Amikor az 558-as kuturgur és a 895-ös magyar történet párhuzamait vettük sorra a szemfüles olvasó bizonyára felfigyelt a két eseménysorozat közötti különbözőségekre is. Az 558-as történetből ugyanis mintha valami hiányozna! Mintha kevesebb szereplővel találkoznánk ekkor, mint amennyivel honfoglalásunk történetét olvasva találkoztunk!

895-ben ugyanis Levente serege nem közvetlenül Bizáncot támadta meg, hanem a bolgárokat, és nem a bizánci udvar fogadta fel ellenünk a besenyőket, hanem Simeon bolgár cár! Sőt, 895-ben nem ellenségei voltunk Bizáncnak, hanem egyenesen szövetségesei! Az 558-as kutrigur-bizánci háború történetéből viszont teljességgel hiányoznak a bolgárok megfelelői! A kutrigurok serege közvetlenül Bizáncot támadja, és az utigurokat is Bizánc fogadja fel ellenük! Hogy is van ez akkor? Mégsem olyan tökéletes a párhuzam?

Ismeretes, hogy sok kutató – köztük Heribert Illig német kutatógárdája is – a bolgárokat hun-utód népnek tartja. Ehhez a véleményhez csatlakoznak a „Ha Illignek igaza van…” c. tanulmány szerzői „A bolgár kérdés” c. fejezetben, amely sok hasznos gondolattal járul hozzá a kérdés mind teljesebb tisztázásához. Többek között ezt írják:
„Igen valószínű, hogy Attila 453-as halálát követően a később bolgárnak nevezett hun néprész nem távozott a Kárpát-medencéből és a Bizánc feletti térségből sehová, hogy majd kb. 230 év után, 680-ban visszatérjenek a Balkánra.”Korábban azt is láttuk, hogy az a balkáni bolgár honfoglalás, amelyet hagyományosan a Kovrát halála után, 670-ben meginduló népmozgásokkal hoznak összefüggésbe, valójában a 373-as első hun bejövetel 297 évvel későbbre datált másodpéldánya! Amikor ugyanis a hunok Attila idején „elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra”, az nem kizárólag csak egy kárpát-medencei letelepedést eredményezett. Nyilvánvaló, hogy középkori krónikásaink, akik a későbbi kárpát-medencei Magyar Királyság szempontjából szemlélték az eseményeket, főleg a Kárpát-medence felé irányuló hun bejövetelt értették első bejövetel alatt. Ezzel egyidejűleg azonban lezajlott egy másik hun letelepedés is a Balkánon. A bolgárok tehát még Attila idejében érkeztek jelenlegi hazájukba, és azóta is folyamatosan ott tartózkodnak! Ebből viszont egyenesen következik, hogy az 558-as kutrigur események idején a bolgárok már a Balkánon vannak! Miért maradnak akkor ki a kutrigur-bizánci háború történetéből? Miért nem emlegetik a bizánci források Simeont – vagy valamelyik fiktív megfelelőjét – Kinialkh balkáni hadjáratának leírásakor?

Nos, a történelemhamisítók valamelyest próbáltak következetesek maradni korábbi hazugságaikhoz. Ha korábban már elmozgatták a bolgárok honfoglalását 373-ról 670-re, akkor az 558-as események elbeszélésénél kínosan ügyelniük kellett arra, hogy még csak véletlenül se említsék őket a Balkánon! Másrészt – amint azt később még látni fogjuk – a magyar honfoglalás valódi lefolyása sokkal közelebb áll az 558-as verzióhoz, mint a 895-öshöz! Levente seregei valóban Bizáncot támadták, nem pedig Simeon bolgár cár balkáni birodalmát! De erről majd később!

Ahogy azt a magyar történelemmel kapcsolatban már tapasztalhattuk, a bizánci történetírók mindent megtettek annak érdekében, hogy az egyes hun-utód népeket elszakítsák Attila szellemi örökségétől. Az időbetoldásnak a magyar történelemben éppen ez volt az egyik fő célja, és ez történt a bolgárok vonatkozásában is. Mivel Bizánc számára nem volt kívánatos egy északi határai mentén megtelepedő erős hun-tudattal és Attiláig visszanyúló gyökerekkel rendelkező nemzet, ezért egy addig soha nem tapasztalt mértékű identitás-módosító hadműveletbe kezdtek. Ez együtt járt a bolgár történelem kezdődátumainak három évszázaddal későbbre csúsztatásával, a bolgár történelem kezdeteinek újraírásával, a bizánci rítusú kereszténység erőszakos terjesztésével, és a bolgárok elszlávosításával, mely végső soron nyelvcseréhez vezetett. A bolgár honfoglalást tehát pontosan azért datálták három évszázaddal későbbre, mint amiért a magyar honfoglalást is: kerüljön minél messzebbre Attilától, minél messzebbre a hun korszaktól, nehogy e népek tovább vigyék Isten ostorának szellemi örökségét! A bolgár honfoglalás 373-as dátumához hozzáadták a naptárhamisítás során sokat alkalmazott 297 évet, a magyarok második bejövetelének Képes Krónikából adódó 549-es dátumához pedig hozzáadták a Nagy Sándor féle időszámításból adódó 323 éves időtartamot. Így tolódott a bolgár honfoglalás 670-re, a második magyar bejövetel pedig Kézainál 872-re.

A „Ha Illignek igaza van…” c. tanulmány szerzői a bolgárokról szóló fejezetben megjegyzik, hogy a ...

„szlávosítás az, ami eredményesnek mutatkozik a hun-bolgár jelenlét Bizáncra nehezedő szorításának fellazítására. (...) az onogur bolgárok nyelvükben utóbb elszlávosodtak, s e körülményből leginkább Bizánc profitált, mely ennek következtében mentesült attól, hogy északi szomszédságában egy „hungár” – bolgár birodalom létesüljön. A szláv nyelv elterjedésében jelentős szerepe volt a bizánci kereszténység felvételének és a szláv egyházi nyelv bevezetésének.”A „Történelem az ellenség tollából” c. fejezetben pedig megjegyzik, hogy a bolgárok történetére...

„vonatkozó források – az óbolgár királylista lakonikus rövidségű alapadatain túl – kizárólag bizánciak, Bizánc azonban Bolgáriával szemben ellenséges hatalom volt. Amikor tehát ma bárki is Bolgária történetét óhajtja megismerni, szinte kizárólag az egykori ellenség közléseire van utalva.”Tehát a kutrigurok (pontosabban a magyarok) Kárpát-medencébe történő 558-as visszajövetelekor a bolgárok már a Balkánon vannak. De vajon milyen stádiumban lehetett ekkor identitásuk átprogramozásának folyamata? Ne feledjük, hogy ekkor még csak 104 év választ el bennünket Attila halálától! Figyelembe véve, hogy a magyarokból 1100 év alatt sem sikerült teljesen kiirtani a hun-tudatot, valószínűsíthető, hogy 558-ban még a bolgárok hun öntudata is elevenen élt, és valószínűleg még élénken emlékeztek Attilára is. Sem életmódjukban, sem nyelvükben, sem mentalitásukban nem különböztek számottevően a Kárpát-medencébe költöző magyaroktól. Még évszázadokkal a magyar honfoglalás után is hallunk bolgár pogánylázadásokról, ami egyértelműen jelzi, hogy elszlávosításuk folyamata mégsem ment olyan egyszerűen, mint ahogy azt Bizánc szerette volna! A bolgárok a magyarokkal szemben egyáltalán nem viseltettek ellenségesen. Könnyen meglehet, hogy a magyar honfoglalás hírét a szintén hun-utód székelyekéhez hasonló lelkesedéssel fogadták, melyben a bizánci befolyás lazításának lehetőségét látták.

Ennek fényében természetesen Levente balkáni hadjárata is egészen új értelmet nyer! Levente nem a bolgárok ellen vezette seregét, hanem Bizánc ellen indult! Célja nem az volt, hogy a bolgároktól elszakítsa a tiszántúli és erdélyi tartományokat, hanem hogy megtörje Bizánc bolgárok feletti befolyását! Természetesen lehetséges, hogy a bolgárok felett ekkor egy Bizánc által is támogatott báb-fejedelem uralkodott. Az is elképzelhető, hogy Levente esetleg harcba keveredett vele. De a magyarok balkáni hadjárata alapvetően mégsem a bolgárok ellen irányult, sokkal inkább a bolgárok bizánci iga alóli felszabadítását célozta meg. A honfoglaló magyarok ki akarták terjeszteni a befolyásukat e Balkánon élő hun-utód népre. Megpróbálták megakadályozni az ekkor már gőzerővel zajló bizánci identitásmódosító agymosást. Megpróbálták feléleszteni a bolgárok hun tudatát, visszavezetve őket Attila örökségéhez. Ez pedig szükségszerűen Bizánc elleni háborút jelentett. Ezért a magam részéről úgy gondolom, hogy honfoglalásunk történetének 558-as verziója, ahol a kutrigur-magyarok közvetlenül Bizánc ellen harcolnak, sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint a 895-ös verzió, ahol Simeon bolgár cár birodalmát támadják. Az 558-as események leírásából az is kiderül, hogy az utigur-besenyőket valójában nem a bolgárok uszították ránk, hanem éppenséggel Bizánc!

Amikor a bizánci történetírók Levente balkáni hadjáratát egy bolgárok elleni hadjáratnak tüntetik föl, és azt állítják, hogy Simeon bolgár cár volt az, aki felbérelte ellenünk a besenyőket, egy zseniális és felettébb gonosz trükköt alkalmaznak! Igyekeznek a magyarok kárpát-medencei történelmét mindjárt a kezdetek kezdetén egy bizánci szövetségben lezajlott bolgárok elleni háborúval indítani, és ezzel a csúsztatással bennünket Bizánc barátaivá és a velünk rokon bolgárok ellenségeivé tenni! Ez nem más, mint a sokszor alkalmazott római „oszd meg és uralkodj” elve! Bizánc tartott egy esetleges magyar-bolgár összefogástól, ezért igyekezett egymással szembefordítani e két hun-utód népet. Úgy írták meg honfoglalásunk történetét, mintha mi a bolgárok ellen harcoltunk volna Bizánc szövetségeseként. Az igazság azonban most is utat tör. Ha felismerjük, hogy a 104 évvel Attila király halála után történő 558-as kutrigur-bizánci háború eseményei valójában a magyar honfoglalás történelmi lenyomatát őrizték meg, akkor azt is megértjük, hogy Levente al-dunai hadjárata alapvetően Bizánc ellen irányult és nem a velünk rokon bolgárok ellen!

Persze lehetséges, hogy egyesekre az újdonság erejével hat a gondolat, mely szerint a bolgárok közeli rokonaink lennének. Pedig a korai bolgár nép nem csak hogy közeli rokona a magyarságnak, de a teljes etnikai azonosság lehetősége is igen valószínű! A National Geographic magazin 2005 szeptemberében „Szenzációs kutatási eredmények a honfoglaló magyarokról” címmel közölt egy írást, melyben Fóthi Erzsébetnek, a Természettudományi Múzeum munkatársának izgalmas kutatási eredményeit ismertette:
„Fordulatot hozhat a honfoglaláskor kutatásában az az új eredmény, amelyről a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület konferenciáján számolt be Fóthi Erzsébet, a Természettudományi Múzeum munkatársa. Szerinte embertani szempontból egységesen keleti típusú, a korai bolgárokhoz hasonló nép érkezett a honfoglalás idején a Kárpát-medencébe. (…) Ő [Fóthi Erzsébet] az ősmagyarság minden eddiginél kiterjedtebb adatbázison alapuló antropológiai-statisztikai vizsgálatáról számolt be. A honfoglaló magyarok kutatásában mindeddig éles vita zajlott arról, hogy milyen eredetű az a népesség, amely a Kr.u. kilencedik-tizedik századokban a Kárpát-medencébe érkezett. E népesség tanulmányozására leginkább a X. századi temetők leletei alkalmasak. (…) Fóthi újra elemezte a koponyaméreteket – kutatásai egyébként is az eddigi legszélesebb adatbázison alapulnak, minden eddiginél több helyszínt, 86 lelőhelyet vizsgált meg, ahol összesen 475 férfi és 374 női koponya méreteit regisztrálta. (A korábbi legszélesebb körű vizsgálatok is csak 71 lelőhelyre terjedtek ki, s körülbelül feleannyi koponyát elemeztek akkor.)

Mindennek alapján Fóthi képes volt elkülöníteni a honfoglalás első nemzedékének koponyáit, és ebből kiderült, hogy az első nemzedék szinte egyöntetűen a keleties típusba sorolható, vagyis rövid, széles koponyával rendelkezett. Mindez azt mutatja Fóthi szerint, hogy a honfoglaláskor a Kárpát-medencébe elsőként beérkező népesség egységes volt antropológiailag, a köznép és a vezető rétege nem különült el egymástól. És ez a nép rendkívüli hasonlóságot mutat a korai bolgárság Magna Hungaria területén, vagyis a mai Baskíriában található leleteivel.” (Kiemelés tőlem!)Egyrészt tehát igazolást nyert, amit eddig is sejtettünk: „a honfoglaláskor a Kárpát-medencébe elsőként beérkező népesség egységes volt antropológiailag”! Manapság egyre divatosabbak azok a bomlasztó szándékkal terjesztett vélemények, melyek szerint a magyarság olyannyira kevert, olyan sok különféle népséget olvasztott magába, hogy semmiképp sem lehet egységes magyar nemzetről beszélni. Nos, aki eddig így vélekedett, jól teszi, ha elgondolkodik Fóthi Erzsébet antropológiai vizsgálatainak eredményein! Másrészt igazolást nyert, hogy a bolgárok és a magyarok igen közeli rokonok! Fóthi szerint ugyanis a honfoglaló magyarság antropológiailag „rendkívüli hasonlóságot mutat a korai bolgárság” leleteivel! Persze Fóthi némileg megrémülve saját kutatási eredményeitől, gyorsan visszavonulót fúj, és még mielőtt bárki levonná a teljesen logikus következtetést a bolgárok és magyarok azonosságáról, igyekszik lecsillapítani a kedélyeket:
„A National Geographic Online kérdésére Fóthi Erzsébet elmondta, hogy a honfoglalók egységes, a korai bolgárokhoz hasonló antropológiai jellemzői nem feltétlenül jelentik a két népcsoport azonosságát, legfeljebb azt, hogy mindkét népcsoport ugyanabból a genetikai bázisból „merítve”, ugyanolyan antropológiai jellemzőkkel bíró alcsoportok keveredésével alakult ki.”Én a magam részéről nagyon igyekszem megérteni Fóthinak ezt a mondatát, de be kell vallanom, még mindig nem világos, hogy miért ne lehetne megfogalmazni a két nép azonosságának tételét! Fóthi szavai ugyanis, amelyekkel az azonosság ellen érvel, pontosan az azonosságot támasztják alá! Ha ugyanis két népcsoport „ugyanabból a genetikai bázisból merít”, akkor az a két népcsoport azonos, de legalábbis igen közeli rokon! Még egy családban is azok szoktak „ugyanabból a genetikai bázisból meríteni”, akik testvérek! Persze értem én miért kell elmaszatolni ezt a kérdést! Világos, hogy miért nem lehet a nyilvánvaló tényekből logikusan következő megállapításokat a maga egyszerűségében megfogalmazni! Azért nem, mert az már döntögetné az uralkodó finnugrista dogmákat!

Persze nem Fóthi Erzsébet volt az első, aki a bolgárok és magyarok azonosságának lehetőségét feszegette. Zichy István az 1923-ban kiadott „A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig” c. munkájában már felvetette, hogy amikor a bizánci források a Kovrát vezette meotiszi onogur-bolgár népről írtak, voltaképpen a magyarokat értették alatta:
„Így azt kell feltennünk, hogy Theophanész Chronographiája megírásának idejében (IX. sz. eleje) tudtak Bizáncban egy bolgár – vagy legalábbis annak tartott – népről, mely a Meotisz vidékén élt a kazárok fennhatósága alatt. Minthogy a IX. században a besenyőknek a Volgán való átkeléséig semmiféle népmozgalomról nem tudunk, azt kellene feltennünk, hogy a Meotisz menti bolgárok alatt a magyarokat értették. Közbevetőleg hozzuk fel, hogy Marquart három helyet említ Maszudi munkáiban, ahol ez a bolgárokról szóló szövegekbe magyarokra vonatkozó adatokat zavar és a magyarokat is burgarnak nevezi. Az egyik adat, melyben Velence vidékén 923- vagy 924-ben portyázó burgarokról van szó, kétségtelenül az akkor ott harcoló magyarokról szól. Minthogy alig fogadható el Marquart azon feltevése, hogy Maszudi burgarja téves olvasáson alapulna, valószínűvé válik, hogy forrása is burgar néven ismerte a magyarokat.” (Kiemelés tőlem!)Majd néhány oldallal később így folytatja:
„Az eddig felhozott adatok szerint Levédiát a Kaukázus feletti síkságnak a Meotisz felé eső részén kellene elhelyeznünk. Ezen a területen Theóphanész korában egy ’bolgár’ népet találunk, mely a hagyomány szerint a bolgároknak az őshazában maradt része, és amely a kazároknak megjelenésüktől fogva adófizetője lett. Itt vagy azt kell feltennünk, hogy a magyar törzsek ezen bolgár néphez számítottak, vagy hogy itt egyenesen a magyarokat nevezik bolgároknak.” (Kiemelés tőlem!)