Olvasóként érdeklődnék, hogy miért másfél éves itt a legújabb bejegyzés, és hogy lehet-e valahol értesülni a kutatások újabb eredményeiről. Az elmélet támogatásaként idéznék a astrobase.ru/lib/dt_steph01.pdf link 2.26 oldalának elejéről:
"Szinén van számos ókori görög és római feljegyzés(Kru.136 és 800 között)hatalmas napfogyatkozásokról, ám ezek nagyrészének valóságtartalma kétséges"-Kínától az arabokig mindenhol jó egyezéseket talált, csak itt ebben az időben nem, és a végén írja, hogy itt történészek segítsége kellene... :) (A babiloni napfogyatkozásra az én tippem a Kru.395/04/06-os a Nasa solar-eclipse honlap szerint, de csak részletesebb vizsgálatok hijján - Szekeres Sándort kéne megkérdezni..)
süti beállítások módosítása