Már hosszú évekkel ezelőtt megfogant bennem a gyanú, hogy ez a bizonyos vandál nép egyáltalán nem egy rejtélyes, titokzatos és ismeretlen eredetű nép volt, és pláne nem volt germán! Ami mégis megakadályozta mindeddig, hogy világosan felismerjük és beazonosítsuk őket, az – a 44 év betoldáson túlmenően - éppen a VANDÁL népnevük, amely minden valószínűség szerint egy torzult, és emiatt félrevezető névalak!

Azt olvastuk, hogy a vandálok az alánokkal közösen hajtották végre nyugati hadjárataikat. A National Geographic korábban idézett cikke még azt is külön kiemeli, hogy míg a vandálok a valódi germán szvévekkel már Hispániában komoly összetűzésbe keveredtek, addig az alánokkal egészen bukásukig együtt küzdöttek:
„a szvévek és a nyugat-római birodalom összefogtak és katonai vereséget mértek a vandálokra. (…) Az alánok és vandálok együttműködése tartós maradt, alighanem Afrikáig is kitartott.”Ez az apró részlet is sejtetni engedi, a vandálok sokkal inkább a szkíta fajú jászkunok (alánok) közeli rokonai lehettek, semmint a germán szvéveké! Az alánok nyelvének azonban volt egy jellegzetessége! Hogyan is olvastuk Bihari Gábornál?
„A szegényes nyelvi emlékek – no meg a mai oszét nyelv – egyértelműen mutatják, hogy az alánok nyelvére egy jellegzetes r -> l hangváltozás jellemző. Ebből pedig egyértelműen adódik – s nem is vitatja ezt senki – hogy az alán elnevezés valójában a korábban már megismert arian azaz ’árják, nemesek’ kifejezésnek a szarmata-alán nyelvekben átalakult változata.”Felmerült tehát bennem, hogy a vandálok neve a velük folyton együtt emlegetett alánok nyelvének szabályszerűségei szerint torzult el és ebben az eltorzított formában – tulajdonképpen alán közvetítéssel - hagyományozódott ránk. Ha ugyanis az ALÁN népnév az iráni ARIÁN szóból képződött, akkor könnyen előfordulhat, hogy ez a titokzatos VANDÁL név is egy jól ismert másik népnévnek a VANGÁR-nak az alán nyelv szabályszerűségei szerint lágyult formája! Egyrészt megfigyelhető benne az alán nyelvre oly jellemző R -> L hangváltozás, másrészt pedig már László Gyula is megírta a „Kettős Honfoglalás” c. könyvének onogurokról szóló fejezetében, hogy: „A nándor az onogur szó származéka!” Mégpedig annak az ONOGUR szónak a származéka, amelyből HUNGÁR elnevezésünk is kialakult! Mivel a NÁNDOR-ban az ONOGUR szó „G”-je „D”-vé lágyult, könnyen elképzelhető, hogy HUNGÁR nevünknek is létezett egy olyan változata, melyben alán nyelvre jellemző R -> L és a nándor szóban fellelhető G -> D hangváltozás egyszerre volt megtalálható. Ez pedig nem más, mint a VANDÁL! Megjegyzem, hogy egyes mohamedán források az ONOGUR népnevet W.N.ND.R formában írják, mely vélhetően VANDÁR lehetett és így egy köztes alakot képez a VANDÁL forma felé. Zimonyi István a „Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról” című munkájában a következőt írja ezzel kapcsolatban:
„Tehát végeredményben a nandur  és w.n.nd.r tükrözheti ugyanannak a népnévnek két különböző nyelvből származó változatát, de a szövegromlást sem tudjuk egyértelműen kizárni.”Ennek a VANDÁL-nak tehát a hangváltozások előtti eredeti formája a VANGÁR, melyről Boda László az „Avarok és székelyek” c. munkájában a következőket írja:„(…) régészeti leletekkel megalapozható, hogy 680-ban – Kuberrel – ’onogur-bolgár-vanger’ hullám érkezik Erdélybe, ami feltűnő jelekben mutatkozik meg, párhuzamosan a Duna-Tisza közében végzett ásatások eredményeivel. És éppen ez a ’vanger’ az, ami bennünket érdekel, hiszen az oroszok ma is vengernek neveznek bennünket /vengerszki/.”S hogy ez a VANGER - VANGÁR elnevezés valóban összefüggésbe hozható a VANDÁL-ok nevével, azt kitűnően alátámasztja Zimonyi István „Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról” című munkája, melyben a következőket olvashatjuk:
„A Kárpát-medence régészeti emlékei a 670-es években jelentős mértékben megváltoztak (…) A régészek többsége egy új népesség megjelenésével számol (…) Az írott források többsége továbbra is avarokról beszél, ugyanakkor az onogur népnév különböző formái is előfordulnak. Néhány latin forrás a 790-es években az avarokat wandalnak nevezik, amely feltehetőleg a wangar forma tudatos elferdítése (Bóna 1981, 107-111). Ezt az alakot 860-ból Wangarorum marcha kifejezés őrizte meg (Olajos 1969, 87-90).” (Kiemelés tőlem!)A VANDÁL népnév tehát nem más, mint a VANGÁR név, melynek ismerősebben csengő változata a VENGER, azaz HUNGÁR! Íme itt van hát Attila vandál - vangár – venger - hungár népe, amely Krisztus után 407-ben a jászkunok és a germán szvévek társaságában végigdúlta Galliát és Hispániát, pontosan úgy, ahogy arról középkori krónikáink beszámoltak! De vajon melyek azok a latin források, amelyek a 790-es években wandalnak nevezik az avarokat? Nos, például az Annales Alamannici, amely a 796-os évnél a Nagy Károly féle avarirtó háború kapcsán azt írja, hogy:
„Pipinus ... perrexit in regionem Wandalorum, et ipsi Wandali venerunt obvium (Pippin a vandálok területére ment, de a vandálok megtámadták).”Vagy a Annales Sangallenses, amely ugyanezen eseményről így számol be:
„Wandali conquisiti sunt (A vandálokat legyőzték).”Nos, a Wikipédia a „Vandálok” címszónál épp e két idézet kapcsán jegyzi meg:

„Ez azt jelenti, hogy a középkori történetírók az avarokat is vandáloknak nevezték."Hát ez bizony tényleg azt jelenti! Én pedig a magam részéről csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy a fenti források teljes joggal nevezték az avarokat vandáloknak, ugyanis az „avar” szó nem egyéb, mint a vandál-vangár-venger-hungárok egyik alternatív megnevezése! A teljes avar korszak pedig egy olyan mesterséges képződmény, amely részint a magyar korszak visszadatálása, részint pedig a hun korszak későbbre datálása által keletkezett!

De vajon honnét származnak ezek a vandálok? Rubruquis, aki 1253-ban a mongol nagykán udvarában járt, a francia királynak tett jelentésében a következőket írta:
„De illa regione Pascatur exierunt Huni qui postea Hungari, unde est ipsa maior Hungaria … cum illis concurrerunt Blaci et Bulgari et Wandali.” Magyarul: „Ebből az országból Pascaturból [Baskíriából] jöttek a hunok, akik azután magyarok; innen van a nagyobb [régebbi] Magyarország … velük jöttek a blakok, bulgárok és vandálok…”Ezzel kapcsolatban László Gyula Rásonyi László a "Hidak a Dunán" c. munkájában megjegyzi:

„A vandálok belekeverése tudálékos és a középkorban gyakori jelenség.”Bizony, az utóbbi időkben egyre több „középkori tudálékos jelenségről” kezd kiderülni, hogy nem is annyira tudálékos, mint képzelnénk! Ha pedig valóban „gyakori jelenséggel” állunk szemben, amint azt László Gyula Rásonyi László írja, akkor a téma mindenképp további vizsgálatokat igényel!