Vizsgáljuk hát meg kissé alaposabban, hogy kik is ezek a titokzatos kutrigurok és utigurok! Láttuk, hogy Illig és Weissgerber a Magyarok a kitalált középkorban c. könyvben „hun” kutrigurokat és „szintén hun” utigurokat említ.
Zichy István A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig c. tanulmánya további információkat nyújt e két nép kilétével kapcsolatosan:„Prokópiosz szerint a kaukázusi saginokon túl a Meotiszig és Donig fekvő föld neve Eulysia. Az embereket, kik itt laknak előbb kimmerieknek hívták, most utiguroknak hívják őket. Ezután elbeszéli az utigurok és kutrigurok származásának legendáját. A hunok, kiket akkor kimmerieknek hívtak, egykor egy király alatt egyesültek. Ennek két fia, Utigur és Kutrigur megosztozott birodalmán, mindegyik saját nevét adta a nép rá eső részének. Egyszer – egy szarvastehenet üldözve – megismerték a Meotiszon átvezető utat. Erre az egész nép átkelt és meghódította a vízen túl lakó gótok földjét. Ezután a kutrigurok áthozatták erre a földre családjaikat, az utigurok pedig visszamentek lakni régi hazájukba. Az utigurok és kutrigurok származásának mondája kétségtelenül összefügg a hunok származásának legendájával, melyet Jordanesz őrzött meg Priszkosz Rhetor elveszett történeti művéből. (…) Nézetünk szerint ebben a mondai adatban olyan hun néptöredékek emléke maradt fenn, melyek Attila birodalmának felbomlása után húzódtak vissza a Meotisz keleti partvidékére.”A kutrigurok és utigurok tehát hunok, Attila egykori birodalmának utódnépei, akik a hun király halála után keletre húzódtak vissza. Eredetmondájuk a hun-magyar csodaszarvas monda szakasztott mása. De vajon mit jelenthet a nevük? Ezzel kapcsolatban idézzük Sebestyén Gyula A honfoglalók c. írását:„Ahogy a vogul és osztják nyelv segítségével meg lehetett szólaltatni a saragur és onogur neveket, éppúgy meg lehet szólaltatni most a kut-urgur, kotrigur és ut-urgur, utigur (utjugor) neveket is. Az osztják xūt, kūt; vogul khot, xat; magyar hat; továbbá az osztj: vet, vet; vog. ät; magy. öt számnevek értelme szerint az első hat ugort, vagy hat-urgot, a második öt-ugort, öt-jugort, vagy öt-urgot jelent. (…) Tudjuk, hogy az ultizgur népet Jordanes altziagir néven a hunugurok Fekete-tenger melléki szomszédjai gyanánt szerepelteti; de csak a szabirokkal összetévesztett hunugurokról, vagy onogurokról tudja, hogy a hunok birodalmán végigvonuló moesiai, tráciai és dáciai (tiszántúli) vándorlásaikból ismét visszakerültek a Meotisz vidékére. Ezért tartjuk aztán valószínűnek, hogy az altziagirok, kiknek hollétéről Agathiasz és Jordanes kortársai már semmit sem tudtak, tulajdonképp azonosak azokkal a hunok közt rekedt alattvalókkal, akiket Jordanes forrásai már ultzinzuroknak neveztek. Ugyanilyen ugor eredetű népek voltak az ultzinzurok bittugur társai is. Nevük elváltozásának titkára szintén rábukkanhatunk, ha tudjuk, hogy csuvasul ultte s törökül alti ’hat’-ot, a biš, bid pedig ’öt’-öt jelent, s így a huntörökség körében szereplő altziagir, ultizgur, vagy ultzinzur és bittugur ’hat-ugur’ és ’öt-ugur’ nép tulajdonképp azonos volt azokkal a kotrigurokkal és utigurokkal (kuturgurokkal és uturgurokkal), akik a hunok töredékeivel ismét visszamentek a Meotisz mellékére.” (Kiemelés tőlem!)Ezzel kapcsolatban Götz László a Keleten kél a Nap c. munkájában a következőket írta:„E felismerések világánál talán nem volt elhibázott Sebestyén Gyula értelmezése sem, aki az ’ut-urgur’ és a ’kut-urgur’ népneveket magyarul ’öt-ugor’-nak és ’hat-ugor’-nak, a valamivel később ugyanabban a térségben feltűnő ’bes-gur’ és ’alti-ogur’ elnevezéseket pedig ugyanazon népek török neveiként (törökül bes = öt; alti = hat) magyarázta (…) Könnyen lehetséges, hogy e keveréknépeknek párhuzamos magyar és altáji-török neveik voltak, amelyeket a törzsszövettség etnikumai nyelvi hovatartozásuk szerint váltakozva használtak.”Vagyis Sebestyén Gyula értelmezése szerint – amely értelmezéshez Götz László is csatlakozik – az utigur népnév magyarul tökéletesen értelmezhető és egész egyszerűen „öt ogór”-t jelent. Ugyanis ugyanabban a térségben ahol az utigurok éltek, valamivel később a besgur vagy bittugur népet emlegetik a források. Mivel a törökben a „bes” éppúgy ötöt jelent mint a magyarban az „ut” vagy „öt”, így nyilvánvaló, hogy a besgur nép azonos a korábban ugyanott emlegetett utigur néppel! Mindkét népnév ugyanazt jelenti: öt ogór törzs szövetségét! Na már most – kérdem én – ha az utigur és a besgur Sebestyén Gyula és Götz László szerint is „öt ogór”-t jelent, akkor vajon mit jelenthet az ugyanabban a térségben bő három évszázaddal később megjelenő besenyő nép neve? Olvassuk el ezzel kapcsolatban Fehér M. Jenőnek, a Besenyő őstörténet c. kötet szerzőjének magyarázatát:„A besenyők legősibb eseménytörténeti feljegyzése az ázsiai hunok és kínaiak közti szakadatlan harcok során maradt reánk. A két pásztor nép szomszédságában a Sárga-folyó kanyaróban élt hatalmas nyájait őrizve a kínaiul, jüecsi", törökül "tohár" néven ismert törzsszövetség keretében a "Bés", azaz "Öt"-törzs. A topár inkább szelíd földművelő, rideg állattenyésztő nép volt s rábízta az államvédelmet erre a könnyűlovas népre, amelynek öt törzse felett közös választás alapján a hunoktól átvett "senyő' vitte a vezető szerepet. (Kínaiul: csan-yu!)” (Kiemelés tőlem!)„Bés senyő népe tehát öt besenyő törzsből tömörült szövetségbe egy nagyobb nép, a keleti türkök laza államszövetségébe. Számos hasonló esetet találunk ebben a földrajzilag hatalmas birodalomban a számokkal jelölt népi egységekre, amelyeket sokszor csak az önvédelmi érdek kötött össze és fajilag, nyelvileg nem tartoztak egy családba.” (Kiemelés tőlem!)Az 558-as (és 549-es) események leírásánál azt tapasztaltuk, hogy az utigurok pontosan ugyanabban a szerepben tűnnek fel, mint bő három évszázaddal később a besenyők. Mindkét népre igaz, hogy miközben a tőlük nyugatra élő hun-utód nép (558-ban a kutrigur, 895-ben a magyar) éppen a Balkánon harcol, azonközben ezek – egy balkáni nagyhatalom bíztatására – hátba támadják hun testvéreik hátrahagyott szállásait. Most viszont mindehhez még azt is vegyük hozzá, hogy az utigurok nem egyszerűen csak ugyanazt teszik mint a besenyők, de még a nevük jelentése is tökéletesen megegyezik! A besenyő is, meg az utigur is öt törzs szövetségét jelenti!
No de – mondhatná most bárki – a besenyőknek nem öt, hanem nyolc törzsük volt! Bíborbanszületett Konstantin még fel is sorolja e törzseket név szerint!„Tudnivaló, hogy egész Besenyőország nyolc tartományra oszlik s ugyanannyi nagy fejedelme van. " A tartományok: Erdim, Csúr, Jula (Gyula), Külbej, Karcbaj, Tolmács, Kapán (Koppány?), Csabán (Csaba?). Fejedelmeik nevei: Bajcsa, Küel, Korkutaj, Ipa (Apa?), Kajdum, Koszta, Jazi (Jász'?), Bota. " A nyolc tartomány negyven részre oszlik és vannak kisebb fejedelmeik is.” (Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II.)Hogyan utalhatna akkor a besenyők neve öt törzsre? Nos, e nyolc törzsből három eredetileg nem besenyő volt, hanem kangar! Az eredeti besenyő törzsek száma valóban csak öt volt, innen ered elnevezésük is. Ezt az elnevezésüket viszont még azután is megtartották, miután három kangar törzs legyőzte őket és csatlakozott törzsszövetségükhöz. Létezett tehát egy világos megkülönböztetés a besenyők eredeti öt törzse és a hozzájuk csatlakozó kangar törzsek között. Ezzel kapcsolatban Fehér M. Jenő a következőket írja:„a Bizáncban járó Bulcsu információjában maga is megkülönbözteti népét a "köz-besenyők" öt törzsétől, akik nem ’kangarok’.”„Hátramaradna még ama fontos megállapítás, hogy a besenyők öt törzse és a később "vezértörzsükké" vált három kangar törzs hogyan tömörültek nyolctörzsű egésszé. Az már kétségtelen, hogy a sumér korszakban oly nagy szerepet játszó Kangkü Birodalom területén zajlott le ez a végérvényes egyesülés, de hogy minő formában, azon még ma is folyik a vita. Czeglédy szerint ui. a kangok győzték le a besenyőket (1954, 14.), míg Győrffy György ("Kurszán és Kurszán vára" c. tanulmány 31-32. old.) fordítva vélekedik, szerinte a besenyők igázták volna le a kangarokat. Győrffy a kabarok esetét hozza párhuzamba, mint a magyarokhoz csatlakozó három törzset, akik a "harcban elsők" voltak, ami azt jelenti, hogy elővédként szerepelnek és egyben a magyar törzseknek alárendeltjeiként. Mindezt Konstantinos alapján igyekszik bizonyítani, miután előzőleg a császári krónikás hitelességét ő maga erősen igyekszik megingatni, mint rosszul informált forrást. Czeglédy állítása sokkal ésszerűbb és elfogadhatóbb…”Láthatjuk tehát, hogy a naptárhamisítás következtében előállt három évszázadnyi űr hogyan került feltöltésre. Vették egy népnek az altáji-török nyelvekből származtatott nevét, majd vették ugyanannak a népnek a magyar nyelvből értelmezhető elnevezését, és ezeket szépen egymásután libasorba rendezték az időszalagon! Így jelennek meg előbb az utigurok, majd valamivel később ugyanabban a térségben a besgurok, a bittugurok, majd megint valamivel később a besenyők! És még ha fel is tűnt egyeseknek, hogy e népek nevének jelentése tulajdonképpen azonos, az már senkinek sem tűnt fel, hogy a névazonosságon túl e népek ráadásul még ugyanazt is teszik, csak bő három évszázadnyi különbséggel!
A kutrigurok - mint azt olvashattuk - később újra birtokba vették a Kárpát-medencét, mégpedig olyan körülmények között, amely körülmények feltűnően emlékeztetnek a magyarok 895-ös honfoglalására. Sokat elárul a kutrigur fejedelem neve is – Zabergán, azaz szabír hun! Közismert, hogy Árpád dédunokája, Tormás, a bizánci udvarban magát s népét „sabartoi asfaloi”-nak nevezte. A kutatók az „asfaloi” jelentésével kapcsolatban sok különféle elképzeléssel rukkoltak elő, abban azonban jóformán mindenki egyetért, hogy a „sabartoi” a szabír népnevet rejti magában. Ha Árpád dédunokája magát még szabírnak tartotta, akkor maga Árpád sem nagyon lehetett más, mint szabír! Valószínűsíthető tehát, hogy Zabergán kutrigur fejedelem valójában Árpáddal azonos, a „Zabergán” megnevezés pedig nem a fejedelem tulajdonneve, hanem egy népiségét, nemzeti hovatartozását kifejező jelző.
Érdemes talán megjegyezni, hogy Manfred Zeller A magyar honfoglalás Pannóniában c. tanulmányában párhuzamot von a „kotzageroí” vagy „kotzeger” törzs neve és a „kourtougérmatos” (kürtgyarmat) név között, miközben megjegyzi, hogy a „kotzeger” törzset hagyományosan a „kutrigurokkal” szokás azonosítani. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ez a bizonyos „kutrigur” megnevezés nem más, mint egyik honfoglaló törzsünknek, a „kürtgyarmatnak” a torzult változata. Mások felvetik annak a lehetőségét is, hogy a „kutrigur-kuturgur” esetleg „hétmagyar” vagy „hétugor” lenne. Akár a kürtgyarmattal, akár a hétmagyarral való azonosítást fogadjuk is el, a kutrigurok neve mindenképp a honfoglalás korát idézi fel, mégpedig bő három évszázaddal annak általánosan elfogadott dátuma előtt!
