HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2013.02.18. 10:46 ( Tóth Gyula )

A Kőszikla

2012 novemberében, Debrecenben, a Régről regélők... c. előadássorozat keretei között ismét lehetőséget kaptam, hogy legújabb kutatási eredményeimről beszámoljak. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a Nagy Konstantinnal és Cirillel kapcsolatos gondolataimat szélesebb körben is kifejthettem. Az előadás után régi kedves barátom, egykori középiskolai évfolyamtársam, Gacsályi Csaba odajött hozzám és egy rendkívül érdekes gondolatot osztott meg velem. Elmondta, hogy szerinte nem lehet puszta merő véletlen az, hogy a keresztség során Attila mindkét fia ugyanazt a nevet kapta. Az általuk felvett Konstantin név talán valami módon az ő történelmi szerepükre, hun mivoltukra utal, esetleg konkrétan annak kifejezője, hogy mindketten Attila fiai voltak.

Az előadásom során kitértem arra a sokak számára talán meglepő gondolatra is, mely szerint a hunok első bejövetelének valódi kiváltó okai között a Diacletianus idején újra fellángoló keresztényüldözéseket kell sejtenünk. Vagyis Attila királyunk grandiózus vállalkozása lehetett az a hatalmas történelmi aktus, ami a kontinens népeit a rabszolgatartó ókorból átvezette a keresztény középkorba. E felvetésre reagálva Gacsályi Csaba elmondta, hogy mindezek fényében talán nem alaptalan az a benne már korábban is megfogalmazódott gondolat, mely szerint a nemzeti címerünk baloldalán található vörös és ezüst sávok éppen a magyarság szent küldetésére, a keresztény Európa megteremtésére és annak védelmezésére utalnak. A vörös és ezüst sávok ugyanis vért és vizet jelentenek. Mégpedig azt a vért és azt a vizet, amely Krisztus sebéből folyt ki, amikor halála után az oldalát római lándzsa döfte át.

E gondolatokkal tértem tehát haza az előadásról, és a rákövetkező hetekben ezeket forgattam magamban. Beláttam, hogy tényleg nagyon valószínűtlen, hogy Attila mindkét fia merő véletlenségből kapta volna a keresztség során a Konstantin nevet. Valami oka kell, hogy legyen ennek. Valami, amit még nem tártunk fel, valami, ami mindeddig elkerülte a figyelmünket. A korábbi fejezetekben azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a háromszázas évek időskáláján felbukkanó Nagy Konstantin személyét két valóban létező történelmi szereplőből alkották meg. E két szereplő Attila két fia volt. Egyrészt a nyugaton uralkodó Aladár, másrészt a Görögországba menekülő Csaba. Amint az Klodvig megkeresztelésének Tours-i Gergely által feljegyzett történetéből is kiderül, Attila nyugaton uralkodó idősebbik fia, mint „új Konstantin” járult a keresztelőkúthoz, hogy a régi lepra betegségét lemossa. Észrevettük továbbá, hogy Attila Görögországba menekülő kisebbik fiának történetéből annak a Cirillnek a figuráját építették fel, akinek az eredeti „polgári” neve szintén Konstantin volt. Mindez merő véletlen lenne? Mire utalhat valójában a Konstantin név?

Amint ezen a kérdésen törtem a fejem egy nyugtalanító ellentmondás kezdett foglalkoztatni, amelyet a korábban megírt tanulmányaimban fedeztem fel. A Kedves Olvasó bizonyára emlékszik, hogy az Isten ostora és a tetrarkhák c. részben idéztem azt a Heribert Illig által is felhasznált táblázatot, amely Huszár Lajos kutatási eredményeire támaszkodva azt tartalmazta, hogy mely római császártól hány pénzérmét találtak a korábban avarnak tartott hun sírokban. E táblázat tanulmányozása során vettük észre, hogy ezekben az avarnak vélt sírokban meglepően sok pénzérme került elő Nagy Konstantintól. Akkor mindebből arra következtettünk, hogy Hess András váratlan adatát, mely szerint a hunok első bejövetele 328-ban, azaz éppen Nagy Konstantin idején történt, komolyabban kell vennünk annál, mint azt korábban véltük. Ezt a gondolatmenetet újból és újból végigkövetve felfigyeltem egy olyan ellentmondásra, amely a soraim között megbújt, és amely mindaddig elkerülte a figyelmemet. Ha ugyanis én azzal a feltételezéssel élek, hogy Nagy Konstantin figuráját két történelmi alakból, Attila két fiából gyúrták össze, akkor nincs kielégítő magyarázat az „avar” sírokban talált Constantinus feliratú pénzérmékre!

Tény, hogy ezek a Constantinus feliratú pénzérmék meglepően sokszor kerülnek elő a Kárpát-medence földjéből. De vajon kihez tartozhatnak? Ki lehetett az a nagy uralkodó, aki ezeket a pénzérméket verette? Vajon a nyugati Konstantin lenne az? Aladár, aki öccsét legyőzve nyugatra vonult és királyává lett azoknak a nyugati nemzeteknek, akik őt a trónutódlási harcok során támogatták? Lássuk be, ez szinte teljesen kizárt! Éppen az a tény, hogy nyugatra vonult, zárja ki ezt a lehetőséget. Még az Aladárból kreált Nagy Károly sem volt képes tartósan berendezkedni a Kárpát-medencében, noha tudjuk jól, hogy állítólagos avarok elleni háborúja során csapatai még a Tisza vonaláig is eljutottak. Ráadásul teljesen logikátlan lenne azt feltételezni, hogy azok a Kárpát-medencében élő hunok, akiknek a hatalmas összeurópai birodalmát éppen Aladár lázadása semmisítette meg, hálából pont az ő pénzérméit használták volna törvényes fizetőeszközül. Ennek így semmi értelme sincs.

Esetleg a keleti Konstantin verette volna ezeket a Constantinus feliratú pénzérméket? Attila kisebbik fia, aki a bátyja elől Görögországba menekült, és akinek a személyéből Konstantin-Cirill alakját is megalkották? Ez megint csak egy fölöttébb nyakatekert feltételezés lenne. Vajon Honorius, a Birodalom császára szó nélkül eltűrte volna, hogy hozzá menekülő unokája saját hatáskörben pénzt ver? Vajon a Görögországban élő Csaba politikai befolyása olyan nagy lett volna, hogy az még a Kárpát-medencére is kiterjedt? Arra a területre, ahonnan menekülnie kellett, mert csúfos vereséget szenvedett Aladár seregeitől? Ez teljességgel kizárt! Viszont a tények – mint tudjuk – makacs dolgok. A kárpát-medencei „avar” sírokból meglepően sok Constantinus feliratú pénzérme kerül elő. Ezek az érmék pedig sem Aladár, sem pedig Csaba pénzérméi nem lehetnek.

Mindezen nyugtalanító gondolatokkal párhuzamosan azzal szembesültem, hogy kritikusaim egyre erőteljesebben kérik rajtam számon az avar sírokban talált római pénzérmék rejtélyének magyarázatát. Beláttam tehát, hogy nem fogom tudni megkerülni a témát, ki kell derítenem, hogy ki verte ezeket a pénzérméket! Ha ezek sem Csabához, sem pedig Aladárhoz nem köthetők, akkor ki lehetett az a hatalmas uralkodó, aki Konstantin néven pénzt vert? És egyáltalán: mit jelent ez az egyre rejtélyesebb Konstantin név? Vajon valóban igaza volt-e Gacsályi Csabának, aki azt feltételezte, hogy Attila két fia nem véletlenül kapta a keresztség során ugyanazt a nevet? A Wikipédia a Konstans címszó alatt a következőket írja:

„A konstans szónak több jelentése is van:
•    Konstans (matematika) - egy olyan szám, melynek az értéke mindig állandó, tehát nem változhat meg
•    Fizikai konstans - hasonló a matematikai állandóhoz, csak ezeket nem az ember találta ki, hanem a természetben léteznek
•    Konstans (programozás) - nem változtatható értékű memóriaterület
A Konstantin rövid alakjaként többen is használták névként:
•    I. Konstans római császár
•    II. Konstans bizánci császár”

A konstans tehát állandó. Szinte minden esetben állandóságot, maradandóságot, változhatatlanságot és szilárdságot fejezi ki. Amikor tehát a Konstantin név valódi jelentésének nyomába eredtem, ez volt az első dolog, ami elém került. Érdekes, hogy már a fenti Wikipédia idézet is egy lapon említi a konstanst, mint matematikai vagy fizikai állandót, a Konstantin, illetve Konstans nevet viselő császárokkal. Teljesen egyértelmű tehát, hogy e császárok miért viselték ezt a nevet. Hiszen a világtörténelem összes valaha élt uralkodója szerette volna a saját uralmát és az általa vezetett birodalmat öröknek, állandónak és szilárdnak feltüntetni.

Ezen a ponton értettem meg, hogy a Rómát milyen logika vezette akkor, amikor Attila mindkét fiának a Konstantin nevet adta a keresztség során. A Római Birodalom ugyanis Attila idején halálos sebet kapott. A nagy hun király roppant seregeinek nyomása alatt félő volt, hogy az egykor szebb napokat látott birodalom végleg letűnik a történelem nagy forgószínpadáról és dicsősége örökre az enyészeté lesz. Csak nagyon kevés híja volt annak, hogy valóban ez legyen a dolgok végső kimenetele. Attila azonban megkönyörült az Örök Városon és Leó pápa kérésére visszafordult Róma falai alól. Halála után – ahogy arról krónikáink beszámolnak – a hunok közössége két pártra szakadt és az egykor világverő hunok immár egymás ellen harcoltak. A győztes Aladár nyugatra vonult, a vesztes Csaba pedig keletre, anyai nagyatyjához, Honoriushoz. Az Attila kardcsapásai alatt igencsak meggyengült Róma csak Attila két fiának támogatásával tudta birodalmát a jövő számára megőrizni. Míg a nyugat-római szellemiség az Aladár által támogatott pápaságban élt tovább, addig a kelet-római eszme a Görögországba menekülő Csabában talált pártfogót. Ők ketten jelentették a Birodalom számára a megmaradást, ők lettek a folyamatosság és az állandóság zálogai. Pontosan ezt fejezte ki az általuk felvett Konstantin név. Az egykor oly dicsőséges Róma csak kettészakadva, saját hatalmát álságos módon keresztény alapokra áthelyezve és Attila két fiának támogatását elnyerve tudta átmenteni magát a későbbi századokba. Így lett Aladárból is meg Csabából is Konstantin, vagyis Róma megmaradásának és állandóságának záloga.

Amikor gondolatmenetemben eddig a pontig jutottam, hirtelen eszembe jutott mindaz, amit a Tót atyafiak c. fejezetben a szlávokkal kapcsolatban feltártam. A Kedves Olvasó bizonyára emlékszik, hogy a szlávok nevének megfejtésekor azzal az érdekes jelenséggel találkoztunk, hogy e névnek dupla jelentése volt. Egyrészt volt egy elsődleges hun jelentése, mely szerint a szláv valójában szár – áb, vagyis fehér törzs. A hunok a magtól nyugatra élő eftalitákat illették ezzel a névvel. Azonban a szlávok nevének volt egy másik jelentése is, amely Róma szempontjából értendő. Róma az általa összefogdosott szláv hadifoglyokat rabszolgának tekintette, ezért a szláv szó a rómaiak nyelvében már a szolga szinonimájává lett. Elgondolkodtam tehát: hogyan lehetséges az, hogy sem Attila idősebbik fia, sem pedig a Görögországban élő fiatalabbik fia nem tiltakozott az ellen, hogy a keresztségben olyan nevet kapjanak, amely a rómaiak országának fennállására és annak maradandóságára utal? Ez a névadás a rómaiak részéről abszolút logikus és érthető volt. Na de Attila két fia részéről? Ennyire hátat fordítottak volna dicső apjuk szellemi örökségének? A nagy Attila fiai azzal alázták volna meg magukat, hogy fejüket jámbor módon a keresztvíz alá tartva olyan nevet vesznek fel, amely apjuk ádáz ellenségének, a Római Birodalomnak az állandóságát hirdeti? ... Gyanakodni kezdtem tehát, hogy talán több is lehet ebben a Konstantin névben, mint amit eddig feltártunk. Talán a szerb illetve szláv szavakhoz hasonlóan e névnek is dupla jelentése lehetett. Hogy mi lehetett ez a jelentés, azt egy ideig még nem tudtam megfejteni.

Történt aztán, hogy egy teljesen másik vonalon mozogva Anatoly Fomenko munkásságával kezdtem foglalkozni. Fomenko egy orosz matematikus, a Moszkvai Állami Egyetem professzora, aki a bajor Heribert Illighez hasonlóan revízió alá vetette történelmünk kronológiáját. Kutatásaihoz matematikai és statisztikai módszereket is felhasznált és számtalan időrendi anomáliára hívta fel a figyelmet. Állítása szerint a teljes ókori történelem, beleértve a római, a görög és az egyiptomi történelem egyes fejezeteit is, nem egyéb, mint a középkori események régmúltba való visszavetítése. Fomenko szerint az arab és a kínai történelem is teljes egészében a XVII. illetve a XVIII. századi jezsuiták műve. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Fomenko munkásságáról, én a magam részéről fontosnak tartottam, hogy a felvetéseit alaposabban is megismerjem. Kutatni kezdtem tehát, hogy Fomenko munkáit hogyan és mi módon tudnám elérni. Mivel magyar nyelven semmi sem jelent meg tőle, ezért az internetes keresőprogramokat hívtam segítségül abban a reményben, hogy talán valamelyik munkájának bedigitalizált változatát sikerül fellelnem. Fomenko munkáit ugyan nem találtam meg, de keresés közben rábukkantam egy érdekes magyar nyelvű blogra, amely egy rövid idézetet (valójában csak egyetlen mondatot) tartalmazott Fomenko Új kronológia c. könyvéből:

„The first king which was called as »king of England« was Athelstan (925-940) [Az első király, akit Anglia királyának hívtak Athelstan volt.]”

A blogbejegyzés szerzője ehhez az idézethez a következő megjegyzést fűzte:

„Ha elemezzük az Athelstan nevet, amely két részből áll: Athel, ami egy az egyben az Attilából lett leképezve, és a stan, ami talán követ jelent. Azt látjuk, hogy a királyi neveket hordozó szavak nem egyszer az adott politikai elvárásoknak megfelelően metamorfózist szenvednek.”

Athelstan neve és a blogbejegyzés szerzőjének hozzáfűzött magyarázata engem mélyen elgondolkodatott. Korábban az Angolok és Saxonok és az Arthur király c. fejezetekben is láttuk, hogy azok az anglo-saxon hódítók, akik Attila nyugat-európai hadjáratával egy időben meghódították a Brit-szigeteket valójában hungár kapitányok voltak, akiket éppen Attila idősebbik fia, Aladár a vezetett. Észrevettük, hogy a britek legendás Arthur királya éppen Aladár történelmi emlékezetét őrizte meg. Még arra is felfigyeltünk, hogy Aladárhoz hasonlóan Nagy Konstantin is (és száz évvel később a vandál hadjárattal egy időben felbukkanó Constantinus nevű közember is) éppen itt, a Brit-szigeteken öltötte magára a római császárok bíborköntösét. Mindezekből arra következtettünk, hogy úgy Arthur király legendája, mint Nagy Konstantin története ugyanannak a történelmi szereplőnek, Attila idősebbik fiának a lenyomatát őrizte meg.

Most pedig azzal a döbbenetes adattal kell szembesülnünk, hogy az első olyan király, aki magát Anglia királyának nevezte Athelstan volt. Az az Athelstan, akinek a nevében világosan felismerhetjük Attila királyunk nevét. Ha jobban belegondolunk nincs is ezzel semmi probléma, mindez teljesen logikus. Ugyanis korábban azt is észrevettük, hogy a nyugati részek fölött uralkodó Aladár kezdetben nem főkirály volt, hanem Attilának alávetve uralkodott mindaddig, amíg atyja életben volt. Vagyis a Brit-szigetek első főkirálya valóban Attila volt! Vegyük tehát észre, hogy míg Aladár személye Arthur legendájában élt tovább, addig Attila emlékezetét e távoli tartományban Athelstan alakja őrizte meg! Ő nevezte magát elsőként Anglia királyának.

Miután rácsodálkoztam, hogy az elénk táruló újabb és újabb történelmi adalékok milyen gyönyörű rendben illeszkednek a korábbi felismeréseinkhez, Athelstan nevének második felével kezdtem foglalkozni. A blogbejegyzés szerzője azzal a feltételezéssel élt, hogy a név végén található -stan végződés talán követ jelenthet. Ez a látszólag jelentéktelennek tűnő felvetés gondolatok dübörgő lavináját indította el bennem. Először is szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy Athelstan nevében a -stan valóban követ, vagy kősziklát jelent. Egy interneten elérhető angol utónévtár teljesen eloszlatta az ezzel kapcsolatos kételyeimet. A keresőbe az Athelstan nevet beírva a következőket olvashatjuk:

„Athelstan (...) as a boy's name is of Old English origin, and the meaning of Athelstan is »noble stone«.[Az Athelstan, mint fiúnév régi angol eredetű név, jelentését tekintve pedig annyit tesz, mint »nemes kőszikla«]”

Az Athelstan névben található -stan tehát nem csak a blogbejegyzés szerzője, de még maguk az angolok szerint is kőszikla jelentéstartalommal rendelkezik. Ebben a végződésben világosan felismerhetjük azt a stone szót, amelyet az angol nyelv mindmáig megőrzött. Ha feltételezésem igaznak bizonyul, és Athelstan neve valóban Attila emlékét őrizte meg, akkor ez azt jelenti, hogy e névben magát Attilát nevezték a hunok nagy és nemes kősziklájának. Jól jegyezzük meg ezt, mert ennek még igen nagy jelentősége lesz a későbbi felismeréseink szempontjából!

Ekkor azonban elgondolkodtam: hogyan és milyen logika alapján neveznek egy uralkodót kősziklának? Találunk erre valahol valami párhuzamot? Ezen a ponton azonnal eszembe jutott Nabukodonozor király álma. Dániel próféta könyvének leírása szerint ugyanis Nabukodonozor király egy alkalommal éjszaka álmot látott. Álmában egy hatalmas állókép jelent meg, melynek feje aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint agyagcserépből voltak. Egyszer csak odafentről kéz érintése nélkül egy kő szakadt le, ledöntötte a lábáról az állóképet, elhatalmasodott és az a kezdetben kicsiny kő hatalmas heggyé növekedett és betöltötte az egész földet. A bibliamagyarázók döntő többsége ezt a történetet úgy értelmezi, hogy a Nabukodonozor által látott állókép az emberiség történetének nagy földi birodalmait jelképezi. Az a kő, amely odafentről kéz érintése nélkül leszakadt nem más, mint az idők végén visszatérő Krisztus, aki véget vet majd ezeknek a birodalmaknak. Azt, hogy a kicsiny kő elhatalmasodott és nagy heggyé lett, azzal magyarázzák, hogy Krisztus királysága betölti majd mind az egész földet.

Figyeljük meg ennek a történetnek a szimbólumrendszerét! A kő maga Krisztus, vagyis az eljövendő király. Az elhatalmasodott és nagy heggyé lett kő Krisztus királysága, Krisztus országa, mely betölti majd az egész földet. Mindez arra enged következtetni, hogy a régi korok emberei a kősziklát a király szimbólumának tartották, míg az országot, a birodalmat a hatalmassá nőtt kőszikla, vagyis a hegy jelképezte. Vagyis mind a király, mind pedig annak birodalma bizonyos értelemben kőszikla volt. Ezért nevezték tehát a nagy Etelét, a távoli Brit-szigeteken Athelstan-nek. Ez a szó annyit tesz, mint Etel a kőszikla, vagy Etel a király.

Ekkor továbblépve azon kezdtem tűnődni, hogy vajon találunk-e valahol valami példát arra, hogy egy országot, egy birodalmat ezzel a kőszikla vagy hegy jelentésű szóval neveznének meg. Szinte fájdalmasan hasított belém a felismerés: hát persze, hogy találunk! Hiszen pontosan abban a térségben hemzsegnek leginkább a különféle -sztán, -isztán végződésű országnevek, ahonnan a hunok ideérkeztek! Éppen a Turáni alföld térségében, illetve a hatalmas szteppétől az észak-nyugat indiai Radzsasztánig húzódó övezetben tapasztaljuk azt, hogy az egyes országok neve hasonló végződéseket hordoz. Figyeljük meg: Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán és Pakisztán! Csupa olyan terület, amely a hun etnogenezis szempontjából kiemelt jelentőséggel rendelkezett, csupa olyan térség, ahol eleink megfordultak. Akinek kétségei támadnának efelől, annak ajánlom figyelmébe Aradi Éva: A hunok Indiában c. könyvét, melyben a szerzőnő felvázolja azt a grandiózus történelmi folyamatot, amely során a sztyeppei eftaliták a Turáni alföldön át (vagyis éppen a mai -sztán országokon keresztül) délkelet felé nyomulva meghódították az indiai szubkontinenst, és etnikai nyomukat rányomták arra a tartományra, amelyet ma Radzsasztánnak nevezünk. Természetesen Radzsasztán nevében is ugyanezt a rendkívül ősi -sztán végződést fedezhetjük fel. Ennek legnyugatibb előfordulása éppen az angol stone szó.

Úgy tűnik tehát, hogy ez a szó kősziklát vagy hegyet jelentett és ország, avagy birodalom jelentéstartalmat is hordozott. Ilyen értelemben tehát Kazahsztán valójában a kazahok kősziklája, azaz a kazahok országa. Üzbegisztán az üzbégek kősziklája, avagy az üzbégek országa. És így tovább. A –sztán illetve –isztán végződésű országnevek mind-mind hasonlóképpen képződtek.

Ezen a ponton elgondolkodtam: Ha a hunok valóban abból a térségből érkeztek Európába, amely térségben ma valósággal hemzsegnek a különféle -sztán, -isztán végződésű országnevek, akkor vajon nem lehetséges-e, hogy maguk a hunok is hasonlóan képezték saját országaik és saját birodalmaik nevét? Ez rendkívül logikus lenne, hiszen könnyen meglehet, hogy a -sztán, -isztán végződés ilyen gyakori előfordulása a Turáni alföldön éppen a hunok lábnyomát őrzi. Eljátszottam tehát a gondolattal: ha Attila idején a hunok európai birodalmának nevét hasonló módon képezték, akkor hogyan hangzana ennek a birodalomnak a neve? Nos így: HUNISZTÁN. Látva azonban, hogy Kazahsztán és Radzsasztán nevéből kiesett az i hangzó, ez a kifejezés akár a következő alakot is felvehette: HUNSZTÁN. Igen ám, de korábban már tapasztaltuk, hogy a hun népnévben a szó eleji H hangzó olykor C vagy K alakban bukkan fel. Ezt láttuk a CHUNNI népévben, ezt láttuk KNIVA nevében és ugyanezt tapasztaltuk KINIALK nevében is. Azt is érdemes megjegyezni, hogy sok kutató az általunk jól ismert kun népnevet lényegében azonosnak tekinti a hun népnévvel. Ha tehát feltételezem, hogy a szó elején lévő H olykor C vagy K alakban is felbukkanhatott, akkor a hunok nagy összeurópai birodalmának a neve már így hangzik:

KUNSZTAN

Ez a váratlan eredmény teljesen megdöbbentett. Lehetetlen volt ugyanis nem észrevennem azt, hogy a Konstans illetve Konstantin nevek szinte teljes és tökéletes egyezést mutatnak a Hun Birodalom nevének ily módon képzett alakjával. Ez a felismerés azonban újabb gondolatözönt indított el. Ha ugyanis a Konstans és a Konstantin nevek eredeti és elsődleges jelentésüket tekintve már eleve magukban hordozzák azt a rendkívül ősi kőszikla jelentésű szót, amelynek legnyugatibb előfordulása az angol stone, akkor világossá válik, hogy e nevek miért fejezik ki az állandóságot, a maradandóságot, a változhatatlanságot és a szilárdságot! Azért, mert mindezen tulajdonságok a kőszikla jelképében egyesülnek! A kőszikla a változhatatlanság örök szimbóluma, a maradandóság és az állandóság mindenkori kifejezője. Emlékezzünk Wass Albert: Üzenet haza c. versére, melynek visszatérő refrénje így hangzik:

„A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…”

Azt is megérthetjük továbbá, hogy Attila két fia miért fogadta el, hogy a keresztség során egy olyan nevet kapjanak, amely név Róma továbbélését, állandóságát és maradandóságát volt hivatva kifejezni. Azért, mert ennek a névnek – a szlávok nevéhez hasonlóan – dupla jelentése volt! Nem csak Róma szempontjából volt értelmes, de a hunok szemszögéből is. Hiszen atyjuk halála után mind Aladár, mind pedig Csaba, királynak tekintette magát. Krónikáink beszámolója szerint „mind ketten kezdének uralkodni”. Vagyis mindketten a Hun Birodalom, azaz Kunsztán urainak tekintették magukat! Mindketten Konstantinok lettek tehát.

Mikor gondolatmenetemben ehhez a ponthoz elérkeztem, eszembe jutott, hogy egy fontos és nyugtalanító kérdésre még mindig nem adtuk meg a választ. Korábban azt láttuk, hogy sem a nyugati Aladár, sem pedig a keleti Csaba nem verhette az „avar” (valójában hun) sírokban talált Konstantin feliratú pénzérméket. Noha testvérháborújuk éppen itt, a Kárpát-medencében zajlott le, a későbbiekben egyikőjük befolyása sem terjedt ki a Hun Birodalom egykori központjára. Ki lehetett hát az a nagy és hatalmas uralkodó, akinek a befolyása Csabával és Aladárral szemben a kárpát-medencei területekre is kiterjedt, és aki ezt a Konstantin nevet teljes joggal viselhette? Ki verhette az „avar” sírokban talált temérdek Konstantin feliratú pénzérmét? Ekkor értettem meg, hogy ez a hatalmas és dicsőséges uralkodó bizony senki más nem lehetett, mint maga Attila! Hiszen ha az általa vezetett Hun Birodalom valóban Kunsztán volt, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy saját magát teljes joggal tekinthette Kunsztán uralkodójának! Ő maga volt az itt létrejött európai Hun Birodalom, azaz Kunsztán első hatalmas és dicsőséges királya! Úgy tűnik tehát, hogy ez a cím eredetileg Attila birodalmára, Attila királyságára, vagyis az Európában létrejött Hun Birodalomra utalt. Atyjuk halála után Csaba és Aladár a Konstantin név felvételével valójában Attila örökségét vették birtokba és saját magukat nyilvánították Kunsztán törvényes királyának.

Kritikusaim a fenti gondolatokat olvasva most nyilván hangosan felcsattannak. Ekkora badarságot! Az informatikus Tóth Gyula megint semmibe veszi a csupa nagybetűs TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY hosszú-hosszú évtizedek alatt kidolgozott jól kiforrott módszertanát! Hogyan verhette volna a Konstantin feliratú pénzérméket a hun Attila, amikor első ránézésre is jól látszik, hogy ezek a pénzérmék minden jellegzetességük és sajátosságuk alapján echte római pénzérmék? Hiszen csupa-csupa római kifejezéseket, római címeket és római jelképeket tartalmaznak! Nyilvánvaló, hogy Tóth Gyula történelmi csodabogaraival nem is érdemes komolyabban foglalkozni.

Kritikusaimnak részben igaza van. Ezek a pénzérmék valóban minden ízükben római érmék. Olyan feliratokat tartalmaznak, mint például:

CONSTANTINVS MAX AVG
GLORIA EXERCITVS
DV CONSTANTI-NVS PT AVGG
CONSTANTINVS P F AVG
SOLI INVICTO COMITI
VICTORIAE LAETAE PRINC PERP

Csupa-csupa latin felirat, csupa római jelmondat és római cím. Hogy Attila verte volna ezeket a pénzérméket? Teljes képtelenség!

Ekkor azonban eszembe jutott, hogy krónikáinknak van egy olyan, szinte csak mellékesen elejtett közlése, amely hosszú ideig megfejthetetlennek tűnt számomra. Ez az apró elrejtett adat éppen Attila király koronázásával kapcsolatos. A Képes Krónikában ugyanis a következőket olvashatjuk:

„Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott...”

Ebből az idézetből most a következő néhány szót emelném ki: „a rómaiak szokása szerint”. Hosszú időn keresztül próbáltam értelmezni ezt a néhány szót, de nem jártam sikerrel. A rómaiak szokása szerint? ... Vajon miért? A hivatalos tudományosság erre a kérdésre most nyilván azt felelné, hogy a barbár, műveletlen és civilizálatlan hunoknak, akik a rabláson, fosztogatáson és öldöklésen kívül talán csak a lovagláshoz értettek valamicskét, nem voltak saját szokásaik és szertartásaik a koronázásra. Ezért Európába érkezve kénytelenek voltak ellesni a rómaiak szokásait, azokat egy az egyben lemásolták, és Attilát ennek megfelelően római szertartások szerint, római módra koronázták királlyá.

Itt azonban álljunk meg egy szóra! Vajon létezne, hogy a földkerekség legősibb nemzetének, a magukat Nimród leszármazottjainak tartó királyi szkítáknak ne lettek volna saját szokásaik és hagyományaik királyaik méltó megkoronázására? Elképzelhető ez? Most, amikor ezeket a sorokat írom, szűkebb otthonomban, Debrecenben megtekinthető az „Emberek aranyban” c. kiállítás, amely döbbenetes erővel állítja elénk az ősi szkíta nemzet példátlan gazdagságát. Vajon ennek a nemzetnek a fiai, amelynek fejedelmei tetőtől talpig aranyba öltöztek, amelynek utódai a későbbi középkori keresztény Európa arisztokratáit és dicső királyi családjait adták ne tudtak volna saját szokásaik szerint királyt koronázni? Éreztem tehát, hogy van valami mögöttes, rejtett jelentősége annak, hogy a hunok Attilát a rómaiak szokása szerint koronázták meg. Mintha valamit üzenni akartak volna ezzel. Valamit kinyilvánítani, valamit deklarálni.

Ekkor értettem meg, hogy Attila megkoronázása több volt egyszerű koronázásnál. Súlyos üzenetet hordozott, és ezt az üzenetet Róma keresztényüldöző tetrarkhái pontosan meg is értették. E koronázás során ugyanis Attilát nem csupán hun királlyá, de a rómaiak királyává is koronázták! Attila koronázása valójában trónfosztás volt. A római császárok trónfosztása. Az üzenet, amelyet ez a történelmi jelentőségű ceremónia magában hordozott, valahogy így hangzott: A rómaiak császárai a keresztények üldözésével, túlléptek egy határt, amit nem lett volna szabad nekik túllépni. Eljátszották a jogot a birodalmuk vezetésére. Ezért most én, Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a földkerekség ijedelme, Isten ostora, letaszítom e romlott vezetőket a trónjukról és mostantól magamat tekintem a rómaiak királyának.

Attilát tehát nem véletlenül koronázták meg a rómaiak szokása szerint. Ez a koronázás minden szempontból provokatív volt. Egyfajta trónfosztás volt ez. Hadüzenetet volt ez Róma számára és a római tetrarkhák meg is értették ezt az üzenetet. Ez a koronázás volt Attila dicső hadjáratainak nyitánya, és ez a koronázás volt Róma számára a vég kezdete.

Mindezeket tudva térjünk vissza korábbi kérdésünkhöz. Ha a Constantinus feliratú pénzérméket tényleg Attila verette, akkor miért található rajtuk csupa-csupa latin felirat, rengeteg római szimbólum és római titulus? A választ a fenti bekezdésekben tulajdonképpen már meg is adtuk. Mivel Attila a rómaiak szokása szerint koronáztatta meg magát, végső soron a rómaiak új uralkodójává vált. Ezt a tényt szerette volna még hangsúlyosabbá tenni azáltal, hogy még a pénzérméit is a rómaiak szokásai szerint verette! Vagyis szándékosan alkalmazott olyan feliratokat, olyan titulusokat és olyan szimbólumokat, amelyek korábban a Római Birodalomra voltak jellemzőek. Úgy tűnik tehát, hogy Kunsztán uralkodója egyben a rómaiak császára is lett.

Régóta érthetetlen és megfejthetetlen talányként állt előttem, hogy míg a legkisebb és legjelentéktelenebb pártus uralkodó is fontosnak tartotta, hogy saját pénzt verjen, amelyen önnön arcképe hirdette királyságának minden alattvalója számára, hogy ki a törvényes uralkodó, addig a világhódító Attila, aki a Don folyótól a Brit-szigetekig terjedő hatalmas térség rettegett királya volt, akinek hadjáratai az emberiség korszakfordító eseményei lettek, nem vert pénzt. Egyetlen egy rozsdás pénzérme sem került elő sehonnan Európa területéről, amely egyértelműen Attilához lenne köthető. Hát hihető ez? Nem sokkal hihetőbb azt feltételezni, hogy pontosan azok a Constantinus feliratú pénzérmék voltak Attila érméi, amelyek meglepően sokszor kerülnek elő a helytelenül avarnak tartott hun sírokból?

Persze tudom, hogy kritikusaim megint a történelemtudomány általuk oly nagyra tartott módszertanát fogják rajtam számon kérni. De gondoljuk meg: mi a hitele annak a történelemtudománynak, amely mind a mai napig nemhogy kielégítő magyarázatot nem adott Attila hiányzó érméire, de még a kérdés megfogalmazásáig sem jutott el? Még a hiány sem tűnt fel nekik! Mi a hitele annak a történelemtudománynak, amely mindmáig úgy gondolja, hogy azok a sírok, amelyekből a Constantinus feliratú érmék előkerültek valójában korai avar sírok? Vegyük észre: Nagy Konstantin még az uralkodó történelmi kronológia szerint is meghalt 337-ben. A Baján kagán által vezetett avar nép csak 567-ben bukkant fel Európában. Hihető az, hogy ezek a korai avarok egy kétszázharminc éve halott római császár pénzérméit használták volna fizetőeszköz gyanánt? Esetleg azt kellene feltételeznünk, hogy minden avar a numizmatika hóbortjának hódolt és éremgyűjteményét oly nagy becsben tartotta, hogy azt még a sírba is magával vitte? Olyan ez, mintha a sarki boltban vásárolnék egy kiló kenyeret és egy liter tejet, majd pénztárnál Mária Terézia dukátjával akarnék fizetni. Rám akarják kényszeríteni a történelemtudomány módszereinek betartását, holott ezek a módszerek épp azért lettek kidolgozva, hogy ezeket a kényelmetlen kérdéseket mi véletlenül se tehessük fel. Sőt, lehetőleg el se jussunk odáig, hogy e kérdések megfogalmazódjanak bennünk.

Miután tehát arra a döbbenetes eredményre jutottam, hogy az európai Hun Birodalom valójában Kunsztán volt és a Constantinus feliratú pénzérméket épp ennek a birodalomnak a feje, a hun Attila verette, kételkedve saját felismerésemben megnéztem, hogy volt-e egyáltalán Constantinus nevű császár Nagy Konstantin (illetve apja Constantius Chlorus) előtt. A római császárok listáját átfutva meglepetten konstatáltam, hogy nem volt! Egyetlen egy római császár sem viselte ezt a nevet korábban! A tetrarchia kora után azonban valósággal hemzsegni kezdtek a Konstantin név különböző formái. VII. Bíborbanszületett Konstantinig már legalább hét császár viselte ezt a nevet. Hogyan lehetséges ez? A válasz kézenfekvő: ahogy azt korábban megállapítottuk, a tetrarchia kora valójában maga a hun korszak volt. A Konstantin nevek váratlan felbukkanása ebben a korban épp a hunok feltűnésével magyarázható, akik saját birodalmukat ezzel a rejtélyes Kunsztán - Constan névvel illették.

Mindezek után megnéztem, hogy valaha valaki észrevette-e már a párhuzamot a Konstantin név és a keleti -isztán országok neve között. Legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy kitűnő kutatónk, Bognár Ferenc korábban már belefutott ugyanebbe a kérdésbe. Nimrudi hagyományunk Boldogasszony-tisztelete, és Fekete Madonnái c. írásában a következőket írja:

„A kelta hagyomány tehát tanúsítja az ősi azonosítást, melyben: ország = istennőjével.
Ezt látva, kizárt a véletlensége, a keleten található ISZTÁN-os országnév-alakulatoknak. Ezekben, régi szkíta névadás nyomait ismerhetjük fel. A kelta mitológia megmagyarázza, miért hasonló a magyar ISTEN szavunk, a parsziban, (*perzsásított pehlevi*) is istent, és egyúttal országot is jelentő IZDAN szóval, míg az ISZTAN pedig több keleti nyelvben megjelenik ország értelemmel. A törökben is ISZTÁN alak országot jelent.
magyar ISTEN = isten
parszi IZDAN = isten, és ország
török ISZTÁN = …… ország,
Az nő-elvű névadás analógiás szemlélete, éltető lényegük azonossága miatt egy körbe sorozta az országot és istennőjét, így hasonló szóalakot is nyertek.
Lássuk a példákat:
Pakisztán, Kirgizisztán, Afganisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Turkesztán, Kazahsztán, Beludzsisztán, Tadzsikisztán, Hindusztán, Madzsarisztán, stb.
Az ősi hagyomány virágzásában, nagyobb területen használták:
Sag(k)asztán, Seistán, To(k)harisztán, Dagisztán, Chusisztán, Lazistán, Baltisztán, Dagesztán, Dardisztán, Kohisztán, Kafirisztán, Kurdisztán, Gharsisztán, Badakhstan, Kandisztán, Arabisztán, (Khuzisztán) Lurisztán, Farsisztán, Hajasztán, Boristhenés, Esztónia, és Phalestina, stb.
A perzsiai Gul-isztán = Rózsa-kert, azaz itt, az isztán = kert, míg a közeli Mog-isztán pedig, Pálmák-vidéke, Pálma-föld, vagyis itt az isztán = föld, vidék, jelentésű.
A kert, a vidék és az ország fogalmak, az ,,elhatárolt terület” jelentéskörében rokonok, hisz a kert és a vidék kicsiben az, ami az ország nagyban, azaz hasonlóak.
Statisztikailag remélhetőleg elegendő a hozott példák száma bizonyítéknak, mert szó sem lehet ennyi véletlenül előkerülő ISZTÁN szóalakról, ha ráadásul historikus egyezések is adódnak. Mára, a rokon kultúr-gyökerű parszi és török nyelvek esetében is szakosodva külön váltak, és így más-más jelentésoldalát tartották meg a közös isztán-izdan (isten-ország-vidék) fogalom-körnek.
Ennek emlékezete máig megmaradt a személynevekben is.
Celesztin, Jusztin, Gaszton, Krisztina, Konstant, Sztani-szlav, Augusztin-Ágoston, Trisztán, Sebasztián, Suetonius, Stanli, Thurstan,.
Volt egy oláh vajda, Fark Sztán névvel, és Galíciában kerület, és kerületi székhely is Stan-islau, ahol a slau = szlávval.
Ennyit kívántunk bemutatni a régi, központi, Isten szavunkról.”

Ez az idézet hatalmas megerősítést jelentett számomra. Világossá tette, hogy jó úton járok akkor, amikor párhuzamot vélek felfedezni az -isztán országok neve és a Konstantin név között. Egyrészt világosan megfogalmazza, hogy az -isztán országok nevében a „régi szkíta névadás nyomait ismerhetjük fel”. Másrészt azt is kimondta, hogy a nevek képzésének ez a módja néhány személynévben is megőrződött. Ezen személynevek között pedig már Bognár Ferenc is felsorolta a Konstantin név egyik alakváltozatát:

„Ennek emlékezete máig megmaradt a személynevekben is.
Celesztin, Jusztin, Gaszton, Krisztina, Konstant, Sztani-szlav, Augusztin-Ágoston, Trisztán, Sebasztián, Suetonius, Stanli, Thurstan,.”

Még egy nagyon fontos észrevétele van Bognár Ferencnek, amelyet a fenti idézetből fontosnak tartok kiemelni. Ez pedig nem más, mint az, hogy Isten szavunk is szervesen illeszkedik ebbe a sorba! Például a párszi IZDAN szó kapcsán megjegyzi, hogy ez a név egyszerre jelentett országot és ugyanakkor istent is. Mikor ezeket a sorokat olvastam elgondolkodtam. Én ugyanis korábban az Athelstan és Konstantin típusú nevekben azt a kőszikla jelentésű ősi szót véltem felfedezni, amely állandóságot, maradandóságot és változhatatlanságot fejezett ki. Feltételeztem azt is, hogy a keleti -isztán országok neve is ugyanerre a kőszikla jelentésű ősi szóra vezethető vissza, amely így az ország és a király jelentéstartalmakat is hordozhatta. Ez a szó az angol stone szóban a mai napig fennmaradt. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy még Isten szavunk is ugyanerre a rendkívül ősi szóra vezethető vissza, és annak eredeti elsődleges jelentése nem egyéb, mint kőszikla!

Eltűnődtem tehát: valóban ezt jelentené Isten szavunk? E szó eredeti, legősibb és elsődleges jelentése valóban a kőszikla lenne? Fellapoztam tehát a kérdésben legilletékesebb forrásunkat, a jó öreg Bibliát. Az első ige, ami azonnal elém jött, Mózes éneke volt. Mózes negyven évig vándorolt a pusztában Izrael népével. E negyven év alatt alkalma volt alaposabban is megismerni azt az Istent, aki a népet kivezette Egyiptomból. Látta az Úr hatalmas csodáit, megtapasztalta hűségét, evett az égből hulló mannából és ivott a kősziklából fakasztott vízből. Visszatekintve hát arra a negyven évre, amely alatt az Isten a pusztában járatta őket, észre kellett vennie, hogy az Úr mindvégig velük volt és soha egyetlen percre sem hagyta el őket. Mózes tehát élete végén teljes belső bizonyossággal így kiált fel:

„Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”

Mózes tehát kősziklának nevezte az Istent, mert úgy érezte, hogy a kőszikla fejezi ki leginkább az Úr tulajdonságait. A kőszila ugyanis szilárd, mint ahogy az Úr jelleme is szilárd. „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. A kőszikla a maradandóság, az állandóság és a változhatatlanság jelképe. Vagyis épp olyan, mint az Isten, „akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”.  Olyan, mint Krisztus, aki „tegnap és ma és örökké ugyanaz”. De hogy kétségünk se legyen afelől, hogy az Isten valóban kőszikla, figyeljük meg a következő igeverseket:

„Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok” (V. Mózes 32.31)

„És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, amelyben bizakodtak?” (V. Mózes 32.37)

„Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?” (Zsoltárok könyve 18.32)

Végül Pál apostol a Korinthusi levélben félreérthetetlenül ki is mondja, hogy ki volt az a kőszikla, amely Izrael népét kísérte a pusztai vándorlás negyven éve alatt:

„És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.” (I. Korintus 10.4)

Figyeljük meg tehát, hogy a fenti igeversek milyen egyértelműen és milyen félreérthetetlenül nevezik kősziklának az Istent! Mindezt olyan következetesen teszik, hogy a kőszikla és Isten szavak némely versben szinte felcserélhetők! Úgy tűnik tehát, hogy Isten szavunk eredeti jelentése éppen ez: Kőszikla. Ez a szó pedig azonosnak tekinthető azzal a stone szóval, amely az angol nyelvben a mai napig is fennmaradt. Ezt a szót őrizte meg a keleti -isztán országok neve, és ez maradt fenn Athelstan és Konstantin nevében is.

Amikor mindezeket megértettem Gacsályi Csaba másik felvetésével kezdtem foglalkozni. Csaba azzal a feltételezéssel élt, hogy nemzeti címerpajzsunk baloldali részén az ezüst és vörös sávok valójában a Krisztus sebéből kifolyó vért és vizet jelképezik, s ezáltal azt fejezik ki, hogy erre a nemzetre hatalmas történelmi feladat bízatott. E feladat pedig nem más, mint a kereszténység védelme. A vörös szín Krisztus kiomló vére, amely kegyelmet hozott az emberiség számára. Az ezüst sávok vizet jelentenek. Folyóvizet, vagyis az élő vizek folyamát. Akik a Szentírás szimbólumrendszerében járatosak, azok pontosan tudják, hogy ez a víz nem más, mint maga az Ige, vagyis a kegyelemről szóló örömüzenet, amely megeleveníti mindazokat, akik azt hallgatják és szívükbe fogadják. E két dolgot hozta el Európa számára a hunok áradata. A vért és a vizet. A kegyelmet és az erről szóló örömüzenet kiáradását. Attila véget vetett a diocletianusi keresztényüldözéseknek, fiai pedig a kereszténység pártfogóivá válva lehetővé tették, hogy a kegyelemről szóló örömüzenet a kontinens legutolsó szegletébe is eljuthasson.

A későbbi évszázadokban e nemzet, mint valami hatalmas pajzs védte a kereszténnyé lett Európát, és rendre megállította mindazokat a támadásokat, melyeket sátáni erők a kontinens belseje felé intéztek. Ez lett hát történelmi küldetésünk és ennek gyönyörű képírási kifejeződése címerpajzsunk baloldala. Amint ezen tűnődtem, véletlenül a címerpajzs jobboldali részére tévedt a tekintetem. Három halom, a középsőn korona, a koronából pedig a kettőskereszt hatalmas jele nő ki. Hirtelen, mintegy villámfényben, megértettem a jelentését! A három halom három hegy. Vagyis három hatalmassá nőtt kőszikla. A kőszikla ugyanakkor országot, birodalmat is jelent. Vagyis e három halom valójában három ország. A középső országnak fősége van a jobb és baloldali országokon, hiszen rajta található a korona és abból nő ki az uralkodást kifejező kettőskereszt is. Mit jelenthet mindez?

Vegyük észre, hogy a korábbi fejezetek tulajdonképpen már meg is adták a választ e kérdésre. Ez ugyanis nem más, mint maga a Hun Birodalom, illetve annak felépítése, mégpedig képírási jelekkel szemléltetve. A baloldali halom a Balág jele. Ez Aladár nyugati királyságára utal. A jobboldali halom a Jobbág jele. Vagyis Buda országa. A középső halom, amely magasabb, amelyen a korona található, és amelyből az uralkodás kettőskeresztje is kiemelkedik, nem más, mint a Magág, vagyis Attila országa, birodalmának központja, drága kárpát-medencei hazánk. A kettőskereszt ugyanakkor azonos ősi rovásírásunk „gy” betűjével is. Mivel a magánhangzókat régen szinte soha nem írták le, ezért a különállóan leírt „gy” betű azt is jelenthette, hogy „egy”. Vagyis három ország, de mégis egy birodalom. Ugyanez az „egy” más nyelvekben már úgy hangzik: uno, un, one, ein, stb. Vagyis hun. Mindezek után mindenki tegye fel magának a kérdést: éppen mi, magyarok ne lennénk hunok? Mi, akiknek a címerpajzsa a mai napig őrzi Attila birodalmának felépítését és a rovásírás kettőskeresztjével máig is hirdeti hun mivoltunkat?

Láttuk tehát, hogy a három halom valójában három kőszikla. De a kőszikla – amint azt korábban észrevettük – nemcsak országot, de Istent is jelentett! Vagyis a három kőszikla az Istenség három személye. A középső halom, amelyből az uralkodás kettőskeresztje kiemelkedik, az Atya Isten jelképe. A kettőskereszt – ahogy azt az imént megállapítottuk – a rovásírásos formában lejegyzett „egy”. Tehát három, de mégis egy! Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság Egy Örök Igaz Isten. Címerpajzsunk jobboldala tehát nem csupán a Hun Birodalom felépítését, nem csak a bal, a jobb és a magágat szimbolizálja, de magát a Szentháromságot is! Így válik érthetővé, hogy nemzeti címerünk valójában egy hatalmas és szent küldetés kódolt képi ábrázolása. E három ágból álló, de mégis egységes nemzetnek kellett a három személyből álló, de mégis egy Igaz Istent képviselnie. E nemzetnek kellett a vért és a vizet, a kegyelmet és az Igét kiárasztani Európa népeire. És e nemzetnek kellett a kereszténnyé lett kontinenst önnön testével védelmeznie mindaddig, amíg erre ereje képessé tette.

91 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr825086463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak ülök és nézek magam elé.

Megdöbbentő, hátborzongató és legfőképp:
FELEMELŐ.

Köszönöm.
Vajon miért tűnt el a következő mondat a angol nyelvű wiki-ről, mely Atillát tárgyalja? Aquitániai Prosper szerint, Leo pápa avval az ígérettel tudta visszafordítani Atillát, miszerint, ha megkíméli a várost, cserébe egy szent koronát kap?
Elgondolkodtató írás...
Úgy tudom hogy eredetileg az Atya a férfi, a Fiú a gyermeki minőséget jelentette az Egy Istenben és az egyház cserélte le a Női minőséget Szentlélekre. Nálunk ez nem is sikerült, hisz Boldogasszony megmaradt Szűz Máriában.

Marton Veronika szerint "Sumerban Kr. e. 3400 körül a hármashalom-jel (az asszíroknál három ékalakú jel) jelentése ország, hegyes ország, idegen ország. Ez az Elamon túli a Kaspi tenger és az Aral tó térsége közötti terület a Tarim medencével együtt a szkíták földje volt, a hármashalom ezt a hegyes-völgyes hazát idézi. Szinte minden szkítafajú nép jelképei között megvan, s mindenütt az országot jelenti. A káld-sumir nép egyik alkotónépessége az un. uruki nép innen származott. (Ez nem jelenti azt, hogy Sumer lakosságának többi összetevője az al-Ubaid-i és a Jemdet Nasr nép ne tartozott volna a szkítasághoz.)"
az hogy Atilla vagy barmelyik magyar kiraly 'latin penzeket nyomatott' nem teccik valahogy..
@Hun77: A történelem kutatása során a létező legnagyobb veszélyt épp az jelenti, ha nem az igazságot keressük, hanem azt, ami "tetszik", ami kedves a fülünknek. És mi van ha az igazság nem mindig az, amit hallani szeretnénk? Én a magam részéről még mindig hihetőbbnek tartom, hogy a magát a "rómaiak szokása szerint" megkoronázó Attila szándékosan latin érméket vert, mint azt, hogy egyáltalán nem vert érméket. Ennek is üzenete lehetett, pontosan úgy, mint a "rómaiak szokása szerint" lezajlott koronázásnak. Ne felejtsük el azt se, hogy már Alarik történetének vizsgálatakor is felbukkant egy rejtélyes Attalus, aki római császár volt! Már akkor feltételeztük, hogy ő valójában Attila volt. Egy római császár mégis milyen érméket verjen, ha nem latint?
@( Tóth Gyula ): ''rómaiak szokása szerint''-ez lehetett az etruszkok szokasa is csak itt kemenyen mossak ossze a neveket vagy amit egyik csinalt a masikra pakoljak

latin szerinten=etruszk

a romai mas

i.e.1000-ig van hamisitva a tortenelem

peldaul mi van ha Atilla s csaba kiralyi= trojai sztori vagy Abaris szkita bolcs aki a grikkekhez ment az Csaba stb?

tudom en hogy nem 'tetszes' szerint kell de ez nem is erdekel mert ugy is ha akarom hanem mifelenk mutat minden.

amugy ' nagy sandor' sem letezett mint 'gorog'

ezt csak ugy elorebocsatom XD

- hanem Idantirosz szkita kiraly akciojabol krealtak miutan kiverte Dariuszt es es felszabaditotta del-azsiat es egyiptomot

es megis nagy sandorra mondjak hogy ' o volt az elso kozmopolita'

nem hinnem mert egy szkita kiraly nem volt az- hanem az van hogy Dareios volt az es Idantirosz lerendezte

vagyis 2 fele mas szemelybol es akciojukbol es tetteikbol csinaltak meg ' a gorog nagy sandort'

meg amugy Troja itt volt
Darius: SU-DáR-i termetű volt. Dózsa aszód-i.
Kadocsa lelépett anonymus szerint Kalocsa-ról v. Kalocsa településről és meg sem állt egészen Görögországig, Szoárddal talán. Kerecsenek nincsenek Kercs-ben. Kherszon. Kassa nem KU-ASSA.
Persze ez csak játék a betűkkel, szavakkal, ahogy Árpád testvére Szabolcs, ki ősz-bölcs, v. bölcs eszű. Levedia pedig nem tévesztendő össze ELEUD-dal. LEUED-IA és ELEUD-IA két különböző, téma?
Ha jól értem akkor Attila = Constantinus.
Ha ez így van akkor az Ő élettörténetében sok közös elemnek kéne lennie Attilával.
Kicsit kutakodva lehet ilyet találni:
"Maga Diocletianus a legkegyetlenebbűl üldözte őket; a négy uralkodó közül csak Constantius tartózkodott e politikától, a keresztyéneket Galliában senki sem bántalmazta. "
"Főczélja volt összeolvasztani a keresztyén és pogány lakosságot, hogy a két társadalmat egyenlő törvények alá helyezze."
"Vérmes reménynyel fogott a különböző hitelvek összeegyeztetéséhez; de csakhamar tapasztalta, hogy a különböző keresztyén álláspontokat sem egyenlítheti ki. Eddig egy világi uralkodó sem avatkozott az egyház ügyeibe; a püspökök azonban, híveik között a szellemi hatalom képviselői, rábeszélték pártfogójukat, hogy császári befolyásával vessen véget az új egyházat szakadással fenyegető ellentéteknek, s Constantinus tekintélyének öregbítésére használta ez alkalmat. "
"Szigorú törvényeket hozott továbbá a mértékletlenség ellen. De ha meghódolt is a keresztyénség eszméinek, pártfogásába vette templomait és a biztosított jövedelmeit, azért nem szakított végkép a pogányság formáival. Ezentúl is főpapja maradt a legjobb és legnagyobb Juppiternek; megengedte, hogy táborban és templomokban segítségül hívják Róma isteneit; nem tiltotta el a császár geniusának fölajánlott fogadalmakat és a hozzá intézett imákat; gondoskodott róla, hogy halála után őt is a nemzeti vallás istenei közé sorozzák. "
És még rengeteg hasonlóság:
mek.oszk.hu/01200/01267/html/03kotet/03r05f03.htm
Ez aztán az igazi lódítás. Az előző írásokban megjelenő feltételezéseket tényként kezelni, biztosnak venni, hogy Attila fiait megkeresztelték, valamint mindketten (Aladár, Csaba) Konstantinok lettek, ez túlmegy minden határon. Várom a helyesbítést, kedves Gyula.
Ezek állítások amik a cikkeimben szerepelnek kizárólag az én elgondolásaim és ezeket semmilyen bizonyíték nem támassza alá. Valahogy így.
@igazicartwright: Kedves "igazicartwright"!

Nem értem az indulatait. Teljesen természetes, hogy az itt felvázolt gondolatok pusztán csak gondolatok. Felvetések, amelyek megerősítést vagy cáfolatot várnak. Ezek a gondolatok talán helytállóak, talán idővel tévedésnek bizonyulnak. Soha egyetlen egy gondolatot sem közöltem megfellebbezhetetlen határozottsággal. Soha nem tekintettem magam történelmi kérdésekben tévedhetetlennek. Sokan például azt vetik a szememre, hogy kritika nélkül átvettem Illignek a fantomkorszakokról szóló tantételét. Kristóf Zoltán is ezzel vádol, Nyitray Szabolcs is úgy tesz, mintha én készpénznek venném a beiktatott századokat. Holott épp én vagyok az, aki tíz éve úgy kutatom ezt a témát, hogy soha egyetlen percig sem voltam száz százalékig meggyőződve arról, hogy valóban fiktív évszázadok volnának beiktatva az időszalagunkra! Ugyanakkor persze ki sem zárom ezt. Higyje el nekem, sokan megbocsátanák nekem azt, hogy Illig elméletével foglalkozom. De azt, hogy nem horgonyoztam le a fiktív évszázadok tantétele mellett és szándékosan nyitva hagyom a kérdést, azt soha sem fogják nekem megbocsátani! Ön most azt állítja, hogy saját feltételezéseimet tényként kezelem. Akkor mivel magyarázza a következő idézeteket, amelyek szintén az e honlapon közzétett írásaimból származnak?

A magyar krónikák és a kitalált középkor:

"Ebből pedig nem feltétlenül következik az, hogy effektív évtöbblettel kellene számolnunk időszalagunkon! Szélsőséges esetben akár effektív évtöbblet keletkezése nélkül is meg lehet lovagolni az eltérő időszámítási rendszerek közötti különbségeket!"

A Nagy Ciklus:

"Mégis arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ne azzal fejezze be e tanulmány olvasását, hogy elkönyveli magában: Tóth Gyula szerint 532 fiktív év van az időszámításunkban! Más dolog ugyanis valamit határozottan állítani, és egész más ugyanazt további meggondolás céljából mások számára közzétenni, megerősítést vagy cáfolatot várva. Ez az eredmény a későbbi felismerések fényében még változhat. Esetleges jövőben felbukkanó új adatok még módosíthatják, s talán gyökeresen át is rajzolhatják ezt a képet. 532 fiktív év nagyon hosszú idő! Még én sem tudom ezt az eredményt kételyek nélkül publikálni. A magam részéről e tekintetben is László Gyula szavait tartom követendőnek:

„Mivel a messze múltat inkább csak sejtjük, jobb a termékeny bizonytalanság, mint a biztosság öncsalása...”"

Umbriától Ungriáig:

"Az általam hozott megoldásokat tekintsék egynek a sok közül. Természetesen gyarló emberként én is tévedhetek, következtetéseim során olykor mellékvágányra futhatok. E gondolatokat azért teszem mégis közzé, hátha azok másokat is megihletve további eredményekre vezetnek, megerősítve vagy megcáfolva kezdeti felvetéseimet."

De még e mostani, "A Kőszikla" c. írásomban is tettem egy halvány utalást arra, hogy még a saját felvetéseimmel szemben sem vagyok kritikátlan:

"...kételkedve saját felismerésemben megnéztem, hogy volt-e egyáltalán Constantinus nevű császár Nagy Konstantin (illetve apja Constantius Chlorus) előtt."

Hamarosan megjelenik a témáról egy könyvem, amelyhez Pap Gábor írta az előszót. Egyetlen mondatot hadd előlegezzek meg ebből az előszóból:

"...akár a kortárs bajor történelem-reformátor, ő sem tekinti szentírásnak a maga
időrend-helyesbítő javaslatait."

És ez pontosan így is van! Ön tehát, kedves "igazicartwright", nyitott kapukat dönget.
@igazicartwright: Még egyetlen gondolatot engedjen meg! Ha figyelmesen olvasta volna végig e mostani tanulmányt, akkor talán nem kerülte volna el a figyelmét az sem, hogy még a saját gondolatmenetemben óhatatlanul elkövetett esetleges következetlenségekre, logikai bukfencekre, illetve önellentmondásokra is igyekszem odafigyelni! Például:

"Amint ezen a kérdésen törtem a fejem egy nyugtalanító ellentmondás kezdett foglalkoztatni, amelyet a korábban megírt tanulmányaimban fedeztem fel."

Majd néhány sorral később:

"Ezt a gondolatmenetet újból és újból végigkövetve felfigyeltem egy olyan ellentmondásra, amely a soraim között megbújt, és amely mindaddig elkerülte a figyelmemet."

Tehát még a saját magam által korábban levezetett okfejtéseket is igyekszem rendszeresen revízió alá vetni! Ezek után tényleg nem értem miről beszél. Az, hogy szimpatikus-e Önnek egy-két következtetésem vagy sem, az egész más lapra tartozik. A "lódítás" szó használatát éppen ezért kissé erősnek és rosszindulatúnak érzem.
Az a kritika is felmerült igazicartwright részéről, hogy én biztosra veszem, hogy Attila fiait megkeresztelték. Természetesen ez sincs így, nem veszem biztosra, csupán feltételezem. Hogy milyen alapon feltételezem? Lássuk:

Korábban a Csaba vagy Kuber? c. fejezetben már észrevettük a hasonlóságot krónikáink Csabája és a hatszázas években a Kárpát-medencébe beköltöző Kuber története között. Kuber harcolt a pannóniai avarokkal, mint ahogy Csaba is harcolt Aladár seregeivel. Kuber alulmaradt, mint ahogy Csaba is alulmaradt. Kuber Thesszalonikába menekült, mint ahogy Csabáról is tudjuk, hogy Görögországba menekült anyai nagyatyjához, Honoriuszhoz. Azt is észrevettük, hogy a Görögországban tartózkodás után Csaba története már nem Kuber, hanem Kovrát történetére rímel. Kovrát túszként tartózkodik Bizáncban, mégis a császári palotában él. Ha tudjuk, hogy ő Csaba, és tudjuk, hogy Csaba a császár unokája, akkor nincs mit csodálkoznunk ezen. Tudjuk, hogy Kovrát beleszólt a bizánci hatalmi harcokba, ami a császár unokájától egyáltalán nem meglepő. Aztán Kovrátot visszaengedik az onogur-bolgár birodalomba, mint ahogy Csabáról is tudjuk, hogy 13 évi görögországi tartózkodás után "visszatért ősei székébe, Szkítiába". Masszív párhuzam figyelhető tehát meg Csaba és Kuber, illetve Csaba és Kovrát története között. Na most jön a lényeg! Kovrátról pontosan tudjuk, hogy Bizáncban megkeresztelkedett! Ezek után - kérdem én - miért alaptalan az a feltételezés, hogy Kovrát eredetije, Attila kisebbik fia, szintén megkeresztelkedett Görögországban? Persze senki sem állíthatja ezt százszázalékos határozottsággal. Én sem teszem. De azért azt mégiscsak illene elismerni, hogy a Kovrát-Csaba párhuzam alapján "vannak arra utaló jelek".

Aladár megkeresztelése kapcsán már könnyebb dolgunk van. Korábban azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az a meroving Childerik, aki közvetlenül a hun korszakot követően nyugaton felbukkan és állammá szervezi a nyugati nemzeteket, valójában maga Aladár. Észrevettük azonban, hogy a már jól ismert 23 éves szöktetéssel később az a Klodvig kezd uralkodni, akit a Frank Birodalom alapítójának tartanak. Ha emlékezetem nem csal, anno épp igazicartwright segített ki egy alternatív javaslattal azzal kapcsolatban, hogy honnan ered a két uralkodó trónralépése közötti 23 év távolság. Vagyis ha Childerik valójában Aladár volt, akkor feltételezhető, hogy Klodvig is Aladár. Klodvigról viszont pontosan tudjuk, hogy megkeresztelkedett, hiszen keresztelésének történetét feljegyezte Tours-i Gergely. Épp e történet olvasásakor döbbentünk rá, hogy a krónikás Klodvigot az "Új Konstantin" megnevezéssel illette. Ez alapján feltételeztük, hogy Aladár keresztségben felvett neve talán épp a Konstantin lehetett. Vagyis mindezek csupán feltételezések. De azért nem alaptalan feltételezések.

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, amikor még zöldfülű voltam, László Gyula írásait olvasva szinte zavart, hogy mindig mindent szigorúan csak feltételes módban mert leírni. Meg is fogalmaztam akkor magamban, hogy igazán használhatná néha a kijelentő módot is, hiszen nem megalapozatlanul állítja, amit állít. Csak most értettem meg, hogy miért nem merte használni a kijelentő módot. Kritikusai azonnal ízekre szedték volna!
Kedves Gyula!

Már nagyon vártam az újabb bejegyzést! Remélem egy gondolatom sem száll el, ami tojásából kilelt írásod nyomán!
Először egy újabb gondolat körre hívnálak:
Ha Atilla - ezt így most teljesen véletlenül gépeltem - fia megkeresztelkedtek, akkor mivé keresztelkedtek? Ez elsőre roppant meggondolatlanul hangzik, de ha magát a kereszténységet, a krisztusi hitet óvták, akkor nem lenne adott, hogy már keresztények voltak? Vagy csak az a hittan órai rögzülés cseng vissza belőlem, hogy általában csecsemőket keresztelnek? Bár erre magam vagyok az ellen példa: tíz esztendősen kerültem keresztvíz alá...
Hun-Kun aki nem ismeri a rovó jeleket, keressen egy abc-t és hasonlítsa össze a H és a K jelet. Egyik a másikból képződik...
A kőszikla-stone-sztán-Isten gondolatfüzér kapcsán nem kell mélyen a bibliába kotorni, elég ha csak Pétert a kősziklát nézzük... Egyébiránt, nem egy honfitársunk mutatott be hasonlóságokat a magyar és az angol nyelv között. Jelenleg én a kert szavunk kapcsán látok egyértelmű kapcsolatot az angol/német garden/garten szavakkal, de a home-hon, house/haus-ház is ugyanígy levezethető.
Személy szerint én még mindig Attila személyéhez közelebb állónak látom Artúrt, mint Aladárt.
Ohh és a végére még két kérdés: az isztán/sztán éretlmes önálló szóként az adott országokban?
Talán valamelyik Szántai előadásban hallottam Attila teljes megnevezését (titulusát), de már nem emlékszem, hogy az állandóság, a kő vagy a római birodalom (amik által levezethető és alátámasztható lenne a konstantin név). Az angol wiki segített - a magyar nem: Attila himself is said to have claimed the titles "Descendant of the Great Nimrod", and "King of the Huns, the Goths, the Danes, and the Medes" Szóval feltételezésem szerint, ha konstantin lett volna, akkor az szerepelne a felsorolásban valamilyen formában. Ámbátor kérdéses, hogy ez a cím mikorról származik, hány hagyatékban maradt ránk és így tovább. Vagyis nincs kizárva, hogy később ne bővülhetett volna a felsorolás.
@Atter: Kedves Atter!

Köszönöm a kérdéseit! Ezek olyan kérdések, amelyeken magam is sokat szoktam gondolkodni. Teljesen jogosan veti fel, hogy ha Attila valóban a kereszténységet védte, akkor vajon már keresztény volt-e a hunok első bejövetele előtt is? Ezt sajnos nem tudom megmondani. Néhány gondolatot azért megosztanék ezzel kapcsolatban. Ha a fenti tanulmányban foglaltaknak akár csak leheletnyi valóságtartalma is van, és Nagy Konstantin személyének valóban köze volt Attila személyéhez, akkor érdekes lehet megfigyelni a következőket: Tudjuk, hogy a hivatalos verzió szerint Nagy Konstantin volt az, aki az üldöztetéseknek véget vetett, amikor 313-ban a mediolanumi edictumot kiadta. Ebben vallásbékét hirdetett. Tudjuk, hogy éppen Nagy Konstantin volt az, aki a híres Niceai zsinaton elnökölt. Ezen a zsinaton erősítették meg a Szentháromságról szóló tanítást, és itt átkozták ki a Szentháromság-tagadó Ariust. Mindezek miatt hagyományosan Nagy Konstantint tartják Európa első keresztény uralkodójának. Mégis, ez a hatalmas és dicső "keresztény" uralkodó, csak élete végén, a halálos ágyán keresztelkedett meg. Ha az ő személyének valóban köze lehetett Attila személyéhez, akkor talán ez az adalék is fontos lehet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy krónikáink sem utalnak rá, hogy Attila elkötelezte volna magát a kereszténység mellett. Kálti Márk például világosan leírja, hogy inkább a hatalom érdekelte, semmint a felekezet. Ez persze egy utólagos keresztény torzítás is lehet.

Mindezek miatt én a következőket valószínűsítem:

Attila és a hunok látták, hogy Európa nemzetei hogyan nyögnek a rájuk nehezedő római iga alatt. Felháborították őket a keresztényüldözések, hiszen ez a nép mindig a szabadságszeretetéről volt híres. De mégsem kifejezetten a kereszténység védelmében, sokkal inkább a vallásszabadság jegyében léptek fel és Európa népeinek felszabadítását tűzték zászlajukra! A gondolkodásmódjukhoz sokkal közelebb állt az, hogy mindenki abban higgyen, amiben akar. Ők tehát inkább a vallásszabadságot képviselhették, és nem kifejezetten a kereszténységet. Ha jobban belegondolunk a mediolanumi edictum éppen ezt fejezte ki. Tudni kell, hogy Nagy Konstantin még a hivatalos elméletek szerint sem tette államvallássá a kereszténységet, csupán lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást! A korábbi fejezetek fényében azonban az is elég valószínűnek tűnik, hogy Attila halála után fiai már a kereszténység oldalára álltak. Aladár a pápaság pártfogója lett, míg Csaba a keleti kereszténység megszilárdításán fáradozott. Én legalábbis így látom.

A másik kérdése arra irányult, hogy a sztán, isztán szavak különálló szóként a kérdéses -isztán országokban előfordulnak-e. Nos, nem kell elmennünk még a keleti -isztán országokig sem. Elég csak elővenni az Új Magyar Tájszótárt, ami a következő érdekes szócikket tartalmazza:

"sztenka fn esztenka (Moldva 1380: 99): szikla"

Vagyis a moldvai csángók között "sztenka" vagy "esztenka" formában mindmáig fennmaradt ez az ősi szó, mégpedig éppen kőszikla jelentéssel! Épp a minap botlottam bele Duma-István András: A klézsei táltosok világa c. írásába, amely a következő szavakkal kezdődik:

"A klézsei Esztenka (kőszikla) a környék legmagasabb pontja, az öregebbek, például Están Mártan idős bácsi, még Tátos (Táltos) hegynek is nevezik."

Vagyis Klézse legmagasabb pontját éppen Esztenkának, azaz kősziklának nevezik.
Kedves Gyula!

Engedtessék meg nekem egy kiegészítés a címer bal oldalához. A piros fehér sávok esetében a fehér a testet, a piros a vért szimbolizálja. Krisztus az utolsó vacsorán vérszerződést kötött az apostolokkal: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem a szövetségé, melyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára" (Máté ev. 26). A fehér-piros tulajdonképpen a test-vér olvasat, mely más nyelveken tudomásom szerint nem nyer értelmet csak a magyarban. A vérszerződés és az utolsó vacsora egyazon szokás szerinti szertartás volt. Az, hogy a János evangéliumában a végidőkben "vérrel hintett ruhában" fog eljönni a megváltó, már csak adalék ehhez! A sziklákkal kapcsolatos gondolatok alapján a megalitok állítása a múltban máris értelmet nyert!
Egy érdekes mondatot találtam a magyar Wikipedian:
"a Nyugatrómai Birodalom végső éveiben összeütközései Aëtiussal (akit gyakran az „utolsó rómainak” neveztek), és kultúrájának – európai szemmel nézve – furcsaságai is segítettek Attilát a vérengző barbár és minden civilizáció ellenségének szerepébe állítani, és majd minden nyugat-európai művészeti alkotásban ennek megfelelően tűnt fel."
hu.wikipedia.org/wiki/Attila_hun_kir%C3%A1ly

Kiemelve: "Aëtiussal (akit gyakran az „utolsó rómainak” neveztek)"
Itt ez a félmondat a fenti felismerések fényében kicsit más értelmet is kaphat.
Most méér kel bunkónak lenni? Hiszen tudjuk mindahányan ahányan vagyunk: az egyiptomi Óbirodalom III. dinasztiája: Dzsószer , Cha'ba Sanecht, Neferkere, Huni. A szfinx építéséről bebizonyosodott, hogy Hun v. Huni építette és nem a IV. dinasztia féle Snofru, Cheóps, Dedefere, Chephrén, Mykerinos, Sepsiszentgyörgy Sepseskef dinasztia. CSaba nem Cha'ba és Huni nem a Szfinx építóje...
Kedves Toth Gyula!
Bármennyire is hihetetlennek tünik egyeseknek,de nagy a gyanum hogy
jo helyen keresgél.Én egyetértek Fomenkoékkal hogy az első ezredforduló
elöttről nincs megbizható információnk a történelemről.Vagyis az az
ókori romai birodalom amiről könyvtárnyi könyveket irtak egyszerüen nem
létezett.Ami létezett az sokkal ujkeletübb és másképp volt.Azt is gyanitom
hogy az ugynevezett ógörög nyelvet meg sok más ó nyelvet a reneszansz
korában fabrikálták.Lehet hogy Attila nem az angyal miatt nem rombolta
le Rómát, hanem azon egyszerü okból kifolyolag, hogy Róma nem is létezett
abban az időben.Az Ön következtetései sokkal logikusabbak mint a hivatalos
történelmi mese.Azt azonban nem tudom elfogadni hogy a szláv szó a
szkláv szóból származna és ebből olyan következtetést vonjunk le hogy a
szlávok mind rabszolgák lettek volna.Ez egyszerüen onnat ered hogy mivel az
angól egy nehéz ajku nép igy a szkláv helyett szlávot ejt ki és igy
össze mosták a két jelentést.A szerb szó az szolgát jelent serv(latin).
Valoszinü hogy valamikór felszabaditott rabszolgákat telepitettek arra
a helyre amelyet a szo jelöl.
"A korábbi fejezetek fényében azonban az is elég valószínűnek tűnik, hogy Attila halála után fiai már a kereszténység oldalára álltak."(Tóth GY.)
Mégis, ez a hatalmas és dicső "keresztény" uralkodó, csak élete végén, a halálos ágyán keresztelkedett meg

"Ha Atilla - ezt így most teljesen véletlenül gépeltem - fia megkeresztelkedtek, akkor mivé keresztelkedtek? Ez elsőre roppant meggondolatlanul hangzik, de ha magát a kereszténységet, a krisztusi hitet óvták, akkor nem lenne adott, hogy már keresztények voltak? "(Atter)
@( Tóth Gyula ): @Atter:
Könnyű meglelni a fenti ellentmondásokra a választ, csak jó helyen kell keresni:

"A jelentéktelenebb részletkérdésektõl eltekintve, mindenesetre legalább még egy olyan jellegzetességére fel kell figyelnünk a manicheista tanrendszernek, amely alapot szolgáltathatott a másik fél elítélõ - konkrétan: pogánnyá minõsítõ - megnyilatkozásainak. A keresztelés problematikájáról van szó. Úgy tartják - írja az egyik, ellenük fogalmazott, görög nyelvû vitairat -, hogy a vízkeresztség senkinek sem hoz üdvösséget; és azt gondolják, akit õk félrevezettek, annak nem kell megkeresztelkedni. Jóllehet egyéb forrásokból pontosan tudjuk, hogy itt nem a keresztség szentségének teljes és merev elvetése forog fenn, hanem csupán a szó hétköznapi értelmében vett víz- (azaz H2O-) használat szükségessége kérdõjelezõdik meg, s ez is kifejezetten a mindenütt jelen lévõ Jesus patibilis, a természetben szenvedõ jézusi tulajdonságkör, létezésmód kímélése érdekében, a tény mégiscsak tény marad: a manicheisták nem keresztelnek (abban a formában, ahogy azt a nagyegyház teszi). Akkor hát - hangzik a verdikt nem is keresztények! Hanem? Mi mások lehetnének, mint pogányok?
Amikor tehát a mi Szent Istvánunkról azt olvassuk hangsúlyos fogalmazásban -, hogy keresztvíz alá terelte (hajtotta, kényszerítette - a választék bõvíthetõ) a magyarságot, akkor vegyük figyelembe a kereszteletlen, meg nem keresztelt minõsítésnek azt az értelmezési lehetõségét is, amellyel most megismerkedtünk. Ha arról olvasunk, hogy valamely nyakas magyar nem volt hajlandó keresztvíz alá hajtani a fejét, akkor ez a makacsság nem kizárólag azzal magyarázható, hogy gyûlölte, utálta vagy megvetette a Krisztusban hívõket, hanem esetleg azzal is, hogy a maga módján tisztelte, s tovább is így kívánta tisztelni a mindenütt és mindenkor jelen lévõ, nem csupán egyszeri történeti jelenségként tudomásul vett Jézust. És éppen ennek a Jézus(ság)-nak a megsértését nehezményezte a keresztelés nagyegyházi aktusában. "
www.dobogommt.hu/dobogo/irasok.php?id=20050101092797&nev=Pap%20G%E1bor

Vagyis lehettek már keresztények Atilla és fiai azelőtt is, mielőtt még megkeresztelkedtek volna vízzel, csak ők manicheista keresztények voltak. Viszont az akkori "nagyegyház" (judeo) ezt nem fogadta el teljes értékű kereszténységnek, horribile dictu eretneknek, pogánynak tartották őket, ezért kellett Atilla fiainak megkeresztelkedniük.
Ha félreérthető voltam, vagy nem pontosan a feltett kérdésre válaszoltam, akkor elnézést kérek! Egyre inkább úgy tűnik, hogy Nagy Konstantin bárki lehetett, aki a Konstantin nevet joggal viselte. Mivel ebben a fejezetben észrevettük, hogy a Konstantin név a Hun Birodalom "isztános" alakjából, vagyis a Kunsztán-ból származik, ezért Nagy Konstantin személye bárkire utalhat, aki a Hun Birodalom fölött uralkodott. Utalhat egyrészt magára Attilára, de utalhat két fiára is, akik atyjuk halála után Kunsztán királyaiként uralkodni kezdtek. Nagy Konstantin élettörténete tehát tartalmazhat Aladárra utaló elemeket, Csabára utaló elemeket, de bizonyos momentumai akár magára Attilára is utalhatnak.

Aladárra utaló elem például a Britanniában történő koronázás, az átvonulás Galliába, Licinius legyőzése Cibaleában, illetve a pápai állam adományozása. Csabára utal a székhelyének keletre történő áthelyezése és Konstantinápoly alapítása. Azonban a milánói edictumban kihirdetett vallásbéke, illetve az a részlet, mely szerint csak élete végén, a halottas ágyán keresztelkedett meg, inkább utalhat Attila személyére, akit krónikáink szerint inkább érdekelt a hatalom, semmint a felekezet. Az is valószínűnek tűnik, hogy a Kárpát-medencében talált Constantinus feliratú érmék is magához Attilához köthetők és nem valamelyik fiához. Ezeken az érméken a pogány szimbólumok között olykor feltűnnek a kereszténységre utaló jelképek is. Mindez arra utal, hogy az az uralkodó, aki ezeket az érméket verette, a vallásszabadság jegyében valamennyi felekezet gyakorlását engedélyezte, de ő maga egyik mellett sem kötelezte el magát. Bennem ez is azt a gondolatot erősíti, hogy a Constantinus feliratú pénzérmék inkább Attilához köthetők. Vagyis Nagy Konstantin egy rendkívül összetett fiktív figura, aki valamilyen módon Kunsztán összes uralkodóját magába olvasztotta.

Olyan ez, mintha Attila és fiai történetét a jó és a rossz tulajdonságok mentén kettévágták volna. Mindent, ami jó és nemes felhasználtak egy dicsőséges római császár megalkotásához, akit a későbbiekben nagy előképként és örök hivatkozási alapként lehetett felhasználni. Amit pedig rossznak, barbárnak vagy istentelennek tartottak, azt mind meghagyták Attilának és a hunoknak. Így született meg a kutyafülű Attila legendája. Azt azonban, hogy a hun történet számunkra fontos szereplői közül ki keresztelkedett meg, mikor keresztelkedett meg és mivé keresztelkedett meg, azt ne várják tőlem, hogy megmondjam, mert én is csak azokra a szegényes forrásokra tudok hagyatkozni, amelyeket mindannyian jól ismerünk. Mivel Klodvigot korábban Aladárral azonosítottuk és Klodvigról pontosan tudjuk, hogy megkeresztelkedett, így ez Aladárról is joggal felételezhető. Mivel a szlávokat megtérítő Cirill és Csaba, illetve a Bizáncban megkeresztelkedő Kovrát és Csaba története között is hasonlóságokat véltünk felfedezni, így az sem alaptalan gondolat, hogy Attila kisebbik fia, a Honoriuszhoz menekülő Csaba is megkeresztelkedett. Nagy Konstantin egészen késői, a halálos ágyon történt megkeresztelésének motívumát én inkább Attilához kötném, semmint valamelyik fiához. De mindezek csupán találgatások.

Na még egy gondolat a végére:

Felmerült itt az is, hogy a hunok esetleg manicheusok voltak. Én nem kívánok ebben a kérdésben állást foglalni, mindenesetre korábban rámutattam arra, hogy a hunok bejövetele az itt meginduló üldöztetésekre adott egyfajta válaszreakcióként fogható fel. Mindezek fényében különös jelentőségre tesz szert az a tény, hogy Diocletianus a 303-ban meginduló keresztényüldözések előtt egy-két évvel már elkezdte üldözni a manicheusokat! Vagyis a manicheusok üldözése még a keresztényüldözéseket is megelőzte!
@( Tóth Gyula ): nem gond Gyula!

azer mondtam hogy 'nem teccik az a romai penzek' mert jobban van hamisitva mint elore gondolnank.

amugy mindenbe van valami [ ebbe a zirasodba is] mert akarhol nyulsz bele latszik.

meg amugy azokat a 'latin irasos ermeket' beletehettek a sirba kesobb is ,csinalnak ilyent is a 'regeszek'
Kedves Toth Gyula!
Ne vegye rossz néven hogy idézem az egyik mondatát:
"... mindenesetre korábban rámutattam arra, hogy a hunok bejövetele az
itt meginduló üldöztetésekre adott egyfajta válaszreakcióként fogha
tó fel."
Ugy képzelem Önt mint egy hegyi mentőt aki eljut egy szakadék
szélére,még egy lépést kellene tenni hogy eljusson a megmenteni
valóig,de nem meri megtenni mert fenn áll a valós veszély hogy
le zuhan a szakadékba.
Ha az uni(latin) és One(angól) egy töről származnak akkor a hun és
a hon is egytöről származhat valamint a kun és a kon.Akkor meg
legyen egyenesen KONSZTÁN és nem HUNSZTÁN.Igy már érthetőbb az
érméken létező irás.Honi nyelven persze HONSZTÁN.Akkor pedig a
hunok nem Ázsiából jöttek.Ezt az utolsó lépést megtenni nem könnyü.
De ha a szkiták Erdély területén éltek mint ahogy Herodotosz
irásából bizonyitani lehet,és a hunok a szkiták egyenes leszármazottai,
akkor nem jöhettek Ázsiából.Az sem biztos hogy a kronikáink a valós tényeket tartalmazzák.Nem biztos hogy a keresztség alá "terelés" és a latin nyelv hivatalos nyelvvé tétele SzentIstván idejében történt.Megtörténhetett ez már Attila halála után mindjárt.
Odin-nézze az ott Udin-ese. Atilla alapította-e Udinese-t. Eljutottunk-e idáig?
Raub német- rob angol- rab magyar
Babilon

Baba-Ilon

'baba' regiesen jelentette a 'szép'-et is

Szép Ilon-a XD
Baby Ilona [Staller ] XXD
@külföldönkívüli: ez alapjan jut eszembe hogy a 'bar-bar' a lehet a 'rab'-azaz semmi koze a 'barbarokhoz' azaz a 'szabadokhoz'

bar<<-->>rab

es akkor meginnt lehet igaz hogy a 'hunok' azaz 'hon-iak' azok a 'rabok' [ bar-bar-ok] voltak akiket a romanszok meghoditottak

vagyis a 'hunok'[ azaz a harcos 'nomadok'] azok a gotok voltak [ be-gyött/jött szittyak]
@bélaybéla: valszeg nem 'keresztelkedtek' hanem csak kesobb igy pakoltak ossze a tortenelmet

Hunnivari is irt asszem nem letezo romai papakrol
Hun77-Van egy közmondás:"nem mind arany ami fémlik"-ugyanigy nem mind igaz ami pászól.
Azonban a rabrab=barbar észrevételed lehet hogy jó,ugyanis van egy olyan magyar
kifejezés hogy szolgákszolgája,ami leröviditve lehetett rabrab.
Herodot szerint a szkitáknak dicső multjuk volt,de aztán a legnyomorultabb
helyzetbe kerültek,másszóval szolgai uralom alá.A hunok a szkiták
egyenes leszármazottai,ök megprobálták vissza állitani a fényes multat,
persze sikertelenül.
@sanyája: ''A hunok a szkiták
egyenes leszármazottai,ök megprobálták vissza állitani a fényes multat,
persze sikertelenül.''

eppenhogy visszaallitottak lasd 400-as evektol errefele Matyasig[ mivel biztos hogy nem volt szakadas]

vagy mivel a szamok jonnek mennek akkor mar 200-astol visszavol

vagy hadd ne mondjam ugymond 'O'-tol

lehet ugy is mondani hogy a 'szkitak a hunok leszarmazottai'

mert a szekely az oslako mint 'hun'[honi] akkor igy is jo

Grandpierre ebbe az iranyba matat
Hun77:Amikór Aladár Angliába ment,mézet vitt magával a katonáinak.Megkérdezték töle hogy
melyik vidékről való.Azt felelte hogy honi.Az angolok meghallották s azóta is ugy
hivják a mézet hogy honey.Persze nekik könnyebb ugy kiejteni hogy háni.
A magyar nyelvben ugy mint egy más nyelvben sem a nöi méhnek ugyanaz a
neve mint a rovarnak.Ezt a nevet csak olyan ember adhatta aki ismerte
a méhek életét,velük dolgozott és nem csak ugy lopta a mézet.
Az egy,uno,one,hun,hon ,kun, kon mind ugyanabból a gyökérből ered.
Vegyük csak a latin eredetü következő szavakat,mivel a Kárpát-medencében de
egész Europában is sokáig hivatalos nyelv volt:konsztelácio(csillagok együttese),
koncentrikus(egyközpontu),Koncert(együttes zenélés),konfederácio,
konferencia és még sorolhatnám százával,és a latin nyelvekről ne isbeszéljünk.
Mind ezen szavak az egyhez kötődnek.Igy a hon sem jelenthetett mást mint
különböző népek szövetségét.
Véleményem szerint Gyula újabb írása segítségével, óriásit léptünk előre múltunk tisztázása terén. Köszönet érte! Az érmék latin felirata ugyanazt az egyetemes törekvést fejezi ki, ami a Szent Koronánkon lévő görög és latin feliratok (a keresztpántokon latin, az abroncsom görög nyelvű). Ugyanis ha ezek magyarul kerültek volna fel (feltételezhetően rovással, vagy latin betűs írással felkerülhettek volna), korlátozták volna a magyar királyság fennhatóságát ugyanúgy, mint Atilla pénzérméi esetében. A katolikus eredetileg egyetemességet jelent. A Szent Koronánkat nem adományozta semmiféle pápa. Amikor az USA-ból vissza akarták adni, először rómának ajánlották fel, de nem fogadták el, mivel nem római katlikus kegytárgy, így került végül vissza Magyarországra. Mint tudjuk a korona készítésénak pontos ideje a múlt homályába vész, de az érmékkel mutatott párhuzama, nagyon elgondolkodtató...
@Z. Ákos:
Hoppá...
Egyetemes törekvés. - Mekkora kulcsgondolat.
Szuper.
Még egy kis adalék: a régi név-naptár szerint május 21-én volt Atilla névnap, érdemes megnézni ma milyen nevet ünneplünk ezen a napon...
El is felejtettem: ilyen olyan szokás szerint: pajzsra emelték, pajzson hordozták, arany pajzsot vittek előtte. ( visszavetítették pajzzsal a napot ) Esetleg római szokás szerint: koronázták. Kelet szokása és Nyugat szokása.
@méri: (folytatva)
Nem rossz ötlet, felvetés

Már csak az a kérdés, hogy mikortól és kik ünneplik akkor Konstantint azon a napon, és Hová tűnt DémonHill, akarom mondani Atilla (jan 7. és még egy ritkán szereplő dátum, okt. 5.).
TRAN SiLVa-TuRAN SaVaR--Siculia/Italia
Mennyetek tuntetni a szekely autonomiaert mert elvesz Italia! XD
Báthoryék a dák ( szikul/szekely) ősnemzetség

www.mediafire.com/?bq5485yl28ccp8q
Nem tisztem vitába bonyolódni Hun77 és mega giga Bursch-sal. Árpád a következőt mondta: Isten Isten Isten. Én meg azt mondom: Isten is ten. Sőt isten isten magad vagy: isten is tenmagad vagy.
@Hun77: Úgy látszik, Atilla fiainak "megkeresztelkedése" és átkeresztelése Konstantinná a Szent Koronán is szükségszerűen magával hozta a "barbár" uralkodók zománcképeinek lecserélését.A lecserélt képek helyén megjelenik a már át és megkeresztelt Kón(stantin). A sors azonban kegyetlen, mert a judeo egyház "keresztelő" képviselői akaratlanul, de leleplezték önmagukat és ószövetségi zsigereiket, mert a Kon(stantint)képet, hogy felhelyezhessék a Koronára ,még körül is kellett metélni.
Ó ,irgalom Atyja ne hagyj el, mit tettetek!?

"a jelenlegi kutatások (természetesen itt nem a „hivatalos” vagy más néven akadémiai kutatási vonalra kell gondolni) abba az irányba mutatnak, hogy Konstantin és Geobitzasz páros helyén eredetileg Attila és Buda volt látható."
users.atw.hu/magtar/cikkek/szkorona/zomanckepek.htm

"De vajon milyen alapon állítom én, vagy állítják a kollegák Konstantinról,
hogy másodlagos az ő képe is a Koronán? Nagyon egyszerű. Itt egy körülmetélt képről van szó."
www.bagolyvar.hu/download/A_Szent_Korona_neveben_-_Pap_Gabor.pdf
nemtom de meglehet hogy az az 'Atilla ket fia' dolog nem ahoz az Atillahoz kotodik hanem mondjuk valamelyik magyar kiralyehoz csak kiragadtak innen onna s ide oda pakoltak

minthogy a 'hunor-magor' sztori se ugy van ahogy mondjak

vagy Atilla lehetett az akit valoban mondanak es aki elrendezte Europat [es nemcsak lehet]

peldaul mikor mondjak hogy Szent Istvan Jeruzslembe,Ravennaba,Vatikanba templomot epit az lehet Atilla volt

ugy mondjak hogy a Vatikanba 'mar meglevo templom melle'

minthogy Nagy Lajos-nal is hogy Achenbe is a mar [ elvileg] meglevo templom melle

valszeg nem 'melle' epitettek hanem OK epitettek

vagyis meglehet a Vaticant Atilla epitette stb

csak a sztorikat nemcsak 300 vagy 532 evre huztak s tettek jobbra-ballra elore-hatra hame akar 1000 evre is
ja es akkor akit 'Sz Istvannak' mondanak az =Atilla

es persze az is lehet nem volt semmi 'jezus keresztre feszites' stb hanem ezt kitalaltak kesobb
@külföldönkívüli:
Velem ugyan nem bonyolódsz vitába.

A nyelvpörgetés jó dolog, de meghagyom másoknak.

Amúgy amit felvetettél tetszik.
Atilla--mert eredetileg így írták--királyunk, és a hunok Jézus hitűek voltak. Az eredeti Szent Koronán is jól megmutatkozott az eredeti háromság : Atya--Anya--Fiú. Érdemes mélyebben kutatni e témában, mert egyértelmű bizonyítékokat sorolnak fel elismert professzorok e témában.
@Hun77:
Itt nem vagy- vagy kérdésekről van szó, hanem mellérendelő szemlétetű ések-ről.
Atilla két fia és "valamelyik magyar király fia", mind mind az ősi eredetmondánk Hunor-Magyar testvérpárjára hajaznak, ebből táplálkoznak, és mindig újraélednek a magyarság történelmében.(Hunor-Magyar= Atilla-Buda =Aladár-Csaba= Szent László-I.Géza stb.)
Ezek mind létező alakok és egyszerre lehetnek azonosak egymással mind. Nincs értelme tehát letagadni egyiket vagy másikat, hanem ezek létező történelmi személyek és egyszerre létező mitikus alakká formált toposzok.
Jézusnak is van ikertestvére! Olvasgasd a Jelenések könyvét!
@bélaybéla: mondat meg lehet csinalni

eltom kepzelni hogy mikor ugymond megkerdeztek egy szekelyt hogy 'hun e maga' akkor azt mondta biztos igen,de azt lehet nem mondta hogy Mongoliabol jott

ezt majd a varosi vett malac tortenesz igy irta meg es a videki szekely vagy barki nem ment utanna hogy megnezze hogy mit irta amsik

foleg nem a komunizmus alatt mikor tacsra tettek a videket
@bélaybéla: hagya man ilyen jelenesekkel meg bibliakkal -azokat a vatikan es bizanc altal megszallt nyomorult nepeknek irtak

nekunk is kb a 16ik szazadtol
@Hun77: "hagya man ilyen jelenesekkel "
Akkor valamit nagyon elvétettek a hamisítók, ha Jézusnak is ikertestvért hamisítottak Hunor-Magyar példájára.Ezzel lebuktak, hogy még tisztességesen hamisítani sem tudnak, hanem kénytelenek az igazságot belehamisítani a hazugságba is.
Minden tiszteletem a szerző(Toth Gyula)iránt a kitartó és eredményes
munkájáért,de véleményem szerint még mindig ugyanabban a tévhitben
él mint a hivatásos történészek nagyrésze,tudnillik hogy a szkiták,hunok,
magyarok Ázsiából származnak.Megállapitja hogy a szkiták szaka név
alatt jelen vannak a történelemben Pártiától Skandináviáig.Fel kell
tennünk azt a kérdést, hogy egy nép,jelen esetben a magyarság(ösi nevein
szkita-hun) mozgását a történelmi térképen centrifugális vagy
centripetális erők befolyásolják inkább.Egy vérbeli történész azonnal
felugrik és azt mondhatja hogy fizikai fogalmak nincs mit keressenek
a történelem tudományban.Azonban figyelembe véve a népek mindenkori
mozgását el kell ismerjük hogy ez analóg modon történik a molekulák
mozgásával a különböző fluidumokban.Ez a mozgás pedig inkább centrifugális
irányt mutat mint centripetálist.Ha pedig a szaka a szkitából származik,
vagyis szakita,akkór nagy a valószinüsége hogy ugy az ázsiai szakák,
valamint a Balti tengeri szakák a Kárpát-medencei szkiták kiszakadt
részei,amint maga a név is tanusitja.
A hangzó torlódást elkerülendő maga a szkita(szakita),is azt jelzi hogy olyan népröl van szó amelyből nagyon sok rész kiszakadt.
@sanyája:
"Az eurázsiai térség­ben összesen két olyan földrajzi egység talál­ható, amely hosszú távon is hathatós védelmet tud garantálni a benne csoportosuló népeknek, ugyanakkor elég tágas is ahhoz, hogy ezek a népek a lehetőségeik szélső ha­táráig ki tudják fejteni a bennük rejlő képességeket, s így összességükben végül is mint­egy kicsinyített modelljét adják az emberiségnek. Ezek közül az egyik a Kárpát-, a másik, a túlsó, ázsiai félen a Tárim-medence, az egykori Ujgur birodalom területén. Kétpó­lusú rendszerrel állunk szemben tehát ezúttal is, csakhogy ez nem statikus, hanem eleven, lélegző, pulzáló (lüktető) természetű, amelynek egy-egy góca hol telítődik, hol lecseng, s az energiaáramlás a két (gyűjtő-) medence közötti útvonalszakaszon, egy kb. 200-300 km széles és több ezer km hosszú sávban, folyamatosan zajlik oda-­vissza, oda-vissza.
Ebben a viszonylag egységesnek tekinthető - hiszen lényegében véve azonos szé­lességi körök közé eső - földrajzi-éghajlati övezetben anélkül mozoghatnak a népek, kultúrák, hogy menet közben életmódot kellene változtatniuk. A negatív visszacsa­tolás, mindenfajta önszabályozás alapja, így a szó szoros értelmében menetrendsze­rűen valósulhat meg az itt élő és ebben a mozgásban résztvevő népek életében. Ki­csit patetikusan úgy is fogalmazhatnánk: íme, itt van és így működik az egyetemes emberi lét forrásvidéke, maga az emberség - in statu nascendi, azaz a születés, a lé­tesülés mozzanatában."
www.dobogommt.hu/dobogo/irasok.php?id=20070204155254&nev=Pap%20G%E1bor

"Kiinduló tételünk (feltevésünk!) most tömören fogalmazva így szól: ha valóban működött a fentiekben leírt kétpólusú rendszer Eurázsiában, akkor az egymást kö­vető oda-vissza áramlások során definíciószerűen ki kellett alakuljon egy középső, nyilván a legfontosabb (valamilyen értelemben "uralkodó") nép elemeket magába foglaló tömb, amelynek felvonulási területe valahol a két medencét összekötő egye­nes mentén húzódhatott, míg a két szélen egy-egy biztosító szerepű szárny, konk­rétan egy "bal ág" és egy "jobb ág" kellett, hogy képződjék."
www.dobogommt.hu/dobogo/irasok.php?id=20070204154803&nev=Pap%20G%E1bor
bélaybéla:
Ezek mind szép költöi megfogalmazások.Pap Gábór mint müvészettörténész
él is elég gyakran ezekkel.Persze tul kicsi vagyok mellette ahhoz hogy
megitélhetném a munkásságát,de mintha ellentmondást fedeznék fel az
irásaiban.Ugyanis egyszer azt állitja hogy a központ(a mag) a Kárpát-medence,
amely mellett van egy jobb és egy bal ág,aztán amikór rátér a pulzáló
elméletre, akkor meg azt hogy a két polus között " nyilván a legfontosabb
(valamilyen értelemben "uralkodó") nép elemeket magába foglaló tömb".
Arról sem beszél hogy mikór és hogy alakult ki ez a kétpolusu rendszer,
hogy ez a két polus egyenlő fontossággal birt ? stb.Szerintem a Tarim
medence csak egy kolónia volt.Egy népnek akár egy növénynek a tulélési
esélyei a legnagyobbak a saját ösi természeti környezetében.Mivel a
Tarim medence csak kolónia volt,ezért annyira különbözik manapság a
Kárpát-medencétől a népesség szempontjából.De mivé lett a "legfontosabb...tömb"?
Szerintem mégis csak helytállóbb a centrifugális terjeszkedés
elmélete a K-m.ből.Pulzálás meg létezhetett bármelyik irányba.
Másfelől a reneszansz kora elött a mai értelembe vett Ázsia
legalább is az 5o.szélességi fok körüli fehér foltnak számitott.
Az ugynevezett ókori történészek sem emlitik a Tarim medencét épp
ugy ahogy a kronikásaink sem.Herodotosz idejében a Duna budapesti
szakaszától keletre esö terület egész a fehér(ismeretlen) foltig
Ázsiának számitott.
sanyája:
Nincs itt semmi ellentmondás, mert a két medence természetesen önmagukban(!) magként is funkcionáltak, miközben együttesen egy pulzáló rendszert alkottak. Főleg azután volt ez így, amikor már az erőszakos térítő szemita népek benyomulása megakadályozta a folyamatos pulzálást. Ekkor kellet a "tömbnek" bevonulnia a kárpát- medencei menedéket nyújtó magba, hogy itt az évszázadok viharait át és túléljük, mint egy Nóé-bárkájában.
A Tarim-medencét pedig a mongolok pusztították el teljesen, hogy aztán azt a csodálatos édenkertet is elnyelje a sivatag homokja, magával temetve az ősi városokat is.Nem véletlenül hívják Kínát is Kínának, mert ez a terület, márt kinn volt, kívül esett a Tarim medence óvó, védő hegyláncain.
Pulzálni csak ebben a sávban, földraji körön lehetett anélkül, hogy életmódot kellett volna váltani. Fontos ősi városok feküdtek ebben a sávban, amelyet a görögök is ismertek(Khorezm,Kasgar stb.)
kromek.hu/?cat=33
alfahir.hu/csatornarendszer_szkita_varosban-20111025
hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_Kir%C3%A1lys%C3%A

hahahahhahaha

''Róma megalapításától a köztársaság koráig a mondai hagyomány szerint Rómának hét királya volt.''

sabin-sabir-savar-avar
latin-Atila-Italia[egyik regi iro szerint italok=siculok]

latin = szekely

etruszk-Tyrrhenoi-Turk,Trak

ezt tollunk loptak el

valszeg amit mondanak a csizma - felszigeten abbol valami itt volt a karpat medencebe

a merovingok sztorija valszeg a hunok,meg nagy karcsi is
ezek szovegek figyeljetek meg!

ennyire hulyenek nezik az emberiseget [ mondjuk joggal mert telleg azok vajunk]

''Róma az etruszk időszakban lépett át a mondák világából a történelmi időbe.''

szova; azelott ugy eltek hogy kepzelegtek meg kitalaltak mindent XD

hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_Kir%C3%A1lys%C3%A1g
Tisztelt hozzászólók

Gyorsan átolvasom Farkasinszky Tibor egyik könyvét: Magyar őstörténet új alapokon Kr. e. kb 2000-től illetve még legalább 300 darab könyvet, de akkor is a történelem, mint egy kirakós darabjai: úgy tetszik mindenkinek, ahogy össze tudja illeszteni és összeáll egy kép. Nekem tetszik a magam által összerakott, elnézést ha valakinek nem tetszik, nem azt látja amit én. Elnézést kérek mindenkitől akihez bántóan szóltam volna. Ja Tarihi Üngürüszből levezetni lehet kb. 1300 évet. Üdv kirakós társak. Ózdi Pál-ózd árvíz ura is darab.
Hun77 :Ezért mondom hogy a történelemről szoló irásokat a "sorok" között kell olvasni.Vagyis nem Róma hanem a római történet irás lépett át a mondák világából a történelmi időkbe.Másszóval "etruszk elötti idöszak,parasztkirályok"=humbuk.
Még az etruszkokról se sokat tudnak nem hogy a parasztkirályokról.Nemis olyan rég azt tartották hogy az etruszkok is latinok voltak.
Igazad van az egész történelem=hahahahaha...
@sanyája: valszinu jopar dolog forditva van ahogy eloadjak

peldaul Trojanal sem az lehetett hogy a 'trojai lopott gorog asszonyt' hanem pont forditva[ 'gorog' mitologiaba allandoan arrol van szo hogy a gorog megy lopni asszonyt vagy ilyen olyan targyat a szkitaktol-csak ugye az 'mitologia' akkor csak mese']

akkor elhallgatjak a pozitiv dolgokat a szkitakrol mert akkor egy sima erdeklodo is feltenne a kerdest hogy nem e forditva vannak a dolgok

olvastam volt egy konyvbe hogy az avar kiraly azt mondja a borognek hogy ' ti allandoan haborura provokaltok minket de megis csak trukkoket alkalmaztok' stb

azok a 'barbar betoresek' a 'civilizalt romai gorog stb' teruletekre valszeg azer voltak mikor mar megelegeltek a mocskaiakt a szkitak s rajukmentek

asszem eben a konyvben olvastam vagy a masikban-mar nem emlekszem biztosan de ezekbe vannak dolgok emlegetve

books.google.ro/books?id=U1BDAAAAYAAJ&hl=hu&source=gbs_similarbooks

vagy ez

books.google.ro/books?id=mK8_AAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=dugonics&hl=hu&sa=X&ei=jzU7UYOtKYmxtAaao4CYBg&ved=0CFsQ6AEwCA#v=onepage&q=dugonics&f=false
@Hun77: sab/in-sab/ir

a szekelyek ma is ugy mongyak a 'már'-ra hogy 'mán' XD

''gyere man ide!'' xd
Hun77 :
Nagyon érdekes dolgokkal tudsz elörukkolni,gratulálok!
A népeket a vallással és a történelemmel lehet bolonditani.
A szerzö nevéböl és a nyelvezetéböl itélve ez egy magyar-zsidó
hazafi irásának tünik.De kik is voltak ezek a magyar-zsidók?
Helyes meglátása van Fomenkonak amikor arra céloz hogy népek
foglalkozása fontos tényezö egy nemzetbe való betagolodásnak.
Tény az hogy a kereskedö népeknél az irásra volt a legnagyobb
szükség(az áru nyilvántartása miatt).Mivel ezek sokfelé megfordultak,
és irástudók voltak már nem tudták elfogadni a katolikus dogmákat.
Hogy elkerüljék az eretnekek sorsát,inkább betagozodtak a választott
nép soraiba.Idövel a gazdasági erejük folytán szinte monopolizálták
az irást és az irodalmi életet(aztán a médiát).Azonban származás
szempontjából vajmi kevés közük volt a Közel-keleti zsidósághoz.
Ezt a könyvet is csak ugymond a sorok között kell olvasni,mert sok
igazságot elárul.Itt látni a hun mellett vagy helyett a ho és honi
neveket.A magyar kronikáktól eltéröen itt a szkitákat egyidöben
emliti a magyarok bejövetelével.A hunokról nagyon keveset ir,ott is
ahol ir honiaknak nevezi öket.Nagy a valoszinüsége hogy hunok és a
magyarok bejövetele egy és ugyanaz az esemény.A magyarok elindulásakór
mindig kijövetelröl beszél és ennek okát abban látja hogy szük volt
az életterük.Márpedi Ázsiában nem lehetett szük.Akkor egyszerüen azt
tételezhetjük fel hogy a Tarim völgyéböl indultak,és nem Ázsia valamely
terjedelmesebb régiojából.Érdekes passzus ahol a magyarok beérnek
ukrajnába(Kiev mellé),ahol ugymond a csabaiak uralkodtak.Ez nagyon jol
alátámasztja Toth Gyula elképzelését Csabáról és Cirilröl.Nem egy
szisztematizált irás,és az idörend se tökéletes,de sok helyen utalást
lehet találni a Kárpát-medencéböl való kirajzásra is.
nem kell belemenni semmibe me esszezavarocc

csak ami momentan erdekel
@( Tóth Gyula ): Kedves Tóth Gyula!

Ha igaz azon elképzelése miszerint Attila=Konstantin abból az adódik hogy Attila nemcsak pénzt veretett ezen a néven de akkor magát a római kultúrát is fejlesztette, rómaiak szokása szerint. Pár hónappal ezelőtt jelent meg egy nagyon hiánypótló könyv Dr. Aradi Éva tollából. Az ókori India történelmének szálait próbálja kibogozni már jó rég óta és a mostani harmadik könyvében találtam egy érdekes bekezdést. A szerző India szkíta vonatkozásait tárja fel és éppen a leghíresebb indoszkíta uralkodóról , I. Rudradamánról írja hogy szaka származása ellenére ő volt az első indiai uralkodó aki a kor vallási nyelvét, a mesterségesen Pánini álat "gyártott" klasszikus szanszkritot felemelte, részben hivatalos nyelvvé tette és az első összefüggő klasszikus szanszkrit nyelvű kőbe vésett felirat is az ő nevéhez fűződik (dzsunagáhi kút).

"Rudradáman tehetséges király volt és hosszú ideig uralkodott. Nagy hatással volt az általa elfoglalt területekre ,ezek uralkodása alatt jelentősen fejlődtek. Kulturális szempontból is elismerik tevékenységét mint ahogy Romila Thapar történésznő könyvében megjegyezte az első összefüggő kőbevésett szanszkrit felirattal kapcsolatban:egy idegen és nem kaszthoz tartozó (tehát mleccsa azaz kaszton aluli) uralkodó tette ezt a szolgálatot a szanszkrit nyelvnek."

Tehát a mindenkori szkíta uralkodók ezek szerint az adott országot próbálták fölemelni, az adott ország nyelvén ( pl. a párthus birodalom érdekes módon az előd szeleukida alexandriánus görögöt részesítette előnyben) És ezt a tevékenységet ezek szerint nem az adott ország őslakossága csinálta hanem a mindenkor szkíta-hun uralkodók? Talán ha így nézzük akkor Attila "római módon " való tettei nem is annyira különlegesek. De hogyan is harcol egy hun? Nem legyőzni kell az ellenfelet hanem magunk fölé emelni, tipikus Hunor-Magor testvérviszony. És ezek szerint még nem is dicsekedtek ezen fölemeléssel, de lehet hogy ezt használták ki mások és mások tollával ékeskednek.
bocsánat, nem álat hanem általl
Kedves Tóth Gyula!

Az alábbi felvételben szereplő két elképzelésre szeretném kérni véleményét:
1. az árpádsávos zászló sávjait a megszólaló hölgy a két hun törzs Naptól (vörös szín), illetve Holdtól (ezüst szín) való eredeztetésének szimbólumaként értelmezi.
2. az avarok eredetére vonatkozó elképzelés

www.youtube.com/watch?v=Zr1Li7KzVGc

Válaszát várva, tisztelettel: fiferenc
Hun77:
Igazad volt esszezavarodtam.Nem Dugonics hanem én ugortam át a Honnokon.
Találós kérdés: - Mi a Scytha ?
- Mi a Scythe ?
- Mi a Skytale ?
esetleg wikipedia megadja a görög választ: ( szigorúan angolul olvasandó )

1.: Szkíta
2.: Kiegyenesített kaszával felfegyverkezett Dózsa és baj-társai
3.: Keveredik a mondat és értelem, nyelvek zavarodása: Leginkább Pálos rovásírás Ecuadorban stb.
Akkor érthető miért van latin és bizánci betü a koronánkon, sőt nagyonis már gondoltam arra hátha keletet és nyugatot összefogva a HUN ittléttel középeurópában!

Aztán érthetővé vált az is miért félnek tőlünk, sőt nem tölünk félnek hanem mi lesz ha megtudjuk nem kis jöttmentek az őseink hanem mégis nagyszerü nemzet utódai vagyunk.

És értem már a Római judeokrisztiánizmus miért kavar MO-n mert van mitől tartson a vérengzéseit egyszer a hunok leállitották de a inkvizició és utáni magyar hun vérengzéseket még senki nem állitotta meg eddig - ideje volna!
T T Gyula én nem a 500valahány évtöbletre asszociáltam hanem a fentiek mellett még arra hogy a különböző évidőszámitások keveredését egyrészt véletlen is alkalmazhatták ha nem állapodtak meg (volt a Arszak, a olimpia Jézus születése ami nem 0 hanem ie.6 vagy 7 amikor a Szaturnusz Jupiter konjukciója volt a halakban hogy a 3 ból melyiket veszik ez is kérdés, és egyett pedig amiről nem hallottam soha ön irt vagy mondott az előadásában is)
De az ördög nem alszik nincs kizárva a kuszaságot valakik felhasználták a maguk javára immáron ie 2500-3000 éve ha mint irja ie előtti 1000 től gubancolódik!

A Zend Aveszta is 3000 évet ir mire az emberiség elviselhetetlenül lepusztul agyilag etikailag - és nézzünk csak körbe az uzsorainfláción mindjárt látjuk abban a harmadik ezredévben járunk amiről Zarathustra is ír!
fifeferenc én eddig csak ugy magamtól mindig azt éreztem a zászlainkban akár árpádsávos akár nemzeti a fehér mindig a lelket (viz) szimbolizálja a piros a test vérét a nemzetiben meg a zöld hozzá a földünket.

És Jézus is sokszor emlegette "-ha nem születtek ujjá vizből és lélekből nem mehettek be az atya királyságába" Ez nem más mint életünkben mig piros vérünk száguld az ereinkben addig a lelkünkben ujjászületnünk kell.
- azaz uj látásmódod találnunk főlfelé!
Nem jobbra nem balra még előre hátra se hanem egyetlen út van minden bajunk kilábalásából főlfelé!
Egymást magunk főlé kell emelnünk! - ennyi.
@Chagall: T. Chagall !
Az ismert tanításokkal, magyarázatokkal ellentétben három nyelvű a Szent Korona!
Pontosabban szólva a Jézus zománcképen lévő felirat IC-XC, balról jobbra írt rovásjelként is értelmezhető ("Sz,N, B,N")A SZe-NT KoR-ona - mint a nevéből is kitetszik - az eredeti KöRöSzTéNység, a KöR-iS-TeN szemlélet jelképrendszerét szemlélteti. Csak egy példa: a KöR alakú abroncsot mondjuk "GöRög" koronának, a GöRög betűk miatt, a páNTokon laTiN betűk vannak ("TeN" gyök),a párta a harmadik elem (erről mindíg megfeledkeznek). Milyen jelek vannak a pártán ? rovÁS jelek (az iS gyök is előkerült)A téma iránt érdeklődőknek ajánlom koristen.hu honlapomat, mely a fenti jelképrendszer magyarázatával foglalkozik.
Az iS-TeN = SToNe azonosításhoz:
A KöR-iS-TeN megidézése, magányos szikláknál, kő-köröknél volt lehetséges (a druidák idejében) A zsidókereszténység kidobta a KöR-nek megfeleltethető női minőséget a KöRiSTeN háromságból, mi maradt a kő-körből? Hát a kő = SToNe (iS-TeN)!
Üdv mindenkinek, szia Gyula! :)

Illig munkásságát Pap Gábor előadásából már elég régóta ismertem,
- ezt lejegyzetelve egyébként az alábbi oldalon el lehet olvasni is, ha valaki szeretné átfutni ismét:
www.magtudin.org/Pap%20Gabor%20-%20Kitalalt%20kozepkor.htm - ám a Te hiánypótló gondolataidra, kutatásaidra csak a napokban leltem rá. :)

Nagyon örültem, hogy megtaláltalak, mert Illig felvetései - magyar szempontból legalábbis mindenképpen - számomra a te kutatómunkáddal emelkednek igazán megdöbbentő, elgondolkodtató szintre, ahol valósággal kézzel foghatóvá válik előttünk a csalás mindent behálózó, kusza, de rendre tetten érhető szálai.

Szeretném megköszönni az eddigi munkádat és fáradozásaidat, mert új dimenziókat nyitottál meg a kérdés vizsgálatában és magasabb szintre emelted azt, egyúttal kívánom is, hogy kitarts ezen az úton! :)

A "Szkítiától Maghrebig , A kitalált középkoron túl" című előadásod végén jelzed, hogy szívesen vennéd mások segítségét is e felderítő-oknyomozós munkálatokban. Jó lenne, ha itt a blogon is - esetleg egy külön fülön - felvázolnád nekünk, hogy hogyan és milyen módon lehetne ezt műhelymunkává alakítani és ki miben tudna segíteni, milyen típusú emberekre lenen szükséged, s mondjuk jelenleg a szálak felgöngyölítése hol tart, milyen irányokba kellene továbbkutatni, milyen elágazásokat tisztázni, mert én is kacérkodom a gondolattal, hogy valahogy segítsek, de még nem igazán tudom, hogy hogyan s miben tudnék! :)

Végül, hogy miért ide írtam le éppen ezeket, az az Isten szavunk jelentését boncolgató soraid, amit szeretnék én is tovább árnyalni.

Tóth Bálint, a 2012 blog szerkesztőjének Vandékhár című előadásából jegyzeteltem le a következőt (már nem tudom sajnos kitől idéz, de az előadás videója megtekinthető itt www.youtube.com/watch?v=PGQ8QAX-Lvw&feature=player_embedded) :

Valaha lehetett egy 'ten' szavunk külön arra, ami a dolgokat belülről, teljesen kitöltő mindenséget jelölhette:
amit felteszek - fenn van,
amit leteszek - lenn van,
amit beleteszek - benn van,
és ami kitölti - ten(n?) van.
Is-ten, Ős-ten így jelölhette azt az eredeti teljességet, amiből a mindenség lett.

A ten gyök fontosságát számos más nyelv is őrzi: pl. az angolban valószínűleg ugyanez a 10-es, tökéletességet szimbolizáló szám [ten], vagy a japánban a mennyet, éget jelölő ten szó. [nin-ten-do jelentése pédlául: ember-ég-föld].

Még valami:
Ha megnézzük az ISTEN és a SÁTÁN szavakban rejlő mássalhangzókat (S,T,N) szavunkat, szinte egyedüliként a világon a mi nyelvünkben érhető jól tetten, hogy valószínűleg ugyanarról a jelenségről, csak annak két ellenkező minőségéről beszélhetünk, amikor a világot mozgató erőkről beszélünk, vagy azt próbáljuk magyarázni.
Azon merengtem, hogy Gábor pap (gyk: Pap Gábor) szokta mondani, amikor a legnagyobb aljasságot akarják csinálni, akkor teszik sokszor a legjobb dolgokat.

Szóval:
Pap Gábor és munkatársai révén kiderült, hogy a Szent Koronánkon kicseréltek képeket.
Ahol egykoron Atilla volt, ott ma Konstantin van.

Viszont, ha a fenti blogbejegyzés ténylegesen beigazolódik, akkor kiderülhet az, hogy megint azok, akik valamit tönkre akartak tenni, és el akartak kódolni, szokás szerint beleestek saját balfácánságuk csapdájába.

... és...
Atilla helyet odatették Atillát!

Tudom, ez így meredek első hallásra, de talán érdemes továbbgondolásra.

Viszont ha beigazolódik, akkor lehet, hogy kulcsot ad a másik két ábrázolás megfejtéséhez, vagy...
Tisztelt Tóth Gyula
Érdekes lenne a népzene felöl megvizsgálni az Ázsia szálakat, Az ötfokú zene a múltban csak Kinában ill. a Kárpátmedencében volt jellemző, ISTEN szavunk a Kinaiban is megtalálható mint Is-tien (mint szellem-ég) még a terüket is így hívják manapság.... lei an, lei gen, leány, legégy, Máté Imrénél sok ilyen szó felbukkan, üdvözletel KP
A népzenei hasonlóságok engem is érdekelnek.
Pl egy tatár népdal: www.youtube.com/watch?v=KPrTfdPSYSE&feature=player_detailpage
Viszont nem csak a népdalok érdekesek, hanem a népviselet is.
Nehéz viszont a dolog, mert ugye a népelemek keverednek, elegyednek. Lehetnek olyan falvak pl Tatárföldön, ahol a népviselet és/vagy népdalok hasonlítanak ahhoz, amit mi ma általánosan magyarnak ismerünk, ám az általános tatár már messze nem hasonlít annyira se öltözetben, se zenében. Jószerivel ezt találjuk a guglin is. Nem az aktuális nyelv (itt pl: tatár) szabja meg, hogy az egyes falvak lakói milyen múltbéli elemeket örökítenek generációról generációra. Lehet, hogy már a messzi múltbéli eredetüket nem is ismerik, illetve kultúrájukat a tatár kultúrához tartozónak tekintik, miközben ezek szemre/fülre jobban hasonlítanak számunkra a saját népünk öltözeteihez/dalaihoz, mint az általános tatáréhoz, amit kutatás illetve szerencse nélkül is könnyen megtalálni a guglin.
@Péter Katona: Az ötfokú zene Afrikában is rengeteg helyen előfordul, a Szaharától délre is. Sokkal ősibb az emberiségnél. Sok madár ötfokú dallamot énekel. Matematikai szempontból is adja magát, mert viszonylag egyszerű, nincs benne disszonancia, de már dallamnak érzékeljük, nem egy hang különböző felharmónikusainak.
A Fény, a Nap dicsősége:

Sol Invictus ("Legyőzhetetlen Nap") a késői Római Birodalom hivatalos napistene .
A napisten kultuszát Aurelianus után a császárok kedvelték és érmeiken egészen I. Constantinus uralkodásáig megjelent. Konstantinápolyban I. Constantinus császár felállíttatta a napisten szobrát, amelynek arcvonásai az övét viselték. A Sol Invictusra utaló utolsó felirat 387-ben volt.
hu.wikipedia.org/wiki/Sol_Invictus

Tehát Konstantin (azaz Atilla), a fény vallás követője volt.
Labarum
hu.wikipedia.org/wiki/Labarum

Nagy Konstantin a Milvius-hídi csata[2] előtt 312. október 27-én, a napkorong fölött egy fénylő kereszt jelét látta, görög nyelvű „ἐν τούτῳ νίκα” (latinul „In hoc signo vincis”, magyarul „E jelben győzz!”) felirattal

"teljesítette a parancsot és Krisztus jelét a pajzsokra íratta

Labarus-labarum (hadi zászló) , a római császárok bíborból készült, arany szegélyű zászlója. Nagy Konstantin (I. Constantinus római császár) hadizászlója, melyet Krisztus nevének monogramja díszített. Az idegen szavak szótára szerint a labarum Jézus Krisztus monogramja, a görög ΧΡΙΣΤΟΣ első két betűje.

Nagy Konstantin lecserélte a korábbi római zászlót:

A labarum a rómaiak hadi jelvénye, egy dárdanyelet keresztező rúdon függő, négyzet alakú kis lobogó volt.

A római hadizászlóról korabeli érmék tanúskodnak. A labarum csúcsára, a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves Krisztus-monogramot helyeztek, a bíborszínű bársony lobogóra a császár és két fia mellképe, valamint a látomás felirata került. A hadizászló a birodalom Nyugati részének császári, 324-től az egész Római Birodalom birodalmi zászlója lett.

A labarumot a konstantinápolyi császári palotában őrizték. 314-től a konstantini pénzeken, szarkofágokon is megjelent. Változatait a bíborszövet felirata szerint különböztették meg: „in hoc vinces”, „e jelben győzni fogsz”, valamint „in nomine Christi vincas semper”, „Krisztus nevében győzzél mindig”.

hu.wikipedia.org/wiki/I._Constantinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r
Labarum. Constantinus császárt Eusebius keresztény történetíró szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtt

anyja Szent Ilona, aki buzgó keresztény volt,

felkereste a táborban, és arra intette, hogy kérje az Úr segítségét a győzelemhez. Constantinus azonban elutasította anyja kérését. Éjjel azonban álmot látott. Egy nagy kereszt tűnt fel az égen, ezzel a felirattal: „E jelben győzni fogsz!” (latinul: In hoc signo vinces) görögül: görögül: τούτω νίκα [tutó nika]) Constantinus másnap felvarratta a kereszt jelét katonái ruhájára. A labarum csúcsára pedig a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves Krisztus-monogram került.

Ezt követően ütközetben legyőzte Marcus Aurelius Valerius Maxentius háromszoros túlerőben lévő seregét. Ezzel a győzelmével ő lett Nyugaton az úr.
Konstantin és Szilveszter Pápa

Konstantint a festményeken, képi ábrázolásokon: fehér lovon ábrázolják.

hu.wikipedia.org/wiki/I._Constantinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r

Konstantin császár azonban nem hódolt be a római püspöknek ("pápának"), hanem önmagát tartotta "a keresztény alattvalók legfőbb püspökének.

Templom építkezések:
Szilveszter uralkodása alatt jelentős templomépítkezések is zajlottak. Ekkor épült a római Lateráni Szent János-bazilika, a római katolikus világ hivatalos főtemploma is.

Szilveszter Pápa, majd Adorján Pápa:
hu.wikipedia.org/wiki/I._Szilveszter_p%C3%A1pa

Adomány levél hamisítás:
I. Constantinus császár állítólag kiadta a Donatio Constantinit (vagyis Constantinus adománylevelét), amelyben az állt, hogy a császári hatalom elismeri a pápai jogok felsőbbrendűségét a keleti pátriárkák felett minden hitbéli kérdésben. Ráadásul az adománylevél világi hatalommal is felruházta a mindenkori római püspököt, a szent város, Róma és a nyugati világ felett.
Ez az adománylevél azonban nem volt igazi. I. Adorján pápa hamisítványa volt, akinek a 8. században szüksége volt jogainak megerősítésére ezen a téren.
Konstantin édesanyja:

SZENT ILONA, SZENT HELÉNA
hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Ilona

Flavia (Fulvia) Iulia Helena, vagy egyházi nevén Szent Ilona, Szent Heléna (Drepanum, ma: Trapani, Szicilia, vagy a kis-ázsiai Hersekből) 248 – 330 körül) Constantius Chlorus első felesége, Nagy Konstantin császár édesanyja. Az egyházi hagyomány neki tulajdonítja Jézus keresztjének megtalálását, ezért lett a régészek védőszentje

Szentként tisztelik, ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án, az anglikán és ortodox közösségekben Konstantinnal együtt május 21-én, az etióp és a kopt egyházban szeptember 15-én van.

Őt tartják a régészek és bányászok védőszentjének. A Római Birodalom keleti részein már egy évszázaddal a halála után szentként tisztelték, a birodalom nyugati felében csak a 9. században avatták szentté.
Szent Ilona kegyhelye a vatikáni Szent Péter bazilikában
Le a kalappal Tóth Gyula! Mindig is nagy tisztelője voltam, de ez is lenyűgözött. Voltam AEtelstan templomában. Van a környéken egy hatalmas kurgán is. Az apja Elder névre hallgatott by the way.
Az egyik facebook cikk mögé beszúrta valaki ezt a cikket. Nagyon érdkes a kőszikla szál. London alatt van Kingstone, ami kifejezetten a Saxon korból származó hagyománynak tartanak. A svájci hunoknál is maradt fenn a kaptárkövekhez hasonló oltárkő, ami talán Mithras gyökereinkre utal. Aki belinkelte a cikket, az mintha annak szánta volna, hogy ha itt isten= kőszikla szálakat találunk ANgliában, akkor felejtsük is el a TEN hatalmas nemzetközi és poszt szkíta szóbokrot. Mint például a türk Tengri vagy országisztán szálat mint földrajzi képzőt. Ha kinyitunk egy szótárt, akkor az nem jelentést ír le, hanem egy sokszor elég hosszú listát. Nem lehet valaminek a jelentését megtalálni, ahhoz képest, hogy a listát meg lehet a jelentéseiről. Egyessével. Attól, hogy ebben a cikkben Tóth Gyula egyenlőség jelet tesz az angol AEtelstan a Magyarisztán földrajzi képző közé, és ezt hívja kősziklának, ettől nem törli el a többi jelentés tartományt. Sőt. Hajnal felé arra ébredtem, hogy mi van ha az AEtelsthan alapító király neve már angolul birtokos esetet tartalmaz, mert abban az esetben a stone helyett vissza kerül a képbe a TEN. Attila's ten. Attila istene, magyarok istene. Ezzel én nem megdönteném a stone olvasatot, nekem az több szempontból kathartikus, inkább mellé tenném. A proto angol trónon, északabbra van egy női Attila, ezesetben Etel inkább Etelkának olvasandó magyarul, aki katolikus szent titulust kapott. Valamelyik északabbra eső királyságban, talán Mercia. Neki is van vallásos utalás a nevében, csak az a Viking mondakör egyik istennőjére utal. . Thrinity. Ezt csak a "Attila istene" versus "magyarok istene" kérdéshez. Ezt az elágazást is behoznám. Mégegyszer... egyet értek a mesterrel ha listát ír /a facebook Varga Géza rovás cikke mögötti vita/, mert a szóbokrok, vagy az ilyen nemzetközi kitekintések fokozzák a rálátásunkat, sőt bővítik a szókincsünket.
@Sokamoka: Ezügyben egy univerzum tárul elénk ha Varga GÉza rovás olvasása mögött meglátjuk, hogy mennyi ősvallási ezt meg azt integrál a hun lelet anyag. Ez a rovás hieroglif olvasata és az ahhoz kötődő vallás történeti ismeretek. Ehhez már csak Szántai Lajos kutatásait érdemes oda tenni, aki szintén rengeteg jelét látja annak, hogy a korai kereszténység integrál, magába foglal sok sok korábbi szkíta történetet. A hús meg annak a vét képe például Mithras kép. Az anyja elő hívja a kőből. A rovás D szóértékben Dana, ami él a székely és az ír hagyományban mint istennő. Ez elképesztően messzire visz a kereszténység Mátyás utáni és az az előtti korszak megértésében. Angliában ez nagyon durva, mert a templomok tele vannak magyar rovás írással. Kimentem az ide 5 percre lévő temetőbe és a sírok is. Varga Géza végig pásztázza a Ostrogót, Visigót, Karoling és Longobárd leleteket, meg a Saxont és a Vikingeket, és sorra mutogatja hun írás, hun vallási történetek párhuzamait. Angliában nincsen barokk. Épp abban a korban, amikor a Magyar Katolikus Egyház megsemmisül, a református üldözés címszó alatt a pápista bibliára esketik fel a korábban a Magyar Katolikus Egyház kötelékében keresztény magyarokat, abban az időben az angolok leválnak. Így ha rombolással tették láthatatlanná az Attila és Mátyás közötti vallási életünk legapróbb darabjait is, ez a pogrom az angol hunoknál nem ment végbe. Ezért ott a templom és a temető ugyan úgy pogány teremtés történeteket zsolozsmáz, aminek a kőkori jelei megvannak Amerikai őslakos népművészetben is. Ugyan úgy, ahogy "az állítólag Thor korszak" ékszerei a királysírokban. AEthlestán templomában is ott van a hun írás, talán tibeti szobrok. Szaka cucc.
@( Tóth Gyula ): Ez a ki keresztelkedett meg és ki keresztelte meg a micsodára kérdés, ez lehet hogy kulcs. A források, ha hamis történelem képet festenek, akkor össze zavarnak mindent. István kereszténység felvétele például nagy kamu. SZántai Lajos forrásokkal cáfolja. Ez nem jelenti azt, hogy ez a Kádár kori töri könyvek hazugsága lenne. Mária Terézia, a Ratio Educationban már lemetszi Attilát a királylistáról. De valójában nem tudja. A fia II. József vet véget a Pálos rendnek és ezzel a Magyar Katolikus Egyház olyan állapotba kerül, hogy 300 év múlva letagadhatóvá vált. Pázmány Péter a kulcs. Őt konkréton ki akarták tiltani az országból. Meg is érdemelte volna! 25 évente tört ki polgár háború a sz--r kavarás miatt Pázmány Magyar Katolikus Egyház ellen elkövetett terrorja következtében. A hajdú őseink felemlkedése pont ez a korszak. Ezért van az, hogy az angol katolikus templom telis tele van hun rovás emlékekkel, a hazai főleg erdélyi református templom telis tele van rovás írással, de a Szent Római Birodalom európai és pápista expanziójának keleti /értsd magyar/ kiterjedésének templomaiban ez kb letiltott történet.
Nagy érdeklődéssel olvasom ezt az oldalt. Beleértve a kommenteket is. Az eszmefuttatások nagyon érdekesek, néha merészek, de mindenképpen ésszerűék, tehát jók.
Korábban olvastam (itt valahol), hogy Atilla 8.nemzettsége Jézusnak.
Pár évvel ezelőtt egy nagyon érdekes könyv került a kezembe Gulyás Miklós Jutas: A Szent Koronáról Másként címmel. A könyv ugyan elsősorban a Magyar Szent Koronát kutatja- fejti, de ugyanakkor nagyon sok világtörténelmi eseményről is beszámol vagy fejteget. A megdöbbentő az, hogy a könyvben és itt ezen az oldalon rengeteg összefüggés van. Szinte az az érzésem támad, hogy a egyenesen illeszkedik a két okfejtés.
Röviden a könyv könyv kifejti a Szent Korona titkát (már amit lehet) és logikus rendbe állítja a világtörténelem eseményeivel.
A Szent Korona Isten adománya, Jézus Urunk parancsa alapján készült, Atilla apostol királyunk hunjai által, Boldogasszony anyánknak.
A Kárpát-medence az emberiség őshazája, a magyar nyelv az ősnyelv.
Vallásunk az egyistenhit, évezredekbe vezető múlttal.
Írásunk a rovásírás.
1. "SZENT KIRÁLYNŐNK ÉS SZENT FIA, VEZÉRLŐ KIRÁLYUNK KÉPIT ÉS KÖVIT (ORSZÁGÁT) VIGYÁZZA BIZTOSAN HŰSÉGES KIRÁLYUNK, TURKIAK KIRÁLYA!
2. "KIRÁLYUNKNAK, TURKIAK KIRÁLYÁNAK KIRÁLY TURKIAK KÖZÜL VÁLASZTASSÉK!"
A könyvet nem adták ki sehol, de szabadon letölthető a világhálóról:
www.magtudin.org/Gulyas_Miklos_Jutas_A_Szent_Koronarol_maskent_1.pdf
www.magtudin.org/Gulyas_Miklos_Jutas_A_Szent_Koronarol_maskent_2.pdf
Üdvözlöm Gyula! Remélem még él ez a blog és olvassa az újonnan jött vándorok üzeneteit is. Én épp itt tartok (a kösziklánál). Felmerült bennem egy kérdés ami már fejezetek óta motoszkál a fejemben és végre meg tudtam fogalmazni. Szóval ezért teszem fel most mert itt ezen a ponton ahol most tartok itt számomra zavaró. Szándékosan nem azt mondom, hogy hibás. Az a logika amivel végig vezeti a témát szerintem brilliáns, érthető, elgondolkodtató, maximum mások más összefüggéseket is találnak. Le a kalappal!
Ami engem ezen a ponton zavar egy kicsit, hogy, hogy találkozhat Attila bármilyen pápával, vagy keresztény egyházi vezetővel Róma falainál abban az időszakban. Mint levezette Ő az aki megszabadítja a keresztényeket a nagy üldöztetésüktől szenvedéseiktől. Azt gondolom, hogy ilyen körülmények között nem lehetett kiépült, jól szervezett pápai hierarhia azokban az időkben ahol éppen véres üldözés folyt. Szerintem ilyen esetben a térítők, tanítók, vezetők vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, ők az elsődleges célpontok. Talán a kereszténység ekkor még csak terjedőben volt, ami veszélyt jelentett az akkori hatalmi rendre? Ilyetén maga a keresztényegyház Attilának köszönheti a felemelkedését, az alapítását? Mint írja Ő csak jóval később keresztelkedett meg mert csak a hatalom érdekelte?! Ebben az esetben érthetővé válik, hogy miért csinált belőle inkább barbárt az egyház mint alapítot az utókornak!

Gondolom érti hova akarok kilyukadni. Csak annyit akartam jelezni, hogy valahogy nem életszagú ez a kérdés. A számolás az évszámokkal, a párhuzamos események tömkelege, a szavak modosulása, ezek teljesen követhetők és logikusak. Az uborka szó és variánsai abszolút meggyőzővé teszik a szavak változásait. Apropó a nyelvek változására van még egy példám. Az angol nyelv annyit változott Shakespeare óta, hogy csak igen kevesen tudják olvasni eredetiben, pedig csak 500év telt el.
Most pedig olvasom tovább a következőt :)
süti beállítások módosítása