HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2014.03.01. 13:37 ( Tóth Gyula )

A sárkányölő

Az előző fejezetben két sárkányölő hős legendáját tettük vizsgálat tárgyává, s személyük mögött a dicső Attilát, Isten ostorát fedeztük fel. Attila hőstetteit népmesénk Fehérlófia történetében örökítette az utókorra, melynek szimbolizmusát Beowulf óangol legendájában és a Báthoryak sárkányölő ősének, Vidnek a történetében is felismertük. Néhány szót azonban feltétlenül szólnunk kell még a történet egy olyan szereplőjéről is, akiről mindeddig keveset beszéltünk. Mégpedig magáról a legyőzött sárkányról. Korábban észrevettük, hogy ez a sárkány a Római birodalmat szimbolizálja. Azt a birodalmat, amely ráterjeszkedett Európa népeire és azokat rabságba hajtotta.

Láttuk, hogy Rómát még a Szentírás is hét fejű és tíz szarvú fenevadként állítja elénk, amely – hasonlóan Beowulf és Vid sárkányához – a tengerből jön fel. Még azt is észrevettük, hogy a sárkány hét feje valójában a hét domb, amelyre Róma városa felépült. Elgondolkodtam hát ezen a sárkányon. Milyen különös, hogy nem csak a Szentírás, de még a mesék, a legendák és a Gutkeled családi hagyományok is sárkányként állítják elénk ezt a népeket pusztító gonosz entitást. Vajon honnan jött és miből táplálkozott ez a képzettársítás? Miért érezték úgy Attila seregei, hogy amikor Róma ellen harcolnak, akkor valójában a sárkány ellen küzdenek? Nos, bármily különös, erre a kérdésre létezik egy teljesen kézenfekvő magyarázat. Nemrég, amikor a sárkány szimbolikájával foglalkoztam, találtam egy rendkívül érdekes írást Csörgő Norbert tollából, amely magyarázattal szolgálhat erre a jelenségre. A tanulmány címe ez volt: A legendák királyai: a sárkányok. Ebben olvastam a következőket:

„Bár a sárkány már a görögöknél megjelenik, komolyabb ábrázolása, illetve a sárkánymotívumok használata elsősorban a Római Birodalomban vált elterjedté. A római sárkányok ábrázolása sokat merít a közel-keleti népek sárkányaiból, hiszen főleg a dákok és a perzsák elleni háborúkat követően szaporodott meg ezen jelképek használata. A római légióban minden egység (cohors) rendelkezett egy-egy jelképpel (signum), és a dák, illetve szarmata cohors-ok esetében ez többnyire egy sárkány volt. Egy lándzsa végére erősítették az ezüstből készült, nyitott szájú sárkányfejet, míg a hozzá kapcsolódó testet festett selyemből alakították ki, amely vadul rángatózhatott, ha az állkapcson keresztül belekapott a szél.”

Vagyis figyeljük csak meg: maguk a rómaiak voltak azok, akik a „barbár” népek ellen vezetett harcaik során a sárkány jelképével azonosították magukat! Különösen felhívnám a figyelmet arra, hogy a sárkány főleg a dákok és a szarmaták elleni induló római egységek jelképe volt. A szarmatákat azonban épp Attila seregeivel azonosítottuk a Médek királya c. fejezetben. Képzeljük tehát magunk elé azt a jelenetet, amikor Attila serege megütközik a rómaiak légióival! Képzeljük el, ahogy a hunok szembesülnek a rengeteg lándzsára tűzött ezüst sárkányfejjel és látják, ahogy selyemből készült testük ide-oda tekergőzik, vadul rángatózik, ahogy belekap a szél! Teljesen érthető, ha a római légiók fölött aratott diadalt követően önmagukat a sárkány legyőzőinek tartották.

Ezen a ponton azonban meg kell állnunk és egy témával kapcsolatos komoly félreértést feltétlenül tisztáznunk kell. Ha ugyanis bárki rászánja magát, hogy a sárkányos zászlók történetét tanulmányozza, az szükségszerűen azt fogja találni, hogy e zászlók eredete a különféle sztyeppei lovas népekhez, főleg a szarmatákhoz és az alánokhoz vezet vissza. De ilyen zászlót használtak a perzsák, ilyen zászlót emeltek magasba a pártusok és ugyancsak sárkányos zászlóval vonultak harcba a szaszanidák is. Teljesen logikusan jön tehát a következtetés: e szimbólumot elsőként éppen azok a sztyeppei lovas népek használták, akik nemzetünk etnogenezisében is meghatározó szerepet töltöttek be. A római légiók csak e sztyeppei népekkel folytatott harcaik során ismerkedtek meg e jelképpel, és vették át annak használatát.

Ez a következtetés – noha első hallásra rendkívül logikusnak tűnik – mégis felületes és félrevezető. Népmeséinkben, népművészetünkben ugyanis a sárkány mindig negatív figura, akit a hősnek le kell győznie, el kell pusztítania. Egyetlen olyan elemet, egyetlen apró motívumot sem tudnék idehozni néphagyományainkból, ahol a főhős összebarátkozott volna a sárkánnyal, vagy a sárkány erejét felhasználva vitt volna véghez valami nagy tettet. Ilyennek a mi hagyományainkban nincs nyoma. Hogyan lehetséges akkor, hogy a szarmaták, alánok, pártusok, akik népünk etnogenezisében jelentős szerepet játszottak, mind-mind sárkányos zászlót emeltek magasba, amikor harcba indultak? Nem ellentmondás ez?

Nos, ha alaposabban megfigyeljük ezeket a „sárkányos” népeket, akkor egy közös vonást mindegyikben felfedezhetünk. Egytől egyig mindegyik nép ellenséges viszonyban állt Rómával és ádáz küzdelmet folytatott ellene. Ez egy igen jelentős szempont! Gyanúm szerint tehát e népek nem azért emeltek sárkányos zászlót a magasba, mert azonosultak volna a sárkány jelképe mögött meghúzódó gonosz, népeket pusztító szellemiséggel, hanem sokkal inkább azért, mert harcban álltak vele! Ellenségüket, azaz Rómát azonosították e jelképpel! A lándzsára tűzött sárkányfej üzenete ez volt: legyőzzük a sárkányt, legyőzzük Rómát! Fejét lándzsára tűzzük és büszkén körbehordozzuk! Én tehát úgy látom, hogy e jelkép nem a sárkány tiszteletét fejezte ki a szarmatáknál, az alánoknál és a pártusoknál, sokkal inkább azt, hogy önmagukat a sárkány legyőzőinek szerepében látták. A lándzsára tűzött sárkányfej inkább egyfajta győzelmi jelkép lehetett, amit e népek a római seregek fölött aratott diadalt követően használtak. Az a szimbólum, amivel őseink valóban azonosulni tudtak, az sokkal inkább a koronás sas volt, a turul, vagy esetleg a griff, ami – félreértés ne essék – nem sárkány volt, hanem egy félig sas, félig oroszlán fantázialény, s e tulajdonságai révén Krisztusra utalt.

Természetesen az sem véletlen, hogy a későbbiekben a sárkány, mint motívum, Attila utódainál is megjelenik. A Báthoryak címerébe is azért került bele a sárkány, hogy ezzel emlékezzenek Vid sárkány fölött aratott győzelmére. Talán már meg se lepődünk rajta, hogy a Báthoryak sárkányának párhuzamát ismét a Brit szigeteken találjuk meg, mégpedig éppen annak a tartománynak a zászlajában, ahol a Gutkeledek őse, Cerdic egykor partra szállt. Wessex tartomány zászlaján ugyanis egy vörös mezőben elhelyezett arany sárkányt láthatunk. A hivatalos magyarázat szerint ennek a sárkánynak az eredete szintén a római egységek által használt jelképekhez vezet vissza, és ezzel a magyarázattal alapvetően nincs is semmi probléma. Néhány bekezdéssel feljebb mi magunk is erre a következtetésre jutottunk. Csupán azt felejtik el hozzátenni, hogy azért került Wessex zászlajára ez a sárkány, mert Cerdic vezetésével épp Wessexben léptek partra Attila „anglo-saxon” katonái, vagyis a sárkány legyőzői.

Érdemes megjegyezni, hogy azt a sárkánytípust, ami a zászlón szerepel a wyvern névvel illetik. Az angol nyelvű Wikipédia a Wyvern címszó alatt a következőket írja:

„A wyvern /ˈwaɪvərn/, sometimes spelled wivern, is a legendary winged creature with a dragon's head, which may be said to breathe fire or possess a venomous bite, a reptilian body, two legs (sometimes none), and a barbed tail. A sea-dwelling variant, termed the sea-wyvern, has a fish tail in place of a barbed dragon's tail. The wyvern in its various forms is important to heraldry...”

Vagyis:

„A wyvern, melyet néha wivern-nek is írnak egy legendás szárnyas lény sárkányfejjel, amely olykor tüzet okád, esetleg mérges harapása van. Hüllő testtel rendelkezik, két lába van (olykor egy sincs), és hegyes végű farokkal bír. Tengerben honos változata az úgynevezett sea-wyvern, melynek hegyes végű farok helyett halfarka van. A wyvern sok különféle változata jelentős szereppel bír a heraldikában...”

Úgy olvastuk tehát, hogy ennek a sárkánytípusnak tengerben honos változata is létezik. Persze tudom, hogy a wessexi zászlón szereplő sárkány farka nem halfarok. Mégis úgy gondolom, hogy itt valójában ugyanazzal a sárkánnyal állunk szemben, amely mind Beowulfnál, mind Vidnél, mind pedig a Szentírásban a víz alatt él.

Amint így tűnődtem a tenger alatt élő sárkányok kérdésén és azon, hogy ezek a sárkányok milyen jelentős szerepet töltenek be az európai heraldikában, hirtelen eszembe jutott a frankok első nagy korszakának uralkodóháza, a meroving dinasztia. Korábbi fejezeteinkben az Attila halála után mindössze néhány évvel nyugaton felbukkanó Childeriket Aladárral azonosítottuk. Ő volt az első azoknak a nagy történelmi szereplőknek a sorában, akikkel kapcsolatban felmerült, hogy alakjuk valójában Attila idősebbik fiának a személyét rejti. Ha akkori feltételezésünk helytálló volt, akkor ez azt jelentené ugyebár, hogy Childerik apja maga Attila. A hivatalos verzió szerint azonban Childerik apját Merovechnek hívták. Nos, a meroving dinasztia névadójáról a magyar Wikipédia a következőket közli:

„Egyes kutatók megjegyzik, hogy Merovech egy isten vagy félisten neve is lehetett: egy ember, bika és valamilyen tengeri lény keverékéből alkotott alaké, akit a frankok a kereszténység felvétele előtt tiszteltek.”

Tehát figyeljük csak: egy ember, akinek a személyével egy tengeri lény alakja is összekeveredett. Gyanakodni kezdtem tehát, hogy az a tengeri lény, ami Merovech személyébe – vagyis a vele kapcsolatos és hozzá fűződő mítoszok összességébe – belekeveredett valójában nem más, mint az Attila által legyőzött alsóvilági, azaz tengeri sárkány. Mivel a magyar Wikipédia beszámolója meglehetősen szűkszavúra sikerült, ezért behívtam az angol változatot, hátha ott több információt találok Merovechről és erről a bizonyos tengeri lényről. Az első mondat, ami gondolkodóba ejtett így szólt:

„A certain ancient legend holds that Merovech was conceived under parnormal or divine circumstances. It is said that Pharamond's wife, while swimming, encountered a Quinotauror sea monster, which presumably could change shapes. Though never stated, it is implied that she was impregnated by it.”

Magyarul:

„Egy bizonyos ősi legenda úgy tartja, hogy Merovech természetfeletti körülmények között fogant. Pharamond felesége ugyanis egy alkalommal úszás közben szembe találta magát egy Quinotauror nevű tengeri szörnnyel, amely feltehetőleg megváltoztatta az alakját. Noha a legenda ezt nem jelenti ki, de feltételezhető, hogy Pharamond felesége teherbe esett a szörnytől.”

Merovech személye kapcsán tehát visszatérő motívumként újra és újra felbukkan a tenger és a benne élő tengeri szörny. De vajon mit jelenthet Merovech neve?

„His name is a Latinization of a form close to the Old High German given name Marwig, lit. »famed fight« (cf. māri »famous« + wīg »fight«) compare modern Dutch mare »news, rumour«, vermaard »famous« and vecht »fight«.”

Vagyis magyarul:

„A ő neve valójában egy latinos formája az ófelnémet Marwig névnek, mely szó szerint azt jelenti, hogy »híres harc« (mari »híres« + wig »harc«) a modern hollandban a mare azt jelenti »hír, pletyka«, a vermaard jelentése »híres«, és a vecht azt jelenti »harc«.”

Ha ez a fenti magyarázat helytálló, akkor vajon mi lehet az a „híres harc”, mi lehet az a nagy küzdelem, amire Merovech neve utal? Csak nem a sárkány legyőzése, vagyis a Róma fölött aratott hatalmas diadal? ... Nos, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Létezik azonban más magyarázat is Merovech nevére, s az idézett Wikipédia szócikk erről is beszámol:

„The »Mero-« or »Mer-« element in the name suggests a sea or ocean (see Old English »mere«, Latin »mare«, or even the Modern English word »mermaid«, etc.).”

Magyarul:

„Merovech nevében a »Mero-« vagy »Mer-« elem a tengerre vagy az óceánra is utalhat (lásd az óangol »mere«, a latin »mare« vagy akár a mai angolban is megtalálható »mermaid« [jelentése: sellő, hableány] szavakat.).”

Vajon melyik tengerről lehet itt szó? Csak nem az alsó világot jelképező tengerről, amelyből a János által látott hét fejű és tíz szarvú fenevad feljött? Látható tehát, hogy bármely magyarázatból indulunk is ki, az eredmény valami módon így is úgy is a korábban vizsgált sárkányölő legendák motívumait idézi. Itt jegyezném meg, hogy ez a „mero-” illetve „mer-” elem a magyar fülnek ismerősen kell, hogy csengjen. Ez ugyanis nem más, mint az a gyök, amely a merül, elmerül szavainkban is megtalálható. Az óangol mere és a latin mare valójában ezekből az ősnyelvi gyökökből alakult ki. MERO-vech tehát nem más, mint az a hős, aki alámerült a tengerbe, aki alászállt az alsó világba, hogy az ott lakó sárkánnyal Fehérlófiaként megküzdjön. Az igazán nagy meglepetés azonban a következő sorok olvasásakor ért:

„Another explanation holds that the sea monster which could change shape is metaphoric prose for the Roman governmental System, and perhaps its controlling families, still present in the area.”

Magyarul:

„Egy másik magyarázat szerint ez a bizonyos tengeri szörny, amely képes az alakját megváltoztatni, valójában egy metaforikus utalás a római kormányzati rendszerre, és az azt irányító családokra, amelyek továbbra is jelen lehettek a térségben.”

Miután e sorokat elolvastam szükségem volt némi időre, hogy a meglepetéstől magamhoz térjek. Nem hittem volna, hogy ez a Merovechről szóló szócikk ilyen direkt módon fogja alátámasztani gondolataimat. Hiszen korábban én magam is pontosan ezt állítottam: a tengerben élő sárkány Rómára utal! Arra a római kormányzati rendszerre, amely a tengerben (vagyis az alsó világban) építette ki fészkét, onnan járt fel, és – ahogy a Báthoryak mondájában olvastuk: „pusztította a nípeket”.

Úgy tűnik tehát, hogy Childerik apjának, Merovechnek a személyét olyan mítoszok és legendák szövik át, vele kapcsolatban rendre olyan elemek bukkannak fel, amelyek valami különös módon Fehérlófia, Beowulf és Vid történetének szimbolikáját idézik. Mivel Childeriket a korábbi fejezeteinkben Aladárral, vagyis Attila idősebbik fiával azonosítottuk, így Merovech sem igen lehet más, mint maga Attila. Az európai sárkányölő legendák többsége hozzá vezet vissza és az ő hőstetteit idézi.

Miután a fent kifejtett gondolatok megérlelődtek bennem arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne más, korábban általunk Aladár gyanúsnak talált történelmi szereplőt is megvizsgálni, hogy személyükkel – illetve inkább apjuk személyével – kapcsolatban nem jelennek-e meg hasonló gyanút ébresztő motívumok. Ha már amúgy is beleástam magam az anglo-saxon történelem furcsaságaiba, adta magát a gondolat, hogy vizsgálódásaim következő célszemélye Arthur király legyen.

Az Arthur királyról szóló fejezetben észrevettük, hogy e legendás királynak a neve az R–L hangváltozáson keresztül valójában Aladár nevével azonos: ARTHUR – ALTHAR – ALDAR - ALADAR. Megemlítettük azt is, hogy nem csak a korábban szintén Aladárral azonosított Nagy Károlyt ábrázolták a magyar Szent Koronával, de a mi Szent Koronánk látható Edward Burne-Jones Arthur király végső elalvása c. festményén is. Arthur király személye tehát több szempontból is gyanús. Gyanúnk azonban akkor érne igazán bizonyossággá, ha Arthur apjával kapcsolatban is sikerülne kimutatni, hogy a személyét övező motívumok között megjelennek a Fehérlófia, Beowulf és Vid alakját idéző elemek. Ki volt tehát Arthur apja? A Wikipédia az Artúr király címszó alatt a következőket közli:

„Artúr a mondák szerint a brit Uther Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegné asszony fia volt.”

Arthur király tehát Uther Pendragon fia volt. Ha logikai okfejtésünk helyes ösvényt követ és Arthur valóban Attila idősebbik fiát rejti, akkor Uther Pendragon mögött Attila személyét kellene sejtenünk. Láttuk, hogy az Arthur = Aladár megfeleltetéshez az R-L hangváltozás jelenségét kellett segítségül hívnunk. Ha ugyanezt a jelenséget most az Uther név kapcsán is figyelembe vesszük, akkor eredményként ezt kapjuk: UTHER – UTHEL – ATHEL. Vagyis Etele. De mire utalhat Arthur apjának másik neve? Mit jelenthet ez a rejtélyes Pendragon név? Nemrégiben, a sárkányok szimbolikájának tanulmányozása közben bukkantam rá R. A. Boulay könyvére, melynek címe: Flying Serpents and Dragons: The Story of Mankind's Reptilian Past. Ebben olvastam a következő meglepő információt Uther Pendragonról:

„...the red dragon not only became the symbol of Wales but also became the badge of Uther Pendragon, the father of King Arthur - Pendragon meaning the Chif or Great Dragon. (...) The brother of Ambrosius was called Uther Pendragon because when he was born a fiery dragon appeard in the sky.”

Magyarul:

„A vörös sárkány nem egyszerűen csak Wales szimbóluma lett, de ugyancsak ez lett a jelvénye Uther Pendragonnak, Arthur király apjának is – a Pendragon név jelentése fősárkány vagy nagy sárkány. (...) Ambrosius testvérének neve Uther Pendragon volt, mert születésekor egy tüzes sárkány jelent meg az égen.”

Azt tapasztaljuk tehát, hogy nem csak Childerik apjával, de Arthur király apjával, Uther Pendragonnal kapcsolatban is felbukkan a sárkány jelképe. Sőt, még a nevének a jelentése is ez: nagy sárkány, vagy másképp fősárkány. Egyre jobban felkeltette tehát a figyelmemet Uther Pendragon, s tovább folytattam a vele kapcsolatos információ-töredékek összegyűjtését. Hamarosan belebotlottam a http://www.kingarthursknights.com címen elérhető weboldalba, amely az Arthur királlyal kapcsolatos legendák egyik gyűjtőhelye. Ezen az oldalon egy külön cikk szól Uther Pendragonról. Ebben a találtam a következő izgalmas adalékot:

„The Petit Brut tells how he fought a dragon-serpent in Westmorland (now part of Cumbria).”

Magyarul:

„A Petit Brut elmeséli hogyan küzdött meg egy sárkánykígyóval Westmorlandban (ez ma Cumbria része).”

A Petit Brut egy 1310-ben keletkezett francia krónika, melynek írója Rauf de Boun. E krónika éppen Arthur király korának eseményeit tárgyalja. Itt nyer említést Uther Pendragonnak a sárkánykígyóval lefolytatott küzdelme is. Ez az apró információ-morzsa megerősíti azt a néhány bekezdéssel korábbi gondolatunkat, mely szerint e szimbólum használata nem a sárkánnyal való azonosulást fejezte ki, hanem a sárkány legyőzésének hatalmas fegyvertényét hirdette. Arthur apja nem azért használta a sárkány jelképét, mert tisztelte volna a sárkányt. Nevébe nem azért került a sárkány jelentéstartalmat hordozó Pendragon név, mert azonosult volna e gonosz és pusztító entitással. Azért kapta ezt a nevet és azért használta e szimbólumot, mert a legenda szerint maga is megküzdött a sárkánnyal, s legyőzte azt! Ha az ő személye mögött is Attila alakja bújik meg, akkor ez a motívum teljesen érthetővé válik.

Az angol nyelvű Wikipédia az Uther Pendragon címszó alatt további érdekességeket is közöl. Megtudhatjuk például, hogy Uther Pendragon Britannia királyának, Constantinnak volt a fia. Hogy miért érdekes ez a mi számunkra? Nos azért, mert a Kőszikla c. fejezetben már észrevettük, hogy ez a különös Constantin név a hunokkal együtt bukkant fel s korábban még csak hasonló nevű uralkodó sem volt ismeretes Európában. E névvel kapcsolatban arra a merész következtetésre jutottunk, hogy az valójában a Hun birodalom nevének –isztános alakváltozata, azaz valójában Hunisztán, vagy másképp: Kunstan. Mindezeknek a fényében különös jelentőséget nyer az a tény, hogy Uther apja épp egy Constantin volt. Ráadásul Uther Pendragonnak nem csak az apja viselte ezt a nevet, de testvérét is Constansnak hívták. Az igazán nagy meglepetés azonban akkor ért, amikor a szócikk következő sorait olvastam:

„Uther's family is based on some historical figures; Constantine on the historical usurper Constantine III, a claimant to the Roman throne from 407–411, and Constans on his son.”

Magyarul:

„Uther családja néhány valódi történelmi alakra épül; Constantin nem más, mint a történelemből jól ismert III. Constantin, a trónbitorló, aki 407 és 411 között foglalta el Róma trónját. Constansnak a figurája pedig III. Constantin hasonló nevű fiát idézi.”

Akik eddigi tanulmányimat figyelmesen olvasták, azok talán már a homlokukhoz is csaptak. Hiszen azt a III. Constantint, akit a fenti idézetben Uther családjával kapcsolatban emlegetnek, mi korábban Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítottuk. Ő volt az a trónbitorló, akit a Britanniában szolgáló római katonák bíborba öltöztettek, mégpedig éppen abban a 407-es esztendőben, amelyben az alán-vandál és szvév sereg épp Galliát dúlta. Ezekről az eseményekről akkor kimutattuk, hogy valójában Attila nyugati hadjáratának 44 évvel korábbra datált történései. Most pedig azt olvassuk, hogy Uther apja, Constantin azonos III. Constantinnal. Látható tehát hogyan kuszálódtak össze a szálak, hogyan zavarodott össze az időrend, mégis hogyan árulkodnak a történet egyes motívumai az események valódi lefolyásáról és e legendás alakok kilétéről.

Miután a fenti gondolatok leülepedtek bennem, folytattam Boulay könyvének olvasását. Hamarosan – mindössze néhány bekezdéssel az Uther Pendragont tárgyaló rész után – újabb meglepetés ért:

„A dragon also appears prominently in the exploits of one of the Knights of the Round Table at King Arthur's Court. Launcelot is sad to have done bottle with a dragon when travelling in a part of France ruled by a king called Pelles. His kingdom was beset by a dragon which ventured out each night to maim and slaughter the people. When Launcelot appeared, the king begged him for his aid. The gallant Launcelot went to the lair of the dragon and when it burst out upon him, he slew it with his sword. King Pelles was deeply grateful and offered his daughter Elaine as reward. But Launcelot refused because he felt he had given his heart to Queen Guinevere. But not to be outdone, and wishing to have an heir from the hero Launcelot, Pelles used enchantment and magic to give Elaine the outward from Guinevere. Posing and resembling the Queen, Elaine invited Launcelot to her chambers who readily accepted. Nine months later a child was born to Elaine and he was called Galahad. Galahad became the greatest warrior of the Round Table.”

Olvassuk a történetet figyelmesen magyarul is:

„A sárkány motívuma szintén markánsan megjelenik a Kerekasztal egyik lovagjának hőstettei kapcsán is. Launcelotról ugyanis úgy tartják, hogy megküzdött egy sárkánnyal, amikor Franciaországnak azon a vidékén utazott, ahol Pelles király uralkodott. Az ő országa nagy szorongattatásban élt egy sárkány miatt, aki minden este előmerészkedett, hogy megnyomorítsa és elpusztítsa a népeket. Amikor Launcelot felbukkant, a király könyörgött neki, hogy nyújtson nekik segítséget. A vitéz Launcelot elment a sárkány búvóhelyére, és amikor az rárontott megölte azt a kardjával. Peles király hálából felajánlotta Launcelot számára lányának, Elaine-nek a kezét. Ő azonban visszautasította ezt, mert korábban már elígérte a szívét Guinevere királynőnek. Ebbe azonban a király nem nyugodott bele, mert mindenképpen azt szerette volna, ha lányának utóda születik a hős Launcelottól. Ezért Pelles varázslathoz és mágiához folyamodott, hogy Elaine külleme olyanná legyen, mint Guinevere királynőé. Elaine tehát úgy tett, mintha ő lenne a királynő és meghívta Launcelotot a szobájába, amit az készségesen el is fogadott. Kilenc hónappal később Elaine egy gyermeket hozott a világra, aki a Galahad nevet kapta. Ez a Galahad lett később a Kerek Asztal legnagyobb harcosa.”

Amikor tehát ezt a történetet elolvastam szinte percekig nem tértem magamhoz a meglepetéstől. Hiszen itt áll előttünk Fehérlófia története, Beowulf története és a Báthoryak ősének, Vidnek a története egy az egyben! Vegyük észre, hogy szinte minden egyes részlet a helyén van! A Beowulfban Hrotgar királlyal találkoztunk, Vid történetében István királlyal, itt pedig Pelles királlyal. Mindhárom király országát egy félelmetes sárkány pusztítja nagy szenvedést okozva az ország népének. Ekkor azonban mindhárom történetben felbukkan egy vitéz hős. Ez az egyik helyen Beowulf volt, a másik helyen Vid. Itt most éppen Launcelot az. Mindhárom hős legyőzi a sárkányt és így mindhárom hős kivívja a király háláját. A Beowulf legenda és a Vid-féle történet megegyezik abban, hogy a sárkányok a víz alatt élnek. Launcelot történetében és Fehérlófia történetében közös elem, hogy a király hálából felajánlja lánya kezét a hősnek. Míg Launcelot esetében ez csak némi varázslat árán jön össze, addig Fehérlófiánál mindez önként történik. S figyeljük csak, hogy e frigynek végül mi lesz az eredménye: kilenc hónap elteltével születik egy gyermek, aki a Galahad nevet kapja!

Galahad! ... Nem jut erről a névről eszünkbe valaki? Hiszen korábbi fejezeteinkben arra a megállapításra jutottunk, hogy Attila idősebbik fiának, Aladárnak a valódi neve Keled lehetett. Ez a Keled név bukkan fel CHILDerik nevében, ez bukkan fel KLODvig nevében, ezt találtuk meg CERDik nevében és ezt fedeztük fel a GutKELED nemzetség nevében is. Ha a sárkányölő hős Launcelot valójában Attila megfelelője, akkor fiának Galahadnek a neve sem utalhat senki másra, mint Keled királyra, Attila idősebbik fiára, akit nemzeti krónikáink Aladárként ismernek. Úgy olvastuk: „Ez a Galahad lett később a Kerek Asztal legnagyobb harcosa.”.

Hogy Launcelot és Galahad története és általában a Kerek Asztal lovagjainak históriája milyen szorosan kapcsolódik az általunk vizsgált témakörhöz, azt jól jelzi, hogy nem csak én, de már honlapom olvasói is felvetették, hogy Galahad azonos lehet a Gutkeledek ősével, Attila idősebbik fiával. Zentai Ákos, a Gutkeled nemzetségről szóló tanulmányom alatti hozzászólásaiban már rámutatott a Brit szigeteken felbukkanó Constantinokra, és a Kerek Asztal egyes lovagjainak neveit vizsgálva érdekes magyar párhozamokra lelt. Telefonbeszélgetéseink során ő hívta fel a figyelmemet Arthur apjára, Uther Pendragonra, és ő volt az, akinek a Galahad = Keled párhuzam elsőként feltűnt. Ezúton szeretném megköszönni neki – és természetesen honlapom minden hozzászólójának – azokat az adalékokat és azt a termékeny együttgondolkodást, ami további új és izgalmas felismerésekhez segíthet hozzá.

Ilyen érdekes adalék volt az is, amikor Zentai Ákos egyik hozzászólásában idézett Sir Thomas Malory Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája c. munkájából. Mivel ez az idézet túlságosan is érdekes, és további gondolatokra ösztönözhet, ezért úgy döntöttem nem maradhat elrejtve a kommentek között:

„Ekkor a király arra kérte az ifjút, hogy szálljon le a nyeregből, s csatolja le sisakját, mert a királyné látni kívánja az orcáját. S mikor Guiniver királyné megpillantotta Galahadet, így szólt: »Bizony, könnyen ki merem mondani, hogy Sir Launcelot az ifjú lovag nemzőatyja, mert soha két férfi még nem hasonlított egymásra ily nagyon; s így már nem oly nagy csuda Galahad vitézsége.« Ekkor egy udvarhölgy, ki a királyné közelében állt, így szólott: »Úrnőm, valóban oly nagyszerű lovag lészen Galahad?« »Bizony, annak kell lennie – felelte a királyné –, mert apjáról-anyjáról a világ legderekabb lovagjaitól s a legelőkelőbb vérből származik. Sir Launcelot a nyolcadik nemzetség a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva, Sir Galahad pedig a kilencedik. Bízvást mondhatom tehát, hogy legelébb való urak ők a világon.«”

Tudva, hogy Sir Launcelot, aki Pelles király országában legyőzte a népeket pusztító sárkányt azonos Fehérlófiával, vagyis a Rómát legyőző Attilával, és tudva, hogy fia Galahad azonos a Gutkeledek ősével, Keled királlyal, a fenti mondatok különös jelentőséget nyernek. Főleg azért, mert időrendi információkat is tartalmaznak:

„Sir Launcelot a nyolcadik nemzetség a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva, Sir Galahad pedig a kilencedik.”

E fenti idézet kapcsán honlapom másik rendszeres hozzászólója, Gigabursch egy nagy jelentőségű észrevételt tett:

„...ez a gondolatsor összevág a Nagy Ciklus számbeli adataival. 7-8 generáció Jézus kereszthalála után, és máris ott vagyunk a ~250-270-es években.”

Ha egy generációnyi időtávot 25 esztendőben állapítunk meg, akkor nyolc generáció kereken 200 évet ölel át, kilenc generáció pedig értelemszerűen 225 évet. A Kedves Olvasó bizonyára még emlékszik, hogy A nagy ciklus c. fejezetben arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy a hun korszak eseményeinek lenyomata már a kettőszázas évek derekán is tetten érhető. Ez az a legkorábbi idősík, melyben az Attila nyugati hadjáratával kapcsolatos motívumok – például Szent Orsolya mártírhalála – már megjelennek. Láttuk, hogy Antonio Bonfini Szent Orsolya mártírhalálát Anterus pápa idejére, vagyis a 235-236-os esztendőre tette. A Legenda Aureában ugyanez az esemény a 238-as esztendőben történik. Érdekes megfigyelni, hogy ez az időbeli keret éppen két évszázaddal, vagyis nyolc - kilenc generációval követi Jézus Krisztus korát, pontosan úgy, ahogy azt a Kerek Asztal lovagjainak történetében olvashattuk. De Sir Thomas Malory sorait olvasva egy másik izgalmas időrendi érdekesség is felbukkan, s erre az érdekességre szintén Zentai Ákos mutatott rá:

„Minekutána pedig a király s valamennyi lovagja visszatért a szentmiséről, a bárók a Kerek Asztal arany betűkkel megírt székeit fürkészték. »Itt ez fog ülni, ott amaz.« Így böngészték végig a székeket, míg csak a Veszedelmek Székéhez nem értek, hol újonnan festett arany betűkkel állt az írás: »Négyszáz és ötvennégy esztendővel a mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése után ez a Szék is gazdára lel.« »Bámulatos és különös dolog ez!« – csudálkoztak mind annyian. Ekkor Launcelot kiszámolta az éveket Jézus születésétől fogva mind egészen ama napig. »Úgy tűnik nekem – mondotta aztán –, hogy a széket a mai napon kell gazdájának elfoglalnia, mert ma vagyon a négyszázadik és azon fölül az ötvennegyedik pünkösd vasárnap; s ha úgy tetszik mindeneknek, ne olvassuk el többé emez írást, míg csak meg nem jelenik az, ki betölti a jövendölést.« Ekkor ezüsttel átszőtt selyemleplet borítottak az írásra a Veszedelmek Székén.”

Úgy olvastuk tehát, hogy mindezen események a „négyszázadik és azon fölül az ötvennegyedik” esztendőben történtek. Ez az év pedig a ma általánosan elfogadott kronológia szerint éppen Attila halálának dátuma. S hogy végül ki foglalhatta el ebben az esztendőben a Veszedelmek Székét? Olvassuk tovább:

„Így szólt ekkor az aggastyán az ifjúhoz: »Uram, kövess.« S odavezette őt a Veszedelmek Székéhez, mely Launcelot széke mellett állt, majd felbillentvén a leplet új írást lelt alatta, mely így szólt: »Sir Galahadet illeti ez a Hely, a Főfő Herceget.« »Uram – mondta az ifjúnak az aggastyán –, tudd meg, hogy ez a te helyed.«”

Vagyis Keled király – itt éppen Galahad formában olvashatjuk a nevét – éppen ebben a 454. esztendőben foglalta el dicső atyjának trónját. Látható tehát, hogy a Kerek Asztal lovagjainak története mennyire masszívan és mennyire következetesen idézi Attila és Aladár korának eseményeit. Még a hun történettel kapcsolatban általunk vizsgált időrendi káosz nyomai is jól kitapinthatóan jelen vannak benne. Egyik esetben azt olvastuk, hogy az események nyolc vagy kilenc generációval Krisztus után játszódnak, a másik esetben viszont már a négyszázas évek derekán járunk.

Az igazán nagy felismerésekhez azonban Zentai Ákos egy olyan hozzászólása vezetett el, amelyet valószínűleg még ő maga is csak mellékes megjegyzésnek szánt:

„...a kerekasztal lovagjai fehér alapon vörös kereszttel ellátott köpenyt hordtak...”

Egy másik hozzászólásában pedig utalt arra a tényre, hogy Sir Galahad személyét a legkülönfélébb korokban többnyire úgy ábrázolták, hogy egy fehér pajzsot tart, melyen egy vörös kereszt látható. Ezen a ponton azonnal eszembe jutott, hogy Anglia zászlaja végső soron a mai napig is ugyanez a jelkép: fehér alapon vörös kereszt. Behívtam hát a Wikipédiát, s ott rákerestem az Anglia zászlaja c. szócikkre, hogy megnézzem, mit kell tudnunk e zászló eredetéről és annak szimbolikájáról. Az eredmény mellbe vágott:

„Anglia zászlaja egyike Európa legrégebben ismert nemzeti jelképeinek. Az egyszerű lobogó fehér alapon vörös keresztet ábrázol, amely az ország védőszentjére, a sárkányölő Szent Györgyre utal.”

Sárkányölő Szent György? ... Percekig nem tértem magamhoz a nem várt fordulat okozta meglepetéstől. Hogyan feledkezhettem el a leghíresebb sárkányölő hősről? Hogyan feledkezhettem el az Egyház egyik legnagyobb segítőszentjéről? Sárkányölő Szent Györgyről, akinek a tisztelete szerte Európában elterjedt volt? Csak hogy érzékeljük mennyire masszív és kiterjedt volt az ő tisztelete, olvassuk el a Wikipédia róla szóló beszámolóját:

„Mind a keleti, mind a nyugati egyház vértanút tisztel benne. A világon számos földrajzi hely (sziget, hegy stb.) viseli nevét (pl. Szent György-hegy a Balatonnál). Magyarországon számos község viseli nevét (pl. Szentgyörgyvölgy Zala megyében) vagy Borsodszentgyörgy (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) és számos templom patrónusa Szent György (pl. a soproni Szent György-templom), Dozmat Szent György temploma. Erdélyben is számos község viseli nevét (pl. Torockószentgyörgy az egykori Torda-Aranyos Vármegyében) és számos régi templom patrónusa Szent György (pl. a ma már református, de a középkorban katolikus Szent György-templom Sepsiszentgyörgyön). Szent György a védőszentje többek között Angliának, Portugáliának, Katalóniának, Litvaniának, Szerbiának, Görögországnak, Grúziának és Etiópiának, csakúgy mint Barcelona, Moszkva, London, Freiburg im Breisgau, Ljubljana, Genova, Ferrara, Reggio Calabria, Isztanbul és Bejrút városainak.”

Látható tehát, hogy Szent György tisztelete milyen széles körben elterjedt volt. Az emberben önkéntelenül is az az érzés motoszkál, hogy valami nagyon nagy, valami grandiózus, sőt egyenesen világformáló eseménysorozatnak kellett lezajlania itt Európában ahhoz, hogy Szent György tisztelete Sepsiszentgyörgytől Genováig, Litvániától Portugáliáig és Londontól Isztambulig meghatározóvá váljon. Vajon mi lehetett ez az eseménysorozat? Mielőtt erre választ adnánk, nézzük meg mit kell tudnunk magáról Szent Györgyről. A Wikipédia róla szóló szócikke a következőket írja:

„Egy előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt hadiszolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték.”

Figyeljük csak! A legenda szerint Szent György egy kappadókiai családból származó katona volt, akit azonban keresztény hite miatt a Diocletianus császár nevéhez köthető keresztényüldözések során 303-ban kivégeztek. ... Mi jut erről eszünkbe? ... Ha semmi, akkor arra kérném a Kedves Olvasót, hogy olvassa át újra az Isten ostora és a tetrarkhák c. két részes fejezetet. Ott ugyanis világosan kimutattuk, hogy a magyarok Attila idején történt első bejövetelének kiváltó oka éppen a Diocletianus császár által 303-ban elindított keresztényüldözés volt! Attila dicsőséges hun népe azért döntött úgy, hogy bevonul a nyugati tájakra, mert ezeken a nyugati tájakon akkoriban szörnyű dolgok történtek. Attila azért vált Isten ostorává, hogy a keresztényeket üldöző gőgös császárok uralmának véget vessen. Vegyük tehát észre, hogy Szent György mártíromságának időbeli kerete tökéletesen egybevág a hun történet időbeliségével, s ez már önmagában is elgondolkodtató. Még érdekesebb azonban a Wikipédia szócikkének következő megjegyzése:

„A legenda szerint megölt egy sárkányt, ezért szép páncélozott lovon ülő és dárdájával sárkányt ölő ifjúnak szokás ábrázolni.”

Szent György tehát a legenda szerint megölt egy sárkányt. Mivel az európai sárkányölő hősök történetének szimbolikája mögött Attila Róma elleni harcát ismertük fel, így gyanakodni kezdtem, hogy Szent György története mögött is Attila hőstetteit kell sejtenünk. De hogyan lehetséges az, hogy Szent György egy Diocletianus által kivégzett vértanú és ugyanakkor egy Római birodalmat legyőző hun király is egy személyben? Ez elég nagy ellentmondásnak tűnt számomra. A megoldásra Diós István Szentek élete c. munkájában leltem rá:

„A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. A legrégibb változatokból hiányzik”

Vagyis Sárkányölő Szent György legendájában két történelmi személy alakja forrott egybe. Egy keresztény mártíré, aki a diocletianusi üldöztetések során vértanúhalált halt, és egy sárkányölő hősé, aki az eddig megértett összefüggések fényében senki más nem lehet, mint Attila, aki roppant seregeivel éppen a diocletianusi keresztényüldözések felszámolására sietett Európába. Pusztán az a tény, hogy az európai hagyomány e két figurát egy alakká gyúrta össze, hatalmas megerősítését jelenti korábbi gondolataimnak. Ez a tény ugyanis világosan jelezi, hogy itt valóban összetartozó korokról és összetartozó eseményekről van szó. Sárkányölő Szent György személyének kettőssége megerősíti azt a gondolatot, hogy a diocletianusi üldöztetések és a mártírok segítségére siető hun seregek története között ok-okozati összefüggés áll fenn.

Az Anglia zászlaján látható fehér alapon vörös kereszt tehát nem más, mint az ún. György kereszt, amely Anglia védőszentjére utal. Hogy Anglia történelmére Szent György tisztelete milyen markánsan rányomta bélyegét, az jól látszik Diós István Szentek élete c. munkájának következő soraiból is:

„Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: »Szent Györggyel Angliáért!« Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el a csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. E tényt szemlélve nem jelentéktelen dolog, hogy századunk elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.”

Ezek a fenti sorok igencsak elgondolkodtatók. Miért épp a középkori Angliában volt Szent György tisztelete ilyen erős? Miért viselték a Kerek Asztal lovagjai épp Szent György keresztjét a palástjukon? Miért pont Szent György vált Anglia védőszentjévé? Az angol hadsereg miért éppen őrá hivatkozik csatakiáltásában? ... Csak nem azért, mert Szent Györgyben Anglia alapító dinasztiájának hatalmas ősét, a dicső Attilát tisztelték? Csak nem azért, mert az anglo-saxon hódítók tényleg Attila katonái voltak éppen úgy, ahogy azt korábbi fejezeteinkben feltételeztük?

Hogy kétségeink elmúljanak, olvassuk el a Legenda Aureából hogyan ölte meg Anglia védőszentje, Szent György a sárkányt:

„A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.”

Álljunk meg egy pillanatra és figyeljük meg a részleteket: hol is lakott ez a György által legyőzött dögletes sárkány? Egy tenger nagy tóban! Vagyis Beowulf és Vid sárkányaihoz hasonlóan ez a sárkány is a víz alatt élt. Ez tehát ugyanaz a tó és ugyanaz a sárkány, amellyel a korábbi sárkányölő történetek tanulmányozásakor már találkoztunk. A tenger nagy tó az alsó világban élő népek tengerét jelenti. Ebben fejlődött ki egy dögletes, vagy – ahogy Vid történetében olvastuk: disztó nagy sárkány. A sárkány hatalmas méretei a Római birodalom óriási kiterjedésére utalnak. Soha még a történelemben ekkora birodalom nem jött létre. Területe Hispániától Perzsiáig, Britanniától Egyiptomig terjedt. A sárkány tehát tényleg dögletesen nagy volt.

Aztán arra is érdemes felfigyelnünk, hogy ez a sárkány rendszeresen feljárt a tóból, és ha a polgárok nem adtak neki kénytelen-kelletlen két juhot naponta, akkor pusztítani kezdte a népeket. Amikor a juhok elfogytak, a helyzet sokkal rosszabbra fordult. Az embereknek már a tulajdon fiaikat és a lányaikat is oda kellett adniuk a sárkánynak, hogy a szörnyű pusztítást elkerüljék. Mire utal mindez? Nos, megint csak Rómára. Rómára, amely eleinte csak az emberek javait rabolta el és dézsmálta meg. Később azonban már fiaikat és lányaikat is elhurcolta és rabszolgapiacra hajtotta. Az analógia tökéletes. De olvassuk tovább Szent György történetét:

„Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, őt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: »Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányom hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!« A nép felzúdult: »Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!« A király ezt hallván siratni kezdte leányát: »Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegződet?« A néphez fordulva pedig azt mondta: »Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!« A nép beleegyezett, de a nyolc nap leteltével dühödten visszatértek, mondván: »Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétől mindnyájan elpusztulunk!«

A király látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: »Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegződre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány.« Megcsókolta és elbocsátotta őt, mondván: »Leányom, bárcsak előtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!« Ekkor a leány atyja lábához borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz.

Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: »Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!« György így szólt: »Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!« Így a leány: »Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!« György erre: »Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!« Amikor mindent elmesélt, György így szólt: »Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek,« A leány: »Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.«

Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízből. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: »Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!« György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: »Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom!« Az meg is tette, mire a sárkány követte őt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült előlük, mondván: »Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!«

Mire Szent György intett nekik, s így szólt: »Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.« Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szűz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belőle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de ő nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ez után Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekről. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.”

Sárkányölő Szent György történetének minden eleme a keresztény Európa kezdeteiről beszél. Arról a sorsfordító eseménysorozatról, amely véget vetett a rabszolgatartó ókornak, véget vetett a kontinensre ráterjeszkedő pusztító szuperhatalomnak és egy új korszakot hozott el Európa népei számára. Egy hűségen, lojalitáson, becsületen és igaz hiten alapuló új korszakot. Ahol nincsenek önistenítő gőgös császárok, nincsenek többé rabszolgapiacok és nincsenek hitükért oroszlánok elé vetett mártírok. Ez a történet Attila története. Az a rengeteg ország, az a temérdek város, amely Szent Györgyöt védőszentjévé avatta, az a sok-sok Szent Györgynek szentelt templom szerte Európában akaratlanul is a valaha élt legnagyobb sárkányölő hős, Fehérlófia emléke előtt tiszteleg.

Ha pedig már Fehérlófiát megemlítettem, még egyetlen apró érdekességet idehoznék. Amikor jelen tanulmányomhoz illusztrációt kerestem, egy különös dologra lettem figyelmes. Az összes általam talált Szent György ábrázolás úgy jeleníti meg e sárkányölő hős alakját, hogy az lovon ül és lándzsájával átszúrja a sárkányt. Azonban ezeknek az ábrázolásoknak mindezeken felül van még egy folyton tetten érhető közös vonása. A ló ugyanis, amelyen Szent György ül, szinte kivétel nélkül minden esetben fehér.

 

209 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr305838197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@Z. Ákos:"Szent Mihály földi megtestesülése Szent György"
Mesélem a feleségemnek az itt tárgyalt témát, az új felismeréseket, erre megszólal, régebben mindig Szent Mihály és Attila kapcsolatáról beszéltél... Hát persze, mert egy XIX. századi "emeletes" pásztorboton(Vas megye népművészete, 1996, szerk.Gráfik Imre) Mihály angyal alatt Atila alakja van kifaragva, alatta pedig egy vadász(hunter?). Milyen érdekes, hogy az ég alatti szférában, de még nem teljesen földi közegben jelenik meg Atila mint zászlós katona (ez György szerepköre?),mert nála még lejjebb van a vadász, aki egyszerű földi halandónak tűnik. Vajon ő is valaki?
A lándzsa témával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy az olyan, mint egy tengely, ami végső soron összeköti az égi és a földi közeget, vagy a szellemit és a testit. (Ez a képlet azt bizonyítja, hogy szükségünk van a sárkány erejére, de annak megfékezésére, uralására legalább annyira. Haich Erzsébet Szexuális erő és jóga című kötetében jut egy fejezet Szent Györgynek is.)
@csan2:
Az a baj, hogy én is csak egy helyben toporgok, mint a gyulladás, ami jó lenne ha kifakadna, de ki sem fakad, fel sem szívódik. Van, és őröl. Vár.
Valamit érzek, de még a kérdésben is bizonytalan vagyok.

@( Tóth Gyula ):
Ez viszont számomra (pedig már volt róla szó) most esett csak le.
Akkor viszont Arius püspök tanai és Mohamed (hej, de jó lenne, ha tudna valaki görögül is meg arabul is, melyik név mit is jelent milyen nyelven) lehet, hogy könnyebben összeköthetők (megoldva tényszerűen kb 3 évszázadot a naptár problémából), ráadásul innentől kezdve igazolható, hogy egy két hasonló szó összemosása és máris egész máshol tartunk, mert minden így átmosható.

@Kollarics Gábor:
Nagy támpont a Szent Koronán a bal oldalon lévő, tehát bal agyféltekét befolyásoló, tehát a jobb kézre ható erőket kezelő Szent Koszta.

Szóval: Mit is jelent megmihálylani, legyőzni a sárkányt, kimetszeni sebészeti úton a kezelhetetlen részeket vagy mindezt egyben, uralkodóként kezelni.

A másik oldal is levezethető Szent Gábor - Szent Demeter - Szent Damján és Buda viszonylatában a lelki és szellemi gyúgyítás szintjén.
@zoltanh721:

"Eredetileg a neve Simurgh volt, aminek olyan tulajdonságot is tulajdonítottak - hogy képes volt világok közt utaztatni felkapva az embert ha etetik. Az akkád méd kurd arab történetben birkahúsdarabokkal eteti a főhős...namost ha ez eredetileg sárkány, és megölni jönnek... vélemény?"

Lehet, hogy tévedek, de ezek a felsorolt tulajdonságok nem a sárkány tulajdonságai, hanem tipikusan a griff tulajdonságai. Hiszen a Fehérlófia c. mesénkben is a griff az, ami felkapja a főhőst és világok között utaztatja. A griffet Fehérlófia c. mesénkben is etetni kell: hol jobbról, hol balról kell a szájába dobni vagy kenyeret vagy szalonnát. A griffmadár félig oroszlán, félig sas. E tulajdonságai révén mindig a legfőbb istenségre, magára Krisztusra utal. A griffmadarat valóban lehet úgy ábrázolni, hogy a gyanútlan szemlélő azt hiszi sárkányt lát. De attól az még nem lesz sárkány. A griffet és a sárkányt összekeverni éppen olyan, mint összekeverni a legfőbb jót a legfőbb rosszal, mint összemosni Krisztust a Sátánnal.

Lehet persze, hogy voltak olyan peremkultúrák, ahol ez a két jelképes alak a sárkány és a griff összekeveredett. De véleményem szerint ez a keveredés az eredeti tiszta jelképrendszer torzulását jelentette. Azt jelentette, hogy az a peremre szorult kultúra már kezdte elveszíteni a kapcsolatát az eredeti szerves műveltségével. Esetleg az a peremre szorult kultúra alsó-világi befolyás alá került, megfertőzte az alsó világ szellemisége, s a saját korábbi legfőbb szimbóluma olyan elemeket olvasztott magába, amely az alsó világ legfőbb szimbólumát, a sárkányt idézte. Én így látom.

Úgy gondolom nekünk abból a tiszta és erőteljes szimbolikából kell kiindulnunk, ami Fehérlófia c. mesénkben megőrződött. Ahol a sárkány még sárkány, a griff pedig griff, s a kettő között semmiféle átfedés nincs.
@zoltanh721: Érdekes, hogy itt arról olvastam, hogy a rómaiaknak is volt sárkányos zászlójuk meg szkíta ellenfeleiknek is, Szántai pedig megemlíti, hogy a római légiók is sasos zászló alatt vonultak mint Atilla. Összekeveredik a kettő? Vagy némi nyelvbotlással összeverekediket is mondhatnánk.
Én a sárkányt hangalakjától függetlenül fogalmilag az emberefeletti, nagyon nagy erő képi kifejezésének tartom az eddigiek alapján, ami lehet szellemi erő és akkor egy sárkányos madár képét kapjuk (szimurg), aki a mit. enc. szerint az iráni mitológiában lehet jó és lehet rossz is, ha pedig testiséggel kapcsolatos erőt akarják képileg kifejezni, az már inkább a falánk kútban, vagy tóban lakó többfejű sárkányhoz vezet bennünket, amelyik általában nem vesztette el repülési képességét. Arra is vannak adatok, hogy amikor a természet mutatja be ennek a nagy erőnek a "képét" mennydörgés illetve villám formájában, akkor ezzel kapcsolatosan is előjön ez a sárkány fogalom. Az ember rendelkezni akar ezzel az erővel, és ha sikerül neki, akkor nagy utakat tesz meg akár kozmikus léptékben, illetve a legyőzhetetlenség hősi jellemzőit veszi magará, és akkor vissza is jutottunk meséinkhez, és ne felejtkezzünk meg a lóról sem, ami szintén szárnyakat kap, ha rendelkezik ezzel az erőtöbblettel.
Úgyhogy szerintem nem véletlen a turul sárkányos jellege. A szent királyok nemzetsége ettől az erőtöbblettől kap isteni jelleget, ha a mesék és mítoszok sajátos képi logikáját vesszük alapul. Jézus, és (ha Pap Gábor jól érti), Atilla ezt az erőtöbbletet nem használja ki, hanem a jövő emeberiségéért föláldozza.
@Kollarics Gábor:

Ha már szóbakerült a sas-sárkány párhuzam én is bekapcsolódnék egy gondolat erejéig:

hu.wikipedia.org/wiki/Aquitania

"Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània,baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaországegyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen.


Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt.
A másik elképzelés szerint a régió ókori törzsekről kapta a nevét. A római hódítások idején Auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „Auscusok földjeként” is. Többek közt belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép."
...

Azaz van egy régió a Pireneusok Atlanti-óceán érintkezésénél. Ennek neve kísértetiesen hasonlít a SAS csillagképre, melynek a magyar emlékezetben Attila csillagkép volt a neve.
És e régiót is szintén baszkok lakták, lakják...

hu.wikipedia.org/wiki/Sas_csillagk%C3%A9p
"Sas csillagkép: Sas (latin: Aquila) Ez a csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták"

Majd így folytatódik az előző oldal:

"Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne."

Ahogy az ókori név felidézte Attilát számomra, úgy a középkori neve meg Guyenne-re, Arthur király felelségére emlékeztet.

Tudom, hogy ennek így semmi értelme, de mégis elgonolkoztató... hátha mégis...

"Artúr távollétében koholt vádakat terjesztett Artúr feleségéről, Ginevráról és Lancelotról."
@Kollarics Gábor:

Ez a sor lemaradt :
Gineva-Geneva, azaz Genf (franciául: Genève, németül: Genf, olaszul: Ginevra, spanyolul: Ginebra)

“A népvándorlás során a burgundiak fővárosa lett 443-ban, 534-ben a frank birodalomhoz csatolták”
@( Tóth Gyula ): Egy jelképrendszer sohasem független az emberektől, és a körülményeiktől. Attól hogy bizonyos helyeken griff, az a másik hitben lehet főnix-Fenghuang, és lehet sárkány is - de a fejlődés és az átvételek más népektől ugyanúgy megvannak. "Átfedések márpedig nincsenek." Sajnos nincs igaza. Az emberek és a hitek mindig is keveredtek. Ciklusok - jó és rossz harca - pedig mindig is voltak, és lesznek is - de a változás nemcsak a régi elvesztését jelenti hanem az új születését, vagy a régi átformálódását is aminek oka van, és igazából ezt próbálom követni és átlátni.
Apropó kereszténység és jelképek... melyik keresztény vallás és jelképei alapján is követjük az elődeinket, vagy Attilát magát?
Ha a múltunk kelethez köt, ahol a sárkányok inkább jók talán onnan kellene kiindulni, és magyarázatot adna hogy végül miért az lett ami. De az látszik, hogy komoly iráni és turk hatás kapcsolódik elődeinkhez hozzá - és egyben mutatja az utunkat hogy kikkel voltunk vagy lehettünk együtt, vagy kapcsolatban. Egy dolog viszont bizonyos - olyan tudást és egységet zúzott szét Róma a 4. századtól, hogy az elképesztő. Az is tény, hogy Róma nem volt keresztény sokáig, így az sem meglepő hogy nem tudta a kereszténységet legyőzni helyette átvette és az élére állt, és persze a saját módján használja a jelképeit. Pl. Keresztre feszített hullákkal szegélyezi az utat, és inkvizíciók, zsinatok, ahol saját magát rakja mások fölé - ahelyett hogy összetartaná és egymás mellé rendelné a népeket inkább szétszedi, szeretet helyett bűntudatot gerjeszt stb. Innentől pedig máris látszik hogyha egy jelképet átvett, átveszi a többit is, de egyből nem a jót jelenti hanem a rosszat, és innen a látszólagos keveredés. Ez pedig eredeti keresztény hit, és nem a szétszakadt darabjai ami nem nesztoriánus, nem gnosztikus, nem kopt, hanem római keresztény vallás amit ráerőszakoltak mindenre.
A következő soraimmal nem áll szándékomban senkit sem megbántani, ugyanakkor egyre kevésbé tudom szó nélkül hagyni azt a bizarr jelenséget, amit egyes hozzászólásokban tapasztalok.

Az elmúlt néhány fejezetben alapos elemzésnek vetettük alá Fehérlófia, Beowulf, Vid, Launcelot és Sárkányölő Szent György történetét. E történeteket áttekintettük, értelmeztük és összehasonlító elemzésnek vetettük alá. Felismertük e legendák közös gyökerét és észrevettük, hogy mindegyik ugyanarról a hatalmas és világformáló eseménysorozatról mesél. Azt azonban sohasem hittem volna, hogy mindezek után nekem még azt is külön bizonygatnom kell majd, hogy a sárkány alapvetően negatív figura. Meg vagyok döbbenve. Mire fel ez a görcsös ragaszkodás a sárkány szimbólumához? Mire fel ez a hirtelen támadt szimpátia e népeket pusztító entitás iránt? A fent vizsgált öt történet közül melyikben van akárcsak leheletnyi pozitív jellemvonása is a sárkánynak?

Persze nem akarok képmutató módon úgy tenni, mintha nem érteném pontosan, hogy mi áll a sárkánymosdatás háttérben. Ezért úgy döntöttem, hogy a sárkány jó vagy gonosz voltával kapcsolatos vitát berekesztem. Később - mivel úgy látom nagy szükség van rá - egy külön fejezetben fogom kifejteni, hogy abban a keretrendszerben amelyben én gondolkodom ki a sárkány, ki a koronás sas és milyen törekvés bújik meg e két szimbólum összemosásának és a sárkány kifehérítésének gondolata mögött.
@Kollarics Gábor: Köszönöm, hogy észrevételt tett a bejegyzésem kapcsán. Véleményem szerint, már nem pusztán történelmi ügyről van szó. Ezen a blogon már olyan üdvtörténeti és vallásdogmatikai kérdések íródnak át, amelyek alapjaiban formálhatják át a hitéletet is, amellyel együtt esélyt kaphat egy teljesen más erkölcsre és viszonyrendszerre épülő társadalom kialakulása. Szerintem Gyula már érti a lényeget, amire rá szerettem volna világítani.

Érdemes arra figyelni, hogy a székelyek, akik várják, hogy Csaba királyfi, csillagösvényen érkezve, a mennyei sereget vezetve megsegítse a magyarokat és az a Mátyás legenda, hogy a hegy gyomrában alszik Mátyás és a Fekete Sereg és várja, hogy eljöjjön az idő a harcra, összevethető-e a legelső hozzászólásban idézett bibiliai idézettel és a Szent Mihály - Sárkányölő Szent György átfedéssel vagy a szakrális magyar királyok istenfiúi szerepkörével?

"Amint fent, úgy lent." Olyan dolgok körvonalazódnak, melyek megfogalmazására egyelőre nem vállalkozok.
"Egy napon aztán tanácsot ültek a vének, mitévők legyenek, hiszen maholnap mindenki a szörny gyomrában leli halálát. Küldöncöt menesztettek hát a hírneves Krak lovaghoz, és kérve-kérték, jöjjön el hozzájuk, szabadítsa meg őket a gonosz sárkánytól. A bátor Krak nyomban felöltötte fegyvereit, s elindult a balsors sújtotta faluba."Megfogadták, hogy Krak tiszteletére várost építenek a Wawel-hegyen. S hogy a bátor lovag neve örökre fennmaradjon, a várost Krakkónak nevezték el."osregek.blogspot.hu/2011/11/krak-es-sarkany-lengyelorszag.html
A név egybecsengése is csodálatos: Krak-György

Kutakodásaim során arra a meglátásra jutottam sárkány ügyben, hogy a népi emlékezetben igenis él a jó sárkány motívuma is:
"A helybeliek úgy tartják, hogy egyszer régen egy szerencsehozó sárkány élt a Mátra erdeiben. A falu népe és birtokosai is szerették és tisztelték ezt a sárkányt. A Kompolti család utolsó férfi tagjának halálakor a sárkány megsiratta a családot, s mivel a vártemplomban helyezték örök nyugalomra a falu urát, a sárkány leereszkedett a vár kútjába, hogy mellette lehessen. Ezeréves álom vette így kezdetét. A legenda úgy tartja, hogy az ezer év letelte után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. Ám amíg ez az idő eljön, a sárkány addig is szerencsét hoz azoknak, akik leheletét belélegzik, ha ásít. Hogyan? Egy pénzérmét kell a vár kútjába dobni, s ha nem hallatszik, akkor ásít a sárkány, így az érme a nyitott szájába hull. Ellenben ha koppan a pénz, akkor a sárkány alszik, s a pénz a pikkelyére esett."www.kisnanavar.hu/new/hu/legendak/3-alvo-sarkany-legendaja

Sárkány:"a baranyai Szentmihályhegy határában lévő hasadékban szokták látni. Néha kifekszik a napra sütkérezni. Ez utóbbi, a szentmihályhegyi sárkány, egy nagyon ritka, békés, jámbor állat, amelyik megvédi a falut. Máskülönben a falu névadója, Szent Mihály, bizonyára el is pusztítaná."mandarchiv.hu/cikk/209/Harry_Potter_magyar_sarkanya
"Szentmihályhegyen (Baranya m.) is ott él a falu határában levő hasadékban a Miskolczi Gáspár által leírt alakban – többen látták a falubeliek közül kinn sütkérezni a szakadék partján. Békés jámbor állat, jelenléte megóvja a falut a jégesőtől."mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1121.html

"szegény juhász megment egy kígyót a tűzből. A kígyó (vagy apja) hálából azzal a képességgel ajándékozza meg, hogy értse az állatok beszédét (a szájába lehel, kígyókövet ad vagy egy darabot a fehér kígyó húsából)."mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1765.html

"Az Ószövetség rézkígyója a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. Ez a szimbólum hordozza magában legmélyebben az ellentétekben rejlő összetartó erőt."

"A Mitológiai Enciklopédia így fogalmaz: „A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz."

"Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is.” A kígyónak, más szimbólumokhoz hasonlóan számos jelentése van. Mindig a bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség."

"Az egyiptomi hitvilágban Aphopisz kígyó a sötétség démona, így napisten Ré ellensége. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvényé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. A görög-római mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. "
"A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalommal bír. "www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_150.html

Pap Gábor: Mánitól Rasdiig című könyvében (Két Hollós 2013) így ír a teremtéstörténet manicheista változatáról: "Tehát a kertet nem az atyaisten létesíti, hanem a gonoszok feje, és aki belopakodik, ráadásul éppen kígyó képében, az maga Jézus. És ő bátorítja az emberpárt, hogy nincs elveszve... A gonosz féltékenyen őrizteti a kertet. Ennek ellenére be tud lopakodni kígyó képében Jézus, és felvilágosítja az emberpárt."

Longinusz tehát mit tesz a keresztre feszített Jézussal? A lándzsájával átdöfi az oldalát! Vagyis a legmagasabb szinten, Jézus szintjén, a kígyó, a sárkány is lehet már jó, mint ahogyan a lator is megtérhet gonosz sárkányságából a szenvedő Jézus oldalán.Jézus ama ős kígyó, aki a tudás birtokosaként tanítja a tanítványait, a követőit, hogy aztán dárdával az oldalában bevégezze a kereszten.Felvállalja tehát a sárkánysorsot, a megöletést, hogy mi emberek, akik sokszor sárkányok vagyunk jó sárkányokká váljunk bőrünk, régi természetünk levedlésével.
@zoltanh721: "A hunok szkíták mind női alakot tiszteltek, benne az életet.(...) Ezzel szembe jött Róma egy férfi képével"

"A sárkány spirituális síkon az ember patriarchátus által elnyomott női oldalát szimbolizálja. Nem erővel, hanem szeretettel kell és lehet szembeszállni vele."
(Pamela Ball: Tízezer álom, a "sárkány
(mesebeli)" szócikkből)

@( Tóth Gyula ): "Mire fel ez a görcsös ragaszkodás a sárkány szimbólumához?"
A válasz egyszerű. Mert ez a tanulmány címébe foglalt két emberi minőség egyike. A sárkányölés idevágó történetei,legendái az Ön remek szimatának köszönhetően feltártak dinasztikus és családtörténeti szálakat, melyek a távoli Albionig nyúlnak, azokra nézve meggyőzőek is, viszont a mesebeli, más szóval mitologikus képek visszaolvasása azt hiszem nem pusztán jó szimat kérdése, hiszen egy kép három síkon biztosan megközelíthető. Úgy vélem, a mese "szelleme" tiltakozik a történeti síkra való leszűkítés ellen. Talán emlékszik még a Lél György című mesére, arra nem azért bukkantam rá, mert ezzel a témával foglalkozom, hanem mert a gyerekeim épp ezt választották esti mesének. És itt van a kutya eltemetve. Ugyanis a meséhez nincs komment, mert azt mindenkinek a maga életében kell elhelyeznie.
Szinte biztos vagyok abban, hogy egyik hozzászóló sem vitatja, hogy a magyar népmesében a sárkány negatív: lányrabló, fogvatartó, de az is azonnal látszik, hogy hősünket nem kísérti, csábítja, mint a sátán (ami nem azonos népmeséink sárkány alakjával) hiába fordítják nekünk ezzel a szóval , hanem próbatétel elé állítja: elég bátor és elég erős vagy-e. Ez inkább egy elkerülhetetlen szembesülés minden "hős", minden ember számára. Ha nem így lenne, a gyerekeink nem kérnék ezeket a meséket.

Még annyit: az Atilla-György azonosításra fölhozott érvek figyelemre méltóak, de ha a Képes krónika Atilla-miniaturáit és Szent Gyorgy ábrázolásait nézegetem, akkor mégiscsak különböznek. Nem lehet más magyarázata is az összeolvadásnak, hiszen ez szinte csak a nyugati adatokból lett kihámozva, hazai hagyományaink pedig nem tudnak róla.

@csan2: "Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír".
Rosszul emlékszem, hogy Tóth Gyula a vizigótokról és az osztrogótokról kimutatta, hogy ők is fehér illetve fekete hunok? Fura, de az aqua szó is a fehérhez vezethet? Fehérek földje, jobban hangzik mint vizek földje. Megvan az idézet is a "Fehér magyarok, fekete magyarok" tanulmányból:

"Úgy gondolom teljesen egyértelmű, hogy míg az OSTro-gótok az ESTi, északi, azaz fekete hun ágat képviselik, addig a VISi-gótok neve éppen azt a VIS szót tartalmazza, amelyről épp az imént állapítottuk meg, hogy eredetileg „ősz” azaz „fehér” jelentéstartalommal bírt!"

Csanád, nincs egy perc nyugta az embernek, igaz?
@gigabursch: "Mit is jelent megmihálylani, legyőzni a sárkányt, kimetszeni sebészeti úton a kezelhetetlen részeket vagy mindezt egyben, uralkodóként kezelni."

Szóval ez az ikresedés nem tükörszimmetrikus, hanem egymást kiegészítő jellegű. Budával kapcsolatban felvetném Ár-Pád-ot, az ő személyneve azonosnak tekinthető Budáéval, ami bizonyíthatja, hogy a szerepkör átörökítődött, tehát tényleg létezik ez a dolog, talán nem véletlen az egybeesés?

@Z. Ákos:"a hegy gyomrában alszik Mátyás és a Fekete Sereg és várja, hogy eljöjjön az idő a harcra, összevethető-e a legelső hozzászólásban idézett bibiliai idézettel és a Szent Mihály - Sárkányölő Szent György átfedéssel vagy a szakrális magyar királyok istenfiúi szerepkörével?"

Érdemes lenne tisztázni ezzel kapcsolatban, hogy az istenfiúság alatt Jézus Krisztus aktuális megjelenítését kell-e értenünk, ahogy az a katolikus egyházban papi feladat, vagy valami mást, például azt, amit itt egy kommentben vetett föl valaki, hogy atilla Krisztus második eljövetelének a képviseletében uralkodik. Jézus tanításainak tükrében földi uralkodónak lenni problémás lenne az előbbi módon. Ezért is gondolom én ezt az utolsó ítélet koronájának. Ha így van, akkor ez az atillai hagyomány talán Géza fejedelem idejében áll helyre a Kárpát-medencében. Addig meg keresték Aladár utódainál a Szent Koronát? Másképp már Árpádot is koronázhatták volna, vagy nem így van? Több a kérdés mint a válasz.
Kedves hozzászólók!

Tegnap este a következő sorokkal zártam a napot:

"...úgy döntöttem, hogy a sárkány jó vagy gonosz voltával kapcsolatos vitát berekesztem."

Ehhez képest reggelre újabb sárkány-mosdató kommentek születtek, vagyis a kérésemet egyesek szemlátomást negligálták. Ez egy kicsit elszomorít.

Ezekben a ma reggelre született hozzászólásokban az egyiptomi napistent védelmező pápaszemes kígyótól a kínai jóságos sárkányokig sok minden terítékre került, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek egytől egyig alsó világi kultúrák voltak. Az alsó világ istene pedig a sárkány. Tehát e megromlott kultúrák hamis koordináta-rendszerében a kígyó vagy a sárkány valóban lehet pozitív alak. Abszolút értelemben azonban soha nem lehet az! Ha valaki első olvasásra nem értette volna meg az előző három mondatot, az olvassa el újra és újra, mert a lényeg ezekben van! Még az a torz és beteg manicheus felfogás is szóba került, amely szerint az Édenkert gonosz hitetője valójában Krisztus volt. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a "szerves műveltség" felkent pásztorai a gnoszticizmus terjesztésével az elmúlt évtizedekben mekkora rombolást vittek végbe és milyen zűrzavart támasztottak a fejekben.

Az az érzésem tehát, hogy sárkány ügyben nagyon elbeszélünk egymás mellett. Olyan szinten nem értjük meg egymás gondolatait mintha két külön univerzumban élnénk. Mivel már amúgy is túlbeszéltük ezt a témát, ezért nem látom értelmét a további ezzel kapcsolatos vitának.
Kedves Gábor és Gyula!

Igaza van az agy egy rejtélyes gépezet, ami akkor ketyeg leginkább amikor pihentetni akarjuk.
Az aqua- fehér kapcsolatra gondoltam én is, de nem akartam minden labdát egyszerre leütni. Örülök, hogy egy hullámhosszon tudunk időnként rezegni.

Engedje meg, hogy pár gondolatot fűzzek az észrevételeihez:

A Képes Krónika miniatúráinak van egy varázslatos világa. Ha valahol a fénykép szemlélettől el kell rugaszkodni, akkor talán pont a Képes Krónika az. Németh Zsoltnak van egy kitűnő könyve www.magyarmenedek.com/products/1589/A_kepes_kronika_miniaturainak_atfogo_ertelmezese_-_Nemeth_Zsolt.htm , amiben Pap-Szántai gondolatait viszi tovább és megpróbálja ez alapján elemezni a képek közötti összefüggéseket. Javaslom mindenképpen Önnek az említett kutatok előadását és tanulmányait a Krónikával kapcsolatban. Elfogadva a gondolataikat, pont ezért nem tartom célszerűnek a Krónikában szereplő Attila képek összevetését a Szent Györgyével... (de lehet, hogy mégis Önnek van igaza...)

A hozzászólásában utalt különféle néprajzi gyűjtésekre. Említi többek között a baranyai Szentmihályhegyet. Ahogy olvastam rögtön egy gondolat fészkelte be magát a fejembe: Ténylegesen eredeti magyaroktól, hunoktól származnak ezek mondák, helyi legendák? Ne felejtsük el, hogy pl Baranyában nagyon kevert az etnikum él együtt. Svábok, sokacok, szerbek és újabban hollandok települtek be az évszázadok alatt erre a részre. Esetleg érdemes lenne átvizsgálni, hogy az Ön által is említett területeken mennyire volt jellemző az e fajta etnikai keveredés.

A Burgundia, nibelung énekekkel kapcsolatos hozzászólásomnál is említettem ezt a gondot.

A sárkány szerepkőrrel én is gondban vagyok, de lassan hajlok arra, hogy Tóth Gyulának igaza van. De lássunk egy példát:

87.229.73.118/~mennyeze/?q=node/7535&size=_original

Bögözi árpádkori templom falfestménye. A kép alsó részén egy hatalmas tágra nyilt szájú, a poklot ábrázoló sárkány tátott szájjal várja a szenvedésre ítélt lelkeket...
Felette egy fehér oszlop, melyet Pap Gábor a manicheista fényfelszabadítás színbolumának tekint... És a sárkány szájánál egy alak, aki kilopja a sárkány szájából a már belezuhant lelkeket...

Hogy miért is mutatom ezt a képet? A dilemmámat ez a falfestmény is alátámasztja: Ahogy már korábbi hozzászólásomban utaltam rá, Szent György nem öli meg a sárkányt, ahogy Jézus sem pusztitja el a gonoszt... Bár mindkettő megtehette volna, de egyik sem élt ezzel a lehetőséggel. Sőt Jézus az utolsó szavaival megbocsátást kér az ellene vétkezőknek, a kínzóinak. Érdemes lenne ezt is jobban végiggondolni! Miért nem szabad elpusztítani a gonoszt, vagy éppen a gonoszt jelképező sárkányt?

Számomra csak egy Szentírás létezik: Az Újszövetség, „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16.

És van egy másik ahol a Jahve öldöklésre ad parancsot, ráadásul ártatlan emberek lemészárlására.
Ahogy ezt az égbekiálltó kettősséget sem értik meg az emberek és nap mint nap összemossák a két írást, úgy hasonló játszódik le véleményem szerint a sárkány kérdéskörben is.

Van két sárkányos álláspont: Egyik megöli a gonosz sárkányt (talán úgy, ahogy Jahve utasítására a kiválasztott népcsoport a másikat) és van egy másik ahol nem megölni csak a helyére viszi vissza, oda ahova térben is időben tartoznia kéne.

Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztitotta valójában ezt a gonosz Rómát? NEM! És ennek felismerése megint Tóth Gyuláé. Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin! Ezt a tényt nem szabad elfelejteni!

folyt köv
Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin!

Ezt a tényt nem szabad elfelejteni! Szent György sem öli meg a sárkányt, hanem csak ártalmatlanítja és odaadja az ikonokon vele mindig együtt ábrázolt szűz lánynak, aki beviszi a kastélyba, a városba!

Mindenki ismeri Szent Pál történetét. Az első mártirgyáros. Jahve nevében öli a keresztényeket. Az első mártir, Szent István megkövezése is hozzá kapcsolódik... Ki ő ha nem a sárkány emberi bőrben testet öltött változata? Fontos lerögzíteni, hogy amit írok most az nem egy teológiai fejtegetés, ez csak egy gondolatmenet, mely próbál mentes lenni mindenféle dogmatikus beidegződéstől.
Szóval ez sárkány tulajdonságokat képviselő Paulus a lován poroszkál Damaszkusz félé, és hirtelen leesik a lováról. A zuhanásával jórafordul a személyisége és jóra fordul a kereszténység sorsa is. Honnan esik le? A lováról, arról az állatnak a nyergéből, ahol Szent György is ül az ikon ábrázolásokon! A ló, a fehér ló – így Szent György lova is- a tulajdonságok legfontosabb jelképe. Ló szükséges Pál jóraforduláshoz, de ez az ami Attilában származásánal fogva is megvan!

Itt most egy kis kitérőt tennék. Évezredek óta, de főleg napjainkban a jog és morál már köszönőviszonyban sem áll egymással. A jog számít nem a tényleges cselekedet. Ha a bíróság a gyilkost, a milliárdokat sikkasztót a jogra hivatkozva felmenti –akkor az ártatlan. Míg az éhségtől szenvedő szegényeket a jogra hivatkozva lehet megfosztani mindentől, még a becsületüktől is, hiszen ő bűnös...

Talán a sárkány megítélés kulcsa is itt rejlik a jog és morál kérdéskörnél. Legyen kiinduló pont, amit Tóth Gyula (véleményem szerint is jogosan) állít: A sárkány gonosz, bűnös. A jogra nevelt gondolkodás alapján ha bűnös a sárkány akkor el kell ítélni, azaz meg kell ölni. Ha nem ölik meg, akkor az azt jelenti, hogy nem is bűnös, tehát ártatlan és jó esetleg kedves...

Hogy mennyire így van, elég csak végiggondolnunk, hogy lehet a média segítségével pár hónap alatt angyalból ördögöt és gonoszból szentet gyártani. Itt most nem sorolnék neveket... akinek füle van, az úgyis meghallja, megérti.
És pont ez a RÓMAI JOG, az alapja a mai igazságszolgáltatásnak, joggyakorlatnak és a társas együttélés feltételeinek.

Kedves Gyula, a könyvének egyik alepgondolata, hogy bár Attila elpusztította Rómát, de mégis annak szellemisége továbbélt a RÓMAI Katolikus egyház, a Német-RÓMAI Birodalom és a Kelet-RÓMAI birodalom eszményében.

Ezt a gondolatát szeretném kiegészíteném még egy negyedik pillérrel: a RÓMAI joggal...
@csan2:
"Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztította valójában ezt a gonosz Rómát? NEM! És ennek felismerése megint Tóth Gyuláé. Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin! Ezt a tényt nem szabad elfelejteni!
"

Aki olvasta Miklósvölgyi János: Sixtus Kápolna - Félezer éves Hollywood c. könyvét (szerintem itt sokan, főleg a "read only" üzemmódú olvasók) és annak végkonkluzióját tudja, hogy nem lehet csak Krisztust választani a felemelkedéshez, mert választani kell Barabást is, EGYIDEJŰLEG, hogy az elesettet, a gyengét, a megtévedtet is fel lehessen emelni, mert az ő felemelésük nélkül nincs esély a felemelkedésre. Ennek hiányában ugyanis valahol a farizeus és a gyilkos között maradunk.

Szóval:
Tisztában kell lenni a sárkánnyal, annak formájával, megjelenésével, minőségével, tevékenységével.
Erényei mentén ki kell domborítani*, de a túltengésekről le kell szoktatni (Gábor-Demeter-Damján-(Buda)), sőt ha kell, vissza kell metszeni (Mihály-György-Koszta-(Atilla)).

_____
* Még a világ legelvetemültebb bűnözői is mondhatnak, tehetnek jót, igazat. vö: Lenin: Tanulni, tanulni, tanulni. - Ennél szerintem kevés ember mondott ennyire tömören ekkora nagy igazságot, még akkor is ha mindannyian tudjuk, hogy mit tett ez az őrült.
"( Tóth Gyula ) 2014.03.03. 10:17:20
Akármit is állítson a Szántai-Pap-Molnár trió, a gonosz és a jó között nincs semmiféle fokozatokban történő átmenet. Ez a fajta mindent elrelativizáló gondolkodás vezet oda, hogy lassan eltűnnek az abszolút igazságok. Mert végső soron a rosszat, a gonoszt is meg lehet érteni, mert a gonosz is fejlődhet és a végén jóvá válhat."

gigabursch 2014.03.13. 12:41:41
@csan2:
"Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztította valójában ezt a gonosz Rómát? NEM!
(...)
nem lehet csak Krisztust választani a felemelkedéshez, mert választani kell Barabást is, EGYIDEJŰLEG, hogy az elesettet, a gyengét, a megtévedtet is fel lehessen emelni, mert az ő felemelésük nélkül nincs esély a felemelkedésre. Ennek hiányában ugyanis valahol a farizeus és a gyilkos között maradunk."

"Ha a démonok nem fejlődnének, az azt jelentené, hogy az Abszolútumon belül létezik gonosz." (Kyriacos C. Markides - A Ciprusi Mágus 1985 - 190.oldal)

Szerintem itt alapvető spirituális kérdésről van szó, amint azt a Ciprusi mágus-tól származó idézet jelzi. Az alapvető kérdés tehát az, hogy az Abszolútumon belül létezik-e a gonosz? Ha létezik, akkor az ellentétben van Isten egyedülvalóságának eszméjével, mert akkor a Gonosz duálpárja a szerető Istennek. Tisztában vagyok azzal is, hogy az Ószövetség istene lehetne ez az entitás, de itt már nem csupán azonosításról van szó! Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását a szeretetről, mint a teremtés leghatalmasabb erejéről, vagy szembeállítjuk vele JHWH-val azonosítható gyűlólet erejét. Ez nem csupán hitbéli, esetleg teológiai kérdés, hiszen tudjuk, hogy a szeretet táplál, erősít, felemel; a gyűlölet pedig öl! Melyiket választjuk? Ha sokan - tudatlanul - a gyűlöletet választják, lehet-e ez ok arra, hogy mások is eszerint éljenek? A gyűlölet a halál kultúrája, a szeretet az élet vallása. Tehát az alapkérdés, hogy létezik-e Istennek negatív párja a teremtésben, vagy csupán didaktikai céllal kell megtapasztalnunk a gonoszt, hogy megtanuljuk a helyes választást?

Ezt látta meg helyesen gigabursch, ez a szkíta jellemvonás nyilvánult meg abban, hogy Atilla nem elpusztította Rómát, hanem megadta a felemelkedés lehetőségét. Az más kérdés, hogy ez nem egészen úgy valósult meg, ahogy azt a Jézusi tanítás alapján várhatnánk. Ebben a történelmi gellerben Atilla korai halála lehetett a fő ok.
Számomra a sárkány milyensége körül kialakult vita arról szól, hogy az élet élni akar és a gonosz sárkány ezt az élni akarást szeretné tudatosítani az emberiségben. Az élet nem pusztán a vegetáció színtere, hanem a jó akarásáé, a gonoszság legyőzéséé, az elesettek és gyengék felemeléséé. Mert ha ez nincsen meg, akkor csak vegetáció az élet, ahogy azt a ma élők többsége éli. Ezért lehet a gonosz sárkányból egy fejlődés után jó sárkány, ahogy az a különböző megközelítésekből látszik. Ha elfogadjuk, hogy testetöltéseink célja a tanulás és a tapasztalatszerzés, hogy a spirituális fejlődés egy magasabb fokán újjászületve többet tehessünk embertársainkért, akkor ezt a lehetőséget (a tanulás, felemelkedés lehetőségét) egy mítikus szörnytől sem vonhatjuk meg dogmatikai alapon. A Jóság és a Gonoszság a teremtett világ kategóriái, de nem önmagukban léteznek és hatnak, hanem viszonyrendszerükben. Ha Gonosz nem válhatna a végén JÓ-vá, akkor tényleg kilátástalanná válna az életünk!
Nem szabad statikus kategóriákban bennragadni, a fejlődés folyamatát és irányát kell megérezni a mesékben, és az erre való felhívást!

Köszönet a tartalmas hozzászólásokért!
Kedves Csanád!

Van egy emlékem arról ,hogy az "árpádházi"-királyok lapockáján anyajegy volt található,erről tudták azonosítani a vér szerinti származást,ha arra szűkség volt.
Talán Dümmerth Dezső munkájában olvashattam.

A nibelung-énekből az anyajegy ,vagy májfolt formája is kiderült.
@( Tóth Gyula ): "az az érzésem tehát, hogy sárkány ügyben nagyon elbeszélünk egymás mellett. Olyan szinten nem értjük meg egymás gondolatait mintha két külön univerzumban élnénk."
Lehet ez az én hibám is, hogy nem pontosan fogalmaztam meg a gondolataimat, és így félreértésre adott alapot.
Természetesen én sem a Sátánt, a gonosz erőt mentegetem, hanem ennek a gonosz erőnek a szimbólumát, a Sárkányt, a kígyót próbálom megvédeni. Hiszen a kígyó egy valóságosan ma is létező élőlény, egy állat. Ha sok tekintetben lehet is a szimbóluma a gonosz erőnek, attól még ez nem jelenti azt, hogy minden kígyó, vagy kígyó szimbólum automatikusan a gonosz megjelenítője.Ha így lenne, akkor minden kígyót ki kellene irtani a természetből. Volt amikor így is gondolkodtak az emberek, és azonnal agyonütötték szegény állatokat, amikor reájuk akadtak. A kígyó gyógyító erővel is bír, hiszen a kígyóméreg nagyon sok mérgezés ellenmérge tud lenni.
A sárkányok, az ősi dinoszauruszok sem mind voltak vérengző fenevadak, hanem éltek belőlük békés növényevő fajok is, amelyek ártalmatlanok voltak az emberekre.
Talán ezeknek a békés egyedeknek az ősi emléke élt tovább a jó sárkány képzetekben, az emberek emlékezetében, vagy akár valóságosan is, hiszen szavahihető tanúk beszámolói szólnak az ő jelenlétükről is.
Remélem, most már érthetővé vált, miért beszélünk a jó kígyókról, a jó sárkányról is.

Jézus valóban nem öli meg a gonoszt, a gonosz sárkányt, hanem magára veszi a bűnösök bűneit, bűnnel szennyezett ruháit, a bűn terhét, és hal meg ő maga a gonosz helyett a kereszten. Ő hal meg tehát a sárkány helyett, hogy mi ennek hatására, megszabaduljunk sárkányos természetünktől, szívünk meglágyuljon és megtérjünk. Ha a sárkány helyett Ő hal meg, akkor a halála is valamilyen formában hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogyan a sárkánynak kellene elszenvednie a halált. Ezért fúródik az Ő testébe a dárda(Longinusz dárdája), mint ahogyan a sárkány testébe is fúródna, de még most nem fúródik ilyen formán, mert a gonosz, a Sátán csak a végső ítélet során fog elpusztulni.
Tehát Jézus felveszi a sárkánytermészet ruháját, de nem azért, hogy elsárkányosodjon, hanem hogy megmentsen. Tehát ő a jó sárkány, aki megmutatta, hogyan kell és lehet a mi gonosz sárkányruhánkban,vagyis "emberi formánkban" jóként, jó sárkányként élnünk.
Longinusz élete is ezt példázza: "Caesarea nevű városában huszonnyolc éven át szerzetesi életet élt, és szavával s példájával sokakat megtérített. Mikor a helytartó elfogatta és Longinus nem akart áldozatot bemutatni, parancsára kiverték a fogait, nyelvét kitépték, de nem vesztette el beszélőképességét. Fejszét ragadott és darabokra zúzta, összetörte a bálványokat, mondván: „Meglátjuk, vajon istenek-e.” A bálványokból kimenekülő démonok a helytartót és társait szállták meg, akik őrjöngve és csaholva Longinus lába elévetették magukat. Longinus így szólt a démonokhoz: „Miért lakoztok a bálványokban?” – „Ott a mi lakhelyünk, ahol nem ejtik ki Krisztus nevét, és a kereszt jelét sem látjuk” – válaszolták. Az elöljáró tombolt dühében és elvesztette szeme világát, erre Longinus ezt mondta neki: „Tudd, hogy nem gyógyulhatsz meg, ha előbb engem meg nem ölsz. Mihelyt végzel velem, imádkozom majd érted, tested és lelked egészségét is visszanyerem számodra.” A helytartó rögtön lefejeztette Longinust, odament testéhez, és leborulva megbánta bűneit. Azonnal visszanyerte egészségét és látását. Életét jó cselekedetekben fejezte be."mek.oszk.hu/04600/04626/html/legenda0037.html
Tehát nem öli, nem ölheti meg a gonosz , sárkányos uralkodót, hanem ő hal meg helyette.
Atilla sem pusztítja, pusztíthatja el Rómát, hanem ő hal meg helyette, megmérgezik, az Ő birodalma enyészik el, hogy Róma megtérjen, megtérhessen.

"szerves műveltség" felkent pásztorai a gnoszticizmus terjesztésével az elmúlt évtizedekben mekkora rombolást vittek végbe és milyen zűrzavart támasztottak a fejekben."

Csak annak a fejében okoz ez zűrzavart, akinek nincs szilárd keresztény hite.
Miért baj az, ha a kutatók bemutatják és ismertetik a manicheista tanokat, tantételeket?
Nem kötelező ezeket ma követni senkinek sem.
Egyébként én nem látok olyan nagy és kibékíthetetlen ellentétet a manicheista teremtéstörténet és a nagyegyház teremtéstörténete között.
Pusztán arról van szó, hogy a gonosznak tulajdonítjuk-e a tudás megszerzését, vagy ez az Isten elleni lázadás "non plus ultrája".
Mindenki döntse el, mit gondol erről!
@csan2: Köszönöm a könyvajánlást, nagyon érdekel Németh Zsolt "képolvasása".
A Szent Györgyre vonatkotó gondolatmenetre később szeretnék reagálni, elég sok minden felszínre került ebben.

@bélaybéla: Két észrevételem volna az on által közölt adathalmazhoz. A sárkány hangalak kétfelé is mutat: egyrészt gyakori helynévként fehér kán(fejedelem) értelme van, és fejedelmi területek tartoznak ide (dr.Zsolt Zsigmond kutatásai alapján), másrészt népmesei alak (fejére nézve megsokszorozódó alakokban, erőfokozatokban), aki fogva tart egy királylányt. Érdekes helyi legendákat idéz a gyűjtés, ezek akár nagyon ősi, vagy messziről hozott hagyományok is lehetnek, hiszen láttuk, hogy ezeket nagy távolságokra is magukkal viszik, lásd a Gudkeled nemzetség Tóth Gyula által szenzációsan vigignyomozott legendáit.

Szerintem érdemes a továbbiakban a Fehérlófia-féle magyar népmesék sárkányfogalmánál maradni tartalmilag, hiszen ennek hőse (lehetne) György és Atilla a saját pályaképe alapján, az ilyen vitézeket várják az elrabolt királylányok.
Meg kell mondjam: nagyon örülök a mostani felfokozott aktivitásnak. Igazából már vártam is, hogy eljöjjön az idő, amikor mások agya is elkezd ugyanarra a rugóra járni mint az enyém, amikor mások is elkezdik meglátni a mélyen eltemetett összefüggéseket és gyűjteni kezdik a hasznos adalékokat. Ez nekem hatalmas segítséget jelent, hiszen közösségi munkában sokkal gyorsabban lehet felgöngyölíteni a szálakat, mint magányos harcosként. Úgyhogy innen is biztatnám a hozzászólókat - és azokat is akik eddig csendben figyeltek - hogy gondolkodjanak, merjék megkérdőjelezni a megkövesedett történelmi dogmákat és gyűjtsenek! Én minden adalékot szívesen fogadok, akár hasznosnak bizonyul az a későbbiekben, akár nem. Voltak olyan izgalmas információmorzsák is, amelyet egyesek fél éve, egy éve, vagy akár még régebben küldtek nekem, s látszólag azokkal az adatokkal semmit sem kezdtem. Ez ne kedvetlenítsen el senkit! Jelen pillanatban is vannak olyan meglátásaim, amelyek egész régen beküldött adalékokra épülnek, s témát biztosítanak követező tanulmányaim számára. Nem minden adatot tudok azonnal felhasználni, de később, új felismerések fényében sok régi adat aktuálissá válhat.

Van azonban olyan fejlemény is, aminek annyira nagyon már nem örülök. Ez a blog ugyanis alapvetően egy történelmi blog. Ennek a blognak a fő témája a középkori időrendi anomáliák vizsgálata, mégpedig annak a kronológiai zűrzavarnak a tisztázása céljából, amelyre elsőként Heribert Illig világított rá. Vagyis nem ez a megfelelő terep a hitviták lebonyolításához. Természetesen, mint mindenki másnak, nekem is megvan a magam jól kiforrott világképe és hite. Eddigi hozzászólásaimból mindenkinek lehetősége volt leszűrni, hogy miben hiszek és mely tanokkal nem tudok azonosulni. De ezt a blogot nem azért hoztam létre, hogy eltérő világképünkből fakadó nézetkülönbségeinket megvitathassuk. Erre számtalan egyéb fórum rendelkezésre áll az Interneten. Az lenne tehát a kérésem, hogy minden hozzászóló igyekezzen valamelyest önfegyelmet gyakorolni és ne kalandozzunk el fő témánktól a történelemtől!
Kedves Gyula!
Igaza van, nem hítviták területe a fóruma. Ha az üzenete nekem szólt, megpróbálom ehhez tartani magam. A korábbi hozzászólásom azonban a hitbeli kérdésnél jóval többet is tartalmazott.

Záró gondolatként a RÓMAI JOGra, mint egy láthatatlan szervező erőre, egy egyre inkább megkerülhetetlen alap koordináló tényezőre szerettem volna felhívni a figyelmét. Amit a jog/morál kapcsolatról leírtam azt továbbra is figyelmébe ajánlom, hiszen nagyon erősen illeszkedik abba a rendszerben amit ön a Német- és Kelet RÓMAI Birodalom, valamint a RÓMAI katolikus egyházzal kapcsolatban állít. Az egyik a világi léten keresztül, másik a vallási meggyőződés oldaláról próbálta, próbálja átmenteni a RÓMAI BIRODALMI eszményt.
De ahogy az élősködő gombák alig látható spórái áthállózzák a korhadásra ítélt (de sokszor még egészséges) fa részeit, úgy a jog átláthatatlan szövődménye is egy hihetetlenül szillárd, áthághatatlan vázát jelenti a római birodalom „restaurációs” folyamatának.

Egy hatalmas láthatatlan szervező erő, rendszer mely elől tényleg nincs kibúvó. Akár vallásos az ember, akár nem, akár fűti nemzeti, birodalmi eszme, vagy sem... a törvény mindenképpen érvényes rá nézve is, mégha időnként „fel (is) feslik a törvény szövedéke”. Ezért tekintem negyedik pillérnek a RÓMAI jogot az Attilai kérdéskör megértésénél.

Elhihetjük, hogy azoknak kiknek célja a római birodalmi eszme visszaállítása, pont erre, az egyik legfontosabb „láthatatlan” szabályzó, irányító, összefogó erőre nem terjedt volna ki a figyelme?

De miért is van szükség a jogra, a RÓMAI JOG-ra és már nem a morálra? Mert ennek segítségével ki lehet szorítani a morált!

“szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindegyik determinált”

És ebben az összeszorított világunkban a kötőerő, a malter a JOG, a RÓMAI JOG.

Talán két éve újból elolvastam Gárdonyi Láthatatlan ember írását. Ami ímmár felnőtt, közgazdász fejjel megfogott benne annak a gazdasági és lelki szabadságnak az élménye, mely a JOG és az adózás bűvös, lelket nyomorító köréből kiszabadult hajdani római állampolgár gondolataiból áradnak, miközben a hazájáról Rómáról nyilatkozik oly negatívan.

AZ a József Attila, ki számára Attila király volt a legfőbb útmutató, spirituális fény talán erre is utalhatot a tudata mélyén a versében?

„Kibomlik végül minden szövevény. / Csak öntudatlan falazunk a gaznak, / kik dölyffel hisszük magunkat igaznak. / A dallam nem változtat szövegén.”

De valójában nem ez volt a mostani kommentem igazi célja. Engedje meg, hogy visszakanyarodjak a sárkány kérdéshez és ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért nem öli meg Szt Görgy a sárkányt.

Pár éve még én is hajlottam volna olyan magyarázatokra, hogy a gonoszban is van némi jó és ezért nem kell elpusztítani... De ma már azt gondolom erről amit Ön. A gonosz mindig is gonosz mégha álruhát is ölt és jónak kezd tűnni. Ma már azt vallom, hogy a gonosznak két hatalmas hazugsága van: Az egyik, hogy nem létezik, másik, hogy ha létezik is jobbá tud válni. És ez a két hazugság mérhetetlenül kártékony.

Az utóbbi évtized két meghatározó, tudatformáló sorozatban nyomott filmjei a Harry Potter és a Gyűrűk ura is ezt sugallja. A gonosz még valamikor lehet jó, ezért ne pusztisd el... Oly sikeres volt ezen filmek rejtett üzenete, hogy hosszú évekre átformálta a gonoszról megfogalmazott hozzáállásomat is.
A hozzászólások egy részében a hajdani véleményemet olvasom vissza... és ez egy csapda.
De akkor mi lehet az oka, hogy Szt György nem öli meg a sárkányt?

Közel egy éve tűnődök a Heraklész karakterén. Talán választ találhatunk a mitológiai sorsában erre a kérdésre. Arról a Heraklészről beszélek, ki inkább szkíta, mint görög, és kitől a szkíták is származtatják magukat, valamint arról a Heraclészről, akit Mátyás király („a második Attila”) is oly nagyra tartott!

Nem véletlen, hogy Pannoniában oly erős volt a kultusza:

„A 2. században a hadsereg katonái között volt népszerű, ezt a Hercules-kultuszt váltotta fel a katonák között Mithrász tisztelete, amit viszont a kereszténység szorított ki. „

A Heraklesz neve összekapcsolódik az általa elvégzendő 10 munkákhoz, melyből végül is tizenkettő lett. Ebből a HÜDRA legyőzését idézném:

hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rakl%C3%A9sz

"a lernéi víziszörnyet, a kilencfejű – a középső feje ráadásul halhatatlan – Hüdrát győzze le. A szörny az argoliszi Lerné város melletti mocsárban élt, és az egész környéket pusztulással fenyegette, embereket és állatokat egyaránt pusztította, és a közelben élők nem tudtak mit tenni ellene.
...
A mocsár mögötti erdőt felgyújtotta, hogy elvágja a menekülési útvonalát, majd a tűzben izzított nyilaival támadást indított ellene. A nyilak nem okoztak sérülést, csak felbosszantották Hüdrát, aki Héraklészra vetette magát. Héraklész ugyan rögtön levágta az egyik fejét, de helyébe kettő nőtt.... Ekkor Héraklész egy lángoló fadarabbal leégette egyik fejét, és nem nőtt új helyébe....”

folyt. köv.
Mocsárban él (amit tekinthetünk alsó világnak is).. feljön a felszínre és pusztit. Tehetetlenek az emberek, majd jön a SÁRKÁNY-HÜDRA ÖLŐ Heraclesz.

Eddig ismerős a helyzet... de ekkor kiderül, hogy a Hüdra sebezhetetlen, LEVÁGOTT FEJE HELYETT KETTŐ NŐ!

SZámomra ez azt jelenti, hogy a gonoszt még nem lehet elpusztítani, várni kell vele, amig eljön annak is az ideje! Nem elpusztítani, hanem csak ártalmatlanítani kell.

Végül is Heraklész a TŰZzel győzi le a HÜDRÁT.
Ez a tűz talán azonos azzal, amit a keresztény gondolkodás tisztító tűznek nevez?
@csan2:

Kedves Csanád!

Előző hozzászólásomban nem kifejezetten önre céloztam, sőt senkire sem céloztam konkrétan. Kérésem általánosságban vonatkozott minden hozzászólóra, úgyhogy ne érezze kényelmetlenül magát! :-)

Szent Györggyel kapcsolatban azonban egy kis pontosítással élnék. Már a sokadik hozzászólásban olvasom, hogy Szent György nem pusztította el a sárkányt. Már már ott tartunk, hogy kérdésként azt firtatjuk: mi lehet ennek az oka. Az igazság ezzel szemben az, hogy a legenda szerint Szent György igenis megölte a sárkányt. Igaz, nem egyből. Először csak súlyosan megsebesítette:

"György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette."

De aztán már ő sem alkudozott tovább a gonosszal, nem adott neki újabb és újabb esélyt, nem reménykedett abban, hogy megjavul:

"Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre."

Nem véletlenül nevezték tehát Szent Györgyöt sárkányölőnek. Fehérlófiához, Beowulfhoz, Vidhez és Launcelothoz hasonlóan ő sem kímélte a sárkányt.
Kedves Gyula köszönöm a tájékoztatását. Igen ez a LEGENDA AUREA-ban leírt változat.

Alig pár órája akadtam egy véletlen folytán az alábbi képre az interneten, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Talán Önnek is érdekes lehet.

en.wikipedia.org/wiki/File:Bors_and_Lionel.jpg

Az ilusztráció ledöbbentett, hiszen ezzel a témával foglalkoztam egy éve az egyik korábbi tanulmányom megfogalmazásánál.

www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

A Canterbury mesék ilusztráció meglepő hasonlóságot mutat a középkori magyarországi templomfestészet leggyakoribb témájával, a Szent László küzdelme a kúnnal falfestménysorozattal.
Azonos szimbólumok mindkét témában: a lányrablás, a hős döntési dillemája, a dárda…

A kép aláírása “Bors chooses to save a maiden rather than his brother Lionel” szabad fordításban: Bors dilemmája, hogy kit mentsen meg az elrabolt hölgyet, vagy a Lionel bátyját.

A kép alatti név BORS rögtön felkeltette az érdeklődésem, hiszen azzal a BORS vezérrel egyezik meg a neve, akiről a Borsod megyénk is kapta a nevét.

en.wikipedia.org/wiki/Sir_Bors
oldalon az alábbi információt találtam erről a BORS-ról.
“Bors is always portrayed as one of the Round Table's finest, but his real glory comes on the Grail Quest, where he proves himself worthy enough to witness the Grail's mysteries alongside Galahad, and Percival”.

“Bors-ot mindig úgy ábrázolják, mint a Kerekasztal egyik legjobb lovagját, de az igazi dicsősége a Szent Grál kereséséhez kapcsolódik,, ahol bebizonyította, hogy méltó arra, hogy tanúja legyen a Szent Grál misztériumának Galahaddal és Percifállal.”

A döbbenetem csak fokozódott, miután kiváncsiságból rákerestem, hogy a Képes Krónika egyáltalán megemlíti e Bors vezért:
A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGRA JÖTTÉRŐL fejezetben GYÖRGY együtt szerepel BORSsal egy SZENT LÁSZLÓhoz kapcsolódó történetben!

Azaz Szent László és György együtt szerepel ezzel a Bors-sal, aki mellékesen elég szoros kapcsolatban van azzal a Lancelottal és Galahaddal akikről bőven lehetett a korábbi hetekben az Ön oldalán olvasni. Majd pillanatok alatt előkerült egy másik név is Ban, ami magyarul megint beszélő név.

en.wikipedia.org/wiki/King_Ban

In Arthurian legend, Ban /ˈbæn/ is the King of Benwick or Benoic. He is the father of Sir Lancelot and Sir Hector de Maris, the brother of King Bors, and an early ally ofKing Arthur.

Az Arthur legenda szerint, Ban / Baen / a Benwicki (Benoic-i) király, aki egyben Sir Lancelot és Sir Hector de Maris apja. Továbbá testvére annak a Bors királynak akiről már az előbb szóltam!

A kérdés adja magát, a Ban név kapcsolatban van-e a BÁN tisztséggel?

hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1n_(m%C3%A9lt%C3%B3s%C3%A1g)

„A bánok a középkori Magyar Királyság különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselői voltak. A középkori Horvátország és a Magyar Királyság déli határterületei, az úgynevezett bánságok felett a királythelyettesítő széles jogkörrel rendelkeztek. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területük felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthettek veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területüknek a központtól való távolsága indokolt. Területükön az ispánok nekik tartoztak engedelmességgel, nem a királynak. Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg nekik. A báni cím a középkori Magyar Királyság felbomlásával megszűnt, kivéve a horvát bán (horvátul hrvatski ban) tisztségét, amely egészen 1918-ig létezett. [1]
A felsorolt jogok a középkori Erdélyt irányító erdélyi vajdára is ugyanúgy vonatkoztak, aki ezért fogalmilag szintén a bánok közé sorolható.”

Különleges hatalom, szélesebb jogkörrel mint a nádor, ráadásul királyi engedély nélkül gyűjthet hadat... Sőt Nagy Károly féle őrgróf méltóság megfelelője.
Ez az amivel korábban a Bethlen család vizsgálatánál, már Comer Vilmos személyénél is beleütköztem... Túl sok véletlen és egyezőség!

Anonimus mit is ír a BORS-ról?
„Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették „

Szinte ugyanezt mondta Lancelot is Arturnak, így ajánlotta fel neki a szolgálatát!

Majd Anonimus így folytatja:

„Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját.”

foly. köv
A (határ)mezsgyék felállítása, megfelel a Nagy Károly féle Őrgrófságnak, vagy éppen a Bánságnak, csak éppen a Tátra hegyein!

De a Képes Krónikában mégegy Bors megjelenik, immár ispán alakjában. Könyves Kálmán fia uralkodásának idején, akkor amikor az Árpád házat a tényleges kihalás veszélyeztette! Csak Álmos fejedelem (és fia Vak Béla) révén menekült meg az Árpád ház a kihalástól! Ez nem lehet megint véletlen: Álmos fejedelem kétszer is jelen van a család indításánál, egyszer mint Árpád apja, és most mint Vak Béla apja! Nem szabad elfeledkezni, hogy pont ez a megújult sarj fogja majd nemzeni Szent László királyunkat!

„Mielőtt pedig a király hírt kapott Béláról, úgy határozott az ország, hogy a király után nővérének, Zsófiának Saul nevű fia uralkodjék.  Történt pedig, hogy a király Egerben nehéz betegségbe esett, már mindenki azt hitte, hogy halálán van. Hiú reménységtől vezettetve, Bors ispánt és Ivánt az árulók királlyá választották. Mikor pedig a király Isten akaratából jobban lett, Ivánnak fejét vétette, Bors ispánt pedig csúfosan kivetette az udvarból Görögországba, és azt határozták, hogy atyafiságából ezután senki se legyen méltó arra, hogy belépjen a királyi udvarba. Ezért merészelték a főemberek Bélát megjelenteni a királynak, a király ugyanis felette bánkódott azon, hogy nincs ki örökébe lépjen.”
...
„Kisebbik István király kegyetlensége folytán Álmos herceg is mintegy félig fővesztést szenvedett. Noha megvakították, félt, hogy István király megöleti, ezért Görögországba menekült. A császár tisztességgel fogadta: Constantinus nevet adott neki; már előbb is épített egy Constantina nevű várost Macedóniában; István király kegyetlensége elől sok magyar menekült hozzá.”

Ismerős a történet? Menekülni kell ráadásul Makedoniába, aminek a fővárosa Thessaloniki! Esetleg nem hasoló tötént Csabával is. Rokoni viszály, elüldözés, Thessalonikibe kényszer menekvés...? És újra Constantin/ Constantinus nevek...

Szokásomhoz híven átnéztem az Ön írásait is, hogy mit említ Borssal kapcsolatban:
"Bors és Lionel lovagok nagybátyja Lancelot nevét is érdemes megnézni. A név alapját a "lance" szó képezi, ami angolul lándzsát jelent."

És megjelenik a lándzsa. A gondolatmenetem elinditója a két képi ábrázolás: a Canterbury mesék Borsa és az Árpád-kori Szent László templomi festményeké. Mindkét változatban Bors vagy éppen Szent László kezében van a lándzsa!

De térjünk vissza a Bán hatáskörhöz. A Csaba és Bán kapcsolatról a következőket írta:
“De mi köze Csabának a horvátokhoz és Horezmhez? Nos, a Kézai a Görögországból Szittyaországba visszatérő Csaba házasságával kapcsolatban a következőket írja:

Egyrészt megtudhatjuk, hogy a Szittyaországba visszatérő Csaba khvarezmi feleséget vett magának. E házasságából született Ed és Edömén, és rajtuk keresztül az egész Aba nemzettség. Igen ám, de a krónika nem csak ennyit állít! Nem csak Csaba közvetlen utódai voltak anyjukon keresztül khvarezmi származásúak! Úgy olvastuk, hogy a magyarok második bejövetelekor Edömén „atyjának és anyjának nagyszámú atyafiságával jött el, mert anyja khvarezmi származású volt”! Vagyis a honfoglaló magyarokkal együtt a Kárpát-medencébe költözött egy nagyszámú khvarezmi eredetű népesség is, akik nem Csaba közvetlen leszármazottjai voltak, hanem csak kvarezmi feleségén keresztüli rokonai! Míg Csaba közvetlen utódai az Abák voltak, addig Edömén anyjának nagyszámú khvarezmi atyafiságából lettek a horvátok! A horvátok tehát Csaba házassága révén költöztek előbb Szkítiába, majd a honfoglalás során a Kárpát-medence délnyugati szegletébe!”

Ez alapján akkor ki is lehetett az első bán? Véleményem szerint Csaba, hiszen az ő friss rokonsága telepedett le ott. Ebből származhatott később az az Árpádházi szokás, hogy a trónörökös lényegében királyi jogokat gyakorolhatott e terület felett!

De olvassuk el újra. Kiből lettek a horvátok? Edömén anyjának nagyszámú khvarezmi atyafiságából. Már megint itt van az Edömén név. Hiszen Bors származásánal Anonimus ugyancsak ezt az Edömén nevet említette:
„Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik”
Nézzük tovább az eddigi ismereteinket. A Gutkeled fő ága az Apaj-István ág is BÁN-ág. Önt idézve:

“Gutkeledek kiválóságának és példás hűségének IV. Béla királyunk 1248-ban kelt oklevele, melyben Gutkeled nembeli István nádort, szlavón bánt”

De térjünk vissza megint az angol nyelvű wiki oldalra:
Ban /ˈbæn/ is the King of Benwick or Benoic

Benwick, benoic... Mit jelenthet ez?

A könyvében találtam egy utalást a longobárdok nevével kapcsolatban Bóna Istvántól:
„Őshazájuk emlékét a középkoron át máig megőrizte a helyi emlékezet. 780-tól a karoling forrásokban Bardungawi néven szerepel, ez a Bardengau 1205-ig fennállott. Központja a máig meglévő Bardowick város volt. E nevekből kiviláglik, hogy a langobardok eredeti neve Bard/Barden volt, szomszédaik gúnyolhatták őket Langbartnak;

folyt.köv.
az idézet folytatódik:

"E nevekből kiviláglik, hogy a langobardok eredeti neve Bard/Barden volt, szomszédaik gúnyolhatták őket Langbartnak; e nevet a római kortól maguk is vállalták.”

Van itt a Bardowick, ami a lombardok központjának neve volt! És van egy Benwick királyságunk… Benwick-Bardowick… Érdemes eltűnődni ezen a hasonlóságon!

Az eszmefuttatásom indítója Bors dilemmája volt. Választás LION-el vagy egy elrabolt hölgy között.
A következő eszmetfuttatás előtt érdemes elolvasni Szántai Lajos érdekes gondolatait a Szent László képsorozattal kapcsolatban, melyet nem kívánok most idézni www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

A Bors dilemmája képen a kép középpontjában a BORS vitéz hajításra kész dárdával a kezében, amint üldözi a leáynrablót. Kettejük között található az egyetlen fa. (Szent László szintén mindig dárdát tart a kezében mellyel a sebezhetetlen kun mellét átszúrja, valamint Szt László és a kun között is általában fa látható). Az elrabolt hölgy elég labirisan ül a lovon, bármikor lecsúszhatna, leugorhatna ... de nem teszi (hasonlóan ahogy váradi püspük lánya sem a kun lováról).
Négy páncélos az ilusztráción, de mindegyiknek azonos a sisakja, páncélja. Csak a ruhák színe különböző! Akkor ezek nem ellenségek, sőt nem is alacsonyabb ranguak! A fehér lovon ül Lionel, akit ketten üldöznek. De ténylegesen üldözik? Mit csinál Lionel? Karba tett kézzel, egyenes derékkal, (fél)mesztelenül ül a nyeregben, de nincs megkötözve! Mit csinálnak vele az üldözői? Zöld ággal megverdesik! Nem megölik, nem korbácsolják, hanem zöld ágacskákkal megverdesik!

mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-184.html

Magyar néprajzi lexikonban találtam egy érdekes részt:
„A katartikus rítusok fő eszközei: víz, tűz, füst, vessző, zöld ág.”

Majd a vesszőzés cím alatt mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1321.html
„1. katartikus vagy termékenységvarázsló jellegű → rítus (→ katartikus rítusok, → termékenységvarázslás). Általában → ünnepi szokások részeként gyakorolják. A tavaszi népszokásokban a megújuló természet jelképeként szerepel, mint → zöld ág. Télen, mint középkori egyházi szimbólum és liturgia, az aprószentek napi vesszőmegáldás emlékét őrzi. A tavaszi népszokásokban elsősorban az emberek, a téliekben emellett az állatok egészség- és termékenységvarázslására irányul. A vessző formáját tekintve lehet egyszerű rügyeság, többnyire fűzfavessző vagy több vesszőből képzett nyaláb vagy korbáccsá fonják össze. A tavaszi népszokásokban farsang végén pl. tuskóhúzásnál (→ vénlánycsúfolás) virágzó életvesszővel veregetik meg a lányokat; Szigetközben, de főleg a németajkú nemzetiségeknél a legényavatási szokás mozzanataként szerepel a vesszőzés”

Azaz itt nincs mit menteni, ez egy termékenységi ritus, sőt inkább legényavatási szokás!

És pont ez a legény ül a fehér lovon! Akkor Bors mit dilemázik? Itt teljesen másról van szó!
De mit jelenthet a név? LION-nel, Oroszlános azaz a földi uralom jelképe. Ha az egyik a földi uralom, másik egy magyar számára mi lehet? Talán a boldogasszonyság, a szakrális uralom?
Ha ez igaz, akkor mi Bors dilemmája a földi, vagy a szakrális uralom?

Azért ne felejtsük el, akárhogy is Borsról, Arturról beszélünk mindig Attila bújik meg a háttérben!

“Egy spekulatív elmélet szerint a Szent Grál francia megfejtése „sang royal”, vagyis királyi vér. A monda szerint Jézusnak Mária Magdolnától gyereke született, aki anyjával együtt Galliába vetődött, és az ő utódai lettek a frank királyok.”
@Molnár Attila78:

Kedves Attila!

Hozzászólása adott egy ötletet. Ha ennyire fontos volt az a bizonyos Árpádházi anyajegy ami még a Nibelung énekekben is megjelenik akkor érdemes ennek utána nézni a Krónikákban.
De nem akárhogy. Véleményem szerint ez egy olyan információnak kell lennie, amit elrejtettek a krónikák sorai között. Várhatóan nem magyarul valaki nevében, település névben elrejtve. Ezért megnéztem az Ön által említett lapockát és az anyajegy szavak változatait azokon a nyelveket, melyek eddig előjöttek Attila kapcsán.

A német der Maulwurf jelentése elég sokrétegű. Az anyajegyen kívül vakond, moló, májfolt...

szotar.magyarnemet.hu/szotar/nemet-magyar/Maulwurf

Az első szótag, Maul jelentése szintén több rétegű, melyek közül a legérdekesebb:

en.wikipedia.org/wiki/War_hammer

The maul is a long-handled hammer with a heavy metal head, either of lead or iron. Similar in appearance and function to a modern sledgehammer, it is sometimes shown as having a spear-like spike on the fore-end of the haft.

Azaz a MAUL egy hosszú nyelű fémfejű kalapácsszerű fegyver. Az illusztrált képe majdnem olyan mint a mi FOKOSunk, a BÁRDunk!

Érdemes a két fényképet összenézni:
www.turania.hu/catalog/balta-fokos/rakoczi-fokos-kicsi-p-1243.html

A Wurf viszont a dobással, vetéssel kapcsolatos kifejezés. Pl Hammerwurf – kalapácsvetés, Diskuswurf – diszkoszvetés, Speerwurf – gerelyhajítás…

Ez meglepő, tehát a német anyajegy MAULWURF másik jelentése FOKOSVETÉS ?!

Gondoltam utána nézek, annak, amit írt: hogy mi a kapcsolat a nibelung énekek és a májolt (MAUL) kapcsolatának, annak a májfoltnak ami esetleg FOKOS... Így akadtam a következő dolgozatra:

www.ildikovarga.hu/Tudomany/a_nibelungok_eredete-%20szakdolgozat-varga_ildiko-2012.pdf 19.oldal

„Kúr Géza az USA-ban, Warren-Ohio-ban megjelent tanulmányát28
, és Marton Veronika, 2000-ben napvilágot látott értekezését.29A három forrás a XI., XII., v. XIII. században született, Passauban németül lejegyzett mondát vizsgálja, melynek címe: „Der nibelunge Not”-azaz: A nibelung szükség-, s amelyet valószínűleg egy voralbergi orvos: Jacob Hermann Obereit fedezett fel újra 1755-
ben, egy grófi könyvtárban. A Nibelung-ének ettől kezdve a német nemzeti érzés éltetője lett. Ez azért is érdekes, mert az említett mondának csupán az első része szól Sigfridről, a második rész már a hun mondakörhöz kapcsolódik többek között Kriemhilde személye által, aki előző férje (Sigfrid) haláláért bosszút állván, egymásra uszítja rokonait és a hunokat. Érdekesség még, hogy a Nibelung-énekhez szervesen hozzátartozik a Klage (Sirató), amelyben Etzel (Attila), Dietrich (Veronai Detre) és Hildebrand siratja az elesetteket, s amely rész mára már feledésbe merült.(Lásd: lábjegyz.:3.) És bár a történet magyarokra vonatkozó részei az V. századból erednek, a környezet melyben játszódnak IX. századi. Ennek oka egyesek szerint az
lehet, hogy a mondát Géza fejedelem íratta le Pilgrin (a passaui püspök) számára. Érdekes, hogy a mai angol nyelvben a „pilgrim”- szó zarándokot jelent.30
Pilgrin püspök a német császári küldöttség tagjaként érkezett 973-ban Esztergomba. Ott hallhatta a regősök énekeit, melyekről így ír a fent említett Nibelung-ének: „A passaui Pilgrin püspök leíratá e mesét.. latin betűkkel.. Konrád mester az írnok lefordítá német nyelvre, hogy megismerjék, mi történt. ” Lásd: lábjegyz.: 3. Az idézet arra utal, hogy a forrás nem latin betűkkel és nem németül íródott. Lejegyzésére a hunok, magyarok (valószínűleg) rovásírást használtak

...
2. Az ógermán mitológia Halál Istennőjének neve: HOLDA, HALJA, NEHALLENIA. Az
említett szavak közül a HALJA a mi HALÁL szavunkra emlékeztet.(Lásd: lábjegyz:: 2.)
3. A Wälsungok kifejezés (akik a Ringben-SIEGMUND és SIEGLINDE: az ikrek) a velágos
szóval, ill. az egyesek által magyar ősnyelvnek tartott sumér nyelv: vul=tűz szavával mutat
rokonságot.(Lásd: Kúr Géza tanulmánya. Hivatkozás: előző oldal.)”

ATTILA, GYULA
Egyenlőre eddig jutottam, de talán érdemes lenne ezt többünknek körbejárni és megosztani a részinfonkat egymással ezzel kapcsolaban.
Köszönettel
Marton Veronika
A Nibelung-ének (részletek)

www.magtudin.org/Marton%20Nibelung.htm

a Nibelung-ének, a németek nemzeti eposza az IX. században magyar földön született. Géza fejedelem udvarában

A XI. században a németországi Passauban németül lejegyzett Siegfrid és Attila mondát a XII. században „Der nibelunge Not” címen szerkesztették egybe. A germán népek körében a IX-XII. században nagyon elterjedt és kedvelt volt e két történet.

Magyar Adorján „A Nibelung-ének” c. tanulmányában kifejti, hogy Sigfrid eredetileg inkább hun volt, mint német. A germán szellem csak a vad öldöklés-jelenetekben mutatkozik meg. Érdemes felfigyelni arra, hogy Kriemhilde arianus keresztény, Attila meg manicheus volt.

A müncheni Aloys Schröpfl két hosszú tanulmányt írt a Nibelung énekről. Munkájából kitűnik, hogy kitűnően ismerte a magyar krónikákat, az Árpádház történetét és a magyarok származását. Elméletének sarkalatos pontja, hogy a Nibelung ének Géza fejedelem idején keletkezett, mert Attila udvartartásának a leírása nem az V. századi módinak felel meg, hanem a IX. századinak. Az eposz a magyar Géza fejedelem korabeli szokásokat vetíti vissza az V. századba.

A németek tudják, Attila idegen, tudják, hogy hun, mégis egy királynak sem adóztak nagyobb tisztelettel, mint a Nibelung-énekkel Etelének, a hunok királyának. Elismerik, hogy Attila volt az első, aki alatt a legtöbb német egyesítése megtörtént, és majd’ minden német nép összekerülése bekövetkezett.
Attila király udvartartásában a mind a német származású, mind a magyar udvari köröknek is kedvelt szórakozása lehetett a saga. Az érdeklődést azonban kevésbé a Sigfrid-mondakör, hanem a burgundok országa és az Attila birodalom bukását eredményező, burgundi-hun harc története jelentette, jóllehet kevésbé szórakozásból, hanem inkább nemzeti indíttatásból.
...
Pilgrin a német császári küldöttség tagjaként érkezett 973-ban Esztergomba (Gran). Tapasztalta, hogy mennyire elevenen élnek a magyarok körében a hun hagyományok. Hallotta a magyar regősök énekét a hunok vitézségéről, Attila királyról, és a szépséges burgundi királyasszonyról. Hazamenvén missziós-papjait megbízta, hogy menjenek Hunországba és jegyezzék fel a hunok dalait.

Az írnok elszólja magát, hogy az eredeti szöveg nem német, hiszen németre kellett lefordítania, és nem is latinbetűs. Ez azt jelenti, hogy a magyar igricek, regősök dalait nemcsak énekelték, hanem le is jegyezték. S ha nem latin betűkkel, akkor a magyarok saját betűivel, rovásbetűkkel.
Kedves Béla és Csaba, úgy érzem, nem érdemes általában a gonoszról, általában a sárkányról és általában a kígyóról beszélni, mert a kígyó a Szentírásban a Teremtő ellen lázítja az első emberpárt, a magyar népmesében meg pl. forrasztófüvet visz a szájában (Vízi Sándor mese, egyébként szintén sárkányölő hős, aki bizony szintén fejét veszti, amíg össze nem forrasztják a testével, s egy csalótól, aki őt fejezte le, kell visszaszereznie a királylányt.)Gonoszság is sokféle van, erről is csak egyes történetek kapcsán érdemes beszélni.
Róma minek lehet képileg a megfelelője? Pontosan a lányrabló (patriarchális hierarchia), életet elemésztő (keresztények módszeres legyilkolása, ami az élet forrásának, Jézus Krisztusnak az újra és újra megfeszítésével egylényegű folyamat, és már elkezdődött a betlehemi gyermekgyilkossággal)sárkánynak feleltethető meg.

A Mihály által letaszított hétfejű és tízszarvú, koronás sárkány, amelyik a napba öltözött asszony gyermekét akarja elnyelni "az ősi kígyó,aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot." Ennek a sárkánynak a képét tehát maga a korai egyház értelmezi a Szentírás szövegében. A látomás sárkányát a teológiai értelmezés tehát az Éden kígyójával azonosítja.(A két égi jel)
A kappadókiai vitéz fejedelem vitézséget öröklő fia, Georgius pedig a Fehérlófia mesében is megjelenő leányfaló, életet elemésztő sárkányát győzi le, és öli meg. Talán ennek a mesei "látomásnak" is érdekes lenne az egyházi értelmezését elolvasni az ókeresztény íróknál.

Az angliai Szent György tiszteletet tényleg Atilla alakja motiválja? Szent György hazájából nem ment nyugatra véletlenül Atillával egy fejedelmi család?
Mit jelent a középkori "csak lovasszeneteket tiszteltek" inkvizíciós vád közelebbről nézve?
Van-e köze Szent György és a magyar fejedelmek fehér lovának egymáshoz, és a kővetkező és a jelenések könyvében az első pecsét feltöréséhez:
"Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: "Gyere elő!" Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson."
A következő három pecsét feltörésekor is egy-egy lovas jön elő: egy vörös lovon a második az,aki viszályt hoz a föld lakóira, egy fekete lovon jön a harmadik aki árat szab a gabonának, egy fakó lovon pedig a Halál érkezik nyomában az alvilággal.

Az Atilla és György téma szoros kapcsolatba került nálam a Jelenések könyvének több képével és a Szent Koronával. A lovas szentek megjelenése pedig a Jézus-követővé vált sztyeppei népek megtérésének történelmi dokumentuma is egyben, és ettől kezdve a Turul dinasztia fehér lovai a feltámadt Jézus Krisztus világosságát is megidézhetik a Krisztus nevében győzelmes Szent György fehér lovas alakjának megjelenésétől fogva.

Elnézést, de miközben zajlik a "hadmenet földön és égen"(P.G.), én nem tudok "átvágtatni" néhány ilyen, a Tóth Gyula utóbbi tanulmányaihoz kapcsolódó, alapkérdésen.
www.magtudin.org/Nibelung.htm

Magyar Adorján A NIBELUNG-ÉNEK MAGYAR EREDETE

A „Niebelung” név szószerinti értelme „Ködfiak”, de tulajdonképpen „Homályfiak” is, amely elnevezés a földalatt, vagy sötét erdőben lakó törpékre valóban ráillett, de ráillik az e nevet felvevő, alattomosan gyilkoló burgundokra is. Ezzel szemben az énekben Atilla jó és nemes uralkodónak van feltüntetve. Siegfriedet a burgund, tehát német Hagen és egy társa alattomosan, hátulról gyilkolják meg, és később a nibelungokat, köztük Hagent is az alattomos bosszu öleti meg. Siegfried özvegye, a szintén német Krimhilda gyilkoltatja le őket. Krimhilda csak azért lett Siegfried halála után Atilla nejévé, hogy bosszúját végrehajthassa. Ravasz módon meghivatta magához a gyanutlan Atillával a nibelungokat, mint kedves vendégeit, akiket aztán a vendégségben jelen volt hun harcosokkal összeveszített, felingerelte őket egymás ellen annyira, hogy a hunok a nibelungokat megtámadták és megölték.
...
A nibelungok gonoszságait az ének németre fordítója, majd a Siegfried mondák későbbi skandináv továbbmondói is, igyekeztek szépíteni azzal, hogy a nibelungok veszte okozójátul Atillát próbálták vádolni, és még inkább erre törekednek a mai hazafias német írók. Az énekből azonban ezeknek ellenére is kitünik, hogy eredetileg a hunok ellen elkövetett gonoszságról volt szó, mert hiszen Siegfiedet a „hun hőst” gyilkolják meg, aztán pedig az őket gyanutlanul vendégeiként fogadó Atilla kedves fiacskáját. De kitünik az elrejteni próbált valóság még abból is, hogy a nibelungok a homály, a sötétség fiainak mondatnak, Siegfried, a hun király pedig, amint majd alább látjuk: „a világosság fia” és Odin főisten származéka, ugyanugy, mint Atilla is.
...
A német nyelvben Nebel, a latinban, olaszban nebula, nebbia, nebuloso, köd, ködös, homályos, borus, felhős jelentésű, mivel anubes felhőt jelent. Ez megfejti azt is, hogy a Nibelung-Ének fordítója miért mondja, hogy a nibelungok burgund germánok voltak. Azért, mert a magyar boru, borulás, a köd, ködös szavainkkal azonos értelmű, úgyhogy ebből világosan kitünik még az is, hogy az eredeti magyar regében a gonosz gyilkosok nemzetségét, akik a „világosság fiát” meggyilkolták, még boru, vagy buru fiainak is nevezték.
Nem kétséges az sem, hogy a boru, vagy buru szó azonos a borít, beborít, leborít, burkol, beburkol szavainkkal is, tehát boruszavunknak felhő, homály, sötétség jelentése is volt. Az pedig közismert, hogy a finn és vogul rokonaink az Északot tartják mitologiájukban a sötétség és gonoszság hazájának, amit egyébként észak, helyesebben éjszak és éjszaka szavaink azonossága is tanusit. Az észak és a gonoszság eszmei azonositását a legtökéletesebben kifejzve a finn Kalevalában találjuk meg, ahol „Észak urasszonya” vén, csuf, gonosz boszorkányszerű nőalakban van megszemélyesítve. A görög Boreas – Észak, teljesen egyezik „boru” szavunkkal.
Feltünő mindenesetre a boru, buru, burkol szavaink egyezése a burgund névvel, továbbá a poroszok régi magyar burkus és általában használt prusz nevével.
A latinban az ország neve is Borussia. Az pedig tény, hogy régen ugy a germánok, mint a szlávok a hunoktól csak Északra éltek.
A Nibelungok hazáját az ujabb, skandináv mondákban is Nifelheim és Nifelhel néven nevezzük. Az első értelme Ködhon, de a másodiké „homályos alvilág” is lehet, sőt halálországnak is magyarázható, mivel a germánok halálistennőjének neve: Hel, Halja, és Nehalennia volt, amely név nem csupán a mi halál szavunkkal egyezik, hanem a német „Hőle” (barlang) és „Hölle” (pokol) szóval is. Ez a német „Höle” szó a barlang, üreg, üresség értelmével (amelynek megfelel a mi hőle – hüvely és üres jelentésü, valamint a hólyagszavunk is) visszavezet bennünket a barlang és boru és így a sötétség burgund nevére, azaz a homály fiaira, a nibelungokra.
Ősnyelvünk egyik sajátsága és nyelvtörvénye volt az egytagu szavak megfordíthatása. Az említett hől, hól – üreg, üres, barlang, szóalak megfordítása képezi a magyar luk (lyuk) és a német Loch – lyuk szavakat, holott az árja nyelvekben e megfordítás törvénye nincsen meg. Meglepő tehát, hogy a finn mitologiában Észak megszemélyesítője, a gonosz boszorkány Louhi, ami szintén a hőle és halálszó megfordítása és a luk szóval azonos.
Barlang szavunk tulajdonképpeni értelme is homály és sötétség volt, amit bizonyít, hogy a székelymagyarok nyelvében ma isbarlang (kopott kiejtéssel: ballang) az igen sötét erdő, erdei homály és a homály általában is.
-
Már régóta van egy olyan gondolatom, mely szerint a nibelung névben szereplő "nibel" szónak valójában semmi köze sem a borúhoz, sem a homályhoz, sem pedig a ködhöz. Nem zárom ki, hogy ez a "nibel" valójában nem más mint a "nemes" illetve "előkelő" jelentésű "nobel", "noble" szó. A nibelung jelentése így "nemes hung", "nemes hungár". Vagyis hasonló a jászok alán-arian megnevezéséhez.

A Borussia, Prussia, porosz, burkus, burg-und stb. nevekkel kapcsolatban pedig a korábbi fejezetekben arra a következtetésre jutottunk, hogy ez az eftalitákra utaló ősi "peleku-paratu-partha" szó egyik alakváltozata. Ugyanennek az ősi szónak egy másik alakváltozatából alakult ki a Pártus birodalom neve is. E szó eredeti jelentése, hasít, feloszt, kettéoszt, elválik, lehasad, stb. Ezért van az, hogy a balta és a bárd szavunk is ugyanerre vezethető vissza, és ezért van, hogy a korábban egységes hun tömbről leszakadó, lehasadó nyugati eftalita ágra is ezzel a szóval utaltak.
Köszönöm!

A nibel-nemes párhuzam tetszik, ez igazodik is az elképzelésemhez, amiről már korábban írtam.

Azért küldtem át egy csomó idézetet tegnap éjjel a forrásokból, hogy érezni lehessen azt a bizonytalanságot amivel az egész nibelunk kérdéskörnél és a burgundiaknál találkozhatunk. Úgy érzem azzal, hogy a két véglet között ingázik a történet, az erősen utal arra ködösítésítésre, melynek célja volt Attila és húnjainak elrejtése. A csodálatos, hogy mégis van lehetőség a valóság kibontására... több egymástól is független logikai útvolanalon!

Az anyajegy- fokos dobás kapcsolódásra van valami elképzelése? Úgy gondolom ez sem véletlen! Nagyon emlékeztet a (el)koboz-koboz (hangszer), pandur-pandura, αρπα-αρπαζω kapcsolódásokra, ahol bár hangtanilag nagyon is eltérő jelentésepárok jelennek meg a teljesen eltérő nyelvekben (Lásd: www.naput.hupont.hu/34/az-egig-ero-paszuly)
Esetleg ilyen kapcsolódás vélelmezhető az anyajegy és a fokos között is?

Tisztelt Molnár Attila pontosan milyen formában jelent meg a májfolt a nibelung énekekben?
Az előző hozzászólásomhoz még egy egészen apró kiegészítést tennék. Felmerültek itt a Borussia, Prussia és porosz népnevek. Ezekkel kapcsolatban rámutattunk, hogy ezek a "peleku-paratu-partha" szó különféle variánsai s végső soron a nyugati hun, másképp: eftalita eredetre utalnak. Ezen a ponton válik érdekessé a Launcelot történetében megismert Peles király neve is. Ez a Peles név ugyanis az R-L hangváltozáson keresztül ugyanaz, mint pl. a porosz népnév s így ugyancsak a nyugati hun, eftalita eredetre utal. Vagyis az a feltételezés, amelyet már a Tót atyafiak c. fejezetben is pedzegettük, mely szerint Attila hatalmas seregei az Európában élő nyugati hun népek megsegítésére indultak el, Peles király nevében is megerősítést nyer. Peles király volt az, aki segítséget kért Launcelottól és Launcelot ennek a Peles királynak az országát szabadította meg a sárkánytól. Ezek a nevek tehát beszédes nevek.
@( Tóth Gyula ):

Lancellot és Artur témához szeretnék egy újabb adalékkal én is szolgálni:

Gondoltam pár nyelven utána nézek a BALTA, FOKOS, BÁRD jelentéseinek más nyelveken is. Pár érdekességre akadtam:

A norvék OKS és a dán OKSE közeli kapcsolatban van a mi FOKOSunkkal.
De a dán változatnak van egy másik jelentésköre is, ami már érdekes lehet, hiszen a marhára, tehénre utal.

hu.glosbe.com/da/hu/okse

A francia balta / MERLIN jelentése már jóval meglepőbb. Ez alapján az Artur királykör MERLIN-je kapcsolatban van a baltával, a BÁRD-dal ? hu.glosbe.com/hu/fr/balta

Ez adta az ötletet, hogy MERLIN nevének jobban utána járjak. Íme az eredmény:

hu.glosbe.com/da/hu/merlin A dán automatikus fordítás eredménye:
KIS SÓLYOM – akár a kerecsensólyom?
És hasonlóan a német, norvég és angol változatnál is: hu.glosbe.com/de/hu/merlin, hu.glosbe.com/en/hu/merlin

Ezt más online szótár is megerősíti
szotar.sztaki.hu/search?fromlang=pol&tolang=hun&searchWord=merlin&langcode=hu&u=0&langprefix=&searchMode=WORD_PREFIX&viewMode=full&ignoreAccents=0

Lassan kiderül, hogy minden nemzeti eposz és azok pozitív alakjai a hunokhoz és Attilához vezet?
@csan2:

Szinte éreztem, hogy Merlin nevének még jelentősége lesz! Tehát ezek szerint "merlin = balta", de "merlin = sólyom" is! És akkor ne feledkezzünk el arról sem, hogy Németország fővárosa, Berlin az M-B hangváltozáson keresztül gyakorlatilag ugyanez a balta vagy sólyom jelentésű szó! Kitűnő találat, köszönöm!
@( Tóth Gyula ): Végvári József, aki angol nyelvtanár Debrecenben, írt egy tanulmányt "Beszélgetés a baltával" címmel, bőven kitér a szóbokor angol, óangol, ófelnémet stb. változataira, ami a nyomozását új szempontokkal gazdagíthatja, csak egy kiragadott idézet:
"...a virág-balták éles határok nélkül pártaformába mennek át, míg végül, egyik alakváltozatukkal a címer fölött, a korona helyén találkozunk. Balta, párta és fogazás(=fokolás)együttese jelződik itt nagyon szépen. tehát a baltából nemcsak az Égigérő fa mesetípusban lehet korona ( a kiskondásból király lesz a mese végén!), hanem pásztorfaragásokon is. És ha először - tudatlanságból- megmosolyoglyuk Kassai levezetését a párta szócikkben, most már egyre kevesebb megmosolyognivalót látunk az efféle szómagyarázatokban: koronka-fű angol neve axseed "fejszemag", egy rokonfaj, a Hedysarum magyar nevei pedig: baltavirág, koronahere!"
(De Gyula talán ismerte is ezt az írást(?), megjelent többek között a "Lettem, vagyok, múlok, ismét leszek" című kötetben,1996,Sztélé Alapítvány, Debrecen)

Itt is benéz egy sárkányfej egyébként, ha jól sejtem, ugyanis a balta egyik jelentése "mocsár"

Egy megjegyzés a Merlin-balta-sólyom egyezéshez az előbb idézett írásból:
a pelican hangalak egy akkád szóra megy vissza (pilaqqu), melynek jelentése: fejsze. A pillikán vagy pelikán a népmúvészetben nem a gödény-pelikán megidézésére szolgál, tehát nem vizi madár, hanem Krisztus-szimbólum és ilyenképp az önfeláldozás képjele, mely vizes közegben, mégpedig a rák tér-idő színén bukkan fel az évkört képletező festett kazettás mennyezeteken.(P.G. értelmezése nyomán)
@Kollarics Gábor:

A Ön által idézett végvári idézetre akartam rákeresni... de helyette ezt leltem...

www.magtudin.org/Arturlegenda%202.htm nem részetezek belőle, érdemes elolvasni!
@csan2:
Ács => acs =>(angolosan olvasva) áksz => axe
hmmm...

Amúgy a tótul a sólyom a ráró. Elég beszédes magyarul, szó se róla.
"@csan2: "A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGRA JÖTTÉRŐL fejezetben GYÖRGY együtt szerepel BORSsal egy SZENT LÁSZLÓhoz kapcsolódó történetben!

Pár idézet Szabó Antónia "Rejtelmek, ha zengenek" című kötetéből(Debrecen,2003) sokrétűen kapcsolódik témáinkhoz.

"Szent György PárDuC FoLTos PaRipákon a jáki templom szentélyéből és a cserkúti templom diadalívéről" (képaláírás)

"...A BoRS, mint a PáRDuc FoLTja is jelentkezhet, de a MaRáS is velejárója, csak itt a legfelső fokon, az áldozatvállalással jár együtt"

"...a megMaR, a megMéR, és a kiMeR "nyakatekert" összefonódása a "támad" két értelmével bővül. Ez utóbbi pedig rávilágít a magyar észjárás -a lélek és a tett- azon működésére, amelyben a "támad" értelme és célja sohasem a megsemmisítés, hanem a magasabbra jutás harca, éppen a "feltámadás" érdekében. Ilyen az iker PáRharc, a BiRkózás, mely a MéRleg, BáRka, vagy BöLCSő tartalmi-formai vetületeként -mindig a két FéL szellemi-lelki magasabbra jutásának érdekében folyik. Ez a fajta harci cselekedet mozgatja a ViLág PöRöLYét."

(a szerzőt a képnyelv és anyanyelv belső logikája vezette tételei megfogalmazásánál)
@gigabursch:
RÁRÓ-sólyom kapcsolat ... ez nagyon jó! A lányaim kérdezték nem is olyan rég, miért ráró a ló neve...

De az ács-ax-axe kapcsolat is elgondokoztató. Eddig úgy gondoltam a KALAP és KALAPÁCS kapcsolatat abban rejlik, hogy a kalap készítésre használt nemezt kalapálták kalappá... De az Ön bejegyzése alapján talán érdemesebb úgy gondolkodni, hogy a előbb volt a balta és a kalap majd amikor a baltából kialakult a kalapálásra alakalmas szerszám akkor annak kalapácsfejű balta lett a neve... azaz KALAP axe- KALAPÁCS...
@Kollarics Gábor: A pár nappal ezelőtti BORS illusztráció elemzése után nem is gondoltam, hogy újra visszatérek még a BORS témakörhöz. De az Ön észrevétele, valamint a reggel talált Tomory tanulmány együttesen újabb gondolatokat fogalmazott meg bennem e témával kapcsolatban.

www.magtudin.org/Arturlegenda%202.htm
A következőkben Tomory Zsuzsától idéznék pár gondolatot:

„Arthur kardjával kapcsolatos regék. Ezeket Sir Thomas Malory írta le először a XV. században[1] E legendákat, szarmata-alán eredetűnek tartja Littleton.“

„A Kerek Asztal vitézeivel kapcsolatos legendák első említése Wace of Jersey Roman de Brut című művében van, Kr.u.1155-ből.[2] Lancelot nevü vitéze alán származású. Ennekunokatestvére Bors vitéz, s e tény az alán-magyar kapcsolatokat hangsúlyozza ki.“

„A negyven általam kijegyzett és kelta eredetűnek mondott név közül csak hét olyan név van, mely nem Mac (mag, férfi) kezdetű, s ezzel magyar eredethez kapcsolják családjukat. A skót családi nevek Mac, illetve Mc kezdőbetűi alakban, hangzásban és értelemben a magyar magszó azonosai. A skót történelem igen előkelő helyét elfoglaló MacArthur család mai magyar nyelvünkben Arthur magját jelenti, s Arturfinak is fordíthatnánk. A fi szó viszont a keltában is gyermeket jelent... negyven család közül tizenkettőnek lakhelye Argyl, s e hely neve az ősi Árgyélus királyfink emlékét idézi. Tárgyunk szempontjából igen fontos megemlíteni, hogy a legősibbnek tudott skót családok temetkezési helye Iona, mely név adunántúli jászok Ion nevét őrizte meg, de kapcsolódik a jász és gyász szavak ismeretéhez is. Az Ionreach család Kintail tartomány ura, s itt is a jász és kún indítékú neveket egymás mellett találjuk, mint a világ sok más pontján is, de főleg hazánk jász-kún területén. Jelen korban a MacKenzie család eredezteti magát tőlük, s így a Mac előnév mind a Ion, mind a Kun népcsaládot a magyar törzzsel kötik össze.
E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény, s ezeket hagyományosan kalapjukra tűzve hordják“

„Legősibb és legelőkelőbbnek számít a MacArthur család, kiket királyi származásúnak tart a skót hagyomány. Az angolok a család fejét kivégeztették, birtokaikat elkobozták. Virágjuk a kakukkfű, címerükben pedig egyenlőszárú napkereszt, s három korona található.“

„Magam a kerek, kemény gömb alaku bors nevét a B-R szócsoporton belüli, kerekséget kifejező ősmagyar szónak tartom. Rokona a boróka (a gyalogfenyő kerekded, csipős bogyója), amit a székelyek borsikának neveznek.[5]”
„Az Arthur legenda megőrizte annak emlékét, hogy Bors vitéz Arthur természetes gyermeke, s így a Kerek asztal vitézei közül vele van a legszorosabb kapcsolatban, s e rokoni kapcsolaton át Bors vitéz törzsi hovatartozásait is megtudjuk. A legenda arra is kitér, hogy az alán származásúnak tartott Lancelot unokatestvére Bors vitéz volt. Lancelot és Bors vitézek rokoni kapcsolatait figyelembe véve a magyar és alán népeket rokon népekként kell kezelnünk. Az alán-magyar kapcsolatokat Dr. Baráth Tibor őstörténész műveiben részletesen tárgyalja.
A Bors család kárpátmedencei jelenléte messze az Árpádok előtti időkhöz vezet. E tényt az angliai legenda is megőrizte a következő részben: Bors vitéz a Brit szigetek hagyománya szerint egyszer egy ismeretlen, tengeren túli helyre hajózott, melyet Sarras-nak hívtak. „Sarras” földrajzi helye máig ismeretlen az angol irodalmárol előtt. Később ismét folytatta Grál kereső útját Európában. A Szent Grál a hagyomány szerint visszatért eredeti honába Ázsiába, más legenda szerint a mennyországba. Bors és Lancelot végül is Glastonburyben telepedtek le, ott vallási központot létesítettek, mely Lancelot halála után feloszlott. Glastonbury az Arthur legenda egy fontos helye. Röviden ennyit mond a rege. Magyar nyelvünk viszont további felvilágosítást ad…

„Sarras”, az idegen történészek által eddig meghatározni nem tudott földrajzi hely neve kapcsolatban van a magyar sár=fény szóval. Sáros alakban fényes jelentésű. Tekintettel arra, hogy a Bors család Árpád előtti ősi fészke Borsodban volt, s közelében van Sárospatak, a Grál keresést egy időre felfüggesztő Bors egy szülőföldjén lévő Sáros helységbe utazhatott.

A népvándorlás korában germánok, kvádok, szarmaták, majd a VI-IX. századig avarok éltek ezen a területen. A szarmaták jelenléte még valószínűbbé teszi azt, hogy a Bors vitéz látogatta helység neve Sáros volt. A Bors-Miskóc család 1312-ig tartotta birtokában e vidéket. A Miskolc melletti Diósgyőrnél már az Árpádok előtt is állott itt gyűrű alakú földvár (Geuru, Győr)”..

“A felvidéki Borsi község, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye ugyancsak Bors vitéz nevét visszhangozza…

A kőből kiálló kard regéjét a korai vaskorszakkal, a vasnak a vasércből való kivonásával hozom összeköttetésbe, amikor a szó legszorosabb értelmében „kőből” varázsolják elő a kardot. Ilyen vastartalmu hatalmas meteorkő Sárospatakon található.

folyt köv
„Ismert tény, hogy Európában az első vaskohók Magyarországon, közelebbről éppen a Bors vitéz nevével kapcsolatos Bors megyei Hámor községben voltak. A Hét Vezér korában a mezei vas feldolgozásának már számos műhelye volt, s ezeket Stamler Imre dolgozta fel részletesen [13]. A kardkészítés egy másik változata a magyar kardok ősi „edzésével” van kapcsolatban. Az edzeni akart vaskardot őseink egy magaslaton állították fel, vihar esetén villámütésnek téve ki. A villám a vaskardot megedzette, anyagát értékesebbé változtatta. Régi sziklarajzok szerint az istenség karja villám volt. [14] Más felfogás szerint a villám Isten nyila. A villámsújtotta kard így valóban „Isten kardjává” vált.

Az Excalibur szót a latin chalybs = acél szóval magyarázzák, mely átvitt értelemben jelenthetett kardot is. Angol nyelvészek ezen szószármaztatást bizonytalannak mondják, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy a rege, a gondolat, s a nevek nem saját népük műveltségi termékei, hanem csak részben értett, átvett emlék részei. Ír hagyomány szerint a kardot Caladbold-nak hívják, s Arthur kardjával kapcsolatban ezt tartják a legrégibb regének. Helmut Nickel, a Metropolitan Museum páncél- és fegyverosztályának gondnoka The Dawn of Chivalry (A lovagkor hajnala) című cikkében a latin chalybs szót görög közvetítéssel végső fokon a kaukázusi szarmaták Kalybes törzsétől származtatja, kik fegyverkovácsok voltak.
A magyar kar, kard szóval rokon az Excalibur szóban lévő cal szótő. Nyelvünk eddig nem tárgyalt egyik összefüggése, hogy a kardot „d” ragja a kar szerves részévé teszi.Véleményem szerint ennek visszhangja a címerekben látható kar-kard együttes.” …

en.wikipedia.org/wiki/File:Bors_and_Lionel.jpg

És most érdemes újra jobban megszemlélni a már korábban is értelmezett Artur mondavilág illusztrációját.

Amit a következőkben írok, azt nem öncéllú elemzésnek tekintem, hanem annak igazolására, hogy az Artur mondavilág igazolható módon képileg is szoros kapcsolatot mutat a magyarországi árpádkori ábrázolásmóddal, azaz azzal az attilai örökséggel amiről Tóth Gyula munkássága és ez a blog is szól. Valamint azzal a Szent László templomi ábrázolással is szoros kapcsolatot mutat, melynek nincsenek nyugati gyökerei, csak nálunk.

Ahogy Tomory említette a zöld (örökzöld) ág Attilával, Arthurral kapcsolatos nemzetségek kizárólagos jelképe volt Skóciában. Sajnos a kép alapján nehéz a zöld ágacska botanikai beazonosítása, pedig hasznos lehetne! A képen két irányba halad a történet, a képírás szempontjából a középpontból a múlt és jövő felé kétirányba áramlik szét az esemény – ami számomra a vízöntő-paradoxon jelenlétére is utalhat, de ezt a gondolatot most nem részletezem.
De ez a kétirányú haladási irány viszont külön utakat jelenthet. Borssal kapcsolatos legenda alapján írja Tomory, hogy BORS tengeren túlra utazott, azaz nem a nemzetségének útvonalát követte… ahogy ez a képen is megjelenik.

Gábor, Ön utalt a párduc és a foltok kapcsolatára a hozzászólásában, amit nagyon köszönök. Hiszen ezzel új gondolatok csíráját vetette el bennem – és ez a párducminta meg is jelenik az illusztráción. Megjelenik, de erre korábban nem is figyeltem fel! A zöld ágacskával megsuhintott legény felső teste párduc pöttyös!

És ennek a párduc foltos bőrnek fontos szerepe van:

Lajdi Péter írja:
“Nimród neve a mezopotámiai kultúraátvevő szemita népek irataiban maradt fenn ebben a névváltozatban (NIMRU akkádul PÁRDUC-ot jelent). Sumér eleink NIB-UR-nak nevezték őt. Nib-Ur Párduc Urat, Párduc Hőst jelent. A sumér iratokban NIBU-KUS formában is előfordul, ami annyit jelent, mint: kusita párduc, vagy Kus Párduca. Nimród a hagyomány szerint KUS fia volt. Az az ősi szkíta hagyomány ugyanis, hogy az e művelődéshez tartozó népcsoportok uralkodóinak felségjelvényei közé tartozott a párduc-kacagány, fennmaradt egészen Árpádig, párducos Árpádig, s krónikairodalmunkon keresztül egészen Vörösmarty Mihályig…
Csak érdekességként említeném még, hogy egy kora-középkori német kódex egyik metszetén Jézust lábán és karján párducfoltokkal ábrázolják…

A zsidó rabbinikus írásos hagyomány Jézust Rabbi ben Panther-nek, Párducfia Mester-nek és Nimród Fiának (tehát nem „Dávid fia”!) nevezi (párduc fia = Nimród fia), tudván, hogy Üdvözítőnk a kronológiailag visszafelé pártus-káldeus-szkíta-sumér-nimródi hagyomány képviselője, az isteni őskinyilatkoztatás tiszta vonalát továbbvivő turáni vallásos képzetek betetőzője és tökélyre vivője.
Usziri (görögösen Ozírisz) neve: Usz vagy Os = sok, iri = szem, sokszeműt vagy sokfoltút (párducfoltosat) jelent.”

És mit látni az angliai BORS ilusztráción? Zöld ággal megvert LIONel (aki a nevében szintén vadmacskára utal) kiütésektől pöttyös a teste, PÁRDUCMINTÁS !

Korábbiakban már utaltam a dárda szerepére, de nem hívtam fel a figyelmet arra, hogy a dárda hova is irányul. Meghosszabbítva a dárda vonalát az épp a leányrabló nemi szervére! (Ezt mindenki maga is leellenőrziheti egy vonalzóval).

folyt köv
Bors a dárdájával mintha a leányrabló túlfűtött (sexuális) energiáit akarná visszafogni.

Mit is említ Szántai az előadásában a Szent LÁszló falfestményekkel kapcsolatban:

„Ha lovon leányt raboltak mindig maguk elé fektették a nyereg elé... nem maguk mögé ahonnan egy pillanat alatt le lehet ugrani... Azaz ez nem olyan egyszerű leányrablás. A középkori festészet és a képirásban is fontos szerepe van a vízszintes és a függőleges tereknek. Mi fölött is ül a lány? A ló melyik testrésze található ott a lábak és a ló hasa találkozásánál? A nemiségnek, testiségnek fontos szerepe van, amit folyamatosan hangsúlyozni kell. Ez a látszólagos apróság olyan közösségben rögtön szemet szúr ahol a ló, lovaglás a mindennapi élet része!”

Székelyderzs templom falán a pallóssal éppen lesúlytó leány mivel is név szemben? Nem a kun lábát nézi, ahova súlyt, hanem a kun lovának hatalmas nemi szervét!...

www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

De ki is ez a leányrabló kún és mi köze Szent Lászlóhoz a magyarországi templomi festészetben? Szántai lényegretörő megfogalmazásában:
“Ő nemcsak egyszerűen egy leányrabló kún, ő a szentéletű Szent László rossz tulajdonságainak kivetülése. A vörös ruhájú, vérbő természetű kun nem más, mint a szent király testi kísértésének kivetülése.”

És ugyanez nem mondható el Borsról is? Mi van ha mind a négy páncélos alak az ő különböző döntéslehetőségét jelképezi, ezért is mindegyiknek ugyanolyan páncél van a fején. Mi van ha a lányrabló nem más, mint Bors vérbő természetének kivetülése, ahogy leányrabló kun Szent Lászlóé?

Ennek megválaszolásához újra érdemes idézni az angol nyelvű wiki oldalt:

“Bors-ot mindig úgy ábrázolják, mint a Kerekasztal egyik legjobb lovagját, de az igazi dicsősége a Szent Grál kereséséhez kapcsolódik,, ahol bebizonyította, hogy méltó arra, hogy tanúja legyen a Szent Grál misztériumának Galahaddal és Percifállal.”

Valami olyat tesz Bors, ami olyan erkölcsi magasságba emeli, ami által méltóvá válik, hogy tanuja lehessen a Szent Grál misztériumának! Ha Szent László legfontosabb szakrális cselekedete pont a lányszabadításhoz (és ezen keresztül saját testi kísértésének legyőzéséhez) kapcsolódott, melynek ábrázolása a legfőbb motívum az árpádkori templomainkban, úgy joggal vetődik fel a kérdés nem valami hasonló történt Bors-sal kapcsolatban is?

Bors döntési helyzete akkor mire vonatkozik? Csak egyszerűen követni a párducmintás elődöket, vagy valami magasabb erkölcsi, szakrális szintre lépés –a leányrabló, a testi kísértéseink jelképének legyőzésével ?

Akár elfogadjuk ezt a gondolatmenetet akár nem, kétségtelen tény, hogy túl sok egyezőség fedezhető fel a két ábrázolás között, mely nem lehet csak a véletlen műve...
Utánajártam egy korábbi felvetésem kapcsán, hogy a György - dörg összehangzás rejt-e valami kapcsolatot más nyelveken is?
A dörgés, mint jelenés talán még érdekesebb a Szent György - Szent Mihály viszony okán. Törökül a mennydörgés, szó szerint égi zaj, GÖK GÜRÜLTÜSÜ. A gürültüsü szóban jól felismerhető a gurul, görög, mozgásból származó zaj kifejezése. Korábban az is kiderült, hogy a György név Gergő vagy Gergely alakja ugyanennek a folyamatos mozgást kifejező görgő, gurgó szavakkal mutat rokonságot.

A mennydörgés szó az európai nyelvekben lényegében két részre különül el. A nyugati nyelveken a THUNDER (angol), TORDEN (dán), TONNERRE (francia), TUONO (olasz), DONDER (holland)szavak egybevágnak a magyar TÜNDÉR szóval. A mesék szereplője a tündér maga is egy jelenés, már csupán a "tűn" szógyök értelmezéséből fakadóan is. A legenda szerint Tó Tündérei készítették az Excaliburt Artur kardját és az a tóból emelkedett ki, hogy megtalálhassa Bedivere lovag. Érdekes párhuzam, hogy Atilla is kardot kapott, az ő kardja a földből "tűnt" elő, hogy egy pásztorfiú megtalálhassa.

A mennydörgés szó szláv nyelveken egységesen tartalmazza a György névben található G-R hangzókat. GRZMOT (lengyel), GROM (orosz, horvát, szerb), HROM (szlovák, cseh), GRIM (bolgár, ukrán). Itt kapcsolódhatunk Brünhilda, vagy Krimhilda történetéhez. A Hilda név értelmezése szerint a -hild- szó harcot jelent. Ezek szerint, ebben az esetben Krimhilda nem más, mint mennydörgés-harc, vagyis égi háború.

Még mennydörgés ügyben a litván PERKUNAS és a lett PERKONS lehet érdekes, mert a sokat emlegetett bárd szavunkkal mutat rokonságot.
@csan2: "Bors döntési helyzete akkor mire vonatkozik? Csak egyszerűen követni a párducmintás elődöket, vagy valami magasabb erkölcsi, szakrális szintre lépés –a leányrabló, a testi kísértéseink jelképének legyőzésével ?"

A párhuzam számomra is nyilvánvaló. A Szent László legendát ismerjük, nem lehet tudni pontosabban, ki is az a Lionel és miért kell megmentenie Borsnak? Én barkás, rügyező ágnak látom, amivel Lionelt verik, érdekes.

A képet én is újra megnéztem, és a két vitéz közti fán gondolkodtam, amikor feltűnt, hogy az ágak vulva képletet kereteznek, a lomb pedig a sűrű fanszőrzetnek felel meg. Vagy csak belelátom?

A következő idézetet Szent Gergelytől Temesvári Pelbárt György Vitéz címŰ írásában találtam (1480 körül)
"Aki testies vétkekkel leigázza önmagát,hiába támaszt maga ellen külső harcokat. Mert hogyan kíván a külső küzdelem fáradalmain diadalt aratni az, aki önmagában még mindig alulmarad a kéjvágya elleni belső háborúban"

Úgyhogy -az eredeti kérdésére válaszolva- én az utóbbira szavaznék.
A képet mindenesetre elmentettem, sajnos csak részlet, az egyik üldöző alakja fölül kifut a képből.
@csan2:

Ez már itt félig OFF, de nem tudom megállni.

Sokan vitatkoznak azon, hogy melyik a két legősibb szerszám, azaz melyek azok a szerszámok, melynek segítségével további szerszámokat lehet kialakítani tárgyak megmunkálásához.
A fémmegmunkálás szakemberei szerint egyértelműen az üllő és a kalapács.
Nem megyek bele a részletekbe, de tényleg így van.

Amúgy a kalap gyök találó. Én meg ezen nem gondolkodtam eleddig.

ON
@csan2:
A korai vaskohászat és fémkohászat történetéről alapos és szakmai összefoglalás a Dr. Béldi és szerzőtársai által alkotott Vivat Academia c. könyvben van.
Mindezt azért mondom, mert mindannál amit említett messze szerteágazóbb a dolog.
@Kollarics Gábor: Nagyon tetszik Temesvári Pelbárt Györgytől vett idézete. Ha már belemelegettünk a Bors vitéz képes kalandjába, érdemes pár aprósággal kiegészíteni még.

Érdemes jobban megnézni a kakaslomnici Alexandriai Szent Katalin templom sekrestyéjének falfestményét.
www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/14het/muvtori/kakaslomnic.jpg

Mi jön ki a kun szájából?
Tűz, gonosz lehelet, ahogy a sárkánynak is! Szántai Lajos szavaival: „A kún szájából gomolyog valami kifelé... ez nem vakolat hiba: ez káromkodás”

És most érdemes újra megnézni a Bors vitézünk leányrablóját. Az ő szájából is gomolyog valami kifelé, ami szinte ködbeborítja a teljes fejét. Gondolhatnánk ez csak a kép elmosódása, de ha a kun ábrázolásoknál ez bevett gyakorlat volt, akkor miért ne lehetne ez itt is!

Másik hasonlóság. Az kun által elrabolt lány fontos eszköze a holdsarlós pallos. Ezzel a pallossal vágja meg a kun lábszárát.
A kódex illusztráció –ellenben a templomi falfestményekkel- kénytelen a helyhiány miatt egy szekesztett képbe sűríteni egy esemény sorozatot. Ezért az elrabolt lány csak egyszer jelenik meg itt, de mégis ő is jelzi a hiányolt pallost! A hölgy ábráján a leghatározottabb vonal a ruha nyakíve, a körív! Tudatossan sötét színnel még ki is van húzva a ruha nyakrésze, hogy mindenképpen feltűnjön. Mit csinál az elrabolt lány? Áldásra emeli a kezét, vagy éppen azt mutatja, hogy megadom magam? Szerintem egyiket sem, ő csak ráerősít a holdsarló formára a kezeivel is! Külön külön a kifeszített ujjaival és együttesen a két kéz és a nyakvonal ívével...

Ez képírás a javából. És olyan festette aki ismerte az árpádkori magyarországi templomok Szent László ábrázolásait! És nem csak ezt. Ismerte, hogy Szent László és Arthur között van egy közös ős: Attila. Pont ez jogosítja fel a Bors vitézt is ugyanolyan képi ábrázolásra, szakrális felemelkedésre mint Szent Lászlót!

Ez már a harmadik alkalom, hogy erről a képről gondolkodom e blogon, és sajnos fogalmam sincs róla, hogy mikor keletkezett a festmény és milyen további illusztrációk társaságában várja az üzenetük életre keltését...
@csan2: Abban tudok segíteni, hogy a Google által fellelhető legnagyobb képet belinkelem:
learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png
@gigabursch:

És a kőbalta?

Szerintem itt nem a BALTA-KALAPÁCS vagy éppen TYÚK-TOJÁS eredet kérdés az érdekes, hanem hogy merünk e magyarul gondolkodni!

Érdemes elolvasni Grandpiere cikkét és egybegondolni a microlith, az istállókő barlangban talált csonthegyek, nyilhegyek, a vértésszőlősi leletek és Hérodotosz szkítákról írt gondolatait kifejezetten az aranybalta, csésze történetére utalva...

www.grandpierre.hu/site/2009/02/hogyan-tudjuk-a-magyar-nepet-a-regeszet-segitsegevel-visszafele-kovetni-fel-millio-evre-1-2009-februar-kapu/

És ezért is örültem az axe-ács párhuzamának, mert szerintem ezzel fején találta a szöget !
@csan2:
Egyre jobban az a meggyőződésem, hogy együtt voltunk 2009. őszén Szántaival és még sokan másokkal Felvidéken.
Ha igen, akkor térjünk át a privát e-mail címre.
@gigabursch: Attól tartok, hogy az nem én vagyok. Sajnos még soha sem találkoztam személyesen sem Szántaival, sem Pap Gáborral... sőt Tóth Gyula előadását sem volt még lehetőségem személyesen meghallgatni.

De elég gyakori nevem van... már három hasonló nevű játékost találtam a neten és a facebookon... :)
@Kollarics Gábor:

Lemaradt egy gondolat, melyet fával kapcsolatban kérdezett:

„A képet én is újra megnéztem, és a két vitéz közti fán gondolkodtam, amikor feltűnt, hogy az ágak vulva képletet kereteznek, a lomb pedig a sűrű fanszőrzetnek felel meg. Vagy csak belelátom?”

A képírás egyik sajátossága, hogy nincs kizárólagos helyes megoldása. Több változat is lehet jó. Ezáltal sokkal gazdagabb a jelentéstartalma, de kevésbé specifikus.

Számomra a fa a TEJÚTAT és égi fát szimbolizálja.
Ha megnézzük a képet újra, négy ló közül csak a leányrabló és a Bors lova ugrik, azok melyek az (ÉGI)Fa egy-egy oldalán helyezkednek el. A másik három ló négylábbal áll a földön. A lovaik „egyet szökkenek, kettőt ugranak”, akár a táltos lovak. (Talán ezt a a népmesei fordulatot is épp Szántai Szent László előadásában hallottam)

Szánt László küzdelmét már László Gyula is táltosküzdelemnek minősítette, sőt Szent László táltoslovának nevét is ismeri a történetírás: SZEG.

Elfogadva az eddigi gondolatmenetem, miszerint Bors dilemmája képnyelve azonos a Szent László küzdelmével – így véleményem szerint Bors lova épp a készül felugrani a Tejútra, az ÉGI FÁRA, AZ ÉGI ÚTRA..., oda ahol a táltos küzdelmek zajlanak.
A képnek van egy érdekes része, melyet csak amit e pillanatban értettem meg. Bors lovának a feje miért hiányzik? Ez képírás nyelvén a szellemiség hiányát jelentené... Viszont hova fordul Bors lova? A fát nézi...

Talán azt az (ÉGI)FÁT, ahova felugrani készül?

A kép eredetijét a Bibliothèque Nationale de France őrzi Parizsban, de semmi egyéb info nem található róla...
@csan2: "Számomra a fa a TEJÚTAT és égi fát szimbolizálja."

Köszönöm a kiegészítést, ez tényleg egy lehetséges olvasat. Egyébként a Szeg nevű táltosról jut eszembe a "szökési sebesség" fogalma modern fogalma, miért pont így nevezzük?

A bárdosról meg a bárdolatlan vö. parttalan.
Eszembe jut még Jézus tanítása az egynejűségről és a hűségről, a keleti "uraknak" még nem kellett szabályozniuk ilyen mértékben szexuális késztetéseiket?

Nézegetve pl a Képes krónikában a szablyás(Atilla), dárdásÁlmos), bárdos(Szent László) alakokat kiegészítve a nyíllal jelzett szellemi irányultságokat(Szent István, I.Géza, Szent László) az országvédő, megtartó szerepkörökben, királyi, kapitányi szinten alapkövetelmény az önuralom gyakorlása.
"És a kőbalta?"
Szántai szerint az ősi kőbalták csillagvizsgáló műszerként is funkcionáltak, lévén, hogy a rajtuk lévő lyukon keresztül megfigyelhették az ég boltozatát. Valamint a balta, bárd boltozatos vágóéle is az égboltozatot szimbolizálta.
@bélaybéla: Van egy nagyon jó szavunk, aminek a jelentését és használatát lassan elfeledjük: ez a FOKOS. Némi hasonlóságot mutat a baltával, de valamiben mégis jóval több. A rajta lévő FOKbeosztások teszik érdekessé, bár ezek észrevétele nem olyan nyilvánvaló, hiszen a fokbeosztások sokszor részei a „díszítéseknek”!

Véleményem szerint bár a fokos lehet fegyver is, mégis leginkább mérőeszköz. És ezekre a fokokra utal a FOKOS elnevezés nem pedig az egyik megnagyobbított fejrészére... (ahogy pl a wiki is állítja)
Ezzel a fokbeosztással lehet vízszintezni, csillagok pozicióját követni és térbeli méréseket is elvégezni. Akár azt is mondhatjuk némi túlzással, hogy ez az eslő teodolit...

Utalt Szántai kőbalta gondolatára. Egy tényt nem szabad elfeledni. A kőbalták nyele is fa, ahogy a fokosoké. Ez azt jelenti, hogy normál esetben pár generáció alatt elkorhad. Így az ősi kőbalták nyelének aztán bőven volt ideje felemésztődni. Biztosak lehetünk, hogy nem volt rajta fokbeosztás?

A hivatalos tudomány szerint akik Stonehenge-t építették kőbaltákat használtak. Mi alapján gondoljuk, hogy a csillagászai megfigyeléseiket rögtön hatalmas, gigantikus kövek felállításával kezdték? Én inkább hajlok arra, hogy apróbb eszközökön már korábban is vizsgálták a Nap, Hold, csillagok járását és csak ezek pontosítása érdekében fogtak bele ezekbe a gigantikus építkezésekbe.

És erre a FOKOS kitűnő eszköz volt, ami több célt is szolgált: mérőeszköz, szerszám, fegyver és hatalmi jelvény is egyben!
@( Tóth Gyula ): "a "nibel" valójában nem más mint a "nemes" illetve "előkelő" jelentésű "nobel", "noble" szó"

Erre nem tudok válaszolni, de itt van még valmi:

Csőke Sándor kiváló, külföldi nyelvészünk hozzánk intézett levelében(72-9-22)tett közlése alapján: "Van az ótörökben gy szó,"namiza", a nővér férje, vő, nőági rokon értelemben.
N.Nadzip az ujgur-orosz szótárban szereplő "Nemet" családnév elemzéséből a következő eredményét is megemlítjük: Úgy látom, a magyarok a tőlük nyugatra lakó avarokat nevezték németnek...Az ótörök "namiza" és a "német" hangzati hasonlósága is arra mutat, hogy az avarság igazi neve ezekből nyelvjárásonként alakult hangtörténetileg és a "nemes" előnevű avar telepek nevére is és a beházasodott "vezérnemzetségek" tagjainak neve elé "nőági rokon" értelemben a "namiza" formában eléillesztették, ha azok a régi avar területeken telepedtek meg." (Fehér Mátyás Jenő: Az avar kincsek nyomában, 1972)

"A nyugati avarok birodalma" című ötkötetes műnek az idézett mű az első része.
A kötet felsorolja azokat a helyszíneket, ahová a magyarok hadjárataik során írásos nyomokat hagyva eljutottak, adatokat közöl Nagy Károly adományozásairól, kár, hogy "Albionban" nem nézett szét. 49 helyszínt vizsgál: "csak az egészen jellegzetes, mind az var hadizsákmány, mind az ősmagyar haditettek közös találkozási helyeit soroljuk fel"

Több adat árulkodik az általa idézett helyi krónikákban például arról, hogy Nagy Károly és Nagy Konstantin kortársak voltak.
A bizánci "ajándékokat" nem kisebb történelmi személy adta át hódolata jeléül a frank császárnak, mint maga Nagy Konstantin, a két császár életkora közt terjengő négyszáz esztendős időtávot elmellőzték.(...)majdnem minden nyugati érsekség, püspökség székesegyházában, a monostorok, apátsági templomok levéltáraiban bőven bukkannak fel "keleti" eredetű kincstáegyak és kárpitok, s valamennyi Nagy Károly ajándékaként szerepel,felfokozva értéküket azzal, hogy ő viszont Jeruzsálemből hozta, Konstantin császártól kapta, ha pedig a felsorolt kincsek közt profán jellegű és minden egyházi jelleget nélkülöző, sőt talán pogány motívumú darabról esik a listában szó, azt viszont szintén a mesék sorába tartozó Harun al Rasid-féle ajándékokhoz sorolják."

A kutató értetlenségében, amit hamis történeti adatok birtokában gondol, ugyanazt teszi, hiteleteleníti " amesék sorába tartozó"-nak bélyegzi a valószínűleg hiteles helyi hagyományokon alapuló bejegyzéseket.
A kőkori kőkörökről nekem az jutott eszembe, hogy a kör szavunk(ami hivatalosan finnugor)két szót is rejthet magában. Az egyik a kő, a másik az őr. Nem mellesleg ebben az időben a kés kő-s eszköz volt. Talán a kővásó ember lehetett a kovás, aki a fém megmunkálásra is rájöhetett a kő vásása közben, így a vas először vásó eszköz lehetett. A kovás embernek persze kova köve is volt.A bronzkorban a bronz úgy készült, hogy a kovács egy rész rézhez ónt öntött. Aki tud magyarul az könnyen megjegyezheti a sorrendet. A Kárpátban a kőkorban úgy készítették a betűt, hogy egy tűvel betűzték a betűket (betűzés), majd tűzbe vetettek (betűvetés) és kiégették. Kárpát hegysége körbe vesz egy nagy kiterjedésű padot, a kör és a pad összerakása, a kör-pad eléggé hasonlít a Kárpátra. Az a gyanúm, hogy eredetileg az egész tájegység neve lehetett a Kárpát, és ennek volt egy jellegzetes hegysége. Lenn a padon áradás után kialakuló iszapos padokra vajon milyen növényt is vethettek? Tavaszi áradás után kialakuló árpadra javaslom a tavaszi árpát. Az ár (áradás)minősége persze a termény árát is meghatározta.Az ár az erekből indul, így az erek értékességéről sem lehet kétségünk.E magvető nép a mag uraként a maga ura lehetett. Az írni tudó úri ember az áron is úr lehet,de nagy árvízi vésznél a víz mindent visz, és sok minden elvész. A meneküléshez a fertőzések elkerülése érdekében a falutól messzebb, künn a rónaságos magas halmokat érdemes építeni. Ezeket ma kunhalmoknak hívják. A mag ura célszerűen a legféltettebb kincsét, a magot a magosba helyezte el. A magos körbevevő őrző (körző)embereknek (mágus?) volt idejük az imádkozásra. Kérték Istent, szánja meg az ő népét. Talán a körszán összetételből alakulhatott ki a Kür-szán, Kurszán név,ekkor ő volt az imádság vezetője. Az aljasokat viszont alulra érdemes tenni. A gulya vajon hol gyűlt össze? Talán egy gúlás helyen? Gulács nevű hegyünk van. A gulya őreinek főnöke lehetett így a Gyula, vagyis neki gyakorlati szerepe volt, a konda őreit meg vezethette a Kende. A kúpon lehetett úr a Koppány, a púpon a pap (papa, pápa). Vész idején azért sokan meghalhattak, ezért temető halmokra is szükség volt. Ekkor a révész ráviszi a halottat a temető dombra. A rávitel a ravatalra történt, és kialakul a halomsíros temetkezés.
@AttilaOláh:

Tetszik az ősi szavaink eredetével kapcsolatos megközelítése. Ilyen az, amikor valaki tényleg mer magyarul gondolkodni! Persze az óvatosság sem árt ilyenkor (ezt saját tapasztalatból mondom), mert az ilyesfajta szófejtés során nagyon nagyokat lehet ám tévedni is. Például a Gyula név egészen bizonyosan a "gyúló", azaz fáklya jelentésű szó származéka és nem feltétlenül a szintén hasonlóan hangzó "gulya" szóhoz van köze. A kunhalmok is inkább a kun-hun népről vehették eredetüket és nem feltétlenül "künn" szavunkról. De a többi levezetését telitalálatnak érzem. Köszönöm!
Tisztelt Gyula,

BORS továbbra sem enged el, minden nap valami újabb érdekes írásra akadok, ami csak megerősíti az eddigi gondolatmenetemet.
Magyar Adorján Kérdések írásában találtam egy gondolatsort, amiben a Bors, borsó, boroka, barka gondolatmenet mellett egy másik logikai kapcsolódást is felvet:

BORS-borz-borzas, borosta, majd megemlíti a német BORSte- kemény szőr, sörte, BART-szakáll és a török BORSUK-borzas szavakat.
Elgondolkoztató, hogy a BORS a szakáll, haj minőségével kapcsolatos is.
Szent lászló falfestményeken a kunnak lobogó, rendezetlen, borzas a haja, de az csak az után derül ki, miután Szent László megfosztja a fejfedőjétől.

A Bors illusztráción talán ezért nem látjuk Bors hajzatát, mivel a sisakja eltakarja. De biztos nem látjuk?
A Fa-tejút fa értelmezés kapcsán említettem, hogy a képírás szépsége pont a sokrétűségében rejlik. Nincs kizárólagos helyes válasz.

(Korábban már utaltam arra az érzésemre, hogy vízöntő paradoxon képi megnyilvánulása is egyben ez az ábra, mely képileg megfeleltethető Pap Gábor „nyitott könyv” elméletének. Ezt most nem részletezem, mert nem tarozik szorosan ide. Erről bővebben írtam a Péter és Pál népmese elemzésemben.

www.naput.hupont.hu/17/benedek-elek-peter-es-pal-naput

Ez alapján a kép két szélén látható esemény egyidejűnek is tekinthető. Azaz a kép közepén még sisakban ábrázolt (rendezetlen szellemi energiákkal rendelkező Bors) önmaga legyőzésével méltóvá vállik párducos beavatásra? Azaz Lionel nem más mint Bors (!), de immár rendezett energiákkal – ezért is látható végül, kiteljesedett formában a feje és a hajzata. Ennek megértéséhez tényleg szükséges a vízöntő paradoxon elmélet ismerete.
Kedves Gyula, itt nem arról van szó, hogy van-e valós lehetősége a vízöntői tér-idő torzulásnak, hanem, hogy túl sok mindenki által is ismert mű utal erre az idő-paradoxonra. Matematikai alapon bizonyítható ennek jelenléte, alkalmazása az egyes művekben (lásd Péter és Pál, valamint az Odüsszeia tanulmányaim). Az már más kérdés, hogy miként kerültek bele a vízöntő-paradoxon alapszerkesztési elvek ezen alkotásokba...)

De térjünk vissza a fővonalhoz.
Tehát a BORS nevében megbújik a rendezetlen haj, rendezetlen szellemi minőség is. Viszont a német BART-szakáll engem nagyon emlékeztet a BÁRD kifejezésre, ami viszont eszembe jutattja a hosszúhajú Merovingokat! Talán nem véletlenül... Innen szép felemelkedni. (A dán børste–ecset, kefe, seprű sem véletlen).

De Magyar Adorján ugyanakkor a Bors-borsó logikai menetben megemlíti a Gyöngyöt is és nemcsak a borsó formája révén: A latin-olasz perla, pirula – gyöngy, gömböcske szó ... a finn pörrö – borzas és parlaa – szakáll szavak a dán, német, francia perle-gyöngy kifejezéssel nagyon közeliek...

Ezek alapján nem nehéz belátni, hogy az angol EARL nemesi cím inkább a gyöngyre PEARL-hez kapcsolódik sem mint a skandináv jarl grófi cím, hiszen arra inkább illik a count angol kifejezés.

És itt most érdemes megállni. Bors révén újra összekapcsolódnak az alábbi kifejezések: BÁRD, HAJ, GYÖNGY ... Ez megint csak a véletlen műve?

Az eddigi kommentjeimben sok mindenről írtam: A gyöngyről a tisztaság, a szenvedéssel teli megtisztulás jelképéről, Tamás apostol (párthus) gyöngyhimnuszáról, a gyöngyös pártáról és ezek kapcsolatáról a párthusokkal. Többször szóbahoztam a bárdosokat és utaltam arra a sárkányra is, aki kapcsolatban van a gyönggyel, amit már csak fokoz a György-Gyöngy megfeleltetés.
Látszólag ezek mind-mind különálló gondolatok, de egyre inkább úgy tűnik van egy hatalmas összetartó kapocs köztük: a pártusok-hunok... és Attila megint!

És most jön a csattanó:

en.wikipedia.org/wiki/Sir_Lionel Mit is ír Lionel személyéről az angol nyelvű wiki:

Sir Lionel is the younger son of King Bors of Gaunnes (or Gaul) .

Azaz Lionel a legkisebb fia Borsnak! Elég érdekes, néhol a testvére, néhol a fia... És mit jelent a német GAUL magyarul?

dictzone.com/nemet-magyar-szotar/gaul
gebe, lovacska, kis ló...

Lionel, aki a vízöntő-paradoxon alapján Bors, mivé is vállik? A ló fiává... azaz inkább a FEHÉRLÓ FIÁVÁ.
@Kollarics Gábor:

Erről a nőági rokon jelentésű ujgur "nemet" szóról már én is hallottam korábban. Kérdés, hogy ennek a szónak lehetett-e olyan jelentése is, hogy "a feleségemmel kötött házasság révén való rokonom". Vagyis a nőági jelenthetett-e "feleség részéről való"-t is. Meg is mondom miért firtatom ezt. Ön idézte Csőke Sándor következő mondatát:

"Úgy látom, a magyarok a tőlük nyugatra lakó avarokat nevezték németnek"

Tőlünk nyugatra valóban egy "német" ajkú nép él, mégpedig az osztrákok. Azok az osztrákok, akiket mi valami okból következetesen "sógoroknak" nevezünk. Egy férfi sógora pedig minden esetben a legközelebbi nőági (feleség részéről való) rokona. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy hogyan és mi módon lettek a németek nőági rokonai a magyarságnak. ... Csak nem Attila Krimhild német fejedelemasszonnyal kötött házassága révén?!
@csan2: Ahogy kerestem az Ön elemzésének tárgyát, bukkantam erre az oldalra:
herald-dick-magazine.blogspot.hu/2012/03/heraldique-medievale-larmorial-des.html

Nem tudom mennyire ismert a kerekasztal lovagjainak a címerei. Azt hiszem egy-kettőről volt szó, de itt meg van az összes.
Bors címere erőteljesen Árpádsávos behatású és Hermelin mintás. A hermelint csak a legrangosabbak (pl. királyok) viselhették.
Itt kapcsolódik is a szőr/szőrme/szakáll fogalomkörhöz amit Ön is körbejárt.
@( Tóth Gyula ):" mi módon lettek a németek nőági rokonai a magyarságnak. ... Csak nem Attila Krimhild német fejedelemasszonnyal kötött házassága révén?!"

A nyugat-dunántúl és karintia "nemes" előtagú településeihez egy adalék:

"1913-ban Primus Lessiák elemezte az ottaniakat(karintiai helyneveket), és eredményeként az "Edling"-"Edel" falvakat szintén "nemes" értelemben használta.(Carinthia,I,1913,81-94.)" (F.M.J.:Az avar kincsek nyomában)

Az az adat felmerült már, hogy "Achen, a német krónikák "Aquisgran"-ja"(u.o.)

Meg "Aquilea -Másként Forum Iulli, a hajdani langobárd birodalom átmeneti fővárosa, később Nagy Károly alatt az avar missziós központok egyike. A frank császár nagyon dédelgetett(!) városa, egyben metropolita székhely, vagyis közigazgatási központ is..." (uo.)

Mintha ezek az adatok is az ön feltételezését erősítenék. Egy látszik: a helyi hagyományokon alapuló iratok sokat segíthetnének a helyes történelmi esemény- és időrend meghatározásában, miképpen a magyar krónikák legnagyobb része, de látszik az is, hogy ezek is már meg vannak bélyegezve, ha már nem volt lehetőség átírni őket.
@Kollarics Gábor:
Ez nagyon jó. A kugli fordító egész érthetővé teszi.
Bár az a kétfejű sas Gavain címerén jobban hasonlít a református templomok festett kazettáin lévő pelikánra, mint bármi másra.
A három kutyafej nálam Kerberoszt (Körbe-Rossz?) emlékezteti, pláne, hogy lángot köp.
@Sokamoka: Köszönöm a belinkelt nagyobb változatot. Nem sokkal nagyobb méret, de ahhoz éppen elég volt, hogy egy újabb részletre felfigyeljek. Bár csak a szereplők arcának hasonlóságát kívántam összenézni (amit javaslok mindenkinek), mégis ennél többre döbbentem rá:

A kép egyetlen fát és egyetlen egy sziklát ábrázol. A szikla alakja nagyon emlékeztetett a Képes Krónika szikla ábrázolásaira, ezért jobban ránagyítottam és ledöbbentem. Itt jóval többről van szó. A sziklának arca van: két szeme, orrvonala, szája és füle van, ráadásul belebámul Lionel arcába...

És pont a Képes Krónika Szent László küzdelmét a kunnal ábrázoló miniaturáján is a szikla többlet jelentéssel bír. A fehér ló mögötti sziklá(k) alakja egy ló formáját írják le! Mintha az élet megkövesedésének veszélyére hívnák fel a figyelmet, főleg a magyarság – a fehér ló sorsán keresztül...

www.kepeslap.com/compose.asp?imageid=222480&userid=14015

Pontosan azon a miniaturán, mely téma templomi falfestmény sorozatát tekintettem alapul a Bors kép értelmezésénél!

És jobban megnézve a sokszor idézett Bors és Lionel képet
(learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png) egy szikla emberarc bámul bele a párducbörű arcába. Ráadásul formai szempontok alapján is mintha a szikla egy burokba tartozna a párducbörű Lionellel (vagy éppen a megvilágosodott Borssal)

Ugyanaz a téma háromszor is:
Bors dillemája (leányrablás) - Szent László küzdelme a kunnal templomi falfestmény sorozat (leányrablás itt is) – és ugyanez a Szent Lászlói küzdelem (leányrablás nélkül) a Képes Krónikában.

Az első és a harmadik képen (a két könyv illusztráción) életre kel a szikla (vagy éppen az élet merevedik le, kövül el), mely előbb a FEHÉR LÓ alakját, majd itt a Bors esetében már a FEHÉRLÓ FIA alakját veszi fel, aki nem véletlenül ül a fehér lovon!

Folyt. köv
@gigabursch:
Ez kétszeresen is jó a felvetés. Eltartott egy darabig, amig összegeztem a gondolataimat és összeraktam a szükséges forrásokat...

@Sokamoka:
Nagyon jó ötlet volt összenézni a címereket, hisz többnek is van magyar megfelelője!

Ön említette az árpádsávost... én viszont a kétfejű sast ábrázoló címerre hívnám fel a figyelmet. Hajlamosak vagyunk a Habsburg és Romanov uralkodói család címerével azonosítani ezt... pedig ők is csak átvették valahonnan. (Még a korai Habsburg uralkodók címereiben nyoma sincs a kétfejű sasnak!)
en.wikipedia.org/wiki/File:Lesser_Coat_of_Arms_of_Russian_Empire.svg
De a görögországi ortodox egyház zászlajában is ez szerepel...

Pap Gábor a fehérlófia mese kapcsán vetette fel, hogy a kétfejű sas valójában egyfejű, csak ahogy a fejét jobbra balra fordítja, úgy tűnik kétfejűnek.
És pont ez a sas a FEHÉRLÓ FIA mesének központi alakja.. az a grif, mely az alvilágból hozza fel FEHÉRLÓ FIÁT.
Érdemes újra elolvasni a mese idevonatkozó részét:

“Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának.
- No - mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.
Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.”

A grif fejmozgásának mozgásdiagramja... ráadásul a feltámadás szimbolumával kétszeresen is (alvilágból feljutás, valamint a levágott testrészek újboli kinövése)! Véleményem szerint ezért is ortodox egyházak és azon uralkodó családok fő jelképe, kik egyházi irányításra is törekedtek.

De a kétfejű sasnak van egy másik magyar vonatkozása is, ami minket jobban érdekelhet– a BALOGH nemzetség címerének központi eleme.
hu.wikipedia.org/wiki/Balog_nemzets%C3%A9g

„A Balog nemzetség őse, Altmann von Freidberg lovag Orseolo Péter magyar király uralkodása alatt (1038-1041) és 1044-1046) érkeztek Magyarországra az egykor Türingiához ma Hessentartományhoz tartozó Freidberg városából.”

Honnan és mikor jön a már sokat említett GUTKELED család magyarországra a Kézai krónika szerint?

„7. §. Kelád és Gúthról.
Hanem az után Péter király idejében jőnek bé Kelad és Gúth testvérek a svábok nemzetségéből; Stof várából erednek.
8. §. Altmannról.
Ezek után jő bé Altmann Fridburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származ¬nak a mai Balogiak.”

De a Türingiának is szerepe van, hiszen legalább kétszer kap szerepet a középkori magyar történelemben, nem is akárhogy: Attila ide vonul vissza a catalaumi nagy győzelme után és itt nyilvánítja ki a legyőzhetetlenségét!

„Kölnnél átkelt a Rajnán, majd behatolt Thüringiába, Ysmacum (ma: Eisenach) városában ünnepélyesen udvart tartott: sereget küldött a dánok, normannok, frízek, litvánok és ruténok ellen, ezeket legyőzte és szolgálatába hajtotta.” Képes Krónika

De az egyik legnagyobb női szent is ide házasodik. II. András –a kora egyik legerősebb uralkodója- a lányát, Árpádházi Szent Erzsébetet ida adja férjhez, ami azért is meglepő, mert ebben az időben Türingia az egyik legjelentéktelenebb német fejedelemség volt!

(Szántai előadását Szent Erzsébetről érdemes az 1.24 – 1.29 perc közötti részben meghallgatni www.youtube.com/watch?v=hnNhsK0VotQ)

Ha sikerült felkelteni az érdeklődést, akkor javaslom a másik idevágó előadását is, de ez egy kicsit hosszabb.

(www.youtube.com/watch?v=ZOugmBWQcoc 37. perctől a következő közel fél órát... Szántai sajnos szokásához híven többször eltér a tárgytól, de azt is érdemes végighallgatni)

A kiinduló ötlet SIR GAWAIN kétfejű sast ábrázoló címere volt... Annak a Gawainnak, kinek másik neve „zöld lovag”.
Tomory mit is említ a tanulmányában:
Szinte mindegyik kelta eredetét hangsúlyozó ősi skót család visszavezethető magyar eredetre, valamint „E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény,”

Akkor a zöld lovag miért ZÖLD? Gawain és a green között kiejtésben elég erős az áthallás...

Gondoltam után nézek a zöld lovag történetének, mert valami derengett az emlékeimben erről – még a kamaszkorom olvasmányaiból:

folyt köv
hu.wikipedia.org/wiki/Sir_Gawain_%C3%A9s_a_Z%C3%B6ld_Lovag

„A Sir Gawain és a Zöld Lovag[1] (angolul: Sir Gawain and the Green Knight) késő 14. századi, középangol,alliteráló verses lovagregény avagy románc, amelyArtúr király és a kerekasztal lovagjának, Sir Gawainnek kalandjairól szól. A költeményben Sir Gawain elfogadja egy rejtélyes harcos kihívását, aki tetőtől talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sőt egészen a bőréig zöld. Ez a Zöld Lovag felajánlja, hogy bárki csapást mérhet rá a bárdjával, amennyiben hajlandó vállalni a viszonzást egy évvel és egy nappal később. Gawain egyetlen suhintással leüti a fejét, ám a Zöld Lovag feláll, felveszi a fejét, és emlékezteti Gawaint, hogy a megadott időpontban találkoznak. Gawain igyekezete, hogy ígéretét betartsa, valamint úti kalandjai a lovagságés hűség eszményének tükrei. Noha a szöveg 14. századi, maga a történet az Artúr-legendák egyik legrégebbike.

Az elbeszélő költemény egyetlen kéziratváltozatban, az úgynevezett Cotton Nero A. x.-ben maradt fenn, amely három vallási tárgyú verset is tartalmaz, ezek a Pearl(Gyöngy), a Cleanness (Tisztaság) és a Patience(Türelem). Általános vélekedés szerint mind a négynek ugyanaz az ismeretlen „Gyöngy-költő” vagy „Gawain-költő” a szerzője.”

Nem állom meg, hogy ne vonjak párhuzamot újra: Gyöngy, gyöngyhimnusz, párthus birodalom, tisztaság és tegnapelőtt írt Bors-gyöngy kapcsolódásról...
majd a wiki így folytatódik:

„A Zöld Lovag, a lefejezés motívuma, az öv, amelyet Gawain a bárd elleni védelmül kap, mind-mind jelképi jelentőségű”

És itt megjelenik már a BÁRD is... valamint az ÖV és a LEVÁGOTT FEJ, mely új életre kap. Ezeknek a Szent László templomi festménysorozaton fontos szerepei vannak. A felvidéki Vitfalva árpád kori templom festményén a levágott fejű kun a feje elvesztését követően nem hal meg, hanem levitálni kezd és újra életre kell!

ujember.katolikus.hu/Archivum/2006.05.14/1603.html
A levitálását követően egyesül Szent László testével, így immár az ő feje pihen a Szűz ölében és nem Szent Lászlóé!

www.rovart.com/hu/a-szent-laszlo-legenda-mint-a-szakralis-beavatas-helye-a-felvideki-szent-laszlo-ciklusok-3_2731 )

Az őv vonal a képírásban a testiség, lelkiség határvonala. A legenda szerint amikor Szent László nem tudja utolérni a kunt, odakiállt a leánynak „szép lány az ővénél fogva hozd le!” – azaz a nemiségénél fogja ragadja meg! A vitfalvi templom festményén még a bárd lesúlytása pillanatában is valami húzza lefelé a kun övét!
www.rovart.com/hu/a-szent-laszlo-legenda-mint-a-szakralis-beavatas-helye-a-felvideki-szent-laszlo-ciklusok-3_2731

Hihetetlen, de a felvetésük alapján egy újabb kerekasztal lovagról derül ki, hogy nagyon is köze van a magyarokhoz!
Köszönöm
A sok bába között megint elveszett a gyermek - a lényeget örökké lefelejtem a végéről, mert számomra kimondatlanul is adja magát:

Van egy SZENT LÁSZLÓ, aki önnön roszz tulajdonságaival küzd meg miközben a leányrabló kunt legyőzi. Továbbá van egy BORS-unk, aki szintén legyőzi a leányrabló személyében megbúvó túlburjánzó vágyait. És most van egy Gawain(green-zöld) lovagunk, aki megint önmagával (a zöld lovaggal) küzd meg, ráadásul a küzdelmében visszaköszön nála is a szent lászlói templomi ábrázolás...

Mindhárom történetben hasonlóak a szimbólumok, motívumok és mindhárom esetben egyértelmű magyarságra utaló jelek sokasága...

Lassan ki merem mondani, hogy Sir Gawain, vagy Sir Bors, de esetleg SIr Lancelot személyében... nem különböző legendás hősöket kell tisztelnünk, hanem ugyanazon személynek többféle megynilvánulásait, melyen keresztül az utókor másfajta erényeket domborít ki.

Az már más kérdés, hogy bennük Aladárt, vagy esetleg Attilát kell tisztelnünk?

És hogy legyen egy mégjobb záró mondatom, amit egyenlőre csak nagyon halkan merem felvetni: Szent Lászlót mi emelte arra a magaslatba, hogy évszázadokon át ő volt a kereszténység tiszta, nemzeti és politikai érdekek fölött álló ikonja, mindezt úgy, hogy a magyart két lábbal el akarták már akkor tiporni?

Mi az ami attilai magasságba (vagy éppen e fölé?)emelte őt? Talán az, hogy ő képes volt mindezen szétaprózott tulajdonságokat önmagában (újra) összefogni?
@csan2: "Szigetközben, de főleg a németajkú nemzetiségeknél a legényavatási szokás mozzanataként szerepel a vesszőzés”

A vesszőzés népszokásához egy inkvizíciós eljárás tanúvallomása Boksa sámán és három társa, Badhur, Delko és Nuwes sámánok ellen a Veszprém megyei Thepey(Tápé) faluban:

"Orbán szűcs bizonyságot tett, mondván: Én nyolcvan éves vagyok, de sohasem hallottam, hogy a fizgoi kápolna, amelyben Szent László hajdani nagynevű(preclarus) királya Magyarországnak nyitott volt forrást, hogy ez a kápolna a Szent Márton apátságé lett volna. Arról sem hallott és semmit nem tud, hogy ősei vagy szülei tizedet vagy akármilyenféle ragáliát fizettek volna a nevezett monostornak. Csak Szent Márton napján vitt és visz mindenki személye megváltásában egy kenyeret,és akik korai vagy késői gyengeség miatt járni nem tudnak, azok is küldenek. akiknek adományát botokra rójják. Megkérdeztetve a tanú, hogy hol nyerte a keresztséget, azt a választ adta, hogy a fizgoi Szent László kápolna előtti forrásnál. Megkérdeztetvén, hogy mikor történt ez, válaszol mondván: biztos határozottsággal nem tudja, de kevés idővel azelőtt, hogy szülei házasságra vezették volna. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e a papot, aki megkeresztelte, igenlőleg válaszolt és azt mondotta, hogy a makkoltatók főpapja keresztelte sokadmagával együtt. Arra a kérdésre, hogy emlékszik-e, milyen szertartással keresztelték, elmondotta, hogy a haját elől lenyírták, a forrásban megmosták a fejét, mellét és hátát megkenték olajjal, és kapott egy bőrből való övet. Arra a kérdésre, hogy az említett Boksa mágus és segédei(famuli)végeznek-e kereszetelési szertartásokat, a tanú igenlőleg válaszolt. Tudakozódva afelől, hogy ismeri-e a sámánok szertartásait, a tanú azt válaszolta, hogy csak azokat, amelyeket a "lovas szentek" ünnepein végeznek és Szent László napján. Ama kérdésre, hogy kik a "lovas szentek", az volt a válasz, hogy a tavaszé Szent György, az őszé Szent Márton. Kérdeztetvén, hogy milyen szertartásokat végeznek ezeken a napokon, azt válaszolta, hogy a bessenyők régi szokásai szerint ünnepelnek nagy vigalommal. Arra a kérdésre, hogy hallotta-e vagy tudja-e, miszerint a nevezett vádlottak Szent György napján adományokat szednek "vulgo gorgol dicta" a sertés szaporulatok után, a tanú nemlegesen válaszolt. Csak azt tudja, hogy a "gorgolo" vesszőcskéket ezen a napon osztották szét a makkoltatók. akiknek a nép sört, bort, és egyéb ételeket adományozott. Arra a kérdésre, hogy Szent László király napját milyen szertartásokkal ünneplik a fizgoi kápolnában, a tanú a következőket vallotta: Lovasversenyeket tartanak, ahol a győztes egy egész évig nem dolgozik s a makkoltatók tartják el és a győztes lovát odaajándékozzák a sámánoknak." (Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció)

Nem véletlenül idéztem kihagyás nélkül, hiszen egy tanúvallomásról van szó. A szöveg a szerző által fél évszázada(!) közzétett forrásanyagból való (Domonkos gyűjtemény), amihez domonkos rendtörténészként jutott hozzá. 1227-től vezették, a kézirat történetét Bakay Kornél ismerteti a kötet előszavában, majd megjegyzi:
"Hiába keressük e munka elemzését vagy kritikáját a vonatkozó szakirodalomban. tanulmányokban, sehol sem találjuk. Agyonhallgatással kívánták és kívánják eltüntetni ezt a forrást." 83 per jegyzőkönyvéről van szó, Fehér M. jenő utólag korrigált, hogy a "sámán" szó helyett mindenhol "mágus" a helyes fordítás.

"Mindhárom történetben hasonlóak a szimbólumok, motívumok..."

Álljon itt még egy idézet az anyagból:

"Hallotta nagyapjától azt is, hogy a kápolnában egy szent lovasszobra állott, amelyet a népek nyelvén "zenlow"-nak neveztek és hogy a falakon sok szokatlan dolog volt festve, harcoló katonák muzsikáló vadászok. négylábú szörnyetegek kígyó farokkal, halak négylábú állatok fejeivel és egyéb állatok, a padlón pedig éppúgy, mint Szent Márton monostorában, szenteknek a képei voltak vésve, amelyeken lábbal tapostak az emberek."
(Vizsgálat Degesd sámán ellen Szent György falván, a második tanú Márkus "subulus", makkoltató kondás)
Köszönöm.
Kb egy hónapja töltöttem le a teljes könyvet, de csak részekben olvastam eddig bele. Sajnos még nem volt időm a teljes könyvre. Köszönöm mégegyszer.

Engedje meg, hogy még egy észrevételt tegyek a Bors képpel kapcsolatban. Reggel az ember arcu szikláról írtam, most pedig a lovak színére szeretném felhívni a figyelmét.

www.learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png

Öt ló – öt különböző szín, a feketétől a fehérig, melyben a színek gyengülése esetleg folyamatábrának is tekinthető?

Nézzük sorba a lovakat a színerősségük alapján:
Első lovas, a fekete lóval:
Csak a nyaka látszik a lónak és a ló gazdája indulattal teli mozdulata, amint lesúlytani készül Lionel fejére. De mivel? Hiányzik a kézfej a képről (vélhetően tudatosan) így nem lehet eldönteni, hogy zöld ágakkal, vagy éppen karddal... Mivel jobb kézzel súlyt, úgy vélhetően jobbkezes. Jobbkezes emberek a kardot a bal oldalukon viselik...és a bal oldalán nem látszik a kard. Azaz nagy eséllyel a kard van a kezében.

A második lovas sötétbarna lóval: zöld ággal üti Lionel arcát. Lionel pedig meg sem rezdül. Ráadásul mintha mosolyogna.

Harmadik lovas, maga Bors a dárdával. A világosbarna lovával üldözi a leányrabló szürke lovát.

Végül ötödik lovasként immár a fehér lovon Lionel.
Mintha az ölni készülőtől eljutnánk a buddha pozicióban lovagló békés, belső mosollyal az arcán lovagló Fehérló fiáig.

Létezik olyan szkíta eredetmonda, mely buddhát az ő tanítványának nevezi... Sőt buddha családi eredete is elgondolkoztató, de ez már más történet...

www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs
@csan2: "Öt ló – öt különböző szín, a feketétől a fehérig, melyben a színek gyengülése esetleg folyamatábrának is tekinthető?"

Én még ott ragadtam le, hogy a Képes krónika Szent László küzdelme miniatúráján a kővé vált ló képét még nem vettem észre, pedig ezt a képet elég sokat nézegettem már. Pedig teljesen egyértelmű az utalás.
Egyik este a Rókaszemű menyecske című kalotaszegi népmese volt otthon az esti mese, abban például egy róka alakban megjelenő szereplő változtatja lovastul kővé az "idősebb" fiúkat, mert nem osztották meg vele a saját ennivalójukat.

Találónak érzem a folyamatábra-jelleg észrevételét is, hiszen a népmesék képi logikáját idézi az idősebb testvér fokozatokkal.
@Kollarics Gábor: A mesepéldája nagyon jó!
Én a Vizi Péter Vizi Pál (Jankovics feldolgozásában A kövé vált királyfi) történetét szoktam példaként felhozni erre...

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.207

A mese elérhetőségét Pap Gábor elemzésével küldtem át. Bár bonyolult az elemzést elsőre megérteni, de mégis tanulságos. Számomra azért is érdekes, mert mindketten más-más Péter és Pál meséhez nyújtunk, de mégis hasonló dekád mozgású Napút járást fedeztünk fel bennük - egymástól függetlenül.

A képes krónika kőlovára visszatérve:
Érdemes a fehér ló körvonalát előszőr szemügyre venni a farától, a orrlyukáig. A fehér ló testének ívét utánozza le a mögötte lévő sziklák együttese. A feszített íjat tartó Nyilas mintha pont ennek a kőlónak a hátán ülne (kinagyítva, mintha a lábát is látnánk ahogy a kőlovon ül). A szikla ló formát megtöri egy függőlegesre állított szikla, közvetlenül a birkozó Szent László feje fölött. Mintha ezt a függőleges kőtömböt célozná az íjával a feszített íjú nyilas... Egy időre ne vegyen tudományt az ágaskodó szikláról és csak kövesse a szemeivel a fehér ló nyakát, fejívét ,,, és most tegye ugyanezt a fehér lovat övező sziklákkal. Mintha a kőló feje mögött menekülnének a kunok...

Ha megvan a szikla ló, akkor érdemes másképp nézni. Képzelje el, hogy az a korábban ágaskodó szikla nem más, mint a kőló ágaskodó nyaka! Így valójában a szikla lovunknak két mozgásállapota van. Egyik ahol úgy áll mint a felhér ló, másik amikor felemeli a fejét. És innen már csak azon érdemes tűnődni, hogy miért válik kővé a fehér ló? Hogy ki kit is gyilkol és hogy ennek mi a következménye? Vajon ki inkább a Nyilas népe, a magyar, vagy a kun, esetleg éppen együttesen?... És egyre több kérdés megfogalmazható, minél alaposabban nézzük a képet.

Az oldalamra feltettem egy jobb minőségű képet a Képes Krónikából, mivel leszedték a netről a jó minőségű pdf-es formát. Amennyiben letölti a képet az átküldött oldalról, úgy egész nagyban megfigyelhetőek lesznek Ön számára is a részletek.
www.naput.hupont.hu/23 (A legutolsó kép, legalul)

Tisztelettel
Kedves Gyula,

A kerekasztal egy újabb lovagjára hívnám fel a figyelmét: Sir Calogrenan-ra, akit néha Colgrevance-nak is hívnak. Ő az aki megvédi Bors-t Lionel bosszújától, amiért nem őt mentette meg, hanem a leányrabló után iramodott...

en.wikipedia.org/wiki/Calogrenant

“Sir Calogrenant, sometimes known in English as Colgrevance, or, in ancient Welsh, Cynon ap Clydno,

Calogrenant appears later in the Lancelot-Grail Cycle as an excellent knight, though his kinship to Ywain is not as clear as in Chrétien. He dies during the Grail Questwhile trying to keep Sir Lionel from killing his own brother, Bors. Bors had faced a dilemma over whom to rescue between Lionel, who was getting beaten with thorns by two rogue knights, and a maiden who had just been abducted, and chose the maiden over his brother. Lionel was not pleased by this, and attacked Bors the next time he saw him….”

Érdemes megnézni ennek a lovagnak is a címerét.
herald-dick-magazine.blogspot.hu/2012/03/heraldique-medievale-larmorial-des.html
(A második hatos címerblokk alján...)

Piros alapon felfelé tekeredő sárga sárkány...
És kér ősi magyar nemesi családnak is szintén hasonló a címere, akiről már korábban szó volt.

hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Bethlen_c%C3%ADmer
hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Aba_c%C3%ADmer

A Bethlen és az Aba család egyik ágának címere. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy vajon van-e kapcsolat a két címer között?

Clog (eng) – akadályoz,béklyó, akadály, gátol
Revanche (fr) - reváns
@csan2: "Sőt buddha..."

"Barlaám és Jozafát, Sztek: egy 8-9. századi regényes elbeszélés főhősei. - A tört. alapja az indiai Buddha-legenda. A pogány Abenner kir-nak egy csillagjós azt jövendölte, hogy fia, Jozafát ker. lesz. Abenner, hogy ezt megakadályozza, földi javakkal elhalmozva, de a világtól teljesen elzárva neveltette. Jozafát mégis találkozott egy leprással, egy vakkal, egy öregemberrel és egy halottal, s az emberi nyomorúságtól megrendülve, a szt életű Barlaám remete tanítására ker. hitre tért. Apját is megtérítette, majd remeteként haláláig a pusztában élt. - A párbeszédekkel pergővé tett elb-t prédikációk mélyítik, példák, fabulák színesítik. A gör. változatot egy János nevű szerz. (a hagyomány szerint Damaszkuszi Szt János) írta a palesztinai Szába-ktorban a 8-9. sz. fordulóján.Ennek 12. sz. lat. ford-át vette át és terjesztette el a Legenda Aurea."(Magyar Katolikus Lexikon)

"...manicheusok és nem keresztények voltak a Barlaam-legenda elterjesztői Európában, és hogy ennek a változatai sugalmazták a nyugati népek, többek között a németek és a franciák kultúrájában ismert szentek életét" (Le Coq a Turfáni Barlaam-töredék kapcsán)

"A kievi várban már manicheusnak nevezi a magyar vezető réteget, tehát álmos családját, Photius bizánci pátriárka."... a kievi törökök manicheista eretnekség hívei,(...) akik a "karapóz tou Theou" nevű szellemi lénynek is hódolnak, akit mint Isten kísérőjét, küldöttjét tekintenek, pedig egy rosszindulatú lény."
"Szertartásaik jó részét a "szapulás", a tisztálkodás tölti ki, a víznek mint tisztító elemnek gyakori használatával..." (F.M.J.:Középkori magyar inkvizíció)

A Barlaam-legendának a részleteiről tud valaki valamit? Miféle példák, fabulák, prédikációk színesítik?
A "szapulás" nem szinoním a Bors-kép tisztulási folyamataival?
Atilla-Gíörgy száz évvel Álmos előtt miben hitt Fehérlófiaként?
Gyula, Petőfivel kapcsolatban most találtam ezt...
www.youtube.com/watch?v=0DUISswvZ_I
Ha van ideje célszerű a 10.perctől belehallgatni kb 10 percet...
@csan2:"...miért válik kővé a fehér ló?"

"...úgy ragyogott a szőre, a napra lehetett nézni, de rá nem."(Bruncik királyfi, ma ez volt az esti mese)

"...hogy ki építette a kápolnát, senkitől sem hallotta, de azt biztonsággal tudja és vallja, hogy emberemlékezet előtti idő óta fennállt, és a falubeliek és a molnárok meséiből(!)azt is tudja, hogy itt valamikor fehér lovat szoktak áldozni." (Vizsgálat Segesd sámán ellen Szent György falván.F.M.J.:Középkori magyar inkvizíció)

Kedves Csanád! 10 éves lányommal megnézettem a miniaturát, először megkérdezte: verekednek vagy ölelkeznek(persze rögtön mondtam, hogy a magyar nyelveben ölre menni az kétértelmű), másodjára megkérdezte miért sebes a fehér ló?(erre eszembe jutott megint, hogy hisz ez a szög nevű ló szökési sebességgel közlekedik:"Felült, felszállott megint vélle a levegőbe, de olyan magasra, Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte."(Bruncik királyfi), harmadjára mondtam neki, hogy idézze föl a Rókaszemű menyecske meséjét a kőbálvánnyá lett(tett) lovasokról. Elkezdte nézni a sziklát és meglátta a lovat, lovakat, balról benyúlik egy szintén lófej-szikla (utóbbira már én figyeltem fel)

Még a Bors-képhez mondanám:
szapulás-csepülés-szépülés-szaporodás
gorgoló (vessző)- korholó- hergelő-(ki)hurkoló (bak bikásítása)
Beugrott, hogy megnézzem a virgácsot is, mert az is fenyítést is magában hordoz, persze az ötkötetes néprajzi lexikonban nem találtam ilyen címszót, viszont gondoltam, megnézem Molnár V. Kalendáriumában Szent Márton ünnepét(ő az őszi lovas szent a peranyagok szerint is), és nem kellett csalódnom:

"Répcevidéken az egyik pásztor disznóvész idején mindig bement Szombathelyre a szenthez(Márton) könyörögni, az egyik alkalommal álmában a püspöktől fehér fűzfaágat kapott, amellyel meg kellett vesszőznie a beteg jószágokat...A frissen vágott zöldellő ág archaikus gonoszűző eszköz. A pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut:
Elhoztuk Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük és nem mi végezzük
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek.(...)
Pál István palóc pásztor emlékezetében karácsony vigiliáján éjféli mise előtt a templomtéren vesszőzték meg a pásztort - aki magára vállalta a falu bűneit.A születés misztériumát csak tisztult lelkű ember élhette át." (Molnár V. József: Kalendárium, Márton)

Végül ez jut most eszembe: Fekete a Bors, de fehérre görgölik.

Bár még nem látom a fenti kérdésre a választ, ez a ló fordul Atilla alatt is, Szent Istvánnál is(valamit tudott Szent László Istvánról, (nézzük csak meg a Keán bolgár vezér legyőzésének miniaturáját a Képes krónikában), és fordul egyet Borssal is, hogy ő is eljuthasson a királyi szintre(Lionel)
@csan2:"aki megvédi Bors-t Lionel bosszújától"

Nézegettem még ezt a fantasztikus képírást Bors-vitézről.Apropó: vitéz(Videt idéz) Ez a vitéz szó nem valami olyasmit jelent, mint "fehérlófia"?

Szóval felfigyeltem arra, hogy a lándzsa másik irányban a lesújtó kezet meggátolja a "cselekményben". Ha a már bejárt úton haladunk tovább Csanád olvasata szerint, akkor ez a Dárda(György) "öngyilkosságot" akadályoz meg, vagyis nem engedi, hogy Bors meghátráljon a rá váró kihívások elől.
"Elszomorodott Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. ötödik napon este bémegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, a homlokának szegezi...
Mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly mind összetört." A dárdát fogó kéz eltakarja a görgölő(vesszőző) lovas száját, viszont felnyílik a szeme(sok szem hullik a kézből a ruhájára szemes mintát képezve), elkezdi látni magát:lányrablás, a neki kiszolgáltatott lényeken való erőszakos uralkodás, megróbálja erővel megfékezni önmagát, de tennie kell egy fordulatot, mert felismeri, hogy elbukott ebben a harcban: elcsendesedik(némasági fogadalom), önostorozás, végül Isten kezébe adja az életét, levetkőzik meztelenre, karba teszi a kezét, nem akar cselekedni, és megtörténik a csoda: a vesszőcsapások alatt felmagosodik, megtisztul, arca már egészen fényteli.

A mese-idézettel csak a párhuzamot szerettem volna jelezni, nem az azonosságot.
Eszembe jut megint Temesvári Pelbárt, aki Toulousi Anjou Lajosról így ír:
"A király megváltoztatta ruháját, és harcba szállt" Az idézett szavak szó szerint Achábra, Izrael királyára vonatkoznak. de vonatkoztathatjuk Anjou Lajosra is, aki Szicilia királyának fia volt, és akire az elsőszülöttség jogán a királyság várt. Ő azonban Krisztus szeretetéért megvetette a világot, és átcserélte királyi köntösét, hogy a ferences testvérek rendjében harcoljon a világ, a test és az ördög ellen.(...)Ágoston írja: az ellenség akkor győz le minket a legkönnyebben, ha gőgösek vagyunk, ezzel szemben mi őt, az ördögöt, legjobban akkor győzzük le, ha alázatosságban követjük, Urunk, Jézust.(Temesvári Pelbárt:Pomerium)

Úgy érzem, Bors-vitéz fordulatának is ez ad értelmet.
@csan2:

"Ha van ideje célszerű a 10.perctől belehallgatni kb 10 percet... "

Érdekes, hogy ezt írta. Mármint hogy a 10. perctől hallgassak bele 10 percet. Elég ugyanis csak két perccel tovább hallgatni az Ön által javasoltnál s ott (a 22. percnél) maga Drábik mondja ki azt, hogy Petőfi bizony szabadkőműves volt! Kimondja, hogy az 1848-as forradalmi mozgalmak szerte Európában szabadkőműves szervezésű felforgató mozgalmak voltak! Drábik egyenesen szabadkőműves hatalomátvételi kísérletnek mondja ebben a videóban e forradalmakat! Érdekes, Bobkó Csaba is pontosan ezt állította írásaiban! Leszámítva persze azt az "apróságot", hogy ő Drábikkal ellentétben nem kezdte a szabadkőműves Petőfit mosdatni. Nem kezdte mentegetni. Nem mondott olyat, hogy a fiatal naiv költő bedőlt a szabadkőművesség világjobbító hazugságainak. Mert a verseit elolvasva teljesen egyértelművé válik azok - ahogy ő fogalmazott - emberiség ellenes volta. S ezen az sem változtat ha történetesen tényleg Széchenyi fia volt.

Valahogy az az érzésem, hogy a hitetés és megtévesztés legnagyobb célkitűzése mostanában éppen az, hogy elmossa az éles határvonalat a jó és a gonosz között. Annak a gondolatnak a pedzegetése, mely szerint vannak jó és nemzeti célkitűzéseket felvállaló szabadkőművesek is, szemben a gonosz, Rothschild érdekeket szolgáló szabadkőművesekkel, ezt a meggyőződést erősíti bennem. De hasonló érzések és gondolatok kavarogtak bennem már a jó sárkány - rossz sárkány vita során is. E vita kapcsán azonnal eszembe jutott Benjamin Fulford és az általa propagált kelet-ázsiai White Dragon Society. Vagyis figyeljük csak: ez is egy titkos társaság, ennek is messzire elér a keze, módszereik is szerfelett hasonlóak. Na de hát ők azért mégsem olyanok! Ők jó célokért harcolnak! Az ő sárkányuk nem tűzvörös, hanem patyolatfehér! Hát persze! Bla bla bla. Azzal a Drábik-féle kijelentéssel sem tudok mit kezdeni, hogy Putyin ne volna szabadkőműves. Azzal a KGB-s háttérrel, amellyel Putyin rendelkezik, ez nem egy kimondottan hihető állítás.

Először tehát csak azt mondják képmutató módon, hogy nem minden fekete és fehér. Aztán amikor már kellő zűrzavart támasztottak a fejekben, a fehéret teszik feketévé és a feketét fehérré, pontosan úgy, ahogy azt a manicheusok és a gnosztikusok teszik. Megint csak az általam korábban már idézett bibliai igeverset tudom idehozni:

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézsaiás 5.20)

"Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (II. Kor 11.14)

S ne feledjük azt sem, hogy a Jelenések könyvében nem csak a visszatérő Krisztus ül fehér lovon, de jellemző módon fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön! Másképp a megtévesztés nem is volna igazi megtévesztés.

Olyan időket élünk, amelyekben nagyon észnél kellene lenni. Akik most az igazi Világosság helyett még mindig a csillagokba révednek, azok szükségszerűen el fognak tévedni.
@( Tóth Gyula ): Ebben egyetértünk. Drábik írásait általában jónak tartom, azonban ebben a beszélgetésben nem volt összeszedett. Szerintem is sok mondata nem volt megalapozott most, sőt.... Bobko Csaba Petőfire vonatkozó írásával nagyon egyetértek, köszönöm mégegyszer hogy felhívta rá a figyelmem.

De csak egy mondat miatt ajánlottam figyelmébe ezt a beszélgetést, azért a felvetésért, hogy Petőfi Széchenyi fia. Furcsa, de egy érzést erősít meg bennem, amit két szóval ki lehet fejezni: … vér szava. Elgondolkoztató, hogy van egy nemesi vér, aminek minden cseppjét próbálják számontartani és van a másik oldal, ahol szintén. És úgy tűnik, hogy ezek a vérvonalak irányítanak minket gazdaságilag, szellemileg, érzelmileg… Hihetetlen erővel rendelkezik mindkét oldal. Ugyanakkor zajlik a törekvés egymás átprogramozására. És erre jó példa Petőfi személye. Igaza van mennyire abban, hogy mennyire veszélyes ez…

Pár hete, mikor Bethlen, Kossuth családfáját nézegettem felvetődött bennem a kérdés, hogy Petőfit hova tegyem, hiszen bőven van "ereje" ... De a hivatalos származási vonal meggyőzőtt, hogy nincs értelme semmit sem keresni a felmenői között…és most itt van ez.

Köszönöm, hogy megosztotta velem a véleményét… Amit kifejtett ebben a pár sorban azzal maximálisan egyetértek.

Ettől függetlenül azért továbbra is szeretem a csillagok fényét. Akárhányszor a szabadban kell(ett) aludnom a csillagos ég alatt (ami nagyon sokszor megesett velem) minden alkalommal nagyon várom/tam az éltető napfény eljövetelét – és ez továbbra is így van!
@Kollarics Gábor: A dárda másik végére tett megállapítása felkeltette a figyelmem. Tényleg, mintha a dárda ezen fele megakadályozná a kardot tartó kéz lesújtását... – nagyon jó észrevétel!

Amire felhívnám még a figyelmét, az a zöld ággal verdeső lovag tekintete. Nem Lionelt nézi, sem a kezében lévő zöld ágat... hanem a dárda végét (vagy azon túli eseményeket) szemléli!
De mi van ott? Mi az amit annyira kell figyelnie? Sajnos nem látjuk a száját, de nem lepődnék meg, ha azt látnánk, hogy leesett az álla. De mitől?

A kép tanulmányozása kapcsán mindig analógiákhoz nyúltam, ezt tenném most is. A Képes Krónika egyik legtöbbet hivatkozott miniatúrája: Attila találkozása Bölcs Leo pápával Róma falai alatt.

kepeskronika2.nimrod-mohacs-galeria.fotoalbum.hu/viewpicture/pictureid/14864961
Egyedül Attila látja az angyalt az égben, sem a pápa, sem a püspökök kara nem észlel semmit... csak Attila a fehér lovon!

És ezt még Raffaello is ismerte, hisz Attilát ugyanúgy megfestette a reneszánsz időszakban, ráadásul a pápai fellegvárban, a Vatikánban.

hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Leoattila-Raphael.jpg

Véleményem szerint a zöld ágas lovag (aki esetleg lehet Bors második stációja is) hasonló látomást lát... egy angyalt, aki kétszeresen is irányítja a dárdát. (blokkolja vele a lesúlytó kart és a nőrabló nemi szervére irányítja)
Miután ez megfogalmazodott bennem kipróbáltam valamit. Érdemes egy hosszú botot kézbevenni és a képen látható tartásban megtartani... Nehéz, és természetellenes! A dobásra hátrahúzott karban lévő botnak, dárdának enyhén felfelé kell ívelnie... Itt a képen meg lefelé hajlik. EZ nem természetes. Valaki, vagy valami belenyúlt a dárda ívébe. Esetleg az az angyal, akit a zöld vesszős lovag és Attila is Róma előtt lát(ott) ?
@csan2: A magyarországi szabadkőművesség megítélésénél sem szabad a fekete-fehér színvak nézőpontjából vizsgálnunk ezt a kérdést.
A kezdeti történetében a nemzeti érzelmű, a haza iránt elkötelezett férfiak alkották e mozgalmat, mint Kazinczy és társai, aztán Széchenyi Ferenc és Ráday Gedeon.
Aki e témában véleményt kíván formálni, annak Raffay Ernő munkáit ajánlom.
Ő nem talált nyomokat arról, hogy a reformkorban szabadkőműves páholyok működtek volna az országban.Tehát Petőfi sem lehetett tagja ilyennek. 1848-ban történ egy páholykezdeményezés, melynek neve :"Kossuth Lajos a dicső fény hajnalához", ez a kezdeményezés 1848 végén, amint az osztrák hadsereg közeledett Pesthez, megszűnt.

A Kiegyezést követően gombamód alakultak páholyok, amelyek tagjai szintén nemzeti érzelmű elkötelezett hazafiak voltak:
az egyháziak közül szinte csak és kizárólag református lelkészek, magas beosztású világi tisztségviselők, köztük Ravasz László kolozsvári református teológiai tanár.
A páholyok radikalizálódása és szembefordulása a magyar nemzeti érdekekkel akkor következett be, amikor a galíciai bevándorló zsidóság nagy tömegekben áramlott be a páholyokba, és ott megszerezték az irányítást. Jászi Jakubovics Sándor vezényletével harcot indítottak az egyházak , a haza, a nemzet, az erkölcsök ellen.Ezt látva és világosan érzékelve lépett ki a szabadkőművességből 1917-ben Ravasz László.

Más:

A manicheusok egyszerűen nem a zsidó alapokról építették fel a kereszténységüket, hanem annál ősibb és számukra meggyőzőbb , hitelesebb forrásokhoz nyúltak vissza.
Hiszen a kereszténység korai szakaszában egyáltalán nem volt az természetes és magától értetődő, hogy a jézusi tanokat a zsidó Ószövetséggel kellene és lehetne csak összekapcsolni, összeházasítani.
A szkíták a szkítatérítő apostolok révén felismerhették ősi szokásaikban, erkölcseikben a krisztusi előzményeket, csakúgy, mint a zsidókból lett keresztények a prófétáikban, azok tanításában és a Tórában.
Csak később vált a manicheusok kiirtásával egyeduralkodóvá és kizárólagossá a kereszténység judeo vonulata.

"András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A "szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében."hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1s_apostol
A szkíták feltehetően semmi ellentmondást nem láttak abban,ha a csillagok megmutatták nekik a Jézushoz vezető utat,és semmi ellentmondást és akadályt sem láttak abban, ha őseik ősi "csillagószövetségét" összekapcsolják az Evangéliumok kézzelfogható valósággá vált Örömhírével.
Bors vitéz képe továbbra is foglalkoztat. Sokamoka jóvoltából együtt nézhetjük a legjobb minőségben:

learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png

A dárda "útját" érdemes követni, ezúttal balról jobbra. A fekete lovon lesújtani készülő alaknak épp a szemét takarja el: elvakultságot "jelez". Nem is tudja, mire sújt le haragjában, nyilván nem rendelkezik a belső látás képességével. Itt érdemes Saulra gondolnunk, akinek vakságra van szüksége ahhoz, hogy "meglássa Jézus Krisztust".
A balról következő alaknak a száját takarja saját keze, ez már fordulat a javából, hősünket az élettapsztalat megtanította arra a Jézusi igazságra, hogy "nem az ront meg, amit megeszel, hanem ami a szádon kijön". A "lelki" szemek nyílnak meg ebben a fázisban.
A lovas dárdája elakad saját lova fejében, fülében, bár valóban a testiséget célozza, de végső soron a ló fejét találja el. A fül jelzi, hogy a lóra kell hallgatnia. De mit mond a ló? A szemrevaló leányt hiába birtokolod erővel, hiába vágatsz el vele, hiába szorongatod a "fegyveredet", elér a végzeted. Térj meg, fogadd el, hogy van olyan, hogy nem győzhetsz és "teremd a bűnbánat méltó gyümölcseit" és akkor hasonló lehetsz hozzá. A lelki tükör, az önvizsgálat jellemzi immár elcsendesülő hősünket megtérése, "pálfordulása" után, ez a friss hajtásokkal való vesszőzés, "hergelés" segíti hősünk "érési" folyamatait, ráadásul úgy, hogy a mindig fölötte ítélkező fekete lovas kíséri, és kísérti, követi őt. Tudjuk, hogy hősünk ekkor már nem fordulhat meg, mert azonnal kőbálvánnyá válik, nem kell szembefordulva harcolnia ezzel a vak erővel sem, csak élnie egy termékeny életet Isten szeretetében.
@( Tóth Gyula ): "fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön!"

Van a Csanád által felfedezett Bors vitézes képen egy kard, ördögi feje néz komoran egy hófehér pajzsformáról a két középső alak negatív terében. A kard benne a hüvelyében, tulajdonosa épp önmagát "lelkesíti" zöldellő ágakkal. Két "bot" tehát, az egyik a halálra, a másik az életre vezet. A kardé kulcsszerep a fordulat tengelyében, mert sokszor olyankor is levágunk vele egy fület, amikor már tudjuk, hogy a "hit a prédikáció meghallgatásából jön"(Pál). A kísértő éppen erről győz meg: miért van kardod, nem azért, hogy legyőzd vele az ellenségedet?(milyen igaz!) De Jézus ezt mondja: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat, Péter". Kimondatik ebben a képben a "kard által való elveszés" lehetősége. Ez mindannyiunknak komoly figyelmeztetés. Amikor kardot rántunk és lesújtunk vele, önmagunkkal szemben vakokká válunk, és nem vesszük észre, hogy az egész merő öngyilkosság.
@bélaybéla:

Kedves Bélaybéla,

Nem én mondtam azt, hogy Petőfi szabadkőműves volt, hanem Drábik János mondta a korábban belinkelt videójában. A szabadkőművesség a Martinovics-féle összeesküvés felszámolása után be lett tiltva, így Petőfi "hivatalosan" nem lehetett tagja e mozgalomnak, hiszen hivatalosan maga a mozgalom sem létezhetett. De ez nem jelenti azt, hogy ne ismerhette volna e felforgató mozgalom célkitűzéseit és ne azonosulhatott volna azokkal maximális mértékben! A versei ezt abszolút alátámasztják. Arról nem is beszélve, hogy a Marx és Engels nevével fémjelzett 1848. február 15-i Kommunista kiáltvány mintegy jeladásként szolgált az alig egy hónapon belül szerte Európában kitört szabadkőműves forradalmakhoz, s e forradalmak magyarországi fő ideológusa éppen Petőfi volt. Igazából csak a vak nem látja a háttérben húzódó kapcsolatokat.

Emlegette Kazinczyt. Nos, Bobkó Csaba a "Kik voltak a magyar illuminátusok" c. írásában épp Kazinczyt emeli ki, akiről szó szerint ezt írja:

"Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is." ( kitalaltujkor.blogspot.hu/2012/01/kik-voltak-magyar-illuminatusok-ii-resz_04.html )

Abafi Lajos "A szabadkőművesség története Magyarországon" c. munkájában így ír:

"Az 1795 jun. 6-án kelt rendelet folytán a szabadkőművesség az osztrák-magyar monarchiában végképen megszűnt. A páholyok feloszlottak. Az Alpesektől a Kárpátokig csend uralkodott (...) De ha a páholyok bezárultak is, a tt. mindenütt azután is jó barátokként találkoztak. Így volt ez Buda-Pesten is. (...) Mindazáltal megkisérlette 1814-ben Kazinczy Ferenc a tt.-et egyesíteni és némi működésbe hozni. S ez nem volt csekély feladat."

Vagyis ebben a korban hivatalosan valóban nem létezett szabadkőművesség Magyarországon, nem hivatalosan azonban annál inkább, s e nem hivatalos föld alatti szervezkedésnek a két legemblematikusabb figurája éppen Petőfi és Kazinczy volt. Én a magam részéről nem hiszek a jó szabadkőműves - rossz szabadkőműves megkülönböztetésben. Ezt a megkülönböztetést szimpla megtévesztésnek tartom.
@( Tóth Gyula ):
Kedves Gyula!
A lehet nagy úr!
Petőfi is azonosulhatott sok mindennel, amiről nem tudunk,csak feltételezik.
Hogy felforgató volt? Milyen legyen egy forradalmár?
A szabadkőművesek valóban nem a jó és rossz kategória alapján különíthetőek el, hanem a beavatottság fokozatai különítik el őket egymástól. Az a paradox helyzet e szervezettel kapcsolatban, hogy a beavatási lépcső legalsó fokain lévő tagok akár totálisan ellentétes eszmék, célkitűzések mentén, hiszemben végezték a munkájukat, mint a 33.fokozattal rendelkező vezetőik.
Ezért nem lehet egy kalap alá venni mindenkit,akikről tudjuk, hogy szabadkőművesek voltak,azokat meg pláne nem, akikről egyesek ezt tudni vélik, "sejtik". Én sem hiszem, hogy azok a szabadkőműves református lelkipásztorok, vagy éppen Ravasz László, miután igei szolgálatukat a szószéken délelőtt elvégezték, délutáni-esti elfoglaltságukban mellékesen istentagadó, "emberiségellenes",hazaáruló terveket, eszméket forraltak a társaikkal közösen a páholyokban. A zsidó Weishaupt sem hiszem, hogy beavatta volna Kazinczyt a sötét,sátáni célkitűzéseibe,hanem inkább megpróbálta megnyerni őt valamilyen nemesnek és szépnek tűnő frázisokkal,szólamokkal. Megtalálta vele a közös érdekeket, hogy aztán mikor eljő az idő, akkor az ilyen "hasznos idiótákat" elsöpörjék az útból a guillotine alá küldve őket.
Ha jól tudom, a szénizotópos kormeghatározás módszere nem tudja bizonyítani a többszáz éves elcsúszást, mivel maga a referenciaérték is a csúsztatott időszámítás szerint változik, igaz?
Azért kérdem, mert ellenkező esetben könnyedén meg lehetne vizsgálni, hogy valóban megállja- e helyét a csúsztatás például a Somogyban talált "avarkori" sírokból előkerült késő-római kori fémpénzeken levő szerves szennyeződések és egyéb szerves anyagokat tartalmazó használati eszközök alapján.
Egyébként Friedrich Klára előadására szeretném felhívni a figyelmet a témával kapcsolatban:
www.youtube.com/watch?v=wLlYFI510SI
"Vritra sárkánykígyó, az aszú- rák ura félelmetes és legyőzhetetlen ellenfélnek számított, hiszen nem is olyan rég Ő maga akolbó-lította ki Indrát királyi székéből. A szembenálló felek közti téren fűszál sem rezgett, mindkét sereglétszáma végtelennek tűnt. A feszültség kibírhatatlan, a tét óriási volt: ha Vritra győz, elpusztul a világ, méghozzá mindhá-rom: az égi, a földi és a földalatti sík egyszerre semmisül meg.
E veszélyt mindenki fölismerte, a végső pusztulást meg kellett akadályozni. A nagy küzdelemel őtt az isteni seregek vezetői parancsnoki értekezletet tartottak, ahol az előterjesztő komor arccalfejtette ki, hogy győzelmi esélyeik igen csekélyek, mivel Vritrán nem fog semmilyen fegyver. „Semfából, sem fémből, sem kőből készített fegyver nem árthat neki. Semmit sem tehetünk ellene.”A teljes tanácstalanságot és elkeseredést végül Brahmá szüntette meg. Aző emlékezete távoli korokra visszamenően is jól működött. Reménykeltően így szólott: „Szerintem létezik egy meg-oldás. Keressétek meg Dadhícsit, a risit, aki még az ősidőkben egyszer kiengesztelte Sivát, s en-nek jutalmaképp csontjai különleges minőségűvé váltak – elpusztíthatatlanná transzformálódtak,keménységük mindent felülmúl. Ha a csontjaiból csodafegyvert készíttettek, van esély arra, hogy…"

Részlet a hindú, buddhista hagyományból.

A folytatás még érdkesebb. De ezt máshonnan idézném:
"„Bármiért is jöttetek, meg fogjátok kapni.” A dévák elmagyarázták a helyzetet, és megkérték Dadhicsát, hogy áldozza fel testét a világ java érdekében. Dadhicsa, mivel valódi szent volt, cseppet sem habozott. Magához hívta közeli hozzátartozóit, és elmondta, mire készül. Utána a dévák jelenlétében intenzív szamádhibamerült, elhagyta a testét, és elérte a Brahmant (a határtalan tudatot).
Utána a dévák különböző fegyvereket készítettek a Rishi (Dadhicsa) kemény csontjaiból. A vadzsra Dadhicsa gerincéből készült... ekkor Indra kilőtte a vadzsrát, amely nyitott száján keresztül behatolt Vritra testébe, és félbevágta."

A világot elpusztító sárkánykigyó és az önfeláldozó, megváltói szerepkör együtt a buddhista hagyományban!

Más:
Magyarországi avarkori régészeti leletek kapcsolódásai Szent Györgyhöz
www.naput.hupont.hu/75/avar-kori-fibula
Dobos Csanád György vitézzel kapcsolatos újabb észrevételeit("szentölő") és a képi ábrázolásokat megtekintve arra a következtetésre jutottam, hogy Szent György és Szent Teodor úgy párok, ahogy Jákob és Izrael. A Teodor György beavatotti(sárkányölő mint szellemi szint)neve lehet, ami nem terjedt el Európában, csak eredeti személyneve. A Jákob-Izrael analógia mellett két további érv támogatja ezt a sejtést: a Teodor névalak összetett szónak tűnik, a teo(isteni?) és a dor, amelyik az Atilla névalak két mássalhangzójának hangalaki megfelelőit tartalmazza(ezzel támogatva Tóth Gyula Atilla-György azonosítását), mintha azt mondanánk: az Isteni Atilla. Izrael azt jelenti egyébként, hogy Istennel erős, tovább támogatva a párhuzamot. A másik érv, hogy Teodor (önállóan) mintha nem is létezne a szentek sorában, sugallva ezzel "fedőnév" jellegét.
Csanád elnevezésére reagálnék egy gondolattal. A "szentölő" szó provokatív, de nem fejezi ki a lényeget.A "szentölő" képi ábrázolása az én olvasatomban (egyetértve Csanáddal)az ember küzdelmét fejezi ki saját gyengeségeivel szemben, amit én úgy foglalnék össze, hogy félelmekkel teli megkötözött és cselekvésképtelen énjével küzd itt György. Ez Jákobhoz hasonlóan, aki küzdelmében az Istent ismeri fel másik félként, azt jelenti, hogy az Isten paradox módon a gyengébb félként győzi le hősünket, hiába gyűri az maga alá, mintegy megjelöli(sántaság-szentség) Györgyben ezzel legyőzetik az erősebbtől való félelem démona. Ez a hit győzelme a racionálisan felmért erőviszonyok felett. Ezzel a tapasztalattal felvértezve tud szembeszállni György a sárkánnyal, ez a hit győzelme a reménytelenség felett. Teréz anyát megkérdezte a zárdafőnöke, hogy kinek akar segíteni a sok százezer indiai éhező és nyomorult, kitaszított beteg közül az utcán, azt mondta. hogy ma talán egynek, és kiment közéjük. A sárkány hét fejét is így kell elkezdeni levagdosni.
Az alábbi bejegyzést sok helyre is beírhattam volna, nem illeszkedik szorosan ide, hanem sok helyre egy kicsit.

Kislányom jóvoltából beleszaladtam egy érdekes könyvbe. Iskolai osztályával elmentek a helyi könyvtárba, ahol a címe alapján kiválasztotta a
"Tűzparipa és Villámkard"
c. művet, amely nem más, mint az örmények egy régi-régi legendája, amolyan eredetmondaszerűség.

Egyrészt van benne két sárkány-ölés is (érdekes, hogy nem gyilkosság, hanem ölés - a kettő nem ugyanaz), melyből az egyik egy forrást véd, a másik meg kincset.
Másrészt tanulságos lovas és már-már táltosi minőségű kalandok vannak benne.
Harmadrészt meglehetősen érdekes ősi keresztényi állapotokat vonultat fel.
Művészettörténetben és a csillagösvényen jártas emberek számára különösen ajánlom a mű elolvasását, de aki nincs ebben a körben az élen, azoknak is.

Jó olvasást!

(Kedves Gyula! Korábban kint volt, hogy meyilk tlmához szóltak hozzá utoljára, talán utolsü öt témát mutatta a jobb oldali oszlop. Nem lehetne ezt visszabiggyeszteni? Előre is köszönöm)
@gigabursch: Köszönöm, hogy felhívta a Tűzparipa és villámkard című kötetre a figyelmet, a nagycsoportos és hatodikos lányaim mindig nagy érdeklődéssel várják a folytatást, amiből érezhető, milyen fontos lelki táplálékul szolgál ez a "hősének", amit prózába tett át Petrovácz István. A Toldi jutott eszembe, akinek emlékét nálunk is fenntartották a "dalosok",talán a "históriás ének"(ahogy Kányádi versciklusaának címe is jelzi) lenne a pontos kifejezés a Szaszuni Dávidra is.

És még egy észrevétel. Ez már Gyula feltevéseihez. Az örmény hősök legendaszerű feldolgozásának tanulsága, hogy az ellenséges országot, amely itt rendszerint a muzulmán vezetésű Egyiptom, mindig megnevezik, ennek fejedelmeit is, akikkel a hősök (Szanaszár és Bagdaszár ikrek, Oroszlántépő Meher, Dávid) felveszik harcot, illetve van a Sárkány, aki forrást és kincset bitorol(nem az őriz itt a pontos kifejezés), amit nem akar megosztani senkivel, vagyis két emberi tulajdonságot emel ki a sárkány alakja: az önzést és a telhetetlenséget, amit mérhetetlenül nagy erőként jelenít meg a mondai-mesei kép. Természetesen hanyatló kultúrákra, mint amilyen a római birodalom is volt, és annak vezetésére jellemzőek ezek a hatalmas méreteket öltő negatívumok, vagyis metafórikus értelemben Atilla egy sárkánnyal küzdött meg.
@Kollarics Gábor:
Örülök, hogy érdekes és értékes művet ajánlhattam.

Mivel vannak pontok amik túlmutatnak rajtam, épp ezért szoktam jelezni, hogy itt van valami.
(Volt egy beszélgetésem 2014. novemberében Pap Gáborral pár fölvetés alapján, jelezvén, hogy én csak tettem egy felismerést, de inkább nem publikálom, csak elmondom, mert nem mindegy, hogy a hülye okoskodik vagy az okos hülyéskedik. - Jót derült rajta. Amúgy a felvetéseim nagyon tetszettek neki.)
A sárkányölő fejezet minden felismerésével együtt akkor lesz teljes, ha megnézzük hogyan ábrázolták olyan kiváló festők, mint Rafaelo vagy Tiziano a feltámadt Jézust Krisztust. Szinte minden ilyen vallásos ihletettségű ábrázoláson Jézus egy zászlót tart...
@csan2:

Látszik, hogy nem ismered a Harry Potter sorozatot.

Harry elpusztítja a baziliszkuszt, ami az alagsorban lakik, és a csatornarendszerben közlekedik, méghozzá a Teszlek Süvegben megjelenő karddal.

J. K. Rowling a régi angol hagyomány elemeit írta bele a történetbe (Beowulf, Excalibur).

A többi részben is elpusztítja Voldemort alakjait, kétség ne essék! Az utolsó részben van csak az, hogy megment 2 fiút, akik átállnak a jó oldalára. De ők nem természetüknél fogva gonoszak.
@csan2:

Természetesen a burgundoknak semmi köze a "burg" (erőd) és a "holm" kifejezésekhez.

A "burgund" is a "várhun" népnév eltorzult alakja -d képzővel (pl. Árpád, Előd, Ond, Kond, Diósd, Őszöd, Almádi). A k-g és a v-b is teljesen szabályos hangelváltozások. Az óperzsa Birodalom Varkhan tartományából származnak, amit a görögök Hürkániának neveztek. A szeleukidák alatt görög nyelvű pénzeket vertek, de az ázsiai hun birodalom bukása után nem sokkal már avarhunként jellemzik birodalmukat érméiken, ami a heftalita hun birodalom kezdete. Ez még nem zárja ki, hogy jártak északon, sőt, a "varin", "varég", "varang" elnevezések ezt igazolja is. A nogájok 1 évben 2000 kilométert tesznek meg kétszer is észak-déli irányban a téli és a nyári szállásterületeik között, szóval a nomád népeknek egy ilyen géta-gót vagy dák-dán rokonításnyi észak-déli távolság nem akadály. De kelet-nyugati irányban egy egész nép nem ért el hamar a sokkal nagyobb távolság miatt, általában néhány évente mentek nyugatabbra egy medencével még a mongolok is.

Természetesen az egy hatalmas marhaság, hogy Catalaneumnál a burgundok a burgundok ellen, a keleti gótok a nyugati gótok ellen harcoltak volna. Annak lehet csak alapja, hogy alánok harcoltak a rómaiak kötelékében is, mivel az ő szállásterületeiket (Pannonia, Dacia) már a hunok megérkezte előtt meghódították a rómaiak, ezért lehetett alán légió Britanniában, és a Képes Krónika is az alán uralkodó haláláról számol be a győzelem kiváltó okaként, bár azt már lehet, hogy más Krónikából vette.
Lehet hogy összefüggéstelenül irom, hiszen bár többizben ujra és ujra átrágok egy egy számomra nehezebb fejezetet, DE!

Atilláról valahol irva van hogy mindenki arany vagy ezüst pohárból ivott egyedül ő fapohárból, és ha ez a fapohár volt az amit vagy az utólsó vacsorán használt vagy amibe a vérét felfogták, nehát mindkét alkalommal használták - és részben ez a grál kehely...ezt Mária Magdolna magával vitte és nem nyeurópába hanem Parthiába mentek, majd a Partus nemzetség még Jézus utódával is szaporodott...Attilla elei szintén ebből a nemzetségből származva alapjábanvéve ez a nemzetség adta a grálkirályok sorát.

Nyilván a beházasodásokkal higult a vér és igy eshetett meg egyik másik király bizony nem éppen a népére nézve jó döntéseket hozott. Főleg a nyugateurópai ak között.
Róma valamelyest megerősődvén ezért irtotta folyton a Magyar fejedelmeket királyokat(Grandpierre E királygyilkosságok)

Hatalmas anyag, és nagyon jó a hanganyag hozzá a különböző naptár illetve időszámitási sikok nagyon jól érthetően vannak elmagyarázva.

Köszönöm.
@Z. Ákos:

vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=15256

Kerszt a zászlón de a rudján is. Viszont ebben az időben a nyufgateurópai államok már rómával vannak szüvetségben. Ez a zászló szimbólum van ma is a svédek norvbégok stb zászlaink...akik azért rendesen gyarmatbirodalmakat tartottak fenn, ami nem más mint a rabszolgaság egy módja.

Nem vagyok nyugatimádó azok a népek sem jobbak vagy rosszabbak, viszont ez a liberalizmus egyáltalán nem Jézusi gondolkodásra vall.
@gigabursch: Nekem tettszik ahogy Gyula lehatárolja a téma körvonalait. Igaz én 70 felé járok erősen és ahogy látom 40-50 közöttiek főleg férfiak gondolkoznak eggyütt, kimondottan a esemény és idővonal gubancolásán dolgozva.

Halászok ahogy a gubancos időhálót kisimitják.
Gyula Hatalmas munkát tett ide le, én most vagy 3xori böngészésben vagyok amikor a hozzászólásokból próbálom a kimondottan tárgyhoz valóakat kiszedni...Mert bemásoltam a gépembe az egéasz munkát (betünagyitás céljából is de főleg értéke miatt ha már lehet nincs korlátozva unokáimnak is)
Hatalmas felismerések aha érzetek lepnek el - merthogy sokmindenről kifacsarva más dolgokról pedig agyonhallgatva ismertették 50 évektől a magyar történelem oktatást...Más honlapokon látni is azt a zürzavart ami(sajna az én fejemben is még) a fejekben van.
Gyula csak egyedül sokszor magányosnak vélt(komfortos egyedüllét!) farkasként lehet tisztázni magunk családunk nemzetünk múltját. DE! ez 3x önismerethez vezet!
Én ezért nagyon hálás vagyok ezért a munkáért. GGiza.
@Kollarics Gábor: Bár nem szorosan a témához tartozik de ha már Szt László és Bors küzdelmét tárgyalva látom és vele kapcsolatban Jézus megállapitását az egynejüségrőll az azért mert a látó emberek látják is a intim kapcsolatoknál a karmikus szövetek hogyan kavarodnak össze és vesz át a szétváláskor karmikus feladatokat az akinek semmi köze nem lenne hozzá ahhoz a feladathoz. Igy sérül mindkét ember életútja. Az egynejüséggel/férjüséggel a közös út a megoldandó - épp elég feladat az is.
Bocsánatot kérek a offért. De ezt sem tudják az emberek ezt ugyan úgy elfelejtették velük mint a hiteles történelmet.
süti beállítások módosítása