HTML

TÁMOGATÁS

A kutatásaimat támogathatja banki átutalással:

Raiffeisen Bank
12052712-00162479-00100002

vagy a PayPal rendszerén keresztül a következő gombra klikkelve:

Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl

2014.03.01. 13:37 ( Tóth Gyula )

A sárkányölő

Az előző fejezetben két sárkányölő hős legendáját tettük vizsgálat tárgyává, s személyük mögött a dicső Attilát, Isten ostorát fedeztük fel. Attila hőstetteit népmesénk Fehérlófia történetében örökítette az utókorra, melynek szimbolizmusát Beowulf óangol legendájában és a Báthoryak sárkányölő ősének, Vidnek a történetében is felismertük. Néhány szót azonban feltétlenül szólnunk kell még a történet egy olyan szereplőjéről is, akiről mindeddig keveset beszéltünk. Mégpedig magáról a legyőzött sárkányról. Korábban észrevettük, hogy ez a sárkány a Római birodalmat szimbolizálja. Azt a birodalmat, amely ráterjeszkedett Európa népeire és azokat rabságba hajtotta.

Láttuk, hogy Rómát még a Szentírás is hét fejű és tíz szarvú fenevadként állítja elénk, amely – hasonlóan Beowulf és Vid sárkányához – a tengerből jön fel. Még azt is észrevettük, hogy a sárkány hét feje valójában a hét domb, amelyre Róma városa felépült. Elgondolkodtam hát ezen a sárkányon. Milyen különös, hogy nem csak a Szentírás, de még a mesék, a legendák és a Gutkeled családi hagyományok is sárkányként állítják elénk ezt a népeket pusztító gonosz entitást. Vajon honnan jött és miből táplálkozott ez a képzettársítás? Miért érezték úgy Attila seregei, hogy amikor Róma ellen harcolnak, akkor valójában a sárkány ellen küzdenek? Nos, bármily különös, erre a kérdésre létezik egy teljesen kézenfekvő magyarázat. Nemrég, amikor a sárkány szimbolikájával foglalkoztam, találtam egy rendkívül érdekes írást Csörgő Norbert tollából, amely magyarázattal szolgálhat erre a jelenségre. A tanulmány címe ez volt: A legendák királyai: a sárkányok. Ebben olvastam a következőket:

„Bár a sárkány már a görögöknél megjelenik, komolyabb ábrázolása, illetve a sárkánymotívumok használata elsősorban a Római Birodalomban vált elterjedté. A római sárkányok ábrázolása sokat merít a közel-keleti népek sárkányaiból, hiszen főleg a dákok és a perzsák elleni háborúkat követően szaporodott meg ezen jelképek használata. A római légióban minden egység (cohors) rendelkezett egy-egy jelképpel (signum), és a dák, illetve szarmata cohors-ok esetében ez többnyire egy sárkány volt. Egy lándzsa végére erősítették az ezüstből készült, nyitott szájú sárkányfejet, míg a hozzá kapcsolódó testet festett selyemből alakították ki, amely vadul rángatózhatott, ha az állkapcson keresztül belekapott a szél.”

Vagyis figyeljük csak meg: maguk a rómaiak voltak azok, akik a „barbár” népek ellen vezetett harcaik során a sárkány jelképével azonosították magukat! Különösen felhívnám a figyelmet arra, hogy a sárkány főleg a dákok és a szarmaták elleni induló római egységek jelképe volt. A szarmatákat azonban épp Attila seregeivel azonosítottuk a Médek királya c. fejezetben. Képzeljük tehát magunk elé azt a jelenetet, amikor Attila serege megütközik a rómaiak légióival! Képzeljük el, ahogy a hunok szembesülnek a rengeteg lándzsára tűzött ezüst sárkányfejjel és látják, ahogy selyemből készült testük ide-oda tekergőzik, vadul rángatózik, ahogy belekap a szél! Teljesen érthető, ha a római légiók fölött aratott diadalt követően önmagukat a sárkány legyőzőinek tartották.

Ezen a ponton azonban meg kell állnunk és egy témával kapcsolatos komoly félreértést feltétlenül tisztáznunk kell. Ha ugyanis bárki rászánja magát, hogy a sárkányos zászlók történetét tanulmányozza, az szükségszerűen azt fogja találni, hogy e zászlók eredete a különféle sztyeppei lovas népekhez, főleg a szarmatákhoz és az alánokhoz vezet vissza. De ilyen zászlót használtak a perzsák, ilyen zászlót emeltek magasba a pártusok és ugyancsak sárkányos zászlóval vonultak harcba a szaszanidák is. Teljesen logikusan jön tehát a következtetés: e szimbólumot elsőként éppen azok a sztyeppei lovas népek használták, akik nemzetünk etnogenezisében is meghatározó szerepet töltöttek be. A római légiók csak e sztyeppei népekkel folytatott harcaik során ismerkedtek meg e jelképpel, és vették át annak használatát.

Ez a következtetés – noha első hallásra rendkívül logikusnak tűnik – mégis felületes és félrevezető. Népmeséinkben, népművészetünkben ugyanis a sárkány mindig negatív figura, akit a hősnek le kell győznie, el kell pusztítania. Egyetlen olyan elemet, egyetlen apró motívumot sem tudnék idehozni néphagyományainkból, ahol a főhős összebarátkozott volna a sárkánnyal, vagy a sárkány erejét felhasználva vitt volna véghez valami nagy tettet. Ilyennek a mi hagyományainkban nincs nyoma. Hogyan lehetséges akkor, hogy a szarmaták, alánok, pártusok, akik népünk etnogenezisében jelentős szerepet játszottak, mind-mind sárkányos zászlót emeltek magasba, amikor harcba indultak? Nem ellentmondás ez?

Nos, ha alaposabban megfigyeljük ezeket a „sárkányos” népeket, akkor egy közös vonást mindegyikben felfedezhetünk. Egytől egyig mindegyik nép ellenséges viszonyban állt Rómával és ádáz küzdelmet folytatott ellene. Ez egy igen jelentős szempont! Gyanúm szerint tehát e népek nem azért emeltek sárkányos zászlót a magasba, mert azonosultak volna a sárkány jelképe mögött meghúzódó gonosz, népeket pusztító szellemiséggel, hanem sokkal inkább azért, mert harcban álltak vele! Ellenségüket, azaz Rómát azonosították e jelképpel! A lándzsára tűzött sárkányfej üzenete ez volt: legyőzzük a sárkányt, legyőzzük Rómát! Fejét lándzsára tűzzük és büszkén körbehordozzuk! Én tehát úgy látom, hogy e jelkép nem a sárkány tiszteletét fejezte ki a szarmatáknál, az alánoknál és a pártusoknál, sokkal inkább azt, hogy önmagukat a sárkány legyőzőinek szerepében látták. A lándzsára tűzött sárkányfej inkább egyfajta győzelmi jelkép lehetett, amit e népek a római seregek fölött aratott diadalt követően használtak. Az a szimbólum, amivel őseink valóban azonosulni tudtak, az sokkal inkább a koronás sas volt, a turul, vagy esetleg a griff, ami – félreértés ne essék – nem sárkány volt, hanem egy félig sas, félig oroszlán fantázialény, s e tulajdonságai révén Krisztusra utalt.

Természetesen az sem véletlen, hogy a későbbiekben a sárkány, mint motívum, Attila utódainál is megjelenik. A Báthoryak címerébe is azért került bele a sárkány, hogy ezzel emlékezzenek Vid sárkány fölött aratott győzelmére. Talán már meg se lepődünk rajta, hogy a Báthoryak sárkányának párhuzamát ismét a Brit szigeteken találjuk meg, mégpedig éppen annak a tartománynak a zászlajában, ahol a Gutkeledek őse, Cerdic egykor partra szállt. Wessex tartomány zászlaján ugyanis egy vörös mezőben elhelyezett arany sárkányt láthatunk. A hivatalos magyarázat szerint ennek a sárkánynak az eredete szintén a római egységek által használt jelképekhez vezet vissza, és ezzel a magyarázattal alapvetően nincs is semmi probléma. Néhány bekezdéssel feljebb mi magunk is erre a következtetésre jutottunk. Csupán azt felejtik el hozzátenni, hogy azért került Wessex zászlajára ez a sárkány, mert Cerdic vezetésével épp Wessexben léptek partra Attila „anglo-saxon” katonái, vagyis a sárkány legyőzői.

Érdemes megjegyezni, hogy azt a sárkánytípust, ami a zászlón szerepel a wyvern névvel illetik. Az angol nyelvű Wikipédia a Wyvern címszó alatt a következőket írja:

„A wyvern /ˈwaɪvərn/, sometimes spelled wivern, is a legendary winged creature with a dragon's head, which may be said to breathe fire or possess a venomous bite, a reptilian body, two legs (sometimes none), and a barbed tail. A sea-dwelling variant, termed the sea-wyvern, has a fish tail in place of a barbed dragon's tail. The wyvern in its various forms is important to heraldry...”

Vagyis:

„A wyvern, melyet néha wivern-nek is írnak egy legendás szárnyas lény sárkányfejjel, amely olykor tüzet okád, esetleg mérges harapása van. Hüllő testtel rendelkezik, két lába van (olykor egy sincs), és hegyes végű farokkal bír. Tengerben honos változata az úgynevezett sea-wyvern, melynek hegyes végű farok helyett halfarka van. A wyvern sok különféle változata jelentős szereppel bír a heraldikában...”

Úgy olvastuk tehát, hogy ennek a sárkánytípusnak tengerben honos változata is létezik. Persze tudom, hogy a wessexi zászlón szereplő sárkány farka nem halfarok. Mégis úgy gondolom, hogy itt valójában ugyanazzal a sárkánnyal állunk szemben, amely mind Beowulfnál, mind Vidnél, mind pedig a Szentírásban a víz alatt él.

Amint így tűnődtem a tenger alatt élő sárkányok kérdésén és azon, hogy ezek a sárkányok milyen jelentős szerepet töltenek be az európai heraldikában, hirtelen eszembe jutott a frankok első nagy korszakának uralkodóháza, a meroving dinasztia. Korábbi fejezeteinkben az Attila halála után mindössze néhány évvel nyugaton felbukkanó Childeriket Aladárral azonosítottuk. Ő volt az első azoknak a nagy történelmi szereplőknek a sorában, akikkel kapcsolatban felmerült, hogy alakjuk valójában Attila idősebbik fiának a személyét rejti. Ha akkori feltételezésünk helytálló volt, akkor ez azt jelentené ugyebár, hogy Childerik apja maga Attila. A hivatalos verzió szerint azonban Childerik apját Merovechnek hívták. Nos, a meroving dinasztia névadójáról a magyar Wikipédia a következőket közli:

„Egyes kutatók megjegyzik, hogy Merovech egy isten vagy félisten neve is lehetett: egy ember, bika és valamilyen tengeri lény keverékéből alkotott alaké, akit a frankok a kereszténység felvétele előtt tiszteltek.”

Tehát figyeljük csak: egy ember, akinek a személyével egy tengeri lény alakja is összekeveredett. Gyanakodni kezdtem tehát, hogy az a tengeri lény, ami Merovech személyébe – vagyis a vele kapcsolatos és hozzá fűződő mítoszok összességébe – belekeveredett valójában nem más, mint az Attila által legyőzött alsóvilági, azaz tengeri sárkány. Mivel a magyar Wikipédia beszámolója meglehetősen szűkszavúra sikerült, ezért behívtam az angol változatot, hátha ott több információt találok Merovechről és erről a bizonyos tengeri lényről. Az első mondat, ami gondolkodóba ejtett így szólt:

„A certain ancient legend holds that Merovech was conceived under parnormal or divine circumstances. It is said that Pharamond's wife, while swimming, encountered a Quinotauror sea monster, which presumably could change shapes. Though never stated, it is implied that she was impregnated by it.”

Magyarul:

„Egy bizonyos ősi legenda úgy tartja, hogy Merovech természetfeletti körülmények között fogant. Pharamond felesége ugyanis egy alkalommal úszás közben szembe találta magát egy Quinotauror nevű tengeri szörnnyel, amely feltehetőleg megváltoztatta az alakját. Noha a legenda ezt nem jelenti ki, de feltételezhető, hogy Pharamond felesége teherbe esett a szörnytől.”

Merovech személye kapcsán tehát visszatérő motívumként újra és újra felbukkan a tenger és a benne élő tengeri szörny. De vajon mit jelenthet Merovech neve?

„His name is a Latinization of a form close to the Old High German given name Marwig, lit. »famed fight« (cf. māri »famous« + wīg »fight«) compare modern Dutch mare »news, rumour«, vermaard »famous« and vecht »fight«.”

Vagyis magyarul:

„A ő neve valójában egy latinos formája az ófelnémet Marwig névnek, mely szó szerint azt jelenti, hogy »híres harc« (mari »híres« + wig »harc«) a modern hollandban a mare azt jelenti »hír, pletyka«, a vermaard jelentése »híres«, és a vecht azt jelenti »harc«.”

Ha ez a fenti magyarázat helytálló, akkor vajon mi lehet az a „híres harc”, mi lehet az a nagy küzdelem, amire Merovech neve utal? Csak nem a sárkány legyőzése, vagyis a Róma fölött aratott hatalmas diadal? ... Nos, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Létezik azonban más magyarázat is Merovech nevére, s az idézett Wikipédia szócikk erről is beszámol:

„The »Mero-« or »Mer-« element in the name suggests a sea or ocean (see Old English »mere«, Latin »mare«, or even the Modern English word »mermaid«, etc.).”

Magyarul:

„Merovech nevében a »Mero-« vagy »Mer-« elem a tengerre vagy az óceánra is utalhat (lásd az óangol »mere«, a latin »mare« vagy akár a mai angolban is megtalálható »mermaid« [jelentése: sellő, hableány] szavakat.).”

Vajon melyik tengerről lehet itt szó? Csak nem az alsó világot jelképező tengerről, amelyből a János által látott hét fejű és tíz szarvú fenevad feljött? Látható tehát, hogy bármely magyarázatból indulunk is ki, az eredmény valami módon így is úgy is a korábban vizsgált sárkányölő legendák motívumait idézi. Itt jegyezném meg, hogy ez a „mero-” illetve „mer-” elem a magyar fülnek ismerősen kell, hogy csengjen. Ez ugyanis nem más, mint az a gyök, amely a merül, elmerül szavainkban is megtalálható. Az óangol mere és a latin mare valójában ezekből az ősnyelvi gyökökből alakult ki. MERO-vech tehát nem más, mint az a hős, aki alámerült a tengerbe, aki alászállt az alsó világba, hogy az ott lakó sárkánnyal Fehérlófiaként megküzdjön. Az igazán nagy meglepetés azonban a következő sorok olvasásakor ért:

„Another explanation holds that the sea monster which could change shape is metaphoric prose for the Roman governmental System, and perhaps its controlling families, still present in the area.”

Magyarul:

„Egy másik magyarázat szerint ez a bizonyos tengeri szörny, amely képes az alakját megváltoztatni, valójában egy metaforikus utalás a római kormányzati rendszerre, és az azt irányító családokra, amelyek továbbra is jelen lehettek a térségben.”

Miután e sorokat elolvastam szükségem volt némi időre, hogy a meglepetéstől magamhoz térjek. Nem hittem volna, hogy ez a Merovechről szóló szócikk ilyen direkt módon fogja alátámasztani gondolataimat. Hiszen korábban én magam is pontosan ezt állítottam: a tengerben élő sárkány Rómára utal! Arra a római kormányzati rendszerre, amely a tengerben (vagyis az alsó világban) építette ki fészkét, onnan járt fel, és – ahogy a Báthoryak mondájában olvastuk: „pusztította a nípeket”.

Úgy tűnik tehát, hogy Childerik apjának, Merovechnek a személyét olyan mítoszok és legendák szövik át, vele kapcsolatban rendre olyan elemek bukkannak fel, amelyek valami különös módon Fehérlófia, Beowulf és Vid történetének szimbolikáját idézik. Mivel Childeriket a korábbi fejezeteinkben Aladárral, vagyis Attila idősebbik fiával azonosítottuk, így Merovech sem igen lehet más, mint maga Attila. Az európai sárkányölő legendák többsége hozzá vezet vissza és az ő hőstetteit idézi.

Miután a fent kifejtett gondolatok megérlelődtek bennem arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne más, korábban általunk Aladár gyanúsnak talált történelmi szereplőt is megvizsgálni, hogy személyükkel – illetve inkább apjuk személyével – kapcsolatban nem jelennek-e meg hasonló gyanút ébresztő motívumok. Ha már amúgy is beleástam magam az anglo-saxon történelem furcsaságaiba, adta magát a gondolat, hogy vizsgálódásaim következő célszemélye Arthur király legyen.

Az Arthur királyról szóló fejezetben észrevettük, hogy e legendás királynak a neve az R–L hangváltozáson keresztül valójában Aladár nevével azonos: ARTHUR – ALTHAR – ALDAR - ALADAR. Megemlítettük azt is, hogy nem csak a korábban szintén Aladárral azonosított Nagy Károlyt ábrázolták a magyar Szent Koronával, de a mi Szent Koronánk látható Edward Burne-Jones Arthur király végső elalvása c. festményén is. Arthur király személye tehát több szempontból is gyanús. Gyanúnk azonban akkor érne igazán bizonyossággá, ha Arthur apjával kapcsolatban is sikerülne kimutatni, hogy a személyét övező motívumok között megjelennek a Fehérlófia, Beowulf és Vid alakját idéző elemek. Ki volt tehát Arthur apja? A Wikipédia az Artúr király címszó alatt a következőket közli:

„Artúr a mondák szerint a brit Uther Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegné asszony fia volt.”

Arthur király tehát Uther Pendragon fia volt. Ha logikai okfejtésünk helyes ösvényt követ és Arthur valóban Attila idősebbik fiát rejti, akkor Uther Pendragon mögött Attila személyét kellene sejtenünk. Láttuk, hogy az Arthur = Aladár megfeleltetéshez az R-L hangváltozás jelenségét kellett segítségül hívnunk. Ha ugyanezt a jelenséget most az Uther név kapcsán is figyelembe vesszük, akkor eredményként ezt kapjuk: UTHER – UTHEL – ATHEL. Vagyis Etele. De mire utalhat Arthur apjának másik neve? Mit jelenthet ez a rejtélyes Pendragon név? Nemrégiben, a sárkányok szimbolikájának tanulmányozása közben bukkantam rá R. A. Boulay könyvére, melynek címe: Flying Serpents and Dragons: The Story of Mankind's Reptilian Past. Ebben olvastam a következő meglepő információt Uther Pendragonról:

„...the red dragon not only became the symbol of Wales but also became the badge of Uther Pendragon, the father of King Arthur - Pendragon meaning the Chif or Great Dragon. (...) The brother of Ambrosius was called Uther Pendragon because when he was born a fiery dragon appeard in the sky.”

Magyarul:

„A vörös sárkány nem egyszerűen csak Wales szimbóluma lett, de ugyancsak ez lett a jelvénye Uther Pendragonnak, Arthur király apjának is – a Pendragon név jelentése fősárkány vagy nagy sárkány. (...) Ambrosius testvérének neve Uther Pendragon volt, mert születésekor egy tüzes sárkány jelent meg az égen.”

Azt tapasztaljuk tehát, hogy nem csak Childerik apjával, de Arthur király apjával, Uther Pendragonnal kapcsolatban is felbukkan a sárkány jelképe. Sőt, még a nevének a jelentése is ez: nagy sárkány, vagy másképp fősárkány. Egyre jobban felkeltette tehát a figyelmemet Uther Pendragon, s tovább folytattam a vele kapcsolatos információ-töredékek összegyűjtését. Hamarosan belebotlottam a http://www.kingarthursknights.com címen elérhető weboldalba, amely az Arthur királlyal kapcsolatos legendák egyik gyűjtőhelye. Ezen az oldalon egy külön cikk szól Uther Pendragonról. Ebben a találtam a következő izgalmas adalékot:

„The Petit Brut tells how he fought a dragon-serpent in Westmorland (now part of Cumbria).”

Magyarul:

„A Petit Brut elmeséli hogyan küzdött meg egy sárkánykígyóval Westmorlandban (ez ma Cumbria része).”

A Petit Brut egy 1310-ben keletkezett francia krónika, melynek írója Rauf de Boun. E krónika éppen Arthur király korának eseményeit tárgyalja. Itt nyer említést Uther Pendragonnak a sárkánykígyóval lefolytatott küzdelme is. Ez az apró információ-morzsa megerősíti azt a néhány bekezdéssel korábbi gondolatunkat, mely szerint e szimbólum használata nem a sárkánnyal való azonosulást fejezte ki, hanem a sárkány legyőzésének hatalmas fegyvertényét hirdette. Arthur apja nem azért használta a sárkány jelképét, mert tisztelte volna a sárkányt. Nevébe nem azért került a sárkány jelentéstartalmat hordozó Pendragon név, mert azonosult volna e gonosz és pusztító entitással. Azért kapta ezt a nevet és azért használta e szimbólumot, mert a legenda szerint maga is megküzdött a sárkánnyal, s legyőzte azt! Ha az ő személye mögött is Attila alakja bújik meg, akkor ez a motívum teljesen érthetővé válik.

Az angol nyelvű Wikipédia az Uther Pendragon címszó alatt további érdekességeket is közöl. Megtudhatjuk például, hogy Uther Pendragon Britannia királyának, Constantinnak volt a fia. Hogy miért érdekes ez a mi számunkra? Nos azért, mert a Kőszikla c. fejezetben már észrevettük, hogy ez a különös Constantin név a hunokkal együtt bukkant fel s korábban még csak hasonló nevű uralkodó sem volt ismeretes Európában. E névvel kapcsolatban arra a merész következtetésre jutottunk, hogy az valójában a Hun birodalom nevének –isztános alakváltozata, azaz valójában Hunisztán, vagy másképp: Kunstan. Mindezeknek a fényében különös jelentőséget nyer az a tény, hogy Uther apja épp egy Constantin volt. Ráadásul Uther Pendragonnak nem csak az apja viselte ezt a nevet, de testvérét is Constansnak hívták. Az igazán nagy meglepetés azonban akkor ért, amikor a szócikk következő sorait olvastam:

„Uther's family is based on some historical figures; Constantine on the historical usurper Constantine III, a claimant to the Roman throne from 407–411, and Constans on his son.”

Magyarul:

„Uther családja néhány valódi történelmi alakra épül; Constantin nem más, mint a történelemből jól ismert III. Constantin, a trónbitorló, aki 407 és 411 között foglalta el Róma trónját. Constansnak a figurája pedig III. Constantin hasonló nevű fiát idézi.”

Akik eddigi tanulmányimat figyelmesen olvasták, azok talán már a homlokukhoz is csaptak. Hiszen azt a III. Constantint, akit a fenti idézetben Uther családjával kapcsolatban emlegetnek, mi korábban Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítottuk. Ő volt az a trónbitorló, akit a Britanniában szolgáló római katonák bíborba öltöztettek, mégpedig éppen abban a 407-es esztendőben, amelyben az alán-vandál és szvév sereg épp Galliát dúlta. Ezekről az eseményekről akkor kimutattuk, hogy valójában Attila nyugati hadjáratának 44 évvel korábbra datált történései. Most pedig azt olvassuk, hogy Uther apja, Constantin azonos III. Constantinnal. Látható tehát hogyan kuszálódtak össze a szálak, hogyan zavarodott össze az időrend, mégis hogyan árulkodnak a történet egyes motívumai az események valódi lefolyásáról és e legendás alakok kilétéről.

Miután a fenti gondolatok leülepedtek bennem, folytattam Boulay könyvének olvasását. Hamarosan – mindössze néhány bekezdéssel az Uther Pendragont tárgyaló rész után – újabb meglepetés ért:

„A dragon also appears prominently in the exploits of one of the Knights of the Round Table at King Arthur's Court. Launcelot is sad to have done bottle with a dragon when travelling in a part of France ruled by a king called Pelles. His kingdom was beset by a dragon which ventured out each night to maim and slaughter the people. When Launcelot appeared, the king begged him for his aid. The gallant Launcelot went to the lair of the dragon and when it burst out upon him, he slew it with his sword. King Pelles was deeply grateful and offered his daughter Elaine as reward. But Launcelot refused because he felt he had given his heart to Queen Guinevere. But not to be outdone, and wishing to have an heir from the hero Launcelot, Pelles used enchantment and magic to give Elaine the outward from Guinevere. Posing and resembling the Queen, Elaine invited Launcelot to her chambers who readily accepted. Nine months later a child was born to Elaine and he was called Galahad. Galahad became the greatest warrior of the Round Table.”

Olvassuk a történetet figyelmesen magyarul is:

„A sárkány motívuma szintén markánsan megjelenik a Kerekasztal egyik lovagjának hőstettei kapcsán is. Launcelotról ugyanis úgy tartják, hogy megküzdött egy sárkánnyal, amikor Franciaországnak azon a vidékén utazott, ahol Pelles király uralkodott. Az ő országa nagy szorongattatásban élt egy sárkány miatt, aki minden este előmerészkedett, hogy megnyomorítsa és elpusztítsa a népeket. Amikor Launcelot felbukkant, a király könyörgött neki, hogy nyújtson nekik segítséget. A vitéz Launcelot elment a sárkány búvóhelyére, és amikor az rárontott megölte azt a kardjával. Peles király hálából felajánlotta Launcelot számára lányának, Elaine-nek a kezét. Ő azonban visszautasította ezt, mert korábban már elígérte a szívét Guinevere királynőnek. Ebbe azonban a király nem nyugodott bele, mert mindenképpen azt szerette volna, ha lányának utóda születik a hős Launcelottól. Ezért Pelles varázslathoz és mágiához folyamodott, hogy Elaine külleme olyanná legyen, mint Guinevere királynőé. Elaine tehát úgy tett, mintha ő lenne a királynő és meghívta Launcelotot a szobájába, amit az készségesen el is fogadott. Kilenc hónappal később Elaine egy gyermeket hozott a világra, aki a Galahad nevet kapta. Ez a Galahad lett később a Kerek Asztal legnagyobb harcosa.”

Amikor tehát ezt a történetet elolvastam szinte percekig nem tértem magamhoz a meglepetéstől. Hiszen itt áll előttünk Fehérlófia története, Beowulf története és a Báthoryak ősének, Vidnek a története egy az egyben! Vegyük észre, hogy szinte minden egyes részlet a helyén van! A Beowulfban Hrotgar királlyal találkoztunk, Vid történetében István királlyal, itt pedig Pelles királlyal. Mindhárom király országát egy félelmetes sárkány pusztítja nagy szenvedést okozva az ország népének. Ekkor azonban mindhárom történetben felbukkan egy vitéz hős. Ez az egyik helyen Beowulf volt, a másik helyen Vid. Itt most éppen Launcelot az. Mindhárom hős legyőzi a sárkányt és így mindhárom hős kivívja a király háláját. A Beowulf legenda és a Vid-féle történet megegyezik abban, hogy a sárkányok a víz alatt élnek. Launcelot történetében és Fehérlófia történetében közös elem, hogy a király hálából felajánlja lánya kezét a hősnek. Míg Launcelot esetében ez csak némi varázslat árán jön össze, addig Fehérlófiánál mindez önként történik. S figyeljük csak, hogy e frigynek végül mi lesz az eredménye: kilenc hónap elteltével születik egy gyermek, aki a Galahad nevet kapja!

Galahad! ... Nem jut erről a névről eszünkbe valaki? Hiszen korábbi fejezeteinkben arra a megállapításra jutottunk, hogy Attila idősebbik fiának, Aladárnak a valódi neve Keled lehetett. Ez a Keled név bukkan fel CHILDerik nevében, ez bukkan fel KLODvig nevében, ezt találtuk meg CERDik nevében és ezt fedeztük fel a GutKELED nemzetség nevében is. Ha a sárkányölő hős Launcelot valójában Attila megfelelője, akkor fiának Galahadnek a neve sem utalhat senki másra, mint Keled királyra, Attila idősebbik fiára, akit nemzeti krónikáink Aladárként ismernek. Úgy olvastuk: „Ez a Galahad lett később a Kerek Asztal legnagyobb harcosa.”.

Hogy Launcelot és Galahad története és általában a Kerek Asztal lovagjainak históriája milyen szorosan kapcsolódik az általunk vizsgált témakörhöz, azt jól jelzi, hogy nem csak én, de már honlapom olvasói is felvetették, hogy Galahad azonos lehet a Gutkeledek ősével, Attila idősebbik fiával. Zentai Ákos, a Gutkeled nemzetségről szóló tanulmányom alatti hozzászólásaiban már rámutatott a Brit szigeteken felbukkanó Constantinokra, és a Kerek Asztal egyes lovagjainak neveit vizsgálva érdekes magyar párhozamokra lelt. Telefonbeszélgetéseink során ő hívta fel a figyelmemet Arthur apjára, Uther Pendragonra, és ő volt az, akinek a Galahad = Keled párhuzam elsőként feltűnt. Ezúton szeretném megköszönni neki – és természetesen honlapom minden hozzászólójának – azokat az adalékokat és azt a termékeny együttgondolkodást, ami további új és izgalmas felismerésekhez segíthet hozzá.

Ilyen érdekes adalék volt az is, amikor Zentai Ákos egyik hozzászólásában idézett Sir Thomas Malory Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája c. munkájából. Mivel ez az idézet túlságosan is érdekes, és további gondolatokra ösztönözhet, ezért úgy döntöttem nem maradhat elrejtve a kommentek között:

„Ekkor a király arra kérte az ifjút, hogy szálljon le a nyeregből, s csatolja le sisakját, mert a királyné látni kívánja az orcáját. S mikor Guiniver királyné megpillantotta Galahadet, így szólt: »Bizony, könnyen ki merem mondani, hogy Sir Launcelot az ifjú lovag nemzőatyja, mert soha két férfi még nem hasonlított egymásra ily nagyon; s így már nem oly nagy csuda Galahad vitézsége.« Ekkor egy udvarhölgy, ki a királyné közelében állt, így szólott: »Úrnőm, valóban oly nagyszerű lovag lészen Galahad?« »Bizony, annak kell lennie – felelte a királyné –, mert apjáról-anyjáról a világ legderekabb lovagjaitól s a legelőkelőbb vérből származik. Sir Launcelot a nyolcadik nemzetség a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva, Sir Galahad pedig a kilencedik. Bízvást mondhatom tehát, hogy legelébb való urak ők a világon.«”

Tudva, hogy Sir Launcelot, aki Pelles király országában legyőzte a népeket pusztító sárkányt azonos Fehérlófiával, vagyis a Rómát legyőző Attilával, és tudva, hogy fia Galahad azonos a Gutkeledek ősével, Keled királlyal, a fenti mondatok különös jelentőséget nyernek. Főleg azért, mert időrendi információkat is tartalmaznak:

„Sir Launcelot a nyolcadik nemzetség a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva, Sir Galahad pedig a kilencedik.”

E fenti idézet kapcsán honlapom másik rendszeres hozzászólója, Gigabursch egy nagy jelentőségű észrevételt tett:

„...ez a gondolatsor összevág a Nagy Ciklus számbeli adataival. 7-8 generáció Jézus kereszthalála után, és máris ott vagyunk a ~250-270-es években.”

Ha egy generációnyi időtávot 25 esztendőben állapítunk meg, akkor nyolc generáció kereken 200 évet ölel át, kilenc generáció pedig értelemszerűen 225 évet. A Kedves Olvasó bizonyára még emlékszik, hogy A nagy ciklus c. fejezetben arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy a hun korszak eseményeinek lenyomata már a kettőszázas évek derekán is tetten érhető. Ez az a legkorábbi idősík, melyben az Attila nyugati hadjáratával kapcsolatos motívumok – például Szent Orsolya mártírhalála – már megjelennek. Láttuk, hogy Antonio Bonfini Szent Orsolya mártírhalálát Anterus pápa idejére, vagyis a 235-236-os esztendőre tette. A Legenda Aureában ugyanez az esemény a 238-as esztendőben történik. Érdekes megfigyelni, hogy ez az időbeli keret éppen két évszázaddal, vagyis nyolc - kilenc generációval követi Jézus Krisztus korát, pontosan úgy, ahogy azt a Kerek Asztal lovagjainak történetében olvashattuk. De Sir Thomas Malory sorait olvasva egy másik izgalmas időrendi érdekesség is felbukkan, s erre az érdekességre szintén Zentai Ákos mutatott rá:

„Minekutána pedig a király s valamennyi lovagja visszatért a szentmiséről, a bárók a Kerek Asztal arany betűkkel megírt székeit fürkészték. »Itt ez fog ülni, ott amaz.« Így böngészték végig a székeket, míg csak a Veszedelmek Székéhez nem értek, hol újonnan festett arany betűkkel állt az írás: »Négyszáz és ötvennégy esztendővel a mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése után ez a Szék is gazdára lel.« »Bámulatos és különös dolog ez!« – csudálkoztak mind annyian. Ekkor Launcelot kiszámolta az éveket Jézus születésétől fogva mind egészen ama napig. »Úgy tűnik nekem – mondotta aztán –, hogy a széket a mai napon kell gazdájának elfoglalnia, mert ma vagyon a négyszázadik és azon fölül az ötvennegyedik pünkösd vasárnap; s ha úgy tetszik mindeneknek, ne olvassuk el többé emez írást, míg csak meg nem jelenik az, ki betölti a jövendölést.« Ekkor ezüsttel átszőtt selyemleplet borítottak az írásra a Veszedelmek Székén.”

Úgy olvastuk tehát, hogy mindezen események a „négyszázadik és azon fölül az ötvennegyedik” esztendőben történtek. Ez az év pedig a ma általánosan elfogadott kronológia szerint éppen Attila halálának dátuma. S hogy végül ki foglalhatta el ebben az esztendőben a Veszedelmek Székét? Olvassuk tovább:

„Így szólt ekkor az aggastyán az ifjúhoz: »Uram, kövess.« S odavezette őt a Veszedelmek Székéhez, mely Launcelot széke mellett állt, majd felbillentvén a leplet új írást lelt alatta, mely így szólt: »Sir Galahadet illeti ez a Hely, a Főfő Herceget.« »Uram – mondta az ifjúnak az aggastyán –, tudd meg, hogy ez a te helyed.«”

Vagyis Keled király – itt éppen Galahad formában olvashatjuk a nevét – éppen ebben a 454. esztendőben foglalta el dicső atyjának trónját. Látható tehát, hogy a Kerek Asztal lovagjainak története mennyire masszívan és mennyire következetesen idézi Attila és Aladár korának eseményeit. Még a hun történettel kapcsolatban általunk vizsgált időrendi káosz nyomai is jól kitapinthatóan jelen vannak benne. Egyik esetben azt olvastuk, hogy az események nyolc vagy kilenc generációval Krisztus után játszódnak, a másik esetben viszont már a négyszázas évek derekán járunk.

Az igazán nagy felismerésekhez azonban Zentai Ákos egy olyan hozzászólása vezetett el, amelyet valószínűleg még ő maga is csak mellékes megjegyzésnek szánt:

„...a kerekasztal lovagjai fehér alapon vörös kereszttel ellátott köpenyt hordtak...”

Egy másik hozzászólásában pedig utalt arra a tényre, hogy Sir Galahad személyét a legkülönfélébb korokban többnyire úgy ábrázolták, hogy egy fehér pajzsot tart, melyen egy vörös kereszt látható. Ezen a ponton azonnal eszembe jutott, hogy Anglia zászlaja végső soron a mai napig is ugyanez a jelkép: fehér alapon vörös kereszt. Behívtam hát a Wikipédiát, s ott rákerestem az Anglia zászlaja c. szócikkre, hogy megnézzem, mit kell tudnunk e zászló eredetéről és annak szimbolikájáról. Az eredmény mellbe vágott:

„Anglia zászlaja egyike Európa legrégebben ismert nemzeti jelképeinek. Az egyszerű lobogó fehér alapon vörös keresztet ábrázol, amely az ország védőszentjére, a sárkányölő Szent Györgyre utal.”

Sárkányölő Szent György? ... Percekig nem tértem magamhoz a nem várt fordulat okozta meglepetéstől. Hogyan feledkezhettem el a leghíresebb sárkányölő hősről? Hogyan feledkezhettem el az Egyház egyik legnagyobb segítőszentjéről? Sárkányölő Szent Györgyről, akinek a tisztelete szerte Európában elterjedt volt? Csak hogy érzékeljük mennyire masszív és kiterjedt volt az ő tisztelete, olvassuk el a Wikipédia róla szóló beszámolóját:

„Mind a keleti, mind a nyugati egyház vértanút tisztel benne. A világon számos földrajzi hely (sziget, hegy stb.) viseli nevét (pl. Szent György-hegy a Balatonnál). Magyarországon számos község viseli nevét (pl. Szentgyörgyvölgy Zala megyében) vagy Borsodszentgyörgy (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) és számos templom patrónusa Szent György (pl. a soproni Szent György-templom), Dozmat Szent György temploma. Erdélyben is számos község viseli nevét (pl. Torockószentgyörgy az egykori Torda-Aranyos Vármegyében) és számos régi templom patrónusa Szent György (pl. a ma már református, de a középkorban katolikus Szent György-templom Sepsiszentgyörgyön). Szent György a védőszentje többek között Angliának, Portugáliának, Katalóniának, Litvaniának, Szerbiának, Görögországnak, Grúziának és Etiópiának, csakúgy mint Barcelona, Moszkva, London, Freiburg im Breisgau, Ljubljana, Genova, Ferrara, Reggio Calabria, Isztanbul és Bejrút városainak.”

Látható tehát, hogy Szent György tisztelete milyen széles körben elterjedt volt. Az emberben önkéntelenül is az az érzés motoszkál, hogy valami nagyon nagy, valami grandiózus, sőt egyenesen világformáló eseménysorozatnak kellett lezajlania itt Európában ahhoz, hogy Szent György tisztelete Sepsiszentgyörgytől Genováig, Litvániától Portugáliáig és Londontól Isztambulig meghatározóvá váljon. Vajon mi lehetett ez az eseménysorozat? Mielőtt erre választ adnánk, nézzük meg mit kell tudnunk magáról Szent Györgyről. A Wikipédia róla szóló szócikke a következőket írja:

„Egy előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt hadiszolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték.”

Figyeljük csak! A legenda szerint Szent György egy kappadókiai családból származó katona volt, akit azonban keresztény hite miatt a Diocletianus császár nevéhez köthető keresztényüldözések során 303-ban kivégeztek. ... Mi jut erről eszünkbe? ... Ha semmi, akkor arra kérném a Kedves Olvasót, hogy olvassa át újra az Isten ostora és a tetrarkhák c. két részes fejezetet. Ott ugyanis világosan kimutattuk, hogy a magyarok Attila idején történt első bejövetelének kiváltó oka éppen a Diocletianus császár által 303-ban elindított keresztényüldözés volt! Attila dicsőséges hun népe azért döntött úgy, hogy bevonul a nyugati tájakra, mert ezeken a nyugati tájakon akkoriban szörnyű dolgok történtek. Attila azért vált Isten ostorává, hogy a keresztényeket üldöző gőgös császárok uralmának véget vessen. Vegyük tehát észre, hogy Szent György mártíromságának időbeli kerete tökéletesen egybevág a hun történet időbeliségével, s ez már önmagában is elgondolkodtató. Még érdekesebb azonban a Wikipédia szócikkének következő megjegyzése:

„A legenda szerint megölt egy sárkányt, ezért szép páncélozott lovon ülő és dárdájával sárkányt ölő ifjúnak szokás ábrázolni.”

Szent György tehát a legenda szerint megölt egy sárkányt. Mivel az európai sárkányölő hősök történetének szimbolikája mögött Attila Róma elleni harcát ismertük fel, így gyanakodni kezdtem, hogy Szent György története mögött is Attila hőstetteit kell sejtenünk. De hogyan lehetséges az, hogy Szent György egy Diocletianus által kivégzett vértanú és ugyanakkor egy Római birodalmat legyőző hun király is egy személyben? Ez elég nagy ellentmondásnak tűnt számomra. A megoldásra Diós István Szentek élete c. munkájában leltem rá:

„A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. A legrégibb változatokból hiányzik”

Vagyis Sárkányölő Szent György legendájában két történelmi személy alakja forrott egybe. Egy keresztény mártíré, aki a diocletianusi üldöztetések során vértanúhalált halt, és egy sárkányölő hősé, aki az eddig megértett összefüggések fényében senki más nem lehet, mint Attila, aki roppant seregeivel éppen a diocletianusi keresztényüldözések felszámolására sietett Európába. Pusztán az a tény, hogy az európai hagyomány e két figurát egy alakká gyúrta össze, hatalmas megerősítését jelenti korábbi gondolataimnak. Ez a tény ugyanis világosan jelezi, hogy itt valóban összetartozó korokról és összetartozó eseményekről van szó. Sárkányölő Szent György személyének kettőssége megerősíti azt a gondolatot, hogy a diocletianusi üldöztetések és a mártírok segítségére siető hun seregek története között ok-okozati összefüggés áll fenn.

Az Anglia zászlaján látható fehér alapon vörös kereszt tehát nem más, mint az ún. György kereszt, amely Anglia védőszentjére utal. Hogy Anglia történelmére Szent György tisztelete milyen markánsan rányomta bélyegét, az jól látszik Diós István Szentek élete c. munkájának következő soraiból is:

„Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: »Szent Györggyel Angliáért!« Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el a csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. E tényt szemlélve nem jelentéktelen dolog, hogy századunk elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.”

Ezek a fenti sorok igencsak elgondolkodtatók. Miért épp a középkori Angliában volt Szent György tisztelete ilyen erős? Miért viselték a Kerek Asztal lovagjai épp Szent György keresztjét a palástjukon? Miért pont Szent György vált Anglia védőszentjévé? Az angol hadsereg miért éppen őrá hivatkozik csatakiáltásában? ... Csak nem azért, mert Szent Györgyben Anglia alapító dinasztiájának hatalmas ősét, a dicső Attilát tisztelték? Csak nem azért, mert az anglo-saxon hódítók tényleg Attila katonái voltak éppen úgy, ahogy azt korábbi fejezeteinkben feltételeztük?

Hogy kétségeink elmúljanak, olvassuk el a Legenda Aureából hogyan ölte meg Anglia védőszentje, Szent György a sárkányt:

„A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.”

Álljunk meg egy pillanatra és figyeljük meg a részleteket: hol is lakott ez a György által legyőzött dögletes sárkány? Egy tenger nagy tóban! Vagyis Beowulf és Vid sárkányaihoz hasonlóan ez a sárkány is a víz alatt élt. Ez tehát ugyanaz a tó és ugyanaz a sárkány, amellyel a korábbi sárkányölő történetek tanulmányozásakor már találkoztunk. A tenger nagy tó az alsó világban élő népek tengerét jelenti. Ebben fejlődött ki egy dögletes, vagy – ahogy Vid történetében olvastuk: disztó nagy sárkány. A sárkány hatalmas méretei a Római birodalom óriási kiterjedésére utalnak. Soha még a történelemben ekkora birodalom nem jött létre. Területe Hispániától Perzsiáig, Britanniától Egyiptomig terjedt. A sárkány tehát tényleg dögletesen nagy volt.

Aztán arra is érdemes felfigyelnünk, hogy ez a sárkány rendszeresen feljárt a tóból, és ha a polgárok nem adtak neki kénytelen-kelletlen két juhot naponta, akkor pusztítani kezdte a népeket. Amikor a juhok elfogytak, a helyzet sokkal rosszabbra fordult. Az embereknek már a tulajdon fiaikat és a lányaikat is oda kellett adniuk a sárkánynak, hogy a szörnyű pusztítást elkerüljék. Mire utal mindez? Nos, megint csak Rómára. Rómára, amely eleinte csak az emberek javait rabolta el és dézsmálta meg. Később azonban már fiaikat és lányaikat is elhurcolta és rabszolgapiacra hajtotta. Az analógia tökéletes. De olvassuk tovább Szent György történetét:

„Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, őt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: »Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányom hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!« A nép felzúdult: »Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!« A király ezt hallván siratni kezdte leányát: »Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegződet?« A néphez fordulva pedig azt mondta: »Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!« A nép beleegyezett, de a nyolc nap leteltével dühödten visszatértek, mondván: »Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétől mindnyájan elpusztulunk!«

A király látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: »Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegződre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány.« Megcsókolta és elbocsátotta őt, mondván: »Leányom, bárcsak előtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!« Ekkor a leány atyja lábához borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz.

Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: »Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!« György így szólt: »Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!« Így a leány: »Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!« György erre: »Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!« Amikor mindent elmesélt, György így szólt: »Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek,« A leány: »Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.«

Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízből. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: »Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!« György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: »Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom!« Az meg is tette, mire a sárkány követte őt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült előlük, mondván: »Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!«

Mire Szent György intett nekik, s így szólt: »Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.« Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szűz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belőle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de ő nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ez után Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekről. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.”

Sárkányölő Szent György történetének minden eleme a keresztény Európa kezdeteiről beszél. Arról a sorsfordító eseménysorozatról, amely véget vetett a rabszolgatartó ókornak, véget vetett a kontinensre ráterjeszkedő pusztító szuperhatalomnak és egy új korszakot hozott el Európa népei számára. Egy hűségen, lojalitáson, becsületen és igaz hiten alapuló új korszakot. Ahol nincsenek önistenítő gőgös császárok, nincsenek többé rabszolgapiacok és nincsenek hitükért oroszlánok elé vetett mártírok. Ez a történet Attila története. Az a rengeteg ország, az a temérdek város, amely Szent Györgyöt védőszentjévé avatta, az a sok-sok Szent Györgynek szentelt templom szerte Európában akaratlanul is a valaha élt legnagyobb sárkányölő hős, Fehérlófia emléke előtt tiszteleg.

Ha pedig már Fehérlófiát megemlítettem, még egyetlen apró érdekességet idehoznék. Amikor jelen tanulmányomhoz illusztrációt kerestem, egy különös dologra lettem figyelmes. Az összes általam talált Szent György ábrázolás úgy jeleníti meg e sárkányölő hős alakját, hogy az lovon ül és lándzsájával átszúrja a sárkányt. Azonban ezeknek az ábrázolásoknak mindezeken felül van még egy folyton tetten érhető közös vonása. A ló ugyanis, amelyen Szent György ül, szinte kivétel nélkül minden esetben fehér.

 

209 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maghreb.blog.hu/api/trackback/id/tr805838197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és Igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel. 19:11-14,16)
Gyula felismerése nem jelent kevesebbet, minthogy a képcserék ellenére Atilla a mai napig részt vesz a Szent Korona működtetésében!!!

magtar.atw.hu/keptar/webhely9/keptar2.htm
"Láttuk, hogy Rómát még a Szentírás is hét fejű és tíz szarvú fenevadként állítja elénk, amely – hasonlóan Beowulf és Vid sárkányához – a tengerből jön fel. Még azt is észrevettük, hogy a sárkány hét feje valójában a hét domb, amelyre Róma városa felépült. Elgondolkodtam hát ezen a sárkányon. Milyen különös, hogy nem csak a Szentírás, de még a mesék, a legendák és a Gutkeled családi hagyományok is sárkányként állítják elénk ezt a népeket pusztító gonosz entitást. Vajon honnan jött és miből táplálkozott ez a képzettársítás?"

A tengerből feljövő sárkány következetesen azonos motívuma nem csak az alsóvilág Európa földrajzán alapuló képzetét idézheti meg, hanem azt a lehetőséget is, amit az elsüllyedt Atlantiszról menekült "sáska népek" Római Birodalomba való beépülése, a Rómával való egylényegűség felismerése fejezett így ki a szimbólumok segítségével.
Pap Gábor egyik, idevágó megállapítását idézem: "Római birodalom van, római etnikum nincs." Ez a megállapítás nyitva hagyja a kérdést, hogy akkor kik is határozták meg a birodalom pusztítóan élősködő jellegét? Hajlamosak vagyunk mai előítéleteink szerint megválaszolni a kérdést, és nem gondolunk más lehetőségre, mert Atlantisz egykori létezését is ködbe burkolja a hivatalos tudomány. Magam is azok közé tartoztam, akik erre a kérdésre előítéletes választ adnak. Azonban a hagyományok kimenekítése kérdésében tett hozzászólásom (Beowulf#34.) anyagának gyűjtése során futottam bele az Arvisura idevágó gondolatával, amely így szólt:

"Mindezek kimenekitésére Budavár Beavatott Központnak azért volt szüksége, mert az Atlanticról elmenekült embertömeg nagyon kegyetlen volt. A római pápa személyében vagyoni és szellemi vonalon magukhoz ragadták a hatalmat. Ha valaki nem azt vallotta, amit ők, azt agyonverték vagy felnégyelték. Budavár Beavatott Központja Gilgames tanításának alapján azt vallotta, hogy Földünk gömbölyű, (...)
Róma viszont az Atlanticról menekülőkkel azt vallotta, hogy Földünk olyan, mint egy korong, amelynek a szélén a tenger vize lezuhan és felhő keletkezik belőle. Ebből vannak az esők. Ezért Budavár Beavatott Központ tudósai a nyugati hittérítőket kinevették."

Tehát az Arvisura rovói az Atlantiszról menekültek szellemi hatását ismerték fel Róma rabszolgatartó élősködésében.

Tegnap még nem gondoltam, hogy ennek a néhány mondatnak mára ilyen jelentősége lesz, amennyiben egy történelmileg megalapozott magyarázatot is kínál a tengerből feljövő sárkány szimbolikájára.
Köszönöm az újabb tanulmányát. Élvezet volt olvasni újra Öntől.

Engedje meg, hogy néhány kiegészítő gondolatot megosszak Önnel:
A Római Birodalommal egy időben két másik hasonló méretű birodalmat is célszerű megemlíteni, melyek az Atlanti Óceántól a Japán tengerig átszelték a mérsékelt égőv hatalmas területeit: A Párthus Birodalomat (és Szkítiát) , valamint Kínát. Róma és Kína pont azon a területek felé terjeszkedett, melyek évezredeken át a szkíták életterülete volt. Mindkét agressziv birodalom lentről, délről terjeszkedett felfelé... az arany és a „diplomácia- oszd meg és uralkodj!” elvét használva morálisan rombolt... és mindkettőnél (hála Önnek már ezt is tudjuk) ott a SÁRKÁNY. Ön eddig a római , a nyugait oldalról szólt... ideje megemlíteni a keleti oldalt is, mindezt a közép a Párthus Birodalom szemszögéből:

Engedjen meg, hogy két idézetet is becsatoljak részleteiben a gondolataimhoz. Az első idézetet a Terebess oldalról
terebess.hu/szorolapok/sarkany.html

"A Kínai Sárkánynak szarva és karma van, a teste pikkelyes, a gerince pedig akárha tüskéből volna. Gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel vagy épp kiköp: gyöngyében rejlik az ereje. Ha elveszik tőle, ártalmatlan.
Csuang-ce említ egy kitartó férfit, aki háromévi kemény munkával elsajátította a sárkányölés tudományát, csakhogy élete végéig sem adódott rá alkalma, hogy gyakorolja."

Azaz a kínai sárkányt GYÖNGGYEL ( Györggyel) szokás ábrázolni.
Mi köze lehet a GYÖNGYnek és a GYÖRGYnek egymáshoz? Eddig láttuk, hogy mindkettőnél ott a sárkány.
Továbbiakban idéznék Mesterházy Zsolt írásából:

www.szittya.com/Mesterhazi%20Szent%20Korona.htm

„(A tarquiniai freskón) Akár tojást akár Gyöngyöt tart a kezében az etruszk fiatalember, azt ugyanazokkal az ujjaival teszi, mint a Szent Korona Pantokrátora, és a keleti (jézusi és ortodox) egyház későbbi Pantokrátor-ábrázolásai és szentábrázolásai is.
Tamás apostol, a keleti térítő evangéliumában található meg a Gyöngy-himnusz. E szép régi történet elbeszéli, hogy a pártos király legkisebb fiának feladatul adja az Egyiptomban található Gyöngy előkerítését, megszerzését. A felmutatott Gyöngy csak kisebb részben igazolja az uralkodásra való alkalmasságot, lényegében az égi és földi lét egyesítéséről szól a történet. Ez nem más, mint a szakrális uralom létrejöttének korszakos eseménye.“ (Mesterházy)

"A népi képzeletben a felhőkhöz kötődik a Sárkány, meg a földművesek közt oly áhított esőhöz, továbbá nagy folyókhoz is. Közkeletű az a mondás, hogy „a Föld most egyesül a Sárkánnyal”, ami azt jelenti, hogy esik az eső." (Terebess)

Mindkét idézetben a föld és az ég egyesülése kapcsolódik hozzá. Kínában ez az eső formájában, a Gyöngy-himnuszban a földi szakrális uralom létrejöttében.

Olvasva az írását új értelmet kapott számomra ez a kínai sárkány mitosz és a Gyöngy himnusz kapcsolata.

“Ha nehéz harcát a Gyöngyöt őrző démoni hatalmakkal sikerrel vívta meg, akkor visszajuthat a mennyei hazájába, és így páratlan dicsőség lesz a része: mindezt a Szentlélek kegyelmének köszönheti, hiszen magára hagyva, az anyag tompaságában, könnyen megfeledkezne magasabb hivatásáról.” (Mesterházy)

De mi is ez a Gyöngy? Miért fontos annyira? Hol jelenik meg hangsúlyossan a mi szerves kultúránkban?
A gyöngyös pártákon, mely a lány legfőbb éke, melynek viselésére csak a konfirmálás után vállik érdemessé. Melynek feltétele a szűzesség/ testi tisztaság és a confirmálás/lelki tisztaság megléte. De erre később még visszatérek...

„Mindamellett az apokrif himnusz kétségtelenül egy egyedi eset leírása is: egy párthus királyfi története, aki – megközelítőleg Krisztus korában – talán máguspapként vagy gyógyító terapeutaként lement Egyiptomba, hogy kiszabadítsa az igazi tudást a feketemágusok rabságából. Munkáját a Szentlélek-forma SAS és egy párthus fejedelmi rokonának jelenléte is segítette. A királyfi a szellemi beavatáson átesve, a SÁRKÁNYT az igazi isteni személyek nevének mágikus kimondásával győzte le. Ezután a minden földi kincsnél értékesebb igazgyöngyöt elvitte Párthiába, amely az égi Ország földi tükre volt. Így lényegében a mennyekbe vitte föl azt, s az Atya jobbján ülve folytatta a dicsőséges világkormányzást.”

És a Gyöngy himnuszban megjelenik a gyöngy mellett a sárkány is, akit “az igazi isteni személyek nevének mágikus kimondásával győzte le”. Mit jelenthet ez? Talán, hogy szembe mer nézni a sárkánnyal, mágikusan magáévá meri tenni – ahogy János apostol is a méregpoharat, de mégsem árthat neki? Talán ezért is nem véletlen ebben az idézetben az említett sas, János apostol szimboluma.
És ugyanezt ecsetelte Ön is az írásaiban! Attila is hasonlóan tette szakrálisan magáéva a római birodalmat… többek között ezért nem veretett önmagának hun pénzérmét, hanem úgy járt el mint a rómaiak…

Attila talán pont a gyöngyhimnuszban szereplő párthus hercegtől tanulta meg, hogy is kell a sárkány szakrális hatalmát megragadni és jóra fordítani ?
Kínai sárkányok, gyöngy, Párthia, Gyöngy-himnusz és Attila…

Nem szabad elfeledni, hogy Attila Méd viseletet hordott, mely része volt a Párthus Birodalomnak. Valamint azt sem, hogy a Párthus Birodalom hanyatlása, meggyengülése egybeesik a hunok európai megjelenésével…
De ezekről és a Párthus birodalomról volt bőven szó a könyvében ezért ezt nem kívánom tovább fejtegetni.

A Sárkányölő írásában a sárkányt egyértelműen negativ tulajdonságnak állítja be. De biztos, hogy így van? Nem lehet, hogy valami másról van szó, olyan erőről, mely csak a rossz kezekben vállik negatívvá, öldöklővé…
Talán ezért nem pusztította el Attila a Sárkány Rómát, pedig ott állt a falai alatt ?!

Azért ne feledjük el, hogy ha annyira rossz és káros lenne a sárkány, akkor a Sárkányölő hős biztos, hogy megölte volna… de nem ezt tette! A sárkányölő nem megölte, hanem csak ártalmatlanná tette azt az energiát, mely éppen pusztított – rossz helyen és rossz időben.

Újra átnéztem az idézeteit. Pár érdekes részletre felhívnám a figyelmét:

The gallant Launcelot went to the lair of the dragon and when it burst out upon him, he slew it with his sword. - A vitéz Launcelot elment a sárkány búvóhelyére, és amikor az rárontott megölte azt a kardjával.

Az angol “slay, slew” igének csak az egyik, sokadik jelentése öl, elpusztit. Ezen kivül egy csomó jelentése is van: csavarodik, himbál, teker, fordul, ringat, átfordul, megperdül… A jelentések sokasága inkább a forduláshoz, pördüléshez kapcsolódik, nem mint a pusztításhoz ! A legyőzés nem feltétlenül kell, hogy gyilkossággal, öldökléssel is végződjön!

dictzone.com/angol-magyar-szotar/slew oldalon érdemes csak egybenézni a jelentéseit ennek az igének.

Említi írásában a fehér lovat, mely minden Szent György ábrázolás sajátossága. De nem csak ez. Érdemes itt is egy kicsit megállni. Ehhez had idézem szokásomhoz hiven Pap Gábort, miszerint a Szent György ábrázolások “kellékei” az alábbiak:
Szent György, kinek neve a BIKA jegyhez kapcsolódik. A vár, kastély, mely mint zárt köves tér a BAK jegyhez kötődik és egy SZŰZ, aki viszont korsót tart a kezében… és természetesen a hurkos farkú sárkány aki a hurkos farkával a BAK jegyre utal. Szinte minden Szent György ikon tartalmazza ezeket a jegyeket. Pap Gábor rendszeresen felhívja a figyelmet, hogy e jegyek együttese jóval árnyaltabbá teszi a történetet. Szent György csak ártalmatlaná teszi a sárkányt, akit ezek után a szűz bevisz a kastélyba – a saját téridejébe.
De ennek asztrálmitoszi megközelítése nem része az észrevételeimnek. A lényeg, hogy a SÁRKÁNYölő NEM öl, hanem csak ártalmatlanná tesz, legyőz, visszafordít valami végzetes gyilkos folyamatot, tendenciát !

A sárkány igen is szükséges, ami néha rosszá tud válni. SZükség van a sárkányra, hogy legyen gyöngy… és hogy legyen szakrális királyság a földön!

Az ön által idézet sárkányokkal kapcsolatos mondákban, mitoszokban a sárkány csak fiatalokat fal fel! Nem öregeket, nem érett, de még tetterős embereket. Vajon ennek mi az oka?

A gyöngypárta résznél említettem a testi és lelki tisztaságot- a lélekben és testben tiszta fiatal, eladó sorba serdült lányok viseletét. Ennek jelképe a gyöngy. A kínai hagyomány szerint a sárkányt gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel (ahogy a pártás, tiszta szűz lányokat is lenyeli - elpusztítja), vagy éppen kiköpi.
Itt érdemes újra megállni és végiggondolni, hogy is keletkezik a gyöngy. Apró szennyeződés kerül a kagylóba. Ezt a kagyló ha nem tudja kilökni, akkor magáévá teszi, átfordítja (slay, slew) a hatását. Lassú munkával körbeveszi az apró szennyeződést, önmaga kínja által gyönyörű gyöngyé formálja!
A kínai hagyomány sárkány ki is köpi a gyöngyöt – azaz szakrálisan tiszta hőst teremt! Szent György csak a sárkány által vállik azzá a Szent Györgyé, aki Anglia védőszentjévé válhatott. Galahad megszületéséhez is szükség volt egy pusztító sárkányra. Szükség van rájuk, hiszen ő általuk léphetnek csak magasabb szakrális szintre a legyőzői. Pont ez jelenik meg a népmeséinkben is! Szükség van az erejükre… de csak a megfelelő időben. Ezért kell elvenni tőlük azt a gyöngyöt amiben rejlik az erejük, hiszen hogy is szól a kínai mitosz: “Ha elveszik tőle, ártalmatlan.”

Amikor az Ön által említett hősök legyőzik a sárkányokat, lehet, hogy mégsem ölik meg a sárkányokat, hanem csak ártalmatlanítják az által, hogy elveszik tőlük a gyöngyöt, azt amiben rejlik az erejük. És aki elveszi a GYÖNGYÖT vállhat csak (szent)GYÖRGYÉ?
Rész ahol Launcelot felszabaditja Franciaországot a sárkány alól, engem nagyon emlékeztet Attila nyugat európai hadjáratára.
Kedves Gyula!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy legújabb írásában az észrevételeimnek és személyemnek helyet adott. Jóleső érzés, hogy néhány építőkövet én is tudtam hozzátenni,igazságkereső munkájához.

Ismét a leírtak hatása alá kerültem. Tegnap miután beszámoltam páromnak az újabb fejleményekről, aki egyébként még türelemmel viseli, hogy elidőzök a számítógép előtt, feltette a kulcskérdést: "Hogyan lett Atillából György?" Akkor hirtelen nem tudtam a választ, de hála Istennek reggelre megjött.

Tapasztalhatjuk, hogy egy-egy történelmi személy úgy marad fenn az utókor számára, hogy nem születését követően kapott nevét használják, hanem élete fontos eseményéről, vagy jellemzőjéről kapott név marad fenn. Így volt ez Aladár esetében is, aki az idősebb testvér "Elder", "Older" jelzővel illettek, de a szent életű Bertalan is a "Bőrtelen" ma ismert nevét csak mártírhalálát követően kapta.

Ebben az esetben is igaz a mondás, hogy magyarul minden értelmet nyer. Fel kell hogy ismerjük a György is egy beszélő név. A GY-R hangzópáros által alkotott magyar szavak, a gyúr, gyár, gyűr, valaminek az alakítását jelentik. A György név esetében is a Gyurka, Györke alakjai még közelebb is állnak valódi jelentéséhez. Szent György - Atilla is ezt tette, legyűrte a sárkányt. George - Gyűrte. Tudomásom szerint Atilla előtt nem használták ezt a nevet. Az, hogy nálunk nem tiszta jelentésében maradt fenn számos példát említhetünk, így a Zsuzsanna név sem eredeti jelentésében használjuk, angol változatában Susana (Szüzana) sokkal közelebb áll a valódi Szűzanya jelentéséhez. Jézus nevének magyarázatához Markos Gyula írása szolgáltat alapot, aki az eredeti jelentéséhez legközelebb álló francia "Zsézü" és olasz "Dzsezu" váltotatból vezette le, hogy valójában Győzőről van szó, aki valóban legyőzte a halált!

Egy érdekes dolog, hogy nyugat-magyarországi megyeszékhelyünk Győr szintén ebbe a jelentéskörbe tartozik. IV. Béla a tatárjárás idején nem véletlen érintette szakrális útja során, mert le akarta gyűrni a keleti sárkányt a tatárokat.
A megöléshez. A Szent György ábrázolásokon szinte kivétel nélkül a fején szúrja át a sárkányt. A képírás szabályai szerint a fej a szellemiség jelképezője. Tehát, ha megöl valamit az a szellemiség jelen esetben a Római Birodalom szellemisége a birodalmi eszme.
Ez jelenik meg a lándzsára húzott sárkányfejnél is.
Ez teljen érthető, hogy egy ilyen "sötét szellemiségű birodalmat" nem lehet ugyanúgy legyőzni erkölcsi értelemben. Nem harcolhatsz ugyanazon eszközökkel valami ellen mert akkor te sem leszel különb.
Egy észrevétel még. Ha Attila = Szent György akkor Szent Demeter = Buda? Mindig párba állítják őket. Még az ábrázolások is szinte ugyanúgy ábrázolják őket (vörös lovon, lándzsával, csak nem sárkány van, hanem ember).
Viszont ez azt is jelenti, hogy a Szent Korona nem lehetett Attila koronája.
@Sokamoka:
Attila/Buda és György/Demeter párbaállítás jó gondolat, hiszen a Szent Korona képrendje is ezt igazolja! Az általam már említett Mesterházy tanulmányból engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy újabb részre, mely alátámasztja a Szent Koronára vonatkozó észrevételét:

www.szittya.com/Mesterhazi%20Szent%20Korona.htm

“Ha csak a pártos hagyományok alapján igyekeznénk meghatározni a Szent Korona készültének idejét, természetesen korábbi időkbe tennénk azt. A Szent Korona legkorábban a korona pántjain ábrázolt apostolok halála után készülhetett, ez az első század végén volt. Ezért a magyar Szent Korona pusztán a párthiai adatok alapján feltéve a kb. 100-226 közötti időben készülhetett a Párthus birodalomban a méd-pártos szakrális nagykirályok rendelkezése nyomán, mert nekik megfelelő szakrális hagyományaik és mértékű hatalmuk volt ilyen hitvallási jelvény elkészíttetéséhez. Pártosország királyai eszerint a Krisztus utáni időszakban médiai illetőségűek voltak, így a Szent Korona készíttetőit köztük kellene megkeressük. Az ebben a korban uralkodó médiai illetőségű pártos királyok...”
@Sokamoka:

Igen, ez egy nagyon jó kérdés! Ha Szent György személye mögött Attila személye bújik meg, és Szent György zománcképe rajta van a magyar Szent Koronán, akkor vajon lehetett-e ez a korona Attila koronája? Ez a kérdés tanulmányom írásakor bennem is felmerült. Első gondolatom az volt, hogy ez teljességgel kizárt. Aztán eszembe jutott, hogy a tanulmányomban én magam idéztem azt a Diós István könyvéből származó részletet, ami mindent megmagyaráz:

"A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. A legrégibb változatokból hiányzik"

Vagyis Szent György személyében - ahogy arra tanulmányomban is utaltam - két történelmi alak figurája olvadt össze. Úgy olvastuk, hogy a legrégibb változatokból a sárkányölő motívum még hiányzott. Ez azt jelenti, hogy az eredeti Szent Gyögy valóban egy kappadókiai származású katona volt, aki Diocletianus seregében szolgált mindaddig, amíg a császár el nem kezdte üldözni a keresztényeket. Aztán hite miatt 303-ban kivégezték. Ha igazam van abban, hogy Attila éppen a diocletianusi üldöztetések felszámolására érkezett Európába, akkor teljesen logikus, hogy koronájába beleteszi a diocletianusi üldöztetések egyik legismertebb mártírjának zománcképét! Sőt, ennek így ebben a formában még üzenete is van! Világossá teszi a bejövetel okát, indítékát és célját: az üldöztetések felszámolását!

Az a tény, hogy a későbbi hagyomány e két alakot (a sárkányölő Attilát és a mártír Szent Györgyöt) egy személybe olvasztotta össze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Attila koronája ne utalhatott volna a kivégzett mártírszentre.

Tóth Gyula
Tisztelt Tóth Gyula!

Én, csak egy lelkes olvasója vagyok, és az lenne a kérdésem. Készül-e egy összefoglaló cikk, itt ezen a blogon?
Szeretném megemlíteni hogy a sárkány-kígyó motívum régebbi, és suméroknál is előfordult. Továbbá a zodiákusban a téli időszak kapcsán a bak jegynél a régi jele a szárnyas tollas kígyó, ami fojtogatja a világot - bár lehet nincs akkora jelentősége.
Hogy Attila koronája lett volna-e azt nem tudom, de azt igen, hogy az Alán királyságot kb. 350 körül löki odébb/keveri be a hunok támadása közéjük (wikipedia szerint), továbbá a magyarok a bolgárokkal együtt kerültek a Meotis környékére ahol Dula alán király lányaival kerül össze Hunor és Magyar. Pannóniát 388-ra foglalja el Attila, 389-re vezetővé válik, és a Tanais-tól innenre eső területek irányítását bízza Bleda-ra a testvérére. (Elég régi digitalizált könyvből származó évszámok (15xx), leírja a korábbi vezetőt, fejedelmet - Keveh-t is, és hogy Keveházán lett eltemetve Keme, Belár, és Kadicha-val együtt 374-387). Szerintem további nagy jelentősége lenne végigmenni Lazica királyságán is.
Cholchis (pontosabban Lazica királysága, akik a legkorábban vették fel a kereszténységet) történetében ott vannak a menekült Xiungnuk, és ott vannak a kydarite (Kydara - Kádár) hunok is, ott vannak az alánok, perzsák, párthia, különvált heftaliták és a meglehetősen mostoha Róma is. Továbbá találtam egy elég komoly leírást a Cambridge Medieval History 1-5. kötetében J.B Bury gyüjtésében, ott Gobazes teljes keresztény királyi öltözetben, koronával, palásttal jelenik meg Rómában.
@( Tóth Gyula ): Köszönöm a választ! Ez mindenképpen logikusnak hangzik. Viszont azon gondolkodtam, hogy ha jól értem a következtetést akkor ezek a mártírok Attila kortársai lehettek. Kérdés milyen gyorsan lesz egy mártírból szent?
Engem még mindig ez a Demeter György párhuzam izgat. Olvasgattam kicsit de túl sokra nem jutottam. Kortársak voltak, mindkettő katona de ezen kívül semmi. Mégis ábrázolásuk nagyon hasonló. A szent koronán is párba vannak állítva. Gondolom rengeteg ember halt még mártírhalált, mi alapján lesz valaki különb?
Egy érdekesség van azért. A magyar hagyomány kicsit máshogy emlékszik rá mint a görög. Ráadásul Pannóniai születésűnek tartja. Magyar szentként is van nyilvántartva.
@Z. Ákos: Lehet tejesen kapufa, de nyelvi úton a GyöRGy lehet GöRöG is.
@Dr. Kovács Géza:

Tisztelt Kovács Géza!

Mostanában egyre inkább kezdem én is úgy érezni, hogy talán itt lenne az ideje egy olyan összefoglaló tanulmány megírásának, ami eddigi felismeréseimet röviden és közérthetően ismerteti. Az utóbbi időben a tanulmányaim írásakor egyre többször tapasztalom, hogy bizonyos gondolatok csak a korábbi fejezetekben kifejtett gondolatokkal együtt érthetők helyesen. Ha valaki a korábbi írásaim ismerete nélkül kezdi olvasni az újabb tanulmányaimat, az jó eséllyel egy kukkot sem fog érteni az egészből, majd csalódottan - esetleg felháborodva - odébbáll. Itt ugyanis egy olyan láncreakciónak vagyunk a szemtanúi, ahol egyik dologból következik a másik, egyik felfoszlott szál húzza magával a másikat. Különböző tanulmányaim önmagukban, környezetükből kiragadva megalapozatlannak és zavarosnak tűnhetnek. Én magam is találkoztam már olyan kritikus hangokkal, akik szemrehányást tettek nekem, hogy mekkora butaságokat állítok a blogomon. Aztán kiderült, hogy az itt közzétett több, mint negyven tanulmányból legfeljebb csak az utolsó kettőt-hármat olvasták el. Így nyilván nem lehet bekapcsolódni abba az intellektuális kalandba, ami tíz évvel ezelőtt A magyar krónikák és a kitalált középkor c. könyvemmel indult el, s azóta immár negyvennégy fejezeten keresztül szakadatlanul folyik. De nem is várhatom el az emberektől, hogy az elejétől kezdve, végigolvassák az összes tanulmányomat, értelmezzék és kövessék az általam követett logikai szálat. Ezért valóban szükség lenne egy összefoglalásra. A kérdés csak az, hogy időm és energiám lesz-e erre. A blogom olvasóinak többsége nyilván tudja, hogy főállásban szoftverfejlesztő vagyok, ezzel a témával pedig csak csekélyke szabadidőmben tudok foglalkozni. Általában kb. 3-4 fejezet van meg mindig előre a fejemben. Így hát, ha egy szabad percem akad, akkor azt arra igyekszem felhasználni, hogy az új gondolatokat kiírjam magamból, s ezért az összefoglalás, a rendszerezés mindig háttérbe szorul.

Tóth Gyula
Fenevad kapcsán van egy feljegyzésem, legérdekesebb mind közül az amelyik pontosan leírja a bibliában szereplő fenevadat. A hét domb Rómát jelöli, benne pedig a római katolikus egyházat- ennek bárki utánanézhet. Ha megteszitek - akkor ragaszkodjatok az eredeti régies Károli féle vagy régebbi bibliához - többek közt azért mert millószor átírták csak hogy passzoljon. A jelenések könyve 17-18-ban úgy folytatja, hogy egyben város és egyház is, ami ezt megerősíti. Körbeveszik lilában, vörösben, és drágakövekkel. Ez szintén papok és püspököket jelöli, természetesen drágaköves kereszttel a nyakukban. Egy negyedik szín azonban hiányzik, ez pedig a kék, amit Yahuwe pontosan meghagy... Hogy ez a szín mit jelent olvassátok el itt: Számok könyve 15:37-től. Hatalmával amikor pedig megerősödött, akkor 3 népet irtott ki a 10 szarvból - a Vandálokat (kru 454), a Heruli (kru 493), és az Ostrogótokat (kru 538). Konkrétan ezek voltak az ariánus üldöztetések. Továbbá a római katolikus egyház az egyetlen ami keresztény üldözéseken túl még inkvizició révén rosszabb mint bármi ami egyáltalán létezett, mindegy hogy keresztény vagy sem. A pápa tripla koronájában van egy véset, a VICARIUS FILII DEI - ami numerológiában római számokkal pont kiadja a 666-ot. A 4. században átvette a pogány naptárat majd megváltoztatta azt, eltöröltette a luniszolárisak használatát, és a zsidók sabbath napját is vasárnapra rakta - és ezzel hogy megtette ez a fenevad jele (keresztet rak a homlokodra, hunoknál a nyakukon hátul hordták a keresztet), bizonyítva hogy bármit megtehet. Ezek után kettéosztotta a 10 parancsolatot, és a bálványimádást kihúzta a listáról. Jelenések könyve 13 - 1260 évig a legfőbb uralmi erő volt, Kru 538-tól az ostrogótok után bármit megtehetett, egészen 1798-ig, amikor a francia Berthier generális elfogatta és elhurcoltatta Pius pápát és helyére világi egyházat tett. Pius a következő évben meg is hal. Ez pontosan 1260 év. Ez a fenevad halálos sebe. Egészen 1929-ig amikor a Lateránus egyezményben a pápaság visszakapja mindenét...
@Z. Ákos:
A szemem rögtön a legutolsó sorain akadtak meg és őszintén megvallva nem értettem a logikai lépéseit amiből kikövetkeztette ezeket:

„Egy érdekes dolog, hogy nyugat-magyarországi megyeszékhelyünk Győr szintén ebbe a jelentéskörbe tartozik. IV. Béla a tatárjárás idején nem véletlen érintette szakrális útja során, mert le akarta gyűrni a keleti sárkányt a tatárokat.”

Ezért is lenne pár kérdésem ezzel kapcsolatban:
-Tatárokat, mongolokat milyen elv szerint azonosítja, mint „keleti tatár”? Úgy tudom, hogy ők szürke farkasként deffiniálták magukat, de semmiképpen sem sárkánynak.
-Ha nem tévedek IV. Béla szakrális útja szinte az egész Magyar Királyság peremvidékét érintette. Milyen alapon helyezi mégis Győrt „ebbe a jelentéskörbe”, hiszen Béla királyunknak a tatárok helyett II. Frigyes osztrák herceg hadaival volt gondja arrafelé?
-Győr közelében található BőSÁRKÁNY település is illik az elképzelésébe?
@Sokamoka: Hivatalosan a György görög eredetű Georgiosz névből származik, jelentése földműves. Jelentését a geo -föld szóból származtatják. A "görög" szó hangalakilag valóban megfeleltethető a György névnek, de kapufás gól akkor lesz belőle, ha megtaláljuk a két jelentés átfedését. Sokkal valószínűbb a név alakjainak szerteágazó fellelhetősége okán a magyar eredet: György, Györe, Györk, Györke. Becenevek: Gyuri, Gyurika, Gyurica, Gyurka, Gyúró, Gyúróka. Ez utóbbiak, pedig jelentésükben közvetlenül támasztják alá a korábbi felvetésemet.
@csan2: Kedves Csanád! Bau kán tatár serege ugyanazt a pusztító hatalmat képviselte keleten, mint nyugaton a Római Birodalom. Lehet, hogy szimbolikájában nem felel meg pontosan, de ebben az esetben nem ez volt a lényeg. Nem babra ment a játék, el akarták pusztítani Magyarországot. Batu nyugati szövetségesre is talált 1241-ben, ahogy Ön is írta, a tatárok betörésekor nyugati szomszédaink szintén betámadtak.

IV. Béláról a krónikák szűkszavúan annyit írnak, hogy hadban nem hordozott szerencsét. IV. Béla szakrális útjával Born Gergely foglalkozott behatóan, tőle tudok több dolgot, amire a korábbi bejegyzésemben utaltam. Csak röviden annyit írok le, hogy az ország megmenekülését annak köszönhetjük, hogy kilenc stációban bejárt egy útvonalat az országban, melynek során felajánlotta Istennek születendő gyermekét Szent Margitot, akivel felesége akkor volt várandós.

Az első stáció Muhinál volt, szekárvárba vonta seregét, ami nem taktikai húzás volt, hanem meg akarta tudni, hogy Batu, aki Atilla utódjának vallotta magát felismeri-e a szkíta rokonságot, hogy egy ősi alakzatot vesznek fel, de Batu buta, megtámadta és látszólag menekülnie kellett. Szent helyek érintésével nyugatra fordult, magához vette a koronázási ékszereket. Győrt is érintette! Majd délre fordult, Visoko-n keresztül a dalmáciai tengerpatra Peljasac-ba, ahol egy hegyen felajánlotta leányát. Ezután megfordult minden a tatárokat kiverték az országból.

Győr érintése pontosan a Szent-György erő megidézése miatt volt szükséges, melyre a Sárkányölő fejezet vezetett rá. Az hogy Bősárkány is ott van a környéken már további adalék.
@Z. Ákos:
Frappáns a GYÖ... nevek és becenevek GYU... kapcsolata.

Észrevételében hiányolja a "görög" szó hangalaki megfeleltethetőségét a György névvel, ebben szeretnék Önnek segíteni.

A kulcs Pap Gábor és Molnár V. József jóvoltából már évek óta megvan. Ehhez a kulcsot többek között a GÖRÖG ILONA balladánk adja.

dobogommt.hu/_upload/newspapers/pdf/56/2011_03.pdf

„A népballadáink hősnői közül GÖRÖG ILONA mögöttes jelentéstartalma: GYEREK-lány, Budai Ilonáé Buta lány. Sokmindent jobban megértünk a balladák e homályos mondanivalójából, ha ezeket az olvasatokat komolyan vesszük”

Nézzük tovább:
www.naput.hupont.hu/8/fuggelek-7-marcus-junianus-justinus-vilagkronika amiből kiderül, hogy a görögség magukat fiatal, GYEREK nemzetnek tekintette magát a szkítákkal (és így a magyarokkal) szemben.
Azaz ebben a szkíták és a görögök teljesen egyetértettek még az ókorban!
Tehát a GÖRÖG-GYEREK kapcsolat rögtön két oldalról is alá van támasztva.

Márcsak az eddigiekhez érdemes újra hozzáolvasni a pár órával korábban írt észrevételem sorait:

„Az ön által idézet sárkányokkal kapcsolatos mondákban, mitoszokban a sárkány csak fiatalokat fal fel! Nem öregeket, nem érett, de még tetterős embereket. Vajon ennek mi az oka?
A GYÖNGYPÁRTA résznél említettem a testi és lelki tisztaságot- a lélekben és testben tiszta fiatal, eladó sorba serdült lányok viseletét. Ennek jelképe a GYÖNGY. A kínai hagyomány szerint a sárkányt gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel (ahogy a pártás, tiszta szűz lányokat is lenyeli - elpusztítja), vagy éppen kiköpi.”

A sárkány csak fiatal nőket, férfiakat fal fel.... Fiatal, azaz szinte még GYEREKeket... és őket menti meg a GYEREKMENTŐ-GYÖNGYSZERZŐ- GYÖRGY.

A magyar élő folklor és a mondai hagyományok összekapcsolásával összerakható GÖRÖG-gyerek-gyöngy-GYÖRGY logikai kapcsolódás, melyet eddig oly nagyon hiányolt.
Üdvözlettel
Na és akkor hová helyeznénk ebben a koordinátarendszerben a sárkányokon lovagoló garabonciásokat?
@Atter:

Ez is nagyon jó kérdés! Olvassuk el a Magyar Néprajzi Lexikon "garabonciás, garabonciás diák" c. szócikkét! ( mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-592.html )

"Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy könyvéből „kiolvassa” a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány hosszú farka lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarja. A garabonciás ellen harangozással lehet védekezni..."

Vagyis a garabonciás nem hős, aki segít az embereken, hanem egy negatív figura, aki ellen harangozással kell védekezni!

"Garabonciás-képzetünk három rétegből áll: egy egyetemes pogány európai, egy középkori keresztény és egy pogány magyar képzetből. Az első a germán vihardémonnal (Wilder Jäger), a másik a középkori vándordiákkal (vagana, goliard) hozható kapcsolatba. Az utóbbi ördöggel cimboráló bűvésznek, varázslónak tüntette fel magát. A két idegen eredetű képzetbe beleolvadt a magyar táltoshit némely vonása is. A garabonciás szó görög eredetű, amely a latinon át olasz közvetítéssel került nyelvünkbe, ahol az eredeti ’halottidéző, szellemidéző’ jelentést a középkor ’fekete iskola diákja’ jelentés váltotta fel."

Tehát vihardémon, ördöggel cimboráló bűvész, varázsló, halottidéző, szellemidéző. Ezek sem kifejezetten pozitív tulajdonságok. De olvassuk tovább:

"Valaki lelövi a garabonciás lovát, a sárkányt. A garabonciás beszól az ablakon, fenyeget. Az ember reggelre meghal."

A garabonciás tehát pusztít. Aztán:

"A garabonciás 13 iskolát végez, egy barlangban az ördög tanítja. 13-an vannak."

Nem folytatom. Az eddigi idézetekből is teljesen egyértelmű, hogy a garabonciás néphagyományainkban nem pozitív hős, hanem negatív figura. Így hát az a tény, hogy ő a sárkányon lovagol, a sárkány erejét használja, az nem meglepő, hanem logikus. Hiszen az ördög tanítványa, aki rontást hoz és akinek az ártó hatalmától harangozással kell védekezni! Hol van ez a szellemiség Fehérlófia szellemiségétől? Amikor a fenti tanulmányomban azt írtam, hogy néphagyományainkból egyetlen példát sem lehet felhozni arra, hogy a hős a sárkánnyal összebarátkozott volna, vagy annak erejét használta volna fel, akkor én pozitív hősökre gondoltam.
@( Tóth Gyula ):
Kedves Gyula,

„Az eddigi idézetekből is teljesen egyértelmű, hogy a garabonciás néphagyományainkban nem pozitív hős, hanem negatív figura. Így hát az a tény, hogy ő a sárkányon lovagol, a sárkány erejét használja, az nem meglepő, hanem logikus"

Igaza van, de mégis érdemes óvatossabban bánni az ilyen karakteres kijelentésekkel. Erre legyen egy példa, a leghíresebb garabonciás- Petőfi Sándor esete. Ezek szerint ő is negatív hős? Egy csomó monda, történet felidézi, hogy ha valamely faluban nem szívesen fogadták, megbántották, vagy ha nem adtak neki tejet, akkor a falu határát elverte a jég.

Ki is a garabonciás. Had ajánljam ezt a videot a figyelmébe:
www.youtube.com/watch?v=kAY88bI1dqA

De ezen felül engedje meg, hogy Szántai-Pap-Molnar V. idevágó gondolatait röviden felvázoljam Önnek: A Garabonciás-Tudós-Táltos-Megváltó a kozmikus energiákkal bírók személyek különböző fokozatait jelenti. A garabonciás fok a legalsó szint.
Mivel a garabonciás nem tud ezzel a hatalmas tejút energiákkal bánni, ezért sokszor –talán akarata ellenére- pusztit is. Az indulatok határozzák meg a viselkedését. Feladata e energiák, tudás, erő beosztásának megtanulása...

Említettem Petőfi nevét: Érdemes megnézni csak a szobrait, mindig teli van energiákkal, köpünyegét fújja a szél – a vihar mindig ott van mellette! De a versei is ezt igazolják. Egyik oldalról remekművekkel találkozunk, másrészről olyan versek sokaságával amit erőlködés nélkül Ön és én is tudnánk tucatjával írni... Ahogy említettem, Petőfi, mint garabonciás nem tudott az energiákkal bírni...

Mivel a népmese elemzések az egyik kedvenc hobbim, így bőven volt lehetőségem találkozni a garabonciás kérdéskörrel, ezért is ragadtam „tollat” a garabonciás védelmében!

Üdvözlettel
Dobos
@csan2:

Kedves Csanád!

Sajnos azt kell mondanom nem értek egyet Önnel ebben a dologban. Akármit is állítson a Szántai-Pap-Molnár trió, a gonosz és a jó között nincs semmiféle fokozatokban történő átmenet. Ez a fajta mindent elrelativizáló gondolkodás vezet oda, hogy lassan eltűnnek az abszolút igazságok. Mert végső soron a rosszat, a gonoszt is meg lehet érteni, mert a gonosz is fejlődhet és a végén jóvá válhat. Az Ige azonban azt mondja:

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézsaiás 5.20)

Hozzászólásában a következőt kérdezi:

"Erre legyen egy példa, a leghíresebb garabonciás- Petőfi Sándor esete. Ezek szerint ő is negatív hős?"

Engedje meg, hogy egyik kedvenc blogomra hivatkozzak:

kitalaltujkor.blogspot.hu/search/label/Pet%C5%91fi%20S%C3%A1ndor

Kérem olvassa végig az aljától a tetejéig és döntse el Ön, hogy a garabonciás Petőfi vajon valóban pozitív hős volt-e!

Tóth Gyula
@csan2: @( Tóth Gyula ):

Valahogy én is azt érzem, hogy a garabonciásokat elég rossz színben tüntetik fel, miközben olyan történetet még nem olvastam, ahol olyat bűntettek volna, aki nem érdemelte meg és ne adtak volna olyannak, aki megérdemelte. Számomra inkább Robin Hood karakter a garabonciás. És sivatagi vidékekre is "szállítanak" sárkányokat, hogy az ottaniak a húsukkal hűtsék magukat. Az emberek félnek attól, amit nem ismernek és a legrosszabbra gondolnak, ezért ítélhetik meg rosszul. Elég összetett, de nem harmonikus a mondákban való megjelenésük. Ipolyi Arnold nagyon hosszan ír róluk gyűjtésében (Magyar Mythológhia). Szóval a magyar néprajzi lexikon (nemecsek effektus) eléggé szőrmentén áll a kérdéshez. Testvérgyökök:
Ker(ek)-Kar(ol/ika)-Kör-Gör(be)-Gar(abonc/ád)-Gur(ul)-(össze)Gyúr-(össze)Gyűr stb.
Igazából nem is a sárkány, hanem a GR (GeoRge, GyöRgy) hangalak juttatta eszembe a garabonciásokat.
Na még talán ezt is érdemes elolvasni Garabonciás-Petőfi ügyben:

kitalaltujkor.blogspot.hu/2011/01/hamis-tortenelem-hamis-nemzeti-hosok.html

Aztán én levenném a témát a napirendről, mert ez a tanulmány alapvetően nem a garabonciások megítéléséről szól.
@( Tóth Gyula ): Bobkó Csaba honlapja a Pap Gáborék által súlyosan elítélt: www.sacrumimperium.hu/
Habsburg párti szellemiségnek az ocsmány alteregója.(A H.- ház restaurációja a fő célkitűzésük.)
Azért, mert Petőfi írt királyellenes, Habsburg ellenes vereseket kellene nekünk elítélnünk? Nevetséges! Jól látta, hogy ilyen királyokra( Habsburg) nincs szüksége a nemzetnek. Abban tévedett, hogy maga a királyság, mint államforma is elvetendő lenne. Ezért talán nem kellene ilyen harsányan elítélni őt!
A György név a GYeReK szóhoz kapcsolható hangalakilag Szántai szerint.
"Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom."(Ézs9)
Atilla legendájában is egy gyermek hozza neki a világverő csodakardot. Ő maga is a legkisebb gyermekébe (Csaba) veti minden bizodalmát.
Szent György is ebbe a gyermek minőséggel fémjelzett sorozatba illeszkedik, amikor Atillával azonosítják.
@bélaybéla:

Azért vagyunk különböző emberek, hogy bizonyos dolgokat másképp, más megvilágításban lássunk, más szempontok szerint értékeljünk. Nekem nem tisztem Bobkó Csabát megvédeni, de tudomásom szerint semmi köze sincs a Sacrum Imperium szellemiségéhez. (Ha tévednék, elnézést kérek!) Az ő tanulmányai nem csak arról szólnak, hogy jó volt-e nekünk a Habsburg uralom vagy sem. Ez túlzott leegyszerűsítése a munkásságának. Bobkó Csaba - ahogy én látom - sokkal inkább az újkori felforgató mozgalmak valódi szellemi hátterét kutatja, s e tekintetben azt kell mondanom: megállapításainak igen nagy részével egyetértek.

De - ahogy arra korábban is utaltam - itt most nem a garabonciások, nem Petőfi Sándor és nem is Bobkó Csaba megítélése a témánk. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy térjünk vissza az eredeti kerékvágásba!
Kedves Gyula!

Örülök, hogy segíthettem.
Ez jó érzés.

Egy érdekességre azért ismét had hívjam fel a figyelmet.
(Megintcsak a kettétört/kettészelt legendák sora.)
Mindaddig a Tó Asszonya sem hozhatja fel a kardot Uther Pendragonnak, amíg...
... Amíg - teszem azt - fogságban van?
Ki tartaná fogságban?
Talán egy sárkány?

Mert időrendileg a legendák így igazodnak egymáshoz, csak a személyek változnak benne.
@gigabursch:
Érdekes ez a "Tó Asszonya" megnevezés is. A tó - ahogy azt láttuk - mindig az alsó világot jelképezi. Az általunk vizsgált legendák szerint ebben a tóban élt a sárkány. Kire utalhat akkor a Tó Asszonya megnevezés? Szinte adja magát a válasz: az alsó világban fogva tartott királylányra! Ezekben a legendákban tényleg mintha Fehérlófia c. mesénk egyes elemei, motívumai lennének kusza módon összekavarva és kiszínezve.
@csan2: A kapufás gól megvan! Nem csak szimplán találat, de nagyot is szól!

A Görög - György - Gyöngy értelmezés így tiszta, de vegyük hozzá az egyik alföldi tájszólásban az Ön által említett logikai sorban szereplő gyereket is.

Görög - Györök - Gyöngy - György

IV. Béla leány gyermekének felajánlása, aki egy gyöngyszem volt a maga tisztaságával és erkölcsével, (melyet életében is tanusított) a pusztító erő elleni küzdelemben és az ország megvédésében, valamint Győr útbaejtése a korábbi mellett máris egy újabb megvilágításba kerül.
@Z. Ákos:
Köszönöm a kétszeri válaszát.

A Muhi csata- Szekeres csillagkép és alatta a völgyben felállított szekértábor, a jó pásztor -fényes csillag párhuzamokról tudok, valamint a mongolok viharos távozásáról a Kárpát-medencéből... de az Ön által említett részletekről nem. SZívesen olvasnám, vagy meghallgatnám az Ön által említett részleteket is. Ha elérhető valahol BOrn Gergely erre vonatkozó írása, vagy előadása - legyen kedves ennek címét álküldeni.

"IV. Béla leány gyermekének felajánlása, aki egy gyöngyszem volt a maga tisztaságával" - ez a sor eddig elkerülte a figyelmem ,de nagyon tetszik! Köszönöm

Kedves Gyula és @gigabursch!
köszönöm az átküldött oldalt, mindenképpen elolvasom minden sorát a napokban. Bízom benne, hogy a többi hozzászólásomban azért talál Ön is használható gondolatokat.

A korábban is már figyelmébe ajánlott írásom egy része pont az Excalibur tó tündére és Odüsszeia Inó (tenger istene) közti kapcsolattal foglalkozik.
Mely a www.naput.hupont.hu/27/odusszeia-naput-elemzese-i az oldal alján önálló bekezdésben található.

Tudom, hogy az asztrálmitoszi megközelítés távol áll Öntől, de azért szeretném ha tudná, e rendszerben mindketten (a Tó tündére és a tenger istennője/tündére, Ínó)a vízöntő jegyhez kapcsolódnak. Ahhoz a Vízöntő jegyhez, mely a precessziós rendszerben a mélypontot jelenti - azaz az "alsó világ legmélyebb pontját"!
@bélaybéla: @( Tóth Gyula ): Még ha nem is én vagyok itt a fő téma, azért válaszolok. Valóban nem azonosulok a Dr László András-féle (Evola, Guénon-féle) tradícionalista iskola szellemiségével, csak sok mindenben egyetértek velük. Fő kritikám irántuk, hogy ők kb. azért vetik el a ballib vakolást, forradalomcsinálást, felforgatást, mert azok "rosszul vakolnak", bezzeg ők jól. VIszont ahogy Pap Gáborék súlyosan elítélik a tradícionalistákat, én legalább annyira elítélem Pap Gáborékat és akkor sokkal több köt a tradícioalistákhoz. Persze nem az öncélú Habsburg-imádat, viszont józan ész és a tények ismerete alapján a Pap Gáborék által dicsőített gnosztikusok és hazai kurucok a világpusztító erők körébe tartoznak. Ezekről tervezek pár bejegyzést, egyet nemsokára, akár az itteni közönséggel is érdekes lehetne megvitatni. A gnosztikusok a bomlasztó forradalmak szülői, a feminizmus, abortusz, eutanázia, genderideológia, homokoskultusz mind megvolt már pl. a katároknál, akiket Pap Gábor dicsőít. Petőfi nem Habsburg-ellenes verseket írt, hanem emberiség-elleneseket. Könnyedén idézhetek rengeteg párhuzamot, de már megtettem az ajánlott helyeken, köszönöm a népszerűsítést. AZ itteni témához javaslom a szigorú forráskritikát. Például jó tudni, hogy a Jászi Oszkárral közös páholyban vakoló Benedek Elek óriási csalásaként rengeteg Grimm-, Ezeregyéjszaka- és más nyugati, vakoló sztori lett kiadva nálunk, mint "magyar népmese". Erről is tervezek írni. Tehát hogy mi "ősi örökségünk", annak ismeretéhez alapos felkészültségre van szükség és racionális kutatásokra, valamint a hamisítások ismeretére. Nemcsak a régmúltban találtak ki évszázadokat és hamisítottak, hanem újkorunkban is, erről írok én. Például a kazettás templomi mennyezetek tipikusan nyugat-európai alkimista szimbolikát tartalmaznak, ősi szittya hagyományról szó sincs.

Bobkó Csaba
@ArmaGedeon:

Kedves Bobkó Csaba!

Köszönöm a válaszát! Tényleg nem szeretném ha ennek a blognak a témája ilyen irányba elmenne, mert itt alapvetően nem a tradicionalizmusról, nem a Habsburg-pártiságról és nem a szabadkőművesekről van szó. De ha már írt, néhány gondolatot én is megosztanék Önnel. Immár több mint tíz éve kutatom ezt a témát. Ez idő alatt sok-sok történelme, múltja, eredete és hagyományai iránt érdeklődő ember között fordultam meg. Mindezek után belőlem is kikívánkozik egy keserű tapasztalat. Ennek lényege röviden az, hogy magyar néphagyománynak álcázva egyesek (és itt most szándékosan nem mondanék neveket) a gnoszticizmust, a manicheizmust és a dualista-fényvallásos felfogást próbálják népszerűsíteni, mintha ez volna a mi ősi szerves műveltségünk. Mindezt ráadásul ún. "asztrálmítoszi" keretrendszerbe helyezik, hogy még hihetőbbé váljon. Ha nem is értek Önnel mindenben egyet, de e tekintetben igazat kell, hogy adjak. Ez egy rettentő körmönfont, alattomos és ugyanakkor (ha szabad ezt mondani) zseniális aknamunka, ami már évtizedek óta folyik, és aminek a káros hozadékával szinte nap mint nap kénytelen vagyok szembesülni. Sokat mesélhetnék erről.

Én hívő keresztény ember vagyok. Én nem fogok (mert nem is tudnék) azonosulni sem a manicheizmussal, sem a gnosztikusokkal, sem a szélsőséges tradicionalistákkal. Távol tartom magam mindenféle irányzattól és izmustól. Az aktuálpolitikától meg pláne. Én - ahogy arra a Fehérlófia c. tanulmányom elején is hivatkoztam - nem a csillagok pislákoló fényénél tájékozódom. Egyetlen iránytűm a jó öreg Biblia. Részben ez az oka annak, hogy mind a mai napig magányos farkasként kutatom a témát. Akikkel alkalmam és lehetőségem lett volna együtt dolgozni, azok olyan irányzatokat és izmusokat követnek, amelyekkel nem tudok közös gyékényen árulni. Úgyhogy maradok a továbbiakban is magányos farkas, egy egyszerű hétköznapi informatikus, aki időnként - ha ideje engedi - egy-egy tanulmány erejéig rávilágít néhány izgalmas történelmi összefüggésre.

És akkor most már tényleg berekesztem ezt a témát.
@bélaybéla: @ArmaGedeon: @( Tóth Gyula ):

Az a szép az egészben, hogy kellő intelligenciával mindenki kimondhatja azt, hogy "Tévedés joga fenntartva".
Természetesen olvasni szívesen olvas az ember sok-sok érdekes tanulmányt más részről is.
Legfeljebb nem fogadja el.
Na bumm!
Ettől még nem dől össze a világ.
Attól sem, hogy esetleg egy-egy gondolatról kiderül, hogy tévedés történt.

De a régi események kiásása, feltárása, értelmezése, összeépítése, -fűzése viszont közösségi ügyünk (több, mint magyarsági kérdés), kinek-kinek fő vagy mellékfoglalkozása és képességei szerint.

A profiltisztítás meg természetesen minden bloggazdának a saját felelőssége és feladata. S így van ez rendjén.
Egy kicsit szeretném visszaterelni a vitát az adott témakörre. Azt már írtam, hogy ha már György lehet Attila (részben) akkor lehet hogy a vele párba állított Szent Demeternek is lehet köze a témához. Leszögezem, én nem vagyok kutató a tudásom is kevés ahhoz, hogy megítéljem mennyire érdekes az amit találtam, de azért megosztom. Előfordulhat, hogy semmi jelentősége és teljesen vakvágány, de ki tudja?
Amit érdekesnek találtam, hogy a magyar hagyomány kicsit másképp emlékszik rá, mint a keleti. Nyugaton sosem volt népszerű, de keleten igen. És Magyarországon is. A magyar hagyomány azt tartja, hogy Sirmiumban(Szávaszentdemeter) tehát Pannóniában született. Ezen kívül még Tóth Péter (Egy bizánci szent Magyarországon,
egy magyar szent Bizáncban) ezt írja:
"A magyarországi liturgikus könyvek naptáraiban október 26-tal kapcsolatban érdekes, csakis a magyar anyagra jellemző adatra bukkanunk. A magyarok ugyanis ekkor ünnepelték Szent Demeter nagyvértanú ünnepét, mégpedig különös tisztelettel, ún. duplex, azaz a többihez képest hosszabb szertartással." később pedig ezt írja "Ha azonban tovább vizsgáljuk a magyar anyag Demeterre vonatkozó adatait, azt találjuk, hogy a magyar egyház nemcsak mint vértanút ünnepelte Szent Demetert, hanem az ország patrónusát, védelmezőjét is tisztelte a szentben."
Ezt nem tudom megítélni, hogy ez mennyire egyedi eset.
Ami érdekes még, hogy itt is felmerül a két Demeter feltűnése. Vagyis mint Györgynél is előfordulhat, hogy két legenda keveredik egymással. Erről eszembe jutott a lefedéses taktika, ami oly sokszor előfordult a történelem során.
De mi a kapcsolat a Sirmiumi és a Szaloniki Szent Demeter között?
Tóth Péter ezt írja: “ A kérdéshez először a Demeterrel kapcsolatos legkorábbi forrásokat, az ún. szír, illetőleg az ún. Szent Jeromos féle martyrologiumot kell megvizsgálnunk. Mindkettő egészen korai, kb. V. századi adatokat őrzött meg. Érdekes módon Szaloniki Szent Demeterrel ezekben a forrásokban nem találkozunk, találunk viszont egy Demeter nevű sirmiumi vértanút, akiről a Martyrologium Hieronymianum azt is feljegyezte, hogy a helyi egyház diakónusa volt.”
De akkor hogy lett Szaloniki Szent Demeter?
“Először Lucius volt az, aki már a korai martyrologiumok adatainak ismeretében felhívta a figyelmet a két Szent Demeter problémájára, ő azonban mindenképpen különálló személynek tekintette a két vértanút. Nem sokkal utána Delehaye a szaloniki bazilika épülete alapján azt feltételezte, hogy eredetileg Sirmium lehetett a Demeter-tisztelet központja, és a hagyomány csak később került át Szalonikibe. A thesszaloniki bazilika ugyanis a város közepén áll, olyan helyen, ahol korabeli szokások és törvények szerint nem lehetett halottat eltemetni. Ezért a templom valószínűleg nem a vértanú korából származik és az sem valószínű, hogy a szent sírja fölé emelték. Hasonló eredményeket hozott a további kutatás is. Zeiller, a dél-dunai provinciák kereszténységéről írott művében már a hun betörés elől menekülő sirmiumi hivatali adminisztráció Szalonikibe költözésében látja a megoldást a görög Demeter-hagyomány megszületésére.”
Tehát az a feltételezés, hogy a Hun betörés elől menekültek Szalonikibe. Viszont Gyula felfedezéseinek fényében az is lehet, hogy a hunok vitték Szent Demeter tiszteletét Szalonikibe.
Maga a történet általánosan ismert, de van 1-2 részlet ami nekem szemet szúrt.
“Kinek (t.i. Demeternek) ő(sei) nagy jeles nemből valának. Atyjának Adorján úr, anyjának Theogona asszony vala neve. Római császár udvarában nagy nevezetességben valának.”

Tehát nagy jeles nemből való és Apja Adorján (máshol: Hadrianus ) annya pedig Theogona.
Ami még érdekes:
“Azonközben Úr Istennek szent angyala jelenék neki szemlátomást, mondván: "Békesség hozzád, Krisztus Jézusnak szerelmes híve." És egy szép koronát tén fejében és megbíztatá őtet: "Légy erős és bátor ez kegyetleneknek előttök, semmit ne félj, mert Krisztus örök koronát szerzött tenéked az örök dicsőségbe" - és elenyészék.

Az én tudásom kevés ahhoz, hogy megítéljem mennyire általános, hogy egy szentnek koronát hoz egy angyal.

Elnézést, hogy raboltam drága idejüket vagy ha ez mindenki számára tudott volt, nekem újdonság.
És még egy érdekesség. A wikipedia szerint Szent Demeter és az őt megölető Marcus Aurelius Valerius Maximianus Herculius is Sirmiumi születésű. Hm...
epa.oszk.hu/00000/00021/00028/0004-213.html
@( Tóth Gyula ): "nem a csillagok pislákoló fényénél tájékozódom. Egyetlen iránytűm a jó öreg Biblia. "
Nem értem, miért ez a nagy csillagellenesség?
Mit vétettek szegények?
Elárulom, hogy én is a Debreceni Református Kollégiumban tanultam.
A "jó öreg Bibliában" is azt olvashatjuk, hogy a napkeleti bölcsek voltak azok, akik a csillagok járásából tájékozódván legelsőként jöttek tudomására annak, hogy Jézus, a világ Megváltója, megszületett. Hiába voltak a zsidóknak írott próféciái a Megváltóról, mégis a keleti mágusok voltak azok, akik felvilágosították őket is, hogy megszületett a Megváltó, míg ők mit sem tudtak erről a világrengető eseményről. Azért ez elgondolkodtató kellene, hogy legyen!
A nevezetes iskolában úgy tanították nekünk, hogy ez a "csillag" bolygók együttállásából "keletkezett". A zsidók nem néztek, nem nézhettek fel a csillagos égre, ezért maradtak a tudatlanságban és a sötétségben, mert aki a csillagok pislákoló fényében nem képes meglátni az isteni gondviselést, az a megjelenő fényes Nap fényétől csak elvakulttá válhat.
Bobkó úr pedig elfelejtette közölni itt ezen az oldalon, hogy ő a reformációt és a reformátusokat is a szabadkőművesek sátáni manipulátorainak fedezte fel a kutatásai során.
@bélaybéla:

Sokan sokféle címkét aggattak már rám, de "csillagellenesnek" még soha senki nem nevezett. Ez teljesen új szín a palettán.

Hozzászólásában a következőket írja:

"A "jó öreg Bibliában" is azt olvashatjuk, hogy a napkeleti bölcsek voltak azok, akik a csillagok járásából tájékozódván legelsőként jöttek tudomására annak, hogy Jézus, a világ Megváltója, megszületett. Hiába voltak a zsidóknak írott próféciái a Megváltóról, mégis a keleti mágusok voltak azok, akik felvilágosították őket is, hogy megszületett a Megváltó, míg ők mit sem tudtak erről a világrengető eseményről. Azért ez elgondolkodtató kellene, hogy legyen!"

Olyannyira elgondolkodtató, hogy a Fehérlófia c. fejezet negyedik bekezdésében én magam írtam le a következő sorokat:

"A csillagmítoszi gondolkodásnak megvolt a maga helye, szerepe és rendelt ideje. A napkeleti bölcseket éppen a csillagok ismerete igazította útba, hogy megtalálják a kicsiny betlehemi jászolt."

Ebben tehát nincs köztünk vita. Az már más kérdés, hogy én jelen korszakunkban a csillagmítoszi gondolkodást feleslegesnek, félrevezetőnek és károsnak tartom. Ha ugyanis éjszaka van és valakitől azt a tanácsot kapom, hogy gyújtsak gyertyát, akkor nyilvánvaló, hogy jó tanácsot kaptam. Ha azonban ugyanezt a tanácsot fényes nappal adja nekem valaki, akkor minimum bolondnak nézem. A csillagok fénye hajdan útbaigazította azokat, akiknek más világosság nem állt rendelkezésre. Mostanság azonban félrevezeti mindazokat, akik az igazi Világosság helyett még mindig a csillagok fényét választják.

De továbbmegyek! Ha én az elmúlt tíz év során "asztrálmítoszi" keretrendszerben gondolkodtam volna, akkor az itt közzétett felismerések nagy része valószínűleg sohasem születik meg. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az állatövi tulajdonságok elmélyült vizsgálata olyan mértékben kötötte volna le a figyelmemet, foglalta volna el az időmet és zavarta volna össze a gondolkodásomat, hogy miattuk nem láttam volna meg a fától az erdőt. Mindent ehhez mértem volna, mindent ebből próbáltam volna levezetni, és a végén nem jutottam volna sehova. A csillagmítoszi gondolkodásmód olyan torz és szűk keretrendszerbe kényszerítette volna a gondolkodásomat, amelyben a nagy felismerések nem születhettek volna meg. Ha ezt a keretrendszert használnám, akkor még mindig rajzolgatnám a köröket, húznám az átlókat és vonnék le belőlük mindenféle zavaros és értelmetlen következtetéseket. És persze Fehérlófiáról is legfeljebb csak a keleti zodiákus ló tulajdonsága jutna eszembe, nem pedig az, hogy ő maga volt Attila. Ezért tehát az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy fogadjon el "csillagellenesnek", és nem akarjon mindenáron meggyőzni.

Aztán ezzel zárta a hozzászólását:

"Bobkó úr pedig elfelejtette közölni itt ezen az oldalon, hogy ő a reformációt és a reformátusokat is a szabadkőművesek sátáni manipulátorainak fedezte fel a kutatásai során."

Igen, ezért írtam azt, hogy vele sem értek egyet mindenben. Sok tekintetben túlzásokba esik és ott is vakolókat lát, ahol nincsenek. Ettől függetlenül sok olyan felvetése és meglátása van, ami több mint elgondolkodtató.

Végezetül újra az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy a TÉMÁHOZ tessenek hozzászólni! Minden Szent György legendához kapcsolódó adalékot, információt, hasznos és előrevivő gondolatot szívesen fogadok, de az értelmetlen hitvitákat mostantól moderálni fogom!
Mellékszál, de György szempontból a Gyergyó név is érdekes lehet. Nézzük mit ír a Wikipedia Gyergyószentmiklós nevének magyarázatához:

"A település nevének eredetét illetően nincs egyetértés. A név utótagját Szent Miklósnak szentelt templomáról kapta, a gyergyó szó eredete viszont vitatott. Egyesek azt állítják, hogy a magyar gurog (= görög) ige folyamatos alakja, ebből lett a görgő, majd gyergyó, mások a György folyó nevéből (Gyergyjó) származtatják. Egy másik hagyomány azt tartja, hogy a területre legelőször betelepedők felkiáltásából (Jer! Jó!) ered. Talán a legkézenfekvőbb magyarázat az, amely Szent György nevéből eredezteti. Eszerint az ide telepedők Szent Györgyről nevezték el településüket, amely később a latin nyelvű oklevelekben és pápai dézsmajegyzékekben latinosan a Georgius helyett (hibásan) mint Georgio vagy Gyorgio jelent meg, és a köznyelvben az idők során Gyergyóvá alakult.

Külön érdekesség a település-névadási axióma iránymutatása, miszerint a templomi címünnepek jelzik a települések alapítóinak egyházi hovatartozását. Mivel a „Gyergyó” előtag etimológiájának helyes levezetése a görög jelzőből logikusabb mint a gurog-görög igéből, Szent Miklós pedig a bizánci egyház védőszentje, kézenfekvő azt következtetni, hogy a település neve Árpád-kori bizánci szertartású templom titulusában gyökerezik. Ez akkor is igaz, ha a „Gyergyó” előtag a Szent György (Hagios Georgios kappadókiai – tehát keleti) katonaszent nevéből eredne, hiszen az Árpád-korban a latin szertartásúak nem választottak keleti szentet a templom patrónusának."

Ebben a magyarázatban egy érdekeségre figyelhetünk fel. A görög szó mint igei jelentés és annak folyamatos alakja a görgő is bővíti a jelentéskört. Ebből lesz a Gergő név, sőt a görgő szó módosulása dörgőre már egy további jelentésre, egy mennyei jelenésre, mennydörgésre utalhat. György - dörgő.
@csan2: Kedves Csanád! Born Gergely előadásait személyesen hallgathattam meg. Előadásanyagainak elérhetőségét egyelőre nem tudom megadni, de tudomásom szerint, mostanság ezzel a témával járja az országot.
Kedves Tóth Gyula!
Azok közé tartozom, akik kezdettől fogva követik a kutatásait, vagyis az értők táborához tartozom, és élvezettel olvastam legújabb tanulmányát is, amiben a többihez hasonlóan van matematika: egyszerűsítés közös osztó keresésével, illetve egy nyomozó intuíciója, amivel nyomról nyomra halad. A György névvel kapcsolatban merült föl a gyöngy kifejezés, melynek kiterjedt szóbokrát és jelentésmezejét Végvári József világítja meg szerintem zseniális tanulmányában, melynek címe: Nem messze van ide Kismargita, melyben a címben szereplő népdal olvasataira mutat rá. Egyik kommentben IV. Béla lányát, Szent Margitot nevezte ugyanis gyöngyszemnek a hozzászóló, aki vagy ráérzett vagy tudja, hogy a Margit jelentése valóban gyöngy. Ha esetleg nem hozzáférhető a Végvári-tanulmány az ön számára, szívesen idézek is belőle.
Elmerengtem azon az apróságon, hogy Szent György muiylen sárkányt is ölt meg valójában.

Ugyanis az én sárkányképzetem, nomeg azok, akik korábban ikonokon, festményeken ábrázolták - nos két különböző kép van ott a sárkányról.

Mindjárt az elején csak úgy beütöttem a Kugli Fordítót,, hogy mit hoz a sárkányra:
dragon - sárkány, házisárkány
kite - sárkány, papírsárkány, vörös kánya
airframe - repülőgépváz, sárkány, sárkányrepülőgép
basilisk - sárkány, sárkánygyík, koronás baziliszkusz gyík
cockatrice - sárkány

Utána képtalálatok az angol Kuglin:

Nos az airframe rögtön kiütésre került, de a többi nem:
Dragon: Ez a leginkább többfejű, nálunk élő kép, Nagy testű behemót dög.
Kite: Röpködő karcsú, akár még tüzet is okád
Basilisk: Sárkánygyík, vízből jön elő, hol van, hol nincs lába, bár elég sok kép a Korsós Harry filmekre lép be.
Cockatrice: Ez olyan kakas és mittudoménmi Micsurin-házasságából született.

A fentiek tükrében:
Tud valaki valami érdemit, hogy a legtöbb görög és latin szöveg végülis milyen sárkányformát tartalmaz Szent György vonatkozásában?
Mert az ábrázolások baziliszkuszra utalnak a legtöbb esetben, melynek vére mérgező, pillantása dermesztő, harapása halálos.

Még egy adalék:
A Nibelung-ének Siegfriedje (ez is beszédes név) és épp egy sárkánygyilkolással indul - mai nyelven szólva - karrierje csúcsára, ahonnan végül elég alantas módszerekkel viszik át a másvilágra, ráadásul megintcsak eljutunk Atilláig a történetben, nem beszélve többszáz év kihagyásáról.
Tisztelt Gyula!
Az Ön által ajánlott oldalon találtam egy mondatot:
„Napóleon tábornoka úgy lett svéd király, hogy a karjára volt tetoválva ifjúkorából: "Halál a királyokra!" :-)” Ez kedvet adott egy kis szörfözésre.
hu.wikipedia.org/wiki/Norv%C3%A9gia_uralkod%C3%B3inak_list%C3%A1ja oldal ezekkel a sorokkal indul:
„Az alábbi táblázat Norvégia uralkodóinak a névsorát tartalmazza, a legendás Széphajú-ház (vagy más néven Yngling-ház) uralkodásától kezdve. A dinasztia alapítása hozzávetőleg 860-ra tehető, és I. Harald nevéhez kötődik. Ő volt az első olyan uralkodó, akinek sikerült egy hatalom alá vonnia a viking uradalmakat.
A norvég állam megalapítása után hamarosan felvette a kereszténységet, és a monarchia mind a mai napig fennmaradt.”

HARALD név betűit, ha kicsit összerázzuk és véletlen szerűen kiteritjük megkapunk egy újabb nevet: AL(A)DAR ... bár marad még egy fölös H betünk, amit ki lehet tenni a kocsi hátuljára, mely jelzi a H-Hun-Hungary eredetet...
A többi már ismerősnek tűnhet: dinasztia alapítása, vikingek egy uralom alá vonása –azoka a vikingeket, akik Illig szerint nem is léteztek... kereszténység felvétele...

hu.wikipedia.org/wiki/I._Harald_norv%C3%A9g_kir%C3%A1ly
„I.Harald Halfdansson vagy Széphajú vagy Szőke Harald[2] “…
Már megint a haj a legfontosabb jelző, mint a merovingok esetében… Érdekes egyezőség…
“Élete végén kapcsolatba került Aethelstan wessexi királlyal, aki térítőket küldött hozzá,”
Wessex király- Aladár kapcsán már szó volt e királyi család fontosságáról… De a legszebb mondat, a kedvencem most következik. SZinte érződik, hogy mennyire sok a valóságalapja:
“Amikor megöregedett, kedvenc fiának, I. (Véreskardú/ véresbárdú) Eriknek adta át a hatalmat[10], Angliábament[3], ahol rövid időre két ízben is York uralkodója lett”
De a folytatás, ERIK (KIRály) fia története is érdekes… Valahonnan ismerősek ezek az események:
hu.wikipedia.org/wiki/I._Erik_norv%C3%A9g_kir%C3%A1ly
„A házassága utáni tavasszal Erik leverte lázadó testvérének seregét és visszaszerezte a területei feletti uralmat. Norvégiát édesapja lemondása után, 931-ben örökölte. Megpróbálta elérni, hogy ő legyen Norvégia egyedüli királya[2], viszálya testvéreivel négyük halálához vezetett,”
“Egy latin szöveg úgy említi: fratris interfector, azaz „testvérgyilkos”, és lehet, hogy erre utal mellékneve is. Zsarnoki módszerei azonban tovább növelték a már Harald kemény uralma alatt megkezdődött ellenállást[2]. “
A mellékneve nem testvérgyilkos, hanem Véresbárd. És itt van a BÁRD kifejezés, melyről már Ön is bőven értekezett. De mit keres itt a BÁRD? Mert bárddal gyilkolt? Vagy mert az édesanyja a I. Horik Dán király leánya? Vagy mert attilai leszármazott?...
„Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakon lázadó nemesek Norvégiába hívták[2], és neki sikerült elűznie Eriket”

A másik érdekesség, az uralkodó ház megnevezése: Yngling...
Ezzel nem is lenne gond azt leszámítva, hogy ide-oda ugrál ez a családfa az országok, anyira azért nem jellemző. Ami a névben feltűnő az -ing kétszeri előfordulása. Az Ön által emlegetett Karoling, Meroving, asding, siling vandál népcsoportok, uralkodóházak nevében is halmozottan jelenik meg az ING végződés, ahogy ThürINGia és a vikING nevekben is. Talán a KIRÁLÍ- kING kapcsolat okán...
„a legendás Széphajú-ház (vagy más néven Yngling-ház)”
Tehát eddig Haroldról volt szó. Hogy a nemzeti bűszkeségünk és az a tudat éltessen mindket, hogy Attila személye ott is előtőr ahol nem is számítanánk erre, ehhez két idézettel lepném meg:
„I. Harald Gormsson vagy Kékfogú Harald (dánul: Harald Blåtandóészakiul: Haraldr blátönn norvégül: Harald Blåtann angolul: Harald Bluetooth), (911[6][7] – 986. november 1.[8][9]) dán király 958-tól és norvég király 976-tól, az ő nevéhez fűződik a dánok megtérítése”
„A Bluetooth (ejtsd: blútúsz, IPA: [bluːtuːθ]) rövid hatótávolságú, adatcseréhez használt, nyílt, vezetéknélküli szabvány. Alkalmazásával számítógépek, mobiltelefonok(telefonkihangosítók) és egyéb készülékek között automatikusan létesíthetünk kis hatótávolságú rádiós kapcsolatot.... A név Harald Blåtand (I. Harald dán király) dán király nevének angol változata, aki 958-tól, illetve 976-tól 986-ig volt Dánia ésNorvégia uralkodója, és nagyon szerette az áfonyát, ezért kék lett a foga. Harald arról volt nevezetes, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan a Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. A Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandinávrúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi.”

folyt köv
A (nemcsak) viccnek szánt idézet érdekessége: “és nagyon szerette az áfonyát, ezért kék lett a foga” – ez szokta Ön is a vicc kategóriájának nevezni...
Inkább illene a kékvér (nemesi vér), nemesi-gyökér ide. És pont e két kifejezés a tooth és a root az angolban nincs is olyan távol egymástól. Dán nyelv oldaláról viszont a vér-blod és a gyökér-rod mutat hasonlóságot. Talán nem véletlenül...

Kékfogú Harald neve dánul: - Harald Blåtand, melyben a a BL nagyon emlékeztet a BÉLA- fehér kapcsolatra... Innen már mindenki szabadon játszhat a lehetőségekkel: Dánok, fehér hunok, fehér-vér, fehér-gyökér...

Tisztelettel
Dobos Csanád
@( Tóth Gyula ): "Az már más kérdés, hogy én jelen korszakunkban a csillagmítoszi gondolkodást feleslegesnek, félrevezetőnek és károsnak tartom."
Nahát, ez az, amiben egyáltalán nem értünk egyet!
Azt elfogadom, hogy ön a kutatásaiban ezt a szálat mellőzi, mert így látta előremutatónak és egyszerűbbnek, amely nem zavarja meg a gondolatait. Ez a szubjektív döntése, amelyet teljességgel elismerek, de azt már nem, ha ezt a gondolkodásmódját mindenkire nézvést irányadónak akarja tartani.
Nagy elismeréssel adózok a felismerései előtt,és én ugyanilyen nagy elismeréssel adózok Pap Gáborék kutatásai előtt is, akik a 19. századi művészeink: Csontváry, Munkácsy képeit a Napút, az asztrálmítoszi keretrendszer segítségével bontják ki és értelmezik.
Nem gondolom, hogy Jézus megszületése feleslegessé tenné az ilyen irányú kutatásokat. Nem gondolom, hogy a Nap világosságát szembe kellene állítani a Holdvilággal vagy a csillagfénnyel, mert nem feltétlen a sugárzás ereje és intenzitása pusztán a mérvadó jelenség, hanem itt minőségekkel állunk szemben a mennyiségek helyett. Egy pislákoló kis csillagfény is hordozhat hatalmas üzeneteket.
"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." Ézsaiás 42,3

De nem akarom ezt itt tovább ragozni, ezért kéréséhez híven visszatérnék az eredeti témához.

Nem csak az Ecsedi-lápban élt sárkány Magyarországon, hanem ismeretes egy sárkány jelenlét Drégelypalánk környékéről is, ahol az Ipoly árterében egy mocsaras részen jelent meg egykoron. Itt az Esztergomi Érsek várat épített magának egy sziklás hegyfokra, amelynek a környezetében lévő hegyoldalt ma is Sárkánytörésnek neveznek.
Maga a Drégely név is árulkodó, hiszen a drag-sárkány jelentést hordozza. A mérleg csillagjegy megfelelője a keleti zodiákusban a sárkány. Az emberi mikrozodiákusban pedig a mérleg megfelelője a derék. Itt érnek össze hangalakilag is a különböző(?) szavak: DeRék-DRaG.
Ha valaki kemény küzdelmet folytat, akkor arra ma is azt mondjuk: "derekasan harcol". Tehát úgy, mint ahogyan a sárkánnyal, a "draggal" is szokás.
Egy igen derekas küzdelem helyszíne volt a kis vár is a török idejében. Itt vívott elkeseredett küzdelmet a hős Szondi György a 40-szeres túlerőben lévő Ali- pasával szemben. A hős Szondi nem másnak , mint magának Szent Györgynek a reinkarnációja, aki megjelenik ott, ahol a sárkányos erők,energiák felhalmozódnak.
A történet további részét és egyéb összefüggéseit itt lehet elolvasni:diosjeno.5mp.eu/web.php?a=diosjeno&o=P_4xy_TobH
„Az ördög ügyvédjének nevezünk valakit, ha egy vitában nem feltétlenül saját véleményének megfelelően szembeszegül valakivel, csak azért, hogy vitapartnere betekintést nyerjen a másik oldal nézőpontjába is. A módszert oktatási céllal is alkalmazzák vitatechnikák elsajátítása során.

A fogalom eredetileg a római katolikus egyházhoz kapcsolódik. A boldoggá és szentté avatási eljárás során a Promotor fidei (a hit előmozdítója) töltötte be az ördög ügyvédje (advocatus diaboli) szerepét. Feladata az volt, hogy összegyűjtse és előterjessze mindazokat az információkat, amelyek az adott jelölt boldoggá illetve szentté avatása ellen szólnak, és megcáfolja a jelöltnek tulajdonított csodatételeket.”

A pár órával korábbi hozzászólásom kicsit provokatívra sikeredett, ezzel is bíztatva a komment olvasókat a véleményezésre, kérdezésre de láthatóan ez elmaradt. Így hát rám hárul az ördög ügyvédje szerepkör. Legyen...

A HARALD nevet csak úgy lehet ALADÁRra visszavezetni ... ha az A és a H betű megfeleltethető egymásnak. Ez lehetséges?

Lehetséges ráadásul úgy, melyet szinte minden gyakorló szülő ismer. A lányaim most négy évesek és ismerkednek a betűkkel. Ahogy egyre biztosabbak az nagybetűs „A” megrajzolásában, annál inkább nagyvonalúan torzul a betűjük is. Az „A” egyik szára rendszeresen függőlegessé vállik, és ehhez kell igazítani így a másik szárat. Az „A” és a „H” alaki különbsége a gyerekeknél csak a szár dölésfokától függ. E gondolatmenet alapján az ALADÁR és HARALD között nincs karakter eltérés!

Vigyük tovább a gondolatot. Az Aladár többlet A-ja H-vá válhat más módon is?
Aladár- elsőszülött fiú gondolat Öntől származik. Mivel Aladár anyja német származású volt, így érdemes a német nyelvben kutakodni kicsit: Az idősebb németül älter. Mivel a magyar nyelv nem szereti a mássalhangó torlódást így ez könnyen válhatott älater- älader-aladár-rá. És ez a gondolatmenet folytatható a skandináv nyelvekben is, hiszen az ä-hang ismert a skandináv nyelvekben is.

A norvég magánhagzók között van egy hang, az ä-hang, melynek írásképe Æ æ . Mintha két magánhangzó lenne egybeolvadva. Mi van ha HARALD például ÆRALD lenne? A dán ÆR becsületet jelent, míg walesiül levegőt... ami illik egy olyan királyhoz, akit az érdemei miatt emelik maguk fölé a levegőbe – ahogy Aladárral is megtették!

És eljátszva a gondolattal érdemes megnézni, hogy magyarul mi is származhat belőle:
„Beszélő szerint a hosszú a-hang sokszor egy o-hoz hasonló hanggá módosul, mely hasonló az angol "call" szóban megjelenő hanghoz, míg az æ sok esetben inkább á-ként hallatszik.”
E logika szerint akár a Harald lehetne a magyar írásnak megfelelően esetleg Árald – Árulód?
Tudom ez csak szójáték de mégis lehet valóságalapja...

Jöjjön az Ördög Üdvédjének a második felvetése:

Van e kapcsolat a dán és a norvég I. Harald között? Mindkettőben felfedezhető Attila-Aladár-Csaba kapcsolat elrejtve?

A kékfogú dán Harald „testvére, Gunnhild, Széphajú Harald fiának, Véresbárdú Eriknorvég királynak volt a felesége.[2] Erik halála után háború tört ki a norvég trónért, amelyben 960 körül végül a dánok győztek, és Harald a trónra segítette Szürkeköpenyes Haraldot, Véresbárdú Erik fiát.”

Mi újság az attilai-aladári megfeleltetéssel a feltételezett királyi ősök között?
A norvég I. Harald-nál már ezt bebizonyosodott, ahol a széphajú I. Haralddé volt az attilai szerepkör, mig a Véresbárdú Erik fiáé a testvérgyilkosi karakter, azaz Aladár...

De mi van a kékfogú dán Haralddal? Ehhez érdemes megnézni, ki is követte a dán trónon a kékfogú Haraldot:
„Villásszakállú Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégul: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard), (955 k.[3] – 1014.február 3.[4]) Dánia, Norvégia és Anglia királya. Uralkodása idején Dánia hatalmát kiterjesztette: az Északi- és a Balti-tengeren ő volt az úr[5].”

És a szakállnak szerepe van. Engedje meg, hogy két részletet is idézzek a könyvéből:
„rendkívül érdekes megfigyelni, hogy longobárdoknak és a barkóknak van egy közös vonásuk. Mindkét népre igaz, hogy a nevüket – természetesen helytelenül – a szakállal hozták összefüggésbe!” (A jó palócok)
“Azt gondolták, hogy a fekete magyarokat azért nevezték feketének, mert sötét volt a bőrük. Ez a félreértés még egy helyen felbukkan a Képes Krónikában, mégpedig éppen Attila jellemzésénél:
„Attila sötétbarna bőrű, fekete, haragos szemű, hivalkodó járású, széles mellű volt, hosszú szakállt hordott, és módfelett szerelmes természetű volt.”” (Fekete magyarok, fehér magyarok)

Már csak egy kérdés maradt vissza: Mi köze ennek a Beowulf-hoz?
„Ynglingatal is a skaldic poem listing the kings of the House of Ynglings,[1] dated by most scholars to the late 9th century”. - wiki
Azaz a két elbeszélő költemény hasnoló időben és helyen keletkezhetett...
A sárkány témához idéznék Dr Zsolt Zsigmond (pécsi orvos, aki 25 évig helynévkutatással foglalkozott) Kanizsa, Komárom című tanulmányának Pat-kán, Sár-kán című fejezetéből:

"Azt, hogy földrajzi neveink arra utalnak: (...)a török nyelvű honfoglalók Árpádot személyneve alapján Pat kán-nak, illetve mivel az Árpádok fejedelmi családjának színe a fehér, törökül Sár kán-nak titulálták. Ezért van a Győr megyei Arpad és Patas, illetve Megyer között Sárkány, ezért van a Győr megyei Sukoru Pátka mellett közvetlenül Sárkány, a Heves megyei Pataj mellett Sárkány (Sarkaly!), a Sopron megyei potach mellett Sárkány(...)Természetesen a Pat kán csak Árpádra, a honfoglaló fejedelemre utalhat, a Sárkán azonban Árpád leszármazottaira, illetve ezek közül a fejedelmi méltóságot birtoklóra vonatkozhat.Így olyan körzetben is fel kell figyelnünk a sárkány település, illetve földrajzi nevekre, hol közvetlenül közelben a Pat szó mint szállásfoglaló név nem is szerepel. Például az Esztergom megyében fekvő Sárkányra, mely mellett a Béla és Gyiva településnév a figyelemre méltó.(...)
(Felmerül a gondolat, hogy a gyermekmesék hétfejű sárkánya a honfoglalást megelőző időkben itt élt népek(...)vágyálmának az emléke, kik a türk nyelvű Sár kán vezérelte hét vezérnek történő behódolás után, új uraik és elnyomóik fejeinek mesebeli levágásáról ábrándoztak)"

A sárkánysághoz való pozitív vagy negatív viszonyulást az dönti el, kivel szemben képez túlerőt és kivel szemben valósít meg elnyomást. Szent György egyetemes érvényűen mutatja meg egy nála nagyságrenddel nagyobb erő megzabolázását(a sárkány mint pórázon vezetett szelíd jószág képe a legendában).

Egy kalotaszegi népmese gyűjteményben a Fehérlófia mese egy változatának Lél György a főhőse, de népmesekincsünk hemzseg a sárkányölő vitézektől, ami jelzi, hogy itt azért nem elsősorban történelmi síkon, hanem a személyes élet síkján fogalmazódnak meg fontos mondandók, melyek ha nem valósulnak meg, akkor a közösségi lét síkján kell szembenézni a következményeivel. És ez a jelek szerint tényleg Attila és Szent György szerepvállalásában követhető nyomon a Jézus-hit terjedésének idejében.

Kedves Tóth Gyula! Megértem Önt. Nekem is bosszantó volt az ön kötete borítóján a vízöntő paradoxonról olvasni. Ez tényleg egy kicsit olyan, hogy ahelyett, hogy belépnénk egy nyitott ajtón például a kilinccsel próbálkozva, folyamatosan a kulcsainkat zörgetnénk, hogy melyik is való a zárba. De azt azért nem felejtem el, hogy Pap Gábor 1996-os Szent Koronáról szóló előadása indított el bennem is egy új megismerési folyamatot, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tart.(zárójel bezárva)
@Kollarics Gábor:

Kedves Kollarics Úr!

Rákerestem az Ön által említett népmesére. Meg is találtam a következő címen:

www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/L%C3%A9l-Gy%C3%B6rgy/details

Ez nevezem én igazi telitalálatnak! Hiszen ez Fehérlófia története egy az egyben, azzal a kivétellel, hogy itt a főhőst Lél Györgynek hívják! A "Lél György = Szent György" párhuzamhoz azt hiszem felesleges is lenne bármit hozzátenni. Nem számítottam ekkora megerősítésre, köszönöm a találatot!

Tóth Gyula
Csak halkan jegyzem meg, hogy a Kuglin képeket keresve Szent György az összes bedobott képi ábrázoláson, ahol lóval van, nos
MIND fehér ló van alatta.

Továbbmenve a településekre
Természetesen a településnevek is beszédesek, főleg, ha a S-R-K-N viszonylatban nézzük, mert így a sárkány akár valamire serkenthet is.
Ha ezt összevetjük Csornától D-re Szilsárkánnyal (szél serken) és É-ra Bősárkánnyal (Bőség serkenése, alighanem párhuzamban a Fertő víz- és halmozgásával és a bőség lehetséges megjöttével).
Persze ott van még Bakonysárkány is
Az elrománosodott települések már keményebb dió, mint pl. Drágcseke (a Bihar Szívében => Bihar => Vihar => Világ Haragja, szerintem az egyik legősibb szórövidülésünk), viszont itt a Drégely-es hasonlat visszajön.
Egyébként erdélyben, de a Kárpátok gerincén túl elég sok a Drag-os település.
Nem tudom, hogy van-e jelentősége, de érdekes, hogy az általam talált három magyar alapítású lovagrend közül a két világi rend a sárkány témakörrel kapcsolatos nevet vett fel:

Szent György Lovagrend
hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gy%C3%B6rgy_Lovagrend
Alapító tagok közt:
21. Gút-Keled nembéli Maróti István udvari lovag
És érdekesnek találom a 14. helyen sorolt szentgyörgyi és verebélyi Drágffy János ugocsai főispánt (Szentgyörgy-Drágffy).

Sárkány Lovagrend
hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%A1ny_Lovagrend
A Báthoryak is meg vannak említve.
Ne haragudjon meg senki. De, nem tűnik fel senkinek, hogy Toth Gyula szerint, némi túlzással az egész világon mindenki magyar és minden történés magyar. Ez szerintem már beteges. Helyesebben mondva betegség. Én szeretem magunkat, büszke vagyok magunkra, magyarokra, de azért a hülyeségnek is van határa. Vagy nincs? Világosítson már fel valaki. Itt valami zavar van az erőben, mondaná Skywalker.
@Leo Alkotóház:

Kedves Leo Alkotóház!

Én soha egyetlen szóval sem állítottam olyat, hogy az "egész világon mindenki magyar és minden történés magyar" volna. Önt valaki alaposan rászedte ezzel kapcsolatban. Csak olyanok állítanak ilyet, akik a jobb és a balkezük között sem tudnak különbséget tenni, s meglehetősen primitív történelmi képzetekkel rendelkeznek. (Sajnos vannak ilyenek.)

Amit én ténylegesen állítok az valami egészen más. Röviden így foglalnám össze:

Attila volt az, aki hatalmas seregei élén véget vetett Róma uralmának a kontinensen. Az így keletkezett hatalmi vákumot a saját családtagjaival és az általa kinevezett kapitányokkal töltötte fel. Így Európa dinasztikus arisztokrata családai nagyrészt hun gyökerekkel rendelkeznek. Természetesen Nyugat-Európa népei nem magyarok. De azok az uralkodóházak, akik őket a középkor kezdetén állammá szervezték, azok hun gyökerekkel rendelkezhetnek. Ez egy lényeges különbség, ezt a különbségtételt kritikusaim előszeretettel elhallgatják. Csak a szűk uralkodóréteg eredetéről van tehát szó és nem az egész népről.

Azt is állítom továbbá, hogy az egykori birodalom szellemei örökösei számára Attila győzelme egy olyan hatalmas szégyenfoltot jelentett, amit történelemhamisítással kívántak orvosolni, többek között éppen a történelmi kronológia összezavarása által. Ezért van az, hogy sok különböző történelmi szereplő mögött ugyanaz a valódi személy áll. Például Childerik 311 év különbséggel (vagyis éppen egy szeleukidányi szöktetéssel később) már Nagy Károly személyében köszön vissza. Ilyen, és ehhez hasonló párhuzamok sokaságát sikerült eddig kimutatni.

Higgye el, nekem semmi olyan motivációm nincs, hogy mindenütt magyarokat lássak és mindenhol magyarokat mutassak ki. Ezt csak azok állítják, akik egy árva szót sem értettek meg abból a 44 tanulmányból, amit az elmúlt tíz esztendő alatt írtam.

Tóth Gyula
Kedves Gyula!

Újra átolvasva a tegnapi bejegyzéseim úgy éreztem nem árt újrafogalmazni őket és néhány újabb szemponttal kiegészíteni. Túl sok információt, tényt próbáltam összerakni és tartok tőle, hogy “sok bába között elveszett a gyermek”
Ezért most a szerteágazó gondolatokat jobban átfésülve és formailag könnyebben olvashatóbbá varázsolva újra átküldeném Önnek.

A hu.wikipedia.org/wiki/Norv%C3%A9gia_uralkod%C3%B3inak_list%C3%A1ja

„Norvégia uralkodóinak a névsorát tartalmazza, a legendás Széphajú-ház (vagy más néven Yngling-ház) uralkodásától kezdve. A dinasztia alapítása hozzávetőleg 860-ra tehető, és I. Harald nevéhez kötődik. Ő volt az első olyan uralkodó, akinek sikerült egy hatalom alá vonnia a viking uradalmakat.
A norvég állam megalapítása után hamarosan felvette a kereszténységet, és a monarchia mind a mai napig fennmaradt.”

A HARALD név betűit megfeleltethetők az ALADÁR névvel ... Az A-H hangnyi a különbségről még szó lesz.

I. Harald és Attila fia Aladár élettörténetében sok a hasonlóság: dinasztia alapítása, vikingek (népek) egy uralom alá vonása, kereszténység védelme, támogatása...

hu.wikipedia.org/wiki/I._Harald_norv%C3%A9g_kir%C3%A1ly

„I.Harald Halfdansson vagy Széphajú vagy Szőke Harald[2] “…

Harald jelzője nem véletlen, a HAJ, mint a külső megjelenésének a legfontosabb jelzője, hiszen erre utal a könyvében is a Merovingok kapcsán:

“Tours-i Gergely az 591-ben befejezett „Historia francorum” c. munkájában több alkalommal is említést tesz arról, hogy a meroving királyok hosszú hajat viseltek. Elbeszéléséből teljesen egyértelmű, hogy a hosszú hajnak nem egyszerűen csak valamiféle mágikus erőt tulajdonítottak, de egyenesen ez különböztette meg az uralkodó réteget a közemberektől.”

Érdekes egyezőség. De érdemes tovább olvasni a Haraldról szóló wiki tájékoztatást:

“Élete végén kapcsolatba került Aethelstan wessexi királlyal, aki térítőket küldött hozzá,”

Aethelstan wessexi király, kinek beszélő neve van: Aethel-stan, melyre utal a A KŐSZIKLA tanulmányában…

“Most pedig azzal a döbbenetes adattal kell szembesülnünk, hogy az első olyan király, aki magát Anglia királyának nevezte Athelstan volt. Az az Athelstan, akinek a nevében világosan felismerhetjük Attila királyunk nevét. Ha jobban belegondolunk nincs is ezzel semmi probléma, mindez teljesen logikus. Ugyanis korábban azt is észrevettük, hogy a nyugati részek fölött uralkodó Aladár kezdetben nem főkirály volt, hanem Attilának alávetve uralkodott mindaddig, amíg atyja életben volt. Vagyis a Brit-szigetek első főkirálya valóban Attila volt!”

Wessex királyi házról, a stan-ságról bőven esik szó a könyvében akár a Constantin- Konstantin név kapcsán is, mellyel kapcsolatban megemlíti, hogy a Konstantin név a hunokkal együtt jelenik csak meg a történelmi tudatban. Engedje meg, hogy pár gondolatát idetűzem:

“Konstantinus név a Tarih-i Üngürüszben egyáltalán nem egy uralkodónak a neve, hanem egy birodalomé!”
“Korábban még azt is észrevettük, hogy a háromszázas évek elején, a Brit szigeteken bíborba öltöztetett Nagy Konstantin szintén Aladár személyéből lett megalkotva, akárcsak a száz évvel később ugyanitt uralkodóvá emelt Constantinus nevű közember. Sőt, az Arthur királlyal kapcsolatos angolszász legendák gyökerét is Aladárban találtuk meg, hiszen Arthur neve teljesen szabályos hangváltozásokon keresztül vezethető le Aladár nevéből.”
“az „avar” sírokban talált Constantinus feliratú pénzérmék,…melyeket vélhetően Attila veretett”

Tehát a már ismert fogalmak jönnek elő újra és újra.

A Széphajú Harald történetében van egy érdekes mozzanat, mely elég valószínütlen, de mégis utal egy újabb kapcsolódásra:

“Amikor megöregedett, kedvenc fiának, I. (Véreskardú/ véresbárdú) Eriknek adta át a hatalmat[10], Angliábament[3], ahol rövid időre két ízben is York uralkodója lett”

Attila is társuralkodóvá emelte Aladárt a nyugati végeken, majd pont ez az Aladár fordul szembe apja örökségével és akaratával és robbant ki polgárháborút Csaba és a többi testvérével szemben. És pont ehhez hasonló olvasható a fia Véresbárdú Erik történetében:

hu.wikipedia.org/wiki/I._Erik_norv%C3%A9g_kir%C3%A1ly

„A házassága utáni tavasszal Erik leverte lázadó testvérének seregét és visszaszerezte a területei feletti uralmat. Norvégiát édesapja lemondása után, 931-ben örökölte. Megpróbálta elérni, hogy ő legyen Norvégia egyedüli királya[2], viszálya testvéreivel négyük halálához vezetett,”
“Egy latin szöveg úgy említi: fratris interfector, azaz „testvérgyilkos”, és lehet, hogy erre utal mellékneve is. Zsarnoki módszerei azonban tovább növelték a már Harald kemény uralma alatt megkezdődött ellenállást[2]. “

Többszörös testvérgyilkos: Véresbárd. A BÁRD, fehér hunok, párhusok, dánok-trákok kapcsolatát is több fejezetben részletezte korábban. És most újra megjelenik a BÁRD? Miért, mert bárddal gyilkolt? Vagy mert az édesanyja a I. Horik Dán király leánya? Vagy mert éppenséggel ő is attilai leszármazott?..

folyt köv
„Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakon lázadó nemesek Norvégiába hívták[2], és neki sikerült elűznie Eriket”

Legkisebb fiú elűzi a gonosz tetvért... Aladár és Csaba kapcsolata köszön vissza. Pont a legkisebb fiú szerepköre értékelődik fel.

Az idézet másik érdekessége, az uralkodó ház megnevezése: Yngling...
A családfa ide-oda ugrál a skandináv országok történetében. Hol dán, máskor éppen norvég királyi-házként jelenik meg. Ami mégis igazán feltűnő a királyi család megnevezésében, a YNGLING-ben az az -ing kétszeri előfordulása.
Az Ön által felsorolt népek, népcsoportok sorozatában, kiknak nagy eséllyel köze van Aladárhoz nagy számban figyelhető meg az –ing végződés: Karoling, Meroving, asding, siling vandál népcsoportok, de a ThürINGia és a vikING nevekben is jelen van. Talán a KIRÁLÍ- kING kapcsolat okán... Itt meg most duplázódva is megfigyelhetjük. Vajon ez véletlen?

„a legendás Széphajú-ház (vagy más néven Yngling-ház)”

Eddig a norvég I. Harald-ról, a „széphajúról” volt szó. Mi a helyzet a dán I. Haralddal, kinek a tulajdonság jelzője „kékfogú”? Neve sokak számár ismerős lehet a Bluetooth kifejezés kapcsán, melyet az informatikában a rövid hatótávolságú, vezeték nélküli adatcsere kapcsán minden mobil telefonnal rendelkező számára. És ez a Bluttooth megnevezés a dán I. Haralddal van kapcsolatban, amit a wiki forrás is igazol:

„I. Harald Gormsson vagy Kékfogú Harald (dánul: Harald Blåtandó északiul: Haraldr blátönn norvégül: Harald Blåtann angolul: Harald Bluetooth), (911[6][7] – 986. november 1.[8][9]) dán király 958-tól és norvég király 976-tól, az ő nevéhez fűződik a dánok megtérítése”

„A Bluetooth (ejtsd: blútúsz, IPA: [bluːtuːθ]) rövid hatótávolságú, adatcseréhez használt, nyílt, vezetéknélküli szabvány.
A név Harald Blåtand (I. Harald dán király) dán király nevének angol változata, aki 958-tól, illetve 976-tól 986-ig volt Dánia ésNorvégia uralkodója, és nagyon szerette az áfonyát, ezért kék lett a foga. Harald arról volt nevezetes, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan a Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. A Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandinávrúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi.”

És a blutooth – kékfogú indoklása elég árulkodó:
„nagyon szerette az áfonyát, ezért kék lett a foga”
Erre szokás mondani, hogy vicc ez az indoklás. Valami más oka van, ami el kívánnak titkolni, le akarnak fedni ezzel a buta indokkal. Érdemes a szógyököket jobban megvizsgálni: az angol tooth és a root, azaz fog-gyökér, és a blood-vér meglepően hasonlít egymásra. A dán nyelvben viszont a vér-gyökér kapcsolat szemetszúró: a vér-blod, gyökér-rod.
Talán nem túl merészség felvetni, hogy a bluetooth, „Blåtandó” jelző eredetileg másképp hangzott? Hasonló tudatos torzítás eredménye, mint amit Honorius és a Baszkok kapcsán megemlít a könyvében?

A Bla… nagyon emlékeztet a BéLa-aLBa kapcsolatra, ami a fehér színt jelenti! Így esetleg Fehér-gyökerekkel rendelkező lenne az eredeti jelentés, utalva a fehér-hun származásra?
Ha viszont a kék színt elfogadva vizsgáljuk a nevet, úgy Kék-vérű… azaz arisztokrata jelentéshez juthatunk… Innen már mindenki szabadon játszhat a lehetőségekkel: Dánok, fehér hunok, fehér-vér, fehér-gyökér...

A HARALD – ALADÁR vév kapcsolatával indult a fejtegetés. A két név egyetlen A-H karakter különbségével megfeleltethető egymásnak. De mégis mi lehet ennek az egyetlen betű különbségnek az oka? Véletlen csere, vagy éppen tudatos többletjelentéssel felruházás?

Az egyik lehetséges választ gyakorló apaként a négyéves lányaimtól kaptam meg. Ismerkedve a betűk alakjaival, a nagybetűs „A” megrajzolásánál sokszor torzul a betű alakja. Az „A” egyik szára rendszeresen függőlegessé vállik, és ehhez kell igazítani így a másik szárat. Azaz az „A” és a „H” alaki különbsége a gyerekeknél csak a szár dölésfokától függ. E gondolatmenet alapján az ALADÁR és HARALD között már nem is olyan jelentős a különbség!
De vigyük tovább a gondolatot. Az Aladár többlet A-ja H-vá válhat más módon is?
Aladár- elsőszülött fiú gondolat Öntől származik. Mivel Aladár anyja német származású volt, így érdemes a német nyelvben kutakodni kicsit: Az idősebb németül älter. Mivel a magyar nyelv nem szereti a mássalhangó torlódást így ez könnyen válhatott älater- älader-aladár-rá. És ez a gondolatmenet folytatható a skandináv nyelvekben is, hiszen az ä-hang ismert a skandináv nyelvekben is.
A norvég magánhagzók között van egy hang, az ä-hang, melynek írásképe Æ æ . Mintha két magánhangzó lenne egybeolvadva. A már említett Æthelstan wessexi király nevében is felfedezhető ez az írásjegy. Mi van ha HARALD például ÆRALD lenne? A dán ÆR becsületet jelent, míg walesiül levegőt... ami illik egy olyan királyhoz, akit az érdemei miatt emelik maguk fölé a levegőbe – ahogy Aladárral is megtették!

folyt köv
@Leo Alkotóház: "De, nem tűnik fel senkinek, hogy Toth Gyula szerint, némi túlzással az egész világon mindenki magyar és minden történés magyar"
Ha egyszer létezett az ókorban,-vagy minimum az ókortól kezdve kimutathatóan-, egy többé-kevésbé egységes szkíta kultúra egy hatalmas területen az eurázsiai térségben, amelynek mi magyarok deklaráltan is az utódai, továbbhagyományozói vagyunk, akkor ez egyáltalán nem lehet meglepő.
Ebből a hatalmas kultúrkörből szakadtak ki aztán más népek is, amelyek ilyen-olyan módon rokonságban vannak az egykori szkítasággal és velünk is. Ezt kutatja Tóth Gyula.
Az a beteges, ha erről nem veszünk tudomást, és csak és kizárólag a finnugor népekkel foglalkozunk.
Ez okozza hiánybetegségeinket, ez nyomorít meg, és valójában ez tette tönkre egykor volt hatalmas és csodálatos országunkat, "trianonizálva" a mai napig.
Az elnyomóinknak az utóbbi 500 évben, beláthatja, hogy nem az volt az érdekük, hogy számunkra olyan történelmet gyártsanak le, amely minket felemel, amely az igazságot mutatja, hanem olyat, amely megkisebbít, lealacsonyít és elveszi nemzeti méltóságunkat, lábbal tiporva mindazt, amire őseink egykor büszkék voltak.
Az elnyomás alól ma sem tudtunk kiszabadulni, és ezért folytatódik ma is szinte minden ugyanott,ugyanúgy, ahol az elmúlt évtizedekben, évszázadokban folytatódott.

www.youtube.com/watch?v=UzzGfDHY1Zc&feature=related
És eljátszva a gondolattal érdemes megnézni, hogy magyarul mi is származhat belőle:

„Beszélő szerint a hosszú a-hang sokszor egy o-hoz hasonló hanggá módosul, mely hasonló az angol "call" szóban megjelenő hanghoz, míg az æ sok esetben inkább á-ként hallatszik.”

E logika szerint akár a Harald lehetne a magyar írásnak megfelelően esetleg Árald – Árulód?

Tudom ez csak szójáték de mégis lehet valóságalapja...

Ideje megvizsgálni, hogy milyen kapcsolat fedezhető fel a széphajú és a kékfogú Haraldok között, azon túl, hogy mind a ketten az I. sorszámot viselik. Vajon mindkettőben felfedezhető Attila-Aladár-Csaba kapcsolat elrejtve?

„A kékfogú dán Harald „testvére, Gunnhild, Széphajú Harald fiának, Véresbárdú Eriknorvég királynak volt a felesége.[2] Erik halála után háború tört ki a norvég trónért, amelyben 960 körül végül a dánok győztek, és Harald a trónra segítette Szürkeköpenyes Haraldot, Véresbárdú Erik fiát.”

Ezek szerint a testvéri összefonódás megvan. A Gunnhild név szintén nem véletlen a testvérgyilkos Erik esetében:
Kézai krónikája, hogy is ismerteti a hun polgárháború kirobbantásának okát:

„Krimhild német fejedelemasszonytól született Aladárt törekszenek vala Ethele után királylyá emelni...”

Gunnhild- Krimhild... Újabb érdekes hasonlóság a nevekben. A krim-krimi-bűncselekmény, (mely norvégul is azt jelenti) és a gunn-gun-fegyver kapcsolata érdekes. Érdemes lenne utána nézni e szavak eredeti kapcsolatának.

A norvég I. Harald-nál bebizonyosodott, hogy a széphajú I. Haralddé volt az attilai szerepkör, mig a Véresbárdú Erik fiáé a testvérgyilkosi karakter, azaz Aladár...
De mi van a kékfogú dán Haralddal? Ehhez érdemes megnézni, ki is követte a dán trónon a kékfogú Haraldot:

„Villásszakállú Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégul: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard), (955 k.[3] – 1014.február 3.[4]) Dánia, Norvégia és Anglia királya. Uralkodása idején Dánia hatalmát kiterjesztette: az Északi- és a Balti-tengeren ő volt az úr[5].”

Olyan valaki, aki megint maga alá gyűr szomszédos területeket és akinél a szakállnak fontos szerepe van. Ráadásul bekapcsolódik a történetbe az a Vasborduájú akin keresztül indult a Gutkeled tanulmány... És ALADÁR személye ott van mindezek mögött:

„A történet fő eseményei a következőkben foglalhatók össze. Vasbordájú Edmund angol király halálát követően Knut, dán király szerezte meg a hatalmat Anglia felett a 11. század elején. Mivel meg akart szabadulni az angolszász ág szóba jöhető örököseitől, elküldte Vasbordájú Edmund apró gyermekeit, Edmundot és Edwardot, a svéd királyhoz. A velük együtt küldött »halálos levél« szerint a skandináv uralkodónak meg kellett volna ölnie a gyermekeket, de ő ehelyett továbbküldte őket, és hosszú hányattatás után végül a magyar király udvarában találtak menedéket.”

És itt némi gond jelentkezik az időmenettel:

hu.wikipedia.org/wiki/A_Brit-szigetek_uralkod%C3%B3inak_list%C3%A1ja
oldal felsorolja az angol uralkodókat, ahol a Vasbordájú Edmundnak mindösszesen egy év uralkodási időt határoz meg (1016), ezzel szemben az ezt megelőző pár évben egyszere tünteti fel II. Tanácstalan Æthelredet (Vasbordájú Edmund apját) és Villásszakállú Svend-et akire már az előbb hivatkoztam. És hogy a történet még zavarosabb legyen ez a Villásszakállú annak a Knut-nak az apja akire Ön is a kiválasztott idézettel is hivatkozott.

Érdemes ezen elgondolkodni: Adott az anglia uralkodói család, a Wessex-ház, melyről joggal vélelmezhető, hogy Aladárral indult. Ez melyet krisztálytiszta logikával igazolt... E család utolsó urolkodója az a Vasbordájú Edmund kinek az unokái menekülnek majd István király idejébe Magyarországra és kiktől származik majd a Gutkeled család...
Másik oldalról adott a norvég-dán királyi család a Jelling-Yngling házak együttes szövevénye (mindkettő királyi ház nevében ott az –ING végződés), és mindkettőnél I. Haraldnak jut kulcsszerep. Ezen felül a kapcsolatuk a wessex-házzal... és ahol szintén megfigyelhető Attila és Aladár megfeleltetés.

A Villásszakállú Svend szakálla miért olyan fontos? Az biztos, hogy nem úgy nézett ki mint egy villa, de mégis fontos szerepe van a tulajdonoságnak jelzésére.

Jöjjön most két újabb idézet a könyvéből:

„rendkívül érdekes megfigyelni, hogy longobárdoknak és a barkóknak van egy közös vonásuk. Mindkét népre igaz, hogy a nevüket – természetesen helytelenül – a szakállal hozták összefüggésbe!” (A jó palócok)

“Azt gondolták, hogy a fekete magyarokat azért nevezték feketének, mert sötét volt a bőrük. Ez a félreértés még egy helyen felbukkan a Képes Krónikában, mégpedig éppen Attila jellemzésénél:
„Attila sötétbarna bőrű, fekete, haragos szemű, hivalkodó járású, széles mellű volt, hosszú szakállt hordott, és módfelett szerelmes természetű volt.””
(Fekete magyarok, fehér magyarok)

folyt köv
Túl sok részlet igazolja, hogy a norvég-dán királyság kezdeténél is az Attila-Aladár személye figyelhető meg.

Már csak egy kérdés maradt vissza: Mi köze ennek a Yngling történetnek a Beowulf-hoz, melyet a Fehérlófia történeten keresztül Attilához köt?

„Ynglingatal is a skaldic poem listing the kings of the House of Ynglings,[1] dated by most scholars to the late 9th century”. - wiki

Azaz a két elbeszélő költemény hasnoló időben és helyen keletkezhetett...

Kedves Gyula, megtisztelne ha véleményezné pár sorban a fejtegetésem, hogy tudjam Ön szerint is jó nyomon járok-e és hogy hasznosak e eszmefuttatások a kutatásaihoz.

Köszönettel
Csanád
@Csanád8: ez jó! és ott van megint a Gutkeled.
@csan2:

Kedves Csanád!

Természetesen terveztem is, hogy reagálni fogok a gondolataira, amelyeket nagyon hasznosnak tartok! Én eddig főleg az angolszász vonalra koncentráltam, de a távlati terveim között ott szerepelt a skandináv térség történelmének vizsgálata is, ami megint csak egy óriási téma, és sok új felismeréshez vezethet. Felvetései nyomán már tegnap este elkezdtem Kékfogú Harald történetének olvasgatását. Egyelőre azonban még az Ön összes hozzászólását sem volt időm figyelmesen átolvasni. Ezt igyekszem mindél hamarabb megtenni, s mindenképp adni fogok valami visszajelzést!

Tóth Gyula
@Csanád8:
És még van egy érdekesség. Ezen rész hozzászólásai között vetettem fel , hogy ha Attila részben Szent György akkor vajon a vele mindig párba állított Szent Demeter lehet-e Buda? Fentebb leírtam milyen érdekességeket találtam ami még sok választ nem adott a felvetésre, de folytattam. Még egy érdekességre bukkantam. Megnéztem mit írnak a Demeter név jelentéséről. Fekete Antal - Keresztneveink, védőszentjeink:
www.ppek.hu/text/fekete01.txt
"DEMETER Görög eredetű név, szláv közvetítéssel került hozzánk. J.:
Démétérnek, a földanyának ajánlott. Rokon nevek: Döme, Dömös, Dömötör.
Védőszent: Demetrius, a különösen Szalonikiban és vidékén tisztelt
vértanú; egyesek szerint a Szerémségben (Pannóniában, a régi Dél-
Magyarországban) szenvedett vértanúhalált, mások szerint utóbb kerültek
ide ereklyéi; Magyarországgal való e kapcsolata miatt az alföldi
pásztorok ma is védőszentjükként tisztelik (+304 k.). Ü.: okt. 8. és
26."
A lényeg, hogy "Rokon nevek: Döme, Dömös, Dömötör."
Ez a Dömös az érdekes. Van nekünk a Pilisben egy Dömös településünk. Ami Visegráddal tulajdonképpen egy párt alkot. Többek között Gyula is kimutatta, hogy Visegrád jelenthet Fehérvárat is. Tehát vele párban lenne Buda? És Buda = Dömös? És itt kapcsolódnék Önhöz. Ha feltételezzük hogy Dömös Szent Demeter akkor Visegrád Szent György. És hol alapították a Szent György Lovagrendet? Visegrádon!
@Leo Alkotóház:

Tisztelt Leo Alkotóház!

Kéri, hogy “világosítsuk fel” ezért is ragadok billentyűzetet. Ilyet eddig blogban sosem tettem, de mivel kéri a segítségünk ezért most megteszem. Látom, hogy a blog szerződje már válaszolt Önnek, ezt csak kiegészíteném:

Vannak tények melyek mellett nem lehet elmenni:
1. A hun-magyar kapcsolat elválaszthatatlan, ezt mindenki az útlevelében leellenőrizheti.
2. A hunok Eu-ba özönlésével, Róma legyőzésével új helyzet áltt elő, mely igen is rányomja a bélyegét a mai életünkre.
3. Minden birodalom megszűnése együtt jár a korábbi hatalmi, politikai és gazdasági erőegyensúly megváltozása. Ennek egyik megnyilvánulása a politikai űr, melyet mind a győztes mind a vesztes fél megpróbál azonnal a saját érdekének megfelelően betölteni. A nyertes átlalában nyiltan teheti ezt meg, míg a vesztes titokban… Ez volt megtapasztalható nálunk a rendszerváltáskor, de akár a Szovjet vagy éppen a Habsburg Birodalom felbomlásakor is. A Napoleoni háborúk időszakában is ez érvényesült, hiszen Napoleon Spanyolországtól-Lengyelországig, Hollandiától Itáliáig a saját embereit ültette az egyes országok királyi székébe (Elég legyen utalnom arra, hogy több királyi család a mai napig alapítójának azt az egyént tekinti, akit Napoleon ültetett a nyakukba -lásd a svéd királyi család történetét). Ha ez nem elég analogia Önnek a hunok és Attila lehetséges politikai lépésére, akkor érdemes tovább olvasnia a levelem.

4. Népek nem tűnnek el és nem keletkeznek a semmiből. Legfőljebb amit ma almának hívunk azt máshol apple-nek. De ki tudja, lehet, hogy a media jóvoltából már jövőre alma helyett piros gyümölcs néven kell megnevezni a korábbi almát. Ilyen alapon lett a hunból avar, majd magyar.

5. Minden politika ismeri hogy egy népet leginkább a múltján keresztül lehet irányítani. Ezért van szükség a valóság elhallgatására, vagy éppen fiktív történelem létrehozására!

Ön azt írja, hogy Tóth Gyula szerint “az egész világon mindenki magyar és minden történés magyar”.
Úgy gondolom, hogy ezzel a mondatával eltévesztette a házszámot! Igen vannak olyan oldalak ahol a magyar mint ősnyelv kapcsán hajlamosak ilyet állítani – de jobban megnézve a legtöbbször részben nekik is igazuk van…

“büszke vagyok magunkra, magyarokra, de azért a hülyeségnek is van határa”
Hogy lehet valaki bűszke önmagára, nemzetére miközben a jó tulajdonságait nem hajlandó észrevenni. Szomorú, hogy ennyire átmossa az iskolai gondolkodás és a mindennapi media az agyunkat! Iskolában azt súlykolják Muhi és Mohács óta vesztesek vagyunk, azt súlykolják, hogy bűnős nemzet vagyunk… Hogy múlt nélküli jötmentek vagyunk a Kárpát-medencében. Azt, hogy Attilának semmi köze a magyarsághoz...

Eközben minden nemzet ezerrel gyártja a fantom történelmét.
Nem sántit ez Önnek? Miért kell ezt tényként elfogadnunk!

Tóth Gyula nem tesz mást, egyszerű matematikai módszerrel hívja fel a figyelmünket arra, hogy mi zajlik ezer év óta körülöttünk. Mert amit a múltben tettek velünk azt teszik most is, és már sokkal hatékonyabb módszerekkel.

Elég támadóak a sorai. Egy őszinte kérdésem lenne:
A vádaskodása előtt ELOLVASTA-e mind a 44 TANULMÁNYT?

Bevallom én háromszor olvastam át a könyvet az elejétől a végéig. Előszőr ütőtt, majd másodszor már kezdtek az önálló tanulmányok összeállni… és csak a harmadik átolvasás után kezdtem kommentezni. Ennek hiányában, csak az egyes elkülönült tanulmányok ismeretében tényleg igaza lenne!

Javaslom próbálja ki ezt a módszert, először olvassa el minimum kétszer mind a 44 írást az elejétől a végéig. Hidje el megéri. Ha jó volt matekból hajdanán akkor kifejezetten élvezni fogja!!

Van egy mondás “Rómában viselkedj úgy mint a rómaiak”. Én itt ezen az oldalon vendég vagyok. Ide látogatok rendszeresen, hogy töltekezzek gondolatokkal. Tetszik, hogy a többi blokktól eltérően itt építő jellegű kommentelés folyik. Kérem Ön is ezt tegye!

Itt csak látogató vagyok, ezért elfogadok pár feltételt:
A legfontosabb: A játékszabályt nem én határozom meg, hanem a blog írója! Mégha mindenben nem is értünk egyet (pl a csillagok szerepében) úgy gondolom mégis van lehetőségünk az együtt gondolkodásra, ezért az ő nyelvezetében, logikai rendszerében próbálok reagálni az írásaira.

Üdvözlettel
Kedves Gyula,

Sokszor van úgy, hogy egy hirtelen feltőrő érzésből születik egy gondolat, mely hosszú ideig magányosan várakozik az önigazolására. Mivel a gondolat még új, ezért idegen is. Így a gondolat csak várakozik, hogy társra leljen. A korábbi kommentjeim elkülönült gondolatai is így jártak, de lassan mégis társra lelhetnek.

Gyula, engedje meg, hogy kritikai észrevételekkel illessem. Bízom benne, hogy ezzel nem bántom meg, hanem újabb szenzációs gondolatok megfogalmazására sarkallom. Tanulmányai három név köré épülnek: Attila, Aladár és Csaba. Ezzel nem is lenne gond. De Attila vére további több tucat fiúgyermek ereiben csörgedezett tovább, kikről semmit sem tudunk.

A 2014.02.28-i felvetésem lényegét had idézem fel újra:

“Mivel Csaba volt a legkisebb, így a többi vérvonalnak is jogalapja lehetett volna a trónra az Árpádokkal szemben. Hol vannak ezek a családok? Hol van az a több tucat fiúgyermek családja?
Itt előttünk! Nem lennék meglepve, ha a jövevény családok őket rejtenék el! …

Álcázásukkal két célt szolgálhatott a krónikás hagyomány: Egyik az Ön által is említett trónutodlás kérdése, másik pedig e nemzetségek elrejtése, átmentése a későbbi évszazadokban ahol a török és habsburg politika fő célja pont az attilai hagyaték teljes kiírtása.”

Bár a krónikás hagyomány úgy említi, hogy az Attilai fiúk Csabával tartottak. De biztos, hogy minden Attila utód csak Csabával tartott? Ha csak Aladár lett volna egyedül a németekkel az egyik oldalon, akkor képes lett volna így megosztani a hunokat és legyőzni egyedül az összes Attila utódot? Szerintem nem!

A mai provokatív kérdésre adott válasza felbátorít e gondolat folytatására

“Attila volt az, aki hatalmas seregei élén véget vetett Róma uralmának a kontinensen. Az így keletkezett hatalmi vákumot a saját családtagjaival és az általa kinevezett kapitányokkal töltötte fel. Így Európa dinasztikus arisztokrata családai nagyrészt hun gyökerekkel rendelkeznek.»

Attila halálával az életében létrehozott hatalmi felosztás is veszélybe került. Ahogy a hunoknak, úgy az Attila fiaknak is dönteni kellett: Aladár vagy Csaba mellé állnak.

Vélhetően azon Attila fiaknak kik a germán területeket irányították nem volt sok választásuk. Vagy elmenekültek (ha volt erre elég idejük), vagy Aladárt és a germánokat támogatták a “polgárháborúban” – így viszont vélhetően pozicióban maradhattak!

Amennyiben helyes az eddigi gondolatmenetem úgy érdemes tovább tűmődni. Lehetséges, hogy ezen idegenben ragadt leszármazottak közül többen “hazatértek” Attila koronája alá? Ennek lehettek szakrális és gyakorlati okai is. A gyakorlati okok egyik legvalószínűbbje, hogy a hatalmi csatározásokban féltették az életüket.

Ön a Gutkeled család révén már igazolta ennek az elméletnek az esetleges létjogosultságát, ahogy hasonlóan én is a Bethlen család esetében ugyanezt feltételeztem…

De mi lett azokkal, kik Aladárt támogatták és kiknek leszármazottai később sem tértek vissza a Szentkorona védelmébe?

A norvég-dán-angol párhuzamok, bonyolult egymásbafonódása már megfogalmazott bennem egy gondolatot. Ezen családoknál és a krónikás jövevények között nem biztos, hogy csak Aladárt kell keresni! Talán ezek között lelhető fel a többi Attila sarj is!?

Már a Wessex család történeténél eltünődtem, hogy lehet,ha a Wessex család ennyire kiemelt fontosságú volt, mégis “lecserélhetővé” vállt és Vasbordájút követően? Mi alapján vált lehetővé egy Wessex –ház kiiktatása egy dán, majd később norman családdal?
Ez olyan lenne, mintha az Áprádokat akarták volna lecserélni egy másik királyi családra, miközben van legalább egy érvényes, élő, egészséges árpádházi fiú utód…

És pár napja egy Napoleonnal kapcsolatos szörfözés kapcsán újra belebotlottam ebbe a problémakörbe!

Mi is lehet a lecserélhetőség feltétele? Az önös anyagi érdeken felül a félelem egy külső hatalmas erőtől? Vagy esetleg a csere pusztán csak minőségi cserét jelent? Azaz amire lecserélődik az ugyanolyan vagy éppen magasabb minőséget képvisel mint a korábbi.
Tehát a trónjogosultság feltételének ezekben az országokban és ebben a korban az Aladárság helyett a magasabb Attilaság számított! Ezek alapján aki igazolni tudta az Attilai származási vonalát az igényt támaszthatott bármikor az Aladári vagy egyéb nyugat/észak Eu-i trónra! Így már érthető, hogy tudott párszáz kalandor egy országot elfoglalni és királlyá vállni 1066-ban…

Tudom kemény gondolatok. De lényegében Ön is ezt fogalmazta meg a Gutkeled tanulmányában is, amikor a Csaba vérvonalú Árpádházi királyoknak jogos félelméről értekezik a Vasburdájú unokákkal szemben.

És érdemes itt egy újabb különbségre felhívni a figyelmet: Az Árpád vonulatnál létezik egy hétvezéres vérszerződés, amiben önként önmaguk fölé emelik az Álmos családfáját! Létezik ehhez hasonló vérszerződés a többi attilai utódnál is? Serintem nem.

Folyt köv
Amint a hunok számára a rettenetes és félelmetes Római Birodalom jelentette a sárkányt, aki ellen harcba szálltak, úgy a későbbi korokban a sárkány újjáéledve jelent meg a Török Birodalom képében:
"Köprülü Ahmed pasa – Mohamed nagyvezír fia és utódja – a „sárkány feje”, aki atyja tervének megfelelően egész Európát meg akarja hódítani."

"Az erős hadvezéri akarat és cselekvő szándék már Zrínyi Áfiumában – amely kéziratban terjedt Magyarország és Erdély nemesi udvarházaiban – is olvasható, ahol „emésztő tűz”-höz és „rettenetes sárkány”-hoz hasonlítja a török fenyegetést… "
"Magyarok tinéktek szólok. Ez a rettenetes sárkány, a török, Váradot, Jenőt tőlünk elvette, sok ezer magyar lelket rabságba /vitt/, sokat kardnak élivel emésztett meg; Erdélt, koronánknak legszebb boglárát felprédálta, zavarta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat,"
mohacsi-csata.hu/content/1663-s%C3%A1rk%C3%A1ny-feje
"A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat."

"Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely főként a tehénre, ill. a tejre irányul, ezért védekezésül kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyfüvekkel vagy ezek főzetével). Sok helyen e napon állították az új köcsögfát is."

"Szent Gergely szerint György ereklyéit Galliában is tisztelték, és már a Merovingok is őt tekintették ősatyjuknak."mult-kor.hu/20090424_mitikus_sarkanyolesekre_epult_szent_gyorgy_legendaja?pIdx=1

"A berlini Sportpalastban tartott tömeggyűlésen 1941. október
3-án Hitler azt mondta az ujjongó tömegnek, hogy a végsô fázisá-
hoz közeledô moszkvai csata „a világtörténelem legjelentôsebb
összecsapása”. Ha sikerül a szovjet sárkányt a porba sújtani, „soha
többé nem támad fel”, jósolta. Hitler"parkkiado.hu/pdf/401.pdf
Nem sikerült, és a sárkány minket is elfoglalt és bekebelezett, bűzös lehelete ma is kísért.

Ugyanis a háromfejű sárkány újra bekebelezett minket :"Az Európai Parlament alelnökeként egyik feladatom a 17. cikk megvalósítása. Tisztázni kell, mit jelent az unió kifejezés. Az unió háromfejű sárkány: az Európai Parlament mellett ott van az Európai Tanács és az Európai Bizottság."ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=20133:eur%C3%B3pai-uni%C3%B3
@bélaybéla:

Kedves Bélaybéla!

Köszönöm az adatgyűjtést! Valódi gyöngyszemek vannak közte:

"Szent Gergely szerint György ereklyéit Galliában is tisztelték, és már a Merovingok is őt tekintették ősatyjuknak."

Ez az egyetlen rövid mondat mindent visz! Ezzel szépen be is zárult a kör. A Merovingok Szent Györgyöt, vagyis Attilát tekintették ősatyjuknak.

De a következő sorok is nagy jelentőségűek:

"Az Európai Parlament alelnökeként egyik feladatom a 17. cikk megvalósítása. Tisztázni kell, mit jelent az unió kifejezés. Az unió háromfejű sárkány: az Európai Parlament mellett ott van az Európai Tanács és az Európai Bizottság."

Az Európai Unió valójában nem más, mint a tetszhalott állapotból évszázadok múltán újjáéledő sárkány: a modern Róma. Már a Szentírás is világosan megírta:

"És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van. Itt az elme, amelyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül..."

Most erre tenném a hangsúlyt:

"A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel"

Volt és nincs. Ez azt jelenti, hogy VOLT az ókorban, de legyőzetett és most NINCS. Az idők végén azonban rövid időre újra feljön a mélyből. Ennek vagyunk mostanában szem és fültanúi.

Tóth Gyula
Na még egy gondolatot engedjenek meg az előző hozzászólásomhoz:

Ezt a szemünk láttára újjáéledő sárkányt is le fogja győzni valaki. Valaki, a ki szintén a "felső világból" érkezik majd, aki ugyancsak fehér lovon ül és akit ugyancsak roppant nagy sereg követ. Ő lesz a második Attila. És itt utalnék vissza e tanulmány alatt született legelső hozzászólásra:

"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és Igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (...) És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával."

Mindaz, ami az ókor végén egyszer lejátszódott, az az idők végén újra lejátszódik. Mint ahogy Attila megölte a ókori sárkányt, úgy fogja Krisztus elpusztítani az újkori fenevadat. Attila tehát ilyen értelemben az eljövendő Krisztus történelmi előképe volt.
És hogy a baszkok se maradjanak ki a sárkányos felsorolásból:

hu.wikipedia.org/wiki/Katal%C3%B3nia

április 23., Sant Jordí napja: Sárkányölő Szent György Katalónia patrónusa. Hivatalosan munkanap. E napon egy szál rózsát és egy könyvet ajándékoznak. Megfelel a Valentin nap hagyományának.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy hogyan lehetett azonosítani Atillát Szent Györggyel,hiszen annyira eltérnek a neveik hangalakilag? Azt régóta sejtik a kutatók is, hogy az Atilla név nem biztos, hogy a hun uralkodó eredeti neve, vagy csak az egyelen neve volna.Mi lehetett akkor az eredeti neve, vagy a másik neve Atillának?
"A krónikás szavai azt bizonyítják, hogy Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Mivel Hunor neve később Hüngürüszre változott és Nemród halála után Hunor egész népével (Szkítiába – GA) költözött. Midőn Nemród meghalt, Adzsem (Perzsia) trónjára egy másik padisah (király-GA) került"

"Először is a két népnév viszonyát kell tisztáznunk. Melyik volt előbb? Milyen időbeli, okságbeli, történelmi és tartalmi viszony áll fenn a két népnév között? Kiindulásul választhatjuk nemrég felszínre bukkant őskrónikánkat, az “Üngürüsz történetét” (1978, 5), csonkított kiadásban a Tarih-i Üngürüszt (1982, 38). Ebben a két név viszonyáról ez áll: “A krónikás szavai azt bizonyítják, hogy Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Mivel Hunor neve később Hüngürüszre változott és Nemród halála után Hunor egész népével (Szkítiába – GA) költözött. Midőn Nemród meghalt, Adzsem (Perzsia) trónjára egy másik padisah (király-GA) került. A kérdés csak az: hogyan és miért lett a Hunor névből hungár népnév? Hogyan, mi módon, miért változott át a szentként tisztelt ősatya neve? A szent, szentsége folytán szent és sérthetetlen – vagyis maga a szentség az örökké épen, eredeti formájában fennmaradást kellett volna jelentse. Hogyan lehet az, hogy éppen a hunoknál, akiknél az ősök tisztelete a legszorosabban összeforrott a szentséggel, az Istennel, saját népnevüket (hun) mégis megváltoztatták? Igaz, e változás nem számolta föl az eredeti nevet. Megmaradt a Hunor névből a “Hun”, csak éppen kiegészült, mégpedig egy “Gár” taggal. Világos, mint a Nap, hogy ennek a “Gár” szónak jelentése ugyanolyan szent és isteni kell legyen, mint Hunor neve a hunok számára, ha egyszer bekerült a szent “Hun” név mellé. De vajon létezhet-e bármi is, aminek szentsége, isteni mivolta felérhet a szentként, a legfőbb szentségként tisztelt ősatya szentségével?"

"Az itt lakó népnek az együttélés évszázadai, évezredei alatt fel kellett ismernie, hogy köralakú természeti védőbástya veszi körül, s amikor erre ráébredt, ebben az isteni akaratot érzékelte. Nem tudjuk, mikor kapta a Kárpátok a nevét, de a magyar néptől kellett kapnia, mert szótövében a Kör neve rejlik, a körgyűrű alakú hegységet írja le a név. A kör pedig minden lehető mértani idom között a legtökéletesebbként, a legszentebbként volt ősidőkben számon tartva. A Napot tisztelő hunoknál különösen erős lehetett a kör tisztelete, hiszen a Nap maga is kör-alakú az égen."
"a szkíta eredetmonda szerint (GKE, 1990), és a királyság szent jelképe a korona, a kör-anya jelképes alakja, az égből alászállva. A korona és a királyság (két “kör” szótövű szó!) feltalálói tehát csakis napistenhitű népek, a hun-magyar nép lehetett. És valóban, bár sok nép vette át a korona viselésének szokását, mind a mai napig egyedül a magyar népnek van Szent-Korona tana, amely egyben az államalkotó égi erőnek is hordozója. Ha így volt, akkor a Kárpátok neve valóban rendkívüli szentséget hordozhatott."
"És ha rendkívüli szentséget hordozott, aminek vállalását tudatosítani akarta ez a nép minden egyes tagja önazonossága szintjéig, akkor tényleg indokolt lehetett a nép szent ősatyjának neve mellé tenni a vállalt sorsot, a vállalt hivatást kifejező “kör”, “kir”, “kár”, “gár” szót!"

"A “hungár” népnév általunk adott megfejtése: hun-kár, kárpát-medencei hun, de egyben királyi hun, koronás hun."
www.grandpierre.hu/site/2005/02/attila-es-a-hunok-10-2005-februar-kapu/

Második rész:
"Az óbolgár királylajstromban Mao-tunt az európai hun (Dulo) dinasztia ősatyjának tartott Avitochol követi i.sz. 153-ból, aki a bolgár-szlovén hagyomány szerint 300 évig uralkodott. Vannak, akik szerint ez volt Attila eredeti neve. Az Avitochol név jelentésére több magyarázat is ismert. Egy lehetséges magyarázat az avit-ogli szótő alapján, - ami szó szerint ős-fit jelent - hogy egy mitikus név, de lehet az is, hogy éppen egy mitikus ős tiszteletére kapta Attila az Avit-ogli nevet Ez utóbbit erősíti, hogy a kicsinyítőképzős forma sok nyelvben a "vki fia" jelentéstartalommal bír, és a gót atta 'atya' jelentésében is megfelel a török avit 'ős'-nek"turul.info/turul/szentturulnemzetseg

"A királyjegyzék szerint még a VI. század első felében Kutrigurtól származik a Gordász és Muagerisz testvérpár. Ez utóbbi görög nevet több kutató is Muager, Mager, Moger néven jegyzi nyelvünkön, amiből már szinte adódik a magyar népnév. Az addig a hun birodalom részeként élő magyar nép és uralkodó nemzetségének önálló néven nevezett története valahonnan innen indítható. Bizánci források szerint Gordász Bizáncban felvette a keresztséget, de az új hitet népével s főleg fivérével nem tudta elfogadtatni, ezért Muagerisz hun vezér megöli testvérét."

"A következő században, 635. táján Kovrat a Dulo-dinasztiából (vagyis Attila családjából) szabadította föl népét az avar uralom alól"
turul.info/turul/szentturulnemzetseg

"A bolgár-törökségnél tényleg kimutatható a hun-hagyomány, az un. bolgár fejedelmi lajstrom szerint az első fejedelem «Avitochol? (Attila): a legendás ős», a második Irnik s Avitochol halála éve a kígyóévre esik, amint Attila is 453-ban, a kígyóévben halt meg."
epa.oszk.hu/00000/00022/00317/09633.htm

Ezekből az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy Atillának volt egy másik megnevezése is, amely a gor, gorda, ogli szógyökökre vezethetők vissza.
Lehetett akár Győr, György, Gorda, Gyertya (létezett a kaukázusban egy Jeretyán nevű magyar fejedelem)

"A szigorú és komoly vizsgálóbíróság ellenére azért léteztek a történelem folyamán olyan szentek, akikről biztosan tudjuk, hogy nem voltak valóságos, élő személyek. Ezek közzé a szentek közzé tartozik Sárkányölő Szent György"
www.academia.edu/2486561/Szent_Lucia_es_alteregoi_-_Az_egyhazi_es_nepi_tisztelet_a_fenyessegnek_es_a_sotetsegnek

Tehát ezért 1969-ben az illetékes pápai bizottság törölte Györgyöt a szentek névsorából.
Vagyis egy kitalált alak lehetett, akit azért találtak ki, hogy az eredeti Györgyöt, a Hun Atilla személyét vele lefedjék és kiiktassák az emlékezetből , a történelemből.
Göreme(Kappadókia)két sziklatemplomában egymással szembelovagol, mintegy megkettőződik a sárkányölő alakja, az egyikben mindketten fehér lovon, a másikban egyikük fehér másikuk vörös lovon érkezve döfi át a sárkányt. Szent György és Szent Theodor párosaként azonosítja be őket Pap Gábor, aki mindkét csodálatos falkép fényképét közli Fényhimnusz című kötetében. Yilani Kilise és Barbara Kilise a templomok neve.

A sárkányölő-kép elterjedtsége okán szerintem érdemes lenne összevetni a Szent László-ciklusok erdélyi megjelenésével. A jelenségre gondolok, hogy van egy történelmi személy, akinek élő emlékezete körül legendák szövődnek, melyek képi hagyományként is megörökítődnek. Mit tett Szent László Magyarországért, Erdélyért, és mit tett Szent György Európáért, akinek a kontinens eldugott sarkain is ki lehet mutatni a kultuszát.

Kutatni a kérdést nem áll módomban, viszont felvetettem, hátha valaki ráharap.
Antiochiai Szent Margit is legyőzre a sárkányt, koponyaerekjéét II. András király hozta haza, a Dömösi(!) prépostságot Álmos herceg, majd II. Béla Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelte fel. "A legnagyobb veszedelem idején, amikor dühöng a sárkány,csak tatárnak és mongolnak nevezik, az ellenség ellenében védelmező legtisztább szűzerőnek Margit nevet ad IV. Béla."

A fentieket Szántai Lajos Bögöz falképei című tanulmányából idéztem, az egész írást sárkány-ügyben vizsgálódóknak a kötelező olvasmányok közé ajánlom egyéb vonatkozásai miatt is.

Ugyancsak a Fényhozók című kötet egy másik írása az Érdy-kódex legendáját idézi, mely szerint Szent György apja Kappadókia vitéz fejedelme volt, halála után vitézsége Györgyre szállott. Fülöp Szabolcs Fényes világ című írásában hivatkozik még Fehér Mátyás Jenőre, aki a Középkori magyar inkvizíció című kötetében megemlíti, hogy a perbe fogott táltosokkal szembeni egyik vádpont éppen a Szent György tisztelet. "A vád pontosabban így szól: csak a lovas szenteket tisztelik.
Én úgy vélem, hogy a női és a férfi minőség - világok változásából adódóan alakul ki a különbség, és ehhez kapcsolódóan a mitológia, és az emberek élete ami természetes ciklus. Az egyik teremtő és védelmező, a másik lebontó és romboló. Ha ezt követjük egy váltakozó bináris minta alakul ki a szemünk előtt. A hunok szkíták mind női alakot tiszteltek, benne az életet. Furcsa módon, pl. az alánokat nem gyilkolták, csak keveredtek velük - persze aki nem volt közéjük való az menekült. Ezzel szembe jött Róma egy férfi képével és nyomorult inkviziciójával, rabszolgatartásával, boszorkánypereivel, és "üldözték a szenteket". Korábban már írtam, hogy 4. század környékén mivel a keresztényüldözések nem váltak be, hát átvették és az élére áltak. DE ennek ellenére amit akartak megtették, és a helyére egy végtelenül anyagias, és aljas világ került. Az lenne a kérdésem, hogy melyik a legkorábbi szent györgy féle ábrázolás? A nyakam merném rátenni hogy valahol a 4. század körül van elásva a titok. Továbbá feltételezem, hogy az a fajta kereszténység, ami rómával szemben megjelent, sokkal tisztább és komplexebb volt amit ők igyekeztek lejáratni. Mivel emlékeim szerint Róma amíg nem volt keresztény a görög többarcú istenhitet követték.
@bélaybéla: Elnézést hogy közvetlen nem Hunjaink és magyarjaink a kutatásaim alapján mindig ott hagyták a nyomukat amerre vonultunk. Természetesen a legtöbbet a 3. század környékén, miután hunok-bolgárok-tatárok-alánok egy népként szövetségben él és vonul. Ami a neveinket illeti, meglehetősen érdekesek. Mindig attól függően hogy melyik néppel együtt jelentünk meg, akképp változtak. Magi, Maghar, Madjar, és még sorolhatnám. De hogy értsük is a változást ismerni kell a másik nép nyelvét is hogy értsük miért lett az ami. Kazah nyelv és magyar - madjar. Hunza völgy - nagyon érdekes - iráni nép, HUN-okból hunza, Maghar-ból Naghar lett. Tibet, egy elzárt részen még mindig élnek Magharok. Az aljas csonkítás ami a népünket érte a habsburg uralom alatt, megtalálhatjuk a Magyarábokat is.
Felütöttem a kétkötetes Mitológiai lexikont. Talán érdekes adat, hogy a György-tisztelet a mohamedánoknál is megvan, és, hogy idézem:"...a muzulmán országokban Györgyöt (Dzsirdzsit) összekeverik Hadir-ral és Iljásszal. Ez meglepő annak tükrében, hogy a muzulmán mitológiát taglaló fejezet Hadir és Iljász szócikkében nem találtam olyasmit, ami miatt az általunk ismert Szent György alakjával bármelyik is összekeverhető lenne.

A kaukázusi népek mitológiájában korábbi istenségek kultusza olvad bele György alakjába, az oszétek által tisztelt Uasztirdzsi "fehér lovon jár, fehér nemezköpenyt visel...", a grúzok által tisztelt Giorgi "évenkénti halálával és feltámadásával a természet évenkénti elhalását és megújulását jelképezte (...)az áldozati állatok önként mentek áldozatul a Giorginak ajánlott szentélyekbe, legelőször a szarvas (dámszarvas, kaukázusi tur)ment a szentélyekbe, de miután a nők tisztátalanná tették azzal, hogy megízlelték a húsát,G. bikává változtatta a szarvast"
@Kollarics Gábor: Vagyis számomra a körforgást jelképezi, hogy mindig jön egy lovag aki a jobbat, a változást jelenti és felülkerekedik a rosszon. Az ember a vágyaiban mindig jobbat remél. Köszönöm.
Megint beugrott egy szempont, egy párhuzam, ami felől megközelíthető az Attila-György kérdéskör. Dávid és Góliát története miért olyan fontos a reneszánsz városokban? Úgy látszik, egy magatartásformát ünnepeltek benne, a küzdésnek egy jellegzetes formáját, amit aktuálisnak éreztek az adott társadalmi erőviszonyokra nézve, aminek elemzésébe nem mernék most belemenni.
Nem arról van-e szó a sárkányölő esetében, hogy Attila megvalósított történelmi küldetése: a destruktív elnyomó szerepkörben ténykedő római birodalmi eszme térdre kényszerítése, majd felszámolása a keresztényekben előhívta az általunk vizsgált képletet, a sárkányölő mártír alakját, mint Krisztus sajátságos győzelmét a szörny, a sátán felett, friss örömhírként hirdette ez a képtípus az Attilában megjelenő Krisztus tetteit. Ráadásul ez György mártír újjászületését, tanúságtételének érvényességét is kiemeli. Attilában tehát György mártír feltámadt alakváltozatára is ráismerhetünk, ha a Fehérlófia-Attila azonosságról szóló fejtegetések meggyőztek bennünket.
Saját korábbi felvetésemre is megérkezett ezzel a válasz: Szent László kunokkal vívott küzdelmeiben, melyek erdélyi falfestményeken oly gyakran láthatók, szintén a Szent László királyunkban "feltámadt" Krisztus aktuális, de nem csak történelmi síkon visszaolvasható képét alkották meg a középkori mesterek.(Ezt nem én találtam ki a László-falképekkel kapcsolatban(Pap G.) csak most mélyebben megértettem a lényegét)
Az egészből az is következik, hogy a kereszténység megkövesedése akkor következik be, amikor megszakad ez az aktualizálási folyamat. A Képes krónika képanyaga arról tanúskodik, hogy a Turul-nemzetség királyai tudatában kellett, hogy legyenek, hogy az ő szerepkörük Krisztus megjelenítése a világban saját személyük által. Engem legalábbis meggyőzött erről Szántai a krónika-esszéjében.

Összegezve: Attila a keresztények számára akarva-akaratlan Krisztusi szerepkörben jelenik meg, amit ma a "Szent György legyőzi a sárkányt" képtípussal azonosítunk be, amely örömhír gyanánt így olvasandó: Krisztus legyőzte üldözőinket. Vajon Attila halálát nem mátíriumként fogták fel a kortárs keresztények? Ebben van-e analógia Györggyel?

A Szent Korona teológiájának központi alakja tagadhatatlanul az utolsó ítélet Győztes Krisztusa, a rajta látható "gyülekezet" ebben az elhelyezésben a Mennyei Jeruzsálem valóságát fejezi ki és hordozza, na nem is leltárszerűen, hanem lényégét tekintve, hiszen az maga a szentek közössége. Hogy ebben helye van-e Attilának? Magamat sem győztem meg még annyira, hogy erre ki merném mondani a végleges választ. Furcsa mindenesetre, hogy nemcsak falak nem maradtak Attila után, de kortárs képi ábrázolások sem. Hagyatkozzunk a Képes krónika Attila-miniaturáira? Nehéz levetkőzni a hamis történelemszemléletből fakadó beidegződéseket.

Kedves Gyula!
Ezzel a sárkányölő témával szerintem kulcskérdéshez érkeztünk, szerintem a viták sem véletlenek, mert Isten addig nem enged közel férkőzni történelmünk megértéséhez, amíg magunkat is jobban nem látjuk. A megértés útja kezd a megtérés útja lenni, aminek egyik stációja úgy látszik, Madách bizánci színe. Attilának is, és vele nekünk, mai magyaroknak is.
Kiemelése kapcsán újra megnéztem, hogy mi a közös a muzulmán világban tisztelt Dzsiordzsi, Hadir és Iljász között. Mindegyik halhatatlan(!), Iljászban Illés próféta alakja él tovább, Hadirt Allah Szolgájával azonosítják, története nagyon érdekes, érdemes elolvasni. Egy titkos tudással rendelkező tanítómester, útitárs, akinek a tetteit tanítványa csak nehezen érti meg. Történetében, (és most érdemes megfogódzkodni), "Musza két tenger összefolyása helyének megkeresésére indul.(Nem ezt keressük mi is?) Útközben elvesztette élelmét, a halat, amely életre kelt(!) és elúszott a tengerben. Ezután találkozott Allah szolgájával, aki titkos ismeretekkel rendelkezett (...)A Korán-beli legenda" az élő víz kereséséről és a hit próbájáról, kapcsolatba hozható a Gilgames eposszal, a Sándor-regénnyel, és a Jesua b. Leviről szóló zsidó hagyománnyal"- derül ki a Mitológiai lexikonból(szerk.Tokarev)
@Kollarics Gábor: Nem csoda ez sem, hiszen a muszlim hit alapjaiban zsidó gyökerekkel rendelkező hit, mivel az alapító is ugyanaz. Ibrahim - Abraham. Ezzel kapcsolatban pedig nem egy kapcsolat van arab-zsidó-muszlim-keresztény vonalon, de ahogy én látom Róma volt az aki cafatokra szaggatta a kapcsolatokat, főleg Al Andaluzia után és a vatikáni könyvtár most is visszatart ezt-azt. Korábban már írtam hogy Gilgames kapcsán, hogy a mi elődeink is ismerték az ott lakozókat, az óriásokat, Huwawa-t, és sok mást is. A halhatatlanság kérdése szintén érdekes lehet, hiszen a régi sumer királylistán is hosszú hosszú évekről írnak, vagy elég csak Matusaleh (Mi Matuzsálemként ismerjük) nevét megemlíteni és újfent megint csak óriásokba ütközünk.
@zoltanh721: Kedves Zoltán! Iménti bejegyzésemhez egy pontosítás, az adatok a Mitológiai enciklopédiából származnak, és azért néztem bele újra, mert a muzulmán területeken a három alak időnként osszekeveredik, az Ön hozzászólása nyomán rémlett fel, hogy mintha lett volna valami a halahatatlanságról.

Ami jól kivehető ezekből az adatokból, hogy a György-hagyományokban a utazó, vadász, egyéb védelmi szerepkörökön túl nincs jelen a sárkányölés motívuma (de a fehér ló igen!) ezt valamiért a György nevű mártírhoz kapcsolták, de találkozunk ezzel Theodornál is mint láttuk, Göremében. A sárkány legyőzésének műveletében a történelem színpadán is beköszöntött a tavasz Európa népei számára, nem csak a szokásos évköri megújulásról van szó.
Juliuuuuu!!!! me ne engeded irjak??!!! megvettek a zsidok mi???? XDXD
@Hun77:

Ki kell, hogy ábrándítsalak: nem vettek meg a zsidók. Ennél sokkal prózaibb oka van annak, hogy hónapokkal ezelőtt bevezettem a blogon az előzetes moderációt. Szeretném ugyanis ha a színvonal nem süllyedne egy bizonyos szint alá. Szeretném ha az itt születő hozzászólások az adott tanulmány tartalmához illeszkednének és nem kalandoznának el folyton olyan területek felé, amelyeknek semmi köze az itt tárgyalt témához. Szeretném ha ezek a hozzászólások összeszedettek, átgondoltak, rövidek és tömörek lennének. Szeretném, ha a hozzászólók odafigyelnének arra, hogy amit írnak az érthető, logikus és hasznos legyen. Ha mindezek mellett még arra is odafigyel valaki, hogy jó magyarsággal fogalmazzon, akkor nem kell tartania attól, hogy nem engedem át a hozzászólását. 2011 februárja óta működik ez a blog. Azóta összesen 2 (azaz kettő) darab olyan hozzászólás született, amelyet végül kitöröltem. Mind a kettőt a komment írójának kérésére (!) töröltem, ugyanis véletlenül kétszer küldte el a hozzászólását nagyjából ugyanazzal a tartalommal. Ennyit a zsidókról.

Üdv,
Juliuuuuu
@zoltanh721: Az óriás témába újabban én is gyakran ütközöm, A gyerekeimnek olvasott kalotaszegi mesegyűjteményben pedig az óriások erejével bíró hős köszön vissza elég gyakran: a világkovács kilencven kiló vasból készíti a sarlót a szegény ember fiának. Ezeket honnan vették a mesemoondók ?

A Gilgames és a György névalak egyébként összevethető, és ha már itt tartunk, kedvet kaptam enciklopédiám további böngészéséhez. A mongol és török népek mitológiai alakjai között megakadt a szemem a Karakusz névalakon, elkezdtem olvasni: a szócikket:"(alip-karakusz,fekete madár, fekete madár vitéz, a keselyű és a sas metafórikus neve)óriási testű madár, a kazahok és kirgizek(alp-karakus) mitológiájában, védelmezi a hőst, hálából azért, hogy megmentette a fiókáit az Azsdarha sárkánytól. Segíti őt célja elérésében, a hátára veszi, és messzi országba szállítja. kazahok és kirgizek néha azonosnak tekintik a szamruk (szimruk, szimurg) madárral. A motívum számos nép mitológiájában megvan, archaikus formában megőrizték egyebek közt az adigék: a sas a túlvilágra viszi a hőst."

Lehet, hogy műveletlen vagyok, de az adigékkel most találkozom először, két szócikkben is a honi hagyományaink idéződnek fel velük kapcsolatban.

Karakusz-Georgiosz. A György névalakban egy nagy fekete, hősünket(azaz Fehérlófiát) védelmező minőséget kell látnunk esetleg? Pap Gábor említi a skorpió tulajdonságokkal kapcsolatban, hogy lehet választani a testiségbe való alámerülés vagy a szellemi magaslatokba emelkedés között, de az így kapott minőségre jellemző, hogy legyőzhetetlen, pont, amilyen Gyö,
rgy és Attila. Ha Attila a kereszténység védelmezője, akkor a madár Krisztus aktuális megjelnítője a történelem színpadán nem más mint György (fekete madár vitéz). ne feledjük, az említett változatban a sárkány(Azsdarha, aki egy gonosz szellem, amelyik sárkány alakját ölti) a madár fiókáit, tehát aktualizálva: keresztényeket fenyegeti. Attila zászlóján és pajzsán egy ilyen fekete madár van a Képes krónika miniatúráin.
Azsdarháról az enciklopédia többek között ezt az adatot közli:"Azerbajdzsán és baskír felfogás szerint pl. tó mélyén lakozik. A kazáni tatárok úgy tudják, hogy egy tengeri szigeten van lakása, egy felhő hátán száll ide."
@( Tóth Gyula ): ne terelj me kb 5 honapja beirtam mikor feltetted a 'Gutkeledet' s nem votl semmi 'ket oldalas koment' hanem 2 sor
ha nem engeded be ezt sem, lejaratlak majd ha ugy lesz kedvem D - felre kezdtel koszalni a tematol
@Hun77:

Rendben, egész nyugodtan járass le, majd ha úgy lesz kedved. :-) De addig is megköszönném, ha megkímélnéd a blogomat a hozzászólásaidtól.
@Hun77: az Úr személyében nemde egy 77 fejű sárkányt köszönthetünk, legalábbis ami a hangnemet illeti. Ha így van, nem fogunk megijedni egy kis tűzokádástól. Ennyit már megtanultunk Szent Györgytől.
@Kollarics Gábor: Ha óriások után kutat, sok meglepő dologgal találkozhat. Egyébiránt - többek közt azzal is - hogy elődeinket az asszírok a maghikat kovácsként alkalmazták előszeretettel, és a látták el a szükséges fegyverekkel, szerszámokkal a népeket. Akkoriban a történetek alapján az elődeink voltak a legjobb kovácsok (kb 1100 BC). Ez pedig végig megmaradt, kovácsok sok dolgot készítettek. Sarló készítés 9-12 lépésből áll, a nagy méretű (45 cm-es feletti) valóban sok vasat igényel, de alapanyag nélkül egyik sem tud dolgozni - s sokszor ércben kérték meg a szerszámok árát.
Amennyiben elfogadjuk, hogy Szent György legendája mögött, valójában a Rómát megdöntő Atilla alakja rejlik, akkor fel kell készülni, hogy ez egy további súlyos felismeréshez vezet. Nagy hibának tartanám, ha az egyik legrégebbi és legfontosabb ereklyénket, a Magyar Szent Koronát figyelmen kívül hagynánk a Szent György és Atilla közötti kapcsolat kutatásában. A tisztánlátás érdekében azonban el kell egy kicsit vonatkoztatni a számunkra megjelenő fizikai léttől, mert a Szent Koronán sem kizárólag földi szentek találhatóak.

Korábban Sokamoka már említette a György és Demeter közötti párhuzamot. Pap Gábortól tudjuk, hogy mindketten harcos szentek, míg György harc útján küzd, addig Demeter a börtönben szavak által hírdeti az igét és térít meg sokakat. Azt is tudjuk, hogy a Szent Korona abroncsán található szentek a jobb oldalon a tevőlegesen működők, míg a bal oldaliak az ige által tevékenyek. Így van ez a két orvosszent esetében is. Kozma beavatkozással, míg Damján ige által gyógyít.

Van egy páros, aki a szellemi szférához tartozik, s a királyi beavató koronán fő helyen, a homlok részen két oldalt helyezkedik el. A trónuson ülő Jézus Krisztussal alkotnak hármasságot, aki a pártázat fő helyét foglalja el. Ez a kettős Szent Mihály és Szent Gábor (Gábriel). Mihály az oltalmazó harcos angyal, Gábor a jóhír hozó. Ez a kétangyalos szimbólum gyakran előfordul a hagyományunkban. Korábban már jeleztem, hogy a Nagy Kunsztán érméken található két angyal szimbolikája egybevág a középcímerünkön található két angyallal. Sőt ez a két angyal hozza Szent Lászlónak a koronát és gyakran előfordul más királyábrázolásokon is a Szent Korona és a két angyal együttes megjelenítése.

Szent Mihály oldalán közvetlenül Szent György található, fel kell ismerni ők is egy párost alkotnak. Mindenféle magyarázat helyett legyen most elég néhány idézet:

"A legtöbb magyar (a történelmi Magyarországot is beleértve) templom Szent Mihály nevét viseli."

"Mihály napjától várták az időjárás hidegre, téliesre fordulását: "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet." Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal napja a betakarítás befejezésének a jelképe. Szeptembert „Szent Mihály havának” is szokták hívni."

"Melléknevei: Isten Hercege, Arkangyalok vezére, Nyugat ura, a Merkúr angyalainak ura, a Mennyország Seregeinek kapitánya, a Mennyország seregeinek hercege, a Mennyország alkirálya, a római katolikus egyház védőszentje, Izrael védőszentje, Mennyek Seregének főparancsnoka, az Erény hercege, Isteni védelmező, a Fény Hercege, a Béke védelmezője, Vasárnap angyala, a Tűz angyala, az Olajfa angyala, a Mandulafa angyala."

"Az Isten ellen fellázadt Sátánt (Lucifert) eltiporta, és lándzsájával átszúrta, majd letaszította a földre."

" Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek...(Jel.12,7)"

És most kapaszkodjunk meg:

"Szent Mihály földi megtestesülése Sárkányölő Szent György."
Tisztelt Gyula, az eddigi tanulmányaiban Attilát-fehérlófiát, Rómát-sárkányt, Aladárt-Konstantint, Baszkokat-hun kapitányokat, skandinávokat - fehér hunokat... és még sok mindent kapcsolt össze. A könvetkezőkben olyan témát szeretnék önnel megosztani, mely mindezt magába foglalja. A kulcsszó BURGUNDIA.

Hajdanán a Bethlen család eredetével kapcsolatos kutakodásom alkalmával a Képes Krónikában talált idézet terelte a figyelmem erre a tartományra. Érdemes újra elolvasni az idéízetet:
„Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával, hogy a királyné atyjafiát, a német - helyesebben: velencei - Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessék, és Magyarország - szabadságát elvesztvén - akadálytalanul a németek alá rendeltessék. Péter király atyja, Vilmos pedig Zsigmond burgundi királynak volt az öccse; Szent Zsigmond megöletése után azonban a császárhoz ment, a császár pedig a velenceiek fejévé tette, és Gertrúd nevű húgát adta hozzá feleségül: ettől nemzette Gizella királynét. Gertrúd halála után Vilmos Szent István király húgát vette feleségül, ettől nemzette Péter királyt.”

Képes Krónika Orseolo Péter apját, Vilmost ötszáz évvel helyezi visszább az időszalagra. Hogy félreértés ne legyen, a krónika által hivatkozott Zsigmond BURGUNDI király és öccse pontosan beazonosítható a nyugati krónikás hagyományokban, ráadásul az öccsével III. Gundomárral zárul a burgundi királyok!

Hiszem, hogy ez nem véletlen hiba, hanem tudatos figyelemfelkeltés a krónika író részéről. (Vagy talán a tényleges eredetszál Orseolo részéről?) Olyan eseményt említ a krónika, mely a egyházi rendben pontosan számontartott (a szentélletú zsigmond révén), valamint a világi diplomáciának is ismert tény: nincs és nem volt abban az időben BURGUNDIA KIRÁLYSÁG!
Nem igaz, hogy Nagy Lajos és kora nem szúrta ki ezt a hibát! Ennek kijavítása a kodex pergamenlapján pillanatok alatt megoldható lett volna, de mégsem tették! Azaz ideje nekünk is jobban erre a „hibára” fokuszálni...

Sokszor az az érzésem ez ilyen „logikai hibáknak” (mint a Képes krónika képanyagában a HIBÁS TEREKnek) fontos szerepe van a tájékozódásban! Ez ami például az Odüsszeia elemzésemnek is alap gondolatát adta! Ott egyértelműen igazolható, hogy az eposz alap szerkesztési elvének részei a hibás idő(terek), ahogy a Képes Krónika képanyagában is. Ha a képanyagban a „Hibás terek” tudatos használatát elfogadjuk a Képes Krónika képanyagában (Németh Zsolt kutatásai alapján), akkor miért nem merjük ugyanezt feltételezni az írott soroknál?

Ezért úgy gondoltam megéri alaposabban körbejárni ezt a Burgundia témakört.

Először is megnéztem miket is írt eddig a Burgundiákkal kapcsolatban a tanulmányaiban, hátha hasznos gondolatra akadok bennük. Elég sovány az eredmény, de a magyar krónikákban is hasonló a helyzet.
Ön mindösszesen háromszor említi csak meg Burgundiát: Egy idézet erejéig a Nagy Képes világtörténetből, egyszer az ariánus mozgalom kapcsán, majd I. Klotár révén.

„Nagy Képes Világtörténetből: Midőn a Rajna befagyott, a vandalok, svébek, alánok és burgundok több ponton átkeltek a folyamon, azzal a határozott czéllal, hogy új hazát teremtenek itt maguknak. Galliát ettőlfogva a birodalom elveszettnek tekinthette….”

Ugyanezekről az alánokról, vandálokról és szvévekről később úgy ír, hogy „ők akik dél felé fordulva átkeltek a Pireneusokon és Hispániában telepedtek le!” Majd a Galliai hadjárat tanulmányában ezt írja: „hunok helyett alánokat, vandálokat és szvéveket írtak” Tehát a Nagy Képes Világtörténet ilyen körben említi a burgundokat... Joggal feltételezhetjük, hogy elég szoros kapcsolatnak kell lenni ezen népcsoportoknak a burgundiaiakhoz, és ez illik a korábbi megállapításaink sorába.

De nézzük meg a másik két idézetet is a burgundiakról, melyet az Ön könyvében találtam:

„Az ostrogótok, vizigótok, lombardok, vandálok, burgundiaiak mind-mind az ariánus tanokat fogadták el, s e mozgalomnak számtalan követője akadt Antiochiában és Alexandriában is. Sürgősen tenni kellett tehát valamit, hogy ezt a folyamatot mielőbb megállítsák. A híres niceai zsinat összehívásának éppen az ariánus eretnekség elleni fellépés volt az apropója!”

De a legérdekesebb gondolata a burgundiakkal kapcsolatban azonban még visszavan:

„Childeriket fia, Klodvig követte a trónon. Klodvig halála után azonban négy fia - Theuderic, Chlodomer, Chidebert és Chlotar - felosztották egymás között atyjuk birodalmát… 561-ben, I. Chlotar halála után fiai felosztották a birodalmat egymás között, majd néhány évvel később, I. Charibert halála után ismételt osztozkodással alakult ki Neustria, Austrasia és Burgundia.”Ha térképvázlatokon alaposabban is megvizsgáljuk e területeket, kiderül, hogy ez nem egy véletlenszerű felosztás volt. Neustria ugyanis pontosan a száli frankok területén, Austrasia pedig a ripuári frankok területén jött létre!” (Fekete magyarok fehér magyarok)

folyt köv
en.wikipedia.org/wiki/File:Frankish_Empire_481_to_814-en.svg

Ez már érdekes, hiszen a száli és ripuári frankokat Ön magyaroknak tekinti!

“a száli frankok a fehér magyaroknak feleltethetőek meg, akkor vajon kik lehetnek a ripuári frankok? Értelemszerűen adódik, hogy a ripuári frankok mögött fekete magyarokat sejtsünk”

És köztük búvik meg az a rejtélyes Burgundia… Ha már a korábbi osztoszkodás megtörtént, akkor vélhetően az első körben (Klodvig halálát követően) azonos népcsoportok együtt kerültek egy-egy csoportba, akiknek közük volt egymáshoz.
Ezek szerint ha két népcsoport a fekete-fehér magyarokkal hozható kapcsolatba, akkor talán a burgundiaiaknak is lehet köze a magyarokhoz!…

Ezt követően megnéztem mit írt a Zsigmonddal kapcsolatban:
“Zsigmond név éppen az alávetettséget fejezi ki? Hiszen így olvastuk: „Zsigmond király állott elébe rengeteg sereggel, de ezt egész népestül leverve, uralma alá vetette.”. Vagyis ezt a királyt Attila saját zsákmányává, szakák marhájává, szekizmundusszá, azaz Zsigmonddá tette. Ez a király épp azáltal lett Zsigmond, hogy a szkíták legyőzték és behódoltatták.”

De ez a ZSigmond deffinició felidézte bennem a Klodvig keresztelésekor használt megszólítást is:
Amikor odalépett a kereszteléshez, így szólt hozzá az Isten szentje ékes szájjal: ’Hajtsd meg nyakadat szelíden, Sigamber, és imádd, amit fölégettél, égesd föl, amit imádtál!’ (Tours-i Gergely: Historia francorum)

A SIGamber és SIGmond ezek szerint összefüggnek egymással, hiszen a megkeresztelkedés alkalmával alá kell szállni, alá kell merülni és nemcsak fizikailag! Olyan állapotba kell jutni, ahol a megalázkodásnak igen is fontos szerepe van. A név SIG-székely, szkíta amber-ember megfeleltethetőség, valamint a szövgkörnyezete is erre utal.

Ez viszont már felidézi azt amit Sicambriáról írt…
“De a Sicambria elnevezésben szaka, azaz szkíta származásunk ténye is benne rejtezik. Vagyis ez a név egyszerre kapcsolja össze a szkítákat Attila hunjaival, Attila hunjait pedig – ember szavunkon keresztül – a mai magyarsággal. Sokszor bizony egyetlen, szinte véletlenül elejtett földrajzi elnevezés vagy különös hangzású népnév is képes romba dönteni a hazugságok hatalmas erődítményeinek egész rendszerét”

A "SKAL" pedig a szkíták "szaka" elnevezéséből ered és gyakorlatilag azonos a "SZÉKELY" - "SICUL" népnévvel!

A Sicambriára tett megállapítása ezek szerint érvényes Sigamber megszólításra is. SIG-EMBER – szkíta, székely ember!

Ideje visszatérni és megnézni van e másik Zsigmond is a Képes Krónikában: Összesen csak két alkalommal említi ezt a nevet a krónika. Orseoló történetében és Attila történetében ami alapján megközelítette a Zsigmond nevet ...

„hadba szólította seregét, és elindult Sicambriából; először - mondják - Illíriába rontott, majd Konstanznál a Rajnán áthaladva, Bázelnél Zsigmond király állott elébe rengeteg sereggel, de ezt egész népestül leverve, uralma alá vetette. E helyről továbbhaladt a Rajna mentén, ostrom alá vette Argentina (Strassburg) városát, melyet addig egy római császár sem tudott megvívni: maga Attila megvívta, falait több helyen lerontotta, hogy bárki szabadon, nehézség nélkül bemehetett oda, s keményen megparancsolta, hogy ezt a falat az ő életében fel ne építsék, s hogy ezt a várost ne Argentinának, hanem Strassburgnak nevezzék ama sok útról, melyeket ő a falon nyitott. Argentinától továbbindult seregével, és lerombolta földig Luxeuil, Besançon, Châlons, Mâcon, Langres és a burgundiai Lyon városokat. Kimenvén innen, levonult a Rhône mentén Catalaunumba, ahol is megosztotta seregét, és egy¬harmadát válogatott kapitányokkal a nagy hatalmú Miramammona szultán ellen küldte;”

Attila Sicambriából elindul, legyőzi Zsigmondot és leromboltatja Strassburg falait... valamint több burgundiai várost. Ezt követően érkezik rögtön a catalaunumi mezőre...

Van két Képes Krónika idézetünk, mindkettőben ott szerepel Zsigmond és mindkettőnél szerepel BURGUNDIA!

Gondoltam utána nézek kicsit ennek a burgundiának, hiszen nem véletlen az ilyen nyilvánvaló hibás utalás. Már az első kattintás érdekes dolgokat hozott felszínre:

en.wikipedia.org/wiki/King_of_Burgundy

“Kings of the Burgundians. The Burgundians had left Bornholm c. 300 and settled near the Vistula. Jordanes relates that in this area they were thoroughly defeated by the Gepids in the 4th century and then moved to the Rhineland. Gebicca (late 4th century – c. 407), Gundomar I (c. 407 – 411), son of Gebicca, Giselher (c. 407 – 411), son of Gebicca, Gunther (c. 407 – 436), son of Gebicca…”

Azaz “pusztító vereséget szenvedtek a gepidáktól és majdnem megsemmisültek.”

Hogy is van ez? A GEPIDÁK durván legyőzték őket, majd ennek örömére az első királyukat épp a gepidákról, GEBICCÁ-ról nevezték el! Ez épp olyan hihetetlen, mint amit Ön említ a könyvében:

folyt köv
„Figyeljük csak meg: 409-ben járunk, amikor a Honorius tiszteletére HONORIÁNOK-nak (!!!) nevezett „barbár" (vélhetőleg gót?!) csapatok betörnek Hispániába, és elárasztják a tartományt!”

Pont azok a gepidák győzték volna le őket, kik szintén magyarok? Mint ahogy azok a törzsek is, kikkel együtt említik őket a Meroving birodalom feloszlását követően. Hihetetlen ez! Valamiért nagyon ködösítenek a nyugati történelem gyárosok!

És ebben a burgundiai király listában szerepel az a Szent Zsigmond, akit a testvérbátyja öl meg.
„Sigismund, son of Gundobad (516–523)”

Csaba és Aladár története rögtön szemetszúr a testvérgyilkosság említésével! A két esemény közötti eltelt idő alig több, mint 100 év... Bár Csaba nem halt meg, de mégis, mint az egységes hun birodalom királya igen is meghalt, és Aladár volt a gyilkosa. Ebben a történetben a szentéletű megnevezés sem véletlenül Zsigmondnak jár ki, akit most Csabával lehet megfeleltetni.

De kinek is a fiai ez burgundiai Zsigmond és Vilmos? Egy GUNDOBAD fiai. És ez a GUN is rendszeresen előforduló névkezdet, ráadásul olyan közegekben ahol Attilának, vagy Aladárt feltételezünk az avatarját. Említettem már, hogy Szent Zsigmond burgundi királyok öccsével III. Gundomárral zárul a burgundi királyok sora. GUN-GUN sokszor a királyok sorában...

De miért is ismerős ez a Gun jelző? Hiszen a skandinávok történetében is ez már megjelent.

Úgy hiszem az Ön egyik mondata közelebb vihet minket ennek a GUN névnek eredetéhez. A Bárdosok utódai tanulmányában irja: “Az UNG nem más, mint a magyarok gyakori elnevezése.” Ezt a gondolatot folytatnám. Esetleg az UNG-GUN kapcsolatban lehetnek egymással, hiszen csak felcserélt betűk sorrendje húzódik meg a két név között.

Ön említi a könyvében:
“Galerius – Honorius. Vegyük észre, hogy ezek a nevek amellett, hogy már a dallamuk is hasonló, még az ikerhangok szabályszerűségei szerint is rokoníthatóak! A G hangzó gyakorta alakul át H-vá és arra is találunk példát, amikor az L hang N hangzóvá módosul.”

Ezek alapján van alapja felvetni a GUN-KUN-HUN kapcsolatot létjogosultságának?

Tehát a Képes Krónikában megnevesített Vilmos és Zsigmond HUN származék!

A korábbi, a Bethlen család eredetével kapcsolatos hozzászólásomat az alábbi sorral zártam:
„Így már érdemes újra elgondolkodni Cornes Vilmos személyéről. Esetleg nem olyan valaki, aki a messzi északról jött, és aki MAG-SÓGOR is egyben? De mi, vagy éppen ki a Mag? Az akitől származtatják magukat az Árpádházi királyok is?”
Érdememes így újra végiggondolni a korábbi észrevételemet is. A Képes Krónika által említett VILMOSról esetleg feltételezhetjük, hogy Attila sarja, hogy északról jött és szkíta-emberek gyilkosa! Azaz Aladár és Orseoló Péter között nem sok különbség van! OrseoloPéter szimbolikusan nemcsak az országot teszi tönkre, hanem a szkíta-embereket is megölte, a vagyonokat (arany, földmarhákat -mundus) elrabolta. – és ezt tette Aladár is Vilmos alakjában!

De nézzük tovább, mert ez egyenlőre még gyenge lábakon áll:
Mit is írt azokról a gepidákról kiktől pusztító vereséget szenvedtek és majdnem megsemmisültek a burgundiak?

„Childeric sírjának leletei meglepően szoros analógiákat mutatnak az első apahidai (erdélyi) gepida királysírral”

„A „Titokzatos Gepidák” c. fejezetben azzal a megállapítással éltünk, hogy ez az Erdélybe behúzódó gepida népcsoport az általános vélekedéssel ellentétben nem egy germán népcsoport volt, hanem az Aladár seregei által legyőzött székely-hun nép maradéka! Így az apahidai gepida királysír is az Erdélybe behúzódó székelyek egyik vezetőjének (talán Attila valamelyik fiának) a sírja lehetett!...”

És hogy érezzük, itt valamit nagyon el akartak titkolni:

„Childeric (Klodvig apja) sírjának leletei meglepően szoros analógiákat mutatnak az első apahidai (erdélyi) gepida királysírral.”

Olvassuk tovább a már idézet Wiki oldalt, így újabb érdekességek tűnnek fel:

„A Karoling állam szétesésével Burgundia önállóságra tehetett szert, 887-től Provence (Alsó-Burgundia) és Felső-Burgundia létezett, az előbbi a Boso-ház, a második a Welf-ház vezetése alatt. A 9. századtólFelső-Burgundia a Welf-ház kezében némi jelentőségre tett szert, s 933-ban egyesült Alsó-Burgundiával amit ekkortól Areláti Királyság néven is ismerünk. Végül 1032-ben egyesült a Német-római Birodalommal.”

De mivé is szakad kétfelé Burgundia? Az Alsó-Burgundia Provence tartományt fedi le. Ez a Provence pedig ismerős lehet számunkra egy másik tanulmánya kapcsán – a BASZKok révén. Provence-t nyugodtan lehet a francia baszkföldnek tekinteni, ezért sem véletlen, hogy mai napig a régió zászlajában a csíkozásról ezt írja a wiki:
“csíkok: eredetileg Katalónia színei, amit a Provence-i Grófság is átvett”

UGyanazt a szimbolumot használja mai napig is a spanyol baszkföld, mint a francia baszk föld… Ez kemény. Talán nem kell ehhez magyarázatot fűzni.

folyt köv
Mit is ír a hivatalos tudomány a burgundok (nevének) eredetéről?

hu.wikipedia.org/wiki/Burgundok

“A burgundok az 1. században jelentek meg a baltikumi Bornholmon (óészaki nyelven Burgundarholm, azaz Burgundar szigete), valószínűleg a Skandináv-félszigetről telepedtek át oda. Az 1. és 2. században a Alsó-Visztulától nyugatra éltek, s a 3. század közepén vándoroltak át a Felső- és Közép-Majna vidékére, miután Iordanes szerint pusztító vereséget szenvedtek a gepidáktól és majdnem megsemmisültek.”

en.wikipedia.org/wiki/Bornholm

Bornholm ([bɒːnˈhʌlˀm]; Old Norse: Burgundaholmr, "the island of the Burgundians") is a Danish island in the Baltic Sea, to the east of most of Denmark, south of Sweden, and north of Poland.

In Old Norse the island was known as Borgundarholm, and in ancient Danish especially the island's name was Borghand or Borghund; these names were related to Old Norse borg "height" and bjarg/berg "mountain, rock", as it is an island that rises high from the sea.[4] Other names known for the island include Burgendaland

en.wikipedia.org/wiki/Burgundy

The name comes from the Burgundians, an ancient Germanic people originating in Bornholm who settled in the area during the early Middle Ages. The Old Norse name for Bornholm was Burgundaholmr. An example of an equivalent name in present-day Scandinavia is Borgund in Norway.[citation n

Skandináviából származnak, Dán kitérővel… Így már érdemes újra elolvasni a Norvég-Dánokról ért észrevételeimet, hogy mennyire illenek ezekhez az észrevételekhez!

A nevük kapcsolatban lenne a hegy, magas, kő szavakkal?

Ahogy a szörfözés folytatódik, úgy a források elkezdenek egyre ellentmondóbbak lenni:

en.wikipedia.org/wiki/Burgundians
The Burgundians (Latin: Burgundiōnes, Burgundī; Old Norse: Burgundar; Old English: Burgendas; Greek: Βούργουνδοι) were an East Germanic tribe which may have emigrated from mainland Scandinavia to the Baltic island of Bornholm, and from there to the Vistula basin, in middle modern Poland. A part of the Burgundian tribes migrated further westward, where they may have participated in the 406 Crossing of the Rhine, after which they settled in the Rhine Valley and established the Kingdom of the Burgundians. Another part of Burgundians stayed in their previous homeland in Oder-Vistula basin and formed a contingent in Attila's Hunnic army by 451.[1][2]

Itt már Attila hadaként említik...
hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1li-h%C3%A1z

“A dinasztia etnikai eredete alapján kapta a nevét. A frankok törzsének két nagy ága volt már a hunok idején. A száli („sós”, azaz tengerparti) frankok a mai Németalföld területén, a ripuári („folyóparti”) frankok a Rajna vidékén telepedtek le. A catalaunumi csata idején a száli frankok a hunok, a ripuári frankok a rómaiak oldalán harcoltak. A két ág elkülönülését az eltérő jogrend őrizte sokáig. A száli frankok törvényeit a száli törvény foglalja össze.”

És oly nagy az egyetértés a burgundiakkal kapcsolatban,hogy az alábbi oldal már ezt írja: hu.wikipedia.org/wiki/Burgund_kir%C3%A1lyok_list%C3%A1ja

“Királyságok fennállásának két szakaszát különböztetik meg. Az első Burgund Királyságot Attila hunjai rombolták le, amit a Nibelung-énekekben énekeltek meg. Államuknak a frankok vetettek véget 534-ben foglalták el.”

en.wikipedia.org/wiki/Borgund,_Sogn_og_Fjordane

The municipality (originally the parish) was named after the old Borgund farm (Old Norse: Borgyndr), where the historic Borgund Stave Church is located. The name is derived from the old word Borg meaning "fortress" or "stronghold".[3]

A Borg ősi jelentése: Erős, stabil, állandó –azaz KONSTANS ! és itt vagyunk Konstantinosznál...

Legyen ennyi bemelegítőnek. A folytatás még érdekesebb lesz. Attila, Krimhilda, Brünhilda, SIgfried és zsigmond burgundiai változatával…

Folyt köv
Nibelung énekek és azok burgundiai “valóságtartama”

Több eltérő változata van, én most csak egy éneket szeretnék bemutatni egy elfogadott történelmi forrással – érdemes lesz végigolvasni:

hu.wikipedia.org/wiki/Nibelung-%C3%A9nek

„Virult Burgundiában egy szép, nemes leány, Különb nem volt nála a föld hajlatán,
Kriemhiltnek nevezték, erényes, büszke, szép, kiért sok hadverő hős áldozta testét, életét.”
-A második strófa Weöres Sándor fordításában

Cselekménye

„A mű fontosabb szereplői: Szigfrid, Krimhilda, Gunter (Krimhilda bátyja) Burgundiából, Brünhilda, Hagen (Brünhilda szolgája) A történet elején Krimhilda álmot lát, melyben látja jövendőbelijét, de azt is, hogy szerelmük egy viszály miatt nem lehet hosszú életű. Szigfrid megszerzi kincsét, ami egy LÁTHATATLANNÁ TÉVŐ SAPKÁT, majd pedig legyőz egy SÁRKÁNYt, aminek a VÉRÉBEN ha MEGFÜRDIK, akkor SEBEZHETETLEN lesz a bőre.

Szigfrid beleszeret Krimhildába, s mindenáron meg akarja kapni Gunter áldását. Gunter egyezséget köt Szigfriddel: neki adja húga kezét, ha cserébe Szigfrid segít csellel megszerezni Gunternek Brünhildát, a félelmetes erejű asszonyt. Szigfrid beleegyezik a cselbe, így a három próbán, amelyen Gunternek részt kell vennie ő is jelen van, s a láthatatlanná tevő sapkában segíti leendő sógorát. A terv beválik, Krimhilda Szigfridé lesz. Ám Brünhilda nem adja magát oly könnyen, így szerencsétlen Gunternek még a nászéjszakán is Szigfrid segítségét kell kérnie az asszony betörésében. Szigfrid segít védtelenné tenni Brünhildát, majd átengedi helyét a férjnek.

Nem sokkal később egy vasárnapi templomi szertartás előtt váratlan vitába keveredik a két asszony. Nem tudják eldönteni, hogy melyiküket illeti meg a másik előzékenysége, mellyel jelezhetnék, hogy rangban ki feljebbvaló. Krimhilda mérgében Brünhilda fejéhez vágja az igazságot az asszony legyőzéséről, s ettől az amazon iszonyatos haragra gerjed. Szolgáját, Hagent kéri meg, hogy vegyen elégtételt Szigfriden, amiért ilyen csúfosan elbánt vele. Hagen még előzőleg megtudta Guntertől, hogy akkor, mikor Szigfrid a sárkány vérében fürdött, egy falevél esett a lapockájára, így ezen a részen sebezhető maradt. A szolga ezt a titkot tudva és kihasználva végez Szigfriddel. Kincseit (közöttük a láthatatlanná tevő sipkát) a Rajnába dobja.

Krimhilda 13 évnyi gyász után újra férjhez megy, férjéül pedig Etele (Attila) hun királyt választja. Az új házasság nem szerelmet rejt, hanem bosszút, s nem sokára Krimhilda meg is hívatja a burgundokat vendégségbe. A burgundok a látogatás alkalmával összetűzésbe keverednek a hunokkal, akik haragjukban lemészárolják a pökhendi, rátarti vendégeiket. A csapatból csak Gunter és Hagen maradt életben. Krimhilda őket a király elé vezetteti. Felelősségre vonja Hagent előző férje haláláért, majd megpróbálja kicsikarni belőle Szigfrid kincseinek titkos rejtekét. Mikor látja, hogy hasztalan a vallatás, megöleti mind a kettőt. Azonban a testvérgyilkosságért Krimhildát is eléri a végzet: egy hun vitéz a mészárlás közepette őt is halálosan megsebzi.”

Ez egy abszurd, logikátlan kotyvalék, tele van logikai hibával! Ahogy utaltam rá sokszor pont ezek a logikai hibák tudnak segíteni a megfejtésben, ezért érdemes ezekre koncentrálni:

Főszereplők Burgundiából! Gunter esetleg HUNter? Krimhilda esetleg a történelmi Aladár anyja? Brünhilda-Krimhilda neve miért cseng össze? Van sárkány és sárkányvér, valamint egy Akhilleuszi tulajdonság, a sebezhetetlen bőr. Banális módon itt nem az achiles-ín a gyenge pont, hanem a lapocka, amire ráhullott egy falevél… A kincs, a láthatatlanná tévő sapka,, ami betakar és amit a gyilkos, mint egy kacatot a Rajnába dob (esetleg a vizi tündérnek?).

Ez az Iliász és Odüsszeia germán változata lenne?
Gunter képtelen betőrni az asszonyát még a nászágyban sem, ezért Szigfried segítsége kell hozzá? Utalás lenne Attila nászágyára ahol a halál érte? Brünhilda és Krimhilda rivalizálása, mintha ágyasok rivalizálása lenne! Szigfrid sebezhetőségét, hogyhogy csak az ellenség szolgája ismeri? Krimhilda 13 évi gyásza – esetleg Csaba 13 évi Thesszaloniki időzése? Majd Krimhilda második házassága bosszú házasság Attilával az elégtétel érdekében, ahogy Csaba is az ázsiai szkítiába megy csapatot hívni az Attilai trón visszafoglalására Aladárral szemben… Burgundiaiak és hunok egymás mészárlása – testvér gyilkosság…Krimhilda megöleti a testvérét! – ahogy Aladár is Csaba is egymást, ha tehette volna.

De mit ír a wiki történelmi valóságként?
hu.wikipedia.org/wiki/Br%C3%BCnhilde_frank_kir%C3%A1lyn%C5%91

folyt köv
Első házasságkötésére 566-ban (vagy 567-ben) Reimsben került sor. Férje a Frank Birodalom keleti részének, Austrasiának a királya I. Sigebert volt. A birodalom másik részének, Neustriának az uralkodója, Brünhilde sógora I. Chilperich ugyanakkor Brünhilde idősebb nővérét Gailswinthát vette feleségül. A házasságkötés alkalmából Brünhilde az ariánus hitről áttért a katolikus hitre is. I. Chilperich azonban a házasságkötés után sem szakított korábbi szeretőjével, Fredegundevel. Gailswintha ezért megfenyegette a férjét, hogy elhagyja, és természetesen magával viszi a hozományát is. Ekkor Fredegunde felbujtására 568-ban Gailswinthát megölték. A gyilkosságban I. Chilperich szerepe nem tisztázott, de végérvényesen Fredegunde mellé állt. Nővére meggyilkolása után Brünhilde a vérbosszú jegyében rávette férjét, hogy indítson háborút I. Chilperich ellen. A két asszony közti ellenségeskedés ezzel tovább élezte az örökösödés miatt már amúgy is meglévő konfliktust a királyi testvérek között. 575-ben I. Sigebert indított hadjáratot Párizsból I. Chilperich ellen, akinek sikerült elmenekülnie. Ám még ugyanebben az évben Fredegunda révén I. Sigebert gyilkos merényletnek esett áldozatul, s így I. Chilperich kezdeményezhetett ellentámadást, melynek során Brünhilde a lányaival együtt fogságba esett, majd Rouenbe került száműzetésbe. Az özvegy Brünhilde itt ment férjhez másodszor, mégpedig I. Chilperich legidősebb fiához, Merowech-hez, akinek az anyja I. Chilperich első jegyese, Audovera volt. A házasságkötéssel Brünhilde nyilvánvalóan ellenségét, Fredegundét akarta bosszantani. Röviddel ezután Champagneban felkelés tört ki I. Chilperich ellen, mellyel a király Merowechet gyanúsította, akit 577-ben le is győzött. Brünhildenek a zűrzavarban sikerült Autrasiába menekülnie."

Kérdések sora itt is:

566 miért nem 666? Biztos, hogy csak a házasságkötés miatt tér át az ariánus hitről? Chilperich nem éppen Childerik? Fredegunge gyilkosságra felbújtó német neve… utalás Aladár felbújtóira? Konfliktus, harc a királyi testvérek között akár az Attila fiai között… FOrgandó hadi siker.. aki kezdetben nyerő, vesztes lesz, akár Csaba… Brünhilda itt is kétszer megy férjhez, másodszor a korábbi ellensége legidősebb fiához MEROWECHez.. aki nem ALADÁR MEROVING inkább? Bossszú vágy…

Szerintem nem nehéz ezekben meglátni ALADÁR és CSABA történetét.
@zoltanh721: Köszönöm, ez új volt számomra.

Gyula tanulmányában visszatérnék arra a szerintem nagy horderejű és lényegi feltételezésre, miszerint Szent György legendájában összeolvad egy keresztény mártír, és Attila alakja.

A Képes krónika Tóth Gyula könyvének borítóján is feltűnő miniaturáján Attila Aquileiát ostromolja. Szántai Lajos megemlíti, hogy a lengyel-magyar krónikákban Atilla neve következetesen Aquila, ami sast jelent, vagyis Atillának itt a világban róla kialakult megkövesedett képpel kell megküzdenie, hiszen a város neve ugyanezt a névalakot rejti. Az élettelen kövek(amit a miniátor a város ürességével fejez ki), annak a fagynak a szinonímája, amit György névünnepe "búcsúztat" április 25-én. Az általam már hivatkozott tanulmányában Fülöp Szabolcs(Fényes világ)egy helyen három jelenetést tár föl a György névből: HuRoK(utalás a Bak-képjelére, ilyen hurkos farokkal ábrázolják Szent György sárkányát is)), Kő-RöG(ez nálam Aquilea kőfalait jelzi aktuálisan), és Hő-eRőK. Hogyan omlanak le végül a város falai? Attila nyergekből rakott máglyájától. Csakhogy ne feledjük: Szántai Attiláról, Fülöp Szabolcs Szent Györgyről gondolkodott el, egymástól függetlenül!
Az egész miniatura fölött mintegy őrködik a fekete madaras zászló. Korábban a mitológiai enciklopédia Karakusz névalakján akadt meg a szemem "...fekete madár,fekete madár vitéz, a keselyű és a sas metafórikus neve" Vagyis a kirgiz és a kazah hagyományban megőrződött fekete madár a György név felé mutat a lengyel-magyar krónikás hagyomány sasmadara az Atilla nevet rajzolja elénk. Nagyot tévednék, ha azt mondanám: ez az a szellemiség(madár), ami György és Attila egymáson áttetsző alakjában történelmi szerephez jut a testiség mocsarába(sárkány)süllyedt hatalmi központ hatástalanításában. Attila és György azonossága nem a testiség, hanem a szellemiség szintjén ragadható meg inkább. És ez a magyar krónikák Turul-forma madárral jellemzett szellemisége indítja el Emesében a Szent királyok nemzetségét, ami, ha hiszünk az egybecsengő adatoknak, Krisztus után a tizenharmadik nemzedék lesz.

Kedves Gyula! Én úgy látom, mégsem nagyon lehet nélkülözni a vizsgálódásnál az asztrálmítoszi megközelítést, hiszen ez egy nyelv, amit a vizsgált korban képeken és szövegekben is beszéltek, enélkül nehezebb lenne ezek helyes visszaolvasása is. Ez a rendszer egyetemes tér-idő modellként az írásbeliség évszázadaiban, a hamisítások évszázadaiban is lehetővé tette az igazság kimondását. Ez komoly kontrollt jelent olyan vizsgálódásokban, melyek néha igencsak szórványos írásos anyagon nyugszanak. Ezek között való ösztönös tájékozódásunkban, nem árt a túloldalról is megszemlélni eredményeinket, jó e az irány, van-e összhang, hiszen a Fehérlófia mese kozmikus tér-idő színeit nem oltja ki a történelmi
megvalósulás tere és ideje. Számomra megnyugtató, ha ezek a párhuzamos síkok harmóniában vannak.

Még annyit hadd mondjak el, hogy az ön blogja az első olyan informatikai felület, ami hozzászólásra ösztönzött. Köszönöm, hogy egy ennyire emelkedett témáról mélyíthettem el szemléletemet befogadás és gondolkodás által.
@csan2:
Örülök, hogy a Nibelung-ének nem csak nekem szúrt szemet, de én nem bírtam ilyen szempontból kibontani.

Azért ehhez is néhány adalék:
Günther - HUNter => Vadász (jellemző eszköze az íj, Ijász csillagkép, maga az Orion)
Ugyanezen a ponton megintcsak befigyel az Ariánus - Mohamedán kérdéskör, a maga időcsúszásával, a maga "egyházszakadásával".
Ugyancsak feltűnik az a szoros kérdéskör, hogy Ariánus épp azoknál a népeknél volt népszerű, ahol az Orion csillagképnek fontos szerepe volt.

Ugyanakkor maga a mohamedán/muszlim vallás a mai formájában erősen eltér a kereszténységtől.
Na de ez sem egy másodperc alatt alakult ki!

Szóval van itt még mit keresni, kutatni...
@gigabursch:

Az ariánus mozgalmat is tervezem körbejárni,hisz Tóth Gyula által a könyvében felvetett gondolatok is beleillenek ebbe a rendszerbe...

De addig is még az előző fő szálat szeretném folytatni:

Szigfrid, Krimhilda, Gunter (Krimhilda bátyja) Burgundiából és Hagen (Brünhilda szolgája). Érdekes lista! Utaltam arra, hogy képtelenség, miszerint csak az ellenség szolgája tudja a sebezhetőségét SZigfridnek!
Kicsit tovább kutakodva választ haphatunk erre az anomáliára is. Egy másik változatban már más összefüggésben jönnek elő:

en.wikipedia.org/wiki/Atlakvi%C3%B0a

Atlakviða (The Lay of Atli) is one of the heroic poems of the Poetic Edda. One of the main characters is Atli who originates from Attila the Hun. It is one of the most archaic Eddic poems. It is preserved in the Codex Regius and the same story is related in the Völsunga saga. In the manuscript the poem is identified as Greenlandic but most scholars believe that this results from a confusion with Atlamál.
Synopsis
Atli, king of the Huns, sends a messenger to Gunnarr, king of the Burgundians, and his younger brother Högni. The messenger says that Atli is inviting the brothers to his court and offering them great riches. The brothers are skeptical of the offer since they already have an exceedingly great treasure of gold. Confirming their suspicions is a ring sent by their sister Guðrún, Atli's wife, with a wolf's hair wrapped onto it. Atli obviously plans treachery but Gunnarr still decides to take up the offer, vowing that if he doesn't return no-one will benefit from his riches.
As Gunnarr and Högni arrive at Atli's court they meet Guðrún who tells them that they should not have come. Gunnarr is seized by Atli's men while Högni fights and kills eight men before he is subdued. The Huns ask Gunnarr if he wants to ransom his life by telling them where he has hidden his gold. He tells them that he wants to see Högni's heart. They first cut out the heart of a cowardly man named Hjalli and bring it to Gunnarr but he sees from the cowardly trembling of the heart who its owner was. Then they cut out Högni's heart and he dies laughing. Gunnarr recognizes the heart of his brave brother but tells the Huns that now that he alone knows the location of the gold he can be certain that it will never be disclosed. The Huns then throw him into a snake pit where he dies playing a harp.
Guðrún prepares a banquet for Atli and his court. When the feast is well underway she tells Attila that he is actually eating the flesh of their two sons. Later she kills Attila in bed, frees his dogs and servants and burns his hall.

Itt Gunnar (Gunter) és Högni (Hagen) megint együtt szerepel Attila színe előtt. Míg az előző idézetnél (Gunter és Hagen néven) Hagen áruló volt, felelős Gunter barátjának és Szigfried haláláért, addig itt ebben az angol nyelvű változatban már jó testvérek, ahol GUNnar a burgundiai király, akit vendégségbe hív Attila a HUN!
És aki viszont keveri a lapokat, ráadásul farkasnak a szőrével szennyezi be a gyűrűt az Attila felesége. (Nem árt emlékezni, hogy a testvérgyilkos Romuluszt pont egy farkas szoptatja!) Majd jön Attila gyilkolása az elrejtett aranyak miatt!

És itt is logikai hiba található pont az állítólagos kincsekkel kapcsolatban...

De még mindig az első változatnál maradva, érdemes beszélni a sárkányról:
Szigfrid legyőz egy SÁRKÁNYt, aminek a VÉRÉBEN megfürödve SEBEZHETETLENné vált.

Majd ez következik: “így a három próbán, amelyen Gunternek részt kell vennie ő is jelen van, s a láthatatlanná tevő sapkában segíti leendő sógorát. A terv beválik, Krimhilda Szigfridé lesz. Ám Brünhilda nem adja magát oly könnyen, így szerencsétlen Gunternek még a nászéjszakán is Szigfrid segítségét kell kérnie az asszony betörésében. Szigfrid segít védtelenné tenni Brünhildát, majd átengedi helyét a férjnek.”

Hagen még előzőleg megtudta Guntertől, hogy akkor, mikor Szigfrid a sárkány vérében fürdött, egy falevél esett a lapockájára, így ezen a részen sebezhető maradt. A szolga ezt a titkot tudva és kihasználva végez Szigfriddel.”

Honnan ismerősek ezek a képek? Az Excalibur történetéből. Uther Pendragon Merlin és a sárkány segítségével nemzi Arthurt a konkurens királyjelölt felesége meghágásával. Ahogy az angol változatban, úgy itt is a sárkány ereje kell ehhez!

Korábban már utaltam az Odüsszeia Inó fátyla és az Excalibur asztrálmitoszi kapcsolatára. Mindkettőben a Halak-Vízöntő-Bak kapcsolat jelenik meg, olyan formában amit Pap Gábor vízöntő paradoxonnak nevez. És itt mivel találjuk szembe magunkat? Láthatatlanná tevő sapka, azaz vízöntői attributum! És mi lesz ennek a sorsa Sigfrid megölése után? Vízbe dobják, ahogy az Excaliburt, a csodakardot és Odüsszeusz is Ínó fátylát! Ezek nem véletlen egybeesések, ezek azonos gondolkodásmódra utaló jelek! Itt nem az a kérdés, hogy tényleg létezik-e vízöntő paradoxon, hanem hogy Homérosztól- Angliáig és a frank germán mitológiában is azonos elemek jönnek elő!!!

folyt köv
Hajdanán megfogadtam nem említem többet az asztrálmitoszi összefüggéseket, de annyira szemet szúróak, hogy nem lehet őket letagadni. Hasonlóan ahogy a párhuzamos dátumozásokról sem lehet nem tudomást venni az egyes krónikákban …

És még nincs vége az összefüggéseknek! Odüsszeusz történetének megfeleltetéséről már szóltam korábban is. Erről bővebben itt lehet olvasni, nem kívánom magam ismételni:
www.naput.hupont.hu/27/odusszeia-naput-elemzese-i.
De Akhilleusz története is párhuzamba állítható ezzel a történettel!
(www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara ) sőt ezen keresztül a SZent László templomi falfestmény soroaztok is.
Itt valami olyan complex rendszerről van szó, melynek vélhetően központja Attila, és ennek érdekében még a Homéroszi műveket is hozzáigazították Attila személyéhez (www.naput.hupont.hu/32/odusszeia-naput-elemzese-v )

De kanyarodjunk vissza a sárkányhoz!

Sigfid először legyőzi a sárkányt, ahogy Aladár is Attilával a sárkány Rómát. Majd megfürdik a vérében, azaz azonosul vele... Ezt tette Attila is, de őt az erkölcsi magassága megvédte a beszennyeződéstól. Aladárt viszont már nem... A sárkány vér nemcsak a bőrére tapadt, hanem a lelkébe is beívodott épp annyira, hogy kirobbantsom a hatalom érdekében egy hun-hun testvérharcot!

Ami Sigfrid esetében a sárkány vére, az Akhilleusz esetében a Styx folyó. Az Iliásszal kapcsolódó elemzésemnél még nem jutott eszembe, hogy érdemes lenne ennek jelentését is jobban megnézni. De most megtettem és újabb meglepetés ért.

Gyula! Önnek megint igaza volt..., de nekem is. Két rendszerben gondolkodunk és sorban átjárókra akadhatunk a két rendszer között!

en.wikipedia.org/wiki/Styx

The Styx (/stɪks/; Ancient Greek: Στύξ [stýkʰs], "Hate, Detest") is a river in Greek mythology that formed the boundary between Earth and the Underworld

Azaz mitológiai határ folyó a földi lét és az Alsó világ között, ahonnan feljön a sárkány pusztítani!
Ha az alsó világ maga a sárkány, akkor az ott lévő folyók értelemszerűen a sárkány vérének is megfeleltethetők! És a jelentése: GYŰLÖLET!
Attila küldetése a kereszténység, a szeretet vallás védelme épp a gyűlölettel szemben!

Folyt köv.
@csan2:
Ha valaki - viselkedése folytán - gyűlöletben, utálatban mártózik meg (ti: mások gyűlötében, utálatában), annak - utalva a mondásra - hosszú élete lesz. Hacsak nem találnak a felé irányuló gyűlöleten egy rést, ahol meg lehet törni őt.
S aki ezt a gyűlöletet le tudja bontani és ezt szeretetté tenni, az jelentős emberi, lelki, szellemi felemelkedésen megy keresztül.

hmmm...
@gigabursch:
Tisztelt Gigabursch. Pár nap óta tűnóüdök Attila és az Ariánizmus kérdéskörön.

Kiinduló idézetnek Tóth Gyula könyvéből ezt a mondatot tekintem:

„Az ostrogótok, vizigótok, lombardok, vandálok, burgundiaiak mind-mind az ariánus tanokat fogadták el, s e mozgalomnak számtalan követője akadt Antiochiában és Alexandriában is. Sürgősen tenni kellett tehát valamit, hogy ezt a folyamatot mielőbb megállítsák. A híres niceai zsinat összehívásának éppen az ariánus eretnekség elleni fellépés volt az apropója!”

Sok minden motoszkál bennem, de mégsem akar összaállni egy teljes egészé.

Valahogy az az érzésem, hgoy még UWE is ködösített kicsit, hiszen a szíriai Antiochia ugyanugy hellenisztikus város volt, ahogy Alexandria is.
Így nem lehet (csak) hellenisztikus alapokra visszavezetni az ariánus tanok területi térhódítását.
Gondoltam pont az ellentétére is, hogy mindkettőnél van hettita báttér, ahogy Ravennánál etruszk.... De az gyenge magyarázat...

Észrevételében utalt az Orion "Nimród" csillagképre. Lenne kedves bővebben kifejteni, hátha ezzel tudna segíteni az elakadt gondolatmenetemben.

Köszönettel
@csan2:

Véleményem szerint ariánus témakörben egy óriási félreértés bújik meg a sorok között. Tudniillik Attila nyugati hadjáratát 44 évvel korábbra datálva alán, vandál és szvév hadjáratként írták meg. Az alánokról pontosan tudjuk, hogy azonosak a ma is köztünk élő jászokkal. A jászok megnevezésére használt ALÁN név azonban átesett az általunk már jól ismert R-L hangváltozáson, az ugyanis eredetileg az iráni ARIAN szóval egyezett meg, melynek jelentése "nemesek". Vagyis a félreértés abban áll, hogy az ARIAN - ALAN népnevet helytelenül összekeverték, vagy szándékosan összemosták a Szentháromság tagadó arianizmussal, melynek neve viszont már Arius nevéből származik. Ezért ma már úgy látom, hogy a népvándorlás népei (ostrogótok, vizigótok, lombardok, vandálok, burgundiaiak) valóban sohasem voltak ariánusok. Csak a velük együtt mozgó, velük folyton együtt emlegetett jász-alán nép neve az, ami megtéveszti a kései történelembúvárokat.
Eddig csak a történetben szereplő személyeket vizsgáltuk meg,és egyáltalán nem fordítottunk figyelmet a sárkányölő fegyverére:a lándzsára.Ha a hősünk szent, akkor a híres fegyverének, a lándzsának is szentnek kell lennie. Egyetlen ilyen fegyverről tudunk. Nézzük meg, mit lehet tudni erről a fegyverről,és milyen analógiái vannak a történelemben:
"Ézsaiás próféciája a Messiásról így szólt: "Az ő csontja meg ne törettessék."Annás, a szanhedrin tanácsadója és Kajafás főpap hogy a tömeg számára bebizonyítsák:Jézus nem a Messiás,csupán a papok hatalmának eretnek támadója - meg akarták csonkítani a testét. Mindenkivel tudatni akarták,hogy Ézsaiás próféciája nem Jézusról szól."
"Az idő múlása el is hozta számukra a szükséges indokot.Annás ugyanis a törvény nagy hatalmú embereként be kellett tartsa azt az előírást, hogy Sabbatkor tilos kivégzést tartani.Poncius Pilátushoz folyamodtak hát, hatalmazza fel őket a keresztre feszítettek végtagjainak eltörésére, hogy a kivégzettek még alkonyat előtt kilékeljék lelküket azon a bizonyos péntek délutánon.
Egyedül Gaius Cassius nézte végig, miként törik és zúzzák össze a Tópap szolgái a Jézus Krisztus balján s jobbján álló keresztre feszített Gestas és Dismas csontjait.
A római centurio oly irtózattal figyelte a két lator testének megcsonkítását, annyira meg volt rendülve Krisztus bátorságától, amellyel felszegeztetését elviselte, hogy eltökélte,megvédelmezi a názáreti testét.

Lovát a magas,középső kereszt felé ugratva, lándzsát döfött Jézus Krisztus jobb oldalába, a negyedik és az ötödik borda közt át szúrva mellkasát. "
"Az őskeresztények úgy vélték, hogy egy pillanatig az egész emberiség sorsa volt Gaius Cassius kezében. A Lándzsa, melyet Krisztus oldalába döfött,a kereszténység egyik legbecsesebb kincse lett,s különös legenda szövődött köré."
"Egy másik verzió szerint viszont már Nagy Károly is birtokolta a csodálatos fegyvert, és 47 csatát nyert meg a segítségével. A legenda szerint a Lándzsa nemcsak világi hatalmat és hadi sikereket biztosított a császárnak, hanem a tisztánlátás képességével is megajándékozta.Végül azonban a Lándzsa okozta a halálát is;ugyanis aki kiejti kezéből vagy egyszerűen elveszíti az ereklyét, azt hamarosan utoléri a végzet.Így volt ez Nagy Károly esetében is,aki miután véletlenül kiejtette kezéből a Lándzsát,néhány napon belül meghalt. "

"Nagy Konstantin, a világtörténelem egyik legrejtélyesebb figurája,azt állította,hogy a gondviselés vezette útját,amikor a korszakos jelentőségű,a Réma melletti Milvian hídnál vívott csatában Longinus Lándzsáját a kezében tartotta.Ez a csata vezetett oda,hogy a kereszténységet Róma hivatalos vallásává kinevezzék."aranylaci.freeweb.hu/jezus-ereklye/jezus-ereklye.htm
"A hagyomány szerint ennek a lándzsának köszönhetően verte vissza Aetius Attila hunjait" www.ktp.hu/index.php/vedszentek-hsoek-katonak/katona-szentek/117-szent-longinus
"A keleti népeknek viszont a lándzsa valóban hatalmi jelvény volt. Ezért látjuk a szkíta, a párthus és a kusán királyok kezében. Ők a hatalmat magától az Égben lakozó Istentől kapták. S 1968-ban Nagyharsányban valóban előkerült egy éremlelet 38 db ezüst pénzzel s ezen mit látunk? Az előlapon LANCEA REGIS köriraton belül az égi felhőkből alányúló kéz zászlós lándzsát nyújt le,a hátlapon pedig CIVITAS REGIA köriraton belül keresztes, boltozatos koronát látunk. Ez teljesen egyértelmű!" www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mlenniac.htm

"Van egy kép Atilláról az 1480-as években megjelent Thúróczi Krónikában,amely azt a képet örökíti tovább,amely a bölcs,idős uralkodót állítja elénk.A jobb kezében kard, a bal kezében,lándzsa végen a Turul madaras zászló látható."
www.szittya.com/atillavilagmegvaltoja.html

"Ezen a ponton kezdett derengeni előttem, hogy a tetrarchia agóniája és felbomlása után felbukkanó Nagy Konstantin bizony senki más nem lehet,mint maga Aladár!"maghreb.blog.hu/2012/07/24/nagy_konstantin

"A két világháború között pedig volt olyan unitárius folyóirat,amelyet ki is nyomtattak, s amelyben az szerepelt, hogy „Atilla a mi egyetlen szentünk.” Az unitáriusok az ősvallás folytatóiként határozzák meg magukat.Ez is hivatalos vélemény volt részükről a két világháború között, s ennek az egyháznak egyetlen szentje volt, Atilla."www.szittya.com/atillavilagmegvaltoja.html
Úgy tűnik tehát, hogy Szent György nem másnak, mint Atilla személyének és Attila fiának,Aladárnak az összegyúrásából született meg,hiszen személyükkel annyira összeforrt a dárda, a szent Dárda, Longinusz Dárdája. Atilláról is úgy tartja a monda,hogy ő birtokolta a nevezetes dárdát.Ezt igazolja még a GyöRGy névalak is,amelyben világosan felismerhető egyrészt a magyar GyeReK hangalak,de maga a fegyver is,hiszen a DárDa szó is szépen ide illeszthető,ha ismerjük a magyar nyelv sajátosságát:
"palóczos kiejtésü szó; l. DIÓ. GYIÓ"
" D :A ki nem fejlett beszédszervü gyermekek, vagy selypesek nyelvén g és gy helyett használtatik"
osnyelv.hu/czuczor/
@( Tóth Gyula ): Köszönöm
Valami hasonlón tűnódtem én is... túl erős volt az ellentmondás.

hu.wikipedia.org/wiki/Antiokheia

Antiochia pátriárkája ekkor megelőzte rangban ajeruzsálemit, az alexandriait és a rómait is. Bár ez csak rövid időre volt így, az egyházak és a pátriárkák nagyjából egyetértettek abban, hogy Róma lesz a kereszténység központja. Antiochiát már megrázta az első földrengés, és sokat veszített hajdani rangjából, de az antiochiai pátriárka az egyház szervezetében még mindig igen nagy befolyást tudhatott magáénak. Az antiochiai egyház tagozódása és mai szerteágazó alakjának létrejötte 451-ben kezdődött el. A Khalkédóni zsinat határozatainak következtében az egységes keresztény egyház először vált szét. Az egyetemes zsinat tételeit elutasító közösségek létrehozták az ókeresztény keleti egyházakat, amelyek jórészt monofizita tanokra épülnek. A kereszténység ezen ága mind a mai napig fennáll. Az antiochiai egyház vezetésében a zsinat egy ideig nem okozott törést. Majd 544-ben a monofiziták és az ortodox keresztények nem tudtak megegyezni az egységes pátriárka személyében, ezért ekkor ketté bomlott az antiochiai pátriárka hivatala. A monofizita ágból alakult ki a Szír Ortodox Egyház, az ortodox ágból pedig az antiochiai ortodox egyház, mindkettő vezetője ma is viseli az Antiochia pátriárkája címet.

Talán ez lenne az eredete ennek az mozgaolomnak?
Az utóbbi néhány hozzászólásban két dolog került terítékre. Egyrészt az ariánizmus kapcsán felmerült az alán népnév, másrészt szóba került Longinus lándzsájának kérdése. Zentai Ákos a Gutkeled nemzetségről írt fejezet második része alatti hozzászólásában a következőket írta:

"Bors és Lionel lovagok nagybátyja Lancelot nevét is érdemes megnézni. A név alapját a "lance" szó képezi, ami angolul lándzsát jelent."

Vagyis Zentai Ákos Launcelot nevében azt a "lándzsa" szót vélte felfedezni, amely lándzsával végső soron Szent György is legyőzte a sárkányt. De Launcelot nevének van egy másik magyarázata is, és az legalább ennyire érdekes. Bizonyára az itt kommentelők ismerik a Scott Littleton és Linda Malcor szerzőpáros által írt magyar nyelven is megjelent könyvet, melynek címe: Szkítiától Camelotig. Ebben találtam a következő érdekes gondolatokat:

"Személyes beszélgetéseink során Gunar Freibergs javasolta, hogy a szó lanc- tagja a latin Alanus torzulása lehet, mégpedig úgy, hogy az alán népnév latin alanyesetéből -us végződéssel alakult Alanus szó franciás végződést kapott: "Alanus à Lot”: Azokban a helynevekben, ahol lance- szerepel, a ce azért alakult ki, hogy megőrizze a c lágy hangzó mivoltát, azután is, hogy a ç hangról lemaradt az alsó vessző (a francia ç hang ugyanis sz-nek ejtendő, de ha a c mögött -e áll, akkor az is) A ç viszont általában északon fordul elő, mégpedig olyan elnevezésekben, amelyekben eredetileg z szerepelt: például Alenzon az idők során Alençon lett. Az viszont a többes szám s (ejtsd: sz) jeléből keletkezett, mint azt legjobban a Pireneusok régiójában található alán helységnevek mutatják: a Bréche d’Allanz jelentése például "az alánok szorosa.” Viszont ha ugyanezek a hangeltolódások jelentkeztek a Lancelot név alakulása során is, akkor az "(A)lanz(e)lot" nevet kapjuk vissza. Márpedig az egyik legkorábbi szöveg, amely Lancelot történeteit tartalmazza, "Lanzelet" néven említi őt. Ugyanakkor a "Lanselos" formát találjuk Chrétien Le Conte del Graal (vagy máshol (Perceval) című művében, vagy Huth Merlinjében illetve Guillaume le Clerc 1200-1233 között született Fergus című művében, míg a walesi forrásokban a "Lawnslot" név jelenik meg. Viszont ha a lanz-tag Lancelot nevében valóban az "alánok" kifejezést takarja, akkor kétségtelenül új magyarázatot adhatunk a szóra. Elképzelhető, hogy az alánok és egyes germán törzsek (például a vizigótok) hosszú együttélésének eredményeként kaptak alán helységnevek s birtokos ragot (például Alenzon "alánok városa" jelentésű) Gallia északi részén, míg délen az alán helységnevek germán többes számmal és újlatin "à" vagy "de" birtokos raggal (pl. Bréche d’Allanz) szerepelnek. Az első esetben a Lancelot név eredetileg "(A)lanz-lot" lehetett, és jelentése "az alánok földbirtoka (öröksége)”: A második esetben az d hangot (ami később ki is eshet, de megőrződhet a Lancelot név második e magánhangzójaként) kell beillesztenünk az "Allanz" és a "lot" szavak közé, s így a "Lot alánjai" jelentést kapjuk. Mindez felveti a kérdést, hogy hol lehetett a szóban forgó Lot nevű hely. Mivel az alánok letelepedése során az egyik leginkább érintett régió a Lot-folyó környéke volt, egyre hihetőbbé válik, hogy a Lancelot szó eredetileg (A)lans-à-Lot vagy Alanus- à-Lot lehetett, különösképp, ha Lancelot történetei Franciaország déli részéről erednek, s csak később kerültek el északra, Párizs környékére és Normandiába (ahol Marie de France és Chrétien de Troyes alkottak). Vagyis a Lancelot név jelentése "Lot-i Alán"."

Vagyis figyeljük meg: akár a LÁNDZSA, akár az ALÁN nevekből vezetem le LAUNCELOT nevét, az így is meg úgy is ugyanahhoz az eseménysorozathoz vezet: Attila dicső hadjáratához. Mert ez a hadjárat volt az, amelyet ALÁN, vandál és szvév hadjáratként írtak meg 44 évvel korábbra csúsztatva. És ez a hadjárat volt az, ahol Attila Szent Györgyként szúrta át a sárkányt LÁNDZSÁJÁVAL.
Miért éppen BURGUNDIA?

Kedves Gyula, joggal kérdezheti miért járom annyi féle képpen körbe a burgundia kérdéskört. A térkép miatt!
Nézem a térképeket és „egy gondolat bánt engemet” – „MIÉRT ILYEN IDÉTLEN MÓDON DARABOLTÁK FEL VERDUNBEN A FRANK BIRODALMAT ?”

Frank Birodalom
en.wikipedia.org/wiki/File:Frankish_Empire_481_to_814-en.svg

Verduni harmadolás:
hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Verduni.png&filetimestamp=20051205125727&

Hogy lehet így egy birodalmat felosztani? Ez inkább a nagyrágszíj parcellázás, mint birodalom felosztás!
Irányítani és védeni szinte lehetetlen!

Ami viszont mindenképpen érdekes: Dániától szinte egyenes vonalban le lehet jutni Burgundián keresztül Provancig. Ami megtöri ezt az egyenes csíkozást, az az Alpok hegyláncai.
Burgundia kapcsán szó volt Provence tartományról és annak Baszk (katalóniai) kapcsolódásáról. A baszkok szármzásáról, nyelvéről, eredetéről Ön már külön tanulmányban foglalkozott. A BASKiria, ISPÁnia (ispán-kapitány) szavak eredetét is vizsgálta, ahogy megemlítette a magyarokkal megegyező vércsoport és a magyar nyelvhez hasonlóan ragozó (agglutináló) baszk nyelvi sajátosságot is.
Cikkében nem kevesebbet állít, mint hogy „A baszkok tehát Attila Hispániában rekedt és ott letelepedett seregének utódai.” Az elit hun hadsereg maradványa.
Vélhetően az a seregrész, kik az Aladár-Csaba konfliktus esetén Csabát támogatták! És ahogy a térképen is látszik, Attila halála után két tűz közé szorultak!

Nem szabad elfelejteni, hatalmas seregrészről volt szó... és vélhetően az ő mozgásuk, letelepedésük nyomát jelzi a „nadrágszíjas térképszelvény”

Így már érthető miért is beszélnek kétszeresen is a Meroving, majd a Karoling Birodalmak felbomlásáról, hiszen az az attilai hun birodalom nyugati felének felbomlása volt!

De nem három, hanem csak két részre bomlása!!! Hisz az osztozkodás alapja atól függött, hogy
Aladárt, vagy éppen Csabát támogatták a belharcban.
És az Aladárt támogató részeken létrejött egy Csabát támogató sáv a hajdani elit hun alakulat, a Hispániába leküldött, de időben vissza nem érkezett hadak maradványai jóvoltából. Az ispánok (kapitányok) egy része biztos, hogy letelepedett Hispániában, mások átkeltek a Gibrealtári szoroson...de vélhetően egy nagyobb rész mégis elindult visszafelé. De lekésték a csatlakozást, a Nagy Csatát és már nem siettek úgy vissza, hanem megálltak ott ahol voltak... és letelepedtek. Letelepedtek Provenceben, Burgundiában.

Érdemes összenézni a krónikás hagyományunk állítását és egy földrajzi tényt:
A földrajzi tény, hogy Hispániai félszigetre legkönyebben a pireneusok széleinél lehet átkelni. Továbbá a krónika szerint Attila Zsigmond legyőzése után lerombolta Strasssburg falait (ez most sem ártana), valamint több burgundiai várost. Ezt követően vonult csak Catalaunumba, de előtte még a hadai harmadát átküldte Hispániába. Elég csak a térképre nézni, hogy melyik út a legrövidebb StrassburgLyon és Barcelona között? Ez, mely az állítólagos verduni szerződés alapját is adja.

Szóval az útközben ragadt, a catalaunumi vérfürdőt lekésett ispánok letelepedtek ott ahol a hír érte őket és megpróbálták élni az életüket. Ennek része volt, hogy azt ami számukra a legfontosabb életcél volt, tudásban, történetekben megpróbálták átörökíteni az utódaik számára. Azaz Attila, Aladár és Csaba történetét.
De közben lassan nyelvet cseréltek, vegyes házasságok által lassan feloldódtak ők is a frank, germán tengerben...

És ahogy keverdtek, feloldódtak úgy már egyre zavarosabbá vált, ki kit árult el... ki volt jó és ki a rossz... Ki kinek az anyja, felesége. A hatalom és a krónika írás (kinek érdeke volt Attila negativ színben feltüntetése) erre még rásegített.. Így számunkra már csak ez a zavaros Krimhildától, Brünhildától, Attilától és Guntertől visszhangzó történelmiesített kotyvasz maradt...

A nibelung énekek kapcsán fontos egy kérdést megfogalmazni az Edda énekekről:
Hogy lehet az, hogy az Eddák, a germánok szent „eposzai” nem a német területeken maradtak fenn? Hogy lehet, hogy csak a perifériákon (Izland, Norvégia) és innen a burgundiai területeken maradtak fenn egyes strófák a német és frank hősi múltból?
Mert ezek a területek sokkal jobban megőrizték a fehér hun és Attilához kötődésüket mint a germán törzsek által uralt területek.

Újra érdemes visszakanyarodni a Nibelung énekekhez: Az a Siegfried, ki megfürdik a sárkány vérében, melyik terület uralkodója? Attila (és az attilai szellemiséget magukkal továbbvivő hunok) udvarába, birodalmába belépő Gunnarok és Högnik valóban baráti céllal érkeznek? Esetleg a hódítási kisérletet lehet a „látogatás” célja, melyet csak az útökor szépítése minősít baráti látogatásnak? Hiszen volt ilyen is bőven a történelemben...

folyt köv
Nézzük meg jobban ezt a bizonyos verduni térképet újra és az események leírását.
hu.wikipedia.org/wiki/II._K%C3%A1roly_nyugati_frank_kir%C3%A1ly

“A háború a Verduni szerződésselért véget 843 augusztusában. Ennek értelmében Károly lett a független Nyugati Frank Királyság királya, amely nagyjából megfelel a mai Franciaországnak és Katalóniának. Német Lajos szerezte meg a Frank Birodalom keleti felét, amely Keleti Frank Királyság néven lett független királyság, majd később Német Királyság néven a Német-római Birodalom magja. Lothár megtartotta a császári címet és Lombardia vaskoronáját. Ezen felül uralma alá vette a Flandriára, Burgundiára és a Rajna völgyére kiterjedő Középső Frank Királyságot.”

És itt van egy KOPASZ KÁROLY… aki a második sorszámot kapta a Nagy Károlyok sorában. De miért KOPASZ?
A legszebb ebben a kérdésben, hogy senki sem várna ilyen választ:

“Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára, utalt.”

AZért hívták kopasznak mert súrú haja volt. Ez az indok megint a hivatalos történetírás szégyene. Iskola példája lehetne a népbutításnak!

Hogy hangzik Kopasz Károly neve angolul, németül vagy éppen dánul ?

Charles the Bald … Karl der Kahle ... Karl den Skaldede

Azok akik nem tudják kimondani a R-t mit mondalnak? L. Így a franciák, akik és azon németek kik kínlódnak a R hanggal, hogy ejtenék ki a BÁRD-ot? BÁLD… BALD. Hiszen ALadár utódjáról van szó (ha nem éppen megint Ó róla) így érthető a Bárd hangsúlyozása… Egyébként a nagy haj kire is utalt az Ön tanulmányában? Megint ugyanoda jutunk vissza: Meroving-Karoling-Károly-Bárdos-Aladár…

A bald érthető, de a skaldede-nek mi köze a hunokhoz, Attilához? A választ erre is Ön adta meg korábban a Baszkok írásában:
“Igen ám, de a baszkok sohasem nevezték magukat baszkoknak! Saját önelnevezésük így hangzik: euskaldu! Baszk néven kizárólag csak más nemzetek nevezik őket”

Az euSKALDu és a SKALDede között elég nagy az egyezőség!

Gyula bízom benne azért talált hasznos gondolatokat a napokon át tartó kommentjeimben. Ha sikerül tűzetesen átnézni majd őket szívesen venném ha véleményezné...

Tisztelettel
Dobos Csanád
Az elöbb éppen Csan2 irása nyomán Burgundiáról készült wikipedia szócikket olvasgattam, és ott szó van egy Görög irórol aki leirja egy az egyben, hogy a Burgundok Hunok.

en.wikipedia.org/wiki/Burgundy

"However, Agathias identifies Burgunds (Βουρουγουνδοι) and Ultizurs as Bulgaric people of Hunnic circle tribes, near relatives of Turkic Cotrigurs and Utigurs."
Az egyik jegyzetemet lapozgatva a turul kutatás révén újra visszajutottam Irán és Pakisztán földjeire, és lássanak csodát, a turul eredetileg nem madár - hanem sárkány mégpedig tollas sárkány (amit archeológusok meg is találtak mint övcsatot a szabír-akkád-méd nemeseknél), ami később turk hatásra lett csak madár. Eredetileg a neve Simurgh volt, aminek olyan tulajdonságot is tulajdonítottak - hogy képes volt világok közt utaztatni felkapva az embert ha etetik. Az akkád méd kurd arab történetben birkahúsdarabokkal eteti a főhős...namost ha ez eredetileg sárkány, és megölni jönnek... vélemény?
@Z. Ákos:"Szent Mihály földi megtestesülése Szent György"
Mesélem a feleségemnek az itt tárgyalt témát, az új felismeréseket, erre megszólal, régebben mindig Szent Mihály és Attila kapcsolatáról beszéltél... Hát persze, mert egy XIX. századi "emeletes" pásztorboton(Vas megye népművészete, 1996, szerk.Gráfik Imre) Mihály angyal alatt Atila alakja van kifaragva, alatta pedig egy vadász(hunter?). Milyen érdekes, hogy az ég alatti szférában, de még nem teljesen földi közegben jelenik meg Atila mint zászlós katona (ez György szerepköre?),mert nála még lejjebb van a vadász, aki egyszerű földi halandónak tűnik. Vajon ő is valaki?
A lándzsa témával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy az olyan, mint egy tengely, ami végső soron összeköti az égi és a földi közeget, vagy a szellemit és a testit. (Ez a képlet azt bizonyítja, hogy szükségünk van a sárkány erejére, de annak megfékezésére, uralására legalább annyira. Haich Erzsébet Szexuális erő és jóga című kötetében jut egy fejezet Szent Györgynek is.)
@csan2:
Az a baj, hogy én is csak egy helyben toporgok, mint a gyulladás, ami jó lenne ha kifakadna, de ki sem fakad, fel sem szívódik. Van, és őröl. Vár.
Valamit érzek, de még a kérdésben is bizonytalan vagyok.

@( Tóth Gyula ):
Ez viszont számomra (pedig már volt róla szó) most esett csak le.
Akkor viszont Arius püspök tanai és Mohamed (hej, de jó lenne, ha tudna valaki görögül is meg arabul is, melyik név mit is jelent milyen nyelven) lehet, hogy könnyebben összeköthetők (megoldva tényszerűen kb 3 évszázadot a naptár problémából), ráadásul innentől kezdve igazolható, hogy egy két hasonló szó összemosása és máris egész máshol tartunk, mert minden így átmosható.

@Kollarics Gábor:
Nagy támpont a Szent Koronán a bal oldalon lévő, tehát bal agyféltekét befolyásoló, tehát a jobb kézre ható erőket kezelő Szent Koszta.

Szóval: Mit is jelent megmihálylani, legyőzni a sárkányt, kimetszeni sebészeti úton a kezelhetetlen részeket vagy mindezt egyben, uralkodóként kezelni.

A másik oldal is levezethető Szent Gábor - Szent Demeter - Szent Damján és Buda viszonylatában a lelki és szellemi gyúgyítás szintjén.
@zoltanh721:

"Eredetileg a neve Simurgh volt, aminek olyan tulajdonságot is tulajdonítottak - hogy képes volt világok közt utaztatni felkapva az embert ha etetik. Az akkád méd kurd arab történetben birkahúsdarabokkal eteti a főhős...namost ha ez eredetileg sárkány, és megölni jönnek... vélemény?"

Lehet, hogy tévedek, de ezek a felsorolt tulajdonságok nem a sárkány tulajdonságai, hanem tipikusan a griff tulajdonságai. Hiszen a Fehérlófia c. mesénkben is a griff az, ami felkapja a főhőst és világok között utaztatja. A griffet Fehérlófia c. mesénkben is etetni kell: hol jobbról, hol balról kell a szájába dobni vagy kenyeret vagy szalonnát. A griffmadár félig oroszlán, félig sas. E tulajdonságai révén mindig a legfőbb istenségre, magára Krisztusra utal. A griffmadarat valóban lehet úgy ábrázolni, hogy a gyanútlan szemlélő azt hiszi sárkányt lát. De attól az még nem lesz sárkány. A griffet és a sárkányt összekeverni éppen olyan, mint összekeverni a legfőbb jót a legfőbb rosszal, mint összemosni Krisztust a Sátánnal.

Lehet persze, hogy voltak olyan peremkultúrák, ahol ez a két jelképes alak a sárkány és a griff összekeveredett. De véleményem szerint ez a keveredés az eredeti tiszta jelképrendszer torzulását jelentette. Azt jelentette, hogy az a peremre szorult kultúra már kezdte elveszíteni a kapcsolatát az eredeti szerves műveltségével. Esetleg az a peremre szorult kultúra alsó-világi befolyás alá került, megfertőzte az alsó világ szellemisége, s a saját korábbi legfőbb szimbóluma olyan elemeket olvasztott magába, amely az alsó világ legfőbb szimbólumát, a sárkányt idézte. Én így látom.

Úgy gondolom nekünk abból a tiszta és erőteljes szimbolikából kell kiindulnunk, ami Fehérlófia c. mesénkben megőrződött. Ahol a sárkány még sárkány, a griff pedig griff, s a kettő között semmiféle átfedés nincs.
@zoltanh721: Érdekes, hogy itt arról olvastam, hogy a rómaiaknak is volt sárkányos zászlójuk meg szkíta ellenfeleiknek is, Szántai pedig megemlíti, hogy a római légiók is sasos zászló alatt vonultak mint Atilla. Összekeveredik a kettő? Vagy némi nyelvbotlással összeverekediket is mondhatnánk.
Én a sárkányt hangalakjától függetlenül fogalmilag az emberefeletti, nagyon nagy erő képi kifejezésének tartom az eddigiek alapján, ami lehet szellemi erő és akkor egy sárkányos madár képét kapjuk (szimurg), aki a mit. enc. szerint az iráni mitológiában lehet jó és lehet rossz is, ha pedig testiséggel kapcsolatos erőt akarják képileg kifejezni, az már inkább a falánk kútban, vagy tóban lakó többfejű sárkányhoz vezet bennünket, amelyik általában nem vesztette el repülési képességét. Arra is vannak adatok, hogy amikor a természet mutatja be ennek a nagy erőnek a "képét" mennydörgés illetve villám formájában, akkor ezzel kapcsolatosan is előjön ez a sárkány fogalom. Az ember rendelkezni akar ezzel az erővel, és ha sikerül neki, akkor nagy utakat tesz meg akár kozmikus léptékben, illetve a legyőzhetetlenség hősi jellemzőit veszi magará, és akkor vissza is jutottunk meséinkhez, és ne felejtkezzünk meg a lóról sem, ami szintén szárnyakat kap, ha rendelkezik ezzel az erőtöbblettel.
Úgyhogy szerintem nem véletlen a turul sárkányos jellege. A szent királyok nemzetsége ettől az erőtöbblettől kap isteni jelleget, ha a mesék és mítoszok sajátos képi logikáját vesszük alapul. Jézus, és (ha Pap Gábor jól érti), Atilla ezt az erőtöbbletet nem használja ki, hanem a jövő emeberiségéért föláldozza.
@Kollarics Gábor:

Ha már szóbakerült a sas-sárkány párhuzam én is bekapcsolódnék egy gondolat erejéig:

hu.wikipedia.org/wiki/Aquitania

"Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània,baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaországegyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen.


Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt.
A másik elképzelés szerint a régió ókori törzsekről kapta a nevét. A római hódítások idején Auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „Auscusok földjeként” is. Többek közt belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép."
...

Azaz van egy régió a Pireneusok Atlanti-óceán érintkezésénél. Ennek neve kísértetiesen hasonlít a SAS csillagképre, melynek a magyar emlékezetben Attila csillagkép volt a neve.
És e régiót is szintén baszkok lakták, lakják...

hu.wikipedia.org/wiki/Sas_csillagk%C3%A9p
"Sas csillagkép: Sas (latin: Aquila) Ez a csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták"

Majd így folytatódik az előző oldal:

"Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne."

Ahogy az ókori név felidézte Attilát számomra, úgy a középkori neve meg Guyenne-re, Arthur király felelségére emlékeztet.

Tudom, hogy ennek így semmi értelme, de mégis elgonolkoztató... hátha mégis...

"Artúr távollétében koholt vádakat terjesztett Artúr feleségéről, Ginevráról és Lancelotról."
@Kollarics Gábor:

Ez a sor lemaradt :
Gineva-Geneva, azaz Genf (franciául: Genève, németül: Genf, olaszul: Ginevra, spanyolul: Ginebra)

“A népvándorlás során a burgundiak fővárosa lett 443-ban, 534-ben a frank birodalomhoz csatolták”
@( Tóth Gyula ): Egy jelképrendszer sohasem független az emberektől, és a körülményeiktől. Attól hogy bizonyos helyeken griff, az a másik hitben lehet főnix-Fenghuang, és lehet sárkány is - de a fejlődés és az átvételek más népektől ugyanúgy megvannak. "Átfedések márpedig nincsenek." Sajnos nincs igaza. Az emberek és a hitek mindig is keveredtek. Ciklusok - jó és rossz harca - pedig mindig is voltak, és lesznek is - de a változás nemcsak a régi elvesztését jelenti hanem az új születését, vagy a régi átformálódását is aminek oka van, és igazából ezt próbálom követni és átlátni.
Apropó kereszténység és jelképek... melyik keresztény vallás és jelképei alapján is követjük az elődeinket, vagy Attilát magát?
Ha a múltunk kelethez köt, ahol a sárkányok inkább jók talán onnan kellene kiindulni, és magyarázatot adna hogy végül miért az lett ami. De az látszik, hogy komoly iráni és turk hatás kapcsolódik elődeinkhez hozzá - és egyben mutatja az utunkat hogy kikkel voltunk vagy lehettünk együtt, vagy kapcsolatban. Egy dolog viszont bizonyos - olyan tudást és egységet zúzott szét Róma a 4. századtól, hogy az elképesztő. Az is tény, hogy Róma nem volt keresztény sokáig, így az sem meglepő hogy nem tudta a kereszténységet legyőzni helyette átvette és az élére állt, és persze a saját módján használja a jelképeit. Pl. Keresztre feszített hullákkal szegélyezi az utat, és inkvizíciók, zsinatok, ahol saját magát rakja mások fölé - ahelyett hogy összetartaná és egymás mellé rendelné a népeket inkább szétszedi, szeretet helyett bűntudatot gerjeszt stb. Innentől pedig máris látszik hogyha egy jelképet átvett, átveszi a többit is, de egyből nem a jót jelenti hanem a rosszat, és innen a látszólagos keveredés. Ez pedig eredeti keresztény hit, és nem a szétszakadt darabjai ami nem nesztoriánus, nem gnosztikus, nem kopt, hanem római keresztény vallás amit ráerőszakoltak mindenre.
A következő soraimmal nem áll szándékomban senkit sem megbántani, ugyanakkor egyre kevésbé tudom szó nélkül hagyni azt a bizarr jelenséget, amit egyes hozzászólásokban tapasztalok.

Az elmúlt néhány fejezetben alapos elemzésnek vetettük alá Fehérlófia, Beowulf, Vid, Launcelot és Sárkányölő Szent György történetét. E történeteket áttekintettük, értelmeztük és összehasonlító elemzésnek vetettük alá. Felismertük e legendák közös gyökerét és észrevettük, hogy mindegyik ugyanarról a hatalmas és világformáló eseménysorozatról mesél. Azt azonban sohasem hittem volna, hogy mindezek után nekem még azt is külön bizonygatnom kell majd, hogy a sárkány alapvetően negatív figura. Meg vagyok döbbenve. Mire fel ez a görcsös ragaszkodás a sárkány szimbólumához? Mire fel ez a hirtelen támadt szimpátia e népeket pusztító entitás iránt? A fent vizsgált öt történet közül melyikben van akárcsak leheletnyi pozitív jellemvonása is a sárkánynak?

Persze nem akarok képmutató módon úgy tenni, mintha nem érteném pontosan, hogy mi áll a sárkánymosdatás háttérben. Ezért úgy döntöttem, hogy a sárkány jó vagy gonosz voltával kapcsolatos vitát berekesztem. Később - mivel úgy látom nagy szükség van rá - egy külön fejezetben fogom kifejteni, hogy abban a keretrendszerben amelyben én gondolkodom ki a sárkány, ki a koronás sas és milyen törekvés bújik meg e két szimbólum összemosásának és a sárkány kifehérítésének gondolata mögött.
@Kollarics Gábor: Köszönöm, hogy észrevételt tett a bejegyzésem kapcsán. Véleményem szerint, már nem pusztán történelmi ügyről van szó. Ezen a blogon már olyan üdvtörténeti és vallásdogmatikai kérdések íródnak át, amelyek alapjaiban formálhatják át a hitéletet is, amellyel együtt esélyt kaphat egy teljesen más erkölcsre és viszonyrendszerre épülő társadalom kialakulása. Szerintem Gyula már érti a lényeget, amire rá szerettem volna világítani.

Érdemes arra figyelni, hogy a székelyek, akik várják, hogy Csaba királyfi, csillagösvényen érkezve, a mennyei sereget vezetve megsegítse a magyarokat és az a Mátyás legenda, hogy a hegy gyomrában alszik Mátyás és a Fekete Sereg és várja, hogy eljöjjön az idő a harcra, összevethető-e a legelső hozzászólásban idézett bibiliai idézettel és a Szent Mihály - Sárkányölő Szent György átfedéssel vagy a szakrális magyar királyok istenfiúi szerepkörével?

"Amint fent, úgy lent." Olyan dolgok körvonalazódnak, melyek megfogalmazására egyelőre nem vállalkozok.
"Egy napon aztán tanácsot ültek a vének, mitévők legyenek, hiszen maholnap mindenki a szörny gyomrában leli halálát. Küldöncöt menesztettek hát a hírneves Krak lovaghoz, és kérve-kérték, jöjjön el hozzájuk, szabadítsa meg őket a gonosz sárkánytól. A bátor Krak nyomban felöltötte fegyvereit, s elindult a balsors sújtotta faluba."Megfogadták, hogy Krak tiszteletére várost építenek a Wawel-hegyen. S hogy a bátor lovag neve örökre fennmaradjon, a várost Krakkónak nevezték el."osregek.blogspot.hu/2011/11/krak-es-sarkany-lengyelorszag.html
A név egybecsengése is csodálatos: Krak-György

Kutakodásaim során arra a meglátásra jutottam sárkány ügyben, hogy a népi emlékezetben igenis él a jó sárkány motívuma is:
"A helybeliek úgy tartják, hogy egyszer régen egy szerencsehozó sárkány élt a Mátra erdeiben. A falu népe és birtokosai is szerették és tisztelték ezt a sárkányt. A Kompolti család utolsó férfi tagjának halálakor a sárkány megsiratta a családot, s mivel a vártemplomban helyezték örök nyugalomra a falu urát, a sárkány leereszkedett a vár kútjába, hogy mellette lehessen. Ezeréves álom vette így kezdetét. A legenda úgy tartja, hogy az ezer év letelte után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. Ám amíg ez az idő eljön, a sárkány addig is szerencsét hoz azoknak, akik leheletét belélegzik, ha ásít. Hogyan? Egy pénzérmét kell a vár kútjába dobni, s ha nem hallatszik, akkor ásít a sárkány, így az érme a nyitott szájába hull. Ellenben ha koppan a pénz, akkor a sárkány alszik, s a pénz a pikkelyére esett."www.kisnanavar.hu/new/hu/legendak/3-alvo-sarkany-legendaja

Sárkány:"a baranyai Szentmihályhegy határában lévő hasadékban szokták látni. Néha kifekszik a napra sütkérezni. Ez utóbbi, a szentmihályhegyi sárkány, egy nagyon ritka, békés, jámbor állat, amelyik megvédi a falut. Máskülönben a falu névadója, Szent Mihály, bizonyára el is pusztítaná."mandarchiv.hu/cikk/209/Harry_Potter_magyar_sarkanya
"Szentmihályhegyen (Baranya m.) is ott él a falu határában levő hasadékban a Miskolczi Gáspár által leírt alakban – többen látták a falubeliek közül kinn sütkérezni a szakadék partján. Békés jámbor állat, jelenléte megóvja a falut a jégesőtől."mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1121.html

"szegény juhász megment egy kígyót a tűzből. A kígyó (vagy apja) hálából azzal a képességgel ajándékozza meg, hogy értse az állatok beszédét (a szájába lehel, kígyókövet ad vagy egy darabot a fehér kígyó húsából)."mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1765.html

"Az Ószövetség rézkígyója a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. Ez a szimbólum hordozza magában legmélyebben az ellentétekben rejlő összetartó erőt."

"A Mitológiai Enciklopédia így fogalmaz: „A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz."

"Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is.” A kígyónak, más szimbólumokhoz hasonlóan számos jelentése van. Mindig a bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség."

"Az egyiptomi hitvilágban Aphopisz kígyó a sötétség démona, így napisten Ré ellensége. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvényé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. A görög-római mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. "
"A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalommal bír. "www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_150.html

Pap Gábor: Mánitól Rasdiig című könyvében (Két Hollós 2013) így ír a teremtéstörténet manicheista változatáról: "Tehát a kertet nem az atyaisten létesíti, hanem a gonoszok feje, és aki belopakodik, ráadásul éppen kígyó képében, az maga Jézus. És ő bátorítja az emberpárt, hogy nincs elveszve... A gonosz féltékenyen őrizteti a kertet. Ennek ellenére be tud lopakodni kígyó képében Jézus, és felvilágosítja az emberpárt."

Longinusz tehát mit tesz a keresztre feszített Jézussal? A lándzsájával átdöfi az oldalát! Vagyis a legmagasabb szinten, Jézus szintjén, a kígyó, a sárkány is lehet már jó, mint ahogyan a lator is megtérhet gonosz sárkányságából a szenvedő Jézus oldalán.Jézus ama ős kígyó, aki a tudás birtokosaként tanítja a tanítványait, a követőit, hogy aztán dárdával az oldalában bevégezze a kereszten.Felvállalja tehát a sárkánysorsot, a megöletést, hogy mi emberek, akik sokszor sárkányok vagyunk jó sárkányokká váljunk bőrünk, régi természetünk levedlésével.
@zoltanh721: "A hunok szkíták mind női alakot tiszteltek, benne az életet.(...) Ezzel szembe jött Róma egy férfi képével"

"A sárkány spirituális síkon az ember patriarchátus által elnyomott női oldalát szimbolizálja. Nem erővel, hanem szeretettel kell és lehet szembeszállni vele."
(Pamela Ball: Tízezer álom, a "sárkány
(mesebeli)" szócikkből)

@( Tóth Gyula ): "Mire fel ez a görcsös ragaszkodás a sárkány szimbólumához?"
A válasz egyszerű. Mert ez a tanulmány címébe foglalt két emberi minőség egyike. A sárkányölés idevágó történetei,legendái az Ön remek szimatának köszönhetően feltártak dinasztikus és családtörténeti szálakat, melyek a távoli Albionig nyúlnak, azokra nézve meggyőzőek is, viszont a mesebeli, más szóval mitologikus képek visszaolvasása azt hiszem nem pusztán jó szimat kérdése, hiszen egy kép három síkon biztosan megközelíthető. Úgy vélem, a mese "szelleme" tiltakozik a történeti síkra való leszűkítés ellen. Talán emlékszik még a Lél György című mesére, arra nem azért bukkantam rá, mert ezzel a témával foglalkozom, hanem mert a gyerekeim épp ezt választották esti mesének. És itt van a kutya eltemetve. Ugyanis a meséhez nincs komment, mert azt mindenkinek a maga életében kell elhelyeznie.
Szinte biztos vagyok abban, hogy egyik hozzászóló sem vitatja, hogy a magyar népmesében a sárkány negatív: lányrabló, fogvatartó, de az is azonnal látszik, hogy hősünket nem kísérti, csábítja, mint a sátán (ami nem azonos népmeséink sárkány alakjával) hiába fordítják nekünk ezzel a szóval , hanem próbatétel elé állítja: elég bátor és elég erős vagy-e. Ez inkább egy elkerülhetetlen szembesülés minden "hős", minden ember számára. Ha nem így lenne, a gyerekeink nem kérnék ezeket a meséket.

Még annyit: az Atilla-György azonosításra fölhozott érvek figyelemre méltóak, de ha a Képes krónika Atilla-miniaturáit és Szent Gyorgy ábrázolásait nézegetem, akkor mégiscsak különböznek. Nem lehet más magyarázata is az összeolvadásnak, hiszen ez szinte csak a nyugati adatokból lett kihámozva, hazai hagyományaink pedig nem tudnak róla.

@csan2: "Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír".
Rosszul emlékszem, hogy Tóth Gyula a vizigótokról és az osztrogótokról kimutatta, hogy ők is fehér illetve fekete hunok? Fura, de az aqua szó is a fehérhez vezethet? Fehérek földje, jobban hangzik mint vizek földje. Megvan az idézet is a "Fehér magyarok, fekete magyarok" tanulmányból:

"Úgy gondolom teljesen egyértelmű, hogy míg az OSTro-gótok az ESTi, északi, azaz fekete hun ágat képviselik, addig a VISi-gótok neve éppen azt a VIS szót tartalmazza, amelyről épp az imént állapítottuk meg, hogy eredetileg „ősz” azaz „fehér” jelentéstartalommal bírt!"

Csanád, nincs egy perc nyugta az embernek, igaz?
@gigabursch: "Mit is jelent megmihálylani, legyőzni a sárkányt, kimetszeni sebészeti úton a kezelhetetlen részeket vagy mindezt egyben, uralkodóként kezelni."

Szóval ez az ikresedés nem tükörszimmetrikus, hanem egymást kiegészítő jellegű. Budával kapcsolatban felvetném Ár-Pád-ot, az ő személyneve azonosnak tekinthető Budáéval, ami bizonyíthatja, hogy a szerepkör átörökítődött, tehát tényleg létezik ez a dolog, talán nem véletlen az egybeesés?

@Z. Ákos:"a hegy gyomrában alszik Mátyás és a Fekete Sereg és várja, hogy eljöjjön az idő a harcra, összevethető-e a legelső hozzászólásban idézett bibiliai idézettel és a Szent Mihály - Sárkányölő Szent György átfedéssel vagy a szakrális magyar királyok istenfiúi szerepkörével?"

Érdemes lenne tisztázni ezzel kapcsolatban, hogy az istenfiúság alatt Jézus Krisztus aktuális megjelenítését kell-e értenünk, ahogy az a katolikus egyházban papi feladat, vagy valami mást, például azt, amit itt egy kommentben vetett föl valaki, hogy atilla Krisztus második eljövetelének a képviseletében uralkodik. Jézus tanításainak tükrében földi uralkodónak lenni problémás lenne az előbbi módon. Ezért is gondolom én ezt az utolsó ítélet koronájának. Ha így van, akkor ez az atillai hagyomány talán Géza fejedelem idejében áll helyre a Kárpát-medencében. Addig meg keresték Aladár utódainál a Szent Koronát? Másképp már Árpádot is koronázhatták volna, vagy nem így van? Több a kérdés mint a válasz.
Kedves hozzászólók!

Tegnap este a következő sorokkal zártam a napot:

"...úgy döntöttem, hogy a sárkány jó vagy gonosz voltával kapcsolatos vitát berekesztem."

Ehhez képest reggelre újabb sárkány-mosdató kommentek születtek, vagyis a kérésemet egyesek szemlátomást negligálták. Ez egy kicsit elszomorít.

Ezekben a ma reggelre született hozzászólásokban az egyiptomi napistent védelmező pápaszemes kígyótól a kínai jóságos sárkányokig sok minden terítékre került, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek egytől egyig alsó világi kultúrák voltak. Az alsó világ istene pedig a sárkány. Tehát e megromlott kultúrák hamis koordináta-rendszerében a kígyó vagy a sárkány valóban lehet pozitív alak. Abszolút értelemben azonban soha nem lehet az! Ha valaki első olvasásra nem értette volna meg az előző három mondatot, az olvassa el újra és újra, mert a lényeg ezekben van! Még az a torz és beteg manicheus felfogás is szóba került, amely szerint az Édenkert gonosz hitetője valójában Krisztus volt. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a "szerves műveltség" felkent pásztorai a gnoszticizmus terjesztésével az elmúlt évtizedekben mekkora rombolást vittek végbe és milyen zűrzavart támasztottak a fejekben.

Az az érzésem tehát, hogy sárkány ügyben nagyon elbeszélünk egymás mellett. Olyan szinten nem értjük meg egymás gondolatait mintha két külön univerzumban élnénk. Mivel már amúgy is túlbeszéltük ezt a témát, ezért nem látom értelmét a további ezzel kapcsolatos vitának.
Kedves Gábor és Gyula!

Igaza van az agy egy rejtélyes gépezet, ami akkor ketyeg leginkább amikor pihentetni akarjuk.
Az aqua- fehér kapcsolatra gondoltam én is, de nem akartam minden labdát egyszerre leütni. Örülök, hogy egy hullámhosszon tudunk időnként rezegni.

Engedje meg, hogy pár gondolatot fűzzek az észrevételeihez:

A Képes Krónika miniatúráinak van egy varázslatos világa. Ha valahol a fénykép szemlélettől el kell rugaszkodni, akkor talán pont a Képes Krónika az. Németh Zsoltnak van egy kitűnő könyve www.magyarmenedek.com/products/1589/A_kepes_kronika_miniaturainak_atfogo_ertelmezese_-_Nemeth_Zsolt.htm , amiben Pap-Szántai gondolatait viszi tovább és megpróbálja ez alapján elemezni a képek közötti összefüggéseket. Javaslom mindenképpen Önnek az említett kutatok előadását és tanulmányait a Krónikával kapcsolatban. Elfogadva a gondolataikat, pont ezért nem tartom célszerűnek a Krónikában szereplő Attila képek összevetését a Szent Györgyével... (de lehet, hogy mégis Önnek van igaza...)

A hozzászólásában utalt különféle néprajzi gyűjtésekre. Említi többek között a baranyai Szentmihályhegyet. Ahogy olvastam rögtön egy gondolat fészkelte be magát a fejembe: Ténylegesen eredeti magyaroktól, hunoktól származnak ezek mondák, helyi legendák? Ne felejtsük el, hogy pl Baranyában nagyon kevert az etnikum él együtt. Svábok, sokacok, szerbek és újabban hollandok települtek be az évszázadok alatt erre a részre. Esetleg érdemes lenne átvizsgálni, hogy az Ön által is említett területeken mennyire volt jellemző az e fajta etnikai keveredés.

A Burgundia, nibelung énekekkel kapcsolatos hozzászólásomnál is említettem ezt a gondot.

A sárkány szerepkőrrel én is gondban vagyok, de lassan hajlok arra, hogy Tóth Gyulának igaza van. De lássunk egy példát:

87.229.73.118/~mennyeze/?q=node/7535&size=_original

Bögözi árpádkori templom falfestménye. A kép alsó részén egy hatalmas tágra nyilt szájú, a poklot ábrázoló sárkány tátott szájjal várja a szenvedésre ítélt lelkeket...
Felette egy fehér oszlop, melyet Pap Gábor a manicheista fényfelszabadítás színbolumának tekint... És a sárkány szájánál egy alak, aki kilopja a sárkány szájából a már belezuhant lelkeket...

Hogy miért is mutatom ezt a képet? A dilemmámat ez a falfestmény is alátámasztja: Ahogy már korábbi hozzászólásomban utaltam rá, Szent György nem öli meg a sárkányt, ahogy Jézus sem pusztitja el a gonoszt... Bár mindkettő megtehette volna, de egyik sem élt ezzel a lehetőséggel. Sőt Jézus az utolsó szavaival megbocsátást kér az ellene vétkezőknek, a kínzóinak. Érdemes lenne ezt is jobban végiggondolni! Miért nem szabad elpusztítani a gonoszt, vagy éppen a gonoszt jelképező sárkányt?

Számomra csak egy Szentírás létezik: Az Újszövetség, „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16.

És van egy másik ahol a Jahve öldöklésre ad parancsot, ráadásul ártatlan emberek lemészárlására.
Ahogy ezt az égbekiálltó kettősséget sem értik meg az emberek és nap mint nap összemossák a két írást, úgy hasonló játszódik le véleményem szerint a sárkány kérdéskörben is.

Van két sárkányos álláspont: Egyik megöli a gonosz sárkányt (talán úgy, ahogy Jahve utasítására a kiválasztott népcsoport a másikat) és van egy másik ahol nem megölni csak a helyére viszi vissza, oda ahova térben is időben tartoznia kéne.

Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztitotta valójában ezt a gonosz Rómát? NEM! És ennek felismerése megint Tóth Gyuláé. Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin! Ezt a tényt nem szabad elfelejteni!

folyt köv
Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin!

Ezt a tényt nem szabad elfelejteni! Szent György sem öli meg a sárkányt, hanem csak ártalmatlanítja és odaadja az ikonokon vele mindig együtt ábrázolt szűz lánynak, aki beviszi a kastélyba, a városba!

Mindenki ismeri Szent Pál történetét. Az első mártirgyáros. Jahve nevében öli a keresztényeket. Az első mártir, Szent István megkövezése is hozzá kapcsolódik... Ki ő ha nem a sárkány emberi bőrben testet öltött változata? Fontos lerögzíteni, hogy amit írok most az nem egy teológiai fejtegetés, ez csak egy gondolatmenet, mely próbál mentes lenni mindenféle dogmatikus beidegződéstől.
Szóval ez sárkány tulajdonságokat képviselő Paulus a lován poroszkál Damaszkusz félé, és hirtelen leesik a lováról. A zuhanásával jórafordul a személyisége és jóra fordul a kereszténység sorsa is. Honnan esik le? A lováról, arról az állatnak a nyergéből, ahol Szent György is ül az ikon ábrázolásokon! A ló, a fehér ló – így Szent György lova is- a tulajdonságok legfontosabb jelképe. Ló szükséges Pál jóraforduláshoz, de ez az ami Attilában származásánal fogva is megvan!

Itt most egy kis kitérőt tennék. Évezredek óta, de főleg napjainkban a jog és morál már köszönőviszonyban sem áll egymással. A jog számít nem a tényleges cselekedet. Ha a bíróság a gyilkost, a milliárdokat sikkasztót a jogra hivatkozva felmenti –akkor az ártatlan. Míg az éhségtől szenvedő szegényeket a jogra hivatkozva lehet megfosztani mindentől, még a becsületüktől is, hiszen ő bűnös...

Talán a sárkány megítélés kulcsa is itt rejlik a jog és morál kérdéskörnél. Legyen kiinduló pont, amit Tóth Gyula (véleményem szerint is jogosan) állít: A sárkány gonosz, bűnös. A jogra nevelt gondolkodás alapján ha bűnös a sárkány akkor el kell ítélni, azaz meg kell ölni. Ha nem ölik meg, akkor az azt jelenti, hogy nem is bűnös, tehát ártatlan és jó esetleg kedves...

Hogy mennyire így van, elég csak végiggondolnunk, hogy lehet a média segítségével pár hónap alatt angyalból ördögöt és gonoszból szentet gyártani. Itt most nem sorolnék neveket... akinek füle van, az úgyis meghallja, megérti.
És pont ez a RÓMAI JOG, az alapja a mai igazságszolgáltatásnak, joggyakorlatnak és a társas együttélés feltételeinek.

Kedves Gyula, a könyvének egyik alepgondolata, hogy bár Attila elpusztította Rómát, de mégis annak szellemisége továbbélt a RÓMAI Katolikus egyház, a Német-RÓMAI Birodalom és a Kelet-RÓMAI birodalom eszményében.

Ezt a gondolatát szeretném kiegészíteném még egy negyedik pillérrel: a RÓMAI joggal...
@csan2:
"Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztította valójában ezt a gonosz Rómát? NEM! És ennek felismerése megint Tóth Gyuláé. Attila nem megöli, hanem fejős tehenévé teszi Rómát, sőt római mintára „reklámozza” magát a legfontosabb reklám felületen – a pénzérméin! Ezt a tényt nem szabad elfelejteni!
"

Aki olvasta Miklósvölgyi János: Sixtus Kápolna - Félezer éves Hollywood c. könyvét (szerintem itt sokan, főleg a "read only" üzemmódú olvasók) és annak végkonkluzióját tudja, hogy nem lehet csak Krisztust választani a felemelkedéshez, mert választani kell Barabást is, EGYIDEJŰLEG, hogy az elesettet, a gyengét, a megtévedtet is fel lehessen emelni, mert az ő felemelésük nélkül nincs esély a felemelkedésre. Ennek hiányában ugyanis valahol a farizeus és a gyilkos között maradunk.

Szóval:
Tisztában kell lenni a sárkánnyal, annak formájával, megjelenésével, minőségével, tevékenységével.
Erényei mentén ki kell domborítani*, de a túltengésekről le kell szoktatni (Gábor-Demeter-Damján-(Buda)), sőt ha kell, vissza kell metszeni (Mihály-György-Koszta-(Atilla)).

_____
* Még a világ legelvetemültebb bűnözői is mondhatnak, tehetnek jót, igazat. vö: Lenin: Tanulni, tanulni, tanulni. - Ennél szerintem kevés ember mondott ennyire tömören ekkora nagy igazságot, még akkor is ha mindannyian tudjuk, hogy mit tett ez az őrült.
"( Tóth Gyula ) 2014.03.03. 10:17:20
Akármit is állítson a Szántai-Pap-Molnár trió, a gonosz és a jó között nincs semmiféle fokozatokban történő átmenet. Ez a fajta mindent elrelativizáló gondolkodás vezet oda, hogy lassan eltűnnek az abszolút igazságok. Mert végső soron a rosszat, a gonoszt is meg lehet érteni, mert a gonosz is fejlődhet és a végén jóvá válhat."

gigabursch 2014.03.13. 12:41:41
@csan2:
"Tóth Gyulának igaza van, Róma a gonosz, a gyilkos, az elpusztítani való... De Attila elpusztította valójában ezt a gonosz Rómát? NEM!
(...)
nem lehet csak Krisztust választani a felemelkedéshez, mert választani kell Barabást is, EGYIDEJŰLEG, hogy az elesettet, a gyengét, a megtévedtet is fel lehessen emelni, mert az ő felemelésük nélkül nincs esély a felemelkedésre. Ennek hiányában ugyanis valahol a farizeus és a gyilkos között maradunk."

"Ha a démonok nem fejlődnének, az azt jelentené, hogy az Abszolútumon belül létezik gonosz." (Kyriacos C. Markides - A Ciprusi Mágus 1985 - 190.oldal)

Szerintem itt alapvető spirituális kérdésről van szó, amint azt a Ciprusi mágus-tól származó idézet jelzi. Az alapvető kérdés tehát az, hogy az Abszolútumon belül létezik-e a gonosz? Ha létezik, akkor az ellentétben van Isten egyedülvalóságának eszméjével, mert akkor a Gonosz duálpárja a szerető Istennek. Tisztában vagyok azzal is, hogy az Ószövetség istene lehetne ez az entitás, de itt már nem csupán azonosításról van szó! Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását a szeretetről, mint a teremtés leghatalmasabb erejéről, vagy szembeállítjuk vele JHWH-val azonosítható gyűlólet erejét. Ez nem csupán hitbéli, esetleg teológiai kérdés, hiszen tudjuk, hogy a szeretet táplál, erősít, felemel; a gyűlölet pedig öl! Melyiket választjuk? Ha sokan - tudatlanul - a gyűlöletet választják, lehet-e ez ok arra, hogy mások is eszerint éljenek? A gyűlölet a halál kultúrája, a szeretet az élet vallása. Tehát az alapkérdés, hogy létezik-e Istennek negatív párja a teremtésben, vagy csupán didaktikai céllal kell megtapasztalnunk a gonoszt, hogy megtanuljuk a helyes választást?

Ezt látta meg helyesen gigabursch, ez a szkíta jellemvonás nyilvánult meg abban, hogy Atilla nem elpusztította Rómát, hanem megadta a felemelkedés lehetőségét. Az más kérdés, hogy ez nem egészen úgy valósult meg, ahogy azt a Jézusi tanítás alapján várhatnánk. Ebben a történelmi gellerben Atilla korai halála lehetett a fő ok.
Számomra a sárkány milyensége körül kialakult vita arról szól, hogy az élet élni akar és a gonosz sárkány ezt az élni akarást szeretné tudatosítani az emberiségben. Az élet nem pusztán a vegetáció színtere, hanem a jó akarásáé, a gonoszság legyőzéséé, az elesettek és gyengék felemeléséé. Mert ha ez nincsen meg, akkor csak vegetáció az élet, ahogy azt a ma élők többsége éli. Ezért lehet a gonosz sárkányból egy fejlődés után jó sárkány, ahogy az a különböző megközelítésekből látszik. Ha elfogadjuk, hogy testetöltéseink célja a tanulás és a tapasztalatszerzés, hogy a spirituális fejlődés egy magasabb fokán újjászületve többet tehessünk embertársainkért, akkor ezt a lehetőséget (a tanulás, felemelkedés lehetőségét) egy mítikus szörnytől sem vonhatjuk meg dogmatikai alapon. A Jóság és a Gonoszság a teremtett világ kategóriái, de nem önmagukban léteznek és hatnak, hanem viszonyrendszerükben. Ha Gonosz nem válhatna a végén JÓ-vá, akkor tényleg kilátástalanná válna az életünk!
Nem szabad statikus kategóriákban bennragadni, a fejlődés folyamatát és irányát kell megérezni a mesékben, és az erre való felhívást!

Köszönet a tartalmas hozzászólásokért!
Kedves Csanád!

Van egy emlékem arról ,hogy az "árpádházi"-királyok lapockáján anyajegy volt található,erről tudták azonosítani a vér szerinti származást,ha arra szűkség volt.
Talán Dümmerth Dezső munkájában olvashattam.

A nibelung-énekből az anyajegy ,vagy májfolt formája is kiderült.
@( Tóth Gyula ): "az az érzésem tehát, hogy sárkány ügyben nagyon elbeszélünk egymás mellett. Olyan szinten nem értjük meg egymás gondolatait mintha két külön univerzumban élnénk."
Lehet ez az én hibám is, hogy nem pontosan fogalmaztam meg a gondolataimat, és így félreértésre adott alapot.
Természetesen én sem a Sátánt, a gonosz erőt mentegetem, hanem ennek a gonosz erőnek a szimbólumát, a Sárkányt, a kígyót próbálom megvédeni. Hiszen a kígyó egy valóságosan ma is létező élőlény, egy állat. Ha sok tekintetben lehet is a szimbóluma a gonosz erőnek, attól még ez nem jelenti azt, hogy minden kígyó, vagy kígyó szimbólum automatikusan a gonosz megjelenítője.Ha így lenne, akkor minden kígyót ki kellene irtani a természetből. Volt amikor így is gondolkodtak az emberek, és azonnal agyonütötték szegény állatokat, amikor reájuk akadtak. A kígyó gyógyító erővel is bír, hiszen a kígyóméreg nagyon sok mérgezés ellenmérge tud lenni.
A sárkányok, az ősi dinoszauruszok sem mind voltak vérengző fenevadak, hanem éltek belőlük békés növényevő fajok is, amelyek ártalmatlanok voltak az emberekre.
Talán ezeknek a békés egyedeknek az ősi emléke élt tovább a jó sárkány képzetekben, az emberek emlékezetében, vagy akár valóságosan is, hiszen szavahihető tanúk beszámolói szólnak az ő jelenlétükről is.
Remélem, most már érthetővé vált, miért beszélünk a jó kígyókról, a jó sárkányról is.

Jézus valóban nem öli meg a gonoszt, a gonosz sárkányt, hanem magára veszi a bűnösök bűneit, bűnnel szennyezett ruháit, a bűn terhét, és hal meg ő maga a gonosz helyett a kereszten. Ő hal meg tehát a sárkány helyett, hogy mi ennek hatására, megszabaduljunk sárkányos természetünktől, szívünk meglágyuljon és megtérjünk. Ha a sárkány helyett Ő hal meg, akkor a halála is valamilyen formában hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogyan a sárkánynak kellene elszenvednie a halált. Ezért fúródik az Ő testébe a dárda(Longinusz dárdája), mint ahogyan a sárkány testébe is fúródna, de még most nem fúródik ilyen formán, mert a gonosz, a Sátán csak a végső ítélet során fog elpusztulni.
Tehát Jézus felveszi a sárkánytermészet ruháját, de nem azért, hogy elsárkányosodjon, hanem hogy megmentsen. Tehát ő a jó sárkány, aki megmutatta, hogyan kell és lehet a mi gonosz sárkányruhánkban,vagyis "emberi formánkban" jóként, jó sárkányként élnünk.
Longinusz élete is ezt példázza: "Caesarea nevű városában huszonnyolc éven át szerzetesi életet élt, és szavával s példájával sokakat megtérített. Mikor a helytartó elfogatta és Longinus nem akart áldozatot bemutatni, parancsára kiverték a fogait, nyelvét kitépték, de nem vesztette el beszélőképességét. Fejszét ragadott és darabokra zúzta, összetörte a bálványokat, mondván: „Meglátjuk, vajon istenek-e.” A bálványokból kimenekülő démonok a helytartót és társait szállták meg, akik őrjöngve és csaholva Longinus lába elévetették magukat. Longinus így szólt a démonokhoz: „Miért lakoztok a bálványokban?” – „Ott a mi lakhelyünk, ahol nem ejtik ki Krisztus nevét, és a kereszt jelét sem látjuk” – válaszolták. Az elöljáró tombolt dühében és elvesztette szeme világát, erre Longinus ezt mondta neki: „Tudd, hogy nem gyógyulhatsz meg, ha előbb engem meg nem ölsz. Mihelyt végzel velem, imádkozom majd érted, tested és lelked egészségét is visszanyerem számodra.” A helytartó rögtön lefejeztette Longinust, odament testéhez, és leborulva megbánta bűneit. Azonnal visszanyerte egészségét és látását. Életét jó cselekedetekben fejezte be."mek.oszk.hu/04600/04626/html/legenda0037.html
Tehát nem öli, nem ölheti meg a gonosz , sárkányos uralkodót, hanem ő hal meg helyette.
Atilla sem pusztítja, pusztíthatja el Rómát, hanem ő hal meg helyette, megmérgezik, az Ő birodalma enyészik el, hogy Róma megtérjen, megtérhessen.

"szerves műveltség" felkent pásztorai a gnoszticizmus terjesztésével az elmúlt évtizedekben mekkora rombolást vittek végbe és milyen zűrzavart támasztottak a fejekben."

Csak annak a fejében okoz ez zűrzavart, akinek nincs szilárd keresztény hite.
Miért baj az, ha a kutatók bemutatják és ismertetik a manicheista tanokat, tantételeket?
Nem kötelező ezeket ma követni senkinek sem.
Egyébként én nem látok olyan nagy és kibékíthetetlen ellentétet a manicheista teremtéstörténet és a nagyegyház teremtéstörténete között.
Pusztán arról van szó, hogy a gonosznak tulajdonítjuk-e a tudás megszerzését, vagy ez az Isten elleni lázadás "non plus ultrája".
Mindenki döntse el, mit gondol erről!
@csan2: Köszönöm a könyvajánlást, nagyon érdekel Németh Zsolt "képolvasása".
A Szent Györgyre vonatkotó gondolatmenetre később szeretnék reagálni, elég sok minden felszínre került ebben.

@bélaybéla: Két észrevételem volna az on által közölt adathalmazhoz. A sárkány hangalak kétfelé is mutat: egyrészt gyakori helynévként fehér kán(fejedelem) értelme van, és fejedelmi területek tartoznak ide (dr.Zsolt Zsigmond kutatásai alapján), másrészt népmesei alak (fejére nézve megsokszorozódó alakokban, erőfokozatokban), aki fogva tart egy királylányt. Érdekes helyi legendákat idéz a gyűjtés, ezek akár nagyon ősi, vagy messziről hozott hagyományok is lehetnek, hiszen láttuk, hogy ezeket nagy távolságokra is magukkal viszik, lásd a Gudkeled nemzetség Tóth Gyula által szenzációsan vigignyomozott legendáit.

Szerintem érdemes a továbbiakban a Fehérlófia-féle magyar népmesék sárkányfogalmánál maradni tartalmilag, hiszen ennek hőse (lehetne) György és Atilla a saját pályaképe alapján, az ilyen vitézeket várják az elrabolt királylányok.
Meg kell mondjam: nagyon örülök a mostani felfokozott aktivitásnak. Igazából már vártam is, hogy eljöjjön az idő, amikor mások agya is elkezd ugyanarra a rugóra járni mint az enyém, amikor mások is elkezdik meglátni a mélyen eltemetett összefüggéseket és gyűjteni kezdik a hasznos adalékokat. Ez nekem hatalmas segítséget jelent, hiszen közösségi munkában sokkal gyorsabban lehet felgöngyölíteni a szálakat, mint magányos harcosként. Úgyhogy innen is biztatnám a hozzászólókat - és azokat is akik eddig csendben figyeltek - hogy gondolkodjanak, merjék megkérdőjelezni a megkövesedett történelmi dogmákat és gyűjtsenek! Én minden adalékot szívesen fogadok, akár hasznosnak bizonyul az a későbbiekben, akár nem. Voltak olyan izgalmas információmorzsák is, amelyet egyesek fél éve, egy éve, vagy akár még régebben küldtek nekem, s látszólag azokkal az adatokkal semmit sem kezdtem. Ez ne kedvetlenítsen el senkit! Jelen pillanatban is vannak olyan meglátásaim, amelyek egész régen beküldött adalékokra épülnek, s témát biztosítanak követező tanulmányaim számára. Nem minden adatot tudok azonnal felhasználni, de később, új felismerések fényében sok régi adat aktuálissá válhat.

Van azonban olyan fejlemény is, aminek annyira nagyon már nem örülök. Ez a blog ugyanis alapvetően egy történelmi blog. Ennek a blognak a fő témája a középkori időrendi anomáliák vizsgálata, mégpedig annak a kronológiai zűrzavarnak a tisztázása céljából, amelyre elsőként Heribert Illig világított rá. Vagyis nem ez a megfelelő terep a hitviták lebonyolításához. Természetesen, mint mindenki másnak, nekem is megvan a magam jól kiforrott világképe és hite. Eddigi hozzászólásaimból mindenkinek lehetősége volt leszűrni, hogy miben hiszek és mely tanokkal nem tudok azonosulni. De ezt a blogot nem azért hoztam létre, hogy eltérő világképünkből fakadó nézetkülönbségeinket megvitathassuk. Erre számtalan egyéb fórum rendelkezésre áll az Interneten. Az lenne tehát a kérésem, hogy minden hozzászóló igyekezzen valamelyest önfegyelmet gyakorolni és ne kalandozzunk el fő témánktól a történelemtől!
Kedves Gyula!
Igaza van, nem hítviták területe a fóruma. Ha az üzenete nekem szólt, megpróbálom ehhez tartani magam. A korábbi hozzászólásom azonban a hitbeli kérdésnél jóval többet is tartalmazott.

Záró gondolatként a RÓMAI JOGra, mint egy láthatatlan szervező erőre, egy egyre inkább megkerülhetetlen alap koordináló tényezőre szerettem volna felhívni a figyelmét. Amit a jog/morál kapcsolatról leírtam azt továbbra is figyelmébe ajánlom, hiszen nagyon erősen illeszkedik abba a rendszerben amit ön a Német- és Kelet RÓMAI Birodalom, valamint a RÓMAI katolikus egyházzal kapcsolatban állít. Az egyik a világi léten keresztül, másik a vallási meggyőződés oldaláról próbálta, próbálja átmenteni a RÓMAI BIRODALMI eszményt.
De ahogy az élősködő gombák alig látható spórái áthállózzák a korhadásra ítélt (de sokszor még egészséges) fa részeit, úgy a jog átláthatatlan szövődménye is egy hihetetlenül szillárd, áthághatatlan vázát jelenti a római birodalom „restaurációs” folyamatának.

Egy hatalmas láthatatlan szervező erő, rendszer mely elől tényleg nincs kibúvó. Akár vallásos az ember, akár nem, akár fűti nemzeti, birodalmi eszme, vagy sem... a törvény mindenképpen érvényes rá nézve is, mégha időnként „fel (is) feslik a törvény szövedéke”. Ezért tekintem negyedik pillérnek a RÓMAI jogot az Attilai kérdéskör megértésénél.

Elhihetjük, hogy azoknak kiknek célja a római birodalmi eszme visszaállítása, pont erre, az egyik legfontosabb „láthatatlan” szabályzó, irányító, összefogó erőre nem terjedt volna ki a figyelme?

De miért is van szükség a jogra, a RÓMAI JOG-ra és már nem a morálra? Mert ennek segítségével ki lehet szorítani a morált!

“szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindegyik determinált”

És ebben az összeszorított világunkban a kötőerő, a malter a JOG, a RÓMAI JOG.

Talán két éve újból elolvastam Gárdonyi Láthatatlan ember írását. Ami ímmár felnőtt, közgazdász fejjel megfogott benne annak a gazdasági és lelki szabadságnak az élménye, mely a JOG és az adózás bűvös, lelket nyomorító köréből kiszabadult hajdani római állampolgár gondolataiból áradnak, miközben a hazájáról Rómáról nyilatkozik oly negatívan.

AZ a József Attila, ki számára Attila király volt a legfőbb útmutató, spirituális fény talán erre is utalhatot a tudata mélyén a versében?

„Kibomlik végül minden szövevény. / Csak öntudatlan falazunk a gaznak, / kik dölyffel hisszük magunkat igaznak. / A dallam nem változtat szövegén.”

De valójában nem ez volt a mostani kommentem igazi célja. Engedje meg, hogy visszakanyarodjak a sárkány kérdéshez és ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért nem öli meg Szt Görgy a sárkányt.

Pár éve még én is hajlottam volna olyan magyarázatokra, hogy a gonoszban is van némi jó és ezért nem kell elpusztítani... De ma már azt gondolom erről amit Ön. A gonosz mindig is gonosz mégha álruhát is ölt és jónak kezd tűnni. Ma már azt vallom, hogy a gonosznak két hatalmas hazugsága van: Az egyik, hogy nem létezik, másik, hogy ha létezik is jobbá tud válni. És ez a két hazugság mérhetetlenül kártékony.

Az utóbbi évtized két meghatározó, tudatformáló sorozatban nyomott filmjei a Harry Potter és a Gyűrűk ura is ezt sugallja. A gonosz még valamikor lehet jó, ezért ne pusztisd el... Oly sikeres volt ezen filmek rejtett üzenete, hogy hosszú évekre átformálta a gonoszról megfogalmazott hozzáállásomat is.
A hozzászólások egy részében a hajdani véleményemet olvasom vissza... és ez egy csapda.
De akkor mi lehet az oka, hogy Szt György nem öli meg a sárkányt?

Közel egy éve tűnődök a Heraklész karakterén. Talán választ találhatunk a mitológiai sorsában erre a kérdésre. Arról a Heraklészről beszélek, ki inkább szkíta, mint görög, és kitől a szkíták is származtatják magukat, valamint arról a Heraclészről, akit Mátyás király („a második Attila”) is oly nagyra tartott!

Nem véletlen, hogy Pannoniában oly erős volt a kultusza:

„A 2. században a hadsereg katonái között volt népszerű, ezt a Hercules-kultuszt váltotta fel a katonák között Mithrász tisztelete, amit viszont a kereszténység szorított ki. „

A Heraklesz neve összekapcsolódik az általa elvégzendő 10 munkákhoz, melyből végül is tizenkettő lett. Ebből a HÜDRA legyőzését idézném:

hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rakl%C3%A9sz

"a lernéi víziszörnyet, a kilencfejű – a középső feje ráadásul halhatatlan – Hüdrát győzze le. A szörny az argoliszi Lerné város melletti mocsárban élt, és az egész környéket pusztulással fenyegette, embereket és állatokat egyaránt pusztította, és a közelben élők nem tudtak mit tenni ellene.
...
A mocsár mögötti erdőt felgyújtotta, hogy elvágja a menekülési útvonalát, majd a tűzben izzított nyilaival támadást indított ellene. A nyilak nem okoztak sérülést, csak felbosszantották Hüdrát, aki Héraklészra vetette magát. Héraklész ugyan rögtön levágta az egyik fejét, de helyébe kettő nőtt.... Ekkor Héraklész egy lángoló fadarabbal leégette egyik fejét, és nem nőtt új helyébe....”

folyt. köv.
Mocsárban él (amit tekinthetünk alsó világnak is).. feljön a felszínre és pusztit. Tehetetlenek az emberek, majd jön a SÁRKÁNY-HÜDRA ÖLŐ Heraclesz.

Eddig ismerős a helyzet... de ekkor kiderül, hogy a Hüdra sebezhetetlen, LEVÁGOTT FEJE HELYETT KETTŐ NŐ!

SZámomra ez azt jelenti, hogy a gonoszt még nem lehet elpusztítani, várni kell vele, amig eljön annak is az ideje! Nem elpusztítani, hanem csak ártalmatlanítani kell.

Végül is Heraklész a TŰZzel győzi le a HÜDRÁT.
Ez a tűz talán azonos azzal, amit a keresztény gondolkodás tisztító tűznek nevez?
@csan2:

Kedves Csanád!

Előző hozzászólásomban nem kifejezetten önre céloztam, sőt senkire sem céloztam konkrétan. Kérésem általánosságban vonatkozott minden hozzászólóra, úgyhogy ne érezze kényelmetlenül magát! :-)

Szent Györggyel kapcsolatban azonban egy kis pontosítással élnék. Már a sokadik hozzászólásban olvasom, hogy Szent György nem pusztította el a sárkányt. Már már ott tartunk, hogy kérdésként azt firtatjuk: mi lehet ennek az oka. Az igazság ezzel szemben az, hogy a legenda szerint Szent György igenis megölte a sárkányt. Igaz, nem egyből. Először csak súlyosan megsebesítette:

"György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette."

De aztán már ő sem alkudozott tovább a gonosszal, nem adott neki újabb és újabb esélyt, nem reménykedett abban, hogy megjavul:

"Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre."

Nem véletlenül nevezték tehát Szent Györgyöt sárkányölőnek. Fehérlófiához, Beowulfhoz, Vidhez és Launcelothoz hasonlóan ő sem kímélte a sárkányt.
Kedves Gyula köszönöm a tájékoztatását. Igen ez a LEGENDA AUREA-ban leírt változat.

Alig pár órája akadtam egy véletlen folytán az alábbi képre az interneten, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Talán Önnek is érdekes lehet.

en.wikipedia.org/wiki/File:Bors_and_Lionel.jpg

Az ilusztráció ledöbbentett, hiszen ezzel a témával foglalkoztam egy éve az egyik korábbi tanulmányom megfogalmazásánál.

www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

A Canterbury mesék ilusztráció meglepő hasonlóságot mutat a középkori magyarországi templomfestészet leggyakoribb témájával, a Szent László küzdelme a kúnnal falfestménysorozattal.
Azonos szimbólumok mindkét témában: a lányrablás, a hős döntési dillemája, a dárda…

A kép aláírása “Bors chooses to save a maiden rather than his brother Lionel” szabad fordításban: Bors dilemmája, hogy kit mentsen meg az elrabolt hölgyet, vagy a Lionel bátyját.

A kép alatti név BORS rögtön felkeltette az érdeklődésem, hiszen azzal a BORS vezérrel egyezik meg a neve, akiről a Borsod megyénk is kapta a nevét.

en.wikipedia.org/wiki/Sir_Bors
oldalon az alábbi információt találtam erről a BORS-ról.
“Bors is always portrayed as one of the Round Table's finest, but his real glory comes on the Grail Quest, where he proves himself worthy enough to witness the Grail's mysteries alongside Galahad, and Percival”.

“Bors-ot mindig úgy ábrázolják, mint a Kerekasztal egyik legjobb lovagját, de az igazi dicsősége a Szent Grál kereséséhez kapcsolódik,, ahol bebizonyította, hogy méltó arra, hogy tanúja legyen a Szent Grál misztériumának Galahaddal és Percifállal.”

A döbbenetem csak fokozódott, miután kiváncsiságból rákerestem, hogy a Képes Krónika egyáltalán megemlíti e Bors vezért:
A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGRA JÖTTÉRŐL fejezetben GYÖRGY együtt szerepel BORSsal egy SZENT LÁSZLÓhoz kapcsolódó történetben!

Azaz Szent László és György együtt szerepel ezzel a Bors-sal, aki mellékesen elég szoros kapcsolatban van azzal a Lancelottal és Galahaddal akikről bőven lehetett a korábbi hetekben az Ön oldalán olvasni. Majd pillanatok alatt előkerült egy másik név is Ban, ami magyarul megint beszélő név.

en.wikipedia.org/wiki/King_Ban

In Arthurian legend, Ban /ˈbæn/ is the King of Benwick or Benoic. He is the father of Sir Lancelot and Sir Hector de Maris, the brother of King Bors, and an early ally ofKing Arthur.

Az Arthur legenda szerint, Ban / Baen / a Benwicki (Benoic-i) király, aki egyben Sir Lancelot és Sir Hector de Maris apja. Továbbá testvére annak a Bors királynak akiről már az előbb szóltam!

A kérdés adja magát, a Ban név kapcsolatban van-e a BÁN tisztséggel?

hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1n_(m%C3%A9lt%C3%B3s%C3%A1g)

„A bánok a középkori Magyar Királyság különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselői voltak. A középkori Horvátország és a Magyar Királyság déli határterületei, az úgynevezett bánságok felett a királythelyettesítő széles jogkörrel rendelkeztek. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területük felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthettek veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területüknek a központtól való távolsága indokolt. Területükön az ispánok nekik tartoztak engedelmességgel, nem a királynak. Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg nekik. A báni cím a középkori Magyar Királyság felbomlásával megszűnt, kivéve a horvát bán (horvátul hrvatski ban) tisztségét, amely egészen 1918-ig létezett. [1]
A felsorolt jogok a középkori Erdélyt irányító erdélyi vajdára is ugyanúgy vonatkoztak, aki ezért fogalmilag szintén a bánok közé sorolható.”

Különleges hatalom, szélesebb jogkörrel mint a nádor, ráadásul királyi engedély nélkül gyűjthet hadat... Sőt Nagy Károly féle őrgróf méltóság megfelelője.
Ez az amivel korábban a Bethlen család vizsgálatánál, már Comer Vilmos személyénél is beleütköztem... Túl sok véletlen és egyezőség!

Anonimus mit is ír a BORS-ról?
„Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették „

Szinte ugyanezt mondta Lancelot is Arturnak, így ajánlotta fel neki a szolgálatát!

Majd Anonimus így folytatja:

„Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját.”

foly. köv
A (határ)mezsgyék felállítása, megfelel a Nagy Károly féle Őrgrófságnak, vagy éppen a Bánságnak, csak éppen a Tátra hegyein!

De a Képes Krónikában mégegy Bors megjelenik, immár ispán alakjában. Könyves Kálmán fia uralkodásának idején, akkor amikor az Árpád házat a tényleges kihalás veszélyeztette! Csak Álmos fejedelem (és fia Vak Béla) révén menekült meg az Árpád ház a kihalástól! Ez nem lehet megint véletlen: Álmos fejedelem kétszer is jelen van a család indításánál, egyszer mint Árpád apja, és most mint Vak Béla apja! Nem szabad elfeledkezni, hogy pont ez a megújult sarj fogja majd nemzeni Szent László királyunkat!

„Mielőtt pedig a király hírt kapott Béláról, úgy határozott az ország, hogy a király után nővérének, Zsófiának Saul nevű fia uralkodjék.  Történt pedig, hogy a király Egerben nehéz betegségbe esett, már mindenki azt hitte, hogy halálán van. Hiú reménységtől vezettetve, Bors ispánt és Ivánt az árulók királlyá választották. Mikor pedig a király Isten akaratából jobban lett, Ivánnak fejét vétette, Bors ispánt pedig csúfosan kivetette az udvarból Görögországba, és azt határozták, hogy atyafiságából ezután senki se legyen méltó arra, hogy belépjen a királyi udvarba. Ezért merészelték a főemberek Bélát megjelenteni a királynak, a király ugyanis felette bánkódott azon, hogy nincs ki örökébe lépjen.”
...
„Kisebbik István király kegyetlensége folytán Álmos herceg is mintegy félig fővesztést szenvedett. Noha megvakították, félt, hogy István király megöleti, ezért Görögországba menekült. A császár tisztességgel fogadta: Constantinus nevet adott neki; már előbb is épített egy Constantina nevű várost Macedóniában; István király kegyetlensége elől sok magyar menekült hozzá.”

Ismerős a történet? Menekülni kell ráadásul Makedoniába, aminek a fővárosa Thessaloniki! Esetleg nem hasoló tötént Csabával is. Rokoni viszály, elüldözés, Thessalonikibe kényszer menekvés...? És újra Constantin/ Constantinus nevek...

Szokásomhoz híven átnéztem az Ön írásait is, hogy mit említ Borssal kapcsolatban:
"Bors és Lionel lovagok nagybátyja Lancelot nevét is érdemes megnézni. A név alapját a "lance" szó képezi, ami angolul lándzsát jelent."

És megjelenik a lándzsa. A gondolatmenetem elinditója a két képi ábrázolás: a Canterbury mesék Borsa és az Árpád-kori Szent László templomi festményeké. Mindkét változatban Bors vagy éppen Szent László kezében van a lándzsa!

De térjünk vissza a Bán hatáskörhöz. A Csaba és Bán kapcsolatról a következőket írta:
“De mi köze Csabának a horvátokhoz és Horezmhez? Nos, a Kézai a Görögországból Szittyaországba visszatérő Csaba házasságával kapcsolatban a következőket írja:

Egyrészt megtudhatjuk, hogy a Szittyaországba visszatérő Csaba khvarezmi feleséget vett magának. E házasságából született Ed és Edömén, és rajtuk keresztül az egész Aba nemzettség. Igen ám, de a krónika nem csak ennyit állít! Nem csak Csaba közvetlen utódai voltak anyjukon keresztül khvarezmi származásúak! Úgy olvastuk, hogy a magyarok második bejövetelekor Edömén „atyjának és anyjának nagyszámú atyafiságával jött el, mert anyja khvarezmi származású volt”! Vagyis a honfoglaló magyarokkal együtt a Kárpát-medencébe költözött egy nagyszámú khvarezmi eredetű népesség is, akik nem Csaba közvetlen leszármazottjai voltak, hanem csak kvarezmi feleségén keresztüli rokonai! Míg Csaba közvetlen utódai az Abák voltak, addig Edömén anyjának nagyszámú khvarezmi atyafiságából lettek a horvátok! A horvátok tehát Csaba házassága révén költöztek előbb Szkítiába, majd a honfoglalás során a Kárpát-medence délnyugati szegletébe!”

Ez alapján akkor ki is lehetett az első bán? Véleményem szerint Csaba, hiszen az ő friss rokonsága telepedett le ott. Ebből származhatott később az az Árpádházi szokás, hogy a trónörökös lényegében királyi jogokat gyakorolhatott e terület felett!

De olvassuk el újra. Kiből lettek a horvátok? Edömén anyjának nagyszámú khvarezmi atyafiságából. Már megint itt van az Edömén név. Hiszen Bors származásánal Anonimus ugyancsak ezt az Edömén nevet említette:
„Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik”
Nézzük tovább az eddigi ismereteinket. A Gutkeled fő ága az Apaj-István ág is BÁN-ág. Önt idézve:

“Gutkeledek kiválóságának és példás hűségének IV. Béla királyunk 1248-ban kelt oklevele, melyben Gutkeled nembeli István nádort, szlavón bánt”

De térjünk vissza megint az angol nyelvű wiki oldalra:
Ban /ˈbæn/ is the King of Benwick or Benoic

Benwick, benoic... Mit jelenthet ez?

A könyvében találtam egy utalást a longobárdok nevével kapcsolatban Bóna Istvántól:
„Őshazájuk emlékét a középkoron át máig megőrizte a helyi emlékezet. 780-tól a karoling forrásokban Bardungawi néven szerepel, ez a Bardengau 1205-ig fennállott. Központja a máig meglévő Bardowick város volt. E nevekből kiviláglik, hogy a langobardok eredeti neve Bard/Barden volt, szomszédaik gúnyolhatták őket Langbartnak;

folyt.köv.
az idézet folytatódik:

"E nevekből kiviláglik, hogy a langobardok eredeti neve Bard/Barden volt, szomszédaik gúnyolhatták őket Langbartnak; e nevet a római kortól maguk is vállalták.”

Van itt a Bardowick, ami a lombardok központjának neve volt! És van egy Benwick királyságunk… Benwick-Bardowick… Érdemes eltűnődni ezen a hasonlóságon!

Az eszmefuttatásom indítója Bors dilemmája volt. Választás LION-el vagy egy elrabolt hölgy között.
A következő eszmetfuttatás előtt érdemes elolvasni Szántai Lajos érdekes gondolatait a Szent László képsorozattal kapcsolatban, melyet nem kívánok most idézni www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

A Bors dilemmája képen a kép középpontjában a BORS vitéz hajításra kész dárdával a kezében, amint üldözi a leáynrablót. Kettejük között található az egyetlen fa. (Szent László szintén mindig dárdát tart a kezében mellyel a sebezhetetlen kun mellét átszúrja, valamint Szt László és a kun között is általában fa látható). Az elrabolt hölgy elég labirisan ül a lovon, bármikor lecsúszhatna, leugorhatna ... de nem teszi (hasonlóan ahogy váradi püspük lánya sem a kun lováról).
Négy páncélos az ilusztráción, de mindegyiknek azonos a sisakja, páncélja. Csak a ruhák színe különböző! Akkor ezek nem ellenségek, sőt nem is alacsonyabb ranguak! A fehér lovon ül Lionel, akit ketten üldöznek. De ténylegesen üldözik? Mit csinál Lionel? Karba tett kézzel, egyenes derékkal, (fél)mesztelenül ül a nyeregben, de nincs megkötözve! Mit csinálnak vele az üldözői? Zöld ággal megverdesik! Nem megölik, nem korbácsolják, hanem zöld ágacskákkal megverdesik!

mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-184.html

Magyar néprajzi lexikonban találtam egy érdekes részt:
„A katartikus rítusok fő eszközei: víz, tűz, füst, vessző, zöld ág.”

Majd a vesszőzés cím alatt mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1321.html
„1. katartikus vagy termékenységvarázsló jellegű → rítus (→ katartikus rítusok, → termékenységvarázslás). Általában → ünnepi szokások részeként gyakorolják. A tavaszi népszokásokban a megújuló természet jelképeként szerepel, mint → zöld ág. Télen, mint középkori egyházi szimbólum és liturgia, az aprószentek napi vesszőmegáldás emlékét őrzi. A tavaszi népszokásokban elsősorban az emberek, a téliekben emellett az állatok egészség- és termékenységvarázslására irányul. A vessző formáját tekintve lehet egyszerű rügyeság, többnyire fűzfavessző vagy több vesszőből képzett nyaláb vagy korbáccsá fonják össze. A tavaszi népszokásokban farsang végén pl. tuskóhúzásnál (→ vénlánycsúfolás) virágzó életvesszővel veregetik meg a lányokat; Szigetközben, de főleg a németajkú nemzetiségeknél a legényavatási szokás mozzanataként szerepel a vesszőzés”

Azaz itt nincs mit menteni, ez egy termékenységi ritus, sőt inkább legényavatási szokás!

És pont ez a legény ül a fehér lovon! Akkor Bors mit dilemázik? Itt teljesen másról van szó!
De mit jelenthet a név? LION-nel, Oroszlános azaz a földi uralom jelképe. Ha az egyik a földi uralom, másik egy magyar számára mi lehet? Talán a boldogasszonyság, a szakrális uralom?
Ha ez igaz, akkor mi Bors dilemmája a földi, vagy a szakrális uralom?

Azért ne felejtsük el, akárhogy is Borsról, Arturról beszélünk mindig Attila bújik meg a háttérben!

“Egy spekulatív elmélet szerint a Szent Grál francia megfejtése „sang royal”, vagyis királyi vér. A monda szerint Jézusnak Mária Magdolnától gyereke született, aki anyjával együtt Galliába vetődött, és az ő utódai lettek a frank királyok.”
@Molnár Attila78:

Kedves Attila!

Hozzászólása adott egy ötletet. Ha ennyire fontos volt az a bizonyos Árpádházi anyajegy ami még a Nibelung énekekben is megjelenik akkor érdemes ennek utána nézni a Krónikákban.
De nem akárhogy. Véleményem szerint ez egy olyan információnak kell lennie, amit elrejtettek a krónikák sorai között. Várhatóan nem magyarul valaki nevében, település névben elrejtve. Ezért megnéztem az Ön által említett lapockát és az anyajegy szavak változatait azokon a nyelveket, melyek eddig előjöttek Attila kapcsán.

A német der Maulwurf jelentése elég sokrétegű. Az anyajegyen kívül vakond, moló, májfolt...

szotar.magyarnemet.hu/szotar/nemet-magyar/Maulwurf

Az első szótag, Maul jelentése szintén több rétegű, melyek közül a legérdekesebb:

en.wikipedia.org/wiki/War_hammer

The maul is a long-handled hammer with a heavy metal head, either of lead or iron. Similar in appearance and function to a modern sledgehammer, it is sometimes shown as having a spear-like spike on the fore-end of the haft.

Azaz a MAUL egy hosszú nyelű fémfejű kalapácsszerű fegyver. Az illusztrált képe majdnem olyan mint a mi FOKOSunk, a BÁRDunk!

Érdemes a két fényképet összenézni:
www.turania.hu/catalog/balta-fokos/rakoczi-fokos-kicsi-p-1243.html

A Wurf viszont a dobással, vetéssel kapcsolatos kifejezés. Pl Hammerwurf – kalapácsvetés, Diskuswurf – diszkoszvetés, Speerwurf – gerelyhajítás…

Ez meglepő, tehát a német anyajegy MAULWURF másik jelentése FOKOSVETÉS ?!

Gondoltam utána nézek, annak, amit írt: hogy mi a kapcsolat a nibelung énekek és a májolt (MAUL) kapcsolatának, annak a májfoltnak ami esetleg FOKOS... Így akadtam a következő dolgozatra:

www.ildikovarga.hu/Tudomany/a_nibelungok_eredete-%20szakdolgozat-varga_ildiko-2012.pdf 19.oldal

„Kúr Géza az USA-ban, Warren-Ohio-ban megjelent tanulmányát28
, és Marton Veronika, 2000-ben napvilágot látott értekezését.29A három forrás a XI., XII., v. XIII. században született, Passauban németül lejegyzett mondát vizsgálja, melynek címe: „Der nibelunge Not”-azaz: A nibelung szükség-, s amelyet valószínűleg egy voralbergi orvos: Jacob Hermann Obereit fedezett fel újra 1755-
ben, egy grófi könyvtárban. A Nibelung-ének ettől kezdve a német nemzeti érzés éltetője lett. Ez azért is érdekes, mert az említett mondának csupán az első része szól Sigfridről, a második rész már a hun mondakörhöz kapcsolódik többek között Kriemhilde személye által, aki előző férje (Sigfrid) haláláért bosszút állván, egymásra uszítja rokonait és a hunokat. Érdekesség még, hogy a Nibelung-énekhez szervesen hozzátartozik a Klage (Sirató), amelyben Etzel (Attila), Dietrich (Veronai Detre) és Hildebrand siratja az elesetteket, s amely rész mára már feledésbe merült.(Lásd: lábjegyz.:3.) És bár a történet magyarokra vonatkozó részei az V. századból erednek, a környezet melyben játszódnak IX. századi. Ennek oka egyesek szerint az
lehet, hogy a mondát Géza fejedelem íratta le Pilgrin (a passaui püspök) számára. Érdekes, hogy a mai angol nyelvben a „pilgrim”- szó zarándokot jelent.30
Pilgrin püspök a német császári küldöttség tagjaként érkezett 973-ban Esztergomba. Ott hallhatta a regősök énekeit, melyekről így ír a fent említett Nibelung-ének: „A passaui Pilgrin püspök leíratá e mesét.. latin betűkkel.. Konrád mester az írnok lefordítá német nyelvre, hogy megismerjék, mi történt. ” Lásd: lábjegyz.: 3. Az idézet arra utal, hogy a forrás nem latin betűkkel és nem németül íródott. Lejegyzésére a hunok, magyarok (valószínűleg) rovásírást használtak

...
2. Az ógermán mitológia Halál Istennőjének neve: HOLDA, HALJA, NEHALLENIA. Az
említett szavak közül a HALJA a mi HALÁL szavunkra emlékeztet.(Lásd: lábjegyz:: 2.)
3. A Wälsungok kifejezés (akik a Ringben-SIEGMUND és SIEGLINDE: az ikrek) a velágos
szóval, ill. az egyesek által magyar ősnyelvnek tartott sumér nyelv: vul=tűz szavával mutat
rokonságot.(Lásd: Kúr Géza tanulmánya. Hivatkozás: előző oldal.)”

ATTILA, GYULA
Egyenlőre eddig jutottam, de talán érdemes lenne ezt többünknek körbejárni és megosztani a részinfonkat egymással ezzel kapcsolaban.
Köszönettel
Marton Veronika
A Nibelung-ének (részletek)

www.magtudin.org/Marton%20Nibelung.htm

a Nibelung-ének, a németek nemzeti eposza az IX. században magyar földön született. Géza fejedelem udvarában

A XI. században a németországi Passauban németül lejegyzett Siegfrid és Attila mondát a XII. században „Der nibelunge Not” címen szerkesztették egybe. A germán népek körében a IX-XII. században nagyon elterjedt és kedvelt volt e két történet.

Magyar Adorján „A Nibelung-ének” c. tanulmányában kifejti, hogy Sigfrid eredetileg inkább hun volt, mint német. A germán szellem csak a vad öldöklés-jelenetekben mutatkozik meg. Érdemes felfigyelni arra, hogy Kriemhilde arianus keresztény, Attila meg manicheus volt.

A müncheni Aloys Schröpfl két hosszú tanulmányt írt a Nibelung énekről. Munkájából kitűnik, hogy kitűnően ismerte a magyar krónikákat, az Árpádház történetét és a magyarok származását. Elméletének sarkalatos pontja, hogy a Nibelung ének Géza fejedelem idején keletkezett, mert Attila udvartartásának a leírása nem az V. századi módinak felel meg, hanem a IX. századinak. Az eposz a magyar Géza fejedelem korabeli szokásokat vetíti vissza az V. századba.

A németek tudják, Attila idegen, tudják, hogy hun, mégis egy királynak sem adóztak nagyobb tisztelettel, mint a Nibelung-énekkel Etelének, a hunok királyának. Elismerik, hogy Attila volt az első, aki alatt a legtöbb német egyesítése megtörtént, és majd’ minden német nép összekerülése bekövetkezett.
Attila király udvartartásában a mind a német származású, mind a magyar udvari köröknek is kedvelt szórakozása lehetett a saga. Az érdeklődést azonban kevésbé a Sigfrid-mondakör, hanem a burgundok országa és az Attila birodalom bukását eredményező, burgundi-hun harc története jelentette, jóllehet kevésbé szórakozásból, hanem inkább nemzeti indíttatásból.
...
Pilgrin a német császári küldöttség tagjaként érkezett 973-ban Esztergomba (Gran). Tapasztalta, hogy mennyire elevenen élnek a magyarok körében a hun hagyományok. Hallotta a magyar regősök énekét a hunok vitézségéről, Attila királyról, és a szépséges burgundi királyasszonyról. Hazamenvén missziós-papjait megbízta, hogy menjenek Hunországba és jegyezzék fel a hunok dalait.

Az írnok elszólja magát, hogy az eredeti szöveg nem német, hiszen németre kellett lefordítania, és nem is latinbetűs. Ez azt jelenti, hogy a magyar igricek, regősök dalait nemcsak énekelték, hanem le is jegyezték. S ha nem latin betűkkel, akkor a magyarok saját betűivel, rovásbetűkkel.
Kedves Béla és Csaba, úgy érzem, nem érdemes általában a gonoszról, általában a sárkányról és általában a kígyóról beszélni, mert a kígyó a Szentírásban a Teremtő ellen lázítja az első emberpárt, a magyar népmesében meg pl. forrasztófüvet visz a szájában (Vízi Sándor mese, egyébként szintén sárkányölő hős, aki bizony szintén fejét veszti, amíg össze nem forrasztják a testével, s egy csalótól, aki őt fejezte le, kell visszaszereznie a királylányt.)Gonoszság is sokféle van, erről is csak egyes történetek kapcsán érdemes beszélni.
Róma minek lehet képileg a megfelelője? Pontosan a lányrabló (patriarchális hierarchia), életet elemésztő (keresztények módszeres legyilkolása, ami az élet forrásának, Jézus Krisztusnak az újra és újra megfeszítésével egylényegű folyamat, és már elkezdődött a betlehemi gyermekgyilkossággal)sárkánynak feleltethető meg.

A Mihály által letaszított hétfejű és tízszarvú, koronás sárkány, amelyik a napba öltözött asszony gyermekét akarja elnyelni "az ősi kígyó,aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot." Ennek a sárkánynak a képét tehát maga a korai egyház értelmezi a Szentírás szövegében. A látomás sárkányát a teológiai értelmezés tehát az Éden kígyójával azonosítja.(A két égi jel)
A kappadókiai vitéz fejedelem vitézséget öröklő fia, Georgius pedig a Fehérlófia mesében is megjelenő leányfaló, életet elemésztő sárkányát győzi le, és öli meg. Talán ennek a mesei "látomásnak" is érdekes lenne az egyházi értelmezését elolvasni az ókeresztény íróknál.

Az angliai Szent György tiszteletet tényleg Atilla alakja motiválja? Szent György hazájából nem ment nyugatra véletlenül Atillával egy fejedelmi család?
Mit jelent a középkori "csak lovasszeneteket tiszteltek" inkvizíciós vád közelebbről nézve?
Van-e köze Szent György és a magyar fejedelmek fehér lovának egymáshoz, és a kővetkező és a jelenések könyvében az első pecsét feltöréséhez:
"Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: "Gyere elő!" Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson."
A következő három pecsét feltörésekor is egy-egy lovas jön elő: egy vörös lovon a második az,aki viszályt hoz a föld lakóira, egy fekete lovon jön a harmadik aki árat szab a gabonának, egy fakó lovon pedig a Halál érkezik nyomában az alvilággal.

Az Atilla és György téma szoros kapcsolatba került nálam a Jelenések könyvének több képével és a Szent Koronával. A lovas szentek megjelenése pedig a Jézus-követővé vált sztyeppei népek megtérésének történelmi dokumentuma is egyben, és ettől kezdve a Turul dinasztia fehér lovai a feltámadt Jézus Krisztus világosságát is megidézhetik a Krisztus nevében győzelmes Szent György fehér lovas alakjának megjelenésétől fogva.

Elnézést, de miközben zajlik a "hadmenet földön és égen"(P.G.), én nem tudok "átvágtatni" néhány ilyen, a Tóth Gyula utóbbi tanulmányaihoz kapcsolódó, alapkérdésen.
www.magtudin.org/Nibelung.htm

Magyar Adorján A NIBELUNG-ÉNEK MAGYAR EREDETE

A „Niebelung” név szószerinti értelme „Ködfiak”, de tulajdonképpen „Homályfiak” is, amely elnevezés a földalatt, vagy sötét erdőben lakó törpékre valóban ráillett, de ráillik az e nevet felvevő, alattomosan gyilkoló burgundokra is. Ezzel szemben az énekben Atilla jó és nemes uralkodónak van feltüntetve. Siegfriedet a burgund, tehát német Hagen és egy társa alattomosan, hátulról gyilkolják meg, és később a nibelungokat, köztük Hagent is az alattomos bosszu öleti meg. Siegfried özvegye, a szintén német Krimhilda gyilkoltatja le őket. Krimhilda csak azért lett Siegfried halála után Atilla nejévé, hogy bosszúját végrehajthassa. Ravasz módon meghivatta magához a gyanutlan Atillával a nibelungokat, mint kedves vendégeit, akiket aztán a vendégségben jelen volt hun harcosokkal összeveszített, felingerelte őket egymás ellen annyira, hogy a hunok a nibelungokat megtámadták és megölték.
...
A nibelungok gonoszságait az ének németre fordítója, majd a Siegfried mondák későbbi skandináv továbbmondói is, igyekeztek szépíteni azzal, hogy a nibelungok veszte okozójátul Atillát próbálták vádolni, és még inkább erre törekednek a mai hazafias német írók. Az énekből azonban ezeknek ellenére is kitünik, hogy eredetileg a hunok ellen elkövetett gonoszságról volt szó, mert hiszen Siegfiedet a „hun hőst” gyilkolják meg, aztán pedig az őket gyanutlanul vendégeiként fogadó Atilla kedves fiacskáját. De kitünik az elrejteni próbált valóság még abból is, hogy a nibelungok a homály, a sötétség fiainak mondatnak, Siegfried, a hun király pedig, amint majd alább látjuk: „a világosság fia” és Odin főisten származéka, ugyanugy, mint Atilla is.
...
A német nyelvben Nebel, a latinban, olaszban nebula, nebbia, nebuloso, köd, ködös, homályos, borus, felhős jelentésű, mivel anubes felhőt jelent. Ez megfejti azt is, hogy a Nibelung-Ének fordítója miért mondja, hogy a nibelungok burgund germánok voltak. Azért, mert a magyar boru, borulás, a köd, ködös szavainkkal azonos értelmű, úgyhogy ebből világosan kitünik még az is, hogy az eredeti magyar regében a gonosz gyilkosok nemzetségét, akik a „világosság fiát” meggyilkolták, még boru, vagy buru fiainak is nevezték.
Nem kétséges az sem, hogy a boru, vagy buru szó azonos a borít, beborít, leborít, burkol, beburkol szavainkkal is, tehát boruszavunknak felhő, homály, sötétség jelentése is volt. Az pedig közismert, hogy a finn és vogul rokonaink az Északot tartják mitologiájukban a sötétség és gonoszság hazájának, amit egyébként észak, helyesebben éjszak és éjszaka szavaink azonossága is tanusit. Az észak és a gonoszság eszmei azonositását a legtökéletesebben kifejzve a finn Kalevalában találjuk meg, ahol „Észak urasszonya” vén, csuf, gonosz boszorkányszerű nőalakban van megszemélyesítve. A görög Boreas – Észak, teljesen egyezik „boru” szavunkkal.
Feltünő mindenesetre a boru, buru, burkol szavaink egyezése a burgund névvel, továbbá a poroszok régi magyar burkus és általában használt prusz nevével.
A latinban az ország neve is Borussia. Az pedig tény, hogy régen ugy a germánok, mint a szlávok a hunoktól csak Északra éltek.
A Nibelungok hazáját az ujabb, skandináv mondákban is Nifelheim és Nifelhel néven nevezzük. Az első értelme Ködhon, de a másodiké „homályos alvilág” is lehet, sőt halálországnak is magyarázható, mivel a germánok halálistennőjének neve: Hel, Halja, és Nehalennia volt, amely név nem csupán a mi halál szavunkkal egyezik, hanem a német „Hőle” (barlang) és „Hölle” (pokol) szóval is. Ez a német „Höle” szó a barlang, üreg, üresség értelmével (amelynek megfelel a mi hőle – hüvely és üres jelentésü, valamint a hólyagszavunk is) visszavezet bennünket a barlang és boru és így a sötétség burgund nevére, azaz a homály fiaira, a nibelungokra.
Ősnyelvünk egyik sajátsága és nyelvtörvénye volt az egytagu szavak megfordíthatása. Az említett hől, hól – üreg, üres, barlang, szóalak megfordítása képezi a magyar luk (lyuk) és a német Loch – lyuk szavakat, holott az árja nyelvekben e megfordítás törvénye nincsen meg. Meglepő tehát, hogy a finn mitologiában Észak megszemélyesítője, a gonosz boszorkány Louhi, ami szintén a hőle és halálszó megfordítása és a luk szóval azonos.
Barlang szavunk tulajdonképpeni értelme is homály és sötétség volt, amit bizonyít, hogy a székelymagyarok nyelvében ma isbarlang (kopott kiejtéssel: ballang) az igen sötét erdő, erdei homály és a homály általában is.
-
Már régóta van egy olyan gondolatom, mely szerint a nibelung névben szereplő "nibel" szónak valójában semmi köze sem a borúhoz, sem a homályhoz, sem pedig a ködhöz. Nem zárom ki, hogy ez a "nibel" valójában nem más mint a "nemes" illetve "előkelő" jelentésű "nobel", "noble" szó. A nibelung jelentése így "nemes hung", "nemes hungár". Vagyis hasonló a jászok alán-arian megnevezéséhez.

A Borussia, Prussia, porosz, burkus, burg-und stb. nevekkel kapcsolatban pedig a korábbi fejezetekben arra a következtetésre jutottunk, hogy ez az eftalitákra utaló ősi "peleku-paratu-partha" szó egyik alakváltozata. Ugyanennek az ősi szónak egy másik alakváltozatából alakult ki a Pártus birodalom neve is. E szó eredeti jelentése, hasít, feloszt, kettéoszt, elválik, lehasad, stb. Ezért van az, hogy a balta és a bárd szavunk is ugyanerre vezethető vissza, és ezért van, hogy a korábban egységes hun tömbről leszakadó, lehasadó nyugati eftalita ágra is ezzel a szóval utaltak.
Köszönöm!

A nibel-nemes párhuzam tetszik, ez igazodik is az elképzelésemhez, amiről már korábban írtam.

Azért küldtem át egy csomó idézetet tegnap éjjel a forrásokból, hogy érezni lehessen azt a bizonytalanságot amivel az egész nibelunk kérdéskörnél és a burgundiaknál találkozhatunk. Úgy érzem azzal, hogy a két véglet között ingázik a történet, az erősen utal arra ködösítésítésre, melynek célja volt Attila és húnjainak elrejtése. A csodálatos, hogy mégis van lehetőség a valóság kibontására... több egymástól is független logikai útvolanalon!

Az anyajegy- fokos dobás kapcsolódásra van valami elképzelése? Úgy gondolom ez sem véletlen! Nagyon emlékeztet a (el)koboz-koboz (hangszer), pandur-pandura, αρπα-αρπαζω kapcsolódásokra, ahol bár hangtanilag nagyon is eltérő jelentésepárok jelennek meg a teljesen eltérő nyelvekben (Lásd: www.naput.hupont.hu/34/az-egig-ero-paszuly)
Esetleg ilyen kapcsolódás vélelmezhető az anyajegy és a fokos között is?

Tisztelt Molnár Attila pontosan milyen formában jelent meg a májfolt a nibelung énekekben?
Az előző hozzászólásomhoz még egy egészen apró kiegészítést tennék. Felmerültek itt a Borussia, Prussia és porosz népnevek. Ezekkel kapcsolatban rámutattunk, hogy ezek a "peleku-paratu-partha" szó különféle variánsai s végső soron a nyugati hun, másképp: eftalita eredetre utalnak. Ezen a ponton válik érdekessé a Launcelot történetében megismert Peles király neve is. Ez a Peles név ugyanis az R-L hangváltozáson keresztül ugyanaz, mint pl. a porosz népnév s így ugyancsak a nyugati hun, eftalita eredetre utal. Vagyis az a feltételezés, amelyet már a Tót atyafiak c. fejezetben is pedzegettük, mely szerint Attila hatalmas seregei az Európában élő nyugati hun népek megsegítésére indultak el, Peles király nevében is megerősítést nyer. Peles király volt az, aki segítséget kért Launcelottól és Launcelot ennek a Peles királynak az országát szabadította meg a sárkánytól. Ezek a nevek tehát beszédes nevek.
@( Tóth Gyula ):

Lancellot és Artur témához szeretnék egy újabb adalékkal én is szolgálni:

Gondoltam pár nyelven utána nézek a BALTA, FOKOS, BÁRD jelentéseinek más nyelveken is. Pár érdekességre akadtam:

A norvék OKS és a dán OKSE közeli kapcsolatban van a mi FOKOSunkkal.
De a dán változatnak van egy másik jelentésköre is, ami már érdekes lehet, hiszen a marhára, tehénre utal.

hu.glosbe.com/da/hu/okse

A francia balta / MERLIN jelentése már jóval meglepőbb. Ez alapján az Artur királykör MERLIN-je kapcsolatban van a baltával, a BÁRD-dal ? hu.glosbe.com/hu/fr/balta

Ez adta az ötletet, hogy MERLIN nevének jobban utána járjak. Íme az eredmény:

hu.glosbe.com/da/hu/merlin A dán automatikus fordítás eredménye:
KIS SÓLYOM – akár a kerecsensólyom?
És hasonlóan a német, norvég és angol változatnál is: hu.glosbe.com/de/hu/merlin, hu.glosbe.com/en/hu/merlin

Ezt más online szótár is megerősíti
szotar.sztaki.hu/search?fromlang=pol&tolang=hun&searchWord=merlin&langcode=hu&u=0&langprefix=&searchMode=WORD_PREFIX&viewMode=full&ignoreAccents=0

Lassan kiderül, hogy minden nemzeti eposz és azok pozitív alakjai a hunokhoz és Attilához vezet?
@csan2:

Szinte éreztem, hogy Merlin nevének még jelentősége lesz! Tehát ezek szerint "merlin = balta", de "merlin = sólyom" is! És akkor ne feledkezzünk el arról sem, hogy Németország fővárosa, Berlin az M-B hangváltozáson keresztül gyakorlatilag ugyanez a balta vagy sólyom jelentésű szó! Kitűnő találat, köszönöm!
@( Tóth Gyula ): Végvári József, aki angol nyelvtanár Debrecenben, írt egy tanulmányt "Beszélgetés a baltával" címmel, bőven kitér a szóbokor angol, óangol, ófelnémet stb. változataira, ami a nyomozását új szempontokkal gazdagíthatja, csak egy kiragadott idézet:
"...a virág-balták éles határok nélkül pártaformába mennek át, míg végül, egyik alakváltozatukkal a címer fölött, a korona helyén találkozunk. Balta, párta és fogazás(=fokolás)együttese jelződik itt nagyon szépen. tehát a baltából nemcsak az Égigérő fa mesetípusban lehet korona ( a kiskondásból király lesz a mese végén!), hanem pásztorfaragásokon is. És ha először - tudatlanságból- megmosolyoglyuk Kassai levezetését a párta szócikkben, most már egyre kevesebb megmosolyognivalót látunk az efféle szómagyarázatokban: koronka-fű angol neve axseed "fejszemag", egy rokonfaj, a Hedysarum magyar nevei pedig: baltavirág, koronahere!"
(De Gyula talán ismerte is ezt az írást(?), megjelent többek között a "Lettem, vagyok, múlok, ismét leszek" című kötetben,1996,Sztélé Alapítvány, Debrecen)

Itt is benéz egy sárkányfej egyébként, ha jól sejtem, ugyanis a balta egyik jelentése "mocsár"

Egy megjegyzés a Merlin-balta-sólyom egyezéshez az előbb idézett írásból:
a pelican hangalak egy akkád szóra megy vissza (pilaqqu), melynek jelentése: fejsze. A pillikán vagy pelikán a népmúvészetben nem a gödény-pelikán megidézésére szolgál, tehát nem vizi madár, hanem Krisztus-szimbólum és ilyenképp az önfeláldozás képjele, mely vizes közegben, mégpedig a rák tér-idő színén bukkan fel az évkört képletező festett kazettás mennyezeteken.(P.G. értelmezése nyomán)
@Kollarics Gábor:

A Ön által idézett végvári idézetre akartam rákeresni... de helyette ezt leltem...

www.magtudin.org/Arturlegenda%202.htm nem részetezek belőle, érdemes elolvasni!
@csan2:
Ács => acs =>(angolosan olvasva) áksz => axe
hmmm...

Amúgy a tótul a sólyom a ráró. Elég beszédes magyarul, szó se róla.
"@csan2: "A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGRA JÖTTÉRŐL fejezetben GYÖRGY együtt szerepel BORSsal egy SZENT LÁSZLÓhoz kapcsolódó történetben!

Pár idézet Szabó Antónia "Rejtelmek, ha zengenek" című kötetéből(Debrecen,2003) sokrétűen kapcsolódik témáinkhoz.

"Szent György PárDuC FoLTos PaRipákon a jáki templom szentélyéből és a cserkúti templom diadalívéről" (képaláírás)

"...A BoRS, mint a PáRDuc FoLTja is jelentkezhet, de a MaRáS is velejárója, csak itt a legfelső fokon, az áldozatvállalással jár együtt"

"...a megMaR, a megMéR, és a kiMeR "nyakatekert" összefonódása a "támad" két értelmével bővül. Ez utóbbi pedig rávilágít a magyar észjárás -a lélek és a tett- azon működésére, amelyben a "támad" értelme és célja sohasem a megsemmisítés, hanem a magasabbra jutás harca, éppen a "feltámadás" érdekében. Ilyen az iker PáRharc, a BiRkózás, mely a MéRleg, BáRka, vagy BöLCSő tartalmi-formai vetületeként -mindig a két FéL szellemi-lelki magasabbra jutásának érdekében folyik. Ez a fajta harci cselekedet mozgatja a ViLág PöRöLYét."

(a szerzőt a képnyelv és anyanyelv belső logikája vezette tételei megfogalmazásánál)
@gigabursch:
RÁRÓ-sólyom kapcsolat ... ez nagyon jó! A lányaim kérdezték nem is olyan rég, miért ráró a ló neve...

De az ács-ax-axe kapcsolat is elgondokoztató. Eddig úgy gondoltam a KALAP és KALAPÁCS kapcsolatat abban rejlik, hogy a kalap készítésre használt nemezt kalapálták kalappá... De az Ön bejegyzése alapján talán érdemesebb úgy gondolkodni, hogy a előbb volt a balta és a kalap majd amikor a baltából kialakult a kalapálásra alakalmas szerszám akkor annak kalapácsfejű balta lett a neve... azaz KALAP axe- KALAPÁCS...
@Kollarics Gábor: A pár nappal ezelőtti BORS illusztráció elemzése után nem is gondoltam, hogy újra visszatérek még a BORS témakörhöz. De az Ön észrevétele, valamint a reggel talált Tomory tanulmány együttesen újabb gondolatokat fogalmazott meg bennem e témával kapcsolatban.

www.magtudin.org/Arturlegenda%202.htm
A következőkben Tomory Zsuzsától idéznék pár gondolatot:

„Arthur kardjával kapcsolatos regék. Ezeket Sir Thomas Malory írta le először a XV. században[1] E legendákat, szarmata-alán eredetűnek tartja Littleton.“

„A Kerek Asztal vitézeivel kapcsolatos legendák első említése Wace of Jersey Roman de Brut című művében van, Kr.u.1155-ből.[2] Lancelot nevü vitéze alán származású. Ennekunokatestvére Bors vitéz, s e tény az alán-magyar kapcsolatokat hangsúlyozza ki.“

„A negyven általam kijegyzett és kelta eredetűnek mondott név közül csak hét olyan név van, mely nem Mac (mag, férfi) kezdetű, s ezzel magyar eredethez kapcsolják családjukat. A skót családi nevek Mac, illetve Mc kezdőbetűi alakban, hangzásban és értelemben a magyar magszó azonosai. A skót történelem igen előkelő helyét elfoglaló MacArthur család mai magyar nyelvünkben Arthur magját jelenti, s Arturfinak is fordíthatnánk. A fi szó viszont a keltában is gyermeket jelent... negyven család közül tizenkettőnek lakhelye Argyl, s e hely neve az ősi Árgyélus királyfink emlékét idézi. Tárgyunk szempontjából igen fontos megemlíteni, hogy a legősibbnek tudott skót családok temetkezési helye Iona, mely név adunántúli jászok Ion nevét őrizte meg, de kapcsolódik a jász és gyász szavak ismeretéhez is. Az Ionreach család Kintail tartomány ura, s itt is a jász és kún indítékú neveket egymás mellett találjuk, mint a világ sok más pontján is, de főleg hazánk jász-kún területén. Jelen korban a MacKenzie család eredezteti magát tőlük, s így a Mac előnév mind a Ion, mind a Kun népcsaládot a magyar törzzsel kötik össze.
E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény, s ezeket hagyományosan kalapjukra tűzve hordják“

„Legősibb és legelőkelőbbnek számít a MacArthur család, kiket királyi származásúnak tart a skót hagyomány. Az angolok a család fejét kivégeztették, birtokaikat elkobozták. Virágjuk a kakukkfű, címerükben pedig egyenlőszárú napkereszt, s három korona található.“

„Magam a kerek, kemény gömb alaku bors nevét a B-R szócsoporton belüli, kerekséget kifejező ősmagyar szónak tartom. Rokona a boróka (a gyalogfenyő kerekded, csipős bogyója), amit a székelyek borsikának neveznek.[5]”
„Az Arthur legenda megőrizte annak emlékét, hogy Bors vitéz Arthur természetes gyermeke, s így a Kerek asztal vitézei közül vele van a legszorosabb kapcsolatban, s e rokoni kapcsolaton át Bors vitéz törzsi hovatartozásait is megtudjuk. A legenda arra is kitér, hogy az alán származásúnak tartott Lancelot unokatestvére Bors vitéz volt. Lancelot és Bors vitézek rokoni kapcsolatait figyelembe véve a magyar és alán népeket rokon népekként kell kezelnünk. Az alán-magyar kapcsolatokat Dr. Baráth Tibor őstörténész műveiben részletesen tárgyalja.
A Bors család kárpátmedencei jelenléte messze az Árpádok előtti időkhöz vezet. E tényt az angliai legenda is megőrizte a következő részben: Bors vitéz a Brit szigetek hagyománya szerint egyszer egy ismeretlen, tengeren túli helyre hajózott, melyet Sarras-nak hívtak. „Sarras” földrajzi helye máig ismeretlen az angol irodalmárol előtt. Később ismét folytatta Grál kereső útját Európában. A Szent Grál a hagyomány szerint visszatért eredeti honába Ázsiába, más legenda szerint a mennyországba. Bors és Lancelot végül is Glastonburyben telepedtek le, ott vallási központot létesítettek, mely Lancelot halála után feloszlott. Glastonbury az Arthur legenda egy fontos helye. Röviden ennyit mond a rege. Magyar nyelvünk viszont további felvilágosítást ad…

„Sarras”, az idegen történészek által eddig meghatározni nem tudott földrajzi hely neve kapcsolatban van a magyar sár=fény szóval. Sáros alakban fényes jelentésű. Tekintettel arra, hogy a Bors család Árpád előtti ősi fészke Borsodban volt, s közelében van Sárospatak, a Grál keresést egy időre felfüggesztő Bors egy szülőföldjén lévő Sáros helységbe utazhatott.

A népvándorlás korában germánok, kvádok, szarmaták, majd a VI-IX. századig avarok éltek ezen a területen. A szarmaták jelenléte még valószínűbbé teszi azt, hogy a Bors vitéz látogatta helység neve Sáros volt. A Bors-Miskóc család 1312-ig tartotta birtokában e vidéket. A Miskolc melletti Diósgyőrnél már az Árpádok előtt is állott itt gyűrű alakú földvár (Geuru, Győr)”..

“A felvidéki Borsi község, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye ugyancsak Bors vitéz nevét visszhangozza…

A kőből kiálló kard regéjét a korai vaskorszakkal, a vasnak a vasércből való kivonásával hozom összeköttetésbe, amikor a szó legszorosabb értelmében „kőből” varázsolják elő a kardot. Ilyen vastartalmu hatalmas meteorkő Sárospatakon található.

folyt köv
„Ismert tény, hogy Európában az első vaskohók Magyarországon, közelebbről éppen a Bors vitéz nevével kapcsolatos Bors megyei Hámor községben voltak. A Hét Vezér korában a mezei vas feldolgozásának már számos műhelye volt, s ezeket Stamler Imre dolgozta fel részletesen [13]. A kardkészítés egy másik változata a magyar kardok ősi „edzésével” van kapcsolatban. Az edzeni akart vaskardot őseink egy magaslaton állították fel, vihar esetén villámütésnek téve ki. A villám a vaskardot megedzette, anyagát értékesebbé változtatta. Régi sziklarajzok szerint az istenség karja villám volt. [14] Más felfogás szerint a villám Isten nyila. A villámsújtotta kard így valóban „Isten kardjává” vált.

Az Excalibur szót a latin chalybs = acél szóval magyarázzák, mely átvitt értelemben jelenthetett kardot is. Angol nyelvészek ezen szószármaztatást bizonytalannak mondják, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy a rege, a gondolat, s a nevek nem saját népük műveltségi termékei, hanem csak részben értett, átvett emlék részei. Ír hagyomány szerint a kardot Caladbold-nak hívják, s Arthur kardjával kapcsolatban ezt tartják a legrégibb regének. Helmut Nickel, a Metropolitan Museum páncél- és fegyverosztályának gondnoka The Dawn of Chivalry (A lovagkor hajnala) című cikkében a latin chalybs szót görög közvetítéssel végső fokon a kaukázusi szarmaták Kalybes törzsétől származtatja, kik fegyverkovácsok voltak.
A magyar kar, kard szóval rokon az Excalibur szóban lévő cal szótő. Nyelvünk eddig nem tárgyalt egyik összefüggése, hogy a kardot „d” ragja a kar szerves részévé teszi.Véleményem szerint ennek visszhangja a címerekben látható kar-kard együttes.” …

en.wikipedia.org/wiki/File:Bors_and_Lionel.jpg

És most érdemes újra jobban megszemlélni a már korábban is értelmezett Artur mondavilág illusztrációját.

Amit a következőkben írok, azt nem öncéllú elemzésnek tekintem, hanem annak igazolására, hogy az Artur mondavilág igazolható módon képileg is szoros kapcsolatot mutat a magyarországi árpádkori ábrázolásmóddal, azaz azzal az attilai örökséggel amiről Tóth Gyula munkássága és ez a blog is szól. Valamint azzal a Szent László templomi ábrázolással is szoros kapcsolatot mutat, melynek nincsenek nyugati gyökerei, csak nálunk.

Ahogy Tomory említette a zöld (örökzöld) ág Attilával, Arthurral kapcsolatos nemzetségek kizárólagos jelképe volt Skóciában. Sajnos a kép alapján nehéz a zöld ágacska botanikai beazonosítása, pedig hasznos lehetne! A képen két irányba halad a történet, a képírás szempontjából a középpontból a múlt és jövő felé kétirányba áramlik szét az esemény – ami számomra a vízöntő-paradoxon jelenlétére is utalhat, de ezt a gondolatot most nem részletezem.
De ez a kétirányú haladási irány viszont külön utakat jelenthet. Borssal kapcsolatos legenda alapján írja Tomory, hogy BORS tengeren túlra utazott, azaz nem a nemzetségének útvonalát követte… ahogy ez a képen is megjelenik.

Gábor, Ön utalt a párduc és a foltok kapcsolatára a hozzászólásában, amit nagyon köszönök. Hiszen ezzel új gondolatok csíráját vetette el bennem – és ez a párducminta meg is jelenik az illusztráción. Megjelenik, de erre korábban nem is figyeltem fel! A zöld ágacskával megsuhintott legény felső teste párduc pöttyös!

És ennek a párduc foltos bőrnek fontos szerepe van:

Lajdi Péter írja:
“Nimród neve a mezopotámiai kultúraátvevő szemita népek irataiban maradt fenn ebben a névváltozatban (NIMRU akkádul PÁRDUC-ot jelent). Sumér eleink NIB-UR-nak nevezték őt. Nib-Ur Párduc Urat, Párduc Hőst jelent. A sumér iratokban NIBU-KUS formában is előfordul, ami annyit jelent, mint: kusita párduc, vagy Kus Párduca. Nimród a hagyomány szerint KUS fia volt. Az az ősi szkíta hagyomány ugyanis, hogy az e művelődéshez tartozó népcsoportok uralkodóinak felségjelvényei közé tartozott a párduc-kacagány, fennmaradt egészen Árpádig, párducos Árpádig, s krónikairodalmunkon keresztül egészen Vörösmarty Mihályig…
Csak érdekességként említeném még, hogy egy kora-középkori német kódex egyik metszetén Jézust lábán és karján párducfoltokkal ábrázolják…

A zsidó rabbinikus írásos hagyomány Jézust Rabbi ben Panther-nek, Párducfia Mester-nek és Nimród Fiának (tehát nem „Dávid fia”!) nevezi (párduc fia = Nimród fia), tudván, hogy Üdvözítőnk a kronológiailag visszafelé pártus-káldeus-szkíta-sumér-nimródi hagyomány képviselője, az isteni őskinyilatkoztatás tiszta vonalát továbbvivő turáni vallásos képzetek betetőzője és tökélyre vivője.
Usziri (görögösen Ozírisz) neve: Usz vagy Os = sok, iri = szem, sokszeműt vagy sokfoltút (párducfoltosat) jelent.”

És mit látni az angliai BORS ilusztráción? Zöld ággal megvert LIONel (aki a nevében szintén vadmacskára utal) kiütésektől pöttyös a teste, PÁRDUCMINTÁS !

Korábbiakban már utaltam a dárda szerepére, de nem hívtam fel a figyelmet arra, hogy a dárda hova is irányul. Meghosszabbítva a dárda vonalát az épp a leányrabló nemi szervére! (Ezt mindenki maga is leellenőrziheti egy vonalzóval).

folyt köv
Bors a dárdájával mintha a leányrabló túlfűtött (sexuális) energiáit akarná visszafogni.

Mit is említ Szántai az előadásában a Szent LÁszló falfestményekkel kapcsolatban:

„Ha lovon leányt raboltak mindig maguk elé fektették a nyereg elé... nem maguk mögé ahonnan egy pillanat alatt le lehet ugrani... Azaz ez nem olyan egyszerű leányrablás. A középkori festészet és a képirásban is fontos szerepe van a vízszintes és a függőleges tereknek. Mi fölött is ül a lány? A ló melyik testrésze található ott a lábak és a ló hasa találkozásánál? A nemiségnek, testiségnek fontos szerepe van, amit folyamatosan hangsúlyozni kell. Ez a látszólagos apróság olyan közösségben rögtön szemet szúr ahol a ló, lovaglás a mindennapi élet része!”

Székelyderzs templom falán a pallóssal éppen lesúlytó leány mivel is név szemben? Nem a kun lábát nézi, ahova súlyt, hanem a kun lovának hatalmas nemi szervét!...

www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara

De ki is ez a leányrabló kún és mi köze Szent Lászlóhoz a magyarországi templomi festészetben? Szántai lényegretörő megfogalmazásában:
“Ő nemcsak egyszerűen egy leányrabló kún, ő a szentéletű Szent László rossz tulajdonságainak kivetülése. A vörös ruhájú, vérbő természetű kun nem más, mint a szent király testi kísértésének kivetülése.”

És ugyanez nem mondható el Borsról is? Mi van ha mind a négy páncélos alak az ő különböző döntéslehetőségét jelképezi, ezért is mindegyiknek ugyanolyan páncél van a fején. Mi van ha a lányrabló nem más, mint Bors vérbő természetének kivetülése, ahogy leányrabló kun Szent Lászlóé?

Ennek megválaszolásához újra érdemes idézni az angol nyelvű wiki oldalt:

“Bors-ot mindig úgy ábrázolják, mint a Kerekasztal egyik legjobb lovagját, de az igazi dicsősége a Szent Grál kereséséhez kapcsolódik,, ahol bebizonyította, hogy méltó arra, hogy tanúja legyen a Szent Grál misztériumának Galahaddal és Percifállal.”

Valami olyat tesz Bors, ami olyan erkölcsi magasságba emeli, ami által méltóvá válik, hogy tanuja lehessen a Szent Grál misztériumának! Ha Szent László legfontosabb szakrális cselekedete pont a lányszabadításhoz (és ezen keresztül saját testi kísértésének legyőzéséhez) kapcsolódott, melynek ábrázolása a legfőbb motívum az árpádkori templomainkban, úgy joggal vetődik fel a kérdés nem valami hasonló történt Bors-sal kapcsolatban is?

Bors döntési helyzete akkor mire vonatkozik? Csak egyszerűen követni a párducmintás elődöket, vagy valami magasabb erkölcsi, szakrális szintre lépés –a leányrabló, a testi kísértéseink jelképének legyőzésével ?

Akár elfogadjuk ezt a gondolatmenetet akár nem, kétségtelen tény, hogy túl sok egyezőség fedezhető fel a két ábrázolás között, mely nem lehet csak a véletlen műve...
Utánajártam egy korábbi felvetésem kapcsán, hogy a György - dörg összehangzás rejt-e valami kapcsolatot más nyelveken is?
A dörgés, mint jelenés talán még érdekesebb a Szent György - Szent Mihály viszony okán. Törökül a mennydörgés, szó szerint égi zaj, GÖK GÜRÜLTÜSÜ. A gürültüsü szóban jól felismerhető a gurul, görög, mozgásból származó zaj kifejezése. Korábban az is kiderült, hogy a György név Gergő vagy Gergely alakja ugyanennek a folyamatos mozgást kifejező görgő, gurgó szavakkal mutat rokonságot.

A mennydörgés szó az európai nyelvekben lényegében két részre különül el. A nyugati nyelveken a THUNDER (angol), TORDEN (dán), TONNERRE (francia), TUONO (olasz), DONDER (holland)szavak egybevágnak a magyar TÜNDÉR szóval. A mesék szereplője a tündér maga is egy jelenés, már csupán a "tűn" szógyök értelmezéséből fakadóan is. A legenda szerint Tó Tündérei készítették az Excaliburt Artur kardját és az a tóból emelkedett ki, hogy megtalálhassa Bedivere lovag. Érdekes párhuzam, hogy Atilla is kardot kapott, az ő kardja a földből "tűnt" elő, hogy egy pásztorfiú megtalálhassa.

A mennydörgés szó szláv nyelveken egységesen tartalmazza a György névben található G-R hangzókat. GRZMOT (lengyel), GROM (orosz, horvát, szerb), HROM (szlovák, cseh), GRIM (bolgár, ukrán). Itt kapcsolódhatunk Brünhilda, vagy Krimhilda történetéhez. A Hilda név értelmezése szerint a -hild- szó harcot jelent. Ezek szerint, ebben az esetben Krimhilda nem más, mint mennydörgés-harc, vagyis égi háború.

Még mennydörgés ügyben a litván PERKUNAS és a lett PERKONS lehet érdekes, mert a sokat emlegetett bárd szavunkkal mutat rokonságot.
@csan2: "Bors döntési helyzete akkor mire vonatkozik? Csak egyszerűen követni a párducmintás elődöket, vagy valami magasabb erkölcsi, szakrális szintre lépés –a leányrabló, a testi kísértéseink jelképének legyőzésével ?"

A párhuzam számomra is nyilvánvaló. A Szent László legendát ismerjük, nem lehet tudni pontosabban, ki is az a Lionel és miért kell megmentenie Borsnak? Én barkás, rügyező ágnak látom, amivel Lionelt verik, érdekes.

A képet én is újra megnéztem, és a két vitéz közti fán gondolkodtam, amikor feltűnt, hogy az ágak vulva képletet kereteznek, a lomb pedig a sűrű fanszőrzetnek felel meg. Vagy csak belelátom?

A következő idézetet Szent Gergelytől Temesvári Pelbárt György Vitéz címŰ írásában találtam (1480 körül)
"Aki testies vétkekkel leigázza önmagát,hiába támaszt maga ellen külső harcokat. Mert hogyan kíván a külső küzdelem fáradalmain diadalt aratni az, aki önmagában még mindig alulmarad a kéjvágya elleni belső háborúban"

Úgyhogy -az eredeti kérdésére válaszolva- én az utóbbira szavaznék.
A képet mindenesetre elmentettem, sajnos csak részlet, az egyik üldöző alakja fölül kifut a képből.
@csan2:

Ez már itt félig OFF, de nem tudom megállni.

Sokan vitatkoznak azon, hogy melyik a két legősibb szerszám, azaz melyek azok a szerszámok, melynek segítségével további szerszámokat lehet kialakítani tárgyak megmunkálásához.
A fémmegmunkálás szakemberei szerint egyértelműen az üllő és a kalapács.
Nem megyek bele a részletekbe, de tényleg így van.

Amúgy a kalap gyök találó. Én meg ezen nem gondolkodtam eleddig.

ON
@csan2:
A korai vaskohászat és fémkohászat történetéről alapos és szakmai összefoglalás a Dr. Béldi és szerzőtársai által alkotott Vivat Academia c. könyvben van.
Mindezt azért mondom, mert mindannál amit említett messze szerteágazóbb a dolog.
@Kollarics Gábor: Nagyon tetszik Temesvári Pelbárt Györgytől vett idézete. Ha már belemelegettünk a Bors vitéz képes kalandjába, érdemes pár aprósággal kiegészíteni még.

Érdemes jobban megnézni a kakaslomnici Alexandriai Szent Katalin templom sekrestyéjének falfestményét.
www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/14het/muvtori/kakaslomnic.jpg

Mi jön ki a kun szájából?
Tűz, gonosz lehelet, ahogy a sárkánynak is! Szántai Lajos szavaival: „A kún szájából gomolyog valami kifelé... ez nem vakolat hiba: ez káromkodás”

És most érdemes újra megnézni a Bors vitézünk leányrablóját. Az ő szájából is gomolyog valami kifelé, ami szinte ködbeborítja a teljes fejét. Gondolhatnánk ez csak a kép elmosódása, de ha a kun ábrázolásoknál ez bevett gyakorlat volt, akkor miért ne lehetne ez itt is!

Másik hasonlóság. Az kun által elrabolt lány fontos eszköze a holdsarlós pallos. Ezzel a pallossal vágja meg a kun lábszárát.
A kódex illusztráció –ellenben a templomi falfestményekkel- kénytelen a helyhiány miatt egy szekesztett képbe sűríteni egy esemény sorozatot. Ezért az elrabolt lány csak egyszer jelenik meg itt, de mégis ő is jelzi a hiányolt pallost! A hölgy ábráján a leghatározottabb vonal a ruha nyakíve, a körív! Tudatossan sötét színnel még ki is van húzva a ruha nyakrésze, hogy mindenképpen feltűnjön. Mit csinál az elrabolt lány? Áldásra emeli a kezét, vagy éppen azt mutatja, hogy megadom magam? Szerintem egyiket sem, ő csak ráerősít a holdsarló formára a kezeivel is! Külön külön a kifeszített ujjaival és együttesen a két kéz és a nyakvonal ívével...

Ez képírás a javából. És olyan festette aki ismerte az árpádkori magyarországi templomok Szent László ábrázolásait! És nem csak ezt. Ismerte, hogy Szent László és Arthur között van egy közös ős: Attila. Pont ez jogosítja fel a Bors vitézt is ugyanolyan képi ábrázolásra, szakrális felemelkedésre mint Szent Lászlót!

Ez már a harmadik alkalom, hogy erről a képről gondolkodom e blogon, és sajnos fogalmam sincs róla, hogy mikor keletkezett a festmény és milyen további illusztrációk társaságában várja az üzenetük életre keltését...
@csan2: Abban tudok segíteni, hogy a Google által fellelhető legnagyobb képet belinkelem:
learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png
@gigabursch:

És a kőbalta?

Szerintem itt nem a BALTA-KALAPÁCS vagy éppen TYÚK-TOJÁS eredet kérdés az érdekes, hanem hogy merünk e magyarul gondolkodni!

Érdemes elolvasni Grandpiere cikkét és egybegondolni a microlith, az istállókő barlangban talált csonthegyek, nyilhegyek, a vértésszőlősi leletek és Hérodotosz szkítákról írt gondolatait kifejezetten az aranybalta, csésze történetére utalva...

www.grandpierre.hu/site/2009/02/hogyan-tudjuk-a-magyar-nepet-a-regeszet-segitsegevel-visszafele-kovetni-fel-millio-evre-1-2009-februar-kapu/

És ezért is örültem az axe-ács párhuzamának, mert szerintem ezzel fején találta a szöget !
@csan2:
Egyre jobban az a meggyőződésem, hogy együtt voltunk 2009. őszén Szántaival és még sokan másokkal Felvidéken.
Ha igen, akkor térjünk át a privát e-mail címre.
@gigabursch: Attól tartok, hogy az nem én vagyok. Sajnos még soha sem találkoztam személyesen sem Szántaival, sem Pap Gáborral... sőt Tóth Gyula előadását sem volt még lehetőségem személyesen meghallgatni.

De elég gyakori nevem van... már három hasonló nevű játékost találtam a neten és a facebookon... :)
@Kollarics Gábor:

Lemaradt egy gondolat, melyet fával kapcsolatban kérdezett:

„A képet én is újra megnéztem, és a két vitéz közti fán gondolkodtam, amikor feltűnt, hogy az ágak vulva képletet kereteznek, a lomb pedig a sűrű fanszőrzetnek felel meg. Vagy csak belelátom?”

A képírás egyik sajátossága, hogy nincs kizárólagos helyes megoldása. Több változat is lehet jó. Ezáltal sokkal gazdagabb a jelentéstartalma, de kevésbé specifikus.

Számomra a fa a TEJÚTAT és égi fát szimbolizálja.
Ha megnézzük a képet újra, négy ló közül csak a leányrabló és a Bors lova ugrik, azok melyek az (ÉGI)Fa egy-egy oldalán helyezkednek el. A másik három ló négylábbal áll a földön. A lovaik „egyet szökkenek, kettőt ugranak”, akár a táltos lovak. (Talán ezt a a népmesei fordulatot is épp Szántai Szent László előadásában hallottam)

Szánt László küzdelmét már László Gyula is táltosküzdelemnek minősítette, sőt Szent László táltoslovának nevét is ismeri a történetírás: SZEG.

Elfogadva az eddigi gondolatmenetem, miszerint Bors dilemmája képnyelve azonos a Szent László küzdelmével – így véleményem szerint Bors lova épp a készül felugrani a Tejútra, az ÉGI FÁRA, AZ ÉGI ÚTRA..., oda ahol a táltos küzdelmek zajlanak.
A képnek van egy érdekes része, melyet csak amit e pillanatban értettem meg. Bors lovának a feje miért hiányzik? Ez képírás nyelvén a szellemiség hiányát jelentené... Viszont hova fordul Bors lova? A fát nézi...

Talán azt az (ÉGI)FÁT, ahova felugrani készül?

A kép eredetijét a Bibliothèque Nationale de France őrzi Parizsban, de semmi egyéb info nem található róla...
@csan2: "Számomra a fa a TEJÚTAT és égi fát szimbolizálja."

Köszönöm a kiegészítést, ez tényleg egy lehetséges olvasat. Egyébként a Szeg nevű táltosról jut eszembe a "szökési sebesség" fogalma modern fogalma, miért pont így nevezzük?

A bárdosról meg a bárdolatlan vö. parttalan.
Eszembe jut még Jézus tanítása az egynejűségről és a hűségről, a keleti "uraknak" még nem kellett szabályozniuk ilyen mértékben szexuális késztetéseiket?

Nézegetve pl a Képes krónikában a szablyás(Atilla), dárdásÁlmos), bárdos(Szent László) alakokat kiegészítve a nyíllal jelzett szellemi irányultságokat(Szent István, I.Géza, Szent László) az országvédő, megtartó szerepkörökben, királyi, kapitányi szinten alapkövetelmény az önuralom gyakorlása.
"És a kőbalta?"
Szántai szerint az ősi kőbalták csillagvizsgáló műszerként is funkcionáltak, lévén, hogy a rajtuk lévő lyukon keresztül megfigyelhették az ég boltozatát. Valamint a balta, bárd boltozatos vágóéle is az égboltozatot szimbolizálta.
@bélaybéla: Van egy nagyon jó szavunk, aminek a jelentését és használatát lassan elfeledjük: ez a FOKOS. Némi hasonlóságot mutat a baltával, de valamiben mégis jóval több. A rajta lévő FOKbeosztások teszik érdekessé, bár ezek észrevétele nem olyan nyilvánvaló, hiszen a fokbeosztások sokszor részei a „díszítéseknek”!

Véleményem szerint bár a fokos lehet fegyver is, mégis leginkább mérőeszköz. És ezekre a fokokra utal a FOKOS elnevezés nem pedig az egyik megnagyobbított fejrészére... (ahogy pl a wiki is állítja)
Ezzel a fokbeosztással lehet vízszintezni, csillagok pozicióját követni és térbeli méréseket is elvégezni. Akár azt is mondhatjuk némi túlzással, hogy ez az eslő teodolit...

Utalt Szántai kőbalta gondolatára. Egy tényt nem szabad elfeledni. A kőbalták nyele is fa, ahogy a fokosoké. Ez azt jelenti, hogy normál esetben pár generáció alatt elkorhad. Így az ősi kőbalták nyelének aztán bőven volt ideje felemésztődni. Biztosak lehetünk, hogy nem volt rajta fokbeosztás?

A hivatalos tudomány szerint akik Stonehenge-t építették kőbaltákat használtak. Mi alapján gondoljuk, hogy a csillagászai megfigyeléseiket rögtön hatalmas, gigantikus kövek felállításával kezdték? Én inkább hajlok arra, hogy apróbb eszközökön már korábban is vizsgálták a Nap, Hold, csillagok járását és csak ezek pontosítása érdekében fogtak bele ezekbe a gigantikus építkezésekbe.

És erre a FOKOS kitűnő eszköz volt, ami több célt is szolgált: mérőeszköz, szerszám, fegyver és hatalmi jelvény is egyben!
@( Tóth Gyula ): "a "nibel" valójában nem más mint a "nemes" illetve "előkelő" jelentésű "nobel", "noble" szó"

Erre nem tudok válaszolni, de itt van még valmi:

Csőke Sándor kiváló, külföldi nyelvészünk hozzánk intézett levelében(72-9-22)tett közlése alapján: "Van az ótörökben gy szó,"namiza", a nővér férje, vő, nőági rokon értelemben.
N.Nadzip az ujgur-orosz szótárban szereplő "Nemet" családnév elemzéséből a következő eredményét is megemlítjük: Úgy látom, a magyarok a tőlük nyugatra lakó avarokat nevezték németnek...Az ótörök "namiza" és a "német" hangzati hasonlósága is arra mutat, hogy az avarság igazi neve ezekből nyelvjárásonként alakult hangtörténetileg és a "nemes" előnevű avar telepek nevére is és a beházasodott "vezérnemzetségek" tagjainak neve elé "nőági rokon" értelemben a "namiza" formában eléillesztették, ha azok a régi avar területeken telepedtek meg." (Fehér Mátyás Jenő: Az avar kincsek nyomában, 1972)

"A nyugati avarok birodalma" című ötkötetes műnek az idézett mű az első része.
A kötet felsorolja azokat a helyszíneket, ahová a magyarok hadjárataik során írásos nyomokat hagyva eljutottak, adatokat közöl Nagy Károly adományozásairól, kár, hogy "Albionban" nem nézett szét. 49 helyszínt vizsgál: "csak az egészen jellegzetes, mind az var hadizsákmány, mind az ősmagyar haditettek közös találkozási helyeit soroljuk fel"

Több adat árulkodik az általa idézett helyi krónikákban például arról, hogy Nagy Károly és Nagy Konstantin kortársak voltak.
A bizánci "ajándékokat" nem kisebb történelmi személy adta át hódolata jeléül a frank császárnak, mint maga Nagy Konstantin, a két császár életkora közt terjengő négyszáz esztendős időtávot elmellőzték.(...)majdnem minden nyugati érsekség, püspökség székesegyházában, a monostorok, apátsági templomok levéltáraiban bőven bukkannak fel "keleti" eredetű kincstáegyak és kárpitok, s valamennyi Nagy Károly ajándékaként szerepel,felfokozva értéküket azzal, hogy ő viszont Jeruzsálemből hozta, Konstantin császártól kapta, ha pedig a felsorolt kincsek közt profán jellegű és minden egyházi jelleget nélkülöző, sőt talán pogány motívumú darabról esik a listában szó, azt viszont szintén a mesék sorába tartozó Harun al Rasid-féle ajándékokhoz sorolják."

A kutató értetlenségében, amit hamis történeti adatok birtokában gondol, ugyanazt teszi, hiteleteleníti " amesék sorába tartozó"-nak bélyegzi a valószínűleg hiteles helyi hagyományokon alapuló bejegyzéseket.
A kőkori kőkörökről nekem az jutott eszembe, hogy a kör szavunk(ami hivatalosan finnugor)két szót is rejthet magában. Az egyik a kő, a másik az őr. Nem mellesleg ebben az időben a kés kő-s eszköz volt. Talán a kővásó ember lehetett a kovás, aki a fém megmunkálásra is rájöhetett a kő vásása közben, így a vas először vásó eszköz lehetett. A kovás embernek persze kova köve is volt.A bronzkorban a bronz úgy készült, hogy a kovács egy rész rézhez ónt öntött. Aki tud magyarul az könnyen megjegyezheti a sorrendet. A Kárpátban a kőkorban úgy készítették a betűt, hogy egy tűvel betűzték a betűket (betűzés), majd tűzbe vetettek (betűvetés) és kiégették. Kárpát hegysége körbe vesz egy nagy kiterjedésű padot, a kör és a pad összerakása, a kör-pad eléggé hasonlít a Kárpátra. Az a gyanúm, hogy eredetileg az egész tájegység neve lehetett a Kárpát, és ennek volt egy jellegzetes hegysége. Lenn a padon áradás után kialakuló iszapos padokra vajon milyen növényt is vethettek? Tavaszi áradás után kialakuló árpadra javaslom a tavaszi árpát. Az ár (áradás)minősége persze a termény árát is meghatározta.Az ár az erekből indul, így az erek értékességéről sem lehet kétségünk.E magvető nép a mag uraként a maga ura lehetett. Az írni tudó úri ember az áron is úr lehet,de nagy árvízi vésznél a víz mindent visz, és sok minden elvész. A meneküléshez a fertőzések elkerülése érdekében a falutól messzebb, künn a rónaságos magas halmokat érdemes építeni. Ezeket ma kunhalmoknak hívják. A mag ura célszerűen a legféltettebb kincsét, a magot a magosba helyezte el. A magos körbevevő őrző (körző)embereknek (mágus?) volt idejük az imádkozásra. Kérték Istent, szánja meg az ő népét. Talán a körszán összetételből alakulhatott ki a Kür-szán, Kurszán név,ekkor ő volt az imádság vezetője. Az aljasokat viszont alulra érdemes tenni. A gulya vajon hol gyűlt össze? Talán egy gúlás helyen? Gulács nevű hegyünk van. A gulya őreinek főnöke lehetett így a Gyula, vagyis neki gyakorlati szerepe volt, a konda őreit meg vezethette a Kende. A kúpon lehetett úr a Koppány, a púpon a pap (papa, pápa). Vész idején azért sokan meghalhattak, ezért temető halmokra is szükség volt. Ekkor a révész ráviszi a halottat a temető dombra. A rávitel a ravatalra történt, és kialakul a halomsíros temetkezés.
@AttilaOláh:

Tetszik az ősi szavaink eredetével kapcsolatos megközelítése. Ilyen az, amikor valaki tényleg mer magyarul gondolkodni! Persze az óvatosság sem árt ilyenkor (ezt saját tapasztalatból mondom), mert az ilyesfajta szófejtés során nagyon nagyokat lehet ám tévedni is. Például a Gyula név egészen bizonyosan a "gyúló", azaz fáklya jelentésű szó származéka és nem feltétlenül a szintén hasonlóan hangzó "gulya" szóhoz van köze. A kunhalmok is inkább a kun-hun népről vehették eredetüket és nem feltétlenül "künn" szavunkról. De a többi levezetését telitalálatnak érzem. Köszönöm!
Tisztelt Gyula,

BORS továbbra sem enged el, minden nap valami újabb érdekes írásra akadok, ami csak megerősíti az eddigi gondolatmenetemet.
Magyar Adorján Kérdések írásában találtam egy gondolatsort, amiben a Bors, borsó, boroka, barka gondolatmenet mellett egy másik logikai kapcsolódást is felvet:

BORS-borz-borzas, borosta, majd megemlíti a német BORSte- kemény szőr, sörte, BART-szakáll és a török BORSUK-borzas szavakat.
Elgondolkoztató, hogy a BORS a szakáll, haj minőségével kapcsolatos is.
Szent lászló falfestményeken a kunnak lobogó, rendezetlen, borzas a haja, de az csak az után derül ki, miután Szent László megfosztja a fejfedőjétől.

A Bors illusztráción talán ezért nem látjuk Bors hajzatát, mivel a sisakja eltakarja. De biztos nem látjuk?
A Fa-tejút fa értelmezés kapcsán említettem, hogy a képírás szépsége pont a sokrétűségében rejlik. Nincs kizárólagos helyes válasz.

(Korábban már utaltam arra az érzésemre, hogy vízöntő paradoxon képi megnyilvánulása is egyben ez az ábra, mely képileg megfeleltethető Pap Gábor „nyitott könyv” elméletének. Ezt most nem részletezem, mert nem tarozik szorosan ide. Erről bővebben írtam a Péter és Pál népmese elemzésemben.

www.naput.hupont.hu/17/benedek-elek-peter-es-pal-naput

Ez alapján a kép két szélén látható esemény egyidejűnek is tekinthető. Azaz a kép közepén még sisakban ábrázolt (rendezetlen szellemi energiákkal rendelkező Bors) önmaga legyőzésével méltóvá vállik párducos beavatásra? Azaz Lionel nem más mint Bors (!), de immár rendezett energiákkal – ezért is látható végül, kiteljesedett formában a feje és a hajzata. Ennek megértéséhez tényleg szükséges a vízöntő paradoxon elmélet ismerete.
Kedves Gyula, itt nem arról van szó, hogy van-e valós lehetősége a vízöntői tér-idő torzulásnak, hanem, hogy túl sok mindenki által is ismert mű utal erre az idő-paradoxonra. Matematikai alapon bizonyítható ennek jelenléte, alkalmazása az egyes művekben (lásd Péter és Pál, valamint az Odüsszeia tanulmányaim). Az már más kérdés, hogy miként kerültek bele a vízöntő-paradoxon alapszerkesztési elvek ezen alkotásokba...)

De térjünk vissza a fővonalhoz.
Tehát a BORS nevében megbújik a rendezetlen haj, rendezetlen szellemi minőség is. Viszont a német BART-szakáll engem nagyon emlékeztet a BÁRD kifejezésre, ami viszont eszembe jutattja a hosszúhajú Merovingokat! Talán nem véletlenül... Innen szép felemelkedni. (A dán børste–ecset, kefe, seprű sem véletlen).

De Magyar Adorján ugyanakkor a Bors-borsó logikai menetben megemlíti a Gyöngyöt is és nemcsak a borsó formája révén: A latin-olasz perla, pirula – gyöngy, gömböcske szó ... a finn pörrö – borzas és parlaa – szakáll szavak a dán, német, francia perle-gyöngy kifejezéssel nagyon közeliek...

Ezek alapján nem nehéz belátni, hogy az angol EARL nemesi cím inkább a gyöngyre PEARL-hez kapcsolódik sem mint a skandináv jarl grófi cím, hiszen arra inkább illik a count angol kifejezés.

És itt most érdemes megállni. Bors révén újra összekapcsolódnak az alábbi kifejezések: BÁRD, HAJ, GYÖNGY ... Ez megint csak a véletlen műve?

Az eddigi kommentjeimben sok mindenről írtam: A gyöngyről a tisztaság, a szenvedéssel teli megtisztulás jelképéről, Tamás apostol (párthus) gyöngyhimnuszáról, a gyöngyös pártáról és ezek kapcsolatáról a párthusokkal. Többször szóbahoztam a bárdosokat és utaltam arra a sárkányra is, aki kapcsolatban van a gyönggyel, amit már csak fokoz a György-Gyöngy megfeleltetés.
Látszólag ezek mind-mind különálló gondolatok, de egyre inkább úgy tűnik van egy hatalmas összetartó kapocs köztük: a pártusok-hunok... és Attila megint!

És most jön a csattanó:

en.wikipedia.org/wiki/Sir_Lionel Mit is ír Lionel személyéről az angol nyelvű wiki:

Sir Lionel is the younger son of King Bors of Gaunnes (or Gaul) .

Azaz Lionel a legkisebb fia Borsnak! Elég érdekes, néhol a testvére, néhol a fia... És mit jelent a német GAUL magyarul?

dictzone.com/nemet-magyar-szotar/gaul
gebe, lovacska, kis ló...

Lionel, aki a vízöntő-paradoxon alapján Bors, mivé is vállik? A ló fiává... azaz inkább a FEHÉRLÓ FIÁVÁ.
@Kollarics Gábor:

Erről a nőági rokon jelentésű ujgur "nemet" szóról már én is hallottam korábban. Kérdés, hogy ennek a szónak lehetett-e olyan jelentése is, hogy "a feleségemmel kötött házasság révén való rokonom". Vagyis a nőági jelenthetett-e "feleség részéről való"-t is. Meg is mondom miért firtatom ezt. Ön idézte Csőke Sándor következő mondatát:

"Úgy látom, a magyarok a tőlük nyugatra lakó avarokat nevezték németnek"

Tőlünk nyugatra valóban egy "német" ajkú nép él, mégpedig az osztrákok. Azok az osztrákok, akiket mi valami okból következetesen "sógoroknak" nevezünk. Egy férfi sógora pedig minden esetben a legközelebbi nőági (feleség részéről való) rokona. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy hogyan és mi módon lettek a németek nőági rokonai a magyarságnak. ... Csak nem Attila Krimhild német fejedelemasszonnyal kötött házassága révén?!
@csan2: Ahogy kerestem az Ön elemzésének tárgyát, bukkantam erre az oldalra:
herald-dick-magazine.blogspot.hu/2012/03/heraldique-medievale-larmorial-des.html

Nem tudom mennyire ismert a kerekasztal lovagjainak a címerei. Azt hiszem egy-kettőről volt szó, de itt meg van az összes.
Bors címere erőteljesen Árpádsávos behatású és Hermelin mintás. A hermelint csak a legrangosabbak (pl. királyok) viselhették.
Itt kapcsolódik is a szőr/szőrme/szakáll fogalomkörhöz amit Ön is körbejárt.
@( Tóth Gyula ):" mi módon lettek a németek nőági rokonai a magyarságnak. ... Csak nem Attila Krimhild német fejedelemasszonnyal kötött házassága révén?!"

A nyugat-dunántúl és karintia "nemes" előtagú településeihez egy adalék:

"1913-ban Primus Lessiák elemezte az ottaniakat(karintiai helyneveket), és eredményeként az "Edling"-"Edel" falvakat szintén "nemes" értelemben használta.(Carinthia,I,1913,81-94.)" (F.M.J.:Az avar kincsek nyomában)

Az az adat felmerült már, hogy "Achen, a német krónikák "Aquisgran"-ja"(u.o.)

Meg "Aquilea -Másként Forum Iulli, a hajdani langobárd birodalom átmeneti fővárosa, később Nagy Károly alatt az avar missziós központok egyike. A frank császár nagyon dédelgetett(!) városa, egyben metropolita székhely, vagyis közigazgatási központ is..." (uo.)

Mintha ezek az adatok is az ön feltételezését erősítenék. Egy látszik: a helyi hagyományokon alapuló iratok sokat segíthetnének a helyes történelmi esemény- és időrend meghatározásában, miképpen a magyar krónikák legnagyobb része, de látszik az is, hogy ezek is már meg vannak bélyegezve, ha már nem volt lehetőség átírni őket.
@Kollarics Gábor:
Ez nagyon jó. A kugli fordító egész érthetővé teszi.
Bár az a kétfejű sas Gavain címerén jobban hasonlít a református templomok festett kazettáin lévő pelikánra, mint bármi másra.
A három kutyafej nálam Kerberoszt (Körbe-Rossz?) emlékezteti, pláne, hogy lángot köp.
@Sokamoka: Köszönöm a belinkelt nagyobb változatot. Nem sokkal nagyobb méret, de ahhoz éppen elég volt, hogy egy újabb részletre felfigyeljek. Bár csak a szereplők arcának hasonlóságát kívántam összenézni (amit javaslok mindenkinek), mégis ennél többre döbbentem rá:

A kép egyetlen fát és egyetlen egy sziklát ábrázol. A szikla alakja nagyon emlékeztetett a Képes Krónika szikla ábrázolásaira, ezért jobban ránagyítottam és ledöbbentem. Itt jóval többről van szó. A sziklának arca van: két szeme, orrvonala, szája és füle van, ráadásul belebámul Lionel arcába...

És pont a Képes Krónika Szent László küzdelmét a kunnal ábrázoló miniaturáján is a szikla többlet jelentéssel bír. A fehér ló mögötti sziklá(k) alakja egy ló formáját írják le! Mintha az élet megkövesedésének veszélyére hívnák fel a figyelmet, főleg a magyarság – a fehér ló sorsán keresztül...

www.kepeslap.com/compose.asp?imageid=222480&userid=14015

Pontosan azon a miniaturán, mely téma templomi falfestmény sorozatát tekintettem alapul a Bors kép értelmezésénél!

És jobban megnézve a sokszor idézett Bors és Lionel képet
(learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png) egy szikla emberarc bámul bele a párducbörű arcába. Ráadásul formai szempontok alapján is mintha a szikla egy burokba tartozna a párducbörű Lionellel (vagy éppen a megvilágosodott Borssal)

Ugyanaz a téma háromszor is:
Bors dillemája (leányrablás) - Szent László küzdelme a kunnal templomi falfestmény sorozat (leányrablás itt is) – és ugyanez a Szent Lászlói küzdelem (leányrablás nélkül) a Képes Krónikában.

Az első és a harmadik képen (a két könyv illusztráción) életre kel a szikla (vagy éppen az élet merevedik le, kövül el), mely előbb a FEHÉR LÓ alakját, majd itt a Bors esetében már a FEHÉRLÓ FIA alakját veszi fel, aki nem véletlenül ül a fehér lovon!

Folyt. köv
@gigabursch:
Ez kétszeresen is jó a felvetés. Eltartott egy darabig, amig összegeztem a gondolataimat és összeraktam a szükséges forrásokat...

@Sokamoka:
Nagyon jó ötlet volt összenézni a címereket, hisz többnek is van magyar megfelelője!

Ön említette az árpádsávost... én viszont a kétfejű sast ábrázoló címerre hívnám fel a figyelmet. Hajlamosak vagyunk a Habsburg és Romanov uralkodói család címerével azonosítani ezt... pedig ők is csak átvették valahonnan. (Még a korai Habsburg uralkodók címereiben nyoma sincs a kétfejű sasnak!)
en.wikipedia.org/wiki/File:Lesser_Coat_of_Arms_of_Russian_Empire.svg
De a görögországi ortodox egyház zászlajában is ez szerepel...

Pap Gábor a fehérlófia mese kapcsán vetette fel, hogy a kétfejű sas valójában egyfejű, csak ahogy a fejét jobbra balra fordítja, úgy tűnik kétfejűnek.
És pont ez a sas a FEHÉRLÓ FIA mesének központi alakja.. az a grif, mely az alvilágból hozza fel FEHÉRLÓ FIÁT.
Érdemes újra elolvasni a mese idevonatkozó részét:

“Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának.
- No - mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.
Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.”

A grif fejmozgásának mozgásdiagramja... ráadásul a feltámadás szimbolumával kétszeresen is (alvilágból feljutás, valamint a levágott testrészek újboli kinövése)! Véleményem szerint ezért is ortodox egyházak és azon uralkodó családok fő jelképe, kik egyházi irányításra is törekedtek.

De a kétfejű sasnak van egy másik magyar vonatkozása is, ami minket jobban érdekelhet– a BALOGH nemzetség címerének központi eleme.
hu.wikipedia.org/wiki/Balog_nemzets%C3%A9g

„A Balog nemzetség őse, Altmann von Freidberg lovag Orseolo Péter magyar király uralkodása alatt (1038-1041) és 1044-1046) érkeztek Magyarországra az egykor Türingiához ma Hessentartományhoz tartozó Freidberg városából.”

Honnan és mikor jön a már sokat említett GUTKELED család magyarországra a Kézai krónika szerint?

„7. §. Kelád és Gúthról.
Hanem az után Péter király idejében jőnek bé Kelad és Gúth testvérek a svábok nemzetségéből; Stof várából erednek.
8. §. Altmannról.
Ezek után jő bé Altmann Fridburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származ¬nak a mai Balogiak.”

De a Türingiának is szerepe van, hiszen legalább kétszer kap szerepet a középkori magyar történelemben, nem is akárhogy: Attila ide vonul vissza a catalaumi nagy győzelme után és itt nyilvánítja ki a legyőzhetetlenségét!

„Kölnnél átkelt a Rajnán, majd behatolt Thüringiába, Ysmacum (ma: Eisenach) városában ünnepélyesen udvart tartott: sereget küldött a dánok, normannok, frízek, litvánok és ruténok ellen, ezeket legyőzte és szolgálatába hajtotta.” Képes Krónika

De az egyik legnagyobb női szent is ide házasodik. II. András –a kora egyik legerősebb uralkodója- a lányát, Árpádházi Szent Erzsébetet ida adja férjhez, ami azért is meglepő, mert ebben az időben Türingia az egyik legjelentéktelenebb német fejedelemség volt!

(Szántai előadását Szent Erzsébetről érdemes az 1.24 – 1.29 perc közötti részben meghallgatni www.youtube.com/watch?v=hnNhsK0VotQ)

Ha sikerült felkelteni az érdeklődést, akkor javaslom a másik idevágó előadását is, de ez egy kicsit hosszabb.

(www.youtube.com/watch?v=ZOugmBWQcoc 37. perctől a következő közel fél órát... Szántai sajnos szokásához híven többször eltér a tárgytól, de azt is érdemes végighallgatni)

A kiinduló ötlet SIR GAWAIN kétfejű sast ábrázoló címere volt... Annak a Gawainnak, kinek másik neve „zöld lovag”.
Tomory mit is említ a tanulmányában:
Szinte mindegyik kelta eredetét hangsúlyozó ősi skót család visszavezethető magyar eredetre, valamint „E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény,”

Akkor a zöld lovag miért ZÖLD? Gawain és a green között kiejtésben elég erős az áthallás...

Gondoltam után nézek a zöld lovag történetének, mert valami derengett az emlékeimben erről – még a kamaszkorom olvasmányaiból:

folyt köv
hu.wikipedia.org/wiki/Sir_Gawain_%C3%A9s_a_Z%C3%B6ld_Lovag

„A Sir Gawain és a Zöld Lovag[1] (angolul: Sir Gawain and the Green Knight) késő 14. századi, középangol,alliteráló verses lovagregény avagy románc, amelyArtúr király és a kerekasztal lovagjának, Sir Gawainnek kalandjairól szól. A költeményben Sir Gawain elfogadja egy rejtélyes harcos kihívását, aki tetőtől talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sőt egészen a bőréig zöld. Ez a Zöld Lovag felajánlja, hogy bárki csapást mérhet rá a bárdjával, amennyiben hajlandó vállalni a viszonzást egy évvel és egy nappal később. Gawain egyetlen suhintással leüti a fejét, ám a Zöld Lovag feláll, felveszi a fejét, és emlékezteti Gawaint, hogy a megadott időpontban találkoznak. Gawain igyekezete, hogy ígéretét betartsa, valamint úti kalandjai a lovagságés hűség eszményének tükrei. Noha a szöveg 14. századi, maga a történet az Artúr-legendák egyik legrégebbike.

Az elbeszélő költemény egyetlen kéziratváltozatban, az úgynevezett Cotton Nero A. x.-ben maradt fenn, amely három vallási tárgyú verset is tartalmaz, ezek a Pearl(Gyöngy), a Cleanness (Tisztaság) és a Patience(Türelem). Általános vélekedés szerint mind a négynek ugyanaz az ismeretlen „Gyöngy-költő” vagy „Gawain-költő” a szerzője.”

Nem állom meg, hogy ne vonjak párhuzamot újra: Gyöngy, gyöngyhimnusz, párthus birodalom, tisztaság és tegnapelőtt írt Bors-gyöngy kapcsolódásról...
majd a wiki így folytatódik:

„A Zöld Lovag, a lefejezés motívuma, az öv, amelyet Gawain a bárd elleni védelmül kap, mind-mind jelképi jelentőségű”

És itt megjelenik már a BÁRD is... valamint az ÖV és a LEVÁGOTT FEJ, mely új életre kap. Ezeknek a Szent László templomi festménysorozaton fontos szerepei vannak. A felvidéki Vitfalva árpád kori templom festményén a levágott fejű kun a feje elvesztését követően nem hal meg, hanem levitálni kezd és újra életre kell!

ujember.katolikus.hu/Archivum/2006.05.14/1603.html
A levitálását követően egyesül Szent László testével, így immár az ő feje pihen a Szűz ölében és nem Szent Lászlóé!

www.rovart.com/hu/a-szent-laszlo-legenda-mint-a-szakralis-beavatas-helye-a-felvideki-szent-laszlo-ciklusok-3_2731 )

Az őv vonal a képírásban a testiség, lelkiség határvonala. A legenda szerint amikor Szent László nem tudja utolérni a kunt, odakiállt a leánynak „szép lány az ővénél fogva hozd le!” – azaz a nemiségénél fogja ragadja meg! A vitfalvi templom festményén még a bárd lesúlytása pillanatában is valami húzza lefelé a kun övét!
www.rovart.com/hu/a-szent-laszlo-legenda-mint-a-szakralis-beavatas-helye-a-felvideki-szent-laszlo-ciklusok-3_2731

Hihetetlen, de a felvetésük alapján egy újabb kerekasztal lovagról derül ki, hogy nagyon is köze van a magyarokhoz!
Köszönöm
A sok bába között megint elveszett a gyermek - a lényeget örökké lefelejtem a végéről, mert számomra kimondatlanul is adja magát:

Van egy SZENT LÁSZLÓ, aki önnön roszz tulajdonságaival küzd meg miközben a leányrabló kunt legyőzi. Továbbá van egy BORS-unk, aki szintén legyőzi a leányrabló személyében megbúvó túlburjánzó vágyait. És most van egy Gawain(green-zöld) lovagunk, aki megint önmagával (a zöld lovaggal) küzd meg, ráadásul a küzdelmében visszaköszön nála is a szent lászlói templomi ábrázolás...

Mindhárom történetben hasonlóak a szimbólumok, motívumok és mindhárom esetben egyértelmű magyarságra utaló jelek sokasága...

Lassan ki merem mondani, hogy Sir Gawain, vagy Sir Bors, de esetleg SIr Lancelot személyében... nem különböző legendás hősöket kell tisztelnünk, hanem ugyanazon személynek többféle megynilvánulásait, melyen keresztül az utókor másfajta erényeket domborít ki.

Az már más kérdés, hogy bennük Aladárt, vagy esetleg Attilát kell tisztelnünk?

És hogy legyen egy mégjobb záró mondatom, amit egyenlőre csak nagyon halkan merem felvetni: Szent Lászlót mi emelte arra a magaslatba, hogy évszázadokon át ő volt a kereszténység tiszta, nemzeti és politikai érdekek fölött álló ikonja, mindezt úgy, hogy a magyart két lábbal el akarták már akkor tiporni?

Mi az ami attilai magasságba (vagy éppen e fölé?)emelte őt? Talán az, hogy ő képes volt mindezen szétaprózott tulajdonságokat önmagában (újra) összefogni?
@csan2: "Szigetközben, de főleg a németajkú nemzetiségeknél a legényavatási szokás mozzanataként szerepel a vesszőzés”

A vesszőzés népszokásához egy inkvizíciós eljárás tanúvallomása Boksa sámán és három társa, Badhur, Delko és Nuwes sámánok ellen a Veszprém megyei Thepey(Tápé) faluban:

"Orbán szűcs bizonyságot tett, mondván: Én nyolcvan éves vagyok, de sohasem hallottam, hogy a fizgoi kápolna, amelyben Szent László hajdani nagynevű(preclarus) királya Magyarországnak nyitott volt forrást, hogy ez a kápolna a Szent Márton apátságé lett volna. Arról sem hallott és semmit nem tud, hogy ősei vagy szülei tizedet vagy akármilyenféle ragáliát fizettek volna a nevezett monostornak. Csak Szent Márton napján vitt és visz mindenki személye megváltásában egy kenyeret,és akik korai vagy késői gyengeség miatt járni nem tudnak, azok is küldenek. akiknek adományát botokra rójják. Megkérdeztetve a tanú, hogy hol nyerte a keresztséget, azt a választ adta, hogy a fizgoi Szent László kápolna előtti forrásnál. Megkérdeztetvén, hogy mikor történt ez, válaszol mondván: biztos határozottsággal nem tudja, de kevés idővel azelőtt, hogy szülei házasságra vezették volna. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e a papot, aki megkeresztelte, igenlőleg válaszolt és azt mondotta, hogy a makkoltatók főpapja keresztelte sokadmagával együtt. Arra a kérdésre, hogy emlékszik-e, milyen szertartással keresztelték, elmondotta, hogy a haját elől lenyírták, a forrásban megmosták a fejét, mellét és hátát megkenték olajjal, és kapott egy bőrből való övet. Arra a kérdésre, hogy az említett Boksa mágus és segédei(famuli)végeznek-e kereszetelési szertartásokat, a tanú igenlőleg válaszolt. Tudakozódva afelől, hogy ismeri-e a sámánok szertartásait, a tanú azt válaszolta, hogy csak azokat, amelyeket a "lovas szentek" ünnepein végeznek és Szent László napján. Ama kérdésre, hogy kik a "lovas szentek", az volt a válasz, hogy a tavaszé Szent György, az őszé Szent Márton. Kérdeztetvén, hogy milyen szertartásokat végeznek ezeken a napokon, azt válaszolta, hogy a bessenyők régi szokásai szerint ünnepelnek nagy vigalommal. Arra a kérdésre, hogy hallotta-e vagy tudja-e, miszerint a nevezett vádlottak Szent György napján adományokat szednek "vulgo gorgol dicta" a sertés szaporulatok után, a tanú nemlegesen válaszolt. Csak azt tudja, hogy a "gorgolo" vesszőcskéket ezen a napon osztották szét a makkoltatók. akiknek a nép sört, bort, és egyéb ételeket adományozott. Arra a kérdésre, hogy Szent László király napját milyen szertartásokkal ünneplik a fizgoi kápolnában, a tanú a következőket vallotta: Lovasversenyeket tartanak, ahol a győztes egy egész évig nem dolgozik s a makkoltatók tartják el és a győztes lovát odaajándékozzák a sámánoknak." (Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció)

Nem véletlenül idéztem kihagyás nélkül, hiszen egy tanúvallomásról van szó. A szöveg a szerző által fél évszázada(!) közzétett forrásanyagból való (Domonkos gyűjtemény), amihez domonkos rendtörténészként jutott hozzá. 1227-től vezették, a kézirat történetét Bakay Kornél ismerteti a kötet előszavában, majd megjegyzi:
"Hiába keressük e munka elemzését vagy kritikáját a vonatkozó szakirodalomban. tanulmányokban, sehol sem találjuk. Agyonhallgatással kívánták és kívánják eltüntetni ezt a forrást." 83 per jegyzőkönyvéről van szó, Fehér M. jenő utólag korrigált, hogy a "sámán" szó helyett mindenhol "mágus" a helyes fordítás.

"Mindhárom történetben hasonlóak a szimbólumok, motívumok..."

Álljon itt még egy idézet az anyagból:

"Hallotta nagyapjától azt is, hogy a kápolnában egy szent lovasszobra állott, amelyet a népek nyelvén "zenlow"-nak neveztek és hogy a falakon sok szokatlan dolog volt festve, harcoló katonák muzsikáló vadászok. négylábú szörnyetegek kígyó farokkal, halak négylábú állatok fejeivel és egyéb állatok, a padlón pedig éppúgy, mint Szent Márton monostorában, szenteknek a képei voltak vésve, amelyeken lábbal tapostak az emberek."
(Vizsgálat Degesd sámán ellen Szent György falván, a második tanú Márkus "subulus", makkoltató kondás)
Köszönöm.
Kb egy hónapja töltöttem le a teljes könyvet, de csak részekben olvastam eddig bele. Sajnos még nem volt időm a teljes könyvre. Köszönöm mégegyszer.

Engedje meg, hogy még egy észrevételt tegyek a Bors képpel kapcsolatban. Reggel az ember arcu szikláról írtam, most pedig a lovak színére szeretném felhívni a figyelmét.

www.learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png

Öt ló – öt különböző szín, a feketétől a fehérig, melyben a színek gyengülése esetleg folyamatábrának is tekinthető?

Nézzük sorba a lovakat a színerősségük alapján:
Első lovas, a fekete lóval:
Csak a nyaka látszik a lónak és a ló gazdája indulattal teli mozdulata, amint lesúlytani készül Lionel fejére. De mivel? Hiányzik a kézfej a képről (vélhetően tudatosan) így nem lehet eldönteni, hogy zöld ágakkal, vagy éppen karddal... Mivel jobb kézzel súlyt, úgy vélhetően jobbkezes. Jobbkezes emberek a kardot a bal oldalukon viselik...és a bal oldalán nem látszik a kard. Azaz nagy eséllyel a kard van a kezében.

A második lovas sötétbarna lóval: zöld ággal üti Lionel arcát. Lionel pedig meg sem rezdül. Ráadásul mintha mosolyogna.

Harmadik lovas, maga Bors a dárdával. A világosbarna lovával üldözi a leányrabló szürke lovát.

Végül ötödik lovasként immár a fehér lovon Lionel.
Mintha az ölni készülőtől eljutnánk a buddha pozicióban lovagló békés, belső mosollyal az arcán lovagló Fehérló fiáig.

Létezik olyan szkíta eredetmonda, mely buddhát az ő tanítványának nevezi... Sőt buddha családi eredete is elgondolkoztató, de ez már más történet...

www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs
@csan2: "Öt ló – öt különböző szín, a feketétől a fehérig, melyben a színek gyengülése esetleg folyamatábrának is tekinthető?"

Én még ott ragadtam le, hogy a Képes krónika Szent László küzdelme miniatúráján a kővé vált ló képét még nem vettem észre, pedig ezt a képet elég sokat nézegettem már. Pedig teljesen egyértelmű az utalás.
Egyik este a Rókaszemű menyecske című kalotaszegi népmese volt otthon az esti mese, abban például egy róka alakban megjelenő szereplő változtatja lovastul kővé az "idősebb" fiúkat, mert nem osztották meg vele a saját ennivalójukat.

Találónak érzem a folyamatábra-jelleg észrevételét is, hiszen a népmesék képi logikáját idézi az idősebb testvér fokozatokkal.
@Kollarics Gábor: A mesepéldája nagyon jó!
Én a Vizi Péter Vizi Pál (Jankovics feldolgozásában A kövé vált királyfi) történetét szoktam példaként felhozni erre...

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.207

A mese elérhetőségét Pap Gábor elemzésével küldtem át. Bár bonyolult az elemzést elsőre megérteni, de mégis tanulságos. Számomra azért is érdekes, mert mindketten más-más Péter és Pál meséhez nyújtunk, de mégis hasonló dekád mozgású Napút járást fedeztünk fel bennük - egymástól függetlenül.

A képes krónika kőlovára visszatérve:
Érdemes a fehér ló körvonalát előszőr szemügyre venni a farától, a orrlyukáig. A fehér ló testének ívét utánozza le a mögötte lévő sziklák együttese. A feszített íjat tartó Nyilas mintha pont ennek a kőlónak a hátán ülne (kinagyítva, mintha a lábát is látnánk ahogy a kőlovon ül). A szikla ló formát megtöri egy függőlegesre állított szikla, közvetlenül a birkozó Szent László feje fölött. Mintha ezt a függőleges kőtömböt célozná az íjával a feszített íjú nyilas... Egy időre ne vegyen tudományt az ágaskodó szikláról és csak kövesse a szemeivel a fehér ló nyakát, fejívét ,,, és most tegye ugyanezt a fehér lovat övező sziklákkal. Mintha a kőló feje mögött menekülnének a kunok...

Ha megvan a szikla ló, akkor érdemes másképp nézni. Képzelje el, hogy az a korábban ágaskodó szikla nem más, mint a kőló ágaskodó nyaka! Így valójában a szikla lovunknak két mozgásállapota van. Egyik ahol úgy áll mint a felhér ló, másik amikor felemeli a fejét. És innen már csak azon érdemes tűnődni, hogy miért válik kővé a fehér ló? Hogy ki kit is gyilkol és hogy ennek mi a következménye? Vajon ki inkább a Nyilas népe, a magyar, vagy a kun, esetleg éppen együttesen?... És egyre több kérdés megfogalmazható, minél alaposabban nézzük a képet.

Az oldalamra feltettem egy jobb minőségű képet a Képes Krónikából, mivel leszedték a netről a jó minőségű pdf-es formát. Amennyiben letölti a képet az átküldött oldalról, úgy egész nagyban megfigyelhetőek lesznek Ön számára is a részletek.
www.naput.hupont.hu/23 (A legutolsó kép, legalul)

Tisztelettel
Kedves Gyula,

A kerekasztal egy újabb lovagjára hívnám fel a figyelmét: Sir Calogrenan-ra, akit néha Colgrevance-nak is hívnak. Ő az aki megvédi Bors-t Lionel bosszújától, amiért nem őt mentette meg, hanem a leányrabló után iramodott...

en.wikipedia.org/wiki/Calogrenant

“Sir Calogrenant, sometimes known in English as Colgrevance, or, in ancient Welsh, Cynon ap Clydno,

Calogrenant appears later in the Lancelot-Grail Cycle as an excellent knight, though his kinship to Ywain is not as clear as in Chrétien. He dies during the Grail Questwhile trying to keep Sir Lionel from killing his own brother, Bors. Bors had faced a dilemma over whom to rescue between Lionel, who was getting beaten with thorns by two rogue knights, and a maiden who had just been abducted, and chose the maiden over his brother. Lionel was not pleased by this, and attacked Bors the next time he saw him….”

Érdemes megnézni ennek a lovagnak is a címerét.
herald-dick-magazine.blogspot.hu/2012/03/heraldique-medievale-larmorial-des.html
(A második hatos címerblokk alján...)

Piros alapon felfelé tekeredő sárga sárkány...
És kér ősi magyar nemesi családnak is szintén hasonló a címere, akiről már korábban szó volt.

hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Bethlen_c%C3%ADmer
hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Aba_c%C3%ADmer

A Bethlen és az Aba család egyik ágának címere. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy vajon van-e kapcsolat a két címer között?

Clog (eng) – akadályoz,béklyó, akadály, gátol
Revanche (fr) - reváns
@csan2: "Sőt buddha..."

"Barlaám és Jozafát, Sztek: egy 8-9. századi regényes elbeszélés főhősei. - A tört. alapja az indiai Buddha-legenda. A pogány Abenner kir-nak egy csillagjós azt jövendölte, hogy fia, Jozafát ker. lesz. Abenner, hogy ezt megakadályozza, földi javakkal elhalmozva, de a világtól teljesen elzárva neveltette. Jozafát mégis találkozott egy leprással, egy vakkal, egy öregemberrel és egy halottal, s az emberi nyomorúságtól megrendülve, a szt életű Barlaám remete tanítására ker. hitre tért. Apját is megtérítette, majd remeteként haláláig a pusztában élt. - A párbeszédekkel pergővé tett elb-t prédikációk mélyítik, példák, fabulák színesítik. A gör. változatot egy János nevű szerz. (a hagyomány szerint Damaszkuszi Szt János) írta a palesztinai Szába-ktorban a 8-9. sz. fordulóján.Ennek 12. sz. lat. ford-át vette át és terjesztette el a Legenda Aurea."(Magyar Katolikus Lexikon)

"...manicheusok és nem keresztények voltak a Barlaam-legenda elterjesztői Európában, és hogy ennek a változatai sugalmazták a nyugati népek, többek között a németek és a franciák kultúrájában ismert szentek életét" (Le Coq a Turfáni Barlaam-töredék kapcsán)

"A kievi várban már manicheusnak nevezi a magyar vezető réteget, tehát álmos családját, Photius bizánci pátriárka."... a kievi törökök manicheista eretnekség hívei,(...) akik a "karapóz tou Theou" nevű szellemi lénynek is hódolnak, akit mint Isten kísérőjét, küldöttjét tekintenek, pedig egy rosszindulatú lény."
"Szertartásaik jó részét a "szapulás", a tisztálkodás tölti ki, a víznek mint tisztító elemnek gyakori használatával..." (F.M.J.:Középkori magyar inkvizíció)

A Barlaam-legendának a részleteiről tud valaki valamit? Miféle példák, fabulák, prédikációk színesítik?
A "szapulás" nem szinoním a Bors-kép tisztulási folyamataival?
Atilla-Gíörgy száz évvel Álmos előtt miben hitt Fehérlófiaként?
Gyula, Petőfivel kapcsolatban most találtam ezt...
www.youtube.com/watch?v=0DUISswvZ_I
Ha van ideje célszerű a 10.perctől belehallgatni kb 10 percet...
@csan2:"...miért válik kővé a fehér ló?"

"...úgy ragyogott a szőre, a napra lehetett nézni, de rá nem."(Bruncik királyfi, ma ez volt az esti mese)

"...hogy ki építette a kápolnát, senkitől sem hallotta, de azt biztonsággal tudja és vallja, hogy emberemlékezet előtti idő óta fennállt, és a falubeliek és a molnárok meséiből(!)azt is tudja, hogy itt valamikor fehér lovat szoktak áldozni." (Vizsgálat Segesd sámán ellen Szent György falván.F.M.J.:Középkori magyar inkvizíció)

Kedves Csanád! 10 éves lányommal megnézettem a miniaturát, először megkérdezte: verekednek vagy ölelkeznek(persze rögtön mondtam, hogy a magyar nyelveben ölre menni az kétértelmű), másodjára megkérdezte miért sebes a fehér ló?(erre eszembe jutott megint, hogy hisz ez a szög nevű ló szökési sebességgel közlekedik:"Felült, felszállott megint vélle a levegőbe, de olyan magasra, Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte."(Bruncik királyfi), harmadjára mondtam neki, hogy idézze föl a Rókaszemű menyecske meséjét a kőbálvánnyá lett(tett) lovasokról. Elkezdte nézni a sziklát és meglátta a lovat, lovakat, balról benyúlik egy szintén lófej-szikla (utóbbira már én figyeltem fel)

Még a Bors-képhez mondanám:
szapulás-csepülés-szépülés-szaporodás
gorgoló (vessző)- korholó- hergelő-(ki)hurkoló (bak bikásítása)
Beugrott, hogy megnézzem a virgácsot is, mert az is fenyítést is magában hordoz, persze az ötkötetes néprajzi lexikonban nem találtam ilyen címszót, viszont gondoltam, megnézem Molnár V. Kalendáriumában Szent Márton ünnepét(ő az őszi lovas szent a peranyagok szerint is), és nem kellett csalódnom:

"Répcevidéken az egyik pásztor disznóvész idején mindig bement Szombathelyre a szenthez(Márton) könyörögni, az egyik alkalommal álmában a püspöktől fehér fűzfaágat kapott, amellyel meg kellett vesszőznie a beteg jószágokat...A frissen vágott zöldellő ág archaikus gonoszűző eszköz. A pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut:
Elhoztuk Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük és nem mi végezzük
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek.(...)
Pál István palóc pásztor emlékezetében karácsony vigiliáján éjféli mise előtt a templomtéren vesszőzték meg a pásztort - aki magára vállalta a falu bűneit.A születés misztériumát csak tisztult lelkű ember élhette át." (Molnár V. József: Kalendárium, Márton)

Végül ez jut most eszembe: Fekete a Bors, de fehérre görgölik.

Bár még nem látom a fenti kérdésre a választ, ez a ló fordul Atilla alatt is, Szent Istvánnál is(valamit tudott Szent László Istvánról, (nézzük csak meg a Keán bolgár vezér legyőzésének miniaturáját a Képes krónikában), és fordul egyet Borssal is, hogy ő is eljuthasson a királyi szintre(Lionel)
@csan2:"aki megvédi Bors-t Lionel bosszújától"

Nézegettem még ezt a fantasztikus képírást Bors-vitézről.Apropó: vitéz(Videt idéz) Ez a vitéz szó nem valami olyasmit jelent, mint "fehérlófia"?

Szóval felfigyeltem arra, hogy a lándzsa másik irányban a lesújtó kezet meggátolja a "cselekményben". Ha a már bejárt úton haladunk tovább Csanád olvasata szerint, akkor ez a Dárda(György) "öngyilkosságot" akadályoz meg, vagyis nem engedi, hogy Bors meghátráljon a rá váró kihívások elől.
"Elszomorodott Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. ötödik napon este bémegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, a homlokának szegezi...
Mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly mind összetört." A dárdát fogó kéz eltakarja a görgölő(vesszőző) lovas száját, viszont felnyílik a szeme(sok szem hullik a kézből a ruhájára szemes mintát képezve), elkezdi látni magát:lányrablás, a neki kiszolgáltatott lényeken való erőszakos uralkodás, megróbálja erővel megfékezni önmagát, de tennie kell egy fordulatot, mert felismeri, hogy elbukott ebben a harcban: elcsendesedik(némasági fogadalom), önostorozás, végül Isten kezébe adja az életét, levetkőzik meztelenre, karba teszi a kezét, nem akar cselekedni, és megtörténik a csoda: a vesszőcsapások alatt felmagosodik, megtisztul, arca már egészen fényteli.

A mese-idézettel csak a párhuzamot szerettem volna jelezni, nem az azonosságot.
Eszembe jut megint Temesvári Pelbárt, aki Toulousi Anjou Lajosról így ír:
"A király megváltoztatta ruháját, és harcba szállt" Az idézett szavak szó szerint Achábra, Izrael királyára vonatkoznak. de vonatkoztathatjuk Anjou Lajosra is, aki Szicilia királyának fia volt, és akire az elsőszülöttség jogán a királyság várt. Ő azonban Krisztus szeretetéért megvetette a világot, és átcserélte királyi köntösét, hogy a ferences testvérek rendjében harcoljon a világ, a test és az ördög ellen.(...)Ágoston írja: az ellenség akkor győz le minket a legkönnyebben, ha gőgösek vagyunk, ezzel szemben mi őt, az ördögöt, legjobban akkor győzzük le, ha alázatosságban követjük, Urunk, Jézust.(Temesvári Pelbárt:Pomerium)

Úgy érzem, Bors-vitéz fordulatának is ez ad értelmet.
@csan2:

"Ha van ideje célszerű a 10.perctől belehallgatni kb 10 percet... "

Érdekes, hogy ezt írta. Mármint hogy a 10. perctől hallgassak bele 10 percet. Elég ugyanis csak két perccel tovább hallgatni az Ön által javasoltnál s ott (a 22. percnél) maga Drábik mondja ki azt, hogy Petőfi bizony szabadkőműves volt! Kimondja, hogy az 1848-as forradalmi mozgalmak szerte Európában szabadkőműves szervezésű felforgató mozgalmak voltak! Drábik egyenesen szabadkőműves hatalomátvételi kísérletnek mondja ebben a videóban e forradalmakat! Érdekes, Bobkó Csaba is pontosan ezt állította írásaiban! Leszámítva persze azt az "apróságot", hogy ő Drábikkal ellentétben nem kezdte a szabadkőműves Petőfit mosdatni. Nem kezdte mentegetni. Nem mondott olyat, hogy a fiatal naiv költő bedőlt a szabadkőművesség világjobbító hazugságainak. Mert a verseit elolvasva teljesen egyértelművé válik azok - ahogy ő fogalmazott - emberiség ellenes volta. S ezen az sem változtat ha történetesen tényleg Széchenyi fia volt.

Valahogy az az érzésem, hogy a hitetés és megtévesztés legnagyobb célkitűzése mostanában éppen az, hogy elmossa az éles határvonalat a jó és a gonosz között. Annak a gondolatnak a pedzegetése, mely szerint vannak jó és nemzeti célkitűzéseket felvállaló szabadkőművesek is, szemben a gonosz, Rothschild érdekeket szolgáló szabadkőművesekkel, ezt a meggyőződést erősíti bennem. De hasonló érzések és gondolatok kavarogtak bennem már a jó sárkány - rossz sárkány vita során is. E vita kapcsán azonnal eszembe jutott Benjamin Fulford és az általa propagált kelet-ázsiai White Dragon Society. Vagyis figyeljük csak: ez is egy titkos társaság, ennek is messzire elér a keze, módszereik is szerfelett hasonlóak. Na de hát ők azért mégsem olyanok! Ők jó célokért harcolnak! Az ő sárkányuk nem tűzvörös, hanem patyolatfehér! Hát persze! Bla bla bla. Azzal a Drábik-féle kijelentéssel sem tudok mit kezdeni, hogy Putyin ne volna szabadkőműves. Azzal a KGB-s háttérrel, amellyel Putyin rendelkezik, ez nem egy kimondottan hihető állítás.

Először tehát csak azt mondják képmutató módon, hogy nem minden fekete és fehér. Aztán amikor már kellő zűrzavart támasztottak a fejekben, a fehéret teszik feketévé és a feketét fehérré, pontosan úgy, ahogy azt a manicheusok és a gnosztikusok teszik. Megint csak az általam korábban már idézett bibliai igeverset tudom idehozni:

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézsaiás 5.20)

"Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (II. Kor 11.14)

S ne feledjük azt sem, hogy a Jelenések könyvében nem csak a visszatérő Krisztus ül fehér lovon, de jellemző módon fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön! Másképp a megtévesztés nem is volna igazi megtévesztés.

Olyan időket élünk, amelyekben nagyon észnél kellene lenni. Akik most az igazi Világosság helyett még mindig a csillagokba révednek, azok szükségszerűen el fognak tévedni.
@( Tóth Gyula ): Ebben egyetértünk. Drábik írásait általában jónak tartom, azonban ebben a beszélgetésben nem volt összeszedett. Szerintem is sok mondata nem volt megalapozott most, sőt.... Bobko Csaba Petőfire vonatkozó írásával nagyon egyetértek, köszönöm mégegyszer hogy felhívta rá a figyelmem.

De csak egy mondat miatt ajánlottam figyelmébe ezt a beszélgetést, azért a felvetésért, hogy Petőfi Széchenyi fia. Furcsa, de egy érzést erősít meg bennem, amit két szóval ki lehet fejezni: … vér szava. Elgondolkoztató, hogy van egy nemesi vér, aminek minden cseppjét próbálják számontartani és van a másik oldal, ahol szintén. És úgy tűnik, hogy ezek a vérvonalak irányítanak minket gazdaságilag, szellemileg, érzelmileg… Hihetetlen erővel rendelkezik mindkét oldal. Ugyanakkor zajlik a törekvés egymás átprogramozására. És erre jó példa Petőfi személye. Igaza van mennyire abban, hogy mennyire veszélyes ez…

Pár hete, mikor Bethlen, Kossuth családfáját nézegettem felvetődött bennem a kérdés, hogy Petőfit hova tegyem, hiszen bőven van "ereje" ... De a hivatalos származási vonal meggyőzőtt, hogy nincs értelme semmit sem keresni a felmenői között…és most itt van ez.

Köszönöm, hogy megosztotta velem a véleményét… Amit kifejtett ebben a pár sorban azzal maximálisan egyetértek.

Ettől függetlenül azért továbbra is szeretem a csillagok fényét. Akárhányszor a szabadban kell(ett) aludnom a csillagos ég alatt (ami nagyon sokszor megesett velem) minden alkalommal nagyon várom/tam az éltető napfény eljövetelét – és ez továbbra is így van!
@Kollarics Gábor: A dárda másik végére tett megállapítása felkeltette a figyelmem. Tényleg, mintha a dárda ezen fele megakadályozná a kardot tartó kéz lesújtását... – nagyon jó észrevétel!

Amire felhívnám még a figyelmét, az a zöld ággal verdeső lovag tekintete. Nem Lionelt nézi, sem a kezében lévő zöld ágat... hanem a dárda végét (vagy azon túli eseményeket) szemléli!
De mi van ott? Mi az amit annyira kell figyelnie? Sajnos nem látjuk a száját, de nem lepődnék meg, ha azt látnánk, hogy leesett az álla. De mitől?

A kép tanulmányozása kapcsán mindig analógiákhoz nyúltam, ezt tenném most is. A Képes Krónika egyik legtöbbet hivatkozott miniatúrája: Attila találkozása Bölcs Leo pápával Róma falai alatt.

kepeskronika2.nimrod-mohacs-galeria.fotoalbum.hu/viewpicture/pictureid/14864961
Egyedül Attila látja az angyalt az égben, sem a pápa, sem a püspökök kara nem észlel semmit... csak Attila a fehér lovon!

És ezt még Raffaello is ismerte, hisz Attilát ugyanúgy megfestette a reneszánsz időszakban, ráadásul a pápai fellegvárban, a Vatikánban.

hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Leoattila-Raphael.jpg

Véleményem szerint a zöld ágas lovag (aki esetleg lehet Bors második stációja is) hasonló látomást lát... egy angyalt, aki kétszeresen is irányítja a dárdát. (blokkolja vele a lesúlytó kart és a nőrabló nemi szervére irányítja)
Miután ez megfogalmazodott bennem kipróbáltam valamit. Érdemes egy hosszú botot kézbevenni és a képen látható tartásban megtartani... Nehéz, és természetellenes! A dobásra hátrahúzott karban lévő botnak, dárdának enyhén felfelé kell ívelnie... Itt a képen meg lefelé hajlik. EZ nem természetes. Valaki, vagy valami belenyúlt a dárda ívébe. Esetleg az az angyal, akit a zöld vesszős lovag és Attila is Róma előtt lát(ott) ?
@csan2: A magyarországi szabadkőművesség megítélésénél sem szabad a fekete-fehér színvak nézőpontjából vizsgálnunk ezt a kérdést.
A kezdeti történetében a nemzeti érzelmű, a haza iránt elkötelezett férfiak alkották e mozgalmat, mint Kazinczy és társai, aztán Széchenyi Ferenc és Ráday Gedeon.
Aki e témában véleményt kíván formálni, annak Raffay Ernő munkáit ajánlom.
Ő nem talált nyomokat arról, hogy a reformkorban szabadkőműves páholyok működtek volna az országban.Tehát Petőfi sem lehetett tagja ilyennek. 1848-ban történ egy páholykezdeményezés, melynek neve :"Kossuth Lajos a dicső fény hajnalához", ez a kezdeményezés 1848 végén, amint az osztrák hadsereg közeledett Pesthez, megszűnt.

A Kiegyezést követően gombamód alakultak páholyok, amelyek tagjai szintén nemzeti érzelmű elkötelezett hazafiak voltak:
az egyháziak közül szinte csak és kizárólag református lelkészek, magas beosztású világi tisztségviselők, köztük Ravasz László kolozsvári református teológiai tanár.
A páholyok radikalizálódása és szembefordulása a magyar nemzeti érdekekkel akkor következett be, amikor a galíciai bevándorló zsidóság nagy tömegekben áramlott be a páholyokba, és ott megszerezték az irányítást. Jászi Jakubovics Sándor vezényletével harcot indítottak az egyházak , a haza, a nemzet, az erkölcsök ellen.Ezt látva és világosan érzékelve lépett ki a szabadkőművességből 1917-ben Ravasz László.

Más:

A manicheusok egyszerűen nem a zsidó alapokról építették fel a kereszténységüket, hanem annál ősibb és számukra meggyőzőbb , hitelesebb forrásokhoz nyúltak vissza.
Hiszen a kereszténység korai szakaszában egyáltalán nem volt az természetes és magától értetődő, hogy a jézusi tanokat a zsidó Ószövetséggel kellene és lehetne csak összekapcsolni, összeházasítani.
A szkíták a szkítatérítő apostolok révén felismerhették ősi szokásaikban, erkölcseikben a krisztusi előzményeket, csakúgy, mint a zsidókból lett keresztények a prófétáikban, azok tanításában és a Tórában.
Csak később vált a manicheusok kiirtásával egyeduralkodóvá és kizárólagossá a kereszténység judeo vonulata.

"András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A "szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében."hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1s_apostol
A szkíták feltehetően semmi ellentmondást nem láttak abban,ha a csillagok megmutatták nekik a Jézushoz vezető utat,és semmi ellentmondást és akadályt sem láttak abban, ha őseik ősi "csillagószövetségét" összekapcsolják az Evangéliumok kézzelfogható valósággá vált Örömhírével.
Bors vitéz képe továbbra is foglalkoztat. Sokamoka jóvoltából együtt nézhetjük a legjobb minőségben:

learnlearn.net/Historie,religion,kunst/res/Default/ESS_PasteBitmap0029126.png

A dárda "útját" érdemes követni, ezúttal balról jobbra. A fekete lovon lesújtani készülő alaknak épp a szemét takarja el: elvakultságot "jelez". Nem is tudja, mire sújt le haragjában, nyilván nem rendelkezik a belső látás képességével. Itt érdemes Saulra gondolnunk, akinek vakságra van szüksége ahhoz, hogy "meglássa Jézus Krisztust".
A balról következő alaknak a száját takarja saját keze, ez már fordulat a javából, hősünket az élettapsztalat megtanította arra a Jézusi igazságra, hogy "nem az ront meg, amit megeszel, hanem ami a szádon kijön". A "lelki" szemek nyílnak meg ebben a fázisban.
A lovas dárdája elakad saját lova fejében, fülében, bár valóban a testiséget célozza, de végső soron a ló fejét találja el. A fül jelzi, hogy a lóra kell hallgatnia. De mit mond a ló? A szemrevaló leányt hiába birtokolod erővel, hiába vágatsz el vele, hiába szorongatod a "fegyveredet", elér a végzeted. Térj meg, fogadd el, hogy van olyan, hogy nem győzhetsz és "teremd a bűnbánat méltó gyümölcseit" és akkor hasonló lehetsz hozzá. A lelki tükör, az önvizsgálat jellemzi immár elcsendesülő hősünket megtérése, "pálfordulása" után, ez a friss hajtásokkal való vesszőzés, "hergelés" segíti hősünk "érési" folyamatait, ráadásul úgy, hogy a mindig fölötte ítélkező fekete lovas kíséri, és kísérti, követi őt. Tudjuk, hogy hősünk ekkor már nem fordulhat meg, mert azonnal kőbálvánnyá válik, nem kell szembefordulva harcolnia ezzel a vak erővel sem, csak élnie egy termékeny életet Isten szeretetében.
@( Tóth Gyula ): "fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön!"

Van a Csanád által felfedezett Bors vitézes képen egy kard, ördögi feje néz komoran egy hófehér pajzsformáról a két középső alak negatív terében. A kard benne a hüvelyében, tulajdonosa épp önmagát "lelkesíti" zöldellő ágakkal. Két "bot" tehát, az egyik a halálra, a másik az életre vezet. A kardé kulcsszerep a fordulat tengelyében, mert sokszor olyankor is levágunk vele egy fület, amikor már tudjuk, hogy a "hit a prédikáció meghallgatásából jön"(Pál). A kísértő éppen erről győz meg: miért van kardod, nem azért, hogy legyőzd vele az ellenségedet?(milyen igaz!) De Jézus ezt mondja: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat, Péter". Kimondatik ebben a képben a "kard által való elveszés" lehetősége. Ez mindannyiunknak komoly figyelmeztetés. Amikor kardot rántunk és lesújtunk vele, önmagunkkal szemben vakokká válunk, és nem vesszük észre, hogy az egész merő öngyilkosság.
@bélaybéla:

Kedves Bélaybéla,

Nem én mondtam azt, hogy Petőfi szabadkőműves volt, hanem Drábik János mondta a korábban belinkelt videójában. A szabadkőművesség a Martinovics-féle összeesküvés felszámolása után be lett tiltva, így Petőfi "hivatalosan" nem lehetett tagja e mozgalomnak, hiszen hivatalosan maga a mozgalom sem létezhetett. De ez nem jelenti azt, hogy ne ismerhette volna e felforgató mozgalom célkitűzéseit és ne azonosulhatott volna azokkal maximális mértékben! A versei ezt abszolút alátámasztják. Arról nem is beszélve, hogy a Marx és Engels nevével fémjelzett 1848. február 15-i Kommunista kiáltvány mintegy jeladásként szolgált az alig egy hónapon belül szerte Európában kitört szabadkőműves forradalmakhoz, s e forradalmak magyarországi fő ideológusa éppen Petőfi volt. Igazából csak a vak nem látja a háttérben húzódó kapcsolatokat.

Emlegette Kazinczyt. Nos, Bobkó Csaba a "Kik voltak a magyar illuminátusok" c. írásában épp Kazinczyt emeli ki, akiről szó szerint ezt írja:

"Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is." ( kitalaltujkor.blogspot.hu/2012/01/kik-voltak-magyar-illuminatusok-ii-resz_04.html )

Abafi Lajos "A szabadkőművesség története Magyarországon" c. munkájában így ír:

"Az 1795 jun. 6-án kelt rendelet folytán a szabadkőművesség az osztrák-magyar monarchiában végképen megszűnt. A páholyok feloszlottak. Az Alpesektől a Kárpátokig csend uralkodott (...) De ha a páholyok bezárultak is, a tt. mindenütt azután is jó barátokként találkoztak. Így volt ez Buda-Pesten is. (...) Mindazáltal megkisérlette 1814-ben Kazinczy Ferenc a tt.-et egyesíteni és némi működésbe hozni. S ez nem volt csekély feladat."

Vagyis ebben a korban hivatalosan valóban nem létezett szabadkőművesség Magyarországon, nem hivatalosan azonban annál inkább, s e nem hivatalos föld alatti szervezkedésnek a két legemblematikusabb figurája éppen Petőfi és Kazinczy volt. Én a magam részéről nem hiszek a jó szabadkőműves - rossz szabadkőműves megkülönböztetésben. Ezt a megkülönböztetést szimpla megtévesztésnek tartom.
@( Tóth Gyula ):
Kedves Gyula!
A lehet nagy úr!
Petőfi is azonosulhatott sok mindennel, amiről nem tudunk,csak feltételezik.
Hogy felforgató volt? Milyen legyen egy forradalmár?
A szabadkőművesek valóban nem a jó és rossz kategória alapján különíthetőek el, hanem a beavatottság fokozatai különítik el őket egymástól. Az a paradox helyzet e szervezettel kapcsolatban, hogy a beavatási lépcső legalsó fokain lévő tagok akár totálisan ellentétes eszmék, célkitűzések mentén, hiszemben végezték a munkájukat, mint a 33.fokozattal rendelkező vezetőik.
Ezért nem lehet egy kalap alá venni mindenkit,akikről tudjuk, hogy szabadkőművesek voltak,azokat meg pláne nem, akikről egyesek ezt tudni vélik, "sejtik". Én sem hiszem, hogy azok a szabadkőműves református lelkipásztorok, vagy éppen Ravasz László, miután igei szolgálatukat a szószéken délelőtt elvégezték, délutáni-esti elfoglaltságukban mellékesen istentagadó, "emberiségellenes",hazaáruló terveket, eszméket forraltak a társaikkal közösen a páholyokban. A zsidó Weishaupt sem hiszem, hogy beavatta volna Kazinczyt a sötét,sátáni célkitűzéseibe,hanem inkább megpróbálta megnyerni őt valamilyen nemesnek és szépnek tűnő frázisokkal,szólamokkal. Megtalálta vele a közös érdekeket, hogy aztán mikor eljő az idő, akkor az ilyen "hasznos idiótákat" elsöpörjék az útból a guillotine alá küldve őket.
Ha jól tudom, a szénizotópos kormeghatározás módszere nem tudja bizonyítani a többszáz éves elcsúszást, mivel maga a referenciaérték is a csúsztatott időszámítás szerint változik, igaz?
Azért kérdem, mert ellenkező esetben könnyedén meg lehetne vizsgálni, hogy valóban megállja- e helyét a csúsztatás például a Somogyban talált "avarkori" sírokból előkerült késő-római kori fémpénzeken levő szerves szennyeződések és egyéb szerves anyagokat tartalmazó használati eszközök alapján.
Egyébként Friedrich Klára előadására szeretném felhívni a figyelmet a témával kapcsolatban:
www.youtube.com/watch?v=wLlYFI510SI
"Vritra sárkánykígyó, az aszú- rák ura félelmetes és legyőzhetetlen ellenfélnek számított, hiszen nem is olyan rég Ő maga akolbó-lította ki Indrát királyi székéből. A szembenálló felek közti téren fűszál sem rezgett, mindkét sereglétszáma végtelennek tűnt. A feszültség kibírhatatlan, a tét óriási volt: ha Vritra győz, elpusztul a világ, méghozzá mindhá-rom: az égi, a földi és a földalatti sík egyszerre semmisül meg.
E veszélyt mindenki fölismerte, a végső pusztulást meg kellett akadályozni. A nagy küzdelemel őtt az isteni seregek vezetői parancsnoki értekezletet tartottak, ahol az előterjesztő komor arccalfejtette ki, hogy győzelmi esélyeik igen csekélyek, mivel Vritrán nem fog semmilyen fegyver. „Semfából, sem fémből, sem kőből készített fegyver nem árthat neki. Semmit sem tehetünk ellene.”A teljes tanácstalanságot és elkeseredést végül Brahmá szüntette meg. Aző emlékezete távoli korokra visszamenően is jól működött. Reménykeltően így szólott: „Szerintem létezik egy meg-oldás. Keressétek meg Dadhícsit, a risit, aki még az ősidőkben egyszer kiengesztelte Sivát, s en-nek jutalmaképp csontjai különleges minőségűvé váltak – elpusztíthatatlanná transzformálódtak,keménységük mindent felülmúl. Ha a csontjaiból csodafegyvert készíttettek, van esély arra, hogy…"

Részlet a hindú, buddhista hagyományból.

A folytatás még érdkesebb. De ezt máshonnan idézném:
"„Bármiért is jöttetek, meg fogjátok kapni.” A dévák elmagyarázták a helyzetet, és megkérték Dadhicsát, hogy áldozza fel testét a világ java érdekében. Dadhicsa, mivel valódi szent volt, cseppet sem habozott. Magához hívta közeli hozzátartozóit, és elmondta, mire készül. Utána a dévák jelenlétében intenzív szamádhibamerült, elhagyta a testét, és elérte a Brahmant (a határtalan tudatot).
Utána a dévák különböző fegyvereket készítettek a Rishi (Dadhicsa) kemény csontjaiból. A vadzsra Dadhicsa gerincéből készült... ekkor Indra kilőtte a vadzsrát, amely nyitott száján keresztül behatolt Vritra testébe, és félbevágta."

A világot elpusztító sárkánykigyó és az önfeláldozó, megváltói szerepkör együtt a buddhista hagyományban!

Más:
Magyarországi avarkori régészeti leletek kapcsolódásai Szent Györgyhöz
www.naput.hupont.hu/75/avar-kori-fibula
Dobos Csanád György vitézzel kapcsolatos újabb észrevételeit("szentölő") és a képi ábrázolásokat megtekintve arra a következtetésre jutottam, hogy Szent György és Szent Teodor úgy párok, ahogy Jákob és Izrael. A Teodor György beavatotti(sárkányölő mint szellemi szint)neve lehet, ami nem terjedt el Európában, csak eredeti személyneve. A Jákob-Izrael analógia mellett két további érv támogatja ezt a sejtést: a Teodor névalak összetett szónak tűnik, a teo(isteni?) és a dor, amelyik az Atilla névalak két mássalhangzójának hangalaki megfelelőit tartalmazza(ezzel támogatva Tóth Gyula Atilla-György azonosítását), mintha azt mondanánk: az Isteni Atilla. Izrael azt jelenti egyébként, hogy Istennel erős, tovább támogatva a párhuzamot. A másik érv, hogy Teodor (önállóan) mintha nem is létezne a szentek sorában, sugallva ezzel "fedőnév" jellegét.
Csanád elnevezésére reagálnék egy gondolattal. A "szentölő" szó provokatív, de nem fejezi ki a lényeget.A "szentölő" képi ábrázolása az én olvasatomban (egyetértve Csanáddal)az ember küzdelmét fejezi ki saját gyengeségeivel szemben, amit én úgy foglalnék össze, hogy félelmekkel teli megkötözött és cselekvésképtelen énjével küzd itt György. Ez Jákobhoz hasonlóan, aki küzdelmében az Istent ismeri fel másik félként, azt jelenti, hogy az Isten paradox módon a gyengébb félként győzi le hősünket, hiába gyűri az maga alá, mintegy megjelöli(sántaság-szentség) Györgyben ezzel legyőzetik az erősebbtől való félelem démona. Ez a hit győzelme a racionálisan felmért erőviszonyok felett. Ezzel a tapasztalattal felvértezve tud szembeszállni György a sárkánnyal, ez a hit győzelme a reménytelenség felett. Teréz anyát megkérdezte a zárdafőnöke, hogy kinek akar segíteni a sok százezer indiai éhező és nyomorult, kitaszított beteg közül az utcán, azt mondta. hogy ma talán egynek, és kiment közéjük. A sárkány hét fejét is így kell elkezdeni levagdosni.
Az alábbi bejegyzést sok helyre is beírhattam volna, nem illeszkedik szorosan ide, hanem sok helyre egy kicsit.

Kislányom jóvoltából beleszaladtam egy érdekes könyvbe. Iskolai osztályával elmentek a helyi könyvtárba, ahol a címe alapján kiválasztotta a
"Tűzparipa és Villámkard"
c. művet, amely nem más, mint az örmények egy régi-régi legendája, amolyan eredetmondaszerűség.

Egyrészt van benne két sárkány-ölés is (érdekes, hogy nem gyilkosság, hanem ölés - a kettő nem ugyanaz), melyből az egyik egy forrást véd, a másik meg kincset.
Másrészt tanulságos lovas és már-már táltosi minőségű kalandok vannak benne.
Harmadrészt meglehetősen érdekes ősi keresztényi állapotokat vonultat fel.
Művészettörténetben és a csillagösvényen jártas emberek számára különösen ajánlom a mű elolvasását, de aki nincs ebben a körben az élen, azoknak is.

Jó olvasást!

(Kedves Gyula! Korábban kint volt, hogy meyilk tlmához szóltak hozzá utoljára, talán utolsü öt témát mutatta a jobb oldali oszlop. Nem lehetne ezt visszabiggyeszteni? Előre is köszönöm)
@gigabursch: Köszönöm, hogy felhívta a Tűzparipa és villámkard című kötetre a figyelmet, a nagycsoportos és hatodikos lányaim mindig nagy érdeklődéssel várják a folytatást, amiből érezhető, milyen fontos lelki táplálékul szolgál ez a "hősének", amit prózába tett át Petrovácz István. A Toldi jutott eszembe, akinek emlékét nálunk is fenntartották a "dalosok",talán a "históriás ének"(ahogy Kányádi versciklusaának címe is jelzi) lenne a pontos kifejezés a Szaszuni Dávidra is.

És még egy észrevétel. Ez már Gyula feltevéseihez. Az örmény hősök legendaszerű feldolgozásának tanulsága, hogy az ellenséges országot, amely itt rendszerint a muzulmán vezetésű Egyiptom, mindig megnevezik, ennek fejedelmeit is, akikkel a hősök (Szanaszár és Bagdaszár ikrek, Oroszlántépő Meher, Dávid) felveszik harcot, illetve van a Sárkány, aki forrást és kincset bitorol(nem az őriz itt a pontos kifejezés), amit nem akar megosztani senkivel, vagyis két emberi tulajdonságot emel ki a sárkány alakja: az önzést és a telhetetlenséget, amit mérhetetlenül nagy erőként jelenít meg a mondai-mesei kép. Természetesen hanyatló kultúrákra, mint amilyen a római birodalom is volt, és annak vezetésére jellemzőek ezek a hatalmas méreteket öltő negatívumok, vagyis metafórikus értelemben Atilla egy sárkánnyal küzdött meg.
@Kollarics Gábor:
Örülök, hogy érdekes és értékes művet ajánlhattam.

Mivel vannak pontok amik túlmutatnak rajtam, épp ezért szoktam jelezni, hogy itt van valami.
(Volt egy beszélgetésem 2014. novemberében Pap Gáborral pár fölvetés alapján, jelezvén, hogy én csak tettem egy felismerést, de inkább nem publikálom, csak elmondom, mert nem mindegy, hogy a hülye okoskodik vagy az okos hülyéskedik. - Jót derült rajta. Amúgy a felvetéseim nagyon tetszettek neki.)
A sárkányölő fejezet minden felismerésével együtt akkor lesz teljes, ha megnézzük hogyan ábrázolták olyan kiváló festők, mint Rafaelo vagy Tiziano a feltámadt Jézust Krisztust. Szinte minden ilyen vallásos ihletettségű ábrázoláson Jézus egy zászlót tart...
@csan2:

Látszik, hogy nem ismered a Harry Potter sorozatot.

Harry elpusztítja a baziliszkuszt, ami az alagsorban lakik, és a csatornarendszerben közlekedik, méghozzá a Teszlek Süvegben megjelenő karddal.

J. K. Rowling a régi angol hagyomány elemeit írta bele a történetbe (Beowulf, Excalibur).

A többi részben is elpusztítja Voldemort alakjait, kétség ne essék! Az utolsó részben van csak az, hogy megment 2 fiút, akik átállnak a jó oldalára. De ők nem természetüknél fogva gonoszak.
@csan2:

Természetesen a burgundoknak semmi köze a "burg" (erőd) és a "holm" kifejezésekhez.

A "burgund" is a "várhun" népnév eltorzult alakja -d képzővel (pl. Árpád, Előd, Ond, Kond, Diósd, Őszöd, Almádi). A k-g és a v-b is teljesen szabályos hangelváltozások. Az óperzsa Birodalom Varkhan tartományából származnak, amit a görögök Hürkániának neveztek. A szeleukidák alatt görög nyelvű pénzeket vertek, de az ázsiai hun birodalom bukása után nem sokkal már avarhunként jellemzik birodalmukat érméiken, ami a heftalita hun birodalom kezdete. Ez még nem zárja ki, hogy jártak északon, sőt, a "varin", "varég", "varang" elnevezések ezt igazolja is. A nogájok 1 évben 2000 kilométert tesznek meg kétszer is észak-déli irányban a téli és a nyári szállásterületeik között, szóval a nomád népeknek egy ilyen géta-gót vagy dák-dán rokonításnyi észak-déli távolság nem akadály. De kelet-nyugati irányban egy egész nép nem ért el hamar a sokkal nagyobb távolság miatt, általában néhány évente mentek nyugatabbra egy medencével még a mongolok is.

Természetesen az egy hatalmas marhaság, hogy Catalaneumnál a burgundok a burgundok ellen, a keleti gótok a nyugati gótok ellen harcoltak volna. Annak lehet csak alapja, hogy alánok harcoltak a rómaiak kötelékében is, mivel az ő szállásterületeiket (Pannonia, Dacia) már a hunok megérkezte előtt meghódították a rómaiak, ezért lehetett alán légió Britanniában, és a Képes Krónika is az alán uralkodó haláláról számol be a győzelem kiváltó okaként, bár azt már lehet, hogy más Krónikából vette.
Lehet hogy összefüggéstelenül irom, hiszen bár többizben ujra és ujra átrágok egy egy számomra nehezebb fejezetet, DE!

Atilláról valahol irva van hogy mindenki arany vagy ezüst pohárból ivott egyedül ő fapohárból, és ha ez a fapohár volt az amit vagy az utólsó vacsorán használt vagy amibe a vérét felfogták, nehát mindkét alkalommal használták - és részben ez a grál kehely...ezt Mária Magdolna magával vitte és nem nyeurópába hanem Parthiába mentek, majd a Partus nemzetség még Jézus utódával is szaporodott...Attilla elei szintén ebből a nemzetségből származva alapjábanvéve ez a nemzetség adta a grálkirályok sorát.

Nyilván a beházasodásokkal higult a vér és igy eshetett meg egyik másik király bizony nem éppen a népére nézve jó döntéseket hozott. Főleg a nyugateurópai ak között.
Róma valamelyest megerősődvén ezért irtotta folyton a Magyar fejedelmeket királyokat(Grandpierre E királygyilkosságok)

Hatalmas anyag, és nagyon jó a hanganyag hozzá a különböző naptár illetve időszámitási sikok nagyon jól érthetően vannak elmagyarázva.

Köszönöm.
@Z. Ákos:

vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=15256

Kerszt a zászlón de a rudján is. Viszont ebben az időben a nyufgateurópai államok már rómával vannak szüvetségben. Ez a zászló szimbólum van ma is a svédek norvbégok stb zászlaink...akik azért rendesen gyarmatbirodalmakat tartottak fenn, ami nem más mint a rabszolgaság egy módja.

Nem vagyok nyugatimádó azok a népek sem jobbak vagy rosszabbak, viszont ez a liberalizmus egyáltalán nem Jézusi gondolkodásra vall.
@gigabursch: Nekem tettszik ahogy Gyula lehatárolja a téma körvonalait. Igaz én 70 felé járok erősen és ahogy látom 40-50 közöttiek főleg férfiak gondolkoznak eggyütt, kimondottan a esemény és idővonal gubancolásán dolgozva.

Halászok ahogy a gubancos időhálót kisimitják.
Gyula Hatalmas munkát tett ide le, én most vagy 3xori böngészésben vagyok amikor a hozzászólásokból próbálom a kimondottan tárgyhoz valóakat kiszedni...Mert bemásoltam a gépembe az egéasz munkát (betünagyitás céljából is de főleg értéke miatt ha már lehet nincs korlátozva unokáimnak is)
Hatalmas felismerések aha érzetek lepnek el - merthogy sokmindenről kifacsarva más dolgokról pedig agyonhallgatva ismertették 50 évektől a magyar történelem oktatást...Más honlapokon látni is azt a zürzavart ami(sajna az én fejemben is még) a fejekben van.
Gyula csak egyedül sokszor magányosnak vélt(komfortos egyedüllét!) farkasként lehet tisztázni magunk családunk nemzetünk múltját. DE! ez 3x önismerethez vezet!
Én ezért nagyon hálás vagyok ezért a munkáért. GGiza.
@Kollarics Gábor: Bár nem szorosan a témához tartozik de ha már Szt László és Bors küzdelmét tárgyalva látom és vele kapcsolatban Jézus megállapitását az egynejüségrőll az azért mert a látó emberek látják is a intim kapcsolatoknál a karmikus szövetek hogyan kavarodnak össze és vesz át a szétváláskor karmikus feladatokat az akinek semmi köze nem lenne hozzá ahhoz a feladathoz. Igy sérül mindkét ember életútja. Az egynejüséggel/férjüséggel a közös út a megoldandó - épp elég feladat az is.
Bocsánatot kérek a offért. De ezt sem tudják az emberek ezt ugyan úgy elfelejtették velük mint a hiteles történelmet.
süti beállítások módosítása