HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2014.05.04. 13:35 ( Tóth Gyula )

A nagy ciklus III. - Dionysius Exiguus

Ekkor azonban - mint már oly sokszor - nyugtalanító gondolatok leptek meg. Kis híján elkerülte a figyelmemet, hogy egy ordító ellentmondás bújt meg a soraim között. Ez a fenti gondolatmenet ugyanis szöges ellentétben áll mindazzal, amit a korábbi fejezetekben feltártunk. Az Isten ostora és a tetrarkhák c. tanulmányban ugyanis világosan kimutattuk, hogy a hunok Attila idején történt első bejövetelének egyik legfontosabb kiváltó oka éppen a Diocletianus által elindított keresztényüldözés volt. Isten ostora éppen a keresztényüldöző tetrarkhákra sújtott le, s annak az egész kontinensre rátelepedő pusztító szuperhatalomnak vetett véget, amely a tetrarchia idején bestialitás tekintetében túlment minden határon.

Láttuk, hogy Kézai Simon is tetrarkhának nevezte az akkor itt uralkodó római fejedelmet. Azt is észrevettük, hogy a krónikáinkban emlegetett Tetrikusz valójában Róma egyik tetrarkhosza lehetett. Diocletianus és Maximianus rejtélyes 305-ös lemondását is a hunoktól elszenvedett vereségükkel magyaráztuk. Ha mindezek a gondolatok helytállóak voltak, akkor hogyan történhetett volna a hunok bejövetele 168 évvel Diocletianus trónra lépése után?

Ezen a ponton tehát egy igen súlyos problémával kellett szembenéznem. A 168-tól 240-ig tartó hun idősík eseményeinek dátumai vajon diocletianusi dátumok, vagy Krisztus szerinti dátumok? Ha diocletianusiak, akkor értelmét veszti mindaz, amit az Isten ostora és a tetrarkhák c. fejezetben feltártam. Hiszen ha a hunok 168 évvel Diocletianus trónra lépése után érkeztek meg, akkor nyilvánvalóan nem harcolhattak ezzel a keresztényüldöző császárral. Ha azonban ezeket a dátumokat Krisztus szerint kell értelmeznünk, akkor nagyon is harcolhattak vele. A kérdés tehát úgy szólt: Krisztus szerinti vagy diocletianusi?

Ha elfogadnám, hogy ezek diocletianusi dátumok, akkor magyarázatra lelnének Kézai extrém magas dátumai is, hiszen kiderülne róluk, hogy azok az arszakida időszámítás szerint értendők. Egy csapásra világossá válna, hogy e két idősík eseményei között miért van éppen 532 év távolság. Viszont ez esetben el kellene felejtenem a keresztényüldözéseket felszámoló hunokat és vissza kellene vonnom mindazt, amit az Isten ostora és a tetrarkhák c. fejezetben feltártam. És persze vissza kellene vonnom a Fehérlófia, Beowulf és A sárkányölő c. fejezetek megállapításait is, mely szerint a rabszolgatartó és keresztényüldöző ókorból éppen Attila hatalmas műve vezette át a kontinens népeit a keresztény középkorba. De hogyan tudnám visszavonni e felismeréseket, amikor azok igazsága mindmáig elevenen él bennem? Hosszú hetekig rágódtam a problémán és nem jutottam előrébb.

Ekkor eszembe jutott, hogy A sárkányölő c. fejezetben már idéztük Sir Thomas Malory Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája c. munkáját, amelyben így ír:

„Ekkor egy udvarhölgy, ki a királyné közelében állt, így szólott: »Úrnőm, valóban oly nagyszerű lovag lészen Galahad?« »Bizony, annak kell lennie – felelte a királyné –, mert apjáról-anyjáról a világ legderekabb lovagjaitól s a legelőkelőbb vérből származik. Sir Launcelot a nyolcadik nemzetség a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva, Sir Galahad pedig a kilencedik. Bízvást mondhatom tehát, hogy legelébb való urak ők a világon.«”

Vagyis Launcelot, akit A sárkányölő c. fejezetben Attilával azonosítottunk a nyolcadik, Galahad pedig, akiben Aladárt ismertük fel a kilencedig nemzetség. Na de honnan számítva? Diocletianus trónra lépésének évétől? ... Egyáltalán nem! Úgy olvastuk: „a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva”! Eszerint tehát mégis Krisztustól számítódik az a 168 év. Hosszú-hosszú heteken át ez az apró információmorzsa tartotta bennem a lelket, hogy talán mégsem kell majd visszavonnom korábbi megállapításaimat. Viszont továbbra sem tudtam összeegyeztetni e két dolgot. Ahhoz, hogy a legkorábbi és legkésőbbi idősíkok közötti 532 év különbség mögött a diocletianusi és arszakida dátumok közötti eltérést sejthessük, a legkorábbi idősík dátumainak szükségszerűen diocletianusi és nem krisztusi dátumoknak kell lennie.

Ezen a ponton már valósággal a hajamat téptem: igenis lennie kell valami megoldásnak! Lehetetlen, hogy e feladványnak ne legyen valami kézenfekvő és frappáns megfejtése! Napokon keresztül hurcoltam magammal mindenhová a kockás füzetemet, rajzolgattam a különféle idővonalakat, számolgattam a különböző idősíkok közötti távolságokat és próbáltam értelmezi az előttem álló talányt. Valahogy éreztem, hogy mindkét megközelítés egyszerre és egyidejűleg igaz. Tudtam, hogy a legkorábbi hun idősík krisztusi lesz és nem diocletianusi. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy az 532 éves távolság alapvető oka a diocletianusi és arszakida évek különbsége. De sehogy sem állt bennem össze a kép. Ez volt az a pont ahol feladtam a harcot. Megértettem, hogy ezt egyedül sajnos nem fogom tudni megfejteni. Átkopogtam hát a fiam szobájába és segítséget kértem tőle.

Fel voltam készülve rá, hogy nagyon hosszú folyamat lesz, amíg el tudom magyarázni neki az összefüggéseket és sokáig fog tartani, amíg eljutok odáig, hogy végre felvázolhatom előtte a problémát. Elkezdtem tehát az elejétől kezdve szép lassan, lépésről lépésre bevezetni őt az időrendi anomáliák és az egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek világába. Legnagyobb meglepetésemre a fiam (több értetlenkedő és akadékoskodó történészt megszégyenítve) egyetlen röpke délután alatt megértette és felfogta a teljes probléma-halmazt. Amikor szembesült a kérdéssel, hogy a legkorábbi idősík dátumai vajon krisztusi vagy diocletianusi dátumok, természetesen ő sem tudta azonnal a megoldást. Föltett viszont egy olyan kérdést, amely hamarosan elvezetett a megfejtéshez. A kérdés így szólt:

„Hogyan lehetséges, hogy Dionysius Exiguus épp 532-ben vezette be a Krisztus szerinti időszámítást?”

Ekkor döbbentem rá, hogy noha már tizenkét éve próbálom megérteni a naptárhamisítás logikáját, még sohasem foglalkoztam behatóan Dionysius Exiguus műveletével. Valahogy úgy voltam vele, hogy igazából nem is számít hogyan vezette be a Krisztus szerinti időszámítást, hiszen az általa javasolt évszámok valójában sohasem kerültek használatba. Úgy gondoltam, hogy noha névleg bevezetésre került ugyan a Krisztus szerinti időszámítás, de annak dátumai nem a Dionysius Exiguus féle dátumok, hanem valami más, ókorból örökölt időszámítási rendszer évei lehetnek. Persze ezzel a megközelítésemmel nem voltam egyedül. Szekeres Sándor is pontosan így gondolkodott akkor, amikor azt állította, hogy még a mai napig is az arszakida éveket használjuk. Mit számít tehát, hogy hogyan vezette be Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti éveket, ha azokat végül senki sem használta?

A fiam kérdése kapcsán azonban egyszeribe gyanússá vált Dionysius Exiguus különös művelete. Ez a kérdés ugyanis ráirányította a figyelmemet arra, hogy ez a rejtélyes 532-es szám már rögtön a Krisztus szerinti évek bevezetésekor is felmerült. Alaposabban is utánanéztem tehát, hogy ki volt Dionysius Exiguus, mikor élt, honnan származott, mi motiválta a Krisztus szerinti időszámítás bevezetésekor és egészen pontosan milyen módon, miféle kalkulációt elvégezve vezette be a Krisztus szerinti éveket.

Dionysius Exiguus egy szkíta származású szerzetes volt, aki 470 körül született Scythia Minor tartományban, amely a mai Románia és Bulgária határvidékének Fekete-tenger melléki területeit foglalta magába és nagyjából a későbbi Dobrudzsa területével esett egybe. Egyike volt azoknak a szkíta szerzeteseknek, akik a tartomány legnagyobb városában, Tomisban, vagyis a mai Constantában éltek. I. Gelasius pápa hívására 496 körül érkezett meg Rómába és ott is maradt egészen haláláig. Noha származása szerint szkíta volt, mégis ízig-vérig rómaivá vált. Kitűnően beszélte mind a görög, mind pedig a latin nyelvet, számos munkát fordított görögről latinra, köztük Alexandriai Szent Cirill leveleit is. Ő állította össze az apostoli kánonok és zsinati határozatok első nagy és átfogó gyűjteményét.

Mindezeknél azonban számunkra jóval fontosabb, hogy 525-ben I. János pápa tőle kért segítséget a húsvét időpontjának kiszámításához. Dionysius Exiguus a pápa kérésének eleget téve 95 évvel továbbvezette Alexandriai Szent Cirill húsvéttáblázatát, s e táblázatban egy óriási jelentőségű újítással állt elő. Felhagyott a korábban használt diocletianusi évekkel és bevezette a Krisztus szerinti datálást. E művelet kapcsán általában el szokták mondani, hogy Dionysius Exiguus hosszú időn át nem talált követőkre és további évszázadokat kellett várni, míg egy Beda Venerabilis nevű angolszász szerzetes átvette Dionysius újítását és a Krisztus szerinti évek használatát ténylegesen átültette a gyakorlatba. A legfontosabb kérdés azonban, amely most bennünket leginkább foglalkoztat, így szól: milyen kalkulációt végzett el Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti évek bevezetésekor?

Keresni kezdtem tehát, hogy találok-e valahol részletes leírást a Dionysius Exiguus által elvégzett számításról. Elsősorban az érdekelt, hogy az általa elvégzett műveletnek egészen pontosan mi köze volt ehhez a rejtélyes 532-es számhoz. Mivel a Dionysius Exiguus által szerkesztett húsvéttáblázat teljes egészében elérhető az Interneten, így lehetőségem nyílt alaposabban is megvizsgálni ezt a kérdést.

Dionysius Exiguus táblázata a Diocletianus császár trónra lépésétől induló mártír kort veszi alapul. Egyik évet veszi a másik után, minden esztendőnél feljegyezve annak különböző jellemzőit, mint pl. az adott év indictio, epacta és concurrens számait, amelyek a húsvét napjának megállapításához elengedhetetlenek voltak. Így halad tehát előre, a diocletianusi 244-es esztendő után veszi a 245-ös, aztán a 246-os majd a 247-es dátumot. Ekkor azonban egy különös fordulat következik! A mártír kor 247. éve után következő 248. évnél felhagy a diocletianusi datálással, és a 248-as évszám helyett a következő bejegyzést teszi:

ANNI DOMINI NOSTRI JESU CHRISTI DXXXII

 

Vagyis „a mi Urunk Jézus Krisztus 532. éve”. Dionysius Exiguus tehát a diocletianusi időszámítás 248. évét a Krisztus születésétől eltelt 532. évvel azonosította. Természetesen meg is magyarázta különös újításának okát: nem akarta egy keresztényüldöző tyrannus emlékét továbbvinni azáltal, hogy az éveket az ő trónra lépésétől számítja. Ehelyett úgy vélte sokkal helyénvalóbb, ha az évek számlálásának kiindulópontját Jézus Krisztus megtestesüléséhez rögzíti. Hogy jobban megértsük Dionysius Exiguus különös műveletét, lássunk most egy rövid részletet az általa szerkesztett húsvéttáblázatból. Mivel e táblázat meglehetősen sok adatot tartalmaz, néhány oszlopot a könnyebb áttekinthetőség kedvéért elhagytam, s a diocletianusi (illetve krisztusi) évszámok mellett csak az indictio, epacta és concurrens értékeket tüntettem fel:

CYCLUS DECEMNOVENNALIS DIONYSII
Incipit cyclus decemnovennalis, quem Graeci Enneacaidecaeterida vocant, constitutus a sanctis Patribus, in quo quartas decimas paschales omni tempore sine ulla reperies falsitate; tantum memineris annis singulis, qui cyclus lunae et qui decemnovennalis existat. In praesenti namque tertia indictio est, consulatu Probi junioris, tertius decimus circulus decemnovennalis, decimus lunaris est.
ANNI
DIOCLE
TIANI
quae sint
indictiones
epactae, id
est adjectiones
lunae
concurrentes
dies
CCXLIII
243  (527)
v iiii iiii
CCXLIIII
244  (528)
vi xv vi
CCXLV
245  (529)
vii xxvi vii
CCXLVI
246  (530)
viii vii i
CCXLVII
247  (531)
viiii xviii ii
 
ANNI DOMINI
NOSTRI JESU
CHRISTI
quae sint
indictiones
epactae, id
est adjectiones
lunae
concurrentes
dies
B DXXXII 
0532
nulla  iiii
DXXXIII 
0533
xi  xi 
DXXXIIII 
0534
xii  xxii  vi 
DXXXV 
0535
xiii  iii  vii 
B DXXXVI 
0536
xiiii xiiii  ii 

 

E táblázat alapján tehát jól megfigyelhetjük Dionysius Exiguus műveletét. A diocletianusi időszámítás 248. esztendejében felhagy a mártír kor szerinti datálással és áttér a Krisztus szerinti évek használatára. Diocletianus trónra lépésének 248. esztendejét Krisztus születésének 532. évével azonosítja. Mit tesz tehát? A 248-hoz hozzáad 284-et és így megalkotja a Krisztus szerinti 532-es dátumot.

Ekkor kis híján leestem a székről meglepetésemben! Egyszeribe tudatosult bennem, hogy Dionysius Exiguus pontosan ugyanazt a számítást végezte el, mint amit különös álmomat követően én magam is elvégeztem! Én is a 248-hoz adtam hozzá 284-et és így kaptam meg a Julián naptárra jellemző 532 éves húsvétciklust. S most kiderül, hogy Dionysius Exiguus is pontosan ugyanezt tette. Igen ám, csakhogy én ezt a számítást valami egészen más okból végeztem el! E művelettel ugyanis az arszakida és a diocletianusi évek különbségét akartam kiszámolni!

Ekkor szinte záporozni kezdtek bennem a kérdések. Miért épp a diocletianusi 248-as évnél vezette be Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti évszámlálást? Milyen jelentősége lehetett ennek a 248-as évnek a diocletianusi időszámítás szempontjából? Vegyük észre, hogy semmi! A mártír kor szerinti évszámlálásban ez az év ugyanolyan év volt, mint az összes többi. Semmi lényeges dolog, semmi világrengető esemény nem történt ekkor. Az arszakida időszámításban azonban már egész más a helyzet. Ott a 248-as dátumnak óriási jelentősége volt. A pártusok időszámítása szerint ugyanis ez a 248 nem más, mint Jézus Krisztus születésének éve! Ez volt tehát az a pont, ahol egy különös gyanú kerített hatalmába. Lehetséges volna, hogy Dionysius Exiguus nem is a mártír kor éveit vette alapul húsvéttáblázatának megalkotásakor, hanem az arszakida időszámítást? Lehetséges lenne, hogy a csalást éppen ő követte el azáltal, hogy névleg ugyan a diocletianusi évekből indult ki, de valójában az arszakida évszámokat használta?

Ahogy azt néhány bekezdéssel korábban kifejtettük, Dionysius Exiguus egy szkíta származású szerzetes volt. Scythia Minor tartományban, a későbbi Dobrudzsában született. Nyilvánvaló tehát, hogy szkíta származása révén ismerhette a pártusok időszámítását. Vegyük észre, hogy amikor mi a hunok első bejövetelét a legkorábbi általunk beazonosított idősíkon 168-ra toltuk vissza, és feltételeztük, hogy az ekkor kibontakozó szarmata, jazig, markomann, stb. támadások mögött már Attila seregeinek hőstetteit kell felismernünk, akkor kimondatlanul is megteremtettük az időrendi kapcsolatot az éppen felbomlóban lévő Pártus birodalom és Attila népe között. Szekeres Sándor feltételezése tehát, mely szerint az Európában felbukkanó hunok ismerhették és használhatták az arszakida időszámítást, időrendileg is egyre megalapozottabbnak tűnik. Ha ez így van, akkor könnyen belátható, hogy egy észak-balkáni területeken élő szkíta származású szerzetes, aki ráadásul nem sokkal a hun korszak eseményei után él, és annak a Nagy Theodoriknak a kortársa, akit korábban krónikáink Veronai Detréjével azonosítottunk, nagyon is ismerhette a pártusok időszámítását.

Ha tehát Dionysius Exiguus a diocletianusi évek helyett az arszakida dátumokat vette alapul húsvéttáblázatának szerkesztésekor, akkor szükségszerűen 532 évvel nagyobb dátumokat állított elő a kelleténél. Az arszakida és a diocletianusi évek között ugyanis éppen ennyi a különbség. Az arszakida időszámítás dátumai 248-cal nagyobbak az igazi Krisztus szerinti dátumoknál. Ha Dionysius Exiguus ezeket az arszakida éveket Krisztus szerinti évekké akarta volna alakítani, akkor minden józan számítás szerint 248-at le kellett volna vonnia belőlük. Ő azonban nem hogy nem vont le belőlük, hanem 284 év hozzáadásával még tovább növelte azokat! Így egy olyan Krisztus szerintinek nevezett fals időskálát hozott létre, amely a valódi Krisztus szerinti dátumoknál 532 évvel, vagyis éppen egy nagy húsvétciklussal mutatott többet! Tehát az általa bevezetett időszámítás valójában egy 284 évvel megnövelt számértékű arszakida időszámítás volt.

Miután e hatalmas felismerés okozta sokkból magamhoz tértem, lázasan kutatni kezdtem: valaki már biztosan észrevette ezt előttem! Lehetetlen, hogy ez eddig még senkinek nem szúrt szemet! Hamarosan kiderült, hogy valóban volt, akinek már korábban is feltűnt ez a különös együttállás. Szekeres Sándor honlapjának (http://eltevedtidoszamitas.hu) egyik hozzászólója ugyanis 2011 nyarán a következő bejegyzést írta:

„Még egy megjegyzés, nem tudom, említi-e valahol: Dionysius Exiguus Diocletianus szerint 247-től hagy fel a császár uralkodása szerinti évhasználattal és kezdi el az Anni Domini Nostri Jesu Christi szerint írni az évszámokat a húsvéti táblázatban. Érdekes nem?”

Szekeres Sándor e felvetésre a következőt válaszolta:

„Igen, említem, igaz ennek a tárgyalását szintén kihagytam, több bizonytalan tényező miatt...”

Tehát már Szekeres Sándor is észrevette ezt a furcsaságot, a jelek szerint azonban nem tudott vele mit kezdeni. Meg nem nevezett „bizonytalan tényezők” miatt teljesen kihagyta ennek a témának a tárgyalását, pedig a megoldó kulcs éppen e furcsa adat mögött rejlik. Mivel ő egy 247 éves csúszás nyomait kutatta nem pedig egy 532 éves időrendi anomália eredetét, így számára ez csupán egy elgondolkodtató érdekesség maradt. Tapasztalva azonban, hogy bizonyos összetartozó események pontosan egy nagy húsvétciklusnyi távolságba csúsztak egymástól, kézenfekvőnek tűnik, hogy éppen Dionysius Exiguus hibás művelete áll a jelenség hátterében.

Mit jelent tehát mindez? Nem kevesebbet, mint hogy korábbi súlyos dilemmánk világos és érthető magyarázatra talált. Miközben az alapvető probléma valóban a diocletianusi és arszakida időszámítások összekeverése által keletkezett, mindez mégsem jelenti automatikusan azt, hogy az általunk beazonosított legkorábbi idősík dátumai diocletianusi dátumok volnának. Ezek ugyanis valódi Krisztus szerinti évszámok. A Kézai krónikájában fellelt legkésőbbi idősík dátumai pedig Szekeres Sándor korábbi feltételezésével szemben nem arszakida dátumok, hanem Dionysius Exiguus extrém magas évszámai. Az arszakida dátumok a kettő között félúton, a négyszázas évek idősíkján találhatók. Mivel Dionysius Exiguus az általa kreált időszámítás dátumait az arszakida évek 284-gyel való megnövelésével hozta létre, ezért a hun bejövetel arszakida dátumát úgy kapjuk meg, ha Kézai 700-as dátumából visszavonjuk ezt a 284 évet. Így eredményként 416-ot kapunk. De vajon van-e bármi adatunk arra nézve, hogy a hunok első bejövetele 416 táján történt volna?

Néhány hónapja egy rendkívül érdekes írás került elém, amely megerősítette fenti gondolatmenetemet. Az írás Botos László tanulmánya volt, melyet a következő címmel közölt: Magyar őstörténet egy XV. századi szentbeszédben. Ebben Michael De Ungria (Magyarországi Mihály) 1499-ben Hagenau-ban megjelentetett Sermones de Sanctis c. beszédgyűjteményére hívja fel a figyelmet. E forrás, melyet a barcelonai könyvtár magyar vonatkozású ősnyomtatványokat tartalmazó részlegében őriznek, olyan szószéki szentbeszédeket tartalmaz, melyek a XV. században rendkívül népszerűek voltak. E Barcelonában őrzött ősnyomtatvány számunkra most elsősorban azért fontos, mert olyan őstörténeti adalékokkal szolgál, amelyek nem lelhetők fel hagyományos krónikás irodalmunkban. Botos László így számol be ezekről az adalékokról:

„A szentbeszéd olyan adatokat tartalmaz, amelyek a krónikáink előtt ismeretlenek voltak, vagy talán közlésük, a visszavágyódás elkerülése végett vatikáni tilalom alatt voltak. Szent István csodálatos születésével foglalkozva megemlíti Istvánnak Atilláig menő, sőt azon túli származását. Álmos haláláról is egy ismeretlen elbeszélést közöl. Emese álmát keresztényesítve adja elő. Gézáról szokatlan erős hangon szól. (...) Mindennél sokkal jelentősebb, amit a magyar őstörténelemről említ. Ugyanis »kettős honfoglalást« említ. Ezt a kifejezést az alábbi szavakkal ajánlja a jövő történészek figyelmébe: »Hoc notandum diligenter quadi duabus vicibus ingressunt hungari in Pannoniam.« »Alaposan meg kell jegyezni, hogy a magyarok két ízben jöttek Pannóniába«.”

A legfontosabb azonban – amely miatt e forrásról most említést tettem – a következő apró, szinte lényegtelennek tűnő információ:

„Szintén eltérés mutatkozik az »első honfoglalás« időmeghatározása körül is. Ez időt 417-re teszi, a Képes Krónika 373 évével szemben. Ez azt jelenti, hogy a nemzetté avatás családfáját teljesen Attila leszármazásához köti. »Hi anno Domini CCCCXVIII venerunt cum maxima multitudine.« (t.i. Pannoniába) (Az Úrnak 418 évében nagy tömegben jöttek Pannóniába.)”

Vagyis ez a forrás a magyarok Attila idején történt első bejövetelét 417-re (illetve 418-ra) teszi, szemben a Képes Krónika 373-as dátumával. Vegyük észre, hogy ez a dátum mindössze egy-két év eltéréssel lényegében ugyanaz az évszám, mint amit néhány bekezdéssel feljebb mi magunk is kikalkuláltunk. Ez a 417-418-as dátum, amelyet Michael De Ungria a magyarok első bejövetele éveként említ, majdnem pontosan 284-gyel kisebb Kézai Simon adatánál. Ha Kézai krónikájának évszámai feltételezésemnek megfelelően Dionysius Exiguus évszámai, akkor Michael De Ungria dátuma semmi más nem lehet, mint ugyanezen eseménynek az arszakida éve. Ugyanakkor ne kerülje el a figyelmünket az a két év bizonytalanság sem, amely ezen a ponton ismét felbukkan, s amely a diocletianusi és arszakida évek különbségének pontatlan meghatározásából fakad.

Ugyancsak érdekes megfigyelni, hogy ebből a Michael De Ungria féle arszakida évszámból az általunk már jól ismert Julián szöktetést felhasználva hogyan gyártották le más krónikáink különböző dátumait. A Képes Krónikában található 373-as dátum ugyanis éppen 44 évvel kisebb Michael De Ungria adatánál. Itt azonban még nem álltak meg. Ezt a Képes Krónikában található 373-as dátumot egy újabb Julián szöktetéssel tovább csökkentették és előállították a Hess András krónikájában található 328-as dátumot.

A középkor krónikásait Dionysius Exiguus művelete teljesen összezavarta és félrevezette. A legtöbb jó szándékú krónikás szembesülve Dionysius extrém magas dátumaival ugyanarra az egyébként teljesen logikusnak tűnő következtetésre jutott, amelyet mindeddig mi magunk is valószínűsítettünk. Nevezetesen hogy e dátumok azért ilyen nagyok, mert valami más, ókorból örökölt időszámítás szerint értendők. A kitalált középkor elmélet kapcsán megindult hazai kutatás résztvevői is ugyanebben a félreértésben voltak hosszú éveken keresztül. Mivel mindenki érezte, hogy Kézai dátumai túl nagyok, ezért mindenki azt kereste, hogy azok vajon mely ókori időszámításnak feleltethetők meg. A helyzet azonban úgy áll, hogy egyiknek sem. Ezek a dátumok Dionysius Exiguus dátumai, amelyeket az arszakida időszámítás éveiből gyártott 284 év hozzáadásával.

Ez a tény azonban évszázadokon át rejtve volt. Minden krónikás, aki csak szembesült e hihetetlenül magas évszámokkal, úgy gondolta, hogy azokat feltétlenül korrigálnia kell. Ahány krónikás csak volt, annyiféleképpen értelmezte e dátumokat. S ahányféleképpen értelmezte, annyiféleképpen korrigálta. Volt olyan krónikás, aki úgy gondolta, hogy e dátumok azért ilyen nagyok, mert a Nagy Sándor halálától induló időszámítás szerint értendők. Levont hát 323-at a magyarok második bejövetelének Kézai által közölt 872-es évéből és 549-re javította annak dátumát. Így született meg az utigurok által a Kárpát-medencébe üldözött kutrigurok története. Később ebből az 549-ből levonták az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 évet és megalkották azt a 445-ös dátumot, amelyet a Képes Krónika Attila halála évének tart.

Aztán olyan krónikás is akadt, aki Dionysius Exiguus évszámait szeleukida évszámoknak tartotta, s ezért 311 évet vont le Nagy Károly koronázásának 768-as dátumából. Így létrehozta a 457-ben trónra lépő Childeriket, és vele együtt a teljes Meroving korszakot. És persze olyan krónikás is volt, aki ezeket az évszámokat arszakida évszámoknak vélte, s a hun bejövetel Kézainál közölt 700-as dátumából egy arszakida szöktetést vont le. Hogy ki volt ő? Nos, ő nem más volt, mint Béla királyunk jegyzője, Anonymus, aki Gestájában így írt:

„Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette.”

Anonymusnál tehát a magyarok Attila idején történt első bejövetele a 451-es esztendőre esik. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a dátum úgy jött létre, hogy Anonymus a Kézai féle 700-as évszámot arszakida dátumnak tartotta és annak megfelelően korrigálta. (Figyeljük meg: itt újra felbukkan a már jól ismert két éves bizonytalanság!) Azt is mondhatnánk tehát, hogy Anonymus volt a középkor Szekeres Sándora. Viszont Anonymus némileg következetesebb volt, mint Szekeres Sándor, mert az így kapott dátumot nem Attila halálával, hanem – nagyon helyesen – a hunok bejövetelével hozta összefüggésbe.

Meggyőződésem szerint azonban a középkor krónikásai mind tévedtek. Azok az extrém magas dátumok, amelyekkel szembesültek egyetlen ókori időszámításnak sem voltak megfeleltethetők. Ezek Dionysius Exiguus mesterséges dátumai voltak, amelyeket ő az arszakida időszámítás évszámainak 284-gyel való megnövelése által hozott létre.

Persze mindebből más is következik. Innentől kezdve teljesen egyértelművé válik, hogy valóban csalással állunk szemben, nem pedig ártatlan tévesztéssel. Ha ugyanis Dionysius Exiguus az arszakida időszámításról váltott a Krisztus szerinti évszámlálásra, és nem a diocletianusiról, ahogy ő azt állította, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy húsvéttáblázatát nem előre, hanem utólag írta meg, mégpedig visszamenőleges hatállyal. Miből tudható ez ilyen biztosan? Abból, hogy a 248-as arszakida évnél neki nem Anno Domini 532-őt kellett volna írnia, hanem Anno Domini 1-et. Vagyis az a kilencvenöt évet átfogó időszak, amelynek ő a „húsvéttáblázatát” megalkotta, valójában nem a hatodik században volt, hanem közvetlenül Krisztus születése után.

Húsvéttáblázatot senki sem készít utólag, hiszen annak semmi értelme sincs. Olyan ez, mintha egy nyomda 2014-ben nagy tömegben kezdené gyártani az előző évi, vagyis 2013-as kalendáriumokat. Ugyan miért tenne ilyet? Hiszen senkinek sincs szüksége tavalyi lejárt naptárra! Ha mégis ezt tenné, már kezdhetnénk is gyanakodni, hogy valami hátsó szándéka van a dologgal. Ha Dionysius Exiguus valóban összekeverte a diocletianusi és arszakida időszámításokat, akkor a táblázata egy utólag, visszamenőleges hatállyal szerkesztett táblázat. Így nyilvánvaló, hogy annak egyetlen célja az időszalag meghamisítása volt.

Mivel tehát az egész művelet mögött meghúzódó szándék már eleve az időrendi csalás volt, nem pedig a Krisztus szerinti évek bevezetése, így abban sem lehetünk biztosak, hogy Dionysius Exiguus valóban akkor élt-e, amikor számon tartjuk, valóban ő szerkesztette-e ezt a táblázatot, illetve hogy ilyen néven valaha is élt-e Rómában szerzetes. Amit biztosan tudunk az csupán az, hogy valamikor valaki elkészítette ezt a táblázatot, s abban a diocletianusi éveket összekeverte az arszakida évekkel. Így állt elő az a hatalmas időrendi anomália, amely a hun korszak eseményeit 168-tól egészen a 700-as évekig szórta szét.

 Folytatás...

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr796105985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szenzációs!Csak reméltem hogy már valakai megteszi.Gratulálok!
Tisztelt Tóth Gyula!

Mi a véleménye az elég jól dokumentált és számontartott római uralkodókról. Főleg az érmékre gondolok. Amennyiben nem számolunk az 532 évvel, akkor nem kevés uralkodónak kell búcsút mondanunk.
Az ebay-en pl. rengeteg érmét lehet vásárolni, szinte az összes császártól, melyekről igen nehéz, bár nem lehetetlen elképzelni, hogy nagytételben hamisították őket. Vegyük az én példámat. A Felvidéken, nem messze a Pilistől egy fémkeresővel egy Elagabalus(218-222) érmét találtam egy mezőn. Tehát használták, forgalomban volt. Ő elvileg a fantom években élt.
Minél több pénzt találunk valakitől, annál nagyobb valószinűséggel létezett az illető? Nem vagyok szakértő a témában. Ön hogy képzeli ezt az érmés dolgot?
A blogja egyébként zseniális. Csak gratulálni tudok.
@mlnrdm:

Igen, ezek az érmék kétségkívül léteznek, a földből rengeteg ilyen érme kerül elő. Botorság lenne letagadni ezek létezését, botorság lenne azt állítani, hogy ezek egytől egyig hamisított érmék, vagy akár csak azt feltételezni, hogy azok a császárok, akik ezeket az érméket verették, fiktív császárok volnának. Nyilvánvaló, hogy ezek a császárok valóban éltek. A kérdés csak az, hogy mikor éltek! Vajon valóban abban a korban készültek-e ezek az érmék, amely korba a kutatás ezeket jelenleg elhelyezi? Nem lehetséges, hogy a történelemhamisítók nem is kitalált császárokat kreáltak a fiktív évek feltöltésére, hanem valós császárokat mozgattak arrébb az időszalagon? Olyan császárokat, akiknek a létezését nem lehet kétségbe vonni? Nem a császárok és az érmék fiktív vagy nem fiktív volta a kérdés, hanem sokkal inkább azok időrendisége!

Természetesen még rengeteget kell dolgozni, hogy ezen a téren is tisztuljon a kép, de én jelenleg egy ilyen magyarázatot tartanék elfogadhatónak. Elképzelhető továbbá, hogy olykor több császár uralkodott egyidejűleg az egyes birodalomrészek felett, akárcsak a tetrarchia korában. Ezeket az egyidejűleg uralkodó császárokat talán egymás után fűzték fel az időszalagra. Aztán az is lehet, hogy ugyanaz a császár más és más provinciákban más és más érméket veretett, s ezeket az érméket a kutatás jelenleg több különböző császárhoz köti és libasorban szerepelteti őket az időszalagon. Nem tudom. Nyilvánvaló, hogy a tézisem rengeteg kérdést felvet, amelyekre egyelőre én magam sem tudom a választ. De dolgozom rajta, és - ha Isten engedi - talán ezt is megfejtem egyszer.
A római pénzérmék, mint tárgyi bizonyítékok, kulcsfontosságúak az elmélet bizonyítása során. Hogy mennyire nincs kőbe vésve a római császárok időrendisége a pénzérmék tükrében, a szakma a következőt írja:

"A római császárok sorában több azonos nevű, illetve olyan uralkodó is volt, akiknek ma használatos neve eltér az érméiken feltüntetettől, érméik beazonosítása ezért nehézségekbe ütközhet. A legtöbb esetben vagy a körirat sajátosságai, vagy a portré alapján lehet teljes bizonyossággal egy uralkodóhoz kötni egy-egy veretet. A leggyakoribb ilyen uralkodók: Caligula, Antoniusok, Gordianusok, Valerianusok, Maximianusok, Constantinusok, Constantiusok és Valentinianusok."

Marcus Aurelius körüli bizonytalanságra példaként néhány további idézet:

"Antoninus Pius, Marcus Aurelius, Caracalla és Elegabalus mindannyian Antoninus Piusnak, illetve az utolsó három Marcus Aurelius Antoninusnak nevezte magát. Noha portréik alapján csaknem teljes bizonyossággal elkülöníthetőek, a hasonló köriratok megnehezíthetik érméik azonosítását."

"Marcus Aurelius teljes neve Marcus Aurelius Antoninus volt. Érméin kétféle portréval szerepel: egy fiatal bajusztalan, illetve egy idősebb, erősen szakállas képpel, ez utóbbi típus a gyakoribb."

"Caracalla szintén olyan nevű császár, aki e néven soha nem szerepel a pénzein. Amikor caesarrá kinevezték, a Marcus Aurelius Antoninus nevet kapta, érméin is ez szerepel. Marcus Aureliushoz hasonlóan ő is kétféle portréval szerepel, egy fiatal szakáltalan, és egy idősebb, erősen szakállas portrével."

"Elegabalus neve szintén nem fordul elő soha (egy rendkívül ritka aureus-veret hátlapjától eltekintve) az érméin. Teljes neve Marcus Aurelius Antoninus volt. Az érméi elkülönítését itt is a portré teszi lehetővé, leggyakrabban szakálltalan, csupasz arccal ábrázolták."

Szerintem ez már több, mint gyanús kategória.

"
@Z. Ákos:
Gyermekkorom egyik kedvenc filmje volt a Róma bukás c. film.
Igaz akkor egy szót sem értettem belőle, hogy Marcus Aurelius halálával miért indult el Róma bukása.
Alighanem a szerző sem gondolhatta volna, hogy jó 3-4 évtized távolságból kiderül, hogy mi is lehet a valós ok. Innen, a Kárpátok öléből.

De úgy pár hete jót derülök magamban mindig, hogy, "...na, tényleg az volt Róma bukása".
:-)

Kénytelen leszek megkeresni a filmet valamelyik megosztón.
@Z. Ákos:

Pár hónapja néztem egy szakértőt a megosztón, amint arról beszélt, hogy miként különböztethetünk meg hamis és valódi árpád kori érméket. Én nem mernék vállalkozni rá, szerintem nehéz eldönteni mi a valós és mi az igazi. Miközben hallgattam a magyarázatot az volt az érzésem, hogy leginkább megegyezés kérdése ennek eldöntése (természetesen ha egyes ordító sajátosságot, hibát nem veszünk figyelembe). Ahogy ma is hatalmas üzlet a hamis érmék gyártása, úgy ez a (kora) reneszánsz időszakában méginkább az volt!

Már nem emléxem kinek is a gondolata volt, hogy Görögország oszmán megszállását követően kivándorlási célponttá vált Itália. A frissen érkezettek magukkal hozott ingóságai (főleg ha már patinásnak számított) egyre népszerűbbek lettek Itáliában, annyira, hogy rövid időn belül a kereslet már jóval meghaladta a kínálatot. Ahogy ilyenkor lenni szokott a kínálatot nővelni kellett, erre aztán felfutott egy iparág, aki ontotta magából a hamis tárgyi emlékeket. Mivel Itáliáról van szó, így érthető módon a dicső római korszak sem maradhatot ki ebből. Szobrok, iratok, versek...

Bár az érmék említésére nem emlékszem, mégsem lehet kétséges, hogy ezek is jó célpontjaivá vállhattak az hamisítvány készítő iparágnak.

Ha már hamisítanak, akkor lehet egy meglévőt másolni (ez a nehézkes, mert könnyebben ellenőrzihető, hiszen csak össze kell nézni egy meglévővel), vagy újat kell készíteni. Ha már eleve adott egy légüres fantom korszak, akkor azt olyan érmékkel lehet feltölteni amivel csak akarjuk. Ezhhez vagy fantom alakokat, arcokat kell alapul venni (esetleg fantom nevekkel), vagy néhány „eredetinek vélt” érmét kell csak tovább „fejleszteni”

Tudtommal nem jellemző, hogy a múzeumoknál, gyűjtőknél található antik érmékhez társul-e régészeti feltárási jegyzőkönyv, mely alapján azért lehetne tippelni arra a korra, amikor a földbe kerültek ezek az érmék.
Talán ezért is lehetnének érdekesek az "avarkori(hun)" érmék - mármint egy numizmatikus számára, mint összehasonlítási alap.

Talán a hamisítvány iparág aktivítása adhat választ adhat a sokrétű császárkori érme leletanyagra...
@csan2: Nem feltétlen kell érme-hamisításra gondolni, bár nem zárható ki. A régész szakma egyetlen etalont ismer, azok pedig a pénzérmék. Az érme leletek elég jól dokumentáltak, bár sok mindent el lehet képzelni, ahogy egyes történetekből hallhattuk, ha egy adott régész nem az általa képviselt irányzatot látta vissza az ásatás során, könnyen eltaposott cserépedényeket vagy "ejtett el" őt igazoló pénzérmét. Így van ez sajnos fordított esetben is. Konkrétan Németh Zsolttól tudhatjuk, hogy a kárpát-medencei körtemplomok kutatásai során megvizsgált olyan régésznaplókat is, amelyek tartalma szándékosan nem lett publikálva, mert olyasmiről számol be, amely a fennálló hivatalos irányvonallal ellentétes. Nevezetesen, hogy például VI. századi római pénzérmét találtak egy körtemplom feltárása során, amire ellenkező esetben, mint a gyöngytyúk úgy csapnak le a kulcsfontosságú bizonyítékra. Itt elhallgatják,mert ugyan hogy kerülhetett volna ide római pénz a Szent Istvánnal induló kereszténység idejében. Nem azt a következtetést vonják le, amivel már a hivatalos irányvonal is kezd lassan megbarátkozni, hogy létezett a kereszténység a Kárpát-medencében már Szent István előtt is, s ahogy a pénzérme tanusítja már akár a "VI." században is.

Tény, hogy vannak furcsaságok, ahogy fentebb is idéztem egyes császárok elnevezése és a hivatalos időrend között. A csúsztatások kiderítése nagyfokú szakismeretet és alapos munkát igényel. Reméljük, hogy egyiknek sem leszünk híján.
@Z. Ákos:
Igen.
Ott van a régész szakma egyik szörnyű nehézsége, hogy nem tehetik meg azt, hogy egy dokumentáció publikálásának a végén ott legyen egy olyan fejezet:
"Amire nem tudtunk az ásatás során magyarázatot adni".

Pedig ez így annyira egyszerűvé tenne sokmindent, de legfőképp nem válna egyetlen egy régész sem megkérdőjelezhetővé.
Mert őket [a régészeket] nagyon meg kell becsülni, hisz amilyen körülmények között élnek, dolgoznak az mindenképp elismerésre méltó.
@( Tóth Gyula ):

Tisztel Gyula,
Az avar sírokban megtalált érmékről készített táblázata 81-685-ig terjedő időszakban élt 39 különféle uralkodók és azok feleségeinek érméit sorolja fel. A gond, hogy mindegyiket avar(hun) sírokban találták. Kb 150 évet felölelő kora és késő avarkori (hun/magyar) sírokban 600 évet felölelő római érmék. Annak eséllye, hogy utólag rejtették az érméket a már régóta meglévő sírokba elenyészőnek tekinthető, ugyanúgy ahogy a téves régészeti jegyzőkönyvezésnek is… Hamisítványokról sem érdemes itt szót vesztegetni.

Említi,hogy:
“Ugyanaz a császár más és más provinciákban más és más érméket veretett, s ezeket az érméket a kutatás jelenleg több különböző császárhoz köti és libasorban szerepelteti őket az időszalagon.”

Ezt a mondatát telitalálatnak érzem.
Ez adta az ötletet, hogy a könyvében szereplő érmék gazdáinak a teljes nevét megnézzem. Meglepő tendencia olvasható ki belőlük. Lényegében Marcus Auréliustól egészen Diocletianus-ig szinte mindegyik uralkodó nevében ott van a MARCUS AURELIUS név elrejtve!

De nézzük sorban a wiki adatai alapján:

Kiinduló név: Marcus Aurelius Antoninus

Commodus (177-192), teljes neve: Marcus Aurelius Commodus Antoninus Augustus

Gordianus (238-244), teljes neve: Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus, majd itt rövid időre megszakad a sorrend (ennek okáról megint lehetne külön szót ejteni, de aki elolvassa a neveket, ugyis rájön a válaszra). Majd folytatódik tovább a Marcus Aurelius Antoninus névsorozat:

Claudius Gothicus (268-270), teljes neve: Marcus Aurelius Claudius Gothicus Augustus

Probus (276-282), születési név: Marcus Aurelius Probus, teljes neve: Caesar Marcus Aurelius Probus Augustus

Carus (282-283), Marcus Aurelius Carus

Majd elérkeztünk Diocletianushoz (284-305), akinek a nevében azért az Aurélius szintén jelen van! Caius Aurelius Valerius Diocletianus

Név azonosságok, aminek semmi értelme! Hisz általában nincs rokonsági kapcsolat a listán szereplő uralkodók között. A többség általában helytartó volt, egyszerű parancsnokok, akiket a katonái emelnek császári székbe... Akkor miért ez a ragaszkodás Marcus Aurélius névhez?
Miért nem választottak időnként Augusztus, Tiberius vagy éppen Néro neveket maguknak?

Bár Caracalla neve nem szerepel a listáján, mégis orvosi ló esetnek érdemes megemlíteni:

„Caracalla (188. április 4. – 217. április 8.)
Eredeti neve Lucius Septimius Bassianus, a Caracalla nevet gúnyból kapta a caracallusnevű, egészen a bokáig érő germán vagy kelta eredetű rövid, testhezálló csuklyás hadi köpenyről, amelyet előszeretettel viselt. A IV.századig a történetírók Caracallusnak, azt követően Carcallának hívták.Uralkodói névként egy ettől teljesen eltérő nevet használt: Marcus Aurelius Severus Antoninus Augustus, bár ez többször változott.” wiki

Azaz „bokáig érő germán vagy kelta eredetű rövid, testhezálló csuklyás hadi köpenyről” nevezték el. Olyanról „amelyet előszeretettel viselt” róma ellensége! ” Továbbá uralkodói névként egy ettől teljesen eltérő nevet használt: Marcus Aurelius Severus Antoninus Augustus, bár ez többször változott.” Ehhez nem kell semmit hozzáfűzni, csak egy kérdést? Csak őrá érvényes ez?

Alaposabban átnézve a wiki római császárok menűsorát, ilyeneket lehet találni: Születési név, használt név, uralkodói név... melyek sokszor csak alig vannak köszönő viszonyban egymással, ráadásul többször az uralkodói név5-6 részből is állt. Ezen el lehet gondolkodni, mint azon is, hogy Marcus Aurélius neve miért jelenik meg szinte minden őt követő császár nevében? Vagy inkább Marcus Aurélius miért használt annyi féle névváltozatot az érméin?
“Ugyanaz a császár más és más provinciákban más és más érméket veretett, s ezeket az érméket a kutatás jelenleg több különböző császárhoz köti és libasorban szerepelteti őket az időszalagon.”
@Z. Ákos:

Kedves Ákos és Gyula

Engedje meg, hogy mindkettőjük felé tolmácsoljam a gondolataimat, mert úgy érzem talán jobban ért Ákos az érmék világához, mint mi.

Nem vagyok numizmatikus, bár a magyam módján hosszú évtizedik az érmék mégis bottalütött érmegyűjtő voltam. Ami az érmékben megfogott az a változatosságuk volt.
És most napok óta nézegetem az ókori római birodalom császárkori érméit, és egyre inkább egy kérdés fogalmazódik meg bennem: Szinte ugyanúgy néz ki minden érme! Mindha 300 évre lemerevedett volna az idő! Bár időnként az ábrázolt császár arcéle változik, néha szakállas, néha korona van az ábrázolt császár fején, de a portré elrendezése, és az érme szerkesztése – szinte ugyanolyan. Itt most tudatosan nem foglalkozom az írott szöveg jelentésével, kódjaival...

Az érmék állandósult formája alapján az az érzésem, mintha ugyanabban az időben és helyen készült volna az érmék döntő többsége! Elég csak arra gondoni, hogy nálunk az elmúlt 30 évben hányszor változott a stilusa a forint érméknek. De ugyanez érvényes szinte minden pénznemre, akár az árpádkori dénárokról, vagy éppen az ókori görög érmékről is lenne szó. Akkor, hogy lehet, hogy a rómaiaknál szinte semmi sem változott. De ideje példákat nézni:

Hadrianus
www.wildwinds.com/coins/ric/hadrian/i.html

Marcus Aurelius:
www.google.gr/search?q=marcus+aurelius+coins&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=Pfh0U7CKLsSU0AXXm4C4DQ&ved=0CAYQ_AUoAQ&biw=1093&bih=488#facrc=_&imgdii=_&imgrc=YkPM7kfxi8RjmM%253A%3BerYWBjhmB0FSlM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.wildwinds.com%252Fcoins%252Fric%252Fmarcus_aurelius%252FRIC_0480b.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.wildwinds.com%252Fcoins%252Fric%252Fmarcus_aurelius%252Fi.html%3B624%3B320

II. Constantius
en.wikipedia.org/wiki/File:Constantius_II_-_solidus_-_antioch_RIC_viii_025.jpg

Valentianus
www.ma-shops.co.uk/zufahl/item.php5?id=2845&lang=en

Egy érdekesség, hogyan és mikor változott meg a bizánci érmék fomája. Legyen íme egy példa a 400-as évek közepéről, ami ugyebár Attila hivatalos ideje...

hu.wikipedia.org/wiki/Marcianus_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r

A korábbi arcéllekkel szemben a hirtelen szembefordulnak az arcok az érméken.

A kettő korábbi császárnál (akit Honorius bátyjának és annak fiának tekintenek), még a római császárok megszokott stílusával találkozhatunk:

hu.wikipedia.org/wiki/Flavius_Arcadius_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r
hu.wikipedia.org/wiki/II._Theodosius_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r

Ezzel együtt érdemes Honorius érméjét is jobban megnézni:
hu.wikipedia.org/wiki/Flavius_Honorius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r

Természetellenesen hátrafelé fordul, kitekert nyakkal. Épelméjű császár nem készít önmagáról ilyen képet!

A másik meglepő számomra: A hivatkozott érmék nem kopottak, nem látszik rajtuk, hogy közel másfélezer év telt el volna. De ez most nem tartozik közvetlenül ehhez a gondolatmenethez...
@gigabursch:
Valóban a legtöbb régész minden elismerést megérdemel, nem is szándékoztam általánosítani, de sajnos vannak kivételek. Tudjuk, hogy léteznek olyan szaktekintélyek, aki bírnak olyan hatalommal és összeköttetéssel, hogy meg tudják akadályozni az elfogadott irányzattal ellentétes eredmények nyilvánosságra jutását. Például, ha egy IX. századi sírleletben mellkeresztet találnak, abból biztos nem lesz újságcikk (ez nem régi élő példa).

@csan2:
Kedves Csanád!

Hízelgő a feltételezés numizmatikai ismereteim terén, de be kell valljam én is csak kedvelője nem szakértője vagyok az érméknek, de bízom benne, hogy alapos munkával és további ismeretek szerzésével felderíthetőek lesznek a római pénzérmék és a római császárok időrendjében lévő hamisítások.
Remélem, hogy mások is kedvet kapnak ehhez a munkához, mert ez nagyon időigényes és szertágazó figyelmet igénylő feladat. Szükség van numizmatikai és történelmi ismeretek mellett, római mitológiai tudásra is, hogy megválaszolhassuk a nyitott kérdéseket. Nem szabad elhamarkodott kijelentéseket tenni, de tény, hogy sok a furcsaság van ezen a téren.
"Ez a 417-418-as dátum, amelyet Michael De Ungria a magyarok első bejövetele éveként említ, majdnem pontosan 284-gyel kisebb Kézai Simon adatánál. Ha Kézai krónikájának évszámai feltételezésemnek megfelelően Dionysius Exiguus évszámai, akkor Michael De Ungria dátuma semmi más nem lehet, mint ugyanezen eseménynek az arszakida éve."

ha jól számolok, ebből az is következik,hogy Atilla 418-as bejövetele Jézus születésétől(ars.248)170 évre történik. Ez valóban 8 nemzedéknyi távolság, ahogy Gyula utal egy angol krónikás adatra Lancelotra vonatkozóan, akinek Atillával történő azonosítását Gyula feltételezte egy korábbi tanulmányában. (Egy generációra kb. húsz évet szokás számolni.) Érdekes, hogy a krónikások Kézaitól Bonfiniig csak a számokkal kombináltak, de a nemzedéki leszármazási vonalakat nem próbálták bővíteni, úgy látszik, ezt szigorúan védte a hagyomány. Bonfini volt az, aki az Atilla és Álmos közötti időszakadékot az avar korszakkal töltötte fel. Ki így , ki úgy próbálkozott, de egyetlen egy krónikásunk sem tudta ezt az időszakadékot (megtörtént események híján)megoldani. Szerintem Bonfini sem hamisított, ahogy a többi krónikás sem (most az elfogultságok miatti torzításoktól eltekinthetünk), csak okoskodott, mint most mi is. Egy viszont szembetűnő: ha a magyarok második bejövetelének évét 896 tájára helyezzük, onnantól nem tapasztalható folytonossági hiány a számontartott magyar történelemben egészen napjainkig.

Lássuk csak. Az arsakida időszámitás megadja Jézus születési évét és ahhoz képest Atilla korát 170 évvel később. Akkor Álmost is tudjuk, ő Jézust úgy 270 évvel követi a Csaba, Ed, Ügyek, Előd utáni ötödik generációként. Folytatva a sort Árpád, Zoltán, Taksony, Géza, István, öt nemzedék, újabb száz év, tehát Szent István mintegy 380-400 évvel követi Jézust. Az a helyzet, hogy ha hiszünk az arsakida időszámítás Jézus születése dátumának és a krónikák leszármazási vonalának, abból ez következik. Nyilván ez esetben csak közelítő értékekkel lehet számolni, ha egy generációt 25 évnek veszek, az eltérés ötven év is lehet, de mi ez ahhoz a mintegy hatszáz évhez képest, ami a ma használatos időszámítás szerinti 1000 és mondjuk a 400 között feszül, és mindkettő Szent Istvánnak Jézus születésétől való távolságnak felel meg. Lehet, hogy a 600 év brutálisan hangzik, de nekem Gyula elméletéből kiindulva ennyit adtak ki a krónikák. vagyis ennyi évre nincs esemény a középkori magyar krónikákban. Most majdnem idézőjelbe tettem a középkorit.
Ha 896-tól folytonossági hiány nincs, ez azt jelenti, hogy Jézustól ma élő emberek csak 1400 év távolságra vagyunk.
Vagy ez nem lehetséges?
@Kollarics Gábor:
Ha ez igaz akkor Krisztus születésétől 1482 év telt el.
Kedves Gyula!
Ugrott a fórummotor, ha ez ismételt hsz. akkor kérem törölje.

@Z. Ákos:
Többen is így gondoljuk, de sebaj.
Nagyon sokáig az orvosok is úgy gondolták, hogy a bacik az élő szervezeten belül károsak, aztán apránként megtörtént a pálfordulás ebben a kérdéskörben is. Na!

Műkedvelőség:
Tegye fel a kezét aki itt profi! (mármint régészet, időszámítás, történelemtudomány, stb. terén)
Jól van..., én sem látok feltett kezet...
Ámde annál jobban bele merünk mélyedni - ki-ki képességei szerint - az "ismeretlenbe".
@Kollarics Gábor:

Már korábban találkoztam egyszer az alábbi menedmondával:
(Egy mukincs kereskedonel par eve “elfekvoben” talaltak kutatok – rautalo irasok nyoman – egy feliratozott allitolag korabeli kotablat, amely arrol tanuskodik, hogy 300 (haromszaz) evvel Krisztus elott elt egy Jesu(Jezus) nevu nepvezer Galileaban, akit halalra iteltek es keresztre feszitve vegeztek ki egy pontosan megnevezett helyszinen (kik, nem emlekszem; azota sem talalom a dokumentum riport sorozatot)

Ha esetleg tud erről valaki valami érdemlegeset, akkor könnyen a nyomára akadhatnánk annak, hogy miért is sikerült Jézust "át-datálni".
@Z. Ákos:

Mutatnék egy érdekességet. Terveztem, hogy tovább vizsgálódok, de nincs időm és kedvem se nagyon római érméket nézegetni. Mindenesetre itt van két érme:

Constantius II (323-361)

hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rme%C3%A1br%C3%A1zol%C3%A1sok_a_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1rkorban#mediaviewer/F%C3%A1jl:CONSTANTIUS_II_-_RIC_VIII_75_-_252799.jpg

és Valentianus (364-375)

www.ma-shops.co.uk/zufahl/item.php5?id=2845&lang=en

Két egymást követő császár. Mégis úgy hasonlítanak egymáshoz az érmék, mint egy bélyegsorozat két darabja. A hátlapot ugyanaz a kéz tervezte, ahogy az arc is szinte ugyazaz a két uralkodónál.
Elnézve ugyanazon császárokról készült különféle érmék arcképeit, sokszor jóval nagyobb eltéréseket lehet tapasztalni ugyanazon uralkodóknál.

Több ilyen párost is fel lehetne állítani, de inkább a tendenciát, Gyula elgondolását szerettem volna ezzel is igazolni
Hello Gyula, I'm a bit late on the subject and being myself from Italy I had to translate this interesting post. I knew the existence of your blog for a long time but I decided to read it only yesterday and my eyes were immediately caught by the title. So I'm not very acquainted with your work overall and I'm sorry if I will say something possibly out of the line with your research, but I felt I had to post something I believe it's relevant to your research. Hope my english is understandable!

About 2 years ago I came across a thread made by a certain KD in which he presented some kind of formula deducted by reading another famous recentist author. The formula was this one:

i = 753 + 247

where i stands for Iesus (Christ) and means 1.000, the millenium of Christ.

KD substantially took Jesus' birth as the 'middle point' obtaining two numbers: 753, date of the foundation of Rome and 247, the 'remnant' of the equation.

Now after having read this one I started thinking about what it meant.
The first thing to say about it is that the first year after this millenium is 248 AD (1001 Ab Urbe Condita), in which a certain Philip the Arab reigned. This Philip was apparently called 'the Christian' rather than the Arab until quite recently. Traditions told he was the first Roman Christian ruler. First Christian ruler or first ruler of the Christian era?

Another interesting detail is that according to Blair's Chronological Tables in the year 754 AD Pope Stephen crowns Pepin who in return will grant him the rule of the Papal States. It's the Donation of Pepin, nowadays said to be happened in 756 AD, which granted the Pope temporal sovereignity. I think it fits well with the date of 753 BC of the foundation of Rome.

Before going to the main reason I'm posting this comment, I have to say that I was not aware about the Arsakid timeline and it immediately strikes to me the fact that the sum of 248 + 248 is 496, the date in which Dionysius Exiguus went to Rome. And as a consequence the period of time of 36 years between this date and the year 532 AD is the same period intercurrent between the year 248 AD and Diocletian's ascension to the throne in 284 AD.

But here is the main reason of this comment. I hope you will find it interesting and possibly deduce something more.

A couple years ago I found that 'the Gregorian reform shortened the average (calendar) year by 0.0075 days to stop the drift of the calendar with respect to the equinoxes' (taken from wikipedia).
And 'to reinstate the association, the reform advanced the date by 10 days: Thursday 4 October 1582 was followed by Friday 15 October 1582' (from wikipedia too).

Intrigued by this reform I asked myself: why 10 days and not 15, or 5?
While reading various articles about the reform I discovered that the presumed date in which the Julian Calendar became effective was not clear and the Council of Nicaea was in fact considered the 'true' starting point of this calendar and the reason why 10 days were added.

So I started doing some easy calculations considering both the Nicaea's date of 325 AD and the date of the supposed invention of the calendar in 45 BC.

The difference between 1582 AD and 45 BC is 1627 years.
The difference between 1582 AD and 325 AD is 1257 years.

So I multiplied both number with the 0,0075 days accumulated each year from the supposed start of the Julian Calendar:
1627 years * 0,0075 days = 12,2025 days
1257 years * 0,0075 days = 9,4275 days

As you can see the date of the Council of Nicaea justifies the adding of ten days more than the date of the invention of the calendar.
But then a question arised in me. What would be the start date of the calendar in order to precisely get 10 days?

1333 years * 0,0075 days = 9,9975 days
1334 years * 0,0075 days = 10,005 days

If we subtract 1334 years from the date in which the Gregorian Calendar became effective (1582 AD), we have the date 248 AD!!!
Hello Gyula, I'm a bit late on the subject and being myself from Italy I had to translate this interesting post. I knew the existence of your blog for a long time but I decided to read it only yesterday and my eyes were immediately caught by the title. So I'm not very acquainted with your work overall and I'm sorry if I will say something possibly out of the line with your research, but I felt I had to post something I believe it's relevant to your research. Hope my english is understandable!

About 2 years ago I came across a thread made by a certain KD in which he presented some kind of formula deducted by reading another famous recentist author. The formula was this one:

i = 753 + 247

where i stands for Iesus (Christ) and means 1.000, the millenium of Christ.

KD substantially took Jesus' birth as the 'middle point' obtaining two numbers: 753, date of the foundation of Rome and 247, the 'remnant' of the equation.

Now after having read this one I started thinking about what it meant.
The first thing to say about it is that the first year after this millenium is 248 AD (1001 Ab Urbe Condita), in which a certain Philip the Arab reigned. This Philip was apparently called 'the Christian' rather than the Arab until quite recently. Traditions told he was the first Roman Christian ruler. First Christian ruler or first ruler of the Christian era?

Another interesting detail is that according to Blair's Chronological Tables in the year 754 AD Pope Stephen crowns Pepin who in return will grant him the rule of the Papal States. It's the Donation of Pepin, nowadays said to be happened in 756 AD, which granted the Pope temporal sovereignity. I think it fits well with the date of 753 BC of the foundation of Rome.

Before going to the main reason I'm posting this comment, I have to say that I was not aware about the Arsakid timeline and it immediately strikes to me the fact that the sum of 248 + 248 is 496, the date in which Dionysius Exiguus went to Rome. And as a consequence the period of time of 36 years between this date and the year 532 AD is the same period intercurrent between the year 248 AD and Diocletian's ascension to the throne in 284 AD.

But here is the main reason of this comment. I hope you will find it interesting and possibly deduce something more.

A couple years ago I found that 'the Gregorian reform shortened the average (calendar) year by 0.0075 days to stop the drift of the calendar with respect to the equinoxes' (taken from wikipedia).
And 'to reinstate the association, the reform advanced the date by 10 days: Thursday 4 October 1582 was followed by Friday 15 October 1582' (from wikipedia too).

Intrigued by this reform I asked myself: why 10 days and not 15, or 5?
While reading various articles about the reform I discovered that the presumed date in which the Julian Calendar became effective was not clear and the Council of Nicaea was in fact considered the 'true' starting point of this calendar and the reason why 10 days were added.

So I started doing some easy calculations considering both the Nicaea's date of 325 AD and the date of the supposed invention of the calendar in 45 BC.

The difference between 1582 AD and 45 BC is 1627 years.
The difference between 1582 AD and 325 AD is 1257 years.

So I multiplied both number with the 0,0075 days accumulated each year from the supposed start of the Julian Calendar:
1627 years * 0,0075 days = 12,2025 days
1257 years * 0,0075 days = 9,4275 days

As you can see the date of the Council of Nicaea justifies the adding of ten days more than the date of the invention of the calendar.
But then a question arised in me. What would be the start date of the calendar in order to precisely get 10 days?

Here the result:
1333 years * 0,0075 days equals 9,9975 days
1334 years * 0,0075 days equals 10,005 days

If we subtract 1334 years from the date in which the Gregorian Calendar became effective (1582 AD), we have the date 248 AD!!!
Csak nemrég keltették fel a figyelmemet az időszámítási anomáliák és ehhez kapcsolódó teóriák. Rájöttem, hogy mennyire izgalmas és szerteágazó terület ez! Nagy érdeklődéssel figyelem Gyula munkásságát is és Szekeres Sándorét is, viszont sajnálattal olvastam, hogy nincs, vagy csak erőltetett módon kapcsolódási pont kettejük elmélete között.
Ezért is figyeltem fel a cikkben a 284 éves különbségre, amit Dionysius Exiguus alkalmazott. Valahol ezzel én már találkoztam. Fellapoztam Szekeres Sándor könyvét és a 80. oldaltól kezdődő kopt időszámítással foglalkozó fejezetben meg is találtam. Itt a szerző levezeti, hogy a kopt időszámítás valójában nem Diocletianus uralomra jutásától hanem Márk evangélista egyházalapításától indul (ami hihetőbb és logikusabb is, szerintem). Péter és Márk viszont együtt indultak Rómába az arszakida éra szerinti 284-ben, Márk pedig onnan Alexandriába ment tovább. Lehet, hogy Dionysius Exiguus ennek tudatában volt vagy kiszámolta, és a kopt éra kezdetét tévesen Krisztus utáni évszámként értelmezte, emiatt adott az évszámokhoz pontosan annyit. Talán ez lehet a két elmélet közötti egyik összekötő kapocs? Még egy érdekes dolog, amire felfigyeltem a 44 éves eltolódás kapcsán. Ha igaz, hogy Jézus az arszakida éra szerint 240 körül született, akkor a kopt éra 284-es kezdetéből levonva a 240-et pontosan 44-et kapunk (vagy másképpen: Jézus 14 éves korában született Márk, aki 30 éves korában lépett a mártírok útjára, vagyis 14 + 30 = 44). A kereszténység korai szakaszában a keresztények között valószínűleg nem volt ismeretlen a kopt időszámítás sem. Talán ez lenne egy másik kapcsolódási pont?
Lehet, hogy a 44 év különbség kétféle számításból is kijöhet (Julián éra illetve a kopt éra)? Talán ezeket is figyelembe kellene venni.
Tisztelt Tóth Úr!

Nagy élvezettel olvastam gondolatébresztő írásait, mégis arra kérem, engedjen meg egy, az Önétől eltérő (nem szakértői) gondolatsort:

Játék a számokkal:

Dionysius Exiguus, lévén szkíta származású szerzetes, pontosan ismer(het)te az arszakida naptárt.
Exiguus, a mai hivatalos felfogás szerint I.sz. 525-ben végezte el húsvét-táblázatának szerkesztését.
Neki akkor nyilván fogalma sem volt a mai naptárunkról, nem is a naptárújítás volt a célja, tehát nem tudhatta, hogy a mai naptárunk szerint ő éppen 525-ben él.
Azt viszont pontosan tudta, hogy a húsvét-táblázatának készítésének évében, az arszakida naptár szerint 773-at írtak. Úgy vélhették akkoriban, hiszen egészen a mai korig így tudtuk, hogy Jézus az arszakida időszámítás szerint 248-ban született. (ma már tudni véljük, hogy inkább I.e. 6-4 ben, tehát inkább arszakida 242-244-ben.)
Exiguus egyszerűen elvégezte a 773-248= 525 kivonást és ez által megalkotott egy új, arszakidához képest 248 évvel eltolt, később induló időszámítást, amit csak jóval később, fokozatosan vezettek be. Mindenesetre, Exiguus tudhatta, hogy az új időszámítás szerint ő éppen 525-ben számolgatta a húsvét-táblázatot.
Ha azonban azt nem tudta volna, hogy Jézus az arszakida időszámítás szerint 248-ban született, akkor más módszerhez is folyamodhatott.
Jól tud(hat)ta azt is, hogy a diocletianusi/kopt időszámítás szerint abban az évben éppen 241-et írtak, és hogy ez az időszámítás Jézus születése után 284-ben kezdődött. Tehát tudta, hogy Jézus születése óta 284+241=525 év telt el.
Ezért, lévén fifikás szkíta-hun-magyar, a 773-ból kivon(hat)ta a 241-es kopt eltolást, aminek az eredménye a 773-241= 532 lett, éppen a nagy ciklus éveinek száma, tehát stimmelt a húsvétszámítás. Ezzel azonban (Ön szerint) kicsit várt és csak 7 évvel később, i.sz. 532-ben vezette be az új idő/húsvét-számítást, ezért a fenti számításunk így alakul: (773+7) - (241+7) =780 – 248 = 532.
Valójában azonban 532-ben nem a kopt időszámítás szerinti, véletlenül éppen 248 kopt évet vonta ki az arszakida 780-ból, hanem a kopt számokból Jézus születési évére kihozott arszakida 248-at vonta ki…. 780-248=532. Stimmel a húsvétszámítás és éppen annak a nagy ciklusnak van a vége, amelynek az elején Jézus született, adatott tehát a Jézus születéséhez rendelt új időszámítás:
„ANNI DOMINI NOSTRI JESU CHRISTI DXXXII”
Röviden: Szerintem Dionysius Exiguus inkább a fenti kivonás(oka)t végezhette el….
Fentiek nem jelentik azt, hogy nem élt volna, jóval későbbtől kezdve, még évszázadokig, párhuzamosan az arszakida és az Exiguus naptár, ami számtalan, hibás történelmi időzítés táptalajaként szolgált….
Amennyiben a fentiek szerint történtek az események, akkor a mai naptárunk valóban Kr.u. 2016-ot jelent, (eltekintve Jézus valódi születési évének néhány éves eltérésétől), tehát csak részben volt Szekeres Sándor szerinti „Eltévedt időszámítás” és nem lehetett Tóth Gyula szerinti, szándékosan betoldott 532-éves nagy ciklus …..

Szíves véleményét várva,
Tisztelettel
Lohonyai Miklós Mihály
süti beállítások módosítása