Az egykori Pártus birodalom, amely nagyjából 500 évig uralta Elő-Ázsiát, méltatlanul elfeledett mostohagyermeke az egyetemes történelemkutatásnak. Persze ez nem véletlen. A pártusok voltak Róma legádázabb ellenfelei. Európa hun „katasztrófa” utáni történelme pedig másról sem szól, mint a „dicső” Római Birodalom restaurálására tett kísérletek sorozatáról. Napjaink erőteljes integrációs erőfeszítéseit figyelve nyilvánvaló, hogy ez a folyamat immár a végső stádiumába jutott. A hatalmi elvárásoknak mindig megfelelni akaró egyetemes történelemkutatás számára Róma egykori ellenségei nemkívánatossá váltak.

Marton Veronika „A pártusok története” c. tanulmányában így ír erről a jelenségről:
„Az általános történeti munkákból a pártusok és a Pártus Birodalom története többnyire kimarad. Az ókori Közel-Kelet története macedóniai Nagy Sándor birodalmának felosztásával, esetleg a Szeleukidák bukásával fejeződik be. A középkorhoz tartozó következő rész pedig a szasszanida Perzsa Birodalommal kezdődik. Az ókor és a középkor között lévő köztes, mintegy 500 évnyi időszak elsikkad; a Pártus Birodalom nincs sehol. Pedig a Kr.e. III. század közepétől Kr.u. III. század közepéig a Pártus Birodalom nemcsak földrajzilag, hanem politikailag is meghatározó hatalom, Rómának nagy és félelmetes ellenfele volt.”Érzékelve a hiányt, az utóbbi években több magyar kutató is vállalkozott a Pártus Birodalom történetének rövid összefoglalására, hiszen a pártusok azon túl, hogy Róma legádázabb ellenfelei voltak, a magyar nép etnogenezisében is alapvető szerepet játszottak. E tanulmányok közé tartozik Marton Veronika imént említett írása és Tábori László „Az Egy alig ismert ókori világbirodalom Pártia” c. kötete is. Egy dologgal azonban tudomásom szerint senki sem foglalkozott még behatóan. Ez pedig nem más, mint a Pártus Birodalom népeinek utóélete! Mi történt a pártusokkal, miután elő-ázsiai birodalmuk letűnt a történelem forgószínpadáról? Hová sodródtak? Milyen nyomok őrzik emléküket? No itt kezd érdekessé válni a dákok és a dánok azonosságának kérdése! Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy kik voltak a pártusok! R. Ghirshmann „Az ókori Irán” c. munkájában a párthusok eredetéről a következőket írja:
„Az a kevés, amit a párthusok eredetéről tudunk, arra enged következtetni, hogy a párn törzsből származtak, mely a Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti sztyeppeken nomád életet folytató szkíta törzsekből álló daha néphez tartozott.” (Kiemelés tőlem!)Az ókori Pártus birodalmat tehát, melynek számtalan magyar vonatkozása van, a szkíta törzsek közé tartozó dákok alapították, akiknek a neve a szanszkrit nyelvben „dana” volt! Ez egy igen fontos tétel, ugyanis világosan kell látnunk, hogy a Pártus Birodalmat megalapító nép azonos azzal a dán vagy dana néppel, amely évszázadokkal később a Jütland félszigeten megtelepedve a Skandináv térség magjává vált!

A legfontosabb kérdés azonban, amit mindenképp fel kell tennünk így hangzik: Miről kapta a nevét Párthia? Mit jelent az, hogy "pártus"? Mint majd látni fogjuk az erre a kérdésre adott válasz alapjaiban írja át Európa korai történelméről vallott eddigi felfogásunkat! Különböző elképzelések láttak napvilágot a "pártus" név eredetét illetően. Marton Veronika "A pártusok története" c. tanulmányában a pártus név eredetéről a következőt írja:
"Az ókori hagyomány szerint a szkíták földjéről vándoroltak Párthiába. A pártus név kivándorlót jelent. Justinianus pl. a turáni kultúrkörbe tartozó pártusokat a szkíták száműzöttjeinek tartja."Bakay Kornél az "Őstörténetünk régészeti forrásai" c. munkájában már összefüggést vél felfedezni "pártütő" és "elpártolt" szavunk és a pártusok neve között:
"A párthusoknak már a nevével is gond van. Általános vélemény szerint a szkíták családjához tartozó dahák a Szeleukida birodalom Parthiu nevű tartományáról kapták a nevüket, ám először is az írott források nem ezt mondják. Justinus a következőket jegyezte fel: "a párthusok a szkíták száműzöttjei voltak. Ezt a nevük is nyilvánvalóvá teszi, mert szkíta nyelven a száműzötteket parthusoknak mondják...Szkíthiából belső lázongások folytán űzték ki őket: A régiek, talán nem is alaptalanul, ebből arra következtettek, hogy a párthus valójában a magyar pártos szóval rokon, gondoljunk a pártütő és az elpártolt szavunkra."Merőben más magyarázattal rukkol azonban elő Bihari Gábor, aki „A népek országútján” c. könyvében a Csák törzsnév eredetének boncolgatása közben egy gondolat erejéig kitér a Párthus birodalom nevének eredetére is:
„A Csák törzsnév így valószínűleg ’fokosos, harci baltás’ jelentéssel bírt, azaz tulajdonképpen egy fegyver neve ragadt rá arra a törzsre, amely azt a fegyvert előszeretettel használta. A dolog korántsem egyedülálló jelenség: az ugyancsak iráni nyelvet beszélő párthusok neve valószínűleg a ’szekerce’ jelentésű partha szóból eredt – ennek alán változata, a paltha a magyarba is eljutott, ebből lett balta szavunk.” (Kiemelés tőlem!)Bihari azt már nem teszi hozzá, hogy nem csak a magyar „balta” szó vezethető le a pártusok közkedvelt fegyverének nevéből, de a „bárd” szavunk is! Ezek a lényegtelennek tűnő információk a későbbiekben még igen hasznos irányjelzőnek bizonyulnak Európa eltagadott múltjának feltárásakor! Párthia neve tehát a partha szóból ered, amely a magyar balta és bárd szavakban él tovább. Ezek után azt kell mondanom teljesen logikus, hogy a Párthiát megalapító dák vagy dán nép későbbi észak-európai hazáját éppen a „Balti”-nak nevezett tenger fogja körbe! A „Balti” elnevezés ugyanis a régi „Partha” név R -> L hangváltozáson átesett alakja, mely gyakorlatilag azonos a magyar "balta" szóval! Persze most sokan bizonyára megmosolyogni való délibábos szófejtésnek tartják ezt a gondolatmenetet. Hogy a Balti tenger nevének és a magyar "balta" szónak bármi köze lehetne egymáshoz? Képtelenség! Hadd hozzam azonban ide Bakay Kornél „Őstörténetünk régészeti forrásai” c. könyvének egy részletét:
„Amennyire a régészeti anyagok alapján egyáltalán lehetséges etnikai következtetéseket levonni, elfogadhatónak látszik az a feltevés, hogy a nyéllyukas harci baltások népe, akik a Káma folyótól Dániáig elterjedtek, nem a Kaukázus felől, sőt nem is a Fekete-tenger felől nyomultak észak, északnyugat, majd később kelet felé, hanem kiindulási területük a Dnyeper és a Visztula folyók között, tehát a mai Beloruszia, Ukrajna, Litvánia, Lettország, Lengyelország területén és a Kárpátok mentén (részben azon belül?) lehetett, hiszen innen került elő a legtöbb harci balta (ezernél több). (358) Majd ebből a térségből terjedt tovább ez a műveltség Észtországon keresztül Finnországba is, ahol ugyancsak igen nagy számú harci balta ismert. Vagyis a fattyanovói kultúra felfogható úgy, mint az ősszlávok és az ősbaltiak ősnépessége, azaz az indoeurópai népesség egyik ága, (359) amely talán a tripoljei kultúrából sarjadt ki.” (Kiemelés tőlem!)Bakay szerint tehát az úgynevezett fattyanovói kultúra legjellemzőbb vonása a töménytelen mennyiségben előkerülő nyéllyukas harci balta. Ezért azt a népet, amely e kultúrát létrehozta „a nyéllyukas harci baltások népének” is szokás nevezni. Ez a kultúra Bakay szerint Dániáig (!!!) terjeszkedik, de Észtországon keresztül eljut Finnországba is! Nagyon érdekes Dánia említése a harci baltások népével kapcsolatban, hiszen a dánokról azzal a feltételezéssel éltem, hogy azonosak a Párthiát megalapító dákokkal. De Bakay még tovább megy: „a fattyanovói kultúra felfogható úgy, mint az ősszlávok és az ősbaltiak ősnépessége”! Tehát a „balti” népek, akik a Dániát körbevevő „Balti” tenger partvidékén élnek, ezektől a „baltásoktól” származtak! Ezek után – kérdem én – nem egyértelmű, hogy a Balti tenger a magyar „balta” szóról kapta a nevét? Pontosabban arról a népről, amely ezt a harci eszközt előszeretettel használta csatáiban? Korábban láttuk, hogy ez a baltás "dán" nép azonos a Pártus birodalmat megalapító "dák" néppel. A Pártus birodalom pedig érdekes módon ugyancsak a baltáról kapta a nevét, hiszen  - ahogy Bihari Gábor írta - "párthusok neve valószínűleg a ’szekerce’ jelentésű partha szóból eredt", vagyis "egy fegyver neve ragadt rá arra a törzsre, amely azt a fegyvert előszeretettel használta". Ha tehát a Pártus birodalom népeinek utóéletére vagyunk kiváncsiak, érdemes felfigyelnünk erre a jelenségre és követni a "baltás" és "bárdos" népek nyomát. Előtte azonban meg kell vizsgálnunk, hogy ennek az ősi harci eszköznek a neve milyen formákban, milyen különféle hangalakokban létezhetett. Ezen a ponton Róna-Tas András egy angol nyelven megjelent könyve siet segítségünkre, melynek címe "Hungarians and Europe in the Early Middle Ages". A 189. oldalon a "balta" szó eredetével kapcsolatosan a következőket írja:
"Semitic name of the axe is the noun derived from the verb made up the roots p-l-k, and meaning 'to split', i.e. that which splits, or what we split with. This existed as the forms pilakka in Akkadian, pelka in Old Syrian and pilka in Mandean. The Indo-European languages adopted this as *peleku and *phelekhu. The word is certainly very old, because it already existed in the Mycenaean and Cretan culture, and also occurs in Homer in the form peleküs. The word also passed into the Turk languages, appearing in the form balqa in Old Turkic. Through another route it arrived in Mongol form aluka were derived, everywhere with the meaning 'axe' or 'hatchet'. The word was passed down from the basic Indo-European language into Indo-Iranian, and here it started with the form peleku, from which it progressed regularly to paraku > parathu > partha. It was borrowed from Old Persian by Ossetic and Tocharian. This form also probably passed through Finno-Ugrian to Chuvash where it now appears regularly in the form purta. There was a time and an Iranian dialect, however, in which the /r/ sound became /l/. It was from this language that the palta form entered Turk, and Turk balta into Magyar where it remains as balta." (Kiemelés tőlem!)Róna-Tas szerint tehát egy rendkívül ősi szóval van dolgunk, melynek eredeti hangalakja "PELEKU" volt, a jelentése pedig "to split". Ez az angol szó a következő jelentéstartalmakat hordozza: elhasad, elhasít, elreped, elrepeszt, feloszt, hasad, hasogat, hasít, kettészakad, megbomlik az egység, megfelez, megoszlik stb. S hogy a "PELEKU" szónak valóban ez az eredeti jelentése, azt még a Szentírás is megerősíti! Mózes első könyvének tizedik fejezetében, a huszonötödik versben a következőt olvashatjuk:
"Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének neve pedig Joktán." (Kiemelés tőlem!)Azt az eszközt tehát, amellyel repesztünk, hasítunk, hasogatunk, kettévágunk, elosztunk, eredetileg "PELEG-PELEK-PELEKU" névvel illették. Ez a szó az akkád nyelvben „pilakka”, a régi szíriai nyelvben „pelka”, a „mandean” nyelvben „pilka”. Az indoeurópai nyelvek is adoptálták ezt az ősi szót, mégpedig „peleku” illetve „phelekhu” formában. Ez a szó a krétai illetve mükénéi nyelvben „peleküs”, a török nyelvekben „balqa”, a régi mongolban pedig „paluka” formában jelenik meg. De a fenti idézetben Róna-Tas beszámol arról is, ez az ősi szó az indo-iráni nyelvekbe átkerülve egy sajátos változáson ment keresztül: "The word was passed down from the basic Indo-European language into Indo-Iranian, and here it started with the form peleku, from which it progressed regularly to paraku > parathu > partha." Tehát a "PELEKU"-ból az iráni nyelvekben előbb "PARAKU" lett, majd a "PARAKU"-ból "PARATHU", végül pedig "PARTHA"! És máris megérkeztünk ahhoz a hangalakhoz, amely Bihari Gábor szerint a Pártus birodalom névadója lett!

Ezen a ponton fontos kiemelnünk, hogy nem csak a Pártus birodalom neve eredeztethető ebből a szóból, de a Pártus birodalom keleti szomszédságában valamivel később létrejövő Kusán birodalom fővárosának neve is! Oláh Imre „A Nimrud Hagyomány” c. könyvében a következőket írja a Kusán fővárosról:
„Baktria ősi voltát már az is igazolja, hogy fővárosának, Balk-nak története, emberemlékezet előtti, mitológiai korba nyúlik vissza. A híres görög drámairó, Euripides, Bacchanalia cimü művében például Bacchus (Kus) nemzetős indiai vándorútjának egyik állomását Balk városába teszi. Szerinte a Baktrus folyót, ahol Balk városa épült, Bacchusról nevezték el. (…) A baktriai birodalom fővárosáról továbbmenően "A magyarság alap-népelemét képező fehér-hunokról" írott tanulmányában gr. Kuun Géza a következőket jegyezte még fel:

"A kusan nép fővárosa Balch volt, Báhl, a név régebbi iráni alakja Bachdhi, az indiai eposzokban Bahlika, régen Zariaspa néven, a chinai íróknál Polo, melyről az a véleményünk, hogy azonos a Theophylactus Bakath alakjával. Bakath városát ezen író tanusága szerint az unnogurok alapították. Ezt a várost Priscus Balaán alakban írja. V. ö. a név Bahl, Balch alakjával."

Nimrud keleti-khusán birodalmának székhelyét az őshagyományok Baktria tartomány fővárosába, a legendás hírű Balkba helyezik. Azt az országot viszont, ahol uralkodott, a történészek különböző módon hol Perzsiának, hol pedig Hunniának nevezik.” (Kiemelés tőlem!)Láthatjuk tehát, hogy ennek a "balta", "fejsze", "szekerce" jelentésű szónak alapvetően két fő alakja létezett. Az egyik a "P-L-K", a másik pedig a "P-R-T" mássalhangzókkal írható le. A "P-L-K" inkább a Kusán, míg a "P-R-T" inkább a Pártus birodalomra volt jellemző. Természetesen - mint majd látni fogjuk - ennek a két fő hangalaknak számtalan változata létezik, hiszen a "P" hang előszeretettel alakul át "B" hanggá, mint ahogy az a "bárd" vagy "balta" szavakban is megfigyelhető, a "B" pedig nagyon sokszor "M" vagy "W" hangokká módosul. De a "P" hang olykor átalakulhat "F" hanggá is. Erre talán a legjobb példa a FERGANA medence neve, amely térség ugyancsak kiemelt jelentőséggel bír a magyar őstörténet szempontjából! A „Fergana” elnevezés tulajdonképpen nem más, mint „FERG HONA”, ahol a „FERG” szó azonos az ősi balta jelentésű PELEKU – PEREKU szóval! A „P-R-T” változat végén lévő "T" hang olykor "D"-vé lágyul, mint például a "bárd" esetében. A "P-L-K" alak végén lévő "K" olykor "G" formában jelentkezik (mint ahogy Péleg nevében is láthattuk), de az sem szokatlan, ha "C", „CH” "ZS" vagy "S" formában bukkan fel. A szó közepén lévő "L" nagyon sokszor "R" hanggá módosul, ahogy azt Róna-Tas András is megemlítette. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a Pártus-Kusán birodalom népeinek utóéletét vizsgálva a "harci balta" vagy "csatabárd" jelentéstartalommal rendelkező "P-L-K" és "P-R-T" elnevezésekre, illetve ezek különféle módosult alakjaira kell különösen odafigyelnünk!

Most pedig térjünk vissza a Képes Krónikához és Attila történetéhez!
„S miután Ethele Francziaországot és Flandriát így feldúlta, a Rajnán Coloniá-nál átkele, a hol szent Orsolyát a britanok királyának leányát a tizenegyezer szüzzel a kegyetlen húnok irgalmatlanúl leöldöklék. Innen Ethele Thuringiá-ba menvén, miután Eisenachban udvart tartott, a dákok (dánok), norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellen nagy sereget rendele, kiket meggyőzvén és megalázván meghódoltata…” (Kiemelés tőlem!)A fenti felsorolásban nem csak a dák-dánok említése figyelemreméltó, de a pruténoké is! Ne feledjük, hogy az itt említett népek mind-mind északi, balti népek! De vajon kik lehetnek azok a titokzatos pruténok? Sajátos módon most Mátyás király udvari történetírója, Antonio Bonfini siet segítségünkre, aki "A magyar történelem tizedei" c. munkájában az első tized első könyvében Európa népeinek felsorolásakor a következő megjegyzést teszi:
"A gythókon és a Venedicus-öblön túl Pruténia, vagyis Poroszország, és a tenger melléki Livónia, ahogy most ezt a területet hívják, aztán a Riphaeus-, az Alaunus-, a Budinus- és a Venedicus-hegység fogja közre hátulról."Pruténia tehát nem más, mint Poroszország! De miért fontosak most a mi számunkra a pruténok illetve a poroszok? Nos azért, mert e nevet alaposabban szemügyre véve kiderül, hogy a PRUTén népnév egy az egyben vezethető le a harci balta jelentésű "partha" szóból, annak mássalhangzó torlódáson átesett formája! Tovább erősödik a gyanúnk, ha megnézzük, hogy mit ír a Wikipédia a "Poroszok" címszó alatt:
"A poroszok (régiesen burkusok) egy mára már kihalt balti népcsoport tagjai voltak, a Visztula torkolatának vidékén, a Nemunas folyó mentén és Kur-öböl vidékén éltek a középkorban. Ez a régió, mint a történeti Poroszország, ma nagyrészt Lengyelországhoz, kisebb részben Oroszországhoz (Kalinyingrádi terület) tartozik. Saját magukat „prusi” névvel illették. Az elnevezés eredetére többféle magyarázat született: összefüggésbe hozták több óindoeurópai eredetű szóval, mint a purusas (ember), vagy a litván prausti, prusti (mosni, illetőleg burjánozni), valamint a szláv porussi (oroszok mellett – po russi, azaz oroszok mellett élő nép) szavakkal."Figyeljük meg ezeket az elnevezéseket! Korábban említettem, hogy a "harci balta" vagy "csatabárd" jelentésű "P-L-K" szónak létezett egy olyan variánsa, amelyben a szó végi "K" hang "S" hanggá változott. A "POROSZ" népnév illetve a poroszok önelnevezése a "PRUSI" tökéletesen beleillik ebbe a sorba! A szó közepén lévő "L" hang itt "R" formában jelentkezik. A Wikipédia azonban azt is megjegyzi, hogy a poroszokat régiesen burkusoknak nevezték! Ez a név is figyelemre méltó, hiszen a "BURKus" elnevezés is könnyedén levezethető a "harci balta" jelentésű "P-L-K" szóból! A szó eleji "P" itt "B" formában jelenik meg, a szó közepén lévő "L" pedig "R" hanggá változott. Láthatjuk tehát, hogy akár a PRUTén, akár a POROSZ, akár a PRUSi, akár a BURKus alakot vizsgálom, az eredmény  minden esetben ugyanaz! Az összes alak levezethető a Pártus-Kusán birodalmakra jellemző "harci balta" vagy "csatabárd" jelentésű "P-R-T" vagy "P-L-K" alakokból!

De az említett Wikipédia szócikk a régi porosz törzsi területek nevét is felsorolja, amelyek között egy rendkívül árulkodó nevű tartományt találunk: "BARTA"! Régi térképvázlatokon ezt a tartomány olykor "BARTHIA" formában tüntetik fel! Akinek még erről a "Barta", "Barthia" formáról sem ugrik be Parthia neve, azt valószínűleg semmilyen érvvel nem lehet meggyőzni. A pruténokban tehát, akik a már eleve gyanús nevű BALT-i tenger partján éltek, ráadásul éppen a Pártus birodalmat alapító szkíta dák-dán nép szomszédságában, nagy valószínűséggel az egykori Pártus birodalom egyik udónépét kell tisztelnünk! Nem tartozik ugyan szorosan ide, de érdekes lehet megemlíteni, hogy egy másik régi porosz törzsi terület neve: "SKALOWIA". Ez a "SKALOW" szó két részre bontható: "SKAL" és "OW". A szó végi "OW" azonos a "törzs" jelentéstartalommal rendelkező "-ab", "-av", "-oba", "-ova" végződéssel, amellyel már számtalan esetben találkozhattunk. A "SKAL" pedig a szkíták "szaka" elnevezéséből ered és gyakorlatilag azonos a "SZÉKELY" - "SICUL" népnévvel!

De vajon milyen útvonalon érkezhettek a pruténok Parthiából későbbi Balti-tenger menti hazájukba? Úgy vélem az Északkeleti-Kárpátokban eredő és 953 km hosszan kanyargó, majd a Dunába ömlő Prut folyó szinte kijelöli azt az útvonalat, amelyen a pártus eredetű pruténok a Kárpátokat megkerülve a Balti térségbe érkezhettek! Természetesen a "PRUT" folyó neve a "PRUTénok" nevéhez hasonlóan szintén a pártusok nevére vezethető vissza. De a Prut által kijelölt utat végigkövetve újabb meglepetésben lehet részünk! Ha ugyanis előveszünk egy térképet, rögtön szembetűnik, hogy ez a folyó a szó szoros értelmében kettészeli a történelmi Moldvát, határfolyóként választja el ugyanis egymástól a jelenleg Romániához tartozó Moldvát Moldovától! Vessük tehát vizsgálat alá a MOLDÁV illete MOLDOVA elnevezéseket! Ez a szó két részből tevődik össze: "MOLD" és "ÁV" vagy "OVA". A szó végi "ÁV" vagy "OVA" végződés már jól ismert előttünk. Ezzel találkoztunk a Maghreb, magyaráb, Kurdáb, Cordova, Sakláb, Skandináv és az imént vizsgált Skalowia stb. elnevezések végén is. A jeletése egyszerűen "törzs". A moldáv elnevezésben tehát "mold törzs" jelentéstartalmat kell felismernünk. De melyik volt ez a titokzatos "MOLD" törzs? Természetesen ez a név is a pártusok harci "BALTA" jelentésű nevére vezethető vissza és gyakorlatilag azonosnak tekinthető a "BALT"-i tenger nevével! Korábban jeleztem, hogy a szó elején lévő "B" hang gyakorta alakul "M" hanggá, a szó végén lévő "T" pedig sokszor "D"-vé lágyul, ahogy azt a bárd szó esetében is megfigyelhettük. A "MOLD - ÁV" elnevezés tehát baltok v. balták törzse jelentéstartalommal rendelkezik és egyértelműen a Pártus (bárdos - baltás) birodalom nevének emlékét őrzi! Ha pedig valaki kétségesnek találja ezt a szófejtést, gondoljon arra, hogy Moldova egyik legnagyobb városát a mai napig "BALTI"-nak hívják és ez a város egy úgyszintén "BALTI"-nak nevezett tartomány központja is egyben! Ugyanebben a MOLDovai BALTInak nevezett tartományban fekszik, mégpedig a PRUT folyó közvetlen közelében egy BALATINA nevű település is, melyben ugyancsak a pártus eredetű eftalitákra utaló harci balta nevét ismerhetjük fel. A kedves olvasó most bizonyára a homlokához csap: De hiszen akkor a BALATON neve sem utalhat másra, mint a pártusok által előszeretettel alkalmazott harci eszközre! Bizony, mint majd látni fogjuk, magyar településnevek és földrajzi elnevezések egész sora őrzi a pártusok emlékét!

De ugorjuk most vissza a Kárpát-medencétől északra eső Balti tájakra, a pruténok egykori területének tőszomszédságában élő lengyelekhez, akiknek régi neve így hangzik: POLÁK. Természetesen ez a név is szervesen illeszkedik a sorba, hiszen változatlan formában őrizte meg ezt a sokat emlegetett balta jelentésű és P-L-K mássalhangzókkal leírható ősi szót! Valószínűnek tűnik tehát, hogy a lengyel nép szarmata és pártus eredetű eftalita etnikumok keveredéséből állt elő! Lengyelország földrajzi elnevezéseit kissé alaposabban szemügyre véve tovább erősödik a gyanúnk. Kezdetnek mindjárt ott van a lengyel főváros neve: VARSÓ. Korábban már jeleztük, hogy a „PARAKU” szó elején lévő „P” hang gyakorta változik előbb „B”-vé, majd a „B” változhat „M” hanggá, mint Moldva nevében, és változhat „V” hanggá is. Ezt figyelhetjük meg a most vizsgált Varsó elnevezésben is. A szó utolsó mássalhangzója itt „K” helyett „S” formában jelenik meg. Ráadásul Varsó lengyel neve a WARSAWA azt is világossá teszi, hogy itt valóban egy törzs nevéről van szó, hiszen az „-AWA” végződés jelentése már jól ismert előttünk.

Ezen a ponton érdemes lehet egy rövid kitérőt tennünk. Bihari Gábor „A népek országútján” c. kitűnő könyvének egyik fejezetében a szkíták „Tura” törzsének nyomait keresi kárpát-medencei földrajzi elnevezésekben. Vizsgálódásai során figyelme a különböző „Keresztúr” nevű települések felé fordul, és azzal a feltételezéssel él, hogy ezeknek a településneveknek az eredeti jelentése valójában „KARAS - TURA”, azaz fekete Túr törzse:
„...a kristur szóösszetétel jelentése nem más, mint Fekete Túr. Már csak azért is logikusnak tűnik ez a magyarázat, mert a sztyeppei nomád népek esetében gyakran bukkannak fel ilyen összetett törzsnevek. Nem is kell messzire menni, hiszen köztudott a hunok felosztása fehér és fekete hunokra, de ugyanez igaz a magyarok esetében is: a bizánci forrásokban felbukkan például a fehér és fekete ugor elnevezés. (...) A Kárpát-medencében található, meglehetősen sok, egészen pontosan negyven keresztúr elnevezést tehát a Tura törzsnév egy változatának is lehet tulajdonítani.” (Kiemelés tőlem!)Miután tehát Bihari megállapítja, hogy a negyven Kárpát-medencei keresztúr a Tura törzs fekete ágának letelepedési területét jelzi, logikus lépésként a törzs fehér ágának nyomába ered. Ezen a ponton azonban váratlan nehézségekkel találja magát szembe:
„A Kris-Tur, azaz Fekete Túr nevet viselő törzs azonosítása után logikus lépés ennek ellenpárját, a Fehér Túr nevű törzset próbáljuk megtalálni. Az egyik ilyen szó, amelyet keresnünk érdemes, a ’fehér, világos’ jelentésű szveta szó valamilyen – nem túl erősen torzult – változata lehet. Sajnos csak néhány ilyen helységnév akad a Kárpát-medence területén: Szováta, Hajdúszovát, Magyarszovát, Rábaszovát, s talán Süvete elnevezése. Ez a néhány név azonban önmagában nem bizonyítja egy ilyen törzs létezését (...) Kétségtelenül furcsa, hogy míg keresztúr (azaz Fekete Túr) elnevezésből több tucatnyi akad, addig a feltételezett Szovát törzsnév csupán néhány helységnévben bukkan elénk (...) Ennek a furcsaságnak több magyarázata is lehetséges. Az egyik szerint a Szovát azaz Fehér törzs tagjai valamilyen okból elhagyták a Kárpát-medencét, s ezért máshol kell keresnünk őket.” (Kiemelés tőlem!)Bihari tehát nem találja az általa feltételezett Fehér Tura törzset. Vizsgálódásának végén arra a megállapításra jut, hogy talán valahol a Kárpát-medencén kívül kellene őket keresni. Sajnálatos módon látóteréből kiesik a mai Lengyelország területe. Ha vizsgálódásait erre a régióra is kiterjesztené, nyomban szemet szúrna neki Lengyelország legnagyobb folyója! Az 1047 km hosszan kanyargó Visztula neve ugyanis tökéletes mértékben ráillik a Fehér Tura törzsre! A „VISZTULA” nem más, mint „VIS (azaz ősz) TURA”! Korábban már láttuk, hogy a „VIS” a fehér jelentésű magyar „ősz” szó egyik változata. Ezt láttuk Visegrád (Fehérvár) nevében és Visigarda longobárd királynő nevéven is. A Tura törzsnév pedig a Visztula nevében átment az általunk már jól ismert R -> L hangváltozáson.

De tovább vizsgálva a lengyel földrajzi elnevezéseket rögtön szembetűnik a Visztula legnagyobb mellékfolyójának neve: PILICA! Ez a név szintén a harci balta, csatabárd jelentésű ősi „PELEKU” szó a származéka, melyben a „K” hang „C” formában található meg. Lengyelország nyugati határfolyójának neve Elba. Ez a név ugyancsak az eftalita, azaz fehér hunok letelepedésére utal, hiszen az ELBA gyakorlatilag azonosnak tekinthető a fehér jelentésű „alba” szóval. Ha pedig megnézzük az Odera legnagyobb mellékfolyójának nevét is, sejtésünk lassan bizonyossággá érik: WARTA! Vajon miről kaphatta ez a folyó a nevét? A WARTA név azonos a magyar „balta” szóval, és kísértetiesen hasonlít a poroszok egykori „BARTA – BARTIA” törzsi területének nevére, melyről korábban már kimutattuk, hogy a pártusok emlékét idézi! De Lengyelország egyik legnagyobb történelmi régiója, Szilézia is az eftalita, azaz SZÁLI hunok nevét őrzi, mint ahogy a száli frankok, a silingi vandálok és Silinga longobárd királynő neve is!

De a Kárpát-medencétől délre is rábukkanhatunk az ősi PELEKU elnevezésre, igaz itt már BALK formában. Itt egyrészt a félsziget BALKán elnevezése, másrészt a BALKán hegység neve idézi az egykori Kusán birodalom fővárosának, Balknak a nevét! Ugyancsak a Balkánon található a DINÁRI hegység is, amely az egykori Pártus birodalmat alapító dák-dán urak masszív balkáni jelenlétét jelzi. De ugyancsak a Balkánon találkozhatunk a BULGár néppel is, amelyről Götz László óta pontosan tudjuk, hogy az egykori Pártus birodalom területéről érkezett a Kaukázuson keresztül a sztyeppére, majd Attila idején jelenlegi aldunai hazájába! Ezek az elnevezések mind-mind az eftaliták által előszeretettel használt harci baltára a „PELEKU”-ra, vagy ahogy ma mondanánk a fokosra vezethetőek vissza.

Ha kissé alaposabban is szétnézünk a balkáni tájakon, újabb gyanús elnevezésekre bukkanhatunk.

Vegyük tehát észre, hogy a Kárpát-medencétől északra is és délre is egyaránt pártus eredetű eftalita hunok letelepedésével és jelenlétével kell számolnunk. Mintha a Kárpátok ék gyanánt választották volna ketté és terelték volna egyrészt a balti térség felé másrészt pedig a Balkán felé ugyanazt a Pártus birodalom területéről több hullámban érkező eftalita etnikumot. MOLDva pedig épp a válaszutak találkozásánál, a Kárpátok ékének keleti előterében található, mintegy kiindulópontját képezve a BALTi és a BALKáni területek felé tartó népmozgásoknak.