HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2011.02.14. 13:16 ( Tóth Gyula )

Hun történet 44 évvel korábban

Attila halála a hivatalos történelemtudomány szerint a Krisztus utáni 453-as esztendőben következett be. Kálti Márk ugyanezen eseményt a 445-ös évre datálja. Egyes vélemények szerint az eltérés abból adódik, hogy Kálti véletlenül fölcserélte Attila halála dátumának két utolsó számjegyét. Mivel azonban a 445-ös évszám csak a 454-es dátumból vezethető le ilyen módon, ezért sok kutató már eleve nem is 453-ra, hanem egy esztendővel későbbre, azaz 454-re teszi a hun király halálát.

Sebestyén László a Kézai Simon védelmében írt őstörténeti vitairatában szintén Attila halálának 454-es dátumát valószínűsíti, megemlítve, hogy Bakay Kornél is ezt az évszámot fogadja el. De a korabeli évkönyvek között is találunk olyat, amely Attila halálát a 454-es évre teszi. (lásd: Marcellinus Comes: Chronicon, 454 év) Magam is szóltam korábban arról, hogy az események datálásakor egy év differenciát könnyedén előidézhetett akár az az egyszerű tény is, hogy az évkezdet nem mindig esett január elejére. Például márciusi évkezdettel számolva egy februári esemény még az előző esztendő dátumát kapja, ám januári évkezdettel számolva már az új év dátumát viseli.

A kitalált középkorral kapcsolatos vizsgálódásaink szempontjából Attila halálának dátuma kiemelt jelentőséggel bír. A koraközépkorban tapasztalt elképesztő mértékű időrendi káoszban ez a dátum olyan, mint egy fix viszonyítási pont, amelyhez későbbi események egész sora kapcsolódik. Például Kálti Márk Képes Krónikája is Attila halála évéhez viszonyítva adja meg honfoglalásunk dátumát, amikor közli, hogy a magyarok második bejövetele 104 évvel a hun király halála után történt. A 454-es esztendőt, mint Attila halála évét alapvetően én is elfogadhatónak és megbízhatónak tartom, egyetlen apró megkötéssel. „A magyar krónikák és a kitalált középkor” című tanulmányomban annak a feltételezésemnek adtam hangot, hogy Attila életének befejező szakaszát ( galliai és itáliai hadjáratát, halálát, majd a halála után kitört gót – hun háborút ) 44 évvel későbbre tolták az időszalagunkon, mégpedig a Julián naptár bevezetésétől, és a Krisztus születésétől kezdődő időszámítás közötti 44 éves differenciát kihasználva. Ez esetben a 454-es dátum egy teljesen korrekt juliánuszi Era szerinti dátum volna, amelyet mindeddig hibásan értelmeztünk Krisztus születése szerint. Attila tehát a Julián naptár bevezetésétől számított 454. évben halt meg, ami az Úr Jézus Krisztus születésétől számítva a 410-es esztendőnek felel meg. Érdekes, hogy a Tárih-i Üngürüsz által közölt dátumok is Attila 410 körüli halálát valószínűsítik. Ott ugyanis a következőket olvashatjuk:
Atiluszt méltónak látták a királyságra, mindnyájan meghódoltak, és engedelmességet fogadtak [neki]. A trónra és a koronára érdemesnek találták, és a Hazret-i Iszá időszámítása szerint a háromszáznyolcvanhetedik évben Atiluszt megkoronázták, a szultáni trónra ültették, és királlyá választották. Így tehát Atilusz lett a király, okosan és igazságosan kezdett uralkodni.” ( Kiemelés tőlem! )Majd később Attila lakodalmának és halálának történetéről így számol be:
Mivel a felesége meghalt, elhatározta, hogy újra megnősül. Tetrikusz királynak, Pedzs régi királyának, akivel Atilusz király a Firenk országok ellen viselt hadjáratot és aki a hadjárat folyamán elhalálozott, volt egy gyönyörű szépséges lánya. Atilusz király ezt a lányt vette el. A lakodalmi ünnepségre meghívták a környező tartományok bégjeit, és hatalmas lakodalmat rendeztek. (…) Azután Atilusz királyhoz vezették Tetrikusz király lányát, ivásba és mulatozásba kezdtek. De abban az időben Atilusz király már túlhaladta életének százhuszonnegyedik évét, nagyon megöregedett és elvénült. A lakodalom egyik napján a lány után való vágyódástól annyira elbódult, hogy holtrészegre itta le magát. Ekkor huszonnégy éve ült a királyi méltóságban. Mivel azon éjjelen a mámortól teljesen el volt bódulva, és a nászéjszakán magánkívüli részegségben feküdt eszméletlen állapotban magára maradva, megindult az orra vére, és annyira folyt, hogy a lelke elvált testétől, és életének deftere befejeződött.” ( Kiemelés tőlem! )Ha tehát Attilát „a Hazret-i Iszá” időszámítása szerint a 387. évben koronázták királlyá, és halálakor már 24 éve ült a királyi méltóságban, akkor ebből halála évének a 411-es év adódik. Ha pedig tekintetbe vesszük azt is, hogy a koraközépkorban két dátum közötti különbség kiszámításakor sok esetben a kezdődátumot is beleszámolták az évek sorába, az eredmény 410 lesz!

Ezt a tézist támasztja alá Attila Képes Krónikában említett pontosan 44 évig tartó rejtélyes királykodása is, amikor lényegében semmi nem történik, s amely időszak valószínűleg csak azért került be a krónikába, hogy valahogy kitöltse a különböző időszámítási rendszerek miatt előállott űrt. Továbbá Csaba királyfi Honorius császárhoz való menekülésének története is teljességgel érthetetlen maradna, ha nem tudnánk, hogy Attila halálára és Csaba menekülésére valójában 44 évvel korábban került sor. Honorius ugyanis 454-ben már több mint harminc éve halott volt, 410-ben azonban még nagyon is élt! Ráadásul még épp 13 évig ( 423-ig ) élt és lám: Csaba királyfi is épp 13 évet töltött Honoriusnál a Képes Krónika szerint, mielőtt visszatért volna Szkítiába!

Ezt a gondolatmenetet folytatva tanulmányomban megvizsgáltam, hogy mi történik Európában 44 évvel Attila kora előtt. Ha ugyanis a feltételezésem igaznak bizonyul, és valóban 44 évvel későbbre csúsztatták Attila életének befejező szakaszát, akkor rá kell bukkannunk a hun történet egyes eseményeinek történelmi lenyomatára azok eredeti időbeli helyén is, vagyis a négyszázas évek legelső évtizedében. Nos 44 év korrekcióval élve azt tapasztaltuk, hogy Attila halálának éve egybeesik a gót Alarik halálának évével. Ez pedig már csak azért sem lehet pusztán a véletlen műve, mert tételesen kimutatható, hogy Alarik szinte a legapróbb részletekig ugyanazokat a dolgokat cselekedte, mint Attila 44 esztendővel később. A „baltok nemzetségéből származó” hős germán fejedelem tehát nem más, mint a hun Attila elgermánosított másodpéldánya, akinek a történetét Attila eredeti, Krisztus szerinti időbeli helyén, azaz a négyszázas évek első évtizedében építették föl. Erről „A magyar krónikák és a kitalált középkor” c. tanulmányomban már részletesen szóltam. Egy dolgot azonban csak érintőlegesen tárgyaltam akkor. Mégpedig azt, hogy mi történik 44 évvel Attila előtt nyugaton.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr232660401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mindig is elmerengtem azon, hogy Passuth László: Ravennában temették Rómát c. művében mennyire hihetetlen volt az, hogy "elmentek, néma csend van".
süti beállítások módosítása