A hivatalos történelemtudomány szerint Attila galliai hadjáratára és a katalaunumi csatára 451-ben került sor. Ehhez az eseménysorozathoz kötik a magyar krónikák a Miramammona szultán ellen küldött hun sereg hispániai letelepedésének történetét is. Ha feltételezzük, hogy ez a 451-es dátum szintén egy Julián naptár bevezetésétől számított évszám, majd 44 év levonásával Krisztus szerinti dátumra alakítjuk, akkor a 407-es esztendőbe érkezünk. Nos, amikor először vizsgáltam meg, hogy mi is történik ebben az évben Galliában és Hispániában,  magam is megdöbbentem az eredményen! Ha ugyanis bárki utána olvas, hogy pontosan hogyan szűnt meg a római uralom Galliában, szükségszerűen a következő eseménysorozatra fog bukkanni:

Krisztus után 406-ban Pannóniából vandál csapatok indultak nyugat felé, akikhez alán és szvév segédcsapatok is csatlakoztak. A Duna, majd a Rajna folyók mentén haladva eljutottak egészen Galliáig. 406 szilveszterén ezek a „barbár” csapatok átkeltek a befagyott Rajnán, majd Galliába betörve a 407-es év elején feldúlták a tartományt. Mindössze két esztendővel ezután ( 409-ben ) ugyanezek az alánok, vandálok és szvévek dél felé fordulva átkeltek a Pireneusokon és Hispániában telepedtek le! A Pallas nagy lexikona a következőképp számol be ezekről az eseményekről:
„406. vandalok, alánok és svévek Galliát pusztították.”„A Kr. u. V. sz. elején, mint nyugat-római császárság többi tartományaiban, ugy Hispaniában is megdőlt a római uralom. (…) Az V. sz. első tizedében a svévek, alánok és vandalok Galliából a Pireneusokon át Spanyolországba törtek s ott letelepedtek.”Történik pedig mindez 44 évvel, azaz pontosan egy juliánuszi Erányival Attila galliai hadjárata előtt! Pusztán a véletlen műve lenne a két eseménysorozat közötti nagyfokú egyezés? Aligha! Látható tehát hogy 44 esztendővel Attila kora előtt kétszeresen is megtalálhatjuk a hun korszak eseményeinek történelmi lenyomatát: Keleten a gót Alarik hősi tettei ismétlik Attila cselekedeteit, nyugaton pedig az alánok, vandálok és szvévek galliai dúlása és hispániai letelepedése idézi a 44 évvel későbbi eseményeket, nevezetesen Attila galliai hadjáratát és a Miramammona szultán ellen küldött hun sereg hispániai letelepedésének történetét.

Az alánokról viszonylag sokat tudunk. A történelemkutatók között teljes egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy az alán nép iráni eredetű, és azonos azokkal a jászokkal, akik hazánkba a kunokkal egy időben, a 13. század közepén érkeztek, és a mai napig is köztünk élnek a Jászság területén. Kaukázusban élő mai leszármazottjaik az oszétok. Az alán népnév eredetével kapcsolatban Bihari Gábor „A népek országútján” c. munkájában a következőket írja:
„A szegényes nyelvi emlékek – no meg a mai oszét nyelv – egyértelműen mutatják, hogy az alánok nyelvére egy jellegzetes r -> l hangváltozás jellemző. Ebből pedig egyértelműen adódik – s nem is vitatja ezt senki – hogy az alán elnevezés valójában a korábban már megismert arian azaz ’árják, nemesek’ kifejezésnek a szarmata-alán nyelvekben átalakult változata.”Látható, hogy az alánokról valóban elég sokat tudunk. Ismerjük nyelvemlékeiket, eredetüket, nevük jelentését, mai utódaikat, stb. De vajon kik lehetnek azok a rejtélyes vandálok?

Nemrégiben a National Geographic magazin számolt be arról a bécsi konferenciáról, amelyet a titokzatos és régészetileg nehezen nyomon követhető vandál néppel kapcsolatos tisztázatlan kérdéseknek szenteltek. A következőket olvashatjuk a beszámolóban:
„Első ízben tartottak nemzetközi konferenciát Bécsben egy olyan ókori, illetve korai középkori népről, amelynek a nevét mindenki ismeri, de eredetében, etnikai hovatartozásában még a szakértők sem teljesen bizonyosak. Ez a nép a vandáloké, akiket manapság a „vandalizmus” kifejezésből ismerhetünk, esetleg a tájékozottabbak Andalúzia (egykor talán: Vandalúzia) spanyol tartomány nevében is felfedezhetik a vandál népnév hatását.”Majd így folytatódik a beszámoló:
„(…) az V. század elején a vandálok Gallia határánál „jelentkeztek”: betöréseik egyre gyakoribbá váltak. (…) A mostani bécsi konferencia résztvevői mindenesetre szinte egyöntetűen kizárták azt a korábbi teóriát, miszerint a vandálok Skandináviából erednének. (…) A vandálok feltűnése időben és térben is egybeesik két másik nép megjelenésével. Az egyik az alánoké, akik szkíta-szarmata törzsszövetséget alkottak, a másik a szvéveké. Az alánok és vandálok együttműködése tartós maradt, alighanem Afrikáig is kitartott. Ám a szvévek és a vandálok – e két nép alighanem eredetileg germán lehetett, de az V. századra már talán más elemek is vegyültek közéjük – Hispániában már egymás ellen harcoltak. (…) 406 szilveszterén a három etnikum a legendák, illetve a vitatott források szerint átkeltek a Rajnán. (…) A vandál-alán-szvév „trió” ezután Hispánia felé vette az irányt, és ott különböző kisebb államokat alakított 408-409-től kezdve. A szvévek „államocskája” egészen a hatodik századig fennmaradt, az alánok és a vandálok azonban 429-ben átkeltek Afrikába – magyarázta Steinacher. Ennek oka az volt, hogy a szvévek és a nyugat-római birodalom összefogtak és katonai vereséget mértek a vandálokra. (…) Geiserik (Geiserich) nevű királyuk vezetésével 429-ben minden bizonnyal a mai Tanger, az akkori Tingis városában szálltak partra Afrikában. A mai Marokkó és Algéria területén áthaladva, előbb ostromolni kezdték Hippo Regius római várost. Az ostrom azonban már 429-ben megkezdődött, hihetetlenül gyorsan az afrikai partraszálláshoz képest. (…) Mindenesetre Hippo Regius bevétele után tíz évvel, 439-ben a vandáloké lett az egykori Karthágó is, vagyis a mai Tunézia területén rendezkedtek be véglegesen – legalábbis ezt hitték. Ezután közel száz évig uralták Észak-Afrikát. A vandálok itt saját királyságot hoztak létre, amely a Földközi-tenger nyugati medencéjét uralta: befolyási övezetükbe tartoztak a Baleár-szigetek (a turisták ezeket Mallorca, Ibiza, Menorca néven jobban ismerik), továbbá Korzika és Szardínia is. Ez a királyság a kutatók vizsgálódásának egyik legfőbb célpontja: a vandálok és az alánok itt már a romanizált afrikai lakossággal keveredtek, és egyre valószínűbb, hogy etnikai identitásukat csak részben őrizhették meg. (…) A vandál királyság 455 körül érte el hatalmának csúcspontját: ekkor Rómát is kirabolták. (…) A vandálok és alánok uralmát végül a bizánci beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-534-ben Belizár kelet-római hadvezér gyakorlatilag lesöpörte a történelem színpadáról a Kelet-Európából Észak-Afrikába vándorolt népet.”A vandálok történelme tehát rendkívül dicső fejezeteket tudhat magáénak. A római uralom megdöntése Galliában, Hispániában és az észak-afrikai területeken egyaránt a vandálok hadjárataihoz köthető! S mint olvashattuk Afrikába való átkelésük után az ősi Karthágót is meghódították és a mai Tunézia területéről folytatták tovább Róma ellenes akcióikat. A hivatalos történelemképpel azonban van egy igen komoly probléma: az időrend! Ugyanis, mint láttuk, az alánok, vandálok és szvévek galliai és hispániai hadjárata pontosan egy Juliánuszi Erányival, vagyis 44 évvel előzi meg Attila galliai hadjáratát! Ráadásul Attila hadjáratának krónikáinkban közölt változata egy az egyben feleltethető meg a 407-es vandál hadjárat lefolyásának! Élve azonban a Juliánuszi Era és a Krisztus szerinti időszámítás közötti 44 éves korrekcióval a két történet időben egybecsúszik és fedésbe kerül! Nincs tehát külön egy 407-es vandál hadjárat és külön egy 451-es hun hadjárat, hanem csak egy hadjárat van, melyet a hun Attila vezetett!

A hivatalos hun történetben Attila nyugat-európai hadjárata a Katalaunumi csatánál elakad. A Hispániába küldött hun sereg története pedig teljességgel kimarad a hivatalos verzióból. Rendkívül árulkodó azonban, hogy 44 évvel Attila előtt egy az egyben megtaláljuk a krónikáinkban feljegyzett hun történetet, a galliai hadjárattal és a hispániai letelepedéssel együtt, igaz, hunok helyett vandálokkal, alánokkal és szvévekkel. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a négyszázas évek első évtizedében a Galliába betörő alánok, vandálok és a szvévek alatt valójában Attila több etnikai elemből álló hadseregét kell érteni. Itt tehát ismét a dupla datálásból adódó problémába ütközünk: Attila történetét kétszer örökítette meg a történelem. Egyszer Krisztus szerint datálva, egyszer pedig a Julián naptár bevezetésétől számítva! A Krisztus születéséhez igazított verzióból kihagyták magát Attilát, hunok helyett alánokat, vandálokat és szvéveket írtak, viszont megőrizték a teljes történetet a galliai hadjárattal és hispániai letelepedéssel együtt. A juliánuszi Era szerint datált verziót Attilához és a hunokhoz kötötték ugyan, ám a Katalaunumi csatánál a történet fonalát félbevágták és kihagyták belőle a Hispániába küldött hun sereg történetét.

Igen valószínű tehát, hogy a négyszázas évek első évtizedének alán, vandál és szvév triója valójában Attila többnemzetiségű hadserege. Az alánokról már láttuk, hogy a jászokkal azonosak. A szvév elnevezés - amit írnak svébnek vagy suébnek is - minden valószínűség szerint az Attila seregében szolgáló germánokra vonatkozik. De vajon hol vannak a valódi hunok? No, itt kezd érdekessé válni a vandálok nemzeti hovatartozásának kérdése!